A délkelet-ázsiai régió integrációs sikere: az ASEAN egységes termelési bázis

Absztrakt

Tanulmányunkban elsődlegesen azt vizsgáljuk meg, hogy milyen hatást gyakorol az ASEAN gazdasági közösség kialakítása a régió közvetlen külföldi befektetéseket vonzó képességére. Az ASEAN-országok gazdasági együttműködésének két jól elkülöníthető korszaka figyelhető meg. Az 1976 és 1987 közötti időszakban az ASEAN-országok regionális együttműködése importhelyettesítő iparosítás megvalósítására irányult. Majd az 1980-as évektől az ASEAN regionális egyezményei és kezdeményezései exportorientált és a közvetlen külföldi befektetésektől függő stratégiába illeszkednek. Az ASEAN-országok gazdasági integrációját az 1980-as évektől ugrásszerűen növekvő, elsősorban olcsó termelési helyet kereső közvetlen külföldi beruházások a termelési hálózatok kialakításával indították el, miközben a korai importhelyettesítő stratégia kezdeményezései szinte semmilyen eredményt nem hoztak. Az 1980-as évek végén a regionális gazdasági együttműködésben történt stratégiaváltás az előbb említett spontán piaci folyamatokat támogatta. Az utóbbi két évtizedben az ASEAN-országok regionális egyezményeinek és kezdeményezéseinek fő célja a nagymértékben liberalizált regionális piac és az egységes termelési bázis alakítása, ami elősegíti a régióban kiépült termelési hálózatok hatékony működését, és újabb külföldi befektetéseket vonz. Az ASEAN gazdasági közösség kialakítása főleg az 1997–1998-as válság alatt, illetve az azt követő években gyorsult fel. Az elmúlt évtizedben az ASEAN régió a globális közvetlen külföldi beruházások egyre nagyobb arányát tudta magához vonzani. 2013-ban az ASEAN-ba érkező közvetlen külföldi befektetések rekordszintre emelkedtek. Bizonyítottnak látjuk, hogy Délkelet-Ázsiában a gazdasági regionalizmus nagymértékben járult hozzá a közvetlen külföldi beruházások gyors ütemű bővüléséhez.