Tér és Társadalom 19. évf. 2005/2. 7-29. p.
Tér és Társadalom                                                           XIX. évf. 2005       s 2: 7-29


           AZ OSZTRÁK—MAGYAR HATÁR MENTI
            EGYÜTTMŰ KÖDÉS MÚLTJA, JELENE
 (The Past and the Present of Austrian — Hungarian Transborder
                           Cooperations

                                 RECHNITZER JÁNOS
Kulcsszavak:
osztrák-magyar határ határtérség határon átnyúló együttműködés

A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon az osztrák—magyar határrégió fejl ődését befolyásoló tényez ők
alakulásáról a rendszerváltozástól napjainkig.
A határrégió kiemelt figyelmet kapott a magyar regionális fejl ődésben, hiszen egy sikertérségnek lehetett
tekinteni. A siker okai abban keresend ők, hogy egy kvázi centrumrégió érintkezett egy fejlett, nyugat-európai
centrummal, alapvetően Béccsel. A kapcsolatok már a 20. században is jelent ősek voltak, azonban a II. világ-
háború után kialakult vasfüggöny hosszú évtizedekre holt régióvá tette Magyarországnak ezt a vidékét.
A hetvenes években indulnak meg a kapcsolatok, els őként a bevásárlóturizmus, ami mind a napig tart és
hat a térség fejlődésére. A hivatalos, intézményi együttm űködések a nyolcvanas évek közepét ől aktivizá-
lódtak. Ennek szintjei az állami szervezetekt ől kezdve az önkormányzatokon át egészen a különféle
közintézményekig terjedtek. Egyre fontosabbá vált az együttm űködések rendezett, kiépített, folyamatosan
m űködő szervezeti rendszerbe való átalakítása. Ennek formája az Eurorégió, ami 1998-ban alakult meg.
A szervezett és intézményi szinten alakított kapcsolatok mellett azonban m űködnek — és a határgazdaság
alapján természetszerűen hosszabb-rövidebb ideig élnek — nem legális viszonyok a határrégióban.
A tanulmány záró fejezete összefoglalja azokat a tényez őket, amik akadályozzák az együttm űködések telje-
sebb kibontakozását. Ezek között a gazdasági különbségek, az eltér ő területi intézményrendszer és finanszíro-
zás éppúgy szerepet játszik, mint a két ország kulturális különbségei, vagy a regionális politika súlypontjai.


  Az osztrák—magyar határtérség a rendszerváltozástól, s őt az azt megel őző idő-
szakban is irigyelt példaként szolgált a területi sikeresség illusztrálására. S valójá-
ban ebben a régióban a magyar modernizáció gyorsabban zajlott, a gazdaság és
társadalom aktívabban fogadta be az újdonságokat, az európai térfejl ődés mintái
hamarabb jelentek meg, az átalakulás kevesebb konfliktusáról, de a veszteseinek
mérsékeltebb számáról adhattunk tudósítást, mint az ország más tájain.
  Miért szerencsésebbek az ezen a vidéken él ő emberek? Milyen tényez ők meglé-
tének vagy gyors kiépülésének köszönhet ő ez a siker? Egyáltalán a területi politika
és az azt megvalósító területfejlesztés mennyiben tudott hozzájárulni az osztrák—
magyar határtérség intenzívebb átalakulásához?
  Ezek a kérdések foglalkoztattak bennünket tanulmányunk megírásakor, amelyben
össze kívántuk gyűjteni, s elsődlegesen időbeli sorrendbe állítani azokat a tényeket,
amik hatottak a régió gyorsabb átalakulására.
  Le kell szögezni, hogy az osztrák—magyar határtérség, s f őleg annak egyes cent-
rumai már a rendszerváltozás el őtt sem voltak elmaradottnak, hátrányos helyzet ű-
nek tekinthetők. Különböző funkciókkal rendelkez ő, megújításra képes és azokban
    Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                       Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
8      Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005    s2

aktív települések voltak a határrégióban, amelyekben él ő emberek és gazdálkodó
szervezetek mindig is a fejlett európai régiókra tekintettek, azokkal valamilyen
formális vagy informális kapcsolatban álltak. Természetes ez, hiszen földrajzilag
közelebb helyezkedtek el Nyugat-Európa mag-területeihez, ennek következtében a
hatások, a kapcsolatok, a minták folyamatosan lecsapódtak, megjelentek, s ezáltal
beívódtak az itteni világba az életfeltételekt ő l kezdve a közintézmények m űködésén
át egészen a gazdasági kapcsolatokig, vagy éppen az innovációs aktivitásig.
  A dolgozat megkíséreli tehát id őben végigkövetni egy centrum térség és azzal —
éppen a határok fokozatos feloldása következtében — egyre sokoldalúbban érintkez-
hető fél-periféria, vagy kvázi-centrum átalakulásának — dönt ően — intézményi kere-
teit. Az igazi változások, vagy pontosabban a megújítás valós szakasza azonban
 1995-től indult, hiszen Ausztria európai uniós csatlakozása után a lehet őségek még
jobban megnyíltak, új, eddig ismeretlen dimenziókat kaptak. A tanulmány a nehézsé-
gekről, a hiányosságokról, a konfliktusokról is beszámol, ám csak érinti a jöv őt, mivel
annak lehetséges forgatókönyveinek kidolgozásán jelenleg munkálkodik a szerz ő .

               A második világháborútól a kilencvenes évekig

  A határok a két világháború között nem voltak nehezen járhatók, de a közvetlen
kereskedelmi kapcsolatokat er ő sen megszűrték (p1. az ausztriai városok piacainak
felkeresését), a munkavállalást engedélyhez kötötték, korlátozták a pénzátváltást
stb. Így Bécs közvetlen vonzása a szlovákiai és magyarországi részekre megsz űnt,
megszűnt tehát a bécsi vonzáskörzethez való tartozás, mint a virtuális régió integrá-
ciós tényez ője. Viszont a fennmaradó közvetlen („népi"!) kapcsolatok révén (átbir-
toklások, munkavállalás, a kisebbségek „híd-szerepe", a rokoni és ismer ősi kapcso-
latok stb.) a szomszédos országrészek ismerete, az ottani viszonyokban való tájéko-
zottság fennmaradt. Néhol profitáltak is az új határokból (csempészés, munkaválla-
lás Ausztriában, közvetlen kereskedelmi kapcsolatok stb.). A harmincas években
évente mintegy 2500-an vállaltak engedéllyel Sopron megyéb ő l munkát Ausztriá-
ban, de a kérdés ismer ői szerint a közvetlen határ menti községekb ől tömegesen
jártak át mez őgazdasági idénymunkára; p1. Fert őrákosról — németek lakta község —
szőlő munkára 5-600-an.
  Közép-Európa új politikai tagolása másként érintette a virtuális régió magyar,
osztrák és szlovák részét. Bécs megváltozott szerepét már említettük; helyzetét
tovább rontotta, hogy az Anschluss után (1938) a Német Birodalom perifériális
tartományi fővárosává lett, majd 1945-1955 között a négy megszállási zónára ta-
golt Ausztria szovjet zónájának központja csupán, politikai bizonytalanságok köze-
pette. A környez ő agrárvidékek viszont felértékel ődtek, s Észak-Burgenland helyze-
te is javult egy gazdaságilag fejlettebb ország kereteiben — igaz, ennek az országnak
mindmáig perifériája, relatív helyzete nem javult. A régió magyarországi részére
felemás hatással volt az új politikai tagolódás; Sopron és Magyaróvár elvesztette
adminisztratív vonzáskörzete jelentékeny részét, Magyaróvár megyeszékhely-rangját
is (Győr-Moson-Pozsony id őlegesen egyesített vármegye székhelye Gy őr lett).
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p

TÉT XIX. évf. 2005 s 2                      Az osztrák—magyar határ menti ...           9

Elveszett Bécs s a bécsi agglomeráció közvetlenül elérhet ő piaca is. Ugyanakkor a
két megye — Sopron és Gy őr-Moson — továbbra is őrizte agrártermelésének magas
színvonalát, tovább b ővül élelmiszeripara is (cukor, szesz-, hús, söripar, étolaj-
gyártás, vajüzemek stb.). A vámhatárok védelmét élvezve az ország gyáripara,
elsősorban textil- és gépipara b ővült, régiónkban els ősorban Gy őré.
  Győr gépipara a két világháború közötti id őben Budapest után a legjelent ősebb, s
fontos textilipari központ is. Úgyhogy Budapest s Nagy-Miskolc után az ország
harmadik ipari központja, s jelentékeny iparral rendelkezett Mosonmagyaróvár is
(mezőgazdasági gépgyártás, vegyipar, textilipar). Sopronban is sokoldalú a gyár-
ipar, de súlya elmaradt Gy őrétől. Sajátosan alakult a két megye városainak helye az
ország újrarendez ődő településhierarchiájában; az „elveszett" regionális centrumok
(Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Zágráb) „pótlásának" igénye megnövelte
Debrecen, Szeged, Pécs, némiképp Miskolc nagyvárosi intézményeinek súlyát, el ő-
segíti azok fejlesztését (egyetemek, klinikák, regionális hatáskör ű intézmények stb.).
  A Kisalföldön (ill. Nyugat-Magyarországon) nem alakult ki regionális központ; a
regionális szerepkörű intézmények szóródnak (Sopronban, Szombathelyen, Moson-
magyaróváron találhatók), vagy épp Budapest látta el ezeket a funkciókat. Sopron és
Győr a fejlett, sokoldalú megyeszékhelyek sorába tartoztak (Kovács—Váradi 1996).
  Újabb fordulat következett be a virtuális régió életében a II. világháború befeje-
ződése után, ill. a „fordulat éveit", 1948-49-et követ ően, Csehszlovákia és Magyar-
ország szovjet típusú államberendezkedése nyomán, a „Nyugattal" való kapcsolatok
majd teljes megszakítását követ ően. A magyar—osztrák, ill. az osztrák—csehszlovák
határon felépült a vasfüggöny, megsz űntek a határátkel őhelyek, hermetikusan el-
zárva Ausztriát keleti szomszédaitól; a határ „holt határrá" változott. Gyakorlatilag
megszűnt minden kapcsolat a határ két oldalán él ő lakosság között. A holt határ
főleg Ausztriában és Magyarországon befolyásolta igen károsan a régióhoz tartozó
területek gazdaságát-társadalmát. A határövezet forgalmi árnyékba került, a politi-
kai bizonytalanság, az „ellenség" kézzelfogható közelségének pszichikai taszító
hatása a határövezetet is holt zónává tette.
  Ausztria csehszlovákiai és magyarországi határa mentén alakultak ki az ország
csökken ő népességű területei; a befektetések elmaradása miatt a gazdasági fejlett-
ség az ország többi részéhez képest visszamaradt, a bruttó nemzeti termék értéke az
országos átlag alatt maradt. Nagyarányúvá vált a távolsági ingázás, s az osztrák
területi tervezés szótárában megjelent az „Ostgrenze" fogalma. Ausztria szükség-
szerűen teljesen nyugat felé fordult. (Jellemz ő adat, hogy míg az Ausztriába utazók
48,3%-a 1936-37-ben is a „keleti" országokból érkezett — Csehszlovákiából kere-
ken 20%-a, Magyarországról több mint 10%-a —, s még 1948-ban is 15%-ot tett ki
ez az érték, addig 1988-ban, a már részben megnyílt határok ellenére mindössze
 1,4%-ot tettek ki a „keletiek".)
   Magyarországon a nyugati határok mentén fekv ő területek fejlesztése szintén von-
tatott volt, különösen az 1950-es években. A határ csehszlovákiai oldalának sajátos-
ságát az adta, hogy Pozsony városhatára egyben országhatár is volt, így a szlovák
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
10       Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005 s 2

