Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 4: 29-49
AZ INNOVÁCIÓ-ALAPÚ REGIONÁLIS
FEJLESZTÉS LEHET ŐSÉGEI
MAGYARORSZÁGON'
Az egyetemi kutatások szabályozási,
finanszírozási környezete
(The Prospects of an Innovation-based Regional Development
in Hungary)
HORVÁTH KORNÉLIA
Kulcsszavak:
innováció-politika regionális fejlesztés egyetemi K+F szabályozási környezet
A tanulmány áttekinti az innováció-alapú regionális fejlesztés nemzetközi (USA és EU[15]) tapasztalatait,
gyakorlatát, kiemelve az ezek, illetve az ide vonatkozó szakirodalom alapján fontosnak ítélt elemeket. A
cikk középpontjában az innováció-alapú — különös tekintettel az egyetemek által beindított — regionális
fejlesztés hazai lehet őségeinek vizsgálata áll, els ősorban szabályozási, finanszírozási és intézményi
oldalról megközelítve.
Bevezetés
A 21. század modern gazdaságainak növekedését és fejl ődését elsősorban a tudo-
mány táplálja. A különböző térségek, régiók legfontosabb er őforrása és tőkevonzó
ereje a tudás, melynek növelése, átadása, elterjesztése és innovációvá válása a regio-
nális gazdasági fejlesztés egyik kulcsfontosságú eleme. Ebb ől fakadóan növekv ő
figyelem irányul az innovációt befolyásoló helyi és regionális tényez ők, mint a
regionális innovációs környezet, a helyi termelési rendszerek (klaszterek, ipari
körzetek), a különböző innovációs szerepl ők (vállalatok, fels őoktatási intézmények,
hídképző intézmények stb.), és a közöttük megvalósuló együttm űkődésekre a kuta-
tók, elemz ők, de a politika formálói körében is.
Az egyetemek egyidej űleg létrehozói az új ismereteknek, elterjeszt ői a tudásnak
és növekv ő mértékben el őállítói a piacképes innovatív termékeknek és szolgáltatá-
soknak, így potenciálisan meghatározó szerepük van a gazdasági fejl ődésben. Igen
gazdag az a szakirodalom (p1. Dorfman 1983; Saxenian 1985; Appleseed 2003;
Szalavetz 2003 stb.), amely a fejlett országok technológiai koncentrációiban (Szilí-
cium-völgy, a Boston környéki, ún. 128-as Út, Research Triangle, Cambridge stb.)
végbement látványos fejl ődés létrejöttében és m űködésében szerepet játszó tényez ő-
ket kutatja. Tapasztalatok alapján ezeknek a csúcstechnológiai központoknak kialaku-
lása az esetek többségében elválaszthatatlan az egyetemek ebben játszott szerepét ől.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
30 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
Ezek a sikertörténetek hívták fel a figyelmet els őként az egyetemi kutatásokban
rejlő potenciális gazdaságfejlesztési lehet őségekre. Az elmúlt 20 évben ugyanis a
kutató egyetemek a nemzeti és regionális gazdasági fejl ődés központi szerepl őivé
váltak az Egyesült Államokban (Goldstein 2002). Az akadémiai szektor regionális
szerepvállalása, a jelenlétükb ől fakadó potenciális gazdasági el őnyök, a tudásáram-
lás, a tudástranszfer-mechanizmusok 2 természetének megértése, az egyetem-alapú
regionális fejl ődés lehető ségeinek tanulmányozása azonban mára egyre kiterjedtebb
kutatási területté válik a regionális tudományok körében.
Számos kérdés vető dik fel a témával kapcsolatban. Az egyik leglényegesebb ta-
lán, hogy vajon az egyetem által elindított regionális gazdasági növekedés más
régiók számára is járható út? Azaz az egyetem által elindított és fenntartott gazda-
sági fejlő dés szabálynak vagy kivételnek tekinthet ő (Varga 2004a)?3 Amennyiben a
folyamat nem determinált, akkor vajon melyek azok a feltételek (pl. jogszabályi
környezet, intézményi háttér, gazdaságfejlesztési eszköztár stb.), amelyek megléte
esetén egy egyetem a gazdasági fejl ődés gyújtópontjává válhat? Végs ő soron a nem-
zeti innováció-politika, ill. a regionális politikák eszköztárában mekkora súlyt képvi-
seljen, és milyen módon történjen az egyetemi kutatások, az egyetemi tudástranszfer
ösztönzése, és ehhez kapcsolódóan a régiók innovációs potenciáljának növelése?
A kérdések különösen aktuálisak Magyarország számára. Az Európai Unióban az
innováció a közösségi gazdaságpolitika — és a nemzeti fejlesztési tervek — központi
kérdése. Az EU állam- és kormányf ő i által 2000-ben Lisszabonban megfogalmazott
célkitű zés, miszerint az EU gazdasága az évtized végéig a világ legversenyképe-
sebb és legdinamikusabban növekv ő , tudás-alapú gazdasága lesz, komoly kihívást
jelent számunkra is. Gazdasági elemzések (pl. Török 2002; Szerb—Acs—Varga-
Ulbert—Bodor 2004) több alkalommal is bizonyították, hogy a világ jó pozícióban
levő országai között helyezkedünk el tudományos-m űszaki szempontból, és megfe-
lelő kutatás-fejlesztési kapacitások állnak rendelkezésre mind az akadémiai, mind
az egyetemi, mind a vállalati szférában. De vajon miként fog ez a szellemi vagyon
bekapcsolódni, beilleszkedni az ún. Európai Kutatási Térségbe?
Tanulmányom célja a nemzetközi gyakorlat áttekintése után megvizsgálni, hogy
Magyarországon adottak-e a lehet ő ségek egy innováció-alapú — különös tekintettel
az egyetemek által beindított — regionális fejlesztés megvalósításához. Vajon kiala-
kult már hazánkban az innovációnak, és ehhez kapcsolódóan az egyetemi kutatá-
soknak egy olyan külső feltételrendszere (els ő sorban a szabályozási, finanszírozási,
intézményi oldalról), amely megfelel ő alapot, és egyben inspiráló közeget teremt az
innovációs folyamatok és ezeken keresztül a regionális fejl ődés dinamizálásához?
A magyar innováció-politika megújulóban van. A kormányzat az elmúlt években
változásokat kezdeményezett az innováció kormányzati struktúrájának és finanszí-
rozási rendszerének átalakítása, illetve az innováció törvényi feltételeinek biztosítá-
sa érdekében. Ezen intézkedések els ő sorban az innováció gazdasági hasznosulásá-
nak elő segítésére irányulnak, hiszen az ország 2004. évi uniós csatlakozása utáni
versenyképességét javarészt nemzeti innovációs rendszerünk fejlettsége, teljesítmé-
nye, működése határozza majd meg.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 31
A következ őkben először áttekintjük az innováció-alapú regionális fejlesztés
nemzetközi (USA, Európa) tapasztalatait és gyakorlatát, kiemelve azokat a kulcs-
elemeket, amelyek iránymutatást adhatnak Magyarország számára. A harmadik
fejezet tárgya hazánk innováció-politikájának, innovációs rendszerének vizsgálata a
külső jogszabályi, intézményi, finanszírozási feltételrendszer szempontjából. Ebben
a szakaszban a tudományos szektor, azon belül is az egyetemi kutatások szabályo-
zási környezete kap kiemelt figyelmet. A tanulmányt összegzés zárja.
Nemzetközi tapasztalatok
A mai gyorsan fejl ődő és globalizálódó világban a nemzetek és régiók versenyé-
ben a fejlett gazdaságok tudásalapú társadalom kiépítésére törekszenek. Már a korai
növekedéselméletek (Solow, Ríchardson, Perroux, Boudeville) felhívták a figyel-
met az innováció, technológiai fejl ődés és a gazdasági- és területi fejl ődés közti
összefüggésre. Az innováció már meglév ő tudáselemekb ől új, gazdaságilag haszno-
sítható tudás létrehozatalát jelenti. A fejlett országok mai szakirodalmában az inno-
váció motorjának a tudás áramlását min ősítik, hiszen az innovációs folyamat során
lényegében a különböz ő tudáselemek integrálása, illetve azok új, gazdaságilag
hasznosítható termékké, műveletté vagy szolgáltatássá való alakítása zajlik.
Az innovációs rendszerek irodalmában (pl. Lundval 1992; Nelson 1993) fontos
megállapítás, hogy egy adott ország innovációs tevékenységét, az ipar technológiai
fejlődését számos tényez ő befolyásolja, melyek együttesét innovációs rendszernek
nevezzük. A rendszer elemei az ipari szektor (iparvállalatok, termel ők, beszállítók,
ipari kutatóintézetek), a tudományos szektor (egyetemek, a magán- és állami kutató-
intézetek), az ipari szolgáltatók szektora (pl. különféle pénzügyi-, marketing-, jogi-
vagy képzési tanácsadók), és az intézményi szektor (jogszabályok, törvények, visel-
kedési szabályok, normák, szokások) (Fischer 2001). A gazdaságilag releváns új
tudáselemek létrehozása kollektív folyamat, melynek során a különböz ő szektorok
formális és informális kapcsolatok hálózatán keresztül f űződnek egymáshoz. A
rendszerben alapvet ően tehát tudás (kodifikált és rejtett [tacit] ismeretek) áramlik a
tudományos szféra, a vállalatok és az együttm űködésüket, kapcsolatukat segít ő
közvetítő (hídképz ő vagy bridging) intézmények között, de az innovációs folyama-
tokat további tényez ők is nagyban befolyásolják 4. A nemzeti innovációs rendszer
(NIR) egészének fejlettségét ezen kapcsolatok intenzitása és s űrűsége határozza
meg. Vagyis egy ország innovációs teljesítménye alapvet ően a szerepl ők által bir-
tokolt (tudományos, műszaki, gazdasági, jogi) tudásmennyiség és a közöttük folyó
tudásáramlások erősségének függvénye. A jogszabályi környezeten, ill. a K+F
irányítási-, intézményi-, végrehajtási- és támogatási-rendszerének fejlettségén túl az
egymástól való tanulás mértékét er ősen befolyásolják a társadalmi kultúra különbö-
ző aspektusai (normák, szokások, tradíciók), hiszen az együttm űködési hajlandóság
és képesség, a bizalmi tényez ők, a megítélések és elvárások országonként eltérnek
(Varga 2004b).
