Hatalmi játszma a falakon - avagy az utcai művészet 'alkímiája'

Absztrakt

Az utcai művészet fél évszázadra visszatekintő története során a kezdeti deviáns megbélyegzéstől napjainkra a „kapós” városok elengedhetetlen kellékévé vált. A street art a graffitivel az 1970-es évek New Yorkjából indult útnak, majd lett a világ számos nagyvárosában a tudatos tértermelő gyakorlat hatékony eszköze. E tendenciák eredményeként került az utcai művészet vizsgálata egyes tudományterületek – például városkutatás, kulturális tanulmányok, művészettörténet, szociológia, pszichológia, kriminológia, valamint a kritikai megközelítésű földrajztudomány – területi vizsgálatainak spektrumába. Noha a téma hazánkban egyelőre kevéssé kutatott, a nemzetközi folyóiratok hasábjain számos street arttal foglalkozó tanulmány jelent meg az ezredfordulót követően, s részben már előtte is.

Az eltérő nézőpontokból közelítő vizsgálatok zöme az utcai művészetet – mindenekelőtt Henri Lefebvre, Edward Soja és David Harvey munkássága nyomán – a városi tér termelését, észlelését és használatát leíró társadalomelméletek kontextusába illeszti. Az utcai művészetet a („kreatív”) városi ellenállás egy formájának tartó vélekedések teljesség igénye nélküli felsorakoztatását követően célom, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján árnyaltabb képet nyújtsak a kezdetektől kriminalizált graffiti tevékenységéről. Nem vitatom azt az általános vélekedést, miszerint nem minden esetben beszélhetünk átgondolt tiltakozásról. A továbbiakban szemléltetem, hogy miként vált a „jó” street art a tudatos hatalmi térformálás jövedelmező eszközeinek egyikévé, majd kitérek az utcai művészet azon formáira, melyek mindmáig hűek maradtak a tevékenység ellenálláshoz kötődő gyökereihez.