főváros erőteljes fejlesztése egyben a határzóna fejlesztését is jelentette; Szlovákiá-
ban a „centrum" régiónk területére esik.
  Az osztrák—magyar határ átjárhatatlansága az 1960-as évekt ől kezdődően fokoza-
tosan oldódott (korlátozott kiutazási lehet őség a magyar állampolgároknak, majd a
vízumkényszer eltörlése, új határátkel ők nyitása, a „nyugati" turisták akadálymen-
tes beutazása stb.). A határ azonban továbbra is éles választóvonal a két ország
között (a közvetlen, az államközi szerz ődéseken kívül es ő beruházások, vegyes
vállalatok, tőkemozgás korlátozása, a munkavállalás lehetetlensége, szigorú vám-
előírások, a forint konvertibilitásának hiánya stb.) (Lendvay 1983). Az osztrák-
csehszlovák határ 1989 decemberéig gyakorlatilag minden „lakossági kapcsolatot"
kizárt a két ország között. A virtuális régió alkotóelemei ezekben az évtizedekben
estek legtávolabb egymástól.
  A régió ausztriai részében a f őváros, Bécs a gazdasági-területi fejl ődés motorja, kü-
lönösen az osztrák államszerz ődés (1955) óta. Ez a fejl ődés sajátos; Bécs Ausztria
fejletlenebb keleti felében van, így szigetszer űen emelkedik ki Alsó-Ausztria terüle-
téből. Népessége sem növekszik, a bevándorlás csak a nagyarányú természetes
fogyást ellensúlyozza. (1971 és 1981 között 117 ezer f ő [!] volt a természetes
fogyás, 24 ezer fő a vándorlási nyereség; a lakosságszám közel 90 ezer f ővel csök-
kent, 1 millió 531 ezer főre. 1981 és 1991 között viszont a 77 ezres természetes
fogyással szemben a 85 és fél ezres vándorlási nyereség valamelyest emelte a f ő-
város lakosságszámát).
  A „fejlődés" a strukturális és funkcionális változásokban nyilvánult meg: Bécs ma
elsősorban tercier-szolgáltató feladatokat ellátó világváros, ahol az ország lakossá-
gának 24, munkahelyeinek 30%-a található, s a nemzeti jövedelemb ől 34%-ot ter-
mel meg. Agglomerációja dél-délnyugati, nyugati irányba terjed, ahol els ősorban
ipari elővárosok, üdülőhelyek s a „második otthonok" zónája váltja egymást.
  A „régió" magyarországi harmada elvesztette fejl ődésének, el őnyös helyzetének
legfőbb tényez őjét, Bécshez, ill. a „nyugathoz" való közelségét. Az ötvenes évek-
ben fejlesztése is visszafogott volt. A hatvanas évekt ől kezd ődően azonban a gyár-
ipar tradícióira alapozva Gy őr-Sopron megyében is er őteljes iparosítás ment végbe,
mindenekel őtt a megyeszékhelyen (motorgyártás, járm űgyártás, gépipar, textilipar,
élelmiszeripar), Mosonmagyaróváron (vegyipar, fémtömegcikk-gyártás, élelmiszer-
ipar), Sopronban (textilipar, fémipar). A megye további két városában, Kapuváron
és Csornán a hetvenes évekre csúszik az iparosítási hullám. Gy őrben 1960-ban
30 ezer, Sopronban 7 ezer ipari keres ő dolgozott, a hetvenes évek közepén 40 ezer,
ill. 16 és félezer, számuk a hetvenes évek közepére 40 ezer, ill. 16 ezer f ő fölé
emelkedett. A városi népesség gyors növekedése ellenére (Gy őr: 1940: 57 ezer f ő ,
 1960: 71 ezer fő, 1990: 129 ezer fő) a munkaer ő-igényt saját lakosságukból nem
tudták kielégíteni; Gy őr nagykiterjedés ű ingavándor forgalmi körzetre tett szert,
Sopron és Mosonmagyaróvár is kiterjesztette munkaer ővonzását egykori járásaira.
A megye fokozatosan felzárkózott az ország kedvez ő helyzetű területei közé; sok-
oldalú, fejlett, „innovatív" ipara, jó színvonalú mez őgazdasága, az országos átlagnál
jobb lakossági infrastruktúra biztosította a megye számára ezt a pozíciót.
         Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                            Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005    s2                     Az osztrák—magyar határ menti ...           11


                   A robbanásszerű változások 1989 után

  1989-ben s a következ ő rövid néhány év alatt ismét alapvet ően megváltozott a régió
helyzete. A Magyarországon, majd Csehszlovákiában bekövetkezett politikai változá-
sok nyomán a határok átjárhatókká váltak; a magyar—osztrák határ 1989-ben megnyílt
a „szocialista országok" nem magyar állampolgárai el őtt is; ugyanez év decemberé-
ben a csehszlovák állampolgárok is visszakapták utazási szabadságukat. Tömegessé
vált a határátlépés (els ősorban a bevásárló turizmus), a nyitott határok következtében
szorosabbá s sokrétűvé vált a határ menti területek kapcsolata (munkavállalás és fekete-
munka-vállalás, tulajdonszerzés, idegenforgalmi kapcsolatok, szolgáltatások igénybe-
vétele stb.). Csehszlovákia és Magyarország lépései a nyugati típusú demokrácia, a
piacgazdaság felé megszüntették a „régió" országainak ideológiai-politikai szemben-
állását, „kompatibilisabbá" vált az országok gazdasága. Ausztria 1995. évi belépése
az EU-ba szintén érinti a „régió-építés" feltételeit; nyugati szomszédunk vállalt „híd-
szerepe" némiképp leértékel ődött, Ausztria figyelmét a nyugati integráció kötötte le,
egy osztrák—magyar határ menti régió gazdasági-politikai jelent ősége — legalább is
átmenetileg — csökkent. Az EK-taggá vált Ausztria egyébként is eltávolodott keleti
szomszédaitól, legalábbis az integráció gyakorlati lépéseit tekintve.
  A volt szocialista országokban az utazási szabadság visszaállítására (mely
Magyarországon hosszú, már a hatvanas években megkezdett folyamat volt), a
vízum-kényszer eltörlése 1989-ben e határokat is a nyugat-európaiakhoz tette ha-
sonlóvá. A határforgalomnak legfeljebb a „keleti" valuták át-nem-válthatósága, a
devizavásárlás (hivatalos) korlátai jelentettek némi gátat a kilencvenes évek elején,
míg napjainkban már ez sem. A „nyitott határnak" azonban hátrányos hatásai is vol-
tak Ausztriára nézve — illegális bevándorlás, fekete-munkavállalás, csempészet stb.
Az 1989-es határnyitások ugrásszer űen növelték az Ausztriába irányuló forgalmat.
1988-ban hazánkból 5,0 millió, 1989-ben 9,4 millió látogató érkezett Ausztriába. A
forgalom zömét a bevásárló-turizmus tette ki. 1989-ben 9 milliárd schillinget költöt-
tek a magyar turisták Ausztriában, s ennek 2/3-a megvásárolt áru volt. A bevásárló-
utak döntő többsége a „régióba", Bécsbe, ill. Burgenlandba irányult. Burgenlandban
igen gyorsan speciális kereskedelmi hálózat épült ki a határátkel ők közelében a
bevásárló turisták kiszolgálására. De az osztrákok is nagymértékben űzték a
„koffer-importot", f őleg a nálunk még a kilencvenes évek elején is államilag szub-
vencionált élelmiszert és az olcsó szolgáltatásokat vásárolva. Az ugrásszer űen
növekedett kölcsönös forgalomnak számos kényelmetlenség ellenére — zsúfolt utak,
blokádok stb. — kedvez ő hatása volt a határ menti területekre, növelték azok attraktivi-
tását, a kereskedelem s a szolgáltatások forgalmát. A határ menti városok egyes szol-
gáltató szektorai ugrásszer űen felnőttek az igényekhez; Sopronban, Szombathelyen, s
részben Mosonmagyaróváron p1. a fogászati ellátás, a személyi szolgáltatások (fod-
rász, kozmetikus, ruhatisztítás), a szállodaipar, a vendéglátás. Ugyanakkor természe-
tesen konkurenciát is jelentenek egymás számára a határ két oldalán lév ő termel ők,
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
12       Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005   s2

szolgáltatók. Jelenleg els ősorban az olcsóbb magyar munkaer ő, áruk és szolgáltatások;
ezek magyarázzák a burgenlandi gazdák tiltakozó akcióit, a munkavállalást korlátozó
adminisztratív intézkedéseket. Az eltér ő árstruktúra a magyar bevásárló-turizmust is
éltette, ha ennek volumene az utóbbi években el is maradt a korábbitól, 1992-93 óta —
részben az árak kiegyenlít ődése nyomán — a forgalom enyhén mérsékl ődött.