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
32 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
A nemzeti dimenzió mellett a regionális szint kiemelt szerepet tölt be az innová-
ciós rendszerek alakulása tekintetében. Egyrészt a régiók jelent ősen eltérnek egy-
mástól az innováció el őfeltételeiben (munkaer ő képzettsége, oktatás színvonala,
kutatóintézetek száma, létszáma). Másrészt az ipari klaszterek, csoportosulások —
melyek általában leegyszerű sítik az információhoz való hozzájutást — helyhez kö-
töttek. Továbbá a tudás létrehozói és felhasználói közötti interakciók, a fels őoktatás
és a gazdaság közötti kapcsolatok, a tudás mellék- és utó- (spillover, spin-off) hatá-
sai — melyek a tapasztalatok szerint a csúcstechnológiai iparágak fejl ődéséhez ve-
zethetnek a régióban — mind-mind személyes kapcsolatokon alapulnak, így térben
korlátozottak (Varga 1998). Végül pedig, az elmúlt években a régiók egyre aktí-
vabb és fontosabb szerepet töltenek be az innovációs politika alakításában.
A nemzetközi példák, tapasztalatok szerint az egyetemek — különösen az egyetemi
kutatások — szerepe kiemelked ő fontosságú a különböz ő országok regionális inno-
vációs rendszereiben. Egyre inkább világossá válik, hogy egy arányosan fejl ődő,
kiegyensúlyozott gazdaság számára fontos a fels ő oktatási intézmények regionális
szerepvállalása, az egyetemek regionális fejlesztésbe való bekapcsolása. Ennek
következtében mind az Egyesült Államokban, mind Európában kitüntetett szerepet
kapnak az egyetemekre és kutatóintézetekre épül ő tudásközpontok a regionális
innováció politikák kialakítása során.
Innováció-alapú regionális fejlesztés az USA-ban
Az innovációt el őtérbe helyező regionális gazdaságpolitika „szül őföldje" az Ameri-
kai Egyesült Államok 5 . A korábban említett, és a mai napig vezet ő csúcstechnológiai
koncentrációk figyelemfelkelt ő sikereinek hatására több amerikai állam új szemlélet ű
regionális fejlesztési módszereket kezdett alkalmazni az 1980-as években. A régiók
innovációs potenciáljának javítását, ill. a technológia-alapú fejl ődés feltételrendszeré-
nek megteremtését célzó regionális fejlesztési politikák jelent ős szerepet játszottak az
USA mára elért vezet ő szerepében a csúcstechnológiai iparágakban. De melyek vol-
tak e regionális innováció-politika központi elemei? Mely fejlesztési eszközök és
módszerek indították el és kísérték végig az azt alkalmazó térségek virágzását? A
„siker receptje" talán más régiók számára is kulcsot jelenthet a fejl ődéshez.
Az innováció-alapú regionális fejlesztési politikák az innovációs lánc egészét (ku-
tatás, technológia kidolgozás, termékfejlesztés, értékesítés) átfogják. A programok
mindegyike az innováció regionális feltételeinek javítását szolgálja, egyrészt a régió-
ban rendelkezésre álló tudástömeg növelése, másrészt az innovációs rendszer helyi
szerepl ő i közötti tudásáramlások intenzitásának fokozása révén. A helyi egyetemek
a legfontosabb szerepl ő k, amit jól tükröz, hogy jelentő s és növekv ő mértékű össze-
geket fordítottak egyetemi kutatásokra a szellemi vagyon gyarapítása érdekében. Az
alkalmazott eszközök javarészt a technológia-fejlesztést (pl. egyetem-ipar technoló-
gia központok, kormány-ipar konzorciumok, technológia-transzfer hivatalok stb.), a
technológia-finanszírozást, a vállalatalapítást ösztönzik, valamint segítséget nyújta-
nak esetleges mű szaki problémák megoldásához (pl. technológia kihelyezés).
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 33
Az évek során felgyülemlett tapasztalatokat, tanulságokat számba véve — beleért-
ve a témával foglalkozó tudományos munkákat, elemzéseket —, az innovációt el ő-
térbe helyez ő regionális gazdaságpolitika kulcstényez ői Varga (2004b) alapján az
alábbiak:
— elkötelezettség a központi kormányzat részér ől a regionális szinttel való
együttműködésre és a fejlesztések jelent ős mértékű pénzügyi támogatására;
— a regionális szintek döntéshozatali és pénzügyi önállósága;
— a belső erő kre alapozó fejlesztésben hosszú távon elkötelezett, karizmatikus
regionális vezetés;
— szoros partneri kapcsolat a politikai vezetés, az ipari szektor és az egyetemi-
kutatási szektor között;
— nyitottság és bizalom az innovációs rendszer szerepl ői részéről az együttmű-
ködések és a partneri kapcsolatok kialakítására;
— fejlett vállalkozói szellem;
— színvonalas helyi akadémiai háttér (egyetemek, kutatóintézetek) a természet-
tudományos-műszaki tudományokban;
— a közösségileg finanszírozott kutatások eredményeinek ipari hasznosítását
lehetővé tev ő jogi háttér (szabadalmaztatás, értékesítés);
— a szellemi tulajdon védelmének jogi intézményrendszere.
Az Egyesült Államokban „bevált", modern regionális fejlesztési eszközöket ter-
mészetesen a világ más területein, többek között Európában is alkalmaztak a csúcs-
technológiai szektor támogatására. Ezen programok eredményessége azonban kü-
lönböző okok6 miatt (kulturális, politikai, szabályozási) elmaradt az USA-ban
tapasztaltaktól.
Az európai gyakorlat
Az Európai Unió 2010-re a világ vezet ő tudásalapú gazdasági régiójává kíván fej-
lődni. Az elfogadott célkit űzés szerint a tagállamok átlagos K+F ráfordításainak az
évtized végére el kell érniük a GDP 3%-át, oly módon, hogy a kiadások 2/3-a válla-
lati forrásból származzon'.
Az innováció mint a versenyképesség egyik f ő forrása, ill. a gazdasági növekedés
kulcstényezője, a regionális fejlesztési politikák középpontjába került. Az innová-
ciós folyamatok el őmozdításával kapcsolatos konkrét jöv őbeni tennivalókat az
alábbi célkitűzésekben határozták meg:
1) az innovációs politikák összehangolása,
2) innováció-barát szabályozási és m űködési keretek kialakítása,
3) az innovatív vállalatok létrehozásának és növekedésének ösztönzése,
4) az innovációs rendszer fejlesztési súlypontjainak kialakítása, valamint
5) innovációra nyitott társadalom formálása.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
34 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
Az EU tagországai rendszerszemlélettel, átfogóan — bár az eltér ő társadalmi, tör-
ténelmi, intézményi körülmények és a fejlettségbeli eltérések miatt némileg eltér ő
eszközökkel — közelítenek az innováció kérdéséhez. A cél azonban mindenütt azo-
nos, a tudás áramlásának és a technológia vállalati elterjedésének (tudomány-
gyakorlat) el ő segítése. A tagországok (EU-15) innováció-politikáinak a legfonto-
sabb építőkövei:
— Emberi erőforrás, oktatáspolitika (kiemelten: egyetemi kutatások): Az Egye-
sült Államokhoz hasonlóan Európában is felismerték a tudományos szektor,
ill. az oktatási rendszer innovációs folyamatban betöltött szerepének jelent ő-
ségét, és ezen keresztül potenciális gazdaságfejleszt ő hatását. Az oktatáspoliti-
kákban, de az egyetemi kutatások területén is el őtérbe került a vállalati igé-
nyeknek való megfelelés, a tudomány gyakorlathoz való közelítése („európai
paradoxon"). Több országban reformokat vezettek be (Portugália, Ausztria,
Olaszország) az egyetemi kutatási kapacitások fejlesztése, növelése, ill. az
akadémiai szektor versenyképességének meg őrzése és függetlenségének er ősí-
tése érdekében. Ezek célja az egyetemek oktatási és kutatási funkciójának
megerősítése, a tudás terjesztésének és gyakorlati alkalmazásának el ősegítése,
az élethosszig tartó tanulás ösztönzése, vagyis az egész oktatási rendszer ru-
galmasabbá és az üzleti világ felé nyitottabbá tétele.
— Kutatás-fejlesztési ráfordítások: A tagállamok K+F ráfordításai és a K+F, ill.
innovációs adókedvezmények é szerepe fokozatosan növekszik, miközben
egyes országok (Finnország, Németország, Írország) a közvetlen támogatáso-
kat részesítik el őnyben.
— Tudás- és technológiaáramlás: A tudásáramlás ösztönzését, támogatását min-
denütt alapvet őnek tartják. A fejlesztési politikák jellemz ően három fő terület-
re fókuszálnak: a KKV-k innovációs kapacitásainak er ősítésére (pl. emberi
erőforrás mobilitásának támogatása), a hálózatosodás támogatására (vállalko-
zások és a költségvetési gazdálkodási rendszerben m űködő kutatóhelyek rész-
vételével), illetve a közpénzb ől létrejött kutatási eredmények piaci értékesíté-
sére (pl. szabadalom-hasznosítási irodák).
