A menekülttábor: politikai megoldás és/vagy társadalmi probléma?

Absztrakt

A nemzetközi menekültügyi rezsim alapja, hogy a menekült a legkedvezményezettebb külföldi. Jogai és kötelezettségei jó esetben közelítenek az állampolgáréhoz, legalábbis azon országokban, amelyek részesei az ENSZ 1951-es menekültek helyzetére vonatkozó egyezményének. Az otthonukat elhagyni kényszerülők – sokszor alternatív megoldás hiányában – világszerte menekülttáborokban élnek. E táborok társadalmi szerepe azonban nem mentes az ellentmondásoktól. Kiindulópontként fontos hangsúlyozni, hogy a menekültek elhelyezése, ellátása minden körülmények között komplex társadalmi, politikai, gazdasági, infrastrukturális, igazgatási-adminisztrációs kihívást jelent a befogadó ország számára. A 2015 óta kibontakozó menekültválság egyik fő gócpontja a Közel-Kelet, amelynek országai eltérő válaszokat adtak a szíriai háború okozta menekültáradat kezelésére; Jordánia az egyetlen ország a térségben, amelyben olyan UNHCR-fenntartású menekülttáborokat hoztak létre a szíriai háború kitörését követően (2012–2013 folyamán), amelyben százezres nagyságrendben fordultak meg menekültek. Jelen tanulmány célja egyrészt annak bemutatása, hogy a nemzetközi közösség milyen megfontolásokból hoz létre menekülttáborokat, másrészt annak áttekintése, hogy ezek a terek mint a megoldás részei mennyiben egészítik ki a helyi, informális intézményeket-szokásokat „menekültprobléma” esetén.