        A határ menti kapcsolatok dimenziói a kilencvenes években

                                A gazdasági kapcsolatok

  Az osztrák—magyar határ menti térségek gazdaságát legátfogóbban a külföldi be-
fektetések alakulásával, illetve a külkereskedelmi kapcsolatokkal jellemezhetjük
(Dőry—Máthé 1996; Dőry 1999; Szörényiné Kukorelli 1999).
  A két határ menti megyében (Gy őr-Moson-Sopron, Vas) 1994-ben a vidéki befek-
tetések 19,2%-a realizálódott, míg a szervezetek számát tekintve 16,2%-a választot-
ta telephelynek a térséget (1. táblázat). Jelentős ez az arány, hiszen szinte megegye-
zik az egész Alföldön (az ország területének 38,7%-a és a népesség 28,4%-a) befek-
tetett külföldi t őkével, azaz e két megyében a befektetések koncentrációja országos
szempontból is kiemelked ő volt. A külföldi tőke növekedése egyenletesnek mond-
ható, a nagy ugrás 1992-ben történt, a következ ő esztend őkben az ütem már mérsé-
keltebb lett, de 1994-ről 1997-re Gy őr-Moson-Sopron megyében több mint három-
szorosára n őtt a külföldi befektetések nagysága (344%), míg Vas megyében több
mint másfélszeresére (181%). Országos viszonylatban a nyugati határrégió részese-
dése jelentősen nem nőtt, sőt csökkent, viszont a vidéken belül (Budapest nélkül)
megtartotta vezet ő pozícióját, ugyan már mérsékeltebb ütemben, mint korábban. A
külföldi befektet ők el őnybe részesítik a 100%-os tulajdonlást, így növekedett a
zöldmezős beruházások aránya, hiszen ez a többségi forma az összes befektetés
több mint felét jellemezte. A befektetések további egyharmada többségi külföldi
tulajdonban van, és a fennmaradó részben (14-15%) fordul el ő ötven százalék alatti
érdekeltség. A külföldi befektetések főleg az ipar versenyképes területére, a fel-
dolgozóiparra irányultak, ahol új gyártási kultúrák, termékek, termékcsaládok (pl.
személygépkocsi alkatrészgyártás és összeszerelés, számítógépgyártás) meghonosí-
tását, illetve a kapacitások modernizálását eredményezték. A vegyes vállalkozások
több mint egyötöde a gépiparban, egyhatoda a textília-, ruházati és b őrtermék-
gyártásban érdekelt. Az el őbbi ágazatban (többségében Gy őr-Moson-Sopron
megyében) a nagy — 300 főnél nagyobb — szervezetek dominálnak, addig a többi
ágazatban — többségében Vas megyében — a kisebb vállalati méretnagyság volt a
jellemző . Az utóbbi években (1996-tól) tapasztalható, hogy a külföldi érdekeltség
egyre látványosabban jelenik meg a szálloda- és vendéglátóiparban (f őleg termál-
turizmus), a kereskedelemben (bevásárlóközpontok építése a nagyközpontokban pl.
Győr, Sopron, Szombathely), de a különféle szolgáltatásokban is, így a bankfiókok
létrehozása, vagy a személyi szolgáltatások (pl. fogászati rendel ők).
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005     s2                     Az osztrák-magyar határ menti ...          13

                                     1. TÁBLÁZAT
 A külföldi érdekeltség ű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben
                                    (1994, 1997)
      (Enterprises of Foreign Interest at Austrian-Hungarian Border Counties
                                    [1994, 1997])
                                                    Győr-Moson-
                                                                            Vas
                Megnevezés                            Sopron
                                                1994       1997      1994         1997
Szervezetek száma (db)                          1184        1260     615          694
Jegyzett tőke (Mrd Ft)                          45,8       157,8     30,5         55,5
Ebből külföldi részesedés (Mrd Ft)              32,5       109,6     28,1         51,6
Szervezeti részesedés az országból (%)           5,0         4,9      2,6          2,7
Szervezeti részesedés a vidékb ől (%)           11,0         9,8      5,7          5,4
Külföldi tőke részesedés az országból (%)        3,9         5,6      3,3          2,0
Külföldi tőke részesedés a vidékb ől (%)        10,3        12,7      8,9          4,5
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1994, 1997.
  Az Ausztriához köt ődő vállalkozások aránya a külföldi t őkén belül meghatározó
(2. táblázat) a nyugati határrégióban. Gy őr-Moson-Sopron megyében jellemz ő a
nagyobb vállalkozásokban való részvétel (épít őanyag-ipar, épít őipar, vegyipar,
élelmiszeripar, szolgáltatások), Vas megyében viszont néhány nagyobb gazdasági
szervezet (vegyipar, cip őipar, élelmiszeripar) mellett inkább a számos kis- és köze-
pes vállalkozásban szerveznek érdekeltséget az osztrák befektet ők.
                                     2. TÁBLÁZAT
 Az osztrák érdekeltség ű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben
                                  (1989-1994 között)
(Enterprises of Austrian Interest at Austrian-Hungarian Border Counties [1989-1994])
                                     Részesedés a                  Részesedés az
                      Szerveze-                       Jegyzett
     Megyék                         külföldi érde-                 összes külföldi
                      tek száma                         tőke
                                    keltség ű szer-              érdekeltség ű jegy-
                         (db)                         (Mrd Ft)
                                     vezetb ől (%)                zett tőkéb ől (%)
 Győr-Moson-
                         485             40,9           8.84             19,7
 Sopron
 Vas                     366             59,5           4.24             13,8
Forrás: Cégközlöny adatai 1989 1994 között.
                                -




  A határ menti helyzet és a külföldi befektetések között az alábbi összefüggések
ismerhetők fel:
  -   a térségben működő jelentősebb gazdasági szervezeteknek már a nyolcvanas
      évek elejétől voltak kapcsolataik osztrák cégekkel (export, import, licenc
      vásárlás),
  -   a térségben - különösen érvényes ez Gy őr-Moson-Sopron megyére - egy fejlet-
      tebb és egyben sokoldalúbb gazdaság m űködött, amelynek a privatizációjában
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
14      Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005    s2

    az osztrák tőke — számos esetben éppen a korábbi kapcsolatok miatt —aktívan
    részt vett. Az osztrák érdekeltség részaránya 1994-ig magánosított gazdasági
    egységek esetében Gy őr-Moson-Sopron megyében 60,7%, Vas megyében
    92,4% volt,
  — az osztrák befektet ők azért is települtek ide, mert könnyebben tudták tartani az
    otthoni egységekkel a kapcsolatot, már korábban megismerték a magyar vi-
    szonyokat, a fejlesztéseik során a magyarországi, s kés őbbiekben a kelet-
    európai hálózatukat innen építik, építették ki,
  — a munkaerő képzettsége, a viszonylag magasabb nyelvismerete, továbbá a
    kedvezőbb infrastrukturális ellátottság, illetve néhány multinacionális cég
    (Audi, Opel) jelenléte serkentőleg hatott a telephelyválasztásra.
  A szomszédos Ausztriával kialakult külkereskedelmi forgalom alakulása jól tük-
rözi a határ menti megyék gazdasági kapcsolatait, azok változását, vagy éppen
szerkezeti átrendez ődését.

                              Települések és intézmények

  A testvérkapcsolatok hordozói túlnyomórészt intézmények és egyesületek, egy-
egy településen általában több is, és nem feltétlenül egy, ill. ugyanazon településsel,
mellyel az önkormányzatnak testvér-települési szerz ődése van. A tipikus kapcsolat-
tartók az oktatási intézmények — mindenekel őtt a nyelvtanulás okán —, a nemzetisé-
gi egyesületek, együttesek — dalkör, fúvószenekar, táncegyüttes, sportegyesületek és
a tűzoltók; ez utóbbiak fontosságát az is kiemeli, hogy a határon túlról kapott támo-
gatásra vonatkozó kérdésre négy esetben a testvértelepülést ől adományként kapott
tűzoltóautót említették (Kovács—Váradi 1996).
  A kilencvenes években nem volt ismert, hogy hány diák, s milyen formában tanult
ausztriai oktatási intézményekben, így az alábbi néhány példával csak jelezni tudjuk
e kapcsolatok létét és fontosságát. A burgenlandi és a megyei, ill. soproni Agrár-
kamara közötti együttm űködés keretében — éppen 1995 áprilisában szentesítették
hivatalosan a régóta meglév ő személyes kapcsolatokat —, többek között a soproni,
ill. fertődi kertészeti szakközépiskola tanulóinak keresnek olyan burgenlandi gaz-
dákat, akik hajlandók őket a nyári hónapokban alkalmazni, befogadni.
  Magától értet ődik, és az eddigiekben többször is megfogalmazódott, hogy a kap-
csolatok építésében, alakításában a különféle, 1990 után gombamód szaporodó
egyesületeknek meghatározó szerep jut/jutott.

                           A lakosság; bevásárló turizmus

  A határok különböző oldalain él ő emberek számára az árak és a min őség különb-
ségeinek mérlegelése, s az ehhez igazodó fogyasztási és beruházási döntések dönt ő
szerepet játszanak, s nem véletlen, hogy a kapcsolatoknak ez az a terepe, amely
lakmuszpapírként reagál akár az összetett rendszer legkisebb elemének változására
is (Aschauer 1995; Nárai 1999; Hardi—Nárai 1999; Izsák 1999). A szlovák, Balaton
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005   s2                     Az osztrák—magyar határ menti ...           15

felé átutaztában Csornán megálló és vásárló turista elt űnése kevésbé sokkoló hatá-
sú, mint az osztrák bevásárlók lassan, ám Ausztria Unióhoz való csatlakozásával
visszafordíthatatlanul apadó tömege.
   Leginkább az élelmiszerüzletek érzik meg az uniós csatlakozás negatív követ-
kezményeit, a butikok, a varrodák valamivel kevésbé, legkevésbé azonban — mert a
munkaerő értéke alacsonyabb, mint Ausztriában — a különféle szolgáltatásokat
nyújtók, legyen szó fodrászról, kozmetikusról vagy — és els ősorban — fogorvosról.
   A Magyarországra érkez ő osztrák látogatók célja azonban továbbra is mindenek-
el ő tt a bevásárlás. Egyrészt, mert a vásárlók apadó száma élesebbé teszi a kegyei-
kért folyó versenyt, másrészt, mert a nyugati határ megnyitása és az átlagos ma-
gyarországi viszonyoknál kedvez őbb megélhetési lehet őségek nem csupán fogorvo-
sokat és más nagyobb t őkéj ű, értelmiségi csoportokat vonzanak e tájra, hanem sze-
rencselovagokat is. A bevásárló turizmus olyan „penetránsnak" nevezhet ő formái
jöttek létre — eltekintve most a Mosonmagyaróvártól Hegyeshalomig húzódó volt
bazársortól —, mint a soproni Stadion üzletház, ahol, hogy a burgenlandi vásárlónak
még a városig se kelljen befáradnia, a várkerületi butikok termékeit árulják valami-
vel olcsóbban, vagy volt Levéli Expo, Rábafüzesen lév ő bevásárló utca, ahol nem is
igen tesznek kísérletet arra, hogy az árukapcsolást elleplezzék, hogy ugyanis a be-
vásárló turizmust a sexturizmussal ötvözik. Legalábbis kétségeink vannak afel ő l,
hogy a kétoldalú kapcsolatoknak e fajtái jelentenék az európai integráció kívánatos
formáit. Határ menti nagyvárosokban az évtized végére megkezd ődött a nagy bevá-
sárló központok építése, azok hálózatának kialakítása (Gy őr: Plaza, Metro 2,
Baumax és további barkács áruházak; Sopron Plaza; Szombathely bevásárló köz-
pont). Emellett a kisebb városokban megjelentek az élelmiszeráruház-láncok egy-
ségei (Penny Market, Lidl), így a határ menti központok egyre felkészültebbek a
vásárlók fogadására.

