Nagyvárosok a magyar területi politikában és területfejlesztésben a rendszerváltozástól napjainkig

Szerzők

  • Rechnitzer János Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola; Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézete https://orcid.org/0000-0001-7570-4238

DOI:

https://doi.org/10.17649/TET.33.1.3069

Kulcsszavak:

nagyváros, regionális központ, megyeszékhely, megyei jogú város, területi politika, fejlesztési koncepciók és programok

Absztrakt

A magyar városfejlődés kérdései egyre több figyelmet kapnak az elmúlt időszakban, miközben a területi politika irányai és intézményi keretei folyamatosan változnak. A dolgozatban azt járjuk körbe, hogy milyen tartalmakat kapcsolhatunk a nagyvárosfogalomhoz a magyar területi politikában és a nagyvárosok helyzete miként változott a rendszerváltozás óta. A nagyvárosok a területi folyamatok alakítói, így nem lényegtelen, hogy e komplex funkciókkal rendelkező központok milyen súllyal és iránnyal jelentkeznek a fejlesztési elképzelésekben. A térbeli folyamatok alakítása nagy időtávot igényel. A dolgozat első része a nagyvárosfogalom rétegeit mutatja be, jellemzi a regionális központ, a nagyváros, a megyeszékhely és a megyei jogú város kategóriáit. A második rész a rendszerváltozás utáni időszak gyakran változó területi politikájában keresi e központok helyét, fejlesztési hangsúlyait, a pályaíveket, azok változását.

A rendszerváltozás utáni fejlesztési koncepciókban és területi politikában a nagyvárosok és köreik kiemelt és változatos szerepet kaptak. Megjelentek mint területi (regionális) igazgatási központok (1990–1994), a fejlesztési régiók fő- és alközpontjai (1998–2005), a növekedést generáló pólusok (2005–2008), egy elvetélt igazgatási decentralizációs kísérlet alanyai lettek (2006–2010), a megyéktől független fejlesztések központjaivá váltak (2012–2016), s napjainkra ismét a kiemelt fejlesztések térségi fókuszává váltak (Modern városok program, 2015–). A nagyvárosok számos általános fejlesztési cél mellett egyedi fejlesztési elképzelésekkel is rendelkeztek az elmúlt 30 évben. A központi és a helyi elképzeléseket több város jól összehangolta, így fejlesztésük dinamikus lett, másoknak viszont nem sikerült a harmonizáció, ami nem javította helyzetüket.

A Budapesttel szembeni ellenpólusrendszert a városhálózatban sem a rendszerváltozás előtt, sem azután nem lehetett a nagyvárosokból vagy azok hálózatából kialakítani. A főváros nagysága, népességkoncentrációja, intézményrendszere, gazdasági irányító szerepköre, településrendszere, a magyar közgondolkodásban betöltött szerepe, nemzetközi megítélése egyedi. Mindezt fokozza, hogy a magyar politikai intézményrendszer egyközpontú, felülről, ebből az egy centrumból vezényelt. A területi szintű decentralizáció – bár több kisebb kísérlet ismert – nem valósult meg Magyarországon. A centralizált közigazgatás és nemzeti fejlesztés, a különféle állami funkciók erős központosítása miatt a nagyvárosi kör ugyan számos térségi szervező funkciót alakított ki, ám ezek nem voltak képesek a „fővárosmítoszt” ellensúlyozni.

Információk a szerzőről

Rechnitzer János , Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola; Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézete

egyetemi tanár, a doktori iskola vezetője; tudományos tanácsadó

##submission.downloads##

Megjelent

2019-03-01

Hogyan kell idézni

Rechnitzer, J. (2019) „Nagyvárosok a magyar területi politikában és területfejlesztésben a rendszerváltozástól napjainkig”, Tér és Társadalom, 33(1), o. 3–26. doi: 10.17649/TET.33.1.3069.

Folyóirat szám

Rovat

Gondolatok, vélemények magyar településfejlesztési programokról