Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Gyors ténykép 85
VERSENY HELYETT KOOPERÁCIÓ
Pécs ÖKOVÁROS — Mecsek—Dráva OKORÉGIÓ Program
bemutatása
(Cooperation instead of Competition Introduction of Pécs
ECO-CITY Mecsek Dráva ECOLOGICAL REGION
Programme)
KISS TIBOR — GIRÁN JÁNOS
Kulcsszavak:
fenntartható fejl ődés öko-szociális szemlélet kooperáció ökológiai lábnyom
Pécs és régiója hosszú idő óta kiemelt jelentőségű közösségi feladatként értékeli a környezetvédelem és
környezet-egészségügy problémáinak hatékonyabb megoldását. A régió gazdasági és társadalmi szerep-
lőinek támogatása és a környezettudatos piaci-társadalmi szemlélet kialakításának szándéka ösztönözte
az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program elindítását.
A Program koncepciójának lényege, hogy a térségi fejlesztések és a városüzemeltetés során a fenntartha-
tó fejlődés elemei érvényesüljenek. A Program elindítását az a felismerés is er ősítette, hogy az uniós
csatlakozás új kötelezettségeket jelent minden gazdálkodó szervezet számára. Ezeknek a kötelezettségek-
nek a teljesítése nem többletköltséget okoz, hanem megfelel ő koordináció és kooperáció után a gazdaság
egyik szegmensében keletkező kimenet a másik szektorban bemenetként szolgálhat, ezáltal is kímélve az
elsődléges nyersanyagok felhasználását. Társadalmi feladatvállalása tekintetében a Program egy olyan
öko-szociális szemlélet közvetítését és megvalósításának el ősegítését vállalja fel, amelyben a természeti
környezet, a helyi közösségek és a gazdaság szerepl őinek érdekei egymást erősítő, és nem egymással
rivalizáló módon jelennek meg.
Bevezetés
Napjainkban egyértelm űvé vált, hogy a teljes Európai Közösséget átfogó gazda-
sági és társadalmi paradigmaváltás korszakába léptünk, amelynek egyik kiemelt
jelentőségű vonatkozása a környezettudatosság. Ez az új paradigma alapvet ően a
fenntartható fejl ődés gondolatára támaszkodik, de nem áll meg önmagában a kör-
nyezetvédelem technikai kérdéseinek tárgyalásánál, hanem olyan sajátos eszme-
rendszerré alakult, amely a helyi szinteken is lehet őséget teremt a közösség, a gaz-
daság és a természeti környezet viszonyainak újraértelmezésére.
Pécs városa a régió számos településével együtt, hosszú id ő óta kiemelt jelentősé-
gű közösségi feladatként értékeli a környezetvédelem és környezet-egészségügy
problémáinak hatékonyabb megoldását, és a környezetkultúra kialakításának ügyét.
Ezt az elkötelezettséget bizonyítják az elmúlt másfél évtizedben a városban megva-
lósult környezetvédelmi — és egyben az életmin őséget javító — beruházások, melyek
pénzbeni értéke több tízmilliárd forintot jelent, és mindez gazdasági kontextusban is
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
86 Gyors ténykép TÉT XVIII. évf. 2004 s4
nyomatékot ad az elkötelezettségnek. Ennek az elkötelezettségnek a legutóbbi meg-
jelenése az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program elindítása.
A Program el őkészítésének és a koncepció kidolgozásának munkálatait Pécs MJV
Önkormányzatának megbízása alapján a BIOKOM Környezetgazdálkodási Kft.
munkatársai, és az általuk felkért szakért őkből álló munkacsoport végezte el'.
A következő kben az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program koncepcionális alapel-
veinek bemutatása következik.
Új feladatok és lehetőségek a helyi gazdaság- és
közösségfejlesztés területén
Az önkéntes feladatvállalásokban tükröz ődő elkötelezettségén túl szinte minden
helyi közösség számára egyre több objektív tényez ő is sürgeti olyan komplex és
innovatív kezdeményezések elindítását, amelyben a gazdaság- és közösségfejlesztés
céljai környezettudatos alapokra helyezve valósulhatnak meg.
Ilyen objektív tényez őként tekinthetjük egyrészt az Európai Unióhoz történt csat-
lakozásunkból fakadó új feladatoknak és kötelezettségeknek való megfelelést, más-
részt a hazai és nemzetközi gazdaság egyre gyorsuló változása okán a helyi lehet ő-
ségek újragondolásának kényszerét.
