Tér és Társadalom

A területi szempontok eredményesebb érvényesítése a fejlesztéspolitikában – A IV. Területfejlesztők Napja következtetései és ajánlásai

2023-04-22T18:51:48+02:00

A koronavírus-járvány hatása Kína megítélésére Közép-Európában. Hasonlóságok és különbségek a visegrádi országokban

2022-11-23T12:04:28+01:00

A Nyugat és Kína között húzódó politikai és gazdasági törésvonalat minden korábbinál jobban elmélyítette a koronavírus-járvány. Azonban míg a nagypolitika és a gazdasági kapcsolatok kevésbé hatottak az európaiak Kínáról kialakított véleményére, addig a pandémia a társadalom minden szegmensét érintette, és komoly indulatokat váltott ki Pekinggel szemben. Az Európai Unió közvéleményének esetleges Kína-ellenes fordulata megnehezítheti a két gazdasági óriás közötti együttműködést, míg a geopolitikai feszültségek növekedése gyengítheti mindkét fél nemzetközi kapcsolatait. Ezért fontos megismerni e hangulatváltozás jellegét, mértékét és okait.

Tanulmányunk alapját egy reprezentatív nemzetközi közvélemény-kutatás adja, mely az Európai Unió tíz tagállama mellett Szerbiára és Oroszországra is kiterjedt, és országonként 1 500 válaszadóval, több mint 350 elemből álló kérdőív felhasználásával készült. Jelen tanulmány célja, hogy az említett közvélemény-kutatás során vizsgált európai országok közül a Visegrádi Négyek eredményeit kiemelve képet adjon a Kínával kapcsolatos véleményekről, illetve azokról a változókról, amelyek megmagyarázhatják a közhangulat alakulását. Eredményeink azt mutatják, hogy nincs olyan közös „visegrádi” változó, mely jelentősen befolyásolná a Kínáról kialakult képet. Igaz, az egyes országokban külön-külön felfedezhetők bizonyos jellemzők egy-két változó kapcsán, de ezek egyik esetben sem markánsak, illetve regionális összevetésben egymásnak ellentmondó eredményekkel is találkozhatunk.

A COVID-19 és a helyi válságkezelés jellemzői Magyarországon

2023-01-17T12:00:03+01:00

A COVID-19 járvány idején az országok többségében erősödött a kormányzati centralizáció, jóllehet ma már általánossá vált az a vélekedés, hogy a központi válságkezelés nem a legeredményesebb módja a járvány elleni küzdelemnek. A szupercentralizáció hatékonyságát megkérdőjelező szerzők közé tartozik Hambleton (2020), aki a helyi szint felértékelődését, a valódi helyi autonómiát és a helyet jól ismerő, együttműködő (település) vezetőt sorolja a sikeres válságkezelés tényezői közé.

A tanulmány a témában megjelent szakirodalom mellett egy 202 helyi önkormányzatot felölelő empirikus adatfelvétel eredményeire támaszkodva arra keresi a választ, hogy a hambletoni értelemben sikeres válságkezelés szempontjából alapvető fontosságúként azonosított tényezők hogyan jellemezhetők Magyarországon a COVID-19 járványidőszakában. Az elemzés kitér a helyi autonómiát ért kihívásokra, valamint a jó vezetés és a helyi jellegzetességek kérdéskörére, amit a járvány okozta problémák területi különbségei, az eltérő polgármestertípusok és szerepfelfogások, valamint a helyi társadalmi részvétel szempontjából jellemez.