— Együttm űködések, kooperációk, hálózatok: A klaszter-politika az utóbbi évek-
ben mindenütt terjed. Egész Európában ösztönözni kívánják az egyetemek, az
állami kutatóintézetek és a vállalkozások együttm űködését, tehát a kooperatív
kutatási projektek támogatása általános, mindenütt alkalmazott eszköz. Ugyan-
csak a tudás terjesztését segítik el ő azok az intézkedések, amelyek a költségveté-
si kutatóhelyeken létrehozott kutatási eredmények piacra vitelét támogatják 9.
— Innovatív vállalkozások: A legtöbb országban kifinomult támogatási mechaniz-
musok szolgálnak az innovatív vállalkozások alapításának támogatására. Ezek
többnyire kombinálják a szellemi tulajdon hasznosításának támogatását a mag-
vető tőkével, a vállalkozóképzéssel, a tanácsadással és a regionális fejlesztéssel.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 35
— Szellemi tulajdon: A szellemi tulajdon hasznosításának kedvez ő keretfeltételek
kialakítása növekv ő figyelmet kap, ennek ellenére a védelmére nyújtott közvet-
len támogatások nem túl gyakoriak. Az ehhez kapcsolódó programok célja az
esetek többségében a szellemi tulajdon rendszerek fejlesztése, a társadalmi tuda-
tosság erősítése, valamint közvetít ő szervezetek létrehozása m (Balogh 2004).
Az eddigi erő feszítések ellenére azonban az Európai Unió átlagos innovációs tel-
jesítménye jelenleg még elmarad az Egyesült Államokétól, ráadásul a Közösségen
belüli innovációs teljesítmények is rendkívül eltér őek. Az innováció-alapú regioná-
lis fejlesztés így a már 25 tagú EU egészében is stratégiai jelent őségű.
Innováció-politika Magyarországon
Magyarország az 1990-es évek második felére egy szilárd, demokratikus politikai
rendszerre épül ő, jól működő piacgazdasággá alakult át. Az els ődleges gazdasági
feladatok így ma már a stabilizáció helyett a hosszú távon fenntartható növekedési
pálya kialakításával kapcsolatosak. Az elkövetkez ő időszakban az ország verseny-
képességének növelése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a „szellemi mi-
nő ség" javítására, a tudásvagyon gyarapítására, valamint annak minél hatékonyabb
elterjesztésére. A nemzeti és regionális innováció feltételeinek javítására, a korábbi-
nál nagyobb hangsúlyt fektető gazdaságpolitika — a nemzetközi tapasztalatokat figye-
lembe véve — megfelel ő eszköznek bizonyulhat hazánk számára is (Varga 2004b).
A fejlett államokban a gazdasági fejl ődés dinamizálása érdekében az innovációk
terjedésének gyorsítását (a „tudásáramlás" élénkítését) el ősegítő intézkedéseket,
tennivalókat általában innovációs törvény szabályozza. Az USA, Japán és az EU
tagállamainak nagyobb része is törvénnyel" teremtette meg az innovációs rendszer
működését és koordinációját támogató jogi kereteket (Szentgyörgyi 2003). Magyar-
országon azonban idáig még nem volt ilyen jelleg ű eszköz az innovációs, illetve a
K+F tevékenység szabályozására.
Az innovációs rendszer hatékony m űködését támogató, el ősegítő jogszabályi hát-
tér kialakítása fontos lenne az ország számára, hiszen a rendszerváltás után — ahogy
arra számos hazai tanulmány rávilágított (pl. Papanek 1999; Dévai—Kerékgyártó-
Papanek—Borsi 2001; Dőry 2001; Kádár 2003; Varga 2004b) — a magyar kutatási-
technológiai szektor igen jelent ős mértékben vesztett erejéb ől. A K+F kiadások
radikális csökkenése, a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak létszámának jelent ős
fogyása, valamint a szabadalmi bejelentések számának drámai esése mellett, továb-
bi gondot jelentenek az innovációs rendszer szerepl őinek alacsony együttm űködési
hajlandósága (tudomány-gyakorlat kapcsolat elégtelensége), a t őkehiány és a jogér-
vényesítés nehézségei (szellemi tulajdon-védelem), de az er ős területi (Budapest)
koncentráció I2 kérdéséről is megoszlanak a vélemények 13.
Az Európai Unióban az innováció mind a közösségi gazdaságpolitika, mind a
nemzeti fejlesztési tervek központi kérdése. Az ún. Európai Kutatási Térségbe való
eredményes bekapcsolódáshoz ugyancsak elkerülhetetlen a kutatás-fejlesztési tevé-
kenység összehangolása, a K+F kapacitások er ősítése, a K+F ráfordítások növelése.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
36 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
A közösségi célkitűzésnek megfelel ően (2010-ig a tagállamok K+F ráfordításainak
— amelynek 2/3-a vállalati forrásokból ered — el kell érnie a GDP 3%-át) kívánatos,
hogy a hazai K+F ráfordítások 14 2006-ra elérjék a GDP legalább 1,8-1,9%-át úgy,
hogy ennek felét az üzleti szféra finanszírozza. Kutató-fejleszt ő intézményeink
állami támogatása azonban nem korlátozható csupán pénzügyi er őfeszítésekre.
Versenyképességünk megteremtéséhez a tudásáramlás jogi, társadalmi korlátainak
lebontására is szükség van (Borsi—Papanek 2002).
Az innováció gazdasági hasznosulásának, térbeli terjedésének el ősegítése, ill. a
tudomány és technológia szerepének er ősödése érdekében 2003-ban megkezd ődött
a kutatás-fejlesztés irányítási, végrehajtási, támogatási és intézményrendszerének,
ill. a teljes innováció-politikának a megújítása.
A K+F támogatási-, irányítási-, végrehajtási- és
intézményrendszerének átalakítása
A „reformfolyamat" els ő „kézzelfogható" lépése az ún. Kutatási és Technológiai
Innovációs Alap ] 5 létrehozása volt. A hazai — innováción alapuló — versenyképesség
javítását szolgáló elkülönített állami pénzalap megalakításának célja, hogy egyrészt
mentesítse az innovációt az éves „költségvetési alkuktól" (vagyis feloldja a több-
éves kötelezettségvállalást jelent ő K+F projektek és az éves ciklusú költségvetési
gazdálkodás közötti feszültséget), másrészt biztosítsa a gazdasági szféra befizetése-
inek visszaáramlását a fejlesztésekbe.
Az Alap két legfontosabb bevételi forrása a gazdasági társaságok meghatározott
köre által befizetett járulék és a központi költségvetési támogatás. A törvény értel-
mében 2004-től minden — tíz fő nél több munkavállalót foglalkoztató — gazdasági
társaságnak az el őző évi nettó árbevétele alapján innovációs járulékot 16 kell fizetni.
A befizetett összeghez a költségvetés a két évvel korábbi összeggel járul hozzá
(vagyis legalább a járulék megfizetésére kötelezetteknek a tárgyévet két évvel meg-
el őző évi befizetései összegével), így az állami támogatás a jöv őben „együtt mo-
zog" a vállalkozói kör hozzájárulásával. Az Alap pénzeszközeib ől minden évben
legalább annyit kell a gazdasági társaságok által közvetlenül vagy közvetve megva-
lósított innovációs, illetve K+F tevékenységre fordítani, amennyit abban az évben
befizettek.
A 2004. január 1-jével megalakult Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal' ?
önálló feladatkörrel rendelkez ő, országos hatáskörű államigazgatási szerv, (NKTH)
amely elő irányzatai felett teljes jogkörrel rendelkezik. Létrehozásával remélhet őleg
a nemzetközi gyakorlatnak és a szakmai közvélemény elvárásainak megfelel ően:
— magasabb szintre kerül a magyar tudomány- és technológiapolitika hazai ill.
külföldi képviselete;
— megvalósul a K+F ösztönzéséért, a kutatási eredmények hasznosítási stratégiá-
jáért és a programok finanszírozásáért felel ős szervezet e feladatok ellátásához
szükséges autonómiája; illetve
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 37
— a korábbinál jobban biztosíthatóvá válik a források megteremtésének és fel-
használásának kiszámíthatósága és átláthatósága.
A Hivatal — együttműködve az érintett hazai és külföldi szakmai, társadalmi és
államigazgatási szervezetekkel — felel ős a Kormány tudomány- és technológiapoli-
tikájának alakításáért és végrehajtásáért, beleértve az EU Kutatási, Technológiafej-
lesztési és Demonstrációs Keretprogramjaiban, valamint az Európai Kutatási Térség
kialakításában folytatott tevékenységet. Feladatkörébe tartozik:
— az Innovációs Alap pénzeszközeinek tervezése;
— a tudomány- és technológiapolitika érvényesülését el ősegítő pályázati stratégia
és támogatási programok kidolgozása;
— e programok és pályázatok eredményességének elemzése, értékelése, fejlesztése;
— az NFT GVOP keretében a „Kutatás, fejlesztés és innováció prioritás"-sal
kapcsolatos feladatok ellátásának koordinálása;
— a tagállami működés keretében gondoskodik az EU szervezeteiben és bizottsá-
gaiban folyó munkában való részvételr ől és a nemzeti érdekek képviseletér ől;
— irányítja a két- és sokoldalú TéT-diplomáciai tevékenységet;
— felügyeli a TéT-attaséi hálózatot 18; és
— nemzeti képviseletet lát el az OECD érintett testületeiben.