A hazai gazdasági rendszer változása jelenleg azzal a tendenciával jellemezhet ő,
hogy a rendszerváltást követ ően a tradicionális gazdasági ágazatok jelentették a
gazdaság hajtóerejét, ezzel szemben az ezredforduló környékén már a gazdasági és
üzleti szolgáltatások léptek el ő domináns területekké.
Nincs ez másként Pécs és környezete esetében sem, hiszen ha a térségben m űködő
vállalkozások tevékenységi területeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az ingat-
lanügyletek, gazdasági szolgáltatások, a kereskedelem, javítás és az iparágak adják
a térség vállalkozásainak 64,4%-át. Ugyanakkor az ipari termelés és a mez őgazda-
sági termelés mindössze 11%-os részarányt képez a KSH adatai szerint.
A téma kutatói szerint napjainkban a városfejl ődés új elemére kell figyelmet for-
dítani, mégpedig az emberi tényez ő és az arra épül ő tudás válik a fejl ődés letétemé-
nyesévé (Szirmai—A. Gergely—Baráth—Molnár—Szépvölgyi 2002). Ebből a szem-
pontból Pécs városa egy közelmúltban publikált elemzés (Rechnitzer—Csizmadia-
Grosz 2003) szerint igen el őkelő helyet foglal el abban a ragsorban, amely az or-
szág települései körében a tudásalapú innovációs képesség alapján végzett értéke-
lést. E sorrendben Pécs Szegeddel és Debrecennel közösen alkotja az élcsoportot.
Ennek oka, hogy az említett városok és térségeik jelent ős tartalékokkal rendelkez-
nek első sorban a tudásalapú megújuló képesség tekintetében. Ez a helyzet hosszú
távon komoly el őnyt jelenthet az olyan térségek megújuló képességéhez képest,
amelyek gazdasági fejl ődésüket els ősorban a külföldi t őke megjelenésének köszön-
hetik. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy mindhárom város környezetében gazda-
sági és települési hátrányokkal sújtott kistérségek találhatók, amelyek helyzete az
utóbbi évtizedekben drasztikusan romlott.
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Gyors ténykép 87
Megváltozott továbbá a helyi gazdaság külföldi t őke bevonására alapozott fejlesz-
tésével kapcsolatos vélekedés is. Egyre több ellenérzés fogalmazódik meg a külföl-
di nagyvállalatok betelepülésével kapcsolatban, amit a rövid távú gazdasági hasz-
nok sem képesek már elnyomni.
Ezek azokra a mára már vitathatatlan tapasztalatokra alapozódnak, amelyek rámu-
tatnak, hogy a külföldi nagyvállalatok nem integrálódnak sem a helyi, sem pedig a
térségi gazdaságba. Nem dinamizálják a térség munkaer őpiacát, csupán az olcsó és
alacsony képzettség ű munkaerőt használják ki. Ezt a civil közösségek és a gyenge
szakszervezetek miatt meg is tudják tenni (Szirmai—A. Gergely—Baráth—Molnár-
Szépvölgyi 2002).
Ugyanakkor abban az esetben, ha adott térség kizárólag, vagy jelent ős súllyal tá-
maszkodik e külföldi befektetésekre, saját természetes innovációs képességét hagy-
hatja elsorvadni, miáltal kiszolgáltatottá válik.
A helyi gazdaság és közösség kapcsolatának vonatkozásában az ÖKOVÁROS-
ÖKORÉGIÓ Program els ősorban a helyi erőforrásokra történ ő támaszkodást tekinti
prioritásnak, annak érdekében, hogy a város és a környezetében lév ő kistérségek
egymást erősítve, mintegy kiszolgálva egymás igényeit teremtsenek esélyt a stabil
és fenntartható elveken nyugvó fejl ődésre. A Program lényege, hogy a térségi fej-
lesztések és a városüzemeltetés során a fenntartható fejl ődés elemei érvényesülje-
nek, a következő prioritások szerint:
— A megújuló erő források felhasználásának üteme nem haladja meg azt az üte-
met, amellyel az ökoszisztéma képes újratermelni őket.
— A nem megújuló erőforrások fogyasztásának vagy újra nem hasznosítható hul-
ladékká alakításának üteme nem haladja meg annak ütemét, ahogy az ember
helyettük megújuló er őforrásokat fejleszt ki, és vesz fokozatosan használatba.
