Környezeti, gazdasági és társadalmi éghajlati sérülékenység: esettanulmány a Dél-Alföldről

Absztrakt

A klímaváltozás kutatása – a problémának az emberiségre gyakorolt hatásai és azok lehetséges következményei miatt – napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a gazdaság- és társadalomtudományi vizsgálatokban. Publikációnkban a nemzetközi trendekhez csatlakozva egy dél-alföldi regionális léptékű elemzést mutatunk be, melyben egyrészt a környezeti, másrészt a gazdasági-társadalmi éghajlati sérülékenységet vizsgáljuk.

Elemzésünkben a sérülékenység összetevői mentén haladunk, sorra vesszük a klímaváltozásnak való kitettséget, a klímaérzékenységet és az adaptációs képességet. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy milyen mértékű kitettséggel, jövőbeni kockázatokkal, érzékenységgel kell számolni az egyes országokban, régiókban, gazdasági szektorokban és társadalmi csoportokban. Az éghajlati sérülékenység környezeti szempontú vizsgálatának keretében elemeztük a tájban zajló változásokat, elvégeztük a talajvízváltozások geoinformatikára alapozott részletes mennyiségi értékelését, valamint elkészítettük a Dél-Alföld természetes növényzetének klímaérzékenységi térképét. A talajvíz csökkenésével kapcsolatban megállapítottuk, hogy valószínűsíthetően ebben a rétegvíz-kitermelés szerepe jóval kisebb, mint ahogyan azt az 1990-es évek kutatásai jelezték. A vegetáció vizsgálata azt mutatja, hogy a jelenleg jobb vízellátottságú területek vegetációja, illetve a hidromorf talajokon kialakult természetes növényzet a legérzékenyebb a klímaváltozásra.

Gazdasági-társadalmi oldalról a kutatás keretében települési szinten meghatároztuk a gazdasági és társadalmi klímaérzékenységi részindexeket, illetve az adaptációs és kitettségi részindexeket. Az első kettő azokat a társadalmi jellemzőket és gazdasági ágazatokat tartalmazza, amelyeket a hazai körülmények között az éghajlatváltozás szempontjából sérülékenynek tartunk. E tulajdonságokhoz és gazdasági ágazatokhoz kapcsolódóan ezután olyan jellemző indikátorokat választottunk ki, amelyek alkalmasak a területi különbségek feltárására és elemzésére. Következő lépésben az egyes települések adaptációs képességét igyekeztünk megbecsülni, amelyben a jövedelmi viszonyok mellett a lokális szellemi, tudományos és műszaki potenciált is figyelembe vettük, hiszen ezeket az alkalmazkodás folyamatában helyben fel lehet használni. A kitettségi részindex esetében az alapvető éghajlati indikátorok mellett olyan mutatókat is kiválasztottunk, amelyek a változások hatásait felerősítik, mint például a települési vízfogyasztás adatai.

A részindexek összegzésével dolgoztuk ki a gazdasági-társadalmi éghajlati sérülékenységi indexet, melynek segítségével kirajzolódtak az e szempontból különösen érzékeny „forró pontok” a Dél-Alföldön. Ezek részlegesen egybeesnek a környezeti vizsgálat alapján kirajzolódó térségekkel. E területekre jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás folyamatának előrehaladtával, és mindenképpen a jövőbeni kutatások elsődleges mintaterületeinek javasolhatók. Vizsgálatunk azt is megmutatja, hogy a kutatásokat célszerű települési szinten végezni, hiszen így a sérülékenyebb területek a térben pontosabban és komplex szempontok alapján jelölhetők ki.

Elemzésünk eredményei rámutatnak arra, hogy a klímaváltozás következményei egy összetett rendszer részei, továbbá hogy a társadalom tájra gyakorolt hatásainál és azok következményeinek feltárásánál is rendszerben kell gondolkodni, és hogy jelenleg a rendszerszemléletű megközelítés még hiányzik a hazai klímaváltozás kutatásából. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a klímaváltozás következményeinek bonyolult rendszere alkalmas arra, hogy a földrajz bebizonyíthassa, képes integráló szerepet betölteni a kutatási folyamatban.