A közlekedés szerepe a policentrikus városhálózat fejlesztésében

Absztrakt

A tanulmány policentrikus városhálózaton sűrűn elhelyezkedő, de nem összenőtt városi településeket ért, amelyek között erős kölcsönös kapcsolatok (horizontális együttműködések) alakulnak Ici, miközben nincsenek egymással klasszikus hierarchikus viszonyban, és kapcsolatuk alapja a specializálódás. A policentrikus városhálózat fejlesztésének az eredményességét nem az minősíti, hogy egyes városokat mennyire sikerül fejleszteni, hanem az, hogy a (városokat is magában foglaló) térség egésze számára mit képes a struktúra nyújtani. A térségen belül választási lehetőséget kínáló sokoldalú kapcsolati hálók képesek a térség számára a policentrikus struktúrát tartósítani és a korábbi monocentrikus felépítéshez képest a változásokhoz való alkalmazkodás, az adaptivitás és a sokirányú együttműködés feltételeit biztosítani. E policentrikus hálózati séma a minimális kényszerkapcsolatokhoz képest alternatív, redundáns elérési lehetőségeket is lehetővé tesz, tehát látszólag 'pazarló' az egy adott feladat végrehajtására optimalizált hierarchiához képest. Fontos azonban megérteni, hogy a policentrikus városhálózatra nem azért van szükség, mert ez tudná a leghatékonyabban kiszolgálni az ellátási modellt, hanem azért, mert a belső erőforrások hasznosításához, a térségi endogén fejlődés előmozdításához, a változó körülményekhez történő alkalmazkodás képességéhez a térségben lévő települések sokoldalú kapcsolatrendszerére van szükség, és ennek a fejlődésnek a bázisa a policentrikus városhálózat. Hosszú távra tervezett létesítményeinknek olyan körülmények között kell helytállniuk, amelyeket ma nem tudunk előre meghatározni, és amely körülményeket ráadásul folyamatos változás fog jellemezni. Az adaptivitás képességének felértékelődésével a térségi belső kapcsolatrendszer kiterjedtsége és erőssége maga is erőforrássá, versenyképességi tényezővé válik. A feladat nem egyszerűen az, hogy a közlekedést hozzáigazítsuk a policentrikus városhálózat tervezett elképzeléseihez, hanem a két kérdéskörnek van egy közös meta-szintje; ez pedig a fenntartható, méltányos és hosszú távon versenyképes térség formálása.