Az NKTH mellet működik az Alapra vonatkozó alapvet ő stratégiai kérdésekkel
foglalkozó testület, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács'9, melynek fel-
adata a gazdaság modernizációjának, a tudományos és m űszaki fejl ődésnek, a tech-
nológiai innovációnak, valamint a gazdaság nemzetközi versenyképessége javításá-
nak el ő segítése. A kutatás-fejlesztési pályázatok lebonyolításával az NKTH által
felügyelt Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda foglalkozik.
A kutatás-fejlesztés élénkítésében a jogszabályi környezetet, ill. a költségvetési
hátteret rendezni szándékozó innovációs törvény elfogadása további el őrelépést
jelentene a gazdaság számára, hiszen az Innovációs Alappal együtt várhatóan egy
olyan törvényi hátteret teremt, amely megkönnyíti a K+F er ősödését, a gazdaság
versenyképességének uniós átlaghoz való felzárkóztatását — segítve a lisszaboni
folyamat célki űzéseinek megvalósulását. A kutatás-fejlesztésről és a technológiai
innovációról szóló törvény koncepcióját a Kormány a 2003. augusztus 13-i ülésén
fogadta el. A tervezet alapvet ő célkitűzései — egyebek mellett:
— az innovációs, ill. K+F tevékenység feltételeinek, a gazdaság versenyképessé-
gének javítása;
— Magyarország sikeres integrációja az Európai Kutatási Térségbe;
— a hazai — döntően a vállalati — K+F ráfordítások közelítése az Unió tagállamai-
nak átlagához;
— a közszféra és az üzleti szektor közötti hatékony innovációs együttm űködés,
ill. a kutatás és a vállalkozások közötti kooperáció el ősegítése (együttm űködő
hálózatok kialakítása);
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
38 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
— a központi források nyílt, esélyegyenl ő ségen alapuló, rugalmas, átlátható és
egyszerűbb pályázati rendszerben történ ő elosztása, (kedvez őbb finanszírozási
megoldások, piac-konform állami támogatások);
— a tudományos és innovációs teljesítmények ismertségének és társadalmi rang-
jának növelése;
— a kis- és középvállalkozások lehet őségeinek javítása a K+F tevékenységbe va-
ló bekapcsolódásra, eredményeik alkalmazására (tudásközpontok, innovációs
parkok, inkubátorházak létesítése stb.), valamint
— a kutatási eredmények átvitelének, hasznosulásának támogatása (pl. kutatóhe-
lyek és vállalatok közös gazdasági társulásai létrehozásának lehet ővé tétele).
A végrehajtott reformok eddigi eredményei révén tehát kialakult az a támogatási
és intézményi feltételrendszer, amely a közeljöv őben elfogadásra kerül ő, a jogsza-
bályi környezetet rendezni szándékozó innovációs törvénnyel alátámasztva biztosí-
tani hivatott egy megújult kutatás- és innováció-politika gyakorlati megvalósítását.
Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ezek a változtatások csupán keretet
adnak. Az eredményesség a hazai és európai uniós feltételrendszerhez igazodó
innováció-politika folyamatos fejlesztésén és gyakorlati kivitelezésén múlik.
Az egyetemi kutatás-fejlesztés finanszírozása
A nemzeti innovációs rendszer elemei — ahogy arra számtalan tanulmány rámuta-
tott az elmúlt években — területileg rendkívül egyenl őtlenül fejlettek, a régiók inno-
vációs és kutatási kapacitásai között jelent ős eltérések figyelhet ők meg. Mivel a
tudástermelés legfontosabb bázisát az egyetemi és az akadémiai szektor képviseli
hazánkban, a magyar nemzeti és regionális innovációs politika formálása során
nagy figyelmet kell kapnia e tudásbázis — különösen a vidéki szellemi központok —
minőségi fejlesztésének. A nagyobb egyetemi városok (pl. Debrecen, Szeged, Pécs,
Győr, Veszprém, Miskolc) ugyan jelent ős kutatóközpontokkal rendelkeznek, nem
tekinthetők a főváros igazi ellensúlyának. A tapasztalatok azt mutatják viszont,
hogy az ún. kritikus tömeg megléte (fejlett tudásbázis, magasan kvalifikált humán
erőforrás, megfelel ő minőségű infrastruktúra stb. tekintetében) jelenti a kulcsot a
fejl ő dés elindulására. Egy tudáson alapuló, kiváló adottságokat felmutató regionális
környezet (tudástérség) ugyanis ösztönzi a gazdasági fejl ődést, hiszen kreatív, te-
hetséges és egymással kapcsolatokat keres ő embereket vonz egy adott területre,
megteremtve a technológiai tudás és szakértelem páratlan koncentrációját. A kutató-
intézetek és a spin-off (egyetemr ől kipörgetett vállalkozás) folyamatok pozitív hatá-
sának következtében új vállalatok sokasága jelenik meg, s űrűsödnek a helyi cégek,
helyi közösségek kapcsolatai, megteremtve a tudásbázis hálózatait.
Igazi tudásközpontok kialakítása természetesen több tényez ő függvénye (kedvez ő
gazdasági és szabályozási környezet, szakmai koordináció, ipar-egyetem együttm ű-
ködések ösztönzési rendszere, stb.), melyek közül jelen tanulmányban az egyetemi
kutatásokkal, illetve annak finanszírozási kérdéseivel foglalkozunk a továbbiakban.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 39
A kutatás-fejlesztés — és különösen a fels őoktatási K+F — központi finanszírozása
ugyanis egy „szűk keresztmetszetet" jelent a hazai tudás-, ill. innováció-alapú regio-
nális fejlesztésben. Az egyetemi kutatás-fejlesztés finanszírozásának tárgyalása el őtt
azonban érdemes átgondolni, hogy melyek azok a fontosabb szempontok, amik
alapján elemezni célszerű a hazai viszonyokat. Vajon milyen lenne a tudás-vezérelt
gazdaság kihívásainak eleget tev ő felsőoktatási szektor K+F tevékenységének ideá-
lis finanszírozási rendszere?
Az Európai Kutatási Térség megteremtésének stratégiai fontosságú része az inno-
váció regionális ösztönzése, melyben kulcsszerepe van a helyi szerepl ők (ipari,
üzleti szféra, egyetemek, kutató központok, tudományos parkok, kormányzati szer-
vezetek stb.) közötti együttm űködéseknek. A magyar regionális fejlesztési straté-
giák jelentősen építenek — az egyetemi tudásközpontok támogatásán keresztül — az
egyetem-gazdaság kapcsolatok er ősítésére, mint az innovációs folyamat leglénye-
gesebb elemére. A kooperáció kialakulása és majdani eredményessége azonban
nagyban függ a felek hozzáállásától, és az innovációs rendszer fejlettségét ől. Egy
versenyképes, innovatív gazdaságban az üzleti szektor nyitott a tudományos ered-
ményekre, nemcsak mint alkalmazó, hanem mint ösztönz ő, finanszírozó is. Az
egyetemek pedig — bizonyos fokú gazdasági szemléletet átvéve — piacorientált, a
helyi igényekhez igazodó, esetleg konkrét gyakorlati probléma megoldására irá-
nyuló kutatásokat folytatnak.
Az „ideális" kutatóegyetem ilyen értelemben a környezet (régió, helyi gazdaság és
társadalom) széles értelemben vett igényeit, és az abból adódó sokféle bevételi
forrást figyelembe véve végzi két f ő tevékenységét: a helyi igényekhez illeszked ő
képzést, valamint az innováció lényegi elemét adó kutatás-fejlesztést. Gazdálkodá-
sát meghatározza a regionális gazdaságba való „beágyazottsága", kutatási forrásai
pedig — az együttműködésből fakadóan — jelentős mértékben az üzleti szféra által
biztosítottak, miközben a központi támogatás mértéke elegend ő alapot biztosít ah-
hoz, hogy meg őrizze és ellássa a „közjót" szolgáló funkcióját. Ezen túlmen ően a
forrásbevonási lehet őségek széles köre, ill. ezek hatékony koordinációja, az átlátha-
tó, rugalmas, a területi szempontokat is figyelembe vev ő, és az innovációt valóban
ösztönző központi pályázati rendszer, a „kritikus tömeg" elérését segít ő forráskon-
centráció, valamint a megszerzett források megfelel ő felhasználása és elosztása
jelenthetik az ideális kutatóegyetem finanszírozási rendszerének tartópilléreit. A hazai
felsőoktatási kutatás-fejlesztés finanszírozását els ősorban ezek áttekintésén keresztül
fogjuk megragadni, felhívva a figyelmet az itt tapasztalható gyenge pontokra.
A tudományos kutatások alulfinanszírozottsága évek óta általános jelenség a ha-
zai K+F szektor egészében. Különösen igaz ez a fels őoktatásban, ahol a fő források
közül (költségvetési", vállalkozási, külföldi, egyéb hazai) a kormányzati szerepvál-
lalás (85%-nál nagyobb) messze meghaladja a költségvetésnek a hazai teljes K+F
finanszírozásában megjelen ő részarányát. 21 A jelenség egyik oka a vállalati szektor
csekély arányú finanszírozási szerepvállalása, ami els ősorban a tudományos és a
gazdasági élet szerepl ői között kialakult együttm űködések, partnerkapcsolatok
jellegéből22 , illetve — rosszabb esetben — hiányából fakad. Bár az innovatív nagy-
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
40 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
vállalatok és az egyetemek közötti, növekv ő számú együttműködések jól érzékelhe-
tő ek, a kormányprogramok eddig a gazdaságnak csak kevés szerepl őjét tudták in-
novatív együttmű ködésre ösztönözni, így az interakciók száma még mindig nagyon
kevés a tudásalapú gazdaság létrejöttéhez (Inzelt 2004). Továbbra is kiemelt feladat
tehát a tudásképz ő intézmények és az innováció megvalósítására képes vállalkozá-
sok közti kapcsolatok (mindkét oldalt célzó) ösztönzése, a hálózatosodás lehet ősé-
geinek, feltételeinek kialakítása.
