Befogadó városi terek létrehozása a civil társadalomtudomány segítségével

Absztrakt

Tanulmányunk a civil társadalomtudomány (citizen social science) módszerével vizsgálja szegedi és Szeged környéki hallássérült (ezen belül a nagyothalló) fiatalok társadalmi befogadással kapcsolatos élményeit a különböző városi mikro- és mezoterekben. Részvételi kutatásunkban egy többfázisú folyamatot valósítottunk meg, amelynek részét képezte a kutatócsoport toborzása és képzése, a közös kutatási kérdések kidolgozása, félig strukturált interjúk készítése, valamint egy helyspecifikus adatgyűjtés a Spotteron mobilalkalmazással. A kutatás eredményeként létrejött egy online Erőforrás-adatbázis a helyi, befogadó szolgáltatásokról, és több “Valóságlabor” esemény révén szakmai és közösségi disszeminációt végeztünk.

Eredményeink szerint a társadalmi befogadást leginkább a kommunikáció minősége és az emberi viselkedés határozza meg; továbbá a vizuális kommunikációt biztosító megoldások. A halláskárosodás heterogenitása, a „láthatatlanság” és a kommunikációs eltérések kapcsolati nehézségekhez, elszigetelődéshez és önértékelési problémákhoz vezethetnek. Ezek ellensúlyozásában fontos erőforrásoknak bizonyul a család és az oktatási intézmény támogatása, a jól szervezett audiológiai szolgáltatások és a megfelelő technológiai eszközök. A Spotteron-adatok és interjúk alapján gyakorlati javaslatokat fogalmazunk meg mikrotéri (pl. térszervezés, nonverbális kommunikáció, tempó- és időkezelés) és mezotéri (pl. közösségépítés, érzékenyítő programok, intézményi hozzáférés fejlesztése, feliratozás, jelnyelvi tolmácsolás) szinten.

Következtetésünk, hogy a befogadás kétirányú kapcsolódást igényel, továbbá a hatalmi viszonyok és a közösségek széttagoltsága kezelendő kihívások. A civil társadalomtudomány rugalmas, reflexív módszertana értékes eszköz lehet a nagyothalló fiatalokkal történő közös kutatásban, ugyanakkor időigényes és projektalapú rutinszerű alkalmazása módszertani finomításokat igényel.