— A környezetszennyezés kibocsátási üteme nem haladja meg az ökoszisztéma
feldolgozó-kapacitását (Korten 1998).
A Program célja, hogy a már eddig is tervbe vett és a kötelezettségekb ől adódó
beruházások, fejlesztési elgondolások átfogó módon, egységes programban valósul-
janak meg, egymás hatásainak erősítése érdekében.
Az így kialakítandó kooperáció hátterében az a meggy őződés áll, miszerint az
uniós csatlakozásból fakadó kötelezettségek teljesítése nem pusztán többletköltség
okozója, hiszen átfogó rendszerbe illesztve a gazdaság egyik szegmensében keletkez ő
kimenet a másik szektorban bemenetként szolgálhat, ami a korlátozott mennyiségben
rendelkezésre álló els ődleges nyersanyagok optimális felhasználását is el ősegíti.
Kulcsszerepl ő: a települési önkormányzat
Az eddig leírtak különös aktualitással jelennek meg a hazai települési önkor-
mányzatok vonatkozásában, hiszen a központi kormányzati feladatok helyi szintre
delegálásával, illetve az állami tulajdonú gazdasági társaságok helyi tulajdonba
kerülésével a működtetendő önkormányzati vagyon tovább növekszik, melynek
üzemeltetése és fejlesztése az önkormányzatok, vagy azok gazdasági szervezeteinek
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
88 Gyors ténykép TÉT XVIII. évf. 2004 s4
feladata. Ezáltal az önkormányzat szerepe felértékel ődik, autonómiája és hosszú
távú felel ő sségvállalása nagyobb hangsúlyt kap. Ugyanakkor a vagyongazdálkodás
egyszerre vet fel üzemeltetési és fejlesztési, beruházási feladatokat.
A város és a régió saját problémáinak megoldását célzó infrastrukturális és egyéb
fejlesztések támogatására nagy összeg ű uniós támogatások áramlanak a térségbe a
következő néhány évben. Ez a helyzet nagyon ritkán áll el ő egy ország, egy régió
életében, ezért rendkívül fontos a fejlesztési munkát koordinálni, az érintettek kö-
zötti kooperációt megvalósítani, mert az az eszközrendszer, ami most létrejöhet, a
következő évtizedekben alig változhat meghatározóan.
Lényeges szempont továbbá, hogy a fejlesztések során lehet őség nyílik a jelenle-
ginél magasabb színvonalú, ugyanakkor gazdaságosabb városüzemeltetés kialakítá-
sára is. A helyi önkormányzatok rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyek
rendezési tervek, rendeletek, el őírások révén lehet ővé teszik, hogy a továbbiakban a
városfejlesztési, építési tevékenységek során a környezetvédelmi és fenntarthatósági
elvek messzemen ő en érvényesüljenek. A beruházások megvalósításánál a
multiplikatív hatás miatt további gazdasági élénkülés várható, ami rövid távú gaz-
dasági el őnyt is jelent.
A várható és a már ismert kötelezettségek teljesítése tehát elkerülhetetlen fejlesz-
téseket generál, amelyek jól átgondolt, átfogó városfejlesztési és régiós fejlesztési
koncepciókba ágyazva a terület hosszú távú növekedését alapozhatják meg. Rend-
kívül fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a jelenlegi helyzet nagy valószín űséggel
nem áll el ő újra az ország életében. Éppen ezért fontos koordinálni és kooperálni,
mert ami most megvalósulhat, vagy ahol elmarad a lehetséges innovációk megvaló-
sítása, ott a következ ő évtizedekben alig változhat a helyzet.
A fejlesztések egységes programba illesztése azt a további el őnyt is magában hor-
dozza, hogy az érdekeltek nagyobb eséllyel pályázzanak a rendelkezésre álló támo-
gatásokra. Nagyon fontos tudatosítani tehát azt a tényt, hogy e program esetében nem
arról van szó, hogy miként kezdeményezzünk fejlesztéseket, hanem, hogy miként
használjuk ki a kötelezettségek biztosította „kezd ő lökést" és az ebből fakadó sziner-
giákat. De a szinergiák hatékony kihasználásának el őfeltétele egy olyan új szemlélet
szerinti gondolkodás, amelynek alapja a különböz ő szektorok és helyi közösségek
közötti kooperatív cselekvés, minek eredményeként új kitörési pontok tárulhatnak fel.