               A kapcsolatok zavaró tényez ői, az illegális világa

   A kapcsolattartás, együttm ű ködés jelenlegi formáinak és szintjeinek bemutatása-
kor nem feledkezhetünk meg azokról a tevékenységekr ől, amelyek a legalitás és
illegalitás határán (vagy éppen nem a határán) helyezkednek el. Ezek a tevékenysé-
gek a mindennapi kapcsolatokban, a gazdasági élet, a piac egy szegmensében zava-
rokat okoznak, megfelel ő törvények vagy éppen államközi egyezmények hiányában
(Hardi 1999; Izsák 1999; Hardi—Nárai 2001).
   A fekete munka az els ő zavaró tényez ő. Nem véletlen, hogy a Határmenti Regio-
nális Tanács munkaer ő -foglalkoztatási bizottsága napirenden tartotta az ausztriai
illegális munkavállalás rendezésének kérdését, ez ugyanis — noha a közvetlenül
érintettek elégedettek a jelenlegi helyzettel — mindkét félnek érdeke. A bizottság
becslése szerint a Burgenlandban foglalkoztatott külföldi munkavállalók fele
(3 ezer fő ) magyar. A tényleges szám akkor nyilvánvalóan nagyobb, tekintettel arra,
hogy az ellen ő rzött burgenlandi munkaadók 30-44%-a illegálisan alkalmazott kül-
földit. A legális munkavállalók esetében az osztrák fél elégedetlenségét az okozza,
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
16       Rechnitzer János                                        TÉT XIX. évf. 2005   s2

hogy a magyarországi ingázók tartózkodási engedély nélkül is vállalhatnak munkát, s
ez leszorítja a béreket. A legálisan kiadható engedélyek számát a munkaügyi hivata-
lok települések szintjére lebontva korlátozzák, ez viszont ismét csak az illegális mun-
kavállalás felé löki a szerepl őket. Másfel ől azonban a burgenlandi gazdák nagyobb
része nem kizárólag a földb ől, hanem a bécsi munkahelyéb ől él, s ez a családi mun-
kamegosztás rendszerére is kihat. A probléma súlyát jelzi, hogy például az osztrák
szakszervezetek Sopronban és Szombathelyen tanácsadó-irodát állítottak fel, hogy az
Ausztriában munkát vállaló magyarok megismerkedjenek a legfontosabb munkaválla-
lói jogokkal, illetve megtudják azt, hogy kihez forduljanak jogaik megsértése esetén.
   A napi ingázók számát a szakértők 12-15 ezer főre teszik, mindez a határ magyar
felén is problémákat jelent (Csapó 1999; Hardi—Nárai 2001; Die österreichische...
2000). Hiszen egyre nehezebb Sopronban például ácsot, szakácsot, pincért, vízveze-
ték-szerel őt találni, illetve az itthoni szakemberek is jóval magasabb béreket, szol-
gáltatási díjakat kérnek. Jellemz ő a szezonmunka, főleg ősszel pl. a Fertő-tó menti
szüreteknél magyar szótól hangos a határ, visszajáró csapatok vannak, akik évek óta
ugyanannál a gazdánál végzik a betakarítást.
   A két ország munkaügyi hatóságai egyezményben kísérelték meg követni az ese-
ményeket, s a két határ menti megyében állandó lakhellyel rendelkez ő magyar
állampolgárok számára meghatározott kontingensig (évente határozza meg az oszt-
rák—magyar vegyes bizottság) engedélyezik az osztrák munkavállalást. Lényegében
legalizálták az eddigi folyamatokat, továbbá 300 f őre gyakornoki munkavállalást
(18-30 év között) biztosítottak, s végül 19 szakmát kölcsönösen elismertek, ami a
 munkavállalás körülményeit kedvez őbbé teszi.
   A következ ő zavaró tényez ő az ingatlanvásárlás és az átbirtoklás (Hardi—Nárai
 1999; Izsák 1999; Die österreichische... 2000). Kétségtelen tény, a két megyében
 megjelent a külföldi, mindenekel őtt osztrák ingatlantulajdonos, s jelenléte eltér ő
 reakciókat, helyeslést, támogatást vagy éppen heves indulatokat vált ki mind
 magánszemélyekb ől, mind polgármesterekb ő l vagy a mezőgazdasági érdekképvise-
 letek vezet őiből. A külföldi vásárlók/tulajdonosok megjelenése az ingatlanpiacon
 természetesen messzemen ően befolyásolja e piac szerkezetét, résztvev őinek össze-
 tételét. A külföldiek felverik az ingatlanárakat, míg azonban ezt a lakóingatlanok
 esetén „fehéren" tehetik, a term őföld piacán jelenlétük legjobb esetben is szürkének
 nevezhető, a külföldiek term őföld-tulajdonszerzése éppen azért váltja ki a magyar
 agrár érdekképviseletek heves — és jogos — reakcióját, mert akkor vált lehet ővé, ami-
 kor nem volt a term őföldnek kialakult magyar bels ő piaca.
   Alapvetően, a települések fejl ődése szempontjából pozitívnak tartjuk az osztrák tu-
 lajdonosok megjelenését (Aschauer 1995; Hardi—Nárai 1999; Die österreichische...
 2000). Hiszen az öreg házakat rendbe teszik, azokat ápolják, s mindez a település-
 ben is megújítási folyamatokat indít meg. Számos példát lehet felhozni arra, hogy
 az osztrák ingatlanvásárlás állította meg egy-egy település teljes pusztulását, mivel
 egyrészt osztrák ismer ősök, barátok további ingatlanokat vettek, másrészt a hazai
 tulajdonosok is elkezdték gondozni, rendbe tenni épületeiket, majd a településüket.
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005    s2                     Az osztrák—magyar határ menti ...          17

  A külföldiek földtulajdona csak az alanyi jogon kárpótolt volt magyar állampol-
gárok számára egyértelm ű és törvényileg teljesen tiszta (Greif 2001). A saját jogon
kárpótlási földhöz jutott külföldi állampolgárok aránya a megyékben az összes
kárpótolt 3-5%-át jelentheti.
  Az egyéb utakon megszerzett földtulajdon sorsa bizonytalan. Ügyvédi irodák ak-
tívan közrem űködtek a kárpótlási jegyek felvásárlásának, zsebszerz ődések megkö-
tésének és megbízásos licitálások lebonyolításában. E konstrukcióban a kárpótlásra
jogosult már azel ő tt eladta tulajdonát, hogy az a birtokába került volna. E tulajdon-
szerzési mód mértékérő l nem áll rendelkezésre információ. A viszonyok kuszaságát
jelzi, ami a mezei leltár miatti perek során derül ki, hogy gyakran már a hatodik
osztrák tulajdonosánál tart az árverésen elkelt földdarab.
  A földbérleti rendszer a határ térségében igen elterjedt. A földhasználat e módját
az agrár érdekképviselet üdvözli is, egyfel ől, mert gazdálkodási kultúrát, gépeket, új
ismereteket jelenthet a magyar gazdák számára, másfel ől, mert vannak olyan terüle-
tek, ahol az is öröm, ha m űvelik a földet, s nem hagyják parlagon (f őként a rész-
arány tulajdonú földeket érinti ez). Az osztrák gazdák leggyakrabban szálas takar-
mányt termesztenek saját jószágaik számára, ill. napraforgót — e két terméket az
EU-csatlakozás el ő tt is vámmentesen bevihették Ausztriába. Az osztrák gazda Ma-
gyarországon az otthoninál olcsóbban jut földhöz, itt viszont konkurenciát jelent a
mező gazdasági szövetkezetek, vállalkozások számára; a bérleti díj a határ menti me-
gyében átlagosan 15 kg búza/AK, az osztrák bérl ő ennek akár a dupláját is kifizeti.
  Szakértő i becslések szerint a két határ menti megye szántóföld területének
 10-15%-a lehet valamilyen kapcsolatban osztrák bérl őkkel, tulajdonosokkal. Az
elmúlt években az arányok nem csökkentek, s őt nőttek, a két megyében a földbérleti
piacon kereslet túlsúly mutatkozik, ami viszont növeli a magyar termel ők költségeit.

                         Az intézményesített kapcsolatok

  Az osztrák—magyar határ mentén a kapcsolatok nem az elmúlt néhány évben ala-
kultak ki. Már a hetvenes évek elejét ől megindult az intézmények egymásra találá-
sa. Esőként a sport és a kulturális területen kezd ődtek meg az intézmény-intézmény
találkozások, kölcsönös meghívások, programok és találkozók szervezése. A nyolc-
vanas évek nagyobb mozgásszabadsága, valamint a két ország közötti élénk politi-
kai kapcsolatok ösztönözték a hivatalos kommunikáció kialakítását, amit els őként
az alacsonyabb szint ű hivatali egyeztetések, majd az egyre magasabb szint ű megbe-
szélések követtek. A bemutatott együttm űködési formák folyamatosan változtak,
alakultak, részben tükrözték az adott korszak jellegzetességeit, részben pedig követ-
ték a változásokat, amit a nemzetközi politika eredményezett. A történet ezért érde-
kes, mert egy sajátos, mondhatni sikeres utat mutat, aminek a tapasztalatai és tanul-
ságai hasznosíthatók az ország más térségeiben kibontakozó határ menti együttm ű-
ködésekben (Rechnitzer 1990; Rechnitzer—Knapp—Hofstatter 1991; Bécs—Pozsony-
Győr... 1995; Eurorégió Danubiensis?... 1995; Az osztrák—magyar határ menti...
1997; Nárai—Rechnitzer 1999).
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
18       Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005   s2

