„Államosított tértermelés” a kiszorítottak perspektívájából egy dzsentrifikálódó városrészben

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy a jelenlegi magyarországi városrehabilitáció/dzsentrifikáció okozta társadalmi-térbeli kiszorítás tanulmányozásával hozzájáruljon a társadalmi viszonyok, elsősorban az állam és a kiszorításnak kitettek viszonyának megértéséhez. Ehhez a dzsentrifikációt s az ehhez kapcsolódó kiszorítást a Lefebvre-i felfogásban vett tértermelésként értelmezve, azokat a tőke globális újratermelési folyamata, valamint a globális urbanizmus szerves részének tekinti s egy győri esettanulmány segítségével vizsgálja. Az alkalmazott szemléletben a dzsentrifikáció (városrehabilitáció) hatására átalakuló tér sokkal szélesebb értelmezést kap magánál a dzsentrifikálódó városrésznél, részévé válnak a kiszorítottak megélt (konkrét) tereit is. E tértermelés megismerésének érdekében az aktuálisan zajló dzsentrifikáció tanulmányozása mellett fontos szerepet kap egy korábbi termelési módban (az államszocializmusban) kezdődött, szlamosodásként leírható előzmények számbavétele, a kutatott terület korábbi és mai lakói megélt tereinek az önkormányzat elgondolt terével összevetett vizsgálata. A tanulmány a mellett érvel, hogy az ily módon érintett kiszorítottak és az állam viszonya felől szemlélve − a Győrben is érzékelhető új gazdasági, államszervezési kontextusban – a mai Magyarországon egyfajta „államosított tértermelésről” beszélhetünk.