Az öko-szociális szemlélet, mint új megközelítés
Az új kitörési pontok meghatározása elemi érdeke mind a városnak, mind a régió-
nak, hiszen az elmúlt évtizedben a térség világpiaccal való közvetlen kapcsolata
szinte csakis a fogyasztási funkciókra korlátozódott, mivel a térségben el őállított, és
a világpiacon értékesíthet ő produktumok köre beszűkült. Ugyanakkor a globali-
záció hatására a multinacionális vállalatok egyre nagyobb tért hódítanak a helyi
szolgáltatások piacán is, és egyre kevesebb lehet őséget hagynak a helyi termékek
helyi megjelenésének. A nagy áruházláncok beszállítói az unió piacáról kerülnek ki,
és saját nemzetgazdaságuk által dotált termékeikkel kiszorítják a magyar termékeket.
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Gyors ténykép 89
Ezáltal az amúgy is megrendült vidéki gazdaság még nehezebb helyzetbe kerül.
Annál is inkább, mivel ezekben az esetekben nem a min őségi termék biztosítása a
cél, hanem a piacnyerés érdekében folytatott árverseny. Ebben a helyzetben mind a
helyi fogyasztók, mind a helyi gazdaság üzleti szervezetei veszítenek, hiszen a piac
elhódítása révén els ősorban ezek a vállalkozások és foglalkoztatottjaik szorulnak ki
a lehetőségekből.
Ezáltal olyan kiszolgáltatott helyzet alakulhat ki, amelyben a régió gazdaságának
működése és közösségeinek életmin ősége feletti ellen őrzés és befolyásolás alapve-
tően külső tényezőktől válik függővé. E helyzet megel őzésére a város és vidéke
együttműködésekor meg kell határozni azokat a területeket, ahol az eddigi hagyomá-
nyos együttműködések mellett új együttm űködési lehetőségek fogalmazódnak meg.
Ilyen területek lehetnek például a városüzemeltetés területei (pl. hulladékkezelés),
a városi ellátási szolgáltatások (pl. távh őellátás), illetve, hogy a városban keletkez ő
környezetterhelés hogyan mérsékelhet ő a vidék lakosságának a problémamegoldás-
ba történ ő bekapcsolásával, de egyúttal hogyan szolgálhatja mindez a vidéki lakos-
ság problémáinak megoldását is (Kiss 2004).
E tekintetben kulcsfogalomként és egyben a lehetséges kitörési pontként a szük-
ségletek meghatározásának szintjét határozhatjuk meg, mégpedig oly módon, hogy
az egyéni szükségletek kielégítésének szándéka mellett azonos súllyal jelenik meg a
közösségi szükségletek — mint önálló-szükséglet dimenzió — kielégítésének szándé-
ka. Ez a változás egyben egy szemléletváltást is jelent a helyi gazdaság és közösség
viszonyának lehetséges értelmezésében, és az így kialakuló új szemlélet mint öko-
szociális szemlélet nevesíthet ő.
Az öko-szociális szemlélet értelmezésünkben azt jelenti, hogy a természeti kör-
nyezet, a társadalmi csoportok és a gazdaság szerepl őinek érdekei egymást er ősítő,
és nem egymással rivalizáló módon jelennek meg a helyi gazdasági és közösségi
erőtérben.
A város és vidéke együttm űködésének egy lehetséges példája, mint az
öko-szociális szemlélet gyakorlati vonatkozása
Az eddig leírtakra példaként vehetjük Pécs városa távh őellátási igényének — mint
közösségi igénynek — megoldási lehet őségeit (Kiss—Leitol—Drescher 2002). A város
távhőellátását biztosító er őmű jelenleg részben a világpiacról vásárolt földgázzal
oldja meg a tüzel őszükségletét, azonban az így el őállított távh őért nem olyan forin-
tokkal fizetnek a fogyasztók, amelyek a helyben el őállított, de a világpiacon értéke-
sített áru ellenértékeként keletkezett. A távh őellátás tüzel őanyag-szükségletének
másik része olyan tűzifa felhasználásával történik, amely még nem energia-
ültetvényeken termett. Ezeknek a tüzel őanyagoknak a jelent ős része kiváltható
lenne energia-ültevényeken termelt növényekb ől előállított biomassza elégetésével,
amelyet a vidéki lakosság termelt meg.
