A történelem nyomai a mai térszerkezetben – belső törésvonalak az európai posztszovjet térségben

Absztrakt

A tanulmány célja annak megvilágítása, hogy a posztszovjet térségben jelenleg tapasztalható konfliktusok és gazdasági-társadalmi különbségek területi mintázata mutat-e összefüggést a történelmi múlttal. A korábbi, országtanulmányok szintjén megvalósuló kísérletek szintéziseként az 1897-es orosz birodalmi és az 1930-as történeti statisztikák felhasználásával az egész posztszovjet térségre kiterjesztve rekonstruálom a történeti régiókat, és ezek határait egybevetem az egykori és mai országhatárokkal, illetve a mai belső törésvonalakkal. Álláspontom szerint ezen országokban a törésvonalak nemcsak politikai-ideológiai ellentétek és társadalmi problémák mentén fejeződnek ki, de erőteljes területi mintázatot mutatnak, melynek történelmi meghatározottsága megkérdőjelezhetetlen. Módszertani szempontból a tanulmány a közbeszédben domináns politológiai és szociológiai szemléletet helyettesíti a földrajzi és történelmi megközelítésmóddal. Az 1897-es évre 360 területi entitásra kilenc változó alapján többváltozós statisztikai módszerrel végzett számításaim bizonyítják, hogy regionális struktúrája alapján (mind a fejlettségi, mind a hasonlósági régiókat tekintve) az Orosz Birodalom nemcsak a száz évvel korábban létezett országhatárok által meghatározott differenciákat nem volt képes felszámolni, de a mai törésvonalak futása is kísértetiesen hasonlít az 1770-es és 1890-es évek régióhatáraira. Az 1930-as évekből származó 15 változó felhasználásával végzett vizsgálat alapján pedig az a kép rajzolódik ki, hogy a mai posztszovjet térség Kelet-Közép-Európa (a visegrádi országok) területétől élesen elhatárolódott, de ez nem az 1920-as határmegvonás következménye (nem is mindenütt esnek egybe a határok és a fejlettségbeli törések), hanem korábbi időkből származik.