A zsugorodás térbeli anatómiája: élőmunka-igényes iparágak földrajza az ezredforduló utáni Magyarországon

Kulcsszavak: élőmunka-igényes iparágak, ipari körzetek, klaszterek, Magyarország

Absztrakt

E tanulmány vállalati adatszolgáltatásra épülő, továbbá népszámlálási foglalkoztatási adatok alapján a zsugorodó, hazai gazdasági szerkezetben mind marginálisabb szerepet játszó élőmunka-igényes textil- és ruházati ipar, illetve bőrtermék- és lábbeligyártás térbeli dinamikáját vizsgálja, valamint kísérletet tesz jelentős iparági koncentrációik beazonosítására. A kutatás az új regionalizmus néhány elméleti koncepciójára – mindenekelőtt az ipari körzetek és klaszterek megközelítéseire – építkezik. Abból indul ki, hogy a lokalizációs típusú, agglomerációs előnyöket kínáló térbeli koncentrációk az iparági szereplők feljebb lépéséhez és külső feltételekhez való alkalmazkodásához szükséges minőségi telepítő tényezők szélesebb választékát biztosítják és ezáltal formálhatják az iparágak jövőjét. A vizsgálat nem meglepő eredménye az élőmunka-igényes iparágak területileg differenciált leépülése, a kritikus tömegek kialakításának egyre romló esélyével. Az iparági koncentrációk megtartó erejét inkább mutató bőrtermék- és lábbeligyártás legjelentősebb telephelye összességében ma Jász-Nagykun-Szolnok megye, ahol Szolnok–Martfű–Tiszaföldvár térsége tekinthető Magyarország egyetlen jelentősebb, foglalkoztatásnövekedést is felmutatni képes könnyűipari tömörülésének az ezredforduló utáni időszakban.

Szerzői adatok

Ernő Molnár, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

adjunktus

Megjelent
2018-05-29
Hogyan idézzem?
Molnár, E. (2018) A zsugorodás térbeli anatómiája: élőmunka-igényes iparágak földrajza az ezredforduló utáni Magyarországon, Tér és Társadalom, 32(2), o. 41-60. doi: 10.17649/TET.32.2.3053.
Rovat
Tanulmányok