A Klinenberg-féle szociális infrastruktúra egy lehetséges tipizálása és területi eloszlása hazai nagyvárosokban

Absztrakt

Jelen tanulmány a Klinenberg-féle szociális infrastruktúra (Klinenberg 2018) fogalmát vizsgálja elméleti és empirikus megközelítésből. Az elméleti részben a szociális infrastruktúraként azonosítható helyek egy lehetséges tipizálását végzi el (közlekedés, várakozás, publikus terek és szolgáltatások), valamint 50 lehetséges helyet nevez meg, mint szociális infrastruktúrát, így biztosítja azt a konceptuális keretet, amely az empirikus vizsgálatok elvégzéséhez elengedhetetlen. Később, erre támaszkodva, a helyek területi eloszlását vizsgálja hazai földrajzi kontextusban, vidéki nagyvárosok egyes városrészeiben, amelyek egyben a magyar városfejlődés egy-egy korszakát is leképezik.

Az empirikus és elméleti részekkel összhangban a tanulmány fő célja, hogy az említett fogalmat bevezesse a hazai társadalomkutatásokba. A fogalom jelentőségét az adja, hogy a szakirodalom szerint fontos szerepet játszik a társadalmi kohézió erősítésében, egyúttal a társadalmi fragmentáció visszaszorításában, amely jelen poszt-Covid, információs korunk egyik nagy kihívása. Az olyan kedvezőtlen társadalmi folyamatok, mint elmagányosodás, a demokratikus intézmények meggyengülése, valamint különböző véleménybuborékok kialakulása együttesen és kölcsönösen egymásra hatva hozzájárulnak a társadalom polarizálódásához éppen akkor, amikor a közösségeknek olyan jelentős alkalmazkodást és kohéziót igénylő kihívásokkal kell szembenéznie, mint például a klímaváltozás.