A probléma másik forrása, hogy egyidej űleg kétféle tendencia érvényesül a fels ő-
oktatásban. Egyrészt a tömegképzés irányába történ ő elmozdulás sokasodó oktatási
feladatokkal jár együtt, ami nagyobb mérték ű forrásbevonást, valamint ezt ellátni
tudó, növekv ő számú szakembergárdát követel meg. Ezzel párhuzamosan azonban
a tudásgazdaság kialakítása, a kutatóegyetemmé válás folyamata következtében az
egyetemek kutatási tevékenysége fokozatosan el őtérbe kerül, egyre nagyobb fi-
gyelmet kap mind kormányzati, mind regionális szinten, miközben ennek sem
pénzügyi háttere, sem a szükséges kutatói létszám biztosítása nem megoldott. Az
elmúlt évek negatív tendenciái viszont (oktató-kutató állomány csökkenése, a tu-
dományos szférában megjelen ő forráshiány) csaknem lehetetlenné teszi a mindkét
kihívásnak való megfelelést. Az oktatás és a kutatás — mint az egyetemek els ődle-
ges funkciói, és egyben a tudás létrehozásának és elterjesztésének legalapvet őbb
módjai — szorosan összekapcsolódnak, kölcsönösen segítik, kiegészítik és feltétele-
zik egymást. A fels őoktatás adott kapacitása mellett azonban (oktató-kutató lét-
szám, bevonható finanszírozási források, fizikai infrastruktúra stb.), egymást korlá-
tozó tényez ő k is egyben, hiszen az egyik oldal fejlesztése a másik oldal gátjává
válhat23. Ebbő l fakadóan a két alaptevékenység finanszírozási kérdései nem vá-
laszthatók teljesen szét a fels őoktatási szektorban, hiszen, ahogy az elmúlt id őszak-
ban tapasztalható volt, az oktatás alulfinanszírozása — az ide átáramló források követ-
keztében — tovább fokozta a kutatásfinanszírozás gondjait (Dévai—Pálinkó 2000).
A felsőoktatási kutatás-finanszírozásban egyre inkább jellemz ő, hogy a költségve-
tés növekv ő hányadához — de a forrásokhoz általában is — a kutatóhelyek a kutató
programok versenye révén, azaz pályázati alapon juthatnak hozzá. A pályáztatás
előnyei mellett azonban, a pályázati források részarányának növekedése a források
megszerzésének bizonytalanságát is hordozza. Ezen kívül tapasztalatok alapján a
külföldi vagy vállalati forrásbevonásban elért el őny sok esetben hátrányt jelent a
költségvetési forrásokból finanszírozott pályázatok elbírálása során, nem szólva
arról, hogy a futó pályázatok gyakran nem teszik lehet ővé újabb pályázatok benyúj-
tását. Mindezek korlátozzák a pályázó kutatóhelyek, témák számát, és a folyamatos
finanszírozás hiányában veszélyeztethetik egy-egy kutatás folytatását.
Jelenleg a korábbinál nagyobb figyelem irányul a regionális innovációs rendszer
talán legfontosabb elemére, az egyetemi tudásközpontokra (egyetem, egyetemi
kutatóközpont, akadémiai kutatóintézet, vállalati kutatóhely), melyek kialakítását
pályázatok keretében (GKM, NKTH vagy EU pályázatok stb.) támogatják. A súly-
pontok a tudásközpont létesítésében érdekelt szerepl ők közti kapcsolatok megte-
remtése (p1. partnerkeresési rendezvények szervezése), az innovációs ügynökségek
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 41
felállítása, a tudásközpont m űködésének, illetve funkcióinak ellátásához szükséges
tárgyi, személyi valamint az infrastrukturális feltételek kiépítésének segítése. A cél
mindenképpen üdvözlendő — a tudásközpontokkal kapcsolatos igen pozitív tapasztala-
tokból kiindulva (Kádár 2003; Könczöl 2004) azonban a sikerhez megfelel ő mértékű
forráskoncentrációra, hatékony forráskoordinációra, átláthatóságra 24 és a regionális
innovációs szerepl őkkel való széles körű együttműködésre is szükség van.
A felsőoktatási kutatások finanszírozási gyakorlatának régóta közismert gondja a
központi kutatási források szétaprózottsága (Dévai—Kerékgyártó—Papanek—Borsi
2001). Az eredményes egyetemi K+F-hez, a vállalatokkal való sikeres együttm űkö-
désekhez és a tervezett tudásközpontok megvalósításához szükséges az ún. kritikus
tömeg megléte, ami a szellemi er őforrások mellett javarészt az anyagi bázisra vo-
natkozik. A korábbi években az e célra szánt pénzügyi források jellemz ően elapró-
zódtak, hiszen a javuló tendencia ellenére 2001-ben az egy kutatási témára jutó
költség átlagosan csupán 3 299 ezer Ft volt. Ideális esetben a forráskoncentráció
hatékony forráskoordinációval párosul. Az egyetemi tudásközpontok kialakításá-
hoz és annak eredményes m űködéséhez elengedhetetlen pénzügyi háttér megterem-
téséhez jelenleg több forrás is rendelkezésre áll, az eredményességet azonban nagy-
ban befolyásolja ezek felhasználásának módja. Az EU és az NKTH pályázatai 25
melt—ykignomlszerptjáakgionlsfrá vcó
célú mobilizálásában — a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében például a for-
rásbevonás alábbi lehet őségei jelennek meg (Lippényi 2004):
a) a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP):
- befektetés-ösztönzési prioritása a tudásközpont kereteit jelent ő tudomá-
nyos, innovációs parkok infrastruktúrájának kialakításához nyújthat támo-
gatást,
- a K+F és innovációs prioritás — az NKTH pályázati rendszereivel (Innová-
ciós Alap) összhangban — a kooperáción alapuló kutatás-fejlesztést, a tudás-
hasznosítást, a kooperációs kutatóközpontokat, a K+F infrastruktúrát, a há-
lózati szervez ődéseket, az induló spin-off vállalkozásokat stb. támogathatja.
b) a Regionális Operatív Program (ROP) — a Humánerőforrás Operatív Programmal
(HEFOP) együttműködve:
- támogathatja a regionális tudásközpontok képzési tevékenységét,
- a szakember csereprogram keretében ösztönözheti a kommunikációt a
felsőoktatás és az üzleti szféra között stb.
A források megszerzéséhez és hatékony felhasználásához azonban feltétlenül
szükséges, hogy a régiók létrehozzák e tudásközpontok szakmai/társadalmi felügye-
letét és koordinálását ellátó központi szervezetüket (board, tanács), valamint kiala-
kítsák a régió jellemz őire összpontosító, együttm űködésen alapuló innovációs stra-
tégiájukat. A tudásalapú társadalom kialakításának szándéka régóta megvan kor-
mányzati szinten is. Ennek ellenére a szellemi vagyon gyarapítása, az egyetemek
kutatási potenciáljának növelése, eredményes hasznosulása, valamint a tudomány és
gazdaság szerepl ői közötti kapcsolatok meger ősítése érdekében kevés gyakorlati
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
42 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
lépés történt. Az egyetemi tudásközpontok kialakításának nem csupán „verbális"
támogatása igen kedvez ő jel a jövő beni célok tekintetében. Ugyanakkor a források
(pályázatok, támogatások) minél szélesebb körének biztosítása mellett az egyete-
mek köré szervez ődő kompetencia-központok csak abban az esetben képesek betöl-
teni a nekik szánt szerepet, amennyiben a „sok helyre keveset" elv helyett ténylege-
sen megvalósul az er őforrások koncentrálása.
A finanszírozási rendszert a források megszerzésén túl azok felhasználási módja
is befolyásolja. Magyarországon a kutatási célú források jelent ős része feltételezhe-
tő en nem az adott kutatási feladathoz kapcsolódóan kerül felhasználásra, hanem el-
és átszivárog más területekre. Ezek egy része a fels őoktatás alulfinanszírozottságá-
ból fakadóan, közvetve vagy közvetlenül az oktatási feladatok ellátásának költsége-
ihez, az egyetemek m űködő képességének fenntartásához járul hozzá. Az elszivár-
gás elsősorban a bérjellegű kifizetéseket csökkenti, így az egyébként is alacsony
vállalási ár miatt a kutató többletmunkára kényszerül. Az átszivárgás az eszközbe-
szerzések és felújítások forrását is negatívan érinti, ami hosszabb távon rontja a
kutatóhely megfelel ő felszereltségét, ezen keresztül pedig veszélyezteti a kés őbbi
kutatási megbízások megszerzését.
A kutatási források elszivárgásának másik területe az egyetemen kívüli ún. „szür-
kegazdaság" (Inzelt 1999). A kutatói többletmunka, az ezt nem kompenzáló fizeté-
sek, a szabályozási és bels ő elvonási rendszer, valamint a források átszivárogtatásá-
ban ellenérdekelt megrendel ő a kutatót gyakorta arra ösztönzi — kiegészítve saját
díjazását —, hogy kivigye „szellemi t ő kéjét", tudományos tevékenységét az egye-
temről. Jellemzően azok a minimális eszközigény ű kutatások hagyják el a fels őok-
tatást, ahol az intézményi infrastrukturális háttér nem feltétele a munka elvégzésé-
nek, és közvetlen gazdasági haszon várható a kutatás eredményeit ől. Az eszközigé-
nyes kutatási megbízások esetében is feltételezhet ő azonban, hogy az egyetemi
forrásként megjelen ő összeg esetenként az egyetemi kutatási infrastruktúra haszná-
latának legalizálására szolgál, miközben a megbízási díjak egy része kívül reked a
felsőoktatáson.
