A kutatás-fejlesztés és a versenyképesség térbeli összefüggései a visegrádi országokban

Absztrakt

A regionális tudományban előtérbe került a térségek versenyképességének vizsgálata során a helyalapú, endogén területi fejlődés, amelyben kulcsszerep jut a kutatás-fejlesztésből származó eredmények helyi alkalmazásának. A megújult EU-s kohéziós politikának is egyik legfontosabb eszköze a kutatás-fejlesztést végző intézmények decentralizációja és a tudományos tevékenységek kiemelt támogatása, amely szempontok a regionális intelligens szakosodási (RIS3) stratégiákban is a figyelem középpontjában állnak. Tanulmányunkban a négy visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia) 93 NUTS 3-as szintű területi egységének (megyéjének) versenyképességét vizsgáljuk, egy empirikus adatbázist elemezve többváltozós statisztikai módszerek segítségével. Az elemzéshez az endogén növekedési és fejlődési elméletek alapján megújított piramismodellt alkalmaztuk, a vizsgálatok eredményeként a megyék 4 típusát különítettük el. Horváth Gyula a témakörben jelentős kutatásokat végzett, az ő eredményeit is felhasználjuk Kelet-Közép-Európa térségei versenyképességi típusainak lehatárolásakor.