Thomas S. Kuhn gondolatainak szerepe a földrajztudomány történetének kontextualista elbeszélésében

Absztrakt

A tudományos tudás filozófiai és történeti vonatkozásai elengedhetetlenek a nemzetközi társadalom-földrajzi szakirodalomban érvényesülő, episztemológiailag különböző irányzatok pluralizmusának érdemi megértéséhez. Ezeknek az irányzatoknak a világos és megfelelő közvetítése nélkül a feltehetően posztszocialista állapotban lévő hazai társadalomföldrajzban uralkodó filozófiai identitásválság csak fokozódhat. Thomas S. Kuhn és a társadalomföldrajz találkozása jó esettanulmányt képez a tudománytörténet-írás kontextualista megközelítéseinek bemutatásához. Kuhn gondolatait a tudományos diskurzusok vitáiban folyamatosan kontextusán kívül értelmezték újra, és az aktuális tudományos érdekeknek megfelelően mozgósították fogalmait. A „kvantitatív forradalom” olyan pozitivista narratívát konstruált, amely Kuhn „tudományos forradalmának” kifejezésére és a paradigmák progresszív sorára leegyszerűsített „kuhni modellre” támaszkodott, mindez pedig a múlt újraírását szolgálta a jelen álláspontok érdekében. Később, a „forradalom” kritikai újraértelmezése során a „modell” tudománytörténeti alkalmasságát alapvetően elvetették, annak ellenére, hogy Kuhn több gondolata eredetileg anti-pozitivista és erősen kritikus volt. Ugyanakkor éppen a kritikai átértékelések közepette jelentek meg az első kontextualista gondolatok, melyek nagyon hasonlítottak Kuhn eredeti elképzeléseire az analógiák heurisztikus jelentőségéről, a szemléletek inkommenzurabilitásáról, a pedagógia és a képzés szerepéről a tudósközösségben, de leginkább a prezentista történetírás éles kritizálásáról. A tanulmány célja, hogy bemutassa Kuhn szövegbeli, szemléleti és történelmi kontextusát az angolszász és a magyar interpretációk kritikai elemzésével, hogy ismertesse a kontextualista és szociológiai megközelítéseket a magyar földrajzosok számára a történeti elbeszélés szempontjából.