Az átszivárgások további területe az egyes kutatási témák és kutatóhelyek közötti
átszivárgás, vagyis a keresztfinanszírozás jelensége. Ennek okai els ősorban, hogy:
— a szerz ő déses kapcsolatokból származó forrásokkal a projekt befejezésekor el
kell számolni, a források tartalékolására nincs mód, ugyanakkor a kutató-
helyek és témák életben tartása nem nélkülözi a folyamatos finanszírozást,
— az egyes beszerzések esetén szükséges a források társítása,
— bizonyos finanszírozási források a szabályozás sajátosságaiból adódóan eltér ő
módon/mértékben hasznosulnak a felhasználás során.
A források átszivárogtatása általában véve jelent ősen megnehezíti a rendszer át-
láthatóságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a K+F szabályozási és finanszírozási
rendszerének hiányosságaira. Hátrányai mellett jelent ős hozadéka ugyanis, hogy
növeli az oktatás anyagi hátterét, nagyobb arányban teszi lehet ővé a források kuta-
tási célú hasznosítását, pótolja a folyamatos forrás-ellátásban mutatkozó hiányos-
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 43
ságokat, valamint nagyobb beszerzések esetén lehet ővé teszi a források egyesítését
(Dévai—Pálinkó 2000).
A kutatás-fejlesztési és ehhez szorosan köt ődő felsőoktatási szektor finanszírozási
gondjainak orvoslása azonban elengedhetetlen a hatékony és eredményes innová-
ció-politika megvalósításához. Az ennek megoldására irányuló törekvések jól érzé-
kelhetőek, hiszen egyre hangsúlyosabb szerepet kap a tudásbázis min őségi fejlesz-
tése, az itt megszület ő tudományos eredmények gazdasági hasznosítása, és ebb ől
fakadóan a tudományos és gazdasági szféra együttm űködésének segítése nemcsak a
nemzeti innovációs politika megfogalmazása, de a regionális gazdaságfejlesztési
stratégiák során is (Lippényi 2004).
Az üzleti és felsőoktatási szféra közötti együttm űködések ösztönzése talán a leg-
lényegesebb elem az egyetemi kutatások finanszírozási rendszerének fejlesztése
szempontjából. A vállalati források ugyanis egyfel ől kiegészítik, pótolják a hiányzó
állami forrásokat, segítve ezzel a kutatás fennmaradását, új kutatási tevékenységek,
területek megjelenését. Másrészt a kutatások finanszírozásában megrendel őként és
partnerként megjelen ő vállalkozások révén az egyetemek részeivé válhatnak tartós
K+F együttműködéseknek, az innováció folyamatának, ami serkent őleg hathat a
kutatásra, el ősegítve az innovációk megvalósítását, és ezen keresztül az innovációs
rendszer tudás- és technológiaterjeszt ő képességének javulását.
Az innováció kulcsszerepl ői közti interakciók rendkívül fontosak a tudásalapú
gazdaságok számára, ill. azok kiépítése során. A hazai kormányzati programok,
intézkedések eddig csekély eredményeket értek el az egyetem-gazdaság kapcsolat
erősítésében, bár a javuló tendencia kétségtelen. Továbbra is fontos kormányzati cél
tehát az interakciók kialakulásának, meg őrzésének segítése, amínek természetesen a
felsőoktatási szektor finanszírozási szerkezetében is meg kell jelennie. Magyar-
országnak is törekednie kell arra — az európai uniós célokkal összhangban —, hogy a
kutatás-fejlesztési kiadások mind nagyobb hányada vállalati forrásból származzon.
A tudomány fejl ődése szempontjából az is fontos azonban, hogy a közfinanszírozás
mértékének és arányának csökkenése ne lépje át azt a határt, amelyen túl megsz űnik
az egyetemi kutatás integritása, és az egyetem képtelenné válik közjó jelleg ű ered-
mény el őállítására (Inzelt 1999).
Az állam kulcsszerepe abban van, hogy olyan gazdasági és szabályozási környe-
zetet alakítson ki, melyek megkönnyítik egyrészt az intézményi gazdálkodást, más-
részt el őmozdítják a szerepl ők közötti intenzív együttm űködéseket. A 2004. év eleje
óta működő Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt pályáza-
tok — kiegészítve az Innovációs Alap erre a célra szánt forrásaival, a Nemzeti Fej-
lesztési Terv kifejezetten fels őoktatási célú programjai, a különböz ő gazdasági
könnyítések, kedvezmények 26 remélhetőleg segítik a célkit űzések megvalósítását,
megnyitva az utat a tudásalapú gazdaság felé.
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
44 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
Összegzés
Napjainkban egy nemzetgazdaság, egy régió legfontosabb er őforrása és tőkevon-
zó ereje a tudás, az alkotó értelmiség által létrehozott és képviselt szellemi min őség.
Ennél fogva a kutatás-fejlesztés els ősorban gazdasági kérdés, a fejl ődés és a ver-
senyképesség javításának záloga. Magyarországon az egyetemi és az akadémiai
szektor képviseli a tudástermelés legfontosabb bázisát. Világossá vált, hogy egy
arányosan fejl ődő , kiegyensúlyozott gazdaság számára fontos a fels őoktatási intéz-
mények regionális szerepvállalása, az egyetemek regionális fejlesztésbe, gazdasági
életbe való bekapcsolása. Szerepüket a régiók is fokozatosan átértékelik, felismerve
a bennük rejl ő lehetőségeket.
Az egyetemi kutatás-fejlesztés az innovációs folyamatok integráns része, az inno-
vációt meghatározó helyi tényez ő k közül az egyetemek kulcsfontosságúak. Ha-
zánkban viszonylag nagy számú innovációs felmérés, tanulmány született az elmúlt
években a magyar innovációs potenciál, innovációs rendszer megismerése céljából
(Chikán 1997; Inzelt 1998; Papanek 1999; Dévai—Kerékgyártó—Papanek—Borsi
2000; Dőry 2001 stb). A NIR feltérképezése és megértése ugyanis a különböz ő
szakpolitikák (gazdaságpolitika, innováció-politika, K+F politika stb.) formálói,
illetve a vállalkozói réteg számára egyaránt fontos, hiszen jelent ős szerepe van az
innovációs folyamatok, a tudás elsajátításának támogatásában és irányításában,
másrészt befolyásolja a vállalatok innovációs képességét, versenyképességét is.
A magyar innováció-politika átalakulóban van. Az elmúlt évben a kormányzat
jelentő s változásokat kezdeményezett az innováció kormányzati struktúrájának és
finanszírozási rendszerének átalakítása, ill. az innováció törvényi feltételeinek biz-
tosítása érdekében. A változtatás célja az innováció gazdasági hasznosulásának
el ősegítése, melynek kapcsán a fő bb megoldásra váró feladatok — összhangban az
EU lisszaboni csúcsértekezletén megfogalmazott célkit űzéssel:
— a tudás-transzferben szerepet játszó intézmények fejlesztésének ösztönzése;
— az innovációban érdekelt intézmények és vállalkozások együttm űködésének
segítése, a rendszer elemei közti tudásáramlás el ősegítése;
— az innováció regionális intézményeinek rendszerszer ű fejlesztése, a régiók
tudásalapú felzárkóztatása,
— a KKV-k innovációs képességének és tevékenységének ösztönzése, új techno-
lógia-intenzív vállalkozások létrejöttének támogatása (Lippényi 2004).
Az egyetemek szerepe kiemelked ő fontosságú lehet egy-egy térség szempontjá-
ból. A kutatási (tudástermelés), oktatási (szellemi t őke létrehozása, fejlesztése)
tevékenységen, a tudástranszfer-mechanizmusokon, a régió tudásalapú infrastruktú-
rája megteremtésén, ill. kedvez ő regionális „mili ő " kialakításán keresztül ugyanis
olyan páratlan környezetet teremthetnek (fejlett tudásbázis és szellemi infrastruktú-
ra, technikai szakértelem, vállalkozási szellem stb.), amely az innovációs és vállala-
ti aktivitás dinamizálásán keresztül „gyújtópontja" lehet a régiók fejl ődésének. A
regionális fejlesztési politika szempontjából tehát megkülönböztetett figyelmet
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 45
kellene, hogy kapjon a szellemi vagyon min őségi fejlesztése, az egyetemi kutatások
során megszülető tudományos eredmények gazdasági hasznosítása, és az ezzel
szorosan összefügg ő egyetem-ipar együttm űködések el ősegítése. Egy eredményes
innováció(egyetem)-alapú regionális fejlesztés természetesen számos más tényez ő-
től (társadalmi, kulturális, gazdasági, politikai stb. környezet jellemz ői) is nagymér-
tékben függ, melyek közül — az itt elinduló változások okán — az innovációs folya-
matok (első sorban az egyetemi kutatások) szabályozási, finanszírozási, intézményi
hátterére helyeztük a hangsúlyt.
A fejlett államokban a gazdasági fejl ődés dinamizálása érdekében az innovációk
terjedésének élénkítését el ősegítő intézkedéseket, az innovációs rendszer hatékony
mű ködését és koordinációját támogató jogi kereteket általában innovációs törvény
szabályozza. Magyarországon azonban idáig még nem volt ilyen jelleg ű eszköz az
innovációs, illetve a K+F tevékenység szabályozására. Az ún. Európai Kutatási
Térségbe való eredményes bekapcsolódáshoz ugyanakkor elkerülhetetlen a kutatás-
fejlesztési tevékenység összehangolása, a K+F kapacitások er ősítése, a K+F ráfordí-
tások növelése. Ennek érdekében 2003-ban megkezd ődött a kutatás-fejlesztés irá-
nyítási-, végrehajtási-, támogatási- és intézményrendszerének, ill. a teljes innová-
ció-politikának a megújítása.
