Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon az osztrák-magyar határrégió fejlődését befolyásoló tényezők alakulásáról a rendszerváltozástól napjainkig. A határrégió kiemelt figyelmet kapott a magyar regionális fejlődésben, hiszen egy sikertérségnek lehetett tekinteni. A siker okai abban keresendők, hogy egy kvázi centrumrégió érintkezett egy fejlett, nyugat-európai centrummal, alapvetően Béccsel. A kapcsolatok már a 20. században is jelentősek voltak, azonban a II. világháború után kialakult vasfüggöny hosszú évtizedekre holt régióvá tette Magyarországnak ezt a vidékét. A hetvenes években indulnak meg a kapcsolatok, elsőként a bevásárlóturizmus, ami mind a napig tart és hat a térség fejlődésére. A hivatalos, intézményi együttműködések a nyolcvanas évek közepétől aktivizálódtak. Ennek szintjei az állami szervezetektől kezdve az önkormányzatokon át egészen a különféle közintézményekig terjedtek. Egyre fontosabbá vált az együttműködések rendezett, kiépített, folyamatosan működő szervezeti rendszerbe való átalakítása. Ennek formája az Eurorégió, ami 1998-ban alakult meg. A szervezett és intézményi szinten alakított kapcsolatok mellett azonban működnek – és a határgazdaság alapján természetszerűen hosszabb-rövidebb ideig élnek – nem legális viszonyok a határrégióban. A tanulmány záró fejezete összefoglalja azokat a tényezőket, amik akadályozzák az együttműködések teljesebb kibontakozását. Ezek között a gazdasági különbségek, az eltérő területi intézményrendszer és finanszírozás éppúgy szerepet játszik, mint a két ország kulturális különbségei, vagy a regionális politika súlypontjai.