A szocialista lakótelepek mintaházainak jellemzői és helyük a lakáspiacon

Absztrakt

A főváros lakásainak közel egyharmadát kitevő államszocialista lakótelepek a lakásállomány leghomogénebb részét képezik. A presztízsük közti különbségüket jórészt csak városföldrajzi jellemzőkkel – elsősorban az elhelyezkedésükkel – szokták indokolni. Tanulmányunkban mégis arra keressük a választ, hogy van-e olyan, az elhelyezkedés mellett más fizikai szempont, mely releváns lakáspiaci különbségeket eredményez. Ehhez a szocialista lakótelepekre jellemző hat építészeti archetípus legtöbbször használt mintatervének Budapesten megvalósult házait vizsgáljuk lakáspiaci helyzetük alapján. Ezen többszintes társasházi mintaterveket a legváltozatosabb nagyságú és fekvésű lakótelepeken építették fel több évtizeden keresztül, így a vizsgálat is ezen fizikai és területi jellemzők hatását elemzi. A kutatás arra keresi a választ, hogy az egyes mintaházak közti különbségek, az újabb és régebbi típusok, az építés éve, a házak magassága és a lakótelep nagysága milyen fontossággal bírnak a lakásárak kialakulásában.

A fajlagos lakásárak statisztikai elemzése rámutat az elhelyezkedés szinte mindent felülíró szerepére, mindemellett egyéb fizikai tényezők hatása is megmutatkozik úgy, mint az épületmagasság, vagy épp maga a mintaterv építészeti kialakítása. Megfigyelhető az egyes típusok tartóssága, azaz az avulásnak semmilyen negatív hatása nem jelenik meg a lakáspiacon. Kimutatható a lakótelepek belső heterogenitása is, az épülettípusok presztízse közti különbség elsősorban a nagyobb lakótelepeken figyelhető meg.