Elemzések rámutatnak, hogy a centralizált vagy túlcentralizált államok nem teljesítettek jól a koronavírus-járvány kezelésében. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a Hambleton által meghatározott, a sikeres válságkezeléshez szükséges helyi tényezők, illetve feltételek a járvány időszaka alatt hazánkban sérültek, hiányossá váltak, miközben a járvány okozta problémák és a járványkezelés eszközei a meglévő területi különbségek mentén differenciálódtak. A helyi önkormányzatok autonómiája, mozgástere, anyagi lehetőségei szűkültek, s ennek következtében a jó vezetés is ellehetetlenült, holott a legtöbb településvezető helyi politikai és szakmai szereplőkkel együttműködve,(kezdetben) jelentős társadalmi támogatás mellett hozta meg döntéseit, kialakítva a válságkezelés helyi, akár más krízisek során is alkalmazható gyakorlatát, mechanizmusait

Kulturális és kreatív ipar a Szigetközben

2022-05-26T12:50:50+02:00

A 21. században a jólét megteremtéséhez a kulturális és kreatív gazdaság a helyi és regionális szinten is hozzájárul. Jelen tanulmány a kulturális és kreatív gazdaság jelenét és jövőjét vizsgálja a Szigetközben. Célja feltárni a szűken értelmezett kulturális és kreatív ipar erejét és a benne rejlő eddig még feltáratlan potenciálokat a Szigetköz területén található 35 településen.

Elemzésünk elején szakirodalom által tárjuk fel a kulturális és kreatív gazdaság, illetve a hozzá tartozó iparágak (CCI) fogalmakat, majd statisztikai elemzések alapján határozzuk meg a Szigetközben a kulturális és kreatív gazdaság súlyát és jelentőségét 2015-2020 időszakban. A vizsgálat a Dun & Bradstreet Hungary Kft. céginformációs rendszer adatain alapul és kitér külön az egyéni vállalkozásokra és a gazdasági társaságokra.

Mivel a folyamathoz komplex módon közelítünk, ezért figyelembe vettük a helyi jellegzetességeket, és munkánk második részében interjúk (n=21) kerültek felhasználásra. Tanulmányunk a szigetközi kistáj mikroszintű CCI szektorát kívánja bemutatni a 2015–2020 időszakban, ahol a gazdasági társaságok száma folyamatosan csökken, az egyéni vállalkozók száma folyamatosan nő, de többségük tevékenysége kevésbé látható (és ezáltal kevésbé igénybe vehető) a szélesebb közönség számára. Rávilágít továbbá a Szigetköz kulturális és kreatív iparának problémáira és hiányosságaira, amelyek négy fő csoportba sorolhatóak: a kreatív gazdaság helyi meghatározottsága, a kereslet és kínálat „találkozási pontjai”, az együttműködések és kommunikáció, valamint a kreatív gazdaság működési és operatív kérdései. A tanulmány a szigetközi térség kulturális és kreatív iparának fejlesztésére tett ajánlásokkal zárul.

A versenyképesség egyéni és intézményi tényezőinek szerepe az Európai Unió régióiban

2023-01-16T13:08:29+01:00

Míg általában úgy vélik, hogy a területi versenyképesség alapja a vállalati (egyéni) szintű versenyképesség, a meglévő versenyképességi elméletek és empirikus kutatások jórészt az intézményi kontextusra összpontosítanak. A különböző irányzatok egymástól láthatóan elkülönülnek, az egyéni és az intézményi tényezők integrálása pedig szinte teljes mértékben hiányzik a szakirodalomból. Ezen tanulmány célja az, hogy bemutasson egy új, a fenti ellentmondásra reflektáló koncepcionális modellt és egy arra épülő kompozit indikátort. Az Input-Kompetencia-Intézmény-Eredmény Modell (IKIEM) rávilágít az egyéni és intézményi megközelítés közötti legfőbb kapcsolódási pontokra. A Komplex Regionális Versenyképességi Index (KRVI) pedig az Európai Unió 151 NUTS2-esrégiójának versenyképességét méri. A KRVI elsődleges célja, hogy magyarázza a gazdasági növekedés és fejlődés relatív különbségeit, olyan módon, hogy az egységes módszertan és benchmarking által összehasonlíthatóvá teszi a vállalati (ez esetben a KKV-szektor) és a régiók versenyképességét mind egyéni, mind intézményi szinten.