A hazai — innováción alapuló — versenyképesség javítását szolgáló Kutatási és
Technológiai Innovációs Alap, a Kutatási és Technológiai Hivatal, a mellette m ű-
ködő Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács, illetve az NKTH által felügyelt
Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda e reformfolyamat ered-
ményei. A kutatás-fejlesztés élénkítésében a jogszabályi környezetet, ill. a költség-
vetési hátteret rendezni szándékozó innovációs törvény elfogadása az Innovációs
Alappal együtt várhatóan egy olyan törvényi hátteret teremt, amely megkönnyíti a
K+F erő södését, a gazdaság versenyképességének uniós átlaghoz való felzárkózta-
tását — segítve a lisszaboni folyamat célkit űzéseinek megvalósulását.
Az innováció/kutató-fejleszt ő-barát környezet kialakítása elengedhetetlen a tudás-
vezérelt gazdaságban. Az egyetemi kutatás-fejlesztés finanszírozási rendszere en-
nek egy igen fontos szegmense. Ennek ellenére Magyarországon a K+F szektor
egészének — különösen a fels őoktatási kutatásoknak — a finanszírozása jelenleg még
„szű k keresztmetszetet" jelent a hazai tudás-, ill. innováció alapú regionális fejlesz-
tésben. Az „ideálistól" távol es ő forrásszerkezet, az ebb ől is fakadó alulfinanszíro-
zottság, a kutatási források szétaprózottsága (forráskoncentráció hiánya), a pályázati
rendszer „gyenge pontjai", a nem megfelel ő forráskoordináció, de a megszerzett
pénzeszközök felhasználásakor jelentkez ő ún. átszivárgások is jelent ős mértékben
rontják nem csupán az egyetemi szektor kutatás-fejlesztési hatékonyságát, de a
teljes innovációs rendszer teljesítményét is.
A problémák jelent ős része a szerepl ők közti kapcsolatok, együttm űködések
„elégtelenségéb ő l" fakad. A kormányzati programok, intézkedések ugyan ösztö-
nözni próbálták a tudásképz ő intézmények és az innovatív vállalatok közti szoro-
sabb kapcsolatokat, az interakciók száma azonban még mindig nagyon kevés a
tudásalapú gazdaság kialakulásához. Továbbra is kiemelt feladat tehát az innovációt
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
46 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
segítő partnerkapcsolatok el ő segítése, támogatása, hiszen „ideális esetben" ezek
megjelennek a fels ő oktatási K+F finanszírozási szerkezetében. Egyfel ől alapot és
megfelel ő anyagi hátteret biztosítanak a kutatáshoz és oktatáshoz, másrészt az egye-
tem-gazdaság kapcsolatok elmélyítésén keresztül ösztönz őleg hatnak a piacképes,
innovatív tudás létrehozására, el ő segítve ezzel nemcsak az egyetemek fennmaradá-
sát és versenyképességük növelését, de a tudásalapú gazdaság létrehozását is.
A végrehajtott reformok révén igen pozitív változások történtek a kutatás- és in-
nováció-politika gyakorlati megvalósítását biztosítani hivatott jogszabályi, támoga-
tási és intézményi feltételrendszerben. Nem szabad azonban megfeledkezni arról,
hogy ezek a változtatások csupán keretet adnak. Az eredményesség a hazai és euró-
pai uniós feltételrendszerhez igazodó innováció-politika folyamatos fejlesztésén és
gyakorlati kivitelezésén múlik. Az innovációs folyamat egy rendkívül komplex, sok
tényez ő és terület által meghatározott rendszer, így a javítására irányuló törekvések
is csak átfogó módon, az innováció valamennyi elemét figyelembe véve lehetnek
eredményesek. Hiszen a végs ő cél egy tudáson alapuló, versenyképes, dinamikusan
fejlődő gazdaság kialakítása. Az innovációs rendszer fejlesztése pedig eszköz (bár
kétségtelenül az egyik leghatékonyabb) ennek megvalósításához. Az innováció-
politikának nem az a feladata, hogy meghatározza a fejl ődést, hanem sokkal inkább
elő segítse azt a szabályozás-ösztönzés széles eszköztárával (ina* 2003). Ezen kívül
az ipar-, a tudomány- és technológia-, az oktatás- vagy a területfejlesztési politikákkal
való összhangjának megteremtése szintén kulcstényez ő a kitűzött célok eléréséhez.
Jegyzetek
A tanulmányhoz fű zött értékes megjegyzésekért köszönettel tartozom Varga Attilának.
2 A tudástranszfer-mechanizmusok során alapvet ő összefüggések, információk, illetve innovációk áram-
lanak az egyetemr ő l a magánszektor, az üzleti szféra, a kormányzati szféra és más szervezetek felé.
Világszerte ugyanis számos látványos eredményt felmutató csúcstechnológiai technopolisz jött létre az
utóbbi években: Silicon Alley (New York), Silicon Forest (Seattle), Silicon Hills (Austin-San
Antonio), Laser Lane (Orlando), Silicon Wady (Izrael), melyek közös eleme, hogy mindegyik vala-
mely vezető kutató egyetemen alapult. Nem meglep ő tehát, hogy a világ más területein is, így Kíná-
ban, Indiában (Silicon Plateau, Bangalore) és Kelet Európában is megpróbálnak hasonló módon, ha-
sonló eredményeket elérni.
4
A legújabb, ún. „Triple Helix" („hármas csavarvonal") koncepció például kiemelked ően fontosnak
minő síti az állam támogató szerepét az innovációs folyamatok során (/nze/t 2004).
5
Az USA regionális innovációs politikájának jellegzetességeit Varga (2004b) foglalja össze. Az ide
vonatkozó megállapítások során jelent ősen támaszkodtunk e tanulmányra.
6
Egyes elemz ő k az elmaradásért az ún. „európai paradoxon" jelenségét okolják. Miközben ugyanis
Európában világszínvonalú a K+F és kiváló publikációk születnek, a színvonalas tudományos teljesít-
mény nem tükröz ő dik a gazdasági innovációk létrejöttének és terjedésének jellemz őiben (pl. szaba-
dalmi statisztikák). Azaz „rés" van a tudomány és a gyakorlat között (Papanek 2003).
A kutatás-fejlesztési ráfordítások mértéke és szerkezete jelenleg jóval kedvez őtlenebb az EU-ban, mint
az USA-ban vagy Japánban. Az új tagállamok belépésével az ilyen célú ráfordítások mértéke a GDP
1,98%-áról 1,93%-ára csökkent a Közösségben, ami jócskán elmarad az USA 2,8%-os, vagy Japán
3,06%-os értékeit ő l. Emellett a versenytársaknál sokkal kisebb arányt képvisel a vállalkozások szerep-
vállalása, a kutatási eredmények közvetlen gyakorlati hasznosítása (Lippényi 2004).
8
Hollandia például jelent ő s adókedvezményeket nyújt a vállalati kutatói fizetésekre, az Egyesült Király-
ság a szabadalmaztatással kapcsolatos adózást reformálja meg, Ausztriában pedig a költségek 25%-a
leírható az adóból (Balogh 2004).
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 47
9
Hollandiában ez a legjelent ő sebb innováció-politikai eszköz. Az állam technológiai transzfer irodákat
létesít, hogy azok segítsék a kutatókat a cégalapításban, a találmányok szabadalmi oltalmának meg-
szerzésében, és a vállalatokkal kötött licenc-megállapodás el őkészítésében (Balogh 2004).
10
Olaszországban és az Egyesült Királyságban az adórendszer ösztönzi a szabadalmaztatást, míg Portu-
gáliában az „Industrial Property Use Incentive System" és az Ipari Tulajdont Támogató Irodák segítik
a szabadalmak és más szellemi tulajdon formák megszerzését és értékesítését.
t
Az USA-ban például 1980-ban két ilyen célú törvény is született. Az egyik a m űszaki innovációkról
rendelkező Stevenson—Wydler féle törvény (Technology Innovation Act of 1980 [15 U.S.C. 3710]), a
másik a kutatási eredmények gyors hasznosulását, a szellemi tulajdon védelmét segít ő Bayh—Doyle
törvény. Egybehangzó vélemények szerint mindkett ő nagyban hozzájárult az Államok gazdaságának
közelmúltbeli látványos fejl ő déséhez. Franciaországban 1982-ben, 1985-ben, majd 1999-ben, Ausztriá-
ban 1981-ben és 1982-ben fogadtak el hasonló rendelkezéseket. A KKV szektor innovációit pedig
valamennyi fejlett ország széles kör űen támogatja (Papanek 2003).
12
A K+F ráfordítások 64,8%-a, a teljes id őre átszámított kutató-fejleszt ők 61,8%-a Budapesthez köt ő-
dött 2002-ben.
13
Varga és Schalk (2004) az agglomerációs hatások tudásáramlásban betöltött pozitív szerepér ől szá-
molnak be a térszerkezet makrogazdasági növekedésben játszott szerepével foglalkozó magyarországi
adatokra épül ő tanulmányukban.
14
A K+F ráfordítások az utóbbi években 1% körül alakultak. 2001-ben 0,95, 2002-ben 1,01 és 2003-ban
pedig a GDP 0,94%-át tették ki, melynek 58,1%-át az állami költségvetés, 30,6%-át a vállalakozások
finanszírozták (KSH 2004).
15
Az Országgy ű lés 2003. november 10-én fogadta el a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról
szóló 2003. évi XC. törvényt.
