A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon

  • Gábor Szepesi SZTE TTK, Földtudományok Doktori Iskola, Szeged
Kulcsszavak: városodás és városiasodás a rendszerváltás után, a törvényi szabályozás változása, területi különbségek, népesedési folyamatok az új városokban, a szuburbanizáció magyarországi sajátosságai

Absztrakt

A rendszerváltás fordulópontnak bizonyult az urbanizáció folyamatában is hazánkban. 1990 után ugyanis ugrásszerűen megnőtt a városok száma, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a városi lakosok aránya is. Mindez összefügg a várossá nyilvánítás törvényi kereteinek megváltozásaival is. Az 1999. évi önkormányzati szabályozás objektív és szubjektív feltételeknek is teret enged a várossá avatásnál. Az új városok területi megoszlása azonban rendkívül egyenlőtlen, és tovább növeli a szakadékot a kevésbé városodott és az átlagnál jóval urbanizáltabb megyék között. Különösen jelentős az új városok száma a Budapest környéki agglomerációban; ezek a települések a várossá avatás óta is jelentősen növelték népességüket, többnyire a főváros rovására. A szuburbanizáció azonban nem feltétlenül nyugat-európai mintára játszódik le Magyarországon.

Szerzői adatok

Gábor Szepesi, SZTE TTK, Földtudományok Doktori Iskola, Szeged

PhD hallgató

Megjelent
2008-06-01
Hogyan idézzem?
Szepesi, G. (2008) A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon, Tér és Társadalom, 22(2), o. 53-70. doi: 10.17649/TET.22.2.1170.
Rovat
Tanulmányok