A távmunka területfejlesztési aspektusai

Absztrakt

A mezőgazdaság és az ipar foglalkoztatási lehetőségei napjainkra Európa-szerte drasztikusan lecsökkentek, így a foglalkoztatottak nagy része ma már a tercier szektorban dolgozik. Ez a folyamat a munkalehetőségeket elsősorban a városok köré centralizálja, a vidéki települések foglalkoztatási lehetőségei pedig erősen beszűkülnek. Az információs technológia terjedése és a globalizáció azonban átalakítja a gazdaság térszerkezetét, és megreformálja a foglalkoztatást is újszerű munkaszervezési módok elterjedésével. Ez az átalakulás azonban új eszközöket nyújthat a területfejlesztők számára is. A távmunka például rugalmas és költséghatékony foglalkoztatási megoldást jelenthet a munkáltatónak, és egyúttal lehetőséget az innovációra képes vidéki régióknak.
A távmunkaházak segítségével munkavégzési tereket hozhatnak létre a foglalkoztatási problémákkal küzdő térségek. Az iroda- és bérköltség által realizálható költségcsökkentés vonzó lehet ugyanis a nagyszámú adminisztratív munkaerőt foglalkoztató vállalatok számára. A gombamód elszaporodó szolgáltatóközpontok, telefonos ügyfélszolgálatot és értékesítést nyújtó szolgáltatók, a kötvények és kárakták rögzítését végző biztosítók, a könyvelőirodák munkavállalói mind-mind könnyen betanítható és számítógépen végezhető tevékenységeket végeznek. A területi különbségekből realizálható mintegy 30-40%-os költségcsökkentés jelentős érv lehet ezen vállalatok számára, hogy megfontolják a vidéki térségekben kialakítandó távmunkaházakban való foglalkoztatás lehetőségét. Az egyes funkciók kihelyezése más – olcsóbb fenntartási költségeket biztosító – országokba már eddig is gyakorlat volt, így a távoli munkavégzést lehetővé tevő munkaszervezési alapok már ismertek a nemzetközi vállalatok számára. Ehhez hasonló, de kisebb léptékű átszervezéssel, a meglevő fővárosi adminisztrációs osztályokat kissé tovább darabolva, viszonylag egyszerűen válhat valósággá hazánkban is a betanítható, számítógépen végzett, adminisztratív munkák vidéki térségekbe helyezése. Ennek a lehetőségnek a szakmai és politikai koordinálásával munka és ezáltal munkabér „irányítható” a kívánt régiókba, ezzel fellendítve a helyi gazdaság fejlődését.