A kalkulált KRVI pontszámok jól mutatják a régiók között fennálló jelentős különbségeket. A várakozásoknak megfelelően a fővárosok és a környező területek versenyképesebbek, mint a kevésbé fejlett vidéki régiók. Ezenkívül jóval erősebb pozícióval rendelkeznek a nyugat- és észak-európai régiók, mint keleti és déli társaik. A KRVI erőselméleti megalapozottsággal rendelkezik, így az adatok elérhetőségének figyelembevételével, alkalmassá válhat vállalkozásösztönző eljárások, szakpolitikák kidolgozására és továbbfejlesztésével különböző intézkedések hatáselemzésére is.

A szegénység csapdái - Időperspektíva és térhasználat mélyszegénységben élő nők habitusában

2022-09-15T13:26:50+02:00

A tanulmány egy ormánsági, mélyszegénységben élő nők körében végzett interjús kutatás alapján mutatja be a vizsgált csoport időperspektívájának és térhasználatának sajátosságait. Az írás életútinterjúk és strukturált interjúk segítségével elemzi az önéletrajzi emlékezet reflektáltságát, az időbeliség narratív mintázatait, az időperperspektívát múlt, jelen és jövő távlataiban, valamint a rövid távú időhorizont a mindennapi időstruktúra vonatkozásában. Ezt a térhasználat, a térbeli akciórádiusz és a térreprezentációk vizsgálata követi. A „szegénység kultúrájára” jellemző beszűkült tér- és időperspektívát a habitusban rögzült diszpozíciókként értelmezhetjük. Ez lehetővé teszi azt, hogy az időkezelés és a térhasználat tipikus mintázatait szervező beállítódásokat, kognitív sémákat a társadalmi pozícióból fakadó kényszerekkel, meghatározottságokkal összefüggésben elemezzük. E diszpozíciók strukturáló struktúrákként olyan gyakorlatokat generálnak, amelyek hozzájárulnak a hátrányos helyzet tartós fennmaradásához. Ha a szocializáció szűkös körülmények között megy végbe, és kevés lehetőség adódik az életút tudatos alakítására, akkor az egyrészt ahhoz vezet, hogy az érintettek kevéssé lesznek képesek a múlt eseményeit a jelen perspektívájából mérlegelni, és az életút fordulópontjait tágabb összefüggésekben értelmezni, másrészt nem alakul ki az a képesség sem, amely lehetővé teszi a jövő racionális tervezését. A beszűkülő térhasználatban nem csak a többségi társadalom kirekesztő magatartása és a korlátozott anyagi lehetőségek játszanak szerepet. A társadalmi és fizikai tér viszonyai által is strukturált habitus befolyásolja azt, hogy a cselekvőkre milyen hatással vannak a különböző terek atmoszférái. A vizsgált társadalmi csoport esetében ez a nyilvános terek bizonyos típusaival szemben érzett feszélyezettségben, elidegenedettségben nyilvánul meg. Tehát a tér és idő struktúráit társadalmilag létrehozott, az egyenlőtlen társadalmi viszonyokat visszatükröző és újratermelő valóságokként értelmezhetjük. Az interjúelemzések alapján arra következtethetünk, hogy a mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek a tér és az idő dimenzióiban is leképeződnek.

Körforgásos gazdasági modell alapú városkoncepció, különös tekintettel a kis- és középvárosokra

2023-01-17T11:54:34+01:00

A városoknak nemcsak a lakossága, hanem a környezetvédelemben és energiagazdálkodásban játszott szerepe is évről évre nő. Ez a tendencia Magyarországra fokozottan igaz, az urbanizációban élő népesség globális átlagot nagymértékben meghaladó aránya miatt. Jogi szempontból a fenntarthatóság terén a helyi önkormányzatok jelenleg önálló hatáskörrel alig rendelkeznek, többnyire csak indirekt módon képesek befolyásolni ezen folyamatokat. A cikkünkben elemzett kis- és középvárosok helyzete több szempontból különbözik a nagyvárosoktól: a fenntarthatósági problémák kisebbek, viszont kezelésükre kevesebb forrás áll rendelkezésre és a körkörös gazdálkodásról meglévő ismeretek is többnyire hiányosabbak.