Mindez felfogható úgy is, mint a város—vidék közötti kooperáció egy lehetséges
megjelenése, mivel egy lakás távfűtéssel történ ő fűtéséhez kevesebb, mint egy
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
90 Gyors ténykép TÉT XVIII. évf. 2004 s4
hektáron megtermelhető energiaültetvény biztosította biomassza szükséges. Az
uniós kötelezettség szerint egyrészt a rossz min őségű termő földeket ki kell vonni a
mezőgazdasági termelésb ő l, másrészt a biomasszából el őállított energia arányát
meghatározott mértékben növelni kell. A termelésb ől kivonandó földek ugyanakkor
alkalmasak energia-ültetvények telepítésre, és százezer hektáros nagyságrendet
jelentenek. Az energiaültetvény munkalehet ő séget biztosít a vidék lakosságának,
akik számára egyébként elveszne a korábbi megélhetés. Ezáltal a város generál
keresletet a vidék termékére, és járul hozzá a térségi problémák — p1. a munkanélkü-
liség — megoldásához. További rendszerelemként tekinthet ő, hogy egy városi ház-
tartásban keletkez ő szerves hulladékokból olyan komposzt-mennyiség állítható el ő ,
amely felhasználható az energiaültetvények term őföld-min őségének javítására. Ez
egyben a város környezetterhelésének csökkentését is jelenti, valamint a decentrali-
zált energia-rendszer kiépítésének elemeként is m űködik.
Az ismertetett rendszer megvalósulása esetén a vidék versenyképessége növeked-
het, mivel három dimenzió — a foglalkoztatás, energetika és környezetterhelés keze-
lése — összefüggésében és egymást er ősítő hatásában valósítja meg a városi és vidé-
ki igények kooperáción alapuló kiszolgálását. Ez a rendszer alternatívája lehet an-
nak a jelenlegi gyakorlatnak, hogy az egyes területeket külön-külön kezelve oldunk
meg problémákat a gazdaság, a szociális szféra és a környezetvédelem területén,
azaz ha szükség van energia-hordozóra, megvesszük (pl. gáz); ha meg kell oldani
egy szociális problémát — pl. munkanélküliség — fizetünk segélyt, vagy külön er őfe-
szítéseket teszünk munkahelyteremtésre; ha a környezetvédelem területén jelentke-
zik feladat — p1. hulladékelhelyezés —, akkor beruházunk olyan megoldásba, amely
eredménye csakis azon a területen jelent megoldást. Ezáltal nem használjuk ki azo-
kat a szinergiákat, amelyek csak akkor hasznosíthatóak, ha az egyénileg is értel-
mezhető igényeket — vagy azok egy részét — a közösségi igények szintjén értelmez-
zük. Az öko-szociális szemlélet ezt, a közösségi igények szintjén történ ő probléma-
megfogalmazást, mint a szemléletváltást jelenti.
Mindebből következ ő en törekedni kell tehát arra, hogy a különböz ő területek —
környezetvédelem, gazdaság-mez ő gazdaság, szociális szféra — érdekeit együttesen,
komplex összefüggésrendszerként értelmezve vegyük figyelembe a közösséget érint ő
döntések esetén. Természetesen az öko-szociális szemlélet megvalósítása során is
mérlegelni szükséges — figyelve a világpiaci árakat —, hogy ez a közösségi szükséglet-
kielégítés versenyképes-e a távolról, a világpiacról történ ő közösségi szük-
ségletkielégítéssel. A mérlegelés, és az ezt követ ő döntés fő szempontjaként azon-
ban azt kell tekinteni, hogyha küls ő forrásból elégíti ki a közösség a közösségi szin-
tű igényeit, akkor milyen területeken és mennyit kellene költenie a még megoldan-
dó további közösségi igények — pl. munkahelyteremtés, szociális segélyezés, kör-
nyezetvédelmi, közegészségügyi problémák megoldása — kielégítésére. Ugyanak-
kor, ha az ellenkez ő irányból közelítünk a dilemmához, akkor azt kell szem el őtt
tartani a döntésnél, hogy például egy enregiaültetvénybe történ ő beruházás önma-
gában lehet, hogy kevésbé versenyképes áron állítja el ő az energiahordozót, de ha a
beruházást kompelixitásában, a sz ű ken értelmezett gazdasági racionalitásból
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Gyors ténykép 91
kiemelve vizsgáljuk, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy vidéken teremtettünk
munkahelyet, ezáltal növekedett a vidék népességmegtartó képessége is. Megoldot-
tuk továbbá a termelésb ől kivont földek hasznosítását, és a komposzt-kihelyezéssel
egyrészt javítjuk a környezeti er őforrásunk kapacitását (jobb term őföld), másrészt
csökkentjük a város környezetterhelését, hiszen nem kell lerakóban elhelyezni a
szerves hulladékot. Végül, de nem utolsó sorban a régió részében vagy egészében
csökkentheti a külső tényezőktől való függését, mivel képes a maga számára meg-
termelni a szükségleteit. Mindezek alapján, ha a beruházási döntésnél ez a komplex
összefüggés-rendszer kerül mérlegelésre, akkor már középtávon is versenyképes
lehet a helyi gazdaság és közösség igényeinek az öko-szociális szemlélet kínálta
kooperáció alapján történ ő értelmezése.
