A kínai város

Absztrakt

A tartósan gyorsan növekedő és felzárkózó kínai gazdaság, ennek látványos városföldrajzi következményei – hatvan városnak van 1 milliónál több lakosa – világszerte hatalmas szakmai érdeklődést vált ki. E tanulmány fő kérdése: a mai kínai városfejlődés mennyire endogén, az évezredes kínai urbanizáció hagyományait folytató folyamat, s mennyire simul be a globalizáció városfejlődési folyamataiba? A vizsgálat következtetése, hogy a kínai urbanizáció endogén – nem modell-követő. Kína a világ egyetlen folyamatos – több mint háromezer éves – urbanizációjának térsége; az urbanizáció gazdasági forrása, szervezeti kerete, a városirányítás, a belső társadalmi szervezet mindvégig különbözött bármely más urbanizációs térségétől. A jelen városnövekedés is sajátos: üteme fékezett (a városi népességarány mindössze 35-40%), a városhálózat arányosan bővül (eltérően bármely más fejlődő vagy felzárkózó országétól), a falu–város vándorlás szigorúan (ha nem is mindig eredményesen) ellenőrzött. A túlnépesedés és szegénység falura zárt; a falusi munkaerő-feleslegnek a városi gazdaságba történő fokozatos átvezetése középtávon még fenntarthatja a gyors gazdasági növekedést, ám a vidéki fejlesztések elmaradása hosszú távon társadalmi-gazdasági konfliktusok forrása lehet.