Tanulmányunkban az urbanizációval, a kis- és középvárosok jellemzőivel, a bennük alkalmazható körforgásos gazdasági lehetőségekkel foglalkozunk, röviden bemutatunk néhány jó gyakorlatot és saját kutatásaink alapján a körforgásos gazdaság helyi kialakításához szükséges beavatkozások típusait, szintjeit, pilléreit, sorrendiségét, valamint alapelemeit. Ezek megfelelő szintű és egymásra épülő alkalmazása úgy véljük, hogy lehetővé teszi előbb a körforgásos gazdálkodás megalapozását, ezt követően a kialakított rendszer fenntartását, végül a település lakóinak, vállalkozásainak, esetleg külső szereplők támogatását is.

A Balaton, mint funkcionális nagytó-régió integrált fejlesztési lehetőségei kormányzásán keresztül

2022-09-20T16:52:21+02:00

Jelen tanulmányunkban a funkcionális régiókra alapuló integrált területfejlesztés kormányzási kérdéseit járjuk körül a nagytó-régiókra mint funkcionális terekre fókuszálva és bemutatva egy nemzetközi kutatási projekt eredményeit. Az ESPON LAKES kutatás a Balaton, a Boden-tó és a Vänern-tó integrált területfejlesztésének aktuális állapotát tárta fel, hogy rámutasson arra, hogy az európai regionális fejlesztés- és támogatáspolitikában a speciális régiótípusok (pl. szigetek, ritkán lakott térségek) mellett helye van a nagytó-régióknak is. Sajátos helyzetük adminisztratív határokon átnyúló mivoltukban, szakpolitikai/fejlesztéspolitikai sokszínűségükben, komplex földrajzi, természeti-környezeti adottságaikban rejlik, és ez a sokszínűség széles körű, a vertikális és horizontális koordinációban egyformán jól teljesítő irányítási képességet és valódi integrált területfejlesztést igényel. Tanulmányunk ezen (összehasonlító) kutatás eredményei alapján elsősorban a Balaton régiójának területfejlesztési, irányítási sajátosságait elemzi azzal a céllal, hogy rámutasson a területi kormányzáshoz kapcsolódó problémákra és azok lehetséges megoldására, és bemutassa azokat a jó gyakorlatokat, amelyek más nagytó-régiók számára példaértékűek lehetnek. Ezt követően a Boden-tó és a Vänern-tó régiójának legfontosabb kihívásait elemezzük, és területfejlesztéshez kapcsolódó működésüket összevetjük a Balatonnal. A kutatás, és egyben tanulmányunk egyik fontos tanulsága, hogy a Balaton szélesebb társadalmi-gazdasági-természeti kormányzásának eszközrendszere hiányos, nincs felkészülve az egymásra torlódó régi és új elvárások összeillesztésére, valamint a konfliktusok kezelésére. Szükség lenne arra, hogy az új szereplőket integrálják a fejlesztésekbe, és ennek egyik feltétele, hogy a fejlesztéseket jobban összehangolják, hogy a helyi, regionális ágazati szereplők a jelenleginél lényegesen több döntési kompetenciával rendelkezzenek. Ugyanakkor a Balaton, valamint az elmúlt bő húsz évben körülötte létrehozott intézményrendszer és kormányzás jó gyakorlatot jelenthet más európai nagytó-régiók számára. A kihívások sok tekintetben eltérőek ugyan, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) koordinatív szerepe, működése azonban példaértékűnek tekinthető.