A vidékiesség vonzásában: a nagyvárosi agglomerációk láthatatlan turizmusa Magyarországon

  • Gábor Michalkó MTA CSFK Földrajztudományi Intézet
  • Dániel Balizs Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Urbanisztika Tanszék https://orcid.org/0000-0003-4700-4183
  • Éva Kiss MTA CSFK Földrajztudományi Intézet; Soproni Egyetem https://orcid.org/0000-0003-3605-9402
  • Szilvia Faragóné Huszár Lechner Nonprofit Kft.
  • András Sik Lechner Tudásközpont
  • Dávid Karácsonyi MTA CSFK Földrajztudományi Intézet https://orcid.org/0000-0003-2564-1536
Kulcsszavak: turizmus, üdülő, szuburbanizáció, vidék, szabadidő

Absztrakt

A nagyvárosi agglomerációk turisztikai szerepkörének értékelésére vállalkozó tanulmány a vizsgálatba vont térségek üdülőfunkcióját és szálláshelyigényes vendégforgalmát elemezve tárja fel az úgynevezett láthatatlan turizmusban érintett települések körét. Egyrészt a 2001. évi népszámlálás és a TeIR (2002–2014) adataiból kiindulva lehatárolja a különböző mértékű üdülőfunkcióval rendelkező településállományt, majd megvizsgálja az egyes agglomerációk turisztikai keresletében és kínálatában jelentkező disszonanciákat. Az üdülőállományra és a turisztikai piacra vonatkozó adatbázisok összevetése alapján megállapítható, hogy a pécsi és a miskolci agglomerációban szoros összefüggés van az üdülésben és a turizmusban érintett települések vonatkozásában, előbbiben Orfű, utóbbiban Bükkszentkereszt képviseli a konvencionális (regisztrált szálláshelyeket igénybe vevő) és a láthatatlan (a szálláshelystatisztikai adatgyűjtés körén kívül eső) turizmus szimbiózisának színterét. Amíg sem a győri, sem a budapesti agglomerációban nem találkozhatunk ilyen markánsan szembeötlő átfedéssel, addig a fővárost övező térségben Szentendrét a láthatatlan turizmus archetípusaként sikerült azonosítani. Szentendre esetében a regisztrált szálláshelyek mértéke, valamint az üdülőingatlanok számának jelentős volumene pedig együttesen felveti a szálláshely-statisztikai adatgyűjtés körén kívüli forgalom jelenlétét. Amíg a jelentős, 24 óránál rövidebb idejű kirándulóforgalmat generáló vonzerők elvétve befolyásolják az üdülőövezetek létrejöttét, addig a nagyvárosi agglomerációk természetközeli, különösen vízparti élményeket kínáló térszínei válnak a vidékies miliőre építő második otthonok melegágyaivá.

Szerzői adatok

Gábor Michalkó, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet
tudományos tanácsadó
Dániel Balizs, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Urbanisztika Tanszék

tudományos munkatárs

Éva Kiss, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet; Soproni Egyetem

tudományos tanácsadó; egyetemi tanár

Szilvia Faragóné Huszár, Lechner Nonprofit Kft.
vezető térségi tervező
András Sik, Lechner Tudásközpont
térbeli szolgáltatások igazgatója
Dávid Karácsonyi, MTA CSFK Földrajztudományi Intézet

tudományos munkatárs

Megjelent
2017-08-23
Hogyan idézzem?
Michalkó, G., Balizs, D., Kiss, Éva, Faragóné Huszár, S., Sik, A. és Karácsonyi, D. (2017) A vidékiesség vonzásában: a nagyvárosi agglomerációk láthatatlan turizmusa Magyarországon, Tér és Társadalom, 31(3), o. 44-61. doi: 10.17649/TET.31.3.2853.
Rovat
Tanulmányok