A nemzeti és a regionális identitástudat formálódása a középkortól napjainkig Spanyolországban

Absztrakt

A tanulmány történeti alapokra helyezve, a középkortól napjainkig mutatja be a nemzeti és a regionális identitás fejlődését a soknemzetiségű, többnyelvű Spanyolországban. A népek és kultúrák kiemelt találkozási csomópontjaként létező, ugyanakkor az európai és nem európai kontinensek közti határt is jelentő földrajzi területen számos olyan jellemzőt figyelhetünk meg, amelyekről az identitáskutatással foglalkozó szerzők modelljeikben írnak. A vizsgálat alapját a témát feltáró, főbb szakirodalom mellett az identitásfelfogásokra hatást gyakorló 20. századi spanyol írott források értelmezése és az új évezredben lefolytatott kérdőíves felmérések eredményeinek rövid ismertetése adja. A középkori és kora újkori, az Ibériai-félszigeten együtt vagy egymás mellett élő népek és kultúrák történetének bemutatását az identitásfogalom 17-18. századtól kezdődő kimunkálásának leírása követi, s ezekből kitűnik, hogy napjaink identitásfogalmának tartalmára egyértelműen hatással volt Hispánia népeinek története. A Franco nevével fémjelzett diktatúra időszakában, egészen annak 1975-ben bekövetkezett bukásáig a regionális identitások a nemzeti, állami „spanyol” identitás ellenében egyfajta tiltakozást, lázadást is jelentettek. A tanulmány kitér az 1978-as alkotmányt követő identitás-alakulatokra, hangsúlyt helyezve a Spanyolországban létező autonóm közösségek regionális identitásának jellemzőire, kiemelten a gallego-k, a baszkok és a katalánok identitására. A kérdőíves kutatási eredmények azt mutatják, hogy a válaszolók körében ma már sok esetben látható a kettős vagy többes identitás, a történetileg kialakult identitásfelfogások új tartalmakkal egészülnek ki és folyamatos fejlődésben vannak.