Az elő bbi példa csak egy a lehetséges kooperációk közül, amelyek a program ke-
retében mindennapi gyakorlattá válhatnak. Ugyanakkor már ez a példa is
egyértelmű síti, hogy az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program megvalósítása során
arra kell törekedni, hogy a térség minden vállalkozása, gazdálkodó szervezete és
helyi közössége számára nyújtson lehet őséget a programba való bekapcsolódásra, a
közös helyi érdekek felismerésére, és az ebb ől adódó el őnyök kihasználására akár
üzleti, akár helyi közösségi szinten.
A közösségi er őforrások feletti rendelkezés kérdése
A közös érdekek felismerése és érvényesítése szempontjából további fontos kér-
dés, hogy kinek van rendelkezési joga olyan természeti és környezeti er őforrások
felett, amelyek nem vagy csak nagyon nehezen és/vagy költségesen pótolhatóak?
Nyilvánvaló, hogy a bármely er őforrás feletti rendelkezés jogosultsága egyben egy
gazdasági, politikai, hatalmi pozíciót is jelent. Ezt a hatalmi pozíciót nem szabad,
hogy a helyi közösség átengedje bármely társadalmi-gazdasági szerepl ő számára. A
helyi környezeti er ő források — pl. vízkészlet, leveg őkészlet, környezetterhelés fel-
dolgozási kapacitás — feletti rendelkezés jogát a helyi közösségnek kell gyakorolnia.
Ezáltal garantálható, hogy a hosszú távon fenntartható fejl ődés szempontjai érvé-
nyesülhetnek a környezeti er őforrásokkal történ ő gazdálkodás során, miáltal ezek az
erőforrások mint tőke, és nem mint jövedelem értelmez ődnek (Schumacher 1991).
A kontroll gyakorlásához azonban szükség van egy olyan üzleti szervezetre, amely
egyrészt a közösség tulajdonában van, ezáltal integrálja a közösségi szerepl őket,
másrészt az üzleti szférával is kapcsolatban áll, ismeri és képviseli a közösségi
igényeket, és mint a gazdaság szerepl ője gazdája is a közösségi er őforrásoknak.
Ez az „interface" szervezet közvetít ő szerepet tölthet be olyan befektet ői üzleti
szervezetek és a helyi közösség között, amelyek gazdasági értéket látnak a kooperá-
ción alapuló, fenntartható módon szervezett üzleti környezetben történ ő megjele-
nésnek. Ezáltal nem az történik, hogy privát t őke kirekeszt ődik a térség fejlesztésé-
ből, hanem mindössze az történik, hogy a közösség által kontrollált feltételek mel-
lett kerül bevonásra. A kontroll gyakorlását a már említett közvetít ő szervezet lát-
hatja el a közösség felhatalmazása alapján, és a modell, amelyben a közvagyon és a
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
92 Gyors ténykép TÉT XVIII. évf. 2004 s4
privát tő ke is megjelenik nem jelent mást, mint a PPP (Public Private Partnership)
modell megvalósítását. E modell alkalmazása egyben versenyképessé is teszi az
ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program koncepciója alapján megvalósítandó projek-
teket, hiszen világos üzleti feltételek mellet teszi lehet ő vé és ösztönzi a privát t őke
integrálását a közösségi igények kielégítésében. Az alapelv, amely garantálja a
közjavak és közszolgáltatások feletti közösségi kontrollt, de egyben az üzleti szer-
vezet számára is világos feltételrendszert teremt, aképpen fogalmazható meg, hogy
a közszolgáltatásokat privatizálni például a befektetett eszközök amortizációs idejé-
vel arányosan lehessen.