A Magyar-Osztrák Területrendezési és Tervezési Bizottság (MOTTB) 3

   Kormányszinten 1985-ben jött létre a Magyar—Osztrák Területrendezési és Tervezési
Bizottság (MOTTB) azért, hogy a megjelen ő szakterületeken és különösen a közös
államhatár menti térségben deklarálja az együttm űködés szükségességét, amelynek
célja javaslatok és ajánlások kidolgozása, valamint a területrendezési- és tervezési
intézkedések összehangolása. Az MOTTB keretintézmény — létrejötte óta mindössze
négyszer ülésezett, legutóbb 1996-ban, Budapesten —, az operatív munka az Albizott-
ságban (MOTTA), ill. még alacsonyabb szinten, a munkacsoportokban zajlott.
   A Bizottság — bár kormányok közötti megállapodáson alapul, aláírói (több aláíró
van mindkét részr ől, a szerz ődést ugyanis meger ősítették 1993-ban) az osztrák
kancellár és a magyar területfejlesztéssel is foglalkozó miniszter voltak — regionális
hatókörű szervezet, amelyet az garantál, hogy az Albizottságban Burgenland tarto-
mány és a két szomszédos magyar megye, Gy őr-Moson-Sopron és Vas képvisel ői
vehetnek részt. Munkacsoportok alakultak és megsz űntek, mindig az aktuális prob-
léma függvényében. (Összesen nyolc munkacsoport alakult, közülük az alábbiak
szűntek meg: Település- és környezetrendezési; Falufelújítás; a Fert ő tó, Sopron-
Kőszeghegyalja, Közép-Burgenland közös határvidék területi terveit egyeztet ő ;
Termálvíz hasznosítás; Világkiállítás; Duna-térség munkacsoport.)
   Ha megtekintjük a bizottsági és albizottsági ülések résztvev őinek listáját, azt lát-
juk, hogy a magyar képvisel ők mindig eggyel alacsonyabb kompetencia-szintet
képviselnek; ez már az aláírás pillanatában is jellemz ő volt (kancellár — miniszter).
Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy ennek az együttm űködésnek ártott volna a meg-
nem felelés, a való életben azonban számtalan baj forrása, ill. er ős korlátozó ténye-
ző volt, hogy a magyar megyék messze nem rendelkeznek akkora hatalommal,
igazgatási kérdéseket illet ő kompetenciával, mint az osztrák tartományok. Lényege-
sen több kérdésben kell kormányzati szervekhez fordulni végleges döntés kikény-
szerítése érdekében, mint Ausztriában. Fokozottan így van ez Szlovákiában, ott
azonban éppen az osztrák—szlovák kapcsolatok tekintetében nem zavaró, s őt,
nagyon is pozitívan hat a nagyhatalmú f őváros közelsége.
   Az 1985-ben létrejött kormányközi megállapodás el őremutató volt, és kiemelked ő
jelentőséggel bírt a két ország kapcsolatainak fejl ődésében. Egyrészt megnyitotta az
 utat a határ menti megyei és települési tanácsok, majd a kés őbbi önkormányzatok
 országhatáron átnyúló együttm űködéséhez, másrészt megteremtette az adott szak-
 területen a két ország együttm űködésének jogi és szervezeti kereteit is. Nem szabad
elfelejtenünk, hogy az együttm űködési megállapodás megkötésének idején
 Magyarországon még szocializmus volt, és még évekkel a rendszerváltozás el őtt
 voltunk. Ebben az id őszakban egy nyugat-európai országgal való szoros együttm ű-
 ködés lehet ősége még nem volt magától értet ődő . Nyilvánvalóan az is hozzájárult a
 közös munka sikeréhez, hogy a kormányközi megállapodás kifejezetten szakmai
 feladatok megoldására irányult.
   Az együttm űködés úttörő jellege megmutatkozott abban is, hogy kés őbb modellül
 szolgált az Ausztria és Szlovákia, illetve Ausztria és Szlovénia közötti hasonló
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005 s 2                      Az osztrák—magyar határ menti ...           19

tárgykörű együttműködésnek. A magyar—osztrák területrendezési és tervezési
együttműködés tapasztalatait Magyarország is jól hasznosítja az említett két másik
szomszédos országgal kialakított szakmai kapcsolataiban. Szlovákia esetében például
az együttműködés intézményi struktúrája nagyon hasonlít az MOTTB modellhez.
  A Bizottság, az Albizottság és a munkacsoportok a magyarországi rendszerváltozás
időszakát kivéve rendszeresen tartottak üléseket, amelyeken szinte minden téma fel-
merült, ahol az adott keretek között az együttm űködésre lehetőség mutatkozott, vagy
a két ország szakembereit aktuálisan foglalkoztatta. Az üléseken a kölcsönös informá-
ciócserén túl egyes témákban ajánlások kidolgozására és elfogadására került sor.
  A Bizottság ajánlásokat fogadott el például a következ ő témákban:
  -   a közös határvidék rendezési terveinek határon átnyúló egyeztetése;
  -   a falufelújítás elméleti és gyakorlati kérdései;
  -   az innovációs- és technológia transzfer-központok határokon átnyúló együtt-
      működése;
  -   a térség regionális közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése.
  A bizottságok és munkacsoportok hathatósan m űködtek közre:
  -   az osztrák falufejlesztési, illetve falumegújítási mozgalom tapasztalatainak
      magyarországi megismertetésében, és a tevékenység elterjesztésében;
  -   a határon átnyúló Fert ő-Hanság Nemzeti Park létrehozásában;
  -   a határátlépési lehet őségek bővítésében;
  -   a határtérséget érint ő jelentős regionális és településrendezési tervek (pl.
      Sopron—Kőszeghegyalja, Közép-Burgenland közös határvidék regionális
      terve, Fertő—Hanság térség regionális és tájrendezési terve, Burgenlandi
      Területfejlesztési Program, Szentgotthárd—Heiligenkreuz csatlakozó ipari
      park részletes rendezési terve) elkészíttetésében és egyeztetésében, valamint
  -   a két országot érintő nemzetközi segélyprogramok szakmai el őkészítésében.
  A közös munkának sok más, a mindennapok szakmai együttműködése szempont-
jából fontos eredményei, illetve megnyilvánulási formái említhet ők még, így például:
  — szakértők cseréje, illetve tanulmányutak, els ősorban a falufelújítás és a város-
    rekonstrukció szakterületén;
  — a területrendezés- és fejlesztés módszertani kérdéseinek megvitatása;
  — szakszemináriumok szervezése, vagy ezek el őkészítésében való közrem űkö-
    dés különböz ő témákban (pl. termálvíz-hasznosítás, a határterületek regionális
    gazdaságának fejlesztése, regionális gazdaságtámogatási rendszer és innová-
    ció-transzfer, az európai integráció és modernizáció regionális összefüggései
    Magyarországon és a szomszédos reformországokban, a határokon túlnyúló
    közlekedési kapcsolatok és építési szándékok területpolitikai kihatásai);
  — a határ menti települések és régiók aktuálisan készül ő fejlesztési és rendezési
    terveinek ismertetése, valamint az elkészült dokumentációk cseréje;
  — megyei és tartományi szakági fejlesztési koncepciók (pl. úthálózat, szennyvíz-
    elvezetés és -kezelés, kerékpárutak) ismertetése, a közös fejlesztés lehet őségei-
    nek feltárása;
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
20       Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005 s 2

  — egyedi, regionális jelent őségű létesítmények (pl. bevásárlóközpontok) elhe-
    lyezésének és hatásainak értékelése;
  — osztrák—magyar területrendezési szakmai szótár (Glossarium) szerkesztése.
  Az MOTTB nem mondta ki megszűnését, azonban a 10. évforduló után a Bizott-
ság már nem tartott ülést, az Albizottság tagjai sem találkoztak. A feladatát lénye-
gében teljesítette, hiszen egy fontos szervezet volt a határ menti együttm űködések
elindításában, annak tartalmi kereteinek, illetve a jöv őbeli szervezeti rendszereinek
a kialakításában.

A Határ Menti Regionális Tanács (HTR)

  Az alapító dokumentum szerint a Tanács 1992 novemberében alakult, amelynek
munkájában a kormányzati szint kivételével ugyanazok a szerepl ők vesznek részt,
mint a fent ismertetett MOTTB-ben, kiegészülve a megyei jogú városok megfigye-
lői státusú képvisel ő ivel. Mivel nem sikerült jogalkotó jogosítványokkal rendelkez ő
együttmű ködési formát kialakítani, a Tanács a két régió összehangolt fejlesztésével
kapcsolatos ajánlásokat fogalmazott meg a regionális, ill. a központi kormányzatok
számára. Mivel a tisztségvisel ők és a mögöttük tevékenyked ő szakértők személye a
MOTTA-ban és az évente kétszer ülésez ő Tanácsban megegyezett, az utóbbiban
folyó érdemi vita a határtérség valós problémáiról (pl. a kompetenciák különböz ő-
sége miatt megakadt közös beruházási döntésekr ől, mint amilyen a Halbturn-
Jánossomorja közös szennyvíztisztító lett volna) a kormányszint ű bizottság és
albizottság mű ködését is hatékonyabbá teszi.
  A Tanács évente egyszer vagy kétszer rendezett plenáris üléseket az éppen soros
régióban (1993-ban Burgenland, 1994-ben Gy őr-Moson-Sopron, 1995-ben Vas megye,
Burgenland 1996-ban, Gy ő r-Moson-Sopron 1997-ben, Vas 1998-ban) a megyei elnö-
kök, ill. a tartományi vezet ő elnökletével. Az adminisztrációs és szervez ő munkákat
az önkormányzati hivatalok látják el, illetve a munkacsoportok vezet ői mögött álló
intézmények apparátusai. 1992-1996 között kilenc munkacsoport tevékenykedett.

Az Osztrák—Magyar Phare CBC Program

  Az Európa Tanács az 1628/94. sz. határozatával hagyta jóvá a PHARE Cross
Border Cooperation (PHARE CBC) programokat, mintegy az INTERREG II. tükör-
programjaként, hogy támogatást biztosítson az Európai Unió a küls ő határoknál
kialakítandó határ menti együttm űködésekhez. Magyarország számára e program
természetszerű leg Ausztria EU-csatlakozása után (1995) állt rendelkezésre.
  A PHARE CBC forrásokból az Ausztriával határos Vas és Gy őr-Moson-Sopron
megyén kívül még Zala megye is részesedik határon túli érdekeltségei következté-
ben. (Valójában Zala megye a határozott politikai kapcsolatai hatására került bele a
PHARE CBC források finanszírozási területébe.)
  A három megye közül Gy ő r-Moson-Sopron és Vas 40-40%-os, míg Zala megye
20%-os arányban használhat fel uniós forrásokat az országhatáron átnyúló hatással
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005    s2                     Az osztrák—magyar határ menti ...          21

is rendelkez ő projektek finanszírozásához. A források elosztása kormányszint ű
döntés, a program végrehajtásáért felel ős magyar hatóság a volt Környezetvédelmi
és Területfejlesztési Minisztérium (ma már Vidékfejlesztési és Földm űvelési Minisz-
térium). A minisztériumon belül létrejött a PHARE CBC Programirányító Iroda,
amely a forráselosztást és a programok végrehajtását koordinálja. A szubszidiaritás
elvéhez való közelítés érdekében, illetve a helyi érdekek fokozottabb figyelembevé-
telére, és a hatékonyabb programkoordinálásra 1996-ban Sopronban létrehoztak egy
PHARE CBC ügyekkel foglalkozó decentralizált irodát.
  Szintén 1996-ban alakult meg a PHARE CBC program Nemzeti Kormányzó Bi-
zottsága, amelynek feladata az évente kidolgozásra kerül ő projektek elfogadása, a
végrehajtás ellen őrzése, és a 25%-os nagyságrend ű magyar társfinanszírozás koor-
dinálása. Az 1995-99-es id őszakra Magyarország számára az Európai Unió Bizott-
sága 35 millió ECU felhasználását szavazott meg az osztrák—magyar PHARE CBC
támogatási keretében, amit kés őbb 50 millióra emeltek, ehhez a magyar kormány-
zatnak 11 millió ECU támogatást kellett biztosítania öt év alatt. A PHARE CBC
program prioritásait az MOTTA (aminek feladata egyre inkább az INTERREG és
PHARE CBC programok összehangolása), illetve a Határ Menti Regionális Tanács
(HRT) szakemberei határozták meg. A programok részben kapcsolódnak a megyék
által kidolgozott területfejlesztési koncepciókhoz.
  A programok keretében az alábbi jelent ősebb projektek kerültek, illetve kerülnek
megvalósításra a térségben:
  — Regionális fejlesztések megalapozását szolgáló tanulmányok — Regionális terü-
      letfejlesztési koncepció, program; Sopron kistérségi fejlesztési program; Határ
      menti kulturális turizmusfejlesztési program; Regionális konjunktúra és piac-
      elemzés; Határon átnyúló munkaer ő-piaci stratégia.
  —   Közlekedési infrastruktúra javítása — határhoz vezető utak fejlesztése: Kapuvár,
      Fertőszentmiklós; Ro-Ro kikötő Győr—Gönyű; Győr—Pér repül őtér fejlesztés;
      Hanság-Rábca csatorna tisztítása.
  —   Ipari parkok, vállalkozási övezetek kialakítása — Egymással hálózatszer űen
      kapcsolódó vertikális gazdaságfejlesztési infrastruktúra kialakítása: ipari park
      Sopronban; Trade Center Gy őrben, Innovációs és Technológiai Központ
      Győrben.
  —   Turisztikai fejlesztések — Elsősorban a kerékpáros turizmust megalapozó infra-
      strukturális fejlesztések: Duna menti (Gy őrújfalu—Hédervár), Fert ő menti, határ
      menti kerékpárutak; Soproni konferenciaközpont kialakítása (kb. 1000 f ő be-
      fogadására képes).
  —   Munkaerő-piaci együttm űködések — Tartós munkanélküliség csökkentése és a
      munkába állást segítő programok: Szocio-ökonóm menedzserek képzése,
      Pályaorientációs trénerek képzése, Munkaer ő-piaci együttműködés fejlesztése;
      CERNET Közép-európai Gimnázium.
  —   Határon átnyúló kommunikációt segít ő és környezetvédelmet szolgáló projektek
      — Fertő—Hanság Nemzeti Park térinformatikai fejlesztés; Élelmiszertudományi
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
22      Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005    s2

