Felosztás vagy felemelkedés? Ukrajna, Európa „nagy tortája”

Absztrakt

A sokáig saját permanens társadalmi-gazdasági válságával foglalkozó Ukrajna 2014 után szinte egyik percről a másikra került a világpolitika centrumába, aminek oka a konfliktus mögötti sokkal szélesebb geopolitikai dimenzió, illetve az orosz–nyugati viszony kiéleződése volt.

Ukrajna hatalmas területe, természeti erőforrásai (termőföld és ásványkincsek) és népessége ellenére sem tudott szert tenni középhatalmi státuszra, ami nem csak belső okokkal magyarázható. Ukrajna valójában Európa utolsó nagy tartalékterülete, amelyről nem dőlt el még, hogy hosszabb távon az EU vagy az Oroszország dominálta tér részét képezi-e.

E regionális földrajzi szempontú írás arra kísérel meg választ adni, hogy szomszédsága miként tekint Ukrajnára: mint emberi és természeti erőforrás-tartalékterületre vagy mint pufferzónára Oroszország és a Nyugat között. Van-e esélye Ukrajnának hosszabb távon az adott feltételek mellett politikailag, gazdaságilag stabil országgá válni?

Az ország fejlődése mindig is a szomszédságától függött. Az ukránság csak akkor tudott önálló szereplő lenni, amikor a nagyhatalmi erőviszonyok kiegyenlítettek voltak. Ilyen időszak a posztszovjet éra is 1991 és 2014 között, amely éppen Ukrajnában zárult le.

Ukrajna a függetlenné válás óta szomszédjaihoz képest is mélyebb demográfiai válságba került. Ukrajna népessége rendkívül gyorsan elöregszik, amit csak súlyosbít, hogy szomszédjai elszívják a munkaerőt. Főként a visegrádi országok próbálják innen pótolni hiányzó munkaerejüket.

Miközben a földpiaci moratórium miatt egyelőre csak korlátozott versengés folyik nemzetközi téren is a termőföldekért, amelyek a világon a legértékesebbek agrárpotenciáljukat tekintve, a kelet-ukrajnai nehézipart súlyosan érinti a politikai válság.

Az „ukrán kérdés” megoldása valójában az orosz–nyugati viszony függvénye. A Nyugat és Oroszország közötti távolodás Ukrajna jövője szempontjából igen kedvezőtlen forgatókönyv.