Labour market power and wage inequalities in European regions

Munkaerőpiaci hatalmi és bérkülönbségek az európai régiókban

Absztrakt

Annak ellenére, hogy számos fejlett gazdaságban fokozatosan csökken az egyének közötti bérkülönbség, az európai régiók között továbbra is jelentős térbeli bérkülönbségek tapasztalhatók. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a munkáltatók bérmegállapítási ereje (munkaerőpiaci hatalom) milyen mértékben járul hozzá ezekhez a regionális bérkülönbségekhez, különös figyelmet fordítva annak heterogén hatásaira a béreloszláson belül, valamint a nagyvárosi és nem nagyvárosi területek között. Bár a városi munkaerőpiacok általában magasabb bérekkel járnak együtt az agglomerációs megtakarítások és a képzettségből származó nagyobb hozamok miatt, ugyanakkor a munkavállalók közötti erősebb verseny, a gyengébb kollektív fellépés és a munkáltatók nagyobb mérlegelési jogköre révén felerősíthetik a munkáltatók bérmegállapítási erejét is.

A tanulmány két fő szempontból járul hozzá a témához. Elméleti szempontból olyan keretrendszert dolgoz ki, amely összekapcsolja a munkaerő-piaci hatalmat a béreloszláson belüli bérkompresszióval, és azzal érvel, hogy a munkáltatók bérmegállapítási ereje valószínűleg nagyobb hátrányokat ró a magas bérű munkavállalókra, különösen a nagyvárosi munkaerő-piacokon. Empirikusan új bizonyítékokat szolgáltat az Európai Unió NUTS 2 régiói közötti bérkülönbségekről a CompNet adatbázis felhasználásával. Az elemzés ötvözi a bérszóródás regionális mutatóit a munkaerőpiac tökéletlenségeit leképező átfogó mutatókészlettel, beleértve a bércsökkentéseket, a termékpiaci erőfölényt, a munkaerőpiaci koncentrációt és a robotizációval szembeni kitettséget.

Az eredmények azt mutatják, hogy a bérek szintje és az egyenlőtlenség terén tartós regionális heterogenitás figyelhető meg, annak ellenére, hogy Európában az általános egyenlőtlenség viszonylag mérsékelt. A munkaerő-leértékelés következetesen alacsonyabb bérekkel jár a béreloszlás egészében, a legerőteljesebb hatások pedig a felső percentilisekben jelentkeznek, ami arra utal, hogy a munkáltatók bérmegállapítási ereje felülről nyomja le a béreket azáltal, hogy aránytalanul csökkenti a magas bérű munkavállalók jövedelmét. Ezek az eredmények akkor is szilárdak maradnak, ha figyelembe vesszük a piaci erő és a technológiai változás alternatív forrásait.

Az elemzés továbbá azt mutatja, hogy ezek a hatások a nagyvárosi régiókban jelentősen erősebbek. A munkaerő-piaci erőfölény nagyobb bércsökkentő hatást gyakorol a városi munkaerő-piacokon, különösen a magasan képzett és jól fizetett munkavállalók körében, ami arra utal, hogy a városok a sűrű munkaerő-piaci verseny és a munkavállalók gyengébb alkupozíciója révén fokozzák a monopszonisztikus nyomást. Ezek az eredmények új perspektívát nyújtanak az urbanizáció és a munkaerő-piaci erőfölény közötti kölcsönhatásra, kiemelve azokat a mikroökonómiai mechanizmusokat, amelyek révén a nagyvárosi munkaerőpiacok alakítják a bérkialakulást.

Összességében a tanulmány a munkaerő-piaci hatalmat azonosítja az európai regionális bérkülönbségek egyik fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott meghatározó tényezőjeként. Az eredmények arra utalnak, hogy a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez nemcsak újraelosztási politikákra van szükség, hanem erősebb munkaerőpiaci intézményekre is, ideértve a kollektív tárgyalásokat és a végrehajtási mechanizmusokat, valamint olyan helyspecifikus politikákra, amelyek megőrzik a városok termelékenységi előnyeit, miközben korlátozzák a munkáltatók túlzott bérmegállapítási hatalmát.