Space and governance: Three decades of international and Hungarian trends

Tér és kormányzás: A nemzetközi és a magyar területi kormányzás három évtizede

Absztrakt

Míg a kormányzás területi dimenziója az elmúlt évtizedekben is megkerülhetetlen kihívás maradt, el kell ismerni, hogy egymással versengő modellek léteznek párhuzamosan, és a korábban domináns neoliberális, decentralizált kormányzási modell már nem tölti be e meghatározó szerepét. E folyamatok közepette a tanulmány célja, hogy nemzetközi összehasonlító perspektívában vizsgálja a területi kormányzási trendek fejlődését. A cikk a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján – elsősorban a főbb iskolákra és reformokra fókuszálva – mutatja be az utóbbi három évtizedet jellemző irányzatokat a területi kormányzás fejlődésében. Először, rekonstruálja a szub‐nacionális és helyi szinteket érintő területi reformokat. Másodszor, azonosítja a közigazgatás egy‐mást követő funkcionális reformparadigmáit: az Új Közmenedzsment (New Public Management) és az Új Közmenedzsment utáni (poszt-New Public Management) megközelítéseket. Harmadszor, rendszerezi a városi térségek kihívásaira adott kormányzási válaszokat, valamint a többszintű kormányzás különböző változatait, mint az állam kormányzóképességének fenntartását szolgáló keretet. A harmadik fejezet részletesen elemzi a magyarországi reformokat, kiemelve azok nemzetközi trendekhez fűződő viszonyát és sajátosságait.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy – különösen a 2010 után bekövetkezett átalakítások nyomán – a magyar területi kormányzás szerkezetében és hatékonyságában is levált az európai fősodorról. A centralizált államszerkezet nem képes sem a governance, sem pedig a partnerség és szubszidiaritás elveit, illetve gyakorlatát érvényesíteni. Az eredmények alátámasztják azt az elméleti feltevést, hogy a reformok sikere vagy kudarca összefügg az adott ország tágabb társadalmi, gazdasági és kulturális környezetével – jelen esetben a megkésett fejlődéssel és a történelmi hagyományokkal. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a magyar „eltérés” nem átmeneti, vagy elszigetelt nemzeti kivétel.