      és Biotechnológiai Központ Mosonmagyaróváron; Talajvízgazdálkodási kon-
      cepció; Informatikai-kommunikációs projektek: „Bécsi Ablak", Teleház fejlesz-
      tések és VITECC projekt.

A West/Nyugat-Pannónia Eurégió

   A Határ Menti Regionális Tanács (HRT) mandátumának (6 év) lejártakor az értéke-
lő , záró plenáris ülésen (1998. február 4.) a tanács tagjai az együttm űködés további
folytatása, illetve magasabb szintre emelése mellett döntöttek. A partnerek szándék-
nyilatkozatokat írtak alá egy integrált kooperációs forma, az eurégió létrehozásáról.
   Az eurégió a HRT eddigi eredményeire és tapasztalataira épül, azaz a tagok a
HRT eurégióvá fejlesztését fogadták el, és megbízást adtak a megfelel ő szervezeti
forma és a m ű ködés keretfeltételeinek kidolgozásához. Az eurégió létrejöttét doku-
mentáló keretszerz ő dést 1998. október 7-én írták alá Eisenstadtban Gy őr-Moson-
Sopron és Vas megye önkormányzatának elnöke, illetve Burgenland tartomány-
főnöke. Az együttmű ködés az Európa Tanács által 1980-ban elfogadott „Európai
keretmegállapodás a határon átnyúló együttm űködésrő l a területi testületek között"
egyezményben kifejezett egyenjogúság alapelvein nyugszik, továbbá a Határ Menti
Regionális Tanács eddigi eredményeire épült fel.
  Az eurégió célja a határ menti együttm ű ködés elmélyítése és fejlesztése minden
lehetséges eszköz bevonásával, az élet valamennyi területén. A kidolgozott projek-
tek és elfogadott ajánlások megvalósításának el ősegítése a kompetens szervekkel
történ ő együttmű ködés révén, s újabb határon átnyúló projektek kidolgozásában
való részvétel. A keretszerz ő dés szerint Magyarország Európai Unióba történ ő
belépésének el ő segítése is a célok között szerepel, valamint a községek, városok,
magánszemélyek és különféle érdekképviseletek minden olyan tevékenységének
támogatása, amelyek határon átnyúló eredményekkel, hatásokkal rendelkezhetnek.
  Az eurégió „nyitott" jellegét deklarálta az a kitétel, miszerint a partnerek készek
arra, hogy az els ő tapasztalatok után felülvizsgálják az eurégió területi kiterjedését a
vele határos régiókra. (Erre azért is szükség volt, mert Zala megye sérelmezvén,
hogy mint az Országos Területfejlesztési Koncepció szerint a Nyugat-dunántúli
régió tagja kimaradt az együttm űködésből, erő teljes lobbizásba kezdett felvétele
érdekében, s ennek eredménye, hogy 1999-ben tagja lett a szervezetnek.)
  Az eurégió tehát a partnerek érdekközösségeként m űködik, amely céljait a terüle-
tén működő önkormányzatok, szociális partnerek, továbbá az érintett állami szervek
aktív közremű ködésével kívánja megvalósítani.
  Az eurégió megalakulása után hat évig nem rendelkezett fejlesztési stratégiával,
azt 2004-ben dolgozták ki. A szervezet létrehozását nem el őzte meg a határrégió
átfogó analízise, amire alapozva a hosszú, közép- és rövidtávú célkit űzéseket, a
mű ködés konkrét céljait ki lehetett volna dolgozni. A stratégiaalkotás minden hosszú
távú együttműködési forma alapvet ő jellemzője, ső t nemcsak az eurégiók, hanem az
eggyel alacsonyabb integrációs fokot képvisel ő munkaközösségek is rendelkeznek
stratégiai célkitűzésekkel. Érdekes, hogy mindegyik alkotó területi egység, megye, s
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005    s2                     Az osztrák—magyar határ menti ...          23

azok együttese, a régió is, de maga a tartomány is szintén rendelkezik fejlesztési stra-
tégiával. Egészen más fejlesztési stratégiát kell kidolgozni egy-egy régió fejlesztésére,
mint egy határon átnyúló kapcsolatrendszerre. Már a PHARE CBC program stratégiai
megalapozása is számos problémát vetett fel (pl. azok illeszkedése a megyei és a
regionális stratégiákba, a megalapozottság, szerepl ői aktivitás stb.), ugyan vannak a
programnak elemei, amelyek ezt a hiányosságot pótolni szándékoznak.
  A szervezet magánjogon alapuló érdekközösség, nem jogi személy, s mint ilyen,
nem rendelkezik semmiféle hatáskörrel, döntési jogosítvánnyal, egyetlen lehet ősége
érdekeinek érvényesítésére, hogy javaslatait, ajánlásait az illetékes szervekhez elju-
tatja, illetve a politikai szerepl őkkel megkísérli érvényesíteni. Megítélésünk szerint
ez nem elég, megfelel ő jogi alapok nélkül az intézményrendszer kitett a politikai
szerepl ő k jóindulatának, nem képes önálló forrásszerzésre, a különféle fejlesztések-
ben való részvétele, de egyszer űen a jogi védettsége sem megoldott.
  Az eurégió tagjai közötti, valamint az eurégiónak a térség lakossága és más, a fej-
lesztést, az együttm űködést szolgáló szerepl ők felé folytatott kommunikációja eseti,
gyenge, nem kell ően szervezett és koordinált. Nincs megfelel ően kiépített bels ő és
külső információs rendszer, és ennek következtében nincs megfelel ő információ-
áramlás sem. Az eurégió nincs jelen a köztudatban, a nyilvánosság el őtt nem jelenik
meg. A nyelvi nehézségek is jelent ősen megnehezítik a kommunikációt.
  A három kiemelt fontosságú problémához kapcsolódik még, hogy szükséges az
országos szint és a politikusok ennél nagyobb mérték ű bevonása az együttm űkö-
désbe. Erős politikai kapcsolatokkal és lobbival rendelkez ő szervezet tényleges
hatáskörök hiányában is képes a határ mentén él ők érdekeit jól képviselni. A kom-
petenciával kapcsolatos probléma, hogy míg a nyugat-európai eurégiós modellek
gyakran rendelkeznek INTERREG koordinációs funkcióval, addig a West/Nyugat-
Pannónia Eurégió, illetve az osztrák—magyar határtérség fejlesztésére szánt források
elosztásáról központilag döntenek, és a projektmegvalósítást is a központi szerv
koordinálja. A szervezet egyetlen hatásköre az ajánlások kidolgozása.
  Az intézményrendszer jellemz őit értékelve tehát megállapíthatjuk, hogy az
eurégió jelenleg inkább csak projektszint ű együttműködés megvalósítására alkal-
mas. A funkciók, hatásköri jellemz ők még nem felelnek meg az integrált, összetett
együttmű ködéseket sikeresen megvalósító határ menti kapcsolatok szervezeteinek,
az eurégió csak a nevében tükrözi a nemes célt.

         A határ menti együttm űködés feszültségkelt ő pontjai és
                            jövőbeli irányai

  Stix burgenlandi tartományfő nök — aki az Osztrák Szociáldemokrata Párt országos
elnökhelyettese és az osztrák kancellár egyik bizalmasa volt — 1996 novemberében
kisebb „határ menti forradalmat" okozott nyilatkozatával. Kijelentette, hogy telje-
sen elhibázottnak tartja Magyarország gyors EU-belépésének szorgalmazását, mert
az ország egyrészt még nem felkészült a tagságra, másrészt Burgenlandot gazdasági
katasztrófába sodorhatná a magyar tagság. Hiszen a két térség között lehet ővé válna
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
24       Rechnitzer János                                       TÉT XIX. évf. 2005   s2

