Öngondoskodás, megtakarítási képesség és eladósodottság az Alföld középső részén

Absztrakt

A szakirodalom elméleti alapvetéseiből és empirikus eredményeiből kiindulva a tanulmány alapfeltevése, hogy a megtakarítás és a jó gazdálkodás képessége mérhető eltéréseket mutat a népesség demográfiai, gazdasági és társadalmi viszonyai szerint. A vizsgálatban figyelembe vettük, hogy a változók értékeit befolyásolhatja az adott háztartás önellátási potenciálja. Képesek-e a háztartásban élők előállítani saját fogyasztási igényüknek legalább egy részét? Ha igen, tudják-e ezzel csökkenteni kiadásaikat? A kérdéseket 2011 őszén az Alföld középső részének húsz településén élők pénzügyi-gazdasági helyzetének felmérésével vizsgáltuk. A mintába került megkérdezettek településjelleg, nem és életkor szerint reprezentálják a térség népességét. Az adatok alapján a legmagasabb megtakarítási képesség és hajlandóság a felsőfokú végzettségű, vezető értelmiségi munkakörben dolgozó, magas jövedelemmel rendelkező városi népességre jellemző.

A megtakarítási és hiteltörlesztési képesség többváltozós elemzése feltárta, hogy a háztartásokban keletkezett átlagos havi nettó jövedelem negatívan korrelál az önellátásból származó fogyasztással, a háztartások havi nettó bevételének emelkedésével a háztartások fogyasztásának önellátásból származó hányada csökken. Diszkriminanciaelemzéssel az anyagi dimenziók mentén lehet legjobban szétválasztani a válaszadókat. Akik kedvezőbb anyagi feltételekkel rendelkeznek, adósságuk, banki hitelük ellenére is magasabb eséllyel tudnak megtakarítani azokhoz képest, akik szerényebb anyagiakból gazdálkodhatnak, akár van aktuálisan elmaradt adósságuk, akár nem. Igazoltuk, hogy a törlesztőképességet a háztartás önellátásból származó nagyságrendje befolyásolja: ott, ahol már nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket, az önellátás körvonalazottabb.