A közösség környezeti erő forrásaival történ ő gazdálkodás eredményes megvalósí-
tásához szükséges azonban egy olyan viszonyrendszer alkalmazása, amely szám-
szerű sített formában is képes megjeleníteni egy-egy földrajzi terület környezeti
erő forrásbeli kapacitását, a terhelhet ő ségének határait és a terhelések feldolgozási
képességét. Már jelenleg is létezik egy ilyen rendszer, az integrált szennyezés-
megel őzésről és ellen őrzésrő l szóló 96/61. sz. EU Direktíva alapján létrehozott
IPPC rendszer. Ez a rendszer azonban els ő sorban csak egyes ipari beruházások
esetén jelenik meg, mint kötelez ő en alkalmazandó eljárás, ezáltal nem terjed ki egy
település vagy más terület-egység teljes egészére. Ugyanakkor a téma legújabb
megközelítése szerint az ökológiai lábnyom kiszámításának módszere jelent egy
olyan számítási rendszert, amely segítséget nyújthat a helyi környezeti er őforrások-
kal történ ő környezettudatos gazdálkodáshoz.
Az „ökológiai lábnyom" elmélet
A nemzetgazdaságok közötti összehasonlítás egyik jelenleg is széles körben hasz-
nált viszonyszáma a GNP. Ez az érték egyben a gazdasági változás, fejl ődés regiszt-
rálására, számszer űsítésére alkalmazott „mér ő szám" is. Ugyanakkor számos közgaz-
dász, illetve társadalomelmélettel foglalkozó gondolkodó megkérd őjelezte azt a tulaj-
donképpen általánosnak mondható felfogást, hogy az egy f ő re jutó magas GNP érték
egyben az adott nemzet gazdasági jólétét is reálisan fejezheti ki. Azért tartották aggá-
lyosnak ezt az értelmezést, mivel a jólét meghatározó elemei kimaradnak a jólétre
vonatkozó mérő szám kiszámításnál. Ezen elemélet szerint akár pénzben is kifejezhet ő
módon kellene figyelembe venni a jóléti helyzetek különbségeinek meghatározásakor
a szabadid ő t, a közbiztonságot, a természeti környezet állapotát stb., amelyek koráb-
ban nem fejező dtek ki pénzben, de jelentő sen befolyásolják a jólét-érzetünket.
E dilemmából kiindulva született meg a nettó nemzeti jólét (NEW) kiszámítása,
ahol a GNP értékét bizonyos, korábban nem számszer űsített, de a jólétet befolyáso-
ló tényező kkel korrigálják. E gondolat továbbfejlesztése eredményeként született
egy további új index, nevezetesen a fenntartható gazdasági jólét indexe. Ez a mérő-
szám figyelembe veszi a fogyasztást, az anyagi javakat és a fogyasztás során kelet-
kezett környezeti károkat, ide értve a hosszú távú környezeti következményeket is
(Kerényi 2003).
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Gyors ténykép 93
Mindehhez képest a legújabb megközelítés a Ress és Wackernagel (2001) szerz ő-
páros által publikált módszer szerint az ökológiai lábnyom kiszámítása. Ez a számí-
tási mód egy lehetőség arra, hogy számszer űen lehessen kifejezni, hogy egy adott
terület-egység lakói mekkora területen tudnák megtermelni fogyasztási javaikat,
mégpedig fenntartható módon. A számítás alapjául az ország — vagy régió, vagy
település — területe, az ott él ők száma, a beépített földterület, az ipari energiafo-
gyasztás, (az energia el őállításának módját is figyelembe véve) a lakosság ellátásá-
hoz szükséges élelmiszer és a mindezek el őállításához szükséges terület szolgál.
Ezáltal az ökológiai lábnyom úgy is tekinthet ő, mint egy adott népesség természeti
„terhének" mértékegysége — az a földterület, amely egy adott életszínvonal meg őr-
zése során felmerül ő összes környezetterhelés fenntartható feldolgozhatóságához
szükséges. Ez az érték növekedhet vagy csökkenhet attól függően, hogy például az
adott területen felhasznált energia megújuló energia vagy nem megújuló energia; a
hulladékkezelés során történik-e újrahasznosítás vagy csak ártalmatlanítás, ill. csak
lerakás. A fenntartható, környezettudatos gazdálkodás és életvitel csökkenti a szük-
séges területet, míg az er őforrásokat pazarló gazdaság és életvitel jelent ősen növeli.