a munkavállalók és a vállalkozások szabad mozgása, s a mérsékelt magyar bér- és
termelési költségek miatt a burgenlandi cégeket és munkavállalókat a piacról foko-
zatosan kiszorítanák a szomszédok.
   A nyilatkozatot aztán sokféle módon magyarázták, de tény, hogy egy újabb mér-
földkőnek tekinthet ő a határ meneti együttm űködésben. Egyre több konferencián
elhangzott és számos szakért ői anyagban megjelent, hogy Magyarország európai
uniós csatlakozása után miként növekszik majd a bevándorlók száma Ausztriába, s
mindezek miként érinthetik az osztrák gazdaságot, társadalmat, vagy az Európai
Unió keleti bővítése miként befolyásolja az osztrák ipar, szolgáltatások versenyké-
pességét. Persze kevesebb értékelés szólt az osztrák gazdák földvásárlásairól a
szomszédos országokban, az osztrák t őke térhódításáról, a határ menti bevásárló és
szolgáltató turizmusról, vagy éppen a magyar vendégmunkásoknak kínált alacso-
nyabb bérekről, illetve a hiányok esetén kialakulható foglalkoztatási feszültségekr ől
egyes szakmákban és térségekben.
   A fentiek azt jelzik, hogy az osztrák—magyar határ menti térség szerepe felértéke-
lődött, az országos politika szintjére emelkedett. A határrégió modell jellegét er ősí-
tette az is, hogy a Phare CBC program kiterjesztése megtörtént Magyarország többi
határ menti térségére. Így egyrészt az osztrák—magyar határrégióban már tesztelhet-
ték az EU-bürokraták és politikusok azt, hogy a magyar területi szervek mennyire
képesek és alkalmasak fogadni a támogatásokat, illetve az azokkal együtt járó pá-
lyázati, elszámolási, értékelési rendszereket. Másrészt osztrák észrevételek és érde-
kek határozottan megjelentek ebben az együttm űködési és támogatási rendszerben,
ami ugyan nem korlátozta a térségek fejlesztési irányait, de befolyásolta azokat.
   Az osztrák—magyar határ menti együttm űködés fejl ődését befolyásoló tényez ők
(Nárai—Rechnitzer 1999; Rechnitzer 1997; 2000; 2002):
   Az első, hogy a határ menti térségben osztrák részr ől egy periféria érintkezik —
magyar részről — egy centrum térséggel. Gy őr-Moson-Sopron megye, de lényegé-
ben Vas megye gazdasága is gyorsabban tudott átállni a piacgazdaság viszonyaira, a
privatizáció itt viszonylag zökken őmentesen lezajlott. A vállalkozási aktivitás er ő-
teljes, a népesség iskolázottsága magasabb színvonalú és sokoldalúbb, mint az or-
szág többi részén, a településhálózat is fejlett, nem beszélve az infrastrukturális
ellátottságról. Továbbá a lakosság polgári hagyományai is érvényesülnek, a népes-
 ség termelési ismereteiben megtalálható az innováció-orientált szemlélet. Az élet-
körülmények kedvez őek, s a régióban magasabb jövedelemmel rendelkez ő nagy
tömegű fogyasztó (a két megye népessége megközelíti a 700 ezer f őt) található, ami
egy élénk lokális és regionális piacot formál ki.
   Mindezek nem mondhatók el Burgenlandról, hiszen alacsony a népesség szám
 (270 ezer fő), a gazdasági szerkezet egyoldalú (agrártermelés), az iskolázottság ala-
csony, a centrumok hiányoznak. A tartomány dönt ően mezőgazdasági jelleg ű térség,
önálló ipari bázisa gyenge, függése er ős Bécstől, illetve más osztrák gazdasági-ipari
centrumoktól (Graz). Ugyan jelent ős fejlesztési forrásokkal rendelkezik, hiszen
 1. célterülete az Európai Uniónak, így els ősorban nem a határ menti együttm űködés-
 ben érdekelt, hanem dönt ően a felzárkózásban, a gazdasági szerkezet átalakításában.
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p

TÉT XIX. évf. 2005 s 2                      Az osztrák—magyar határ menti ...           25

  Egyértelm ű tehát, hogy a magyar térségek alkalmasak a gyorsabb modernizációra
és a fejlesztésüknél más igények jelentkeznek, mint egy elmaradott, periférikus
régiónál. Nem vethet ők össze reálisan a burgenlandi fejlesztések a magyarországi
határ menti térségek megújítási kezdeményezéseivel. Itt nem versenyhelyzetr ől van
szó, hanem egy sokoldalú szerkezet további átalakításának ösztönzésér ől. (Elkészült
mindkét megyében a hosszútávú területfejlesztési koncepció, amelyek lényegében
ezt a szemléletet sugallják. Egy olyan gazdasági mili ő kialakítását ösztönzik, ami a
meglévő szerkezetek b ővítését és bels ő megújítását is segíti a termelési infrastruktú-
ra, a képzés és oktatás fejlesztésével, valamint a vidékfejlesztéssel.)
  Az osztrák—magyar határ menti régió térszerkezete alakításának másik eleme Bécs
(Rechnitzer 2002). Az osztrák főváros hatása erőteljesen érvényesül a régióban,
hiszen nemcsak a gazdasági szervezetekben, a lakossági kapcsolatokban, a munkavál-
lalásban meghatározó, hanem a mindennapi életben is kitapintható Bécs jelenléte. A
régió jöv őbeli helyzetét az osztrák f őváros jóval nagyobb mértékben befolyásolja,
mint Burgenland. Sajnos egyértelm ű kapcsolatok, együttm űködések csak lassan ala-
kulnak ki az osztrák fővárossal a térségben, hiszen arra lényegében Burgenland
rátelepült, másrészt Bécsnek, mint f őváros-tartománynak még nem dimenzió e
megyékkel, azok centrumaival való intenzív kooperálás ösztönzése. (Az elmúlt id ő-
szakban, talán éppen az Interreg III—Phare CBC program hatására növekszik a bécsi
érdekl ődés a térség iránt, amit több közös fejlesztési program is segíthet a jöv őben.)
  A határ menti együttm űködés alakítására tehát hatnak a térszerkezetben meglév ő
különbözőségek, de a nagyvárosok funkcióinak változása, illetve igénye is hatással
van a térségre. Ugyanakkor a kapcsolatokat a magyar térszerkezet változásai éppen
úgy befolyásolják, mint az átalakuló magyar regionális politika.
  Vegyük sorra ezeket a tényez őket is!
  A magyar regionális szerkezetben a nyugat—keleti különbségek nem csökkennek,
hanem növekszenek, ennek következtében az osztrák—magyar határ menti régió
tartósan fejlettebb lesz, mint az ország többi része. Politikai feszültségekkel kell
tehát számolni a térségek között, ami — bármely színezet ű is a kormányzat — azt
eredményezi, hogy az elmaradottabb régiókban koncentrálódnak az állami fejlesz-
tési támogatások. A fejlettebb régióknak tartós küzdelmet kell vívniuk a többiekkel
és a központi kormányzattal, annak igencsak er ős „keleti" lobbijaival.
  A területfejlesztés intézményrendszere napjainkban formálódik Magyarországon.
Az már látható, hogy a térségek különféle szerepl ői (helyi és területi önkormány-
zatok, gazdasági egységek, nonprofit szervezetek) jogot kaptak a fejlesztések véle-
ményezésére, illetve egy mérsékelt decentralizáció is megindult az egyenl őre nem
számottev ő központi területfejlesztési alap (a GDP 0,2%-át kitev ő) vonatkozásában.
Az intézményrendszer, a megyei és a regionális területfejlesztési tanács — ahol a
területfejlesztés szerepl ői képviseltetik magukat és döntenek a decentralizált forrá-
sok felett — azonban egy átmeneti megoldást mutat, hiszen az nem területi választott
testületre épül, hanem lényegében egy kinevezett intézményre (a törvény által meg-
határozott szerepl ők a tanács tagjai).
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
26      Rechnitzer János                                        TÉT XIX. évf. 2005   s2

   Ennek az intézménynek nincsen megfelel ője a határ túlsó oldalán, ott egy válasz-
tott, jelentős decentralizált jogosítványokkal rendelkez ő intézmény (tartományi
parlament és kormány) m űködik, számottev ő saját pénzügyi forrással. A magyar
oldalon decentralizáltan m űködő, és az osztrák autonóm struktúra kapcsolódási
pontjai zavarokkal terhesek, korlátozott mozgásteret adnak a magyar szerepl őknek.
   Ugyanakkor a magyar fél is megosztott, hiszen három megye más-más érdekekkel
lép fel, s mindezt színesíti az azonos önkormányzati önállósággal rendelkez ő öt
nagyváros (Gy őr, Sopron, Szombathely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg) jelenléte is.
Szervezeti szinten létrejött és meger ősödött a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesz-
tési Tanács, amelyet a három Phare CBC által érintett megye alkotja. A régió kiala-
kította fejlesztési terveit, annak számos dimenzióját kidolgozta, azonban csak lassan
formálódnak a tervezési-fejlesztési régiók, azok funkciói és pénzügyi forrásai nem
tisztázottak, nem kapnak kell ő támogatást regionális szint ű területfejlesztési felada-
tok. Az európai uniós források megjelenésével a Nyugat-dunántúli régiónak csak
egy operatív programban van véleményezési jogosítványa. A három megyének a
belső regionális kapcsolatai gyengék, esetiek, alapvet ően csak Gy őr-Moson-Sopron
és Vas, illetve Vas és Zala megye irányában vannak kimutatható együttm űködések,
de már például Zala és Gy őr-Moson-Sopron megye viszonylatában jóformán sem-
milyen térségi együttélésr ől nem adhatunk számot. A régió megosztott, az északi
része — amely lényegében Gy őr-Moson-Sopron megyét foglalja magába — er ősen
gravitál Bécshez, s a jöv őben abban érdekelt, hogy minél határozottabban formálód-
jon ki a Bécs—Pozsony—Gy őr—Sopron városrégió, vagy városszövetség. A városi
terekben koncentrálódnak a fejlesztés er őforrásai, a számottev ő hatással rendelkez ő
intézmények, s a regionális együttm űködéseket ezek a szervezetek testesítik meg. A
régió déli térségeiben inkább a kistérségi együttm űködés a jellemz ő, ami a közvetlen
határ menti, település-település kapcsolatokban érvényesül. Elvileg kiformálódhat a
Graz—Szombathely—Zalaegerszeg—Maribor városi együttm űködés, azonban közel
azonos adottságú centrumok alkotják ezt a potenciális városrégiót, így egyel őre nem
ismerték fel a három országot érint ő fejlesztési kapcsolatokban rejl ő lehetőségeket.
   A magyar oldalon formálódó régió tehát potenciálisan növeli az együttm űködési
 lehetőségeket. A megosztottság azonban tartósan fennmarad a magyar határ menti
 megyék között, hiszen közös célok ugyan vannak, de az egységes érdekek mögött
 továbbra is egy-egy megye fejlesztése áll.
   Az osztrák partnerek hatása a térségre és annak gazdaságára a jöv őben nem nö-
 vekszik, sőt véleményünk szerint stabilizálódik vagy mérsékelten csökken. A
 magyarországi osztrák vállalkozói elemzés alapján megállapítható, hogy a határ
 menti térségekben már a rendszerváltozás el őtt, vagy közvetlen azt követ ően jelen-
 tek meg a számottev ő osztrák vállalkozások. Ezek többségükben a multinacionális
 vállalatokhoz tartoztak — a felmérésbe bevont nagyobb osztrák vállalkozások egy
 része nem igazán osztrák, hanem a német, a holland és más nemzetiség ű vállalatok
 exkluzív kelet-európai jogokkal felruházott osztrák partnerei, vagy vállalatai —,
 hiszen nemcsak Magyarországon vannak befektetéseik, hanem a környez ő orszá-
 gokban is megjelennek. A fejlesztéseikben a hálózati jellegre törekszenek, így
        Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                           Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005     s2                        Az osztrák—magyar határ menti ...            27

