Kreatív foglalkozások és regionális tudásbázis: Fogalmak, folyamatok és területi összefüggések

Absztrakt

A tudásalapú gazdaság területi vizsgálataiban egyre nagyobb jelentőséget kap az a kérdés, hogy a munkaerő képzettségi szintje vagy a foglalkozások jellege eredményezi-e a régiók kiemelkedését. Tanulmányunkban bemutatjuk a regionális innovációs rendszerek tudásbázisának foglalkozási oldalú megközelítését, és saját kategóriákat vezetünk be a kreatív munkaerő és tudásbázis számbavételére. Ezekre a kategóriákra alapozva tekintjük át a kreatív munkaerő és a regionális tudásbázis volumenét 1996, 2001 és 2005 években. Ezt követően egy Svédországban tesztelt regressziós modell alapján a kistérségek fejlettségét a kreatív munkaerő volumenével, gazdaságának technológiai színvonalával, tolerancia-szintjével, az egyetemi képzés volumenével és az igénybe vehető szolgáltatások sokszínűségével magyarázzuk. A skandináv modellt tovább fejlesztjük, és az egyetemi képzések és a foglalkozási tudásbázis területi összefüggéseit kutatjuk. Eredményeink szerint a tudás teremtésében aktív kreatív foglalkozások magyarázzák leginkább a regionális ejlettséget, ezt a tudást alkalmazó foglalkozások követik, míg a vezető pozíciók foglalkozásai bírnak a leggyengébb magyarázóerővel. Magyarországon a felsőfokú végzettségű munkaerő eredményesebben magyarázza a régiók fejlettségi különbségeit, mint a kreatív foglalkoztatottak Az egyetemi képzés hatása a lokális tudásbázisra erősebb a természet-, élet- és műszaki tudományok esetében, mint a jog- és társadalomtudományok terén. Kísérleteink eredményei azt jelzik, hogy a globalizáció első számú nyertese a főváros és agglomerációja, a külkapcsolatok helyi működtetéséhez szükséges gazdasági-, jogi- és egyéb társadalomtudományi tudás egyre nagyobb mértékben koncentrálódik Budapesten.