Értelmezésünkben az ÖKOVÁROS vagy ÖKORÉGIÓ az a területegység, amely
ökológiai lábnyomával benne marad a rendelkezésre álló területben, illetve ameny-
nyiben az adott területegység ökológiai lábnyoma mégis meghaladná a rendelkezé-
sére álló területet vagy növekedni kíván, úgy nem a terület növelésével éri ezt el,
hanem olyan módszereket választ, amelyek nem növelik az ökológiai lábnyomát.
Mindezek alapján az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program küldetése egy olyan új
alapokra helyezett gazdaság- és közösségfejlesztés gyakorlatának megvalósítása,
amely eredményeként az érintettek tudatosan törekszenek arra, hogy a térség gazda-
sági és társadalmi fejl ődése, működése érdekében alkalmazott módszerek ne növel-
jék — illetve lehet őség szerint csökkentsék — az ökológiai lábnyom méretét. Ezáltal
egy egészségesebb és jobb életmin őséget biztosító természeti, társadalmi és gazda-
sági környezet jöjjön létre, és működjön fenntartható módon.
Záró gondolatok
A koncepció, amint arra a szó jelentése is utal, nagyon tág fogalom, s értelmezé-
sünkben mint eszköz arra hivatott, hogy az irányokat kijelölje. A koncepció ezáltal
egy jövőképet is meghatároz. A jöv őkép nem más tehát, mint fejlesztési irányainak
értékközpontú rendszere, amit a konkrét célok és eszközök kidolgozása során kell
érvényre juttatni.
Mindebből következően az a tény, hogy az ÖKOVÁROS—ÖKORÉGIÓ Program
koncepciója megfogalmazásra került, azt is bizonyítja, hogy Pécs városának dön-
téshozói olyan igénnyel rendelkeznek, amely a közösség jöv őjével kapcsolatos
elvárásokat a környezettudatosság és a fenntartható fejl ődés köré szervezi, és amely
igény a helyi közösség és gazdaság elvárásaival is találkozik. Bízunk tehát abban,
hogy Pécsnek és régiójának e programja a hazai gyakorlatban ezidáig egyedülálló
módon adhat lehet őséget a jelenbeli problémák megoldására, úgy, hogy közben
nem veszi el az esélyt a jövend ő generációktól.
Kiss Tibor - Girán János :
Verseny helyett kooperáció
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 85-94. p.
94 Gyors ténykép TÉT XVIII. évf. 2004 s4
Jegyzet
A koncepció kidolgozásában a az alábbi szervezetek munkatársai m űködtek közre.
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Környezetvédelmi F őcsoport; a Duna—Dráva Nemzeti
Park; az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Környezetvédelmi, Területfejlesztési és Településtudományi
Szakbizottsága; a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyel ő ség; a Baranya megyei ANTSZ; a Pécsi
Városüzemeltetési és Vagyonkezel ő Rt.; a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács; az Egészséges
Városért Alapítvány; a Pécsi Tudományegyetem: Közgazdaságtudományi Kar, Agrár-, Környezet-, és
Regionális Gazdaságtan Tanszék; Stratégiai Menedzsment Tanszék; Marketing Tanszék; a Misina
Állatvédő Egyesület; MKM Consulting Mérnöki, Környezetvédelmi és Menedzsment Kft; Total Kör-
nyezetfejlesztési Tervez ő és Szolgáltató Kft.
Irodalom
Kiss T. (2004) Regionalitás és min őségi közszolgáltatás. Megyei Jogú Városok Szövetségének
Konferenciája, Pécs.
Kiss T.—Leitol Cs.—Drescher L. (2002) Biomassza előállítás és energianyerés települési szilárd hulladék
és szennyvíziszap komplex hasznosításával. Kézirat.
Kerényi A. (2003) Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Korten, D.C. (1998) Tőkés társaságok világuralma. Kapu Kiadó, Budapest.
KSH (2003) Baranya Megye Statisztikai Évkönyve 2002. KSH, Pécs.
Rechnitzer J.—Csizmadia Z.—Grosz A. (2003) A magyar városhálózat tudás alapú megújító képessége az
ezredfordulón. — Tér és Társadalom. 3. 145-164. o.
Ress, W.E.—Wackernagel, M. (2001) Ökológiai lábnyomunk. Föld Napja Alapítvány, Budapest.
Schumacher, E.F. (1991) A kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Szirmai V.—A. Gergely A.—Baráth G.—Molnár B.—Szépvölgyi Á. (2002) Verseny és/vagy együttm űködés.
MTA Szociológiai Kutatóintézet—MTA RKK NYUTI Közép-dunántúli Kutatócsoport, Budapest—
Székesfehérvár.