többen alakítanak ki a jöv őben telephelyet a román, ukrán vagy kelet-szlovák határ
menti térségekben. A vállalatok megítélése az, hogy a magyar privatizáció befeje-
ződött, a térségben már nincsenek kivásárlásra érdemes gazdasági egységek, illetve
olyan nagyvállalatok vannak, amikben az osztrák t őke nem érdekelt. A zöldmez ős
beruházásokhoz kialakult telephelyi kínálat (ipari park mindegyik centrumban ta-
lálható), de már az egyes kedvez ő adottságú központokban (Gy őr, Szombathely,
Sopron) munkaerőhiánnyal kell számolni a munkaer ő igényes termelésre szakoso-
dott egységeinek telepítésénél. Másrészt az EU-tagság az osztrák gazdaság számára
nagy kihívást jelent, egyre élesebb a verseny az osztrák piacokon is, amiben ugyan
el őnyt jelentenek a magyar telephelyek alacsonyabb költségei, de a felmért vállal-
kozások a jöv őben a hazai (osztrák) pozíciójuk megvédését is fontosnak tekintik,
így erőforrásaikat és fejlesztéseiket oda is koncentrálják. Ugyanakkor a magyar
európai uniós tagság lehetőséget ad az osztrák kis- és középvállalkozásoknak, hogy
nagyobb aktivitással jelenjenek meg a magyar piacon, ennek kedvez ő „tere" lehet a
határrégió, hiszen itt magasabb a kereslet, több nagyvállalathoz lehet kapcsolódni.
A szolgáltatások között kell megemlíteni, hogy az oktatásban, így a középfokú,
felsőfokú, de a feln őttképzésben is számolni lehet a határrégióban az osztrák von-
zással (Bécs, Graz), illetve jelenléttel (telephelyek létesítése, intézményi együttm ű-
ködés). Ezek az egyre szélesebb kapcsolatok új dimenziókat kínálnak a határ menti
együttműködésben, és aktívabban járulnak hozzá a határrégió kialakulásához.
   Végezetül arról kell szólni, hogy a mindennapi élet alakítja, formálja a határ menti
kapcsolatokat. A térség Magyarországon belüli vonzása számottev ő, egyre több az
áttelepül ő az ország más részeib ől, s egyre több új vállalkozás jelenik meg, alakul.
Ezeknél a döntéseknél a szerepl ők valamilyen formában számba veszi az osztrák
piac közelségét, vagy éppen a szomszéd ország nyújtotta vélt vagy valós lehet ősé-
geket, de a helyi és regionális gazdaság élénkségét is. A centrumok funkciói gyara-
podnak, vonzásterük folyamatosan b ővül, rendez ődik át, s kapcsolataik, amelyet az
ott megteleped ő vállalkozásokkal és intézményekkel lehet jellemezni, szélesednek.
Megállapítható, hogy Sopron, Szombathely, K őszeg, Mosonmagyaróvár, Gy őr
egyenrangú központjai a két ország határ menti térségeinek, s őt bizonyos szerepkö-
rökben (vendéglátás, kereskedelem, speciális szolgáltatások) többet nyújtanak, mint
a közelükben lév ő, népességszám szempontjából nagyságrenddel kisebb osztrák
kisvárosok. A mindennapi élet tereiben tehát mindkét megye, annak települései és
lakossága valamilyen formában kapcsolódik az osztrák térségekhez. Az osztrák
települések, s az ott él ő népesség számára is meghatározó a „magyar kapcsolat" (Az
osztrák—magyar határ... 1999; Die österreichische... 2000; Hardi—Nárai 1999;
2001). Mondhatjuk azt, hogy a hétköznapok világában együttm űködő térségről, egy-
mással szorosan összekapcsolódó régióról, már m űködő határrégióról beszélhetünk.

                                         Jegyzetek

 Az osztrák jegybank és a gazdasági kamara együttes számításai szerint az osztrákok 1995-ben
 31 milliárd schilling érték ű árút vásároltak külföldön, ebb ől a magyar hányad becslések szerint
 3,3 milliárd schilling (HVG 1996. június 29.).
     Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                        Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
28       Rechnitzer János                                                 TÉT XIX. évf. 2005 s 2

2
  A Metro Áruházban a Szlovákiából érkez ők vásárolnak nagy számban, hiszen az információkat
  szlovákul is bemondják, németül nem, tehát osztrák vásárlókra nem számítanak.
3
  A fejezet kidolgozásánál támaszkodtam dr. Tompai Géza f őosztályvezet ő (Magyar Terület- és Regio-
  nális Fejlesztési Hivatal, Területrendezési F őosztály) a témakörben tartott el őadására (Szombathely,
  2005. június 30.).


                                              Irodalom

Aschauer, W. (1995) Határokon átnyúló magatartás és a határhelyzet tudatossága az osztrák–magyar
  határ térségében. – Tér és Társadalom. 3-4.157-159. o.
Bécs–Pozsony–Gy őr gazdasági háromszög együttm űködési lehet őségei és jöv őbeli perspektívái. (1995)
  NYUTI Közlemények. 9. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr.
Csapó T. (1999) Határ menti együttm ű ködések a munkaer őpiac területén, különös tekintettel Vas és Zala
  megyére. – Nárai M.–Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt – a határ. Társadalmi-gazdasági
  változások az osztrák–magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr. 269-295. o.
Die österreichische West-Ost-Grenze. Qualitative Rekonstruktion der „mentalen" Grenziehung seit
  1989. (2000) Projektleiter: Pribersky. A. Österreichisches Os[- und Südosteuropainstitut, Wien.
Dőry T. (1999) Vállalkozások jöv őképe az osztrák–magyar határ menti térségben. — Nárai M.-
  Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt – a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák–
  magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr. 209-234. o.
Dőry T.–Máthé M. (1996) Az osztrák–magyar gazdasági kapcsolatok értékelése. MTA RKK NYUTI,
  Győr. Kézirat.
Eurorégió Danubiensis? Multiregionális együtm űködési lehet őségek Bécs–Pozsony–Gy őr hármashatár
  menti térségben. (1995) NYUTI Közlemények. 3. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos
  Intézet, Gy őr.
Greif, F. (2001) Die Grenzgebiete Österreichs und seiner östlichen Nachbarn: Strukturen,
  Entwicklungen, regionalpolitische Ziele. Bundesanstalt für Agrarwirtschaft, Wien.
Hardi T. (1999) A határ és az ember – az osztrák–magyar határ mentén él ők képe a határról és a másik
  oldalról. – Nárai M.–Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt – a határ. Társadalmi-gazdasági vál-
  tozások az osztrák–magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr. 159-189. o.
Hardi T.–Nárai M. (1999) A határ és a határmentiség mentális képének vizsgálata négy osztrák határ
  menti magyar településen. – Beszteri B.– Mikolasek S. (szerk.) A polgárosodás folyamatai. Polgáro-
  sodási modellek országosan, Nyugat- és Közép-Dunántúlon. MTA Veszprémi Területi Bizottság,
  Veszprém. 163-172. o.
Hardi T.–Nárai M. (2001) A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi
  Nyugat-Magyarországon. – Tér és Társadalom. 2.107-130. o.
Izsák É. (1999) A határmentiség és a határ menti regionális együttm űködés a sajtó tükrében 1989-t ől
  napjainkig. – Nárai M.–Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt – a határ. Társadalmi-gazdasági
  változások az osztrák–magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr. 191-207. o.
Kovács K.–Váradi M. M. (1996) Karöltve. A regionális együttm űködés esélyei a Bécs-Pozsony-Gy ő r
  háromszögben. – M űhely. 3.60-69. o.
Lendvay J. (1983) Az osztrákok képe. Sopron – 1983. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest.
Nárai M. (1999) A határ mente, mint élettér. – A határmentiség jelent ősége az emberek életében. – Nárai M.-
  Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt– a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák–
  magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr. 129-158. o.
Nárai M.–Rechnitzer J. (szerk.) (1999) Elválaszt és összeköt – a határ. Társadalmi-gazdasági változások
  az osztrák–magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs–Gy őr.
Az osztrák–magyar határ menti térségek együttm űködésének új dimenziói, egy potenciális eurorégió
  körvonalai. (1997) NYUTI Közlemények 50. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet,
  Győr.
Az osztrák-magyar határ képének változása. (1999) Témavezet ő : Rechnitzer J. NYUTI Közlemények. 95.
  MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézer, Gy őr.
Rechnitzer J. (1990) A nyitott határ. A gazdasági és szellemi erő    források innovációorientált fejlesztése
  az osztrák–magyar határ menti régiókban. MTA RKK Észak-Dunántúli Osztály, Gy őr.
Rechnitzer J. (1997) Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben. – Tér és
  Társadalom. 2.29-54. o.
          Rechnitzer János: Az osztrák–magyar határ menti együttműködés múltja, jelene.
                             Tér és Társadalom, 19. 2005. 2. 7–29. p
TÉT XIX. évf. 2005        s2                         Az osztrák—magyar határ menti ...               29

Rechnitzer J. (2000) Országhatár menti együttm űködések, mint a területfejlesztés új stratégiai irányai. —
  Dövényi Z. (szerk.) Alföld és nagyvilág. Tanulmányok Tóth Józsefnek. MTA Földtudományi Kutató
  Központ Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 85-102. o.
Rechnitzer J. (2002) A Bécs—Pozsony—Gy őr-Budapest innovációs tengely és a magyar területfejlesztési
  koncepciók. — Glatz F. (szerk.) A magyarországi Duna-völgy területfejlesztési kérdései. MTA Föld-
  rajztudományi Kutatóintézet, Budapest; MTA RKK, Pécs. 119-138. o.
Rechnitzer, J.—Knapp, I.—Hofstütter, D.G. (1991) Chancen für die Grenzregion Wirtschafts- und
  Qualifikationsentwicklung im Burgenland und Gy őr-Sopron. Orac Verlag, Wien.
Szörényiné Kukorelli I. (1999) A n ői egyéni vállalkozások néhány jellemz ője a határ mentén. — Nárai M.-
  Rechnitzer J. (szerk.) Elválaszt és összeköt — a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák—
  magyar határ menti térségben. MTA RKK, Pécs—Győr. 235-268. o.


          THE PAST AND THE PRESENT OF AUSTRIAN -
          HUNGARIAN TRANSBORDER COOPERATIONS
                                      JÁNOS RECHNITZER

  The aim of this study is to give a review of the development of affecting factors of the
Austrian-Hungarian transborder region, from the change of the political system till now. The
transborder region was toned in the Hungarian regional development, like a region of
success. One of the causes of the success is the association of a centre region with a
developped region of Western-Europe, especially Vienna. These connections already existed
in the 20th century, but the „iron curtain" set up after the 2 nd world war had made this part of
Hungary a dead region.
  Relations had started again in the seventies, first with shopping tourism; which tends even
today and influences the development of the region. The official, institutional cooperations
started in the middle of the eighties. The level of the cooperation was expended from state
organisations to the different public institutions, through local governments. The reform of
cooperations into an ordered, continuously working system was getting more and more important.
  This system was the EUregion, founded by 1998. Besides the ordered relations there are
some illegal transborder ones.
  The closing part of the study summarizes those factors, which block the development of the
cooperations. Among there we can find the economical differences, different regional
institutional system and financing, such as the cultural difference between the two countries
or the main tasks of regional policy.