A partnerség jelentőségének növekedése a regionális és várospolitikában a nyolcvanas évektől napjainkig

Absztrakt

A tanulmány a regionalizáció eszközrendszerén belül a partnerség elvén felépülő viszonylag új szervezeti struktúrákat vizsgálja. Az elemzés tárgya az a problémakör, miszerint az állam számára a társadalomirányítás hagyományos jogi eszközei elégtelenekké váltak, ezért új szabályozási és intézményi struktúrák felé fordítja figyelmét. A horizontális együttműködés és koordináció jellemezte szervezetek vizsgálati terepét egyfelől az angol városfejlesztési politika, másfelől a strukturális politika regionalizálása szolgáltatja Németország példáján. A végső kérdés úgy hangzik, vajon a területi érdekegyeztetés új szervezetei mennyiben képesek hatékonyan kapcsolódni a hierarchikus közigazgatási struktúrákhoz, és mennyiben demokratikusak, illetve mint a komplex társadalmi problémák kezelésének eszközei miként értékelődnek a közigazgatás területi szerkezetének reformja szemszögéből?