16
i nnovációs járulék alapja a befizetésre kötelezettek el őző évi korrigált nettó árbevétele, mértéke
pedig a közepes és nagyvállalatok esetében 2004-ben e vetítési alap 0,2%-a, 2005-ben 0,25%-a és
2006-tól 0,3%-a. A kisvállalkozások esetében ennél kedvez őbb (2004-ben 0,05%, 2005-ben 0,1%
2006-ban 0,15% és 2007-t ől 0,2%) kulcsokat kell alkalmazni (Szitáné 2004).
17
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal az Oktatási Minisztérium jogutódja a Kutatás-fejlesztési
Helyettes Államtitkárság tevékenységét érint ő ügyekben, feladatait, m űködését a 216/2003. (XII. 4.)
Korm. rendelet szabályozza.
18
A Tudományos és Technológiai Attasék hálózata 1992-ben jött létre. Els ődleges feladatuk a hazai
tudománypolitikai döntések el őkészítése mellett a magyar tudomány eredményeinek népszer űsítése, a
hazai intézmények és szervezetek kapcsolatépítésének el ősegítése.
19
A 255/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet határozza meg a Tanács feladatait, jogosítványait, szabályozza
a Tanács összetételét, a tagok kiválasztására és megbízására vonatkozó eljárást, valamint a Tanács
működésének alapvet ő kérdéseit.
20
A felsőoktatási kutató-fejleszt ő helyek K+F ráfordításainak legnagyobb része (2001-ben 7 948 millió Ft)
költségvetési támogatásból ered, melynek csaknem 70%-át a minisztérium és az OTKA, a fennmaradó
részt pedig a TKA (Tárcaközi Kutatási Alap), a KMÜFA (Központi M űszaki Fejlesztési Alapprogram)
és az MTA finanszírozta 2001-ben (KSH 2002).
21
2003-ban a hazai teljes kutatási tevékenység 58,1%-át finanszírozta az állami költségvetés (KSH 2004).
22
i nnovációs rendszer kulcsszerepl ői közötti interakciók lehetséges formáit, jellemz őit részletesen 1d.
Inzelt (2004) „Az egyetemek és a vállalakozások kapcsolata az átmenet idején" c. tanulmányban.
23
Az utóbbi években igen gyakran tapasztalt jelenség („túlél ő stratégia"), hogy az eredetileg kutatásra
szánt pénzösszegek az általános forráshiány miatt az intézmények m űködésének fenntartására, illetve
az oktatási feladatok ellátására kerültek felhasználásra. Az ehhez hasonló, ún. forrás-átszivárgási jelen-
ségekről a későbbiekben lesz szó.
24
A pályázatokkal kapcsolatos gyakori kritika, hogy túl bonyolultak a források elköltésének szabályai,
illetve irracionális a pályázó professzoroktól megkövetelt adminisztratív teher (Dévai—Kerékgyártó-
Papanek—Borsi 2001).
25
Az NKTH által közzétett pályázat keretében a tervek szerint négy év alatt 9 milliárd forintot költenek az
Innovációs Alapból a regionális egyetemi tudásközpontok létrehozására és m űködtetésére (Lippényi 2004).
26
A felső oktatási intézményben K+F tevékenységet végz ő társas vállalkozások — évi 50 millió forintig —
háromszoros kedvezményt kapnak a társasági adó alapjából. Fejlesztési adókedvezményt kaphatnak
azok a vállalkozások, amelyek legalább 1 milliárd forint összeg ű K+F célú beruházást hajtanak végre
felsőoktatási intézmények területén (Katán 2004).
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
48 Horváth Kornélia TÉT XVIII. évf. 2004 s4
Irodalom
Appleseed (2003) Engines of Economic Growth, The Economic Impact of Boston's Eight Research
Universities on the Metropolitan Boston Area. www. Masscolleges.org .
Balogh T. (2004) A magyarországi innováció helyzete az új Európában. NKTH. www.nkth.gov.hu .
Borsi B.—Papanek G. (2002) Egyetem-ipar kapcsolatok: a kutatóhelyek benchmarkingja Közép-
Európában. http://www.gki.hu/index.php?id=129&lang=hu&print=true, letöltve: 2004.09.28.
Chikán A. (1997) Jelentés a magyar vállalati szféra nemzetközi versenyképességér ől. Versenyben a
világgal — kutatási program. BKE, Budapest.
Dévai K.—Pálinkó É. (2000) A fels ő oktatás K+F finanszírozásának egyes jelenségei. — A tudásalapú
gazdaság felé. K+F a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Műegyetemi Kiadó,
Budapest. http://www.irg.bme.hu
Dévai K.—Kerékgyártó Gy.—Papanek G.—Borsi B. (2000) A fels őoktatás K+F szerepe az innovációs
folyamatokban. A Budapesti M űszaki és Gazdaságtudományi Egyetem példája. Oktatási Minisztérium,
Budapest.
Dévai K.—Kerékgyártó Gy.—Papanek G.—Borsi B. (2001) A fels őoktatás K+F szerepe az innovációs
folyamatokban. — Magyar Tudomány. 4. 457-470. o.
Dorfman, N. (1983) Route 128: the development of a regional high technology economy. — Research
Policy. 12. 299-316. o.
Dő ry T. (2001) Az innováció kutatások megjelenése a regionális elemzésekben — Az innováció regionális
perspektívában. — Tér és Társadalom. 2. 87-106. o.
Fischer, M. (2001) Innovation, knowledge creation and systems of innovation. — The Annals of Regional
Science. 2. 199-216. o.
Goldstein, H. (2002) Universities as regional growth engines: The case of the research triangle of North
Carolina. — Varga, A.—Szerb, L. (eds.) Innovation Entrepreneurship, Regions and Economic Development:
International Experiences and Hungarian Challenges.University of Pécs, Pécs. 208-233. o.
Inzelt A. (1998) Nemzeti innovációs rendszerek. — Inzelt A. (szerk.) Bevezetés az innováció-
menedzsmentbe. Műszaki Könyvkiadó — Magyar Min őségi Társaság, Budapest. 58-73. o.
Inzelt A. (1999) Kutatóegyetem a finanszírozás tükrében. — Közgazdasági Szemle. Április. 346-361. o.
Inzelt A. (2003) „...és innováció". — Élet és irodalom. 15. http://www.es.hu/pd/
display.asp?channe1=CIMOLDAL0316
Inzelt A. (2004) Az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. — Közgazdasági Szemle.
Szeptember. 870-890. o.
Kádár I. (2003) A tudásközpontok szerepe az innovációban és területfejlesztésben.
http://www.inco.hu/inco8/innova/cikkOh.htm . letöltve: 2003.07.01.
Kotán A. (2004) A fels őoktatás 2004. évi költségvetése. — Magyar Felsőoktatás. 1-2.
http://www.magyarfelsooktatas.hu .
Könczöl E. (2004) Az egyetemi tudásközpontok szerepe az innováció-menedzsmentben. „Közép-Kelet-
Európa az Európai Kutatási Térségben" cím ű konferencia keretében elhangzott el őadás, 2004. április 15.
KSH (2002) Felsőoktatás és fels őoktatási kutatás 2002. KSH, Budapest.
KSH (2004) Kutatás és fejlesztés, 2003. KSH, Budapest.
Lippényi T. (2004) A regionális innovációs rendszer kialakítása. NKTH. www.nkth.gov.hu
Lundval, B. (ed.) (1992) National Systems of Innovation. Pinter, London.
Nelson, R. (ed.) (1993) National Innovation Systems. Oxford University Press, Oxford — New York.
Papanek G. (1999) Az innovatív vállalatok, illetve a K+F intézetek, egyetemek és hídképz ő intézmények
együttm űködése. GKI Gazdaságkutató Rt. — Országos M űszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest.
Papanek G. (2003) Az „európai paradoxon" a magyar K+F szférában. — Fejlesztés és Finanszírozás. 4.
40-47. o.
Saxenian, A. (1985) Silicon Valley and Route 128: Regional Prototypes or Historic Exceptions? —
Castells, M. (ed.) High Technology, Space, and Society. Sage Pubications, London. 91-105. o.
Szalavetz A. (2003) Az információs technológiai forradalom és a világgazdaság centrumán kívüli orszá-
gok technológiai felzárkózása. — Közgazdasági Szemle. Január. 22-34. o.
Szentgyörgyi Zs. (2003) Mostoha innováció. — Magyar Hírlap. Április 23. http://www.magyarhirlap.hu
Szerb L—Acs Z.—Varga A.—Ulbert J.—Bodor É. (2004) Az új vállalkozások hatásai nemzetközi összeha-
sonlításban. GEM kutatás 2001-2003. — Közgazdasági Szemle. Július—augusztus. 679-698. o.
Szitáné Kazai Á. (2004) Reformok a kutatás-fejlesztés területén. — Magyar Felsőoktatás. 3.
http://www. magyarfel sooktatas.hu
Horváth Kornélia : Az innováció-alapú regionális fejlesztés lehetőségei Magyarországon.
Tér és Társadalom 18. évf. 2004/4. 29-49. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s4 Az innováció-alapú regionális ... 49
Török, Á. (2002) Hungarian science and technology in the top twenty? — Varga, A.—Szerb, L. (eds.)
Innovation, Entrepreneurship and Regional Economic Development: International Experiences and
Hungarian Challenges. University of Pécs, Pécs. 11-26. o.
Varga, A. (1998) University research and regional innovation. A spatial econometric analysis of
academic technology transfers. Kluwer Academic Publishers, Boston.
Varga A. (2004a) Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükré-
ben. — Közgazdasági Szemle. Március. 259-275. o.
Varga A. (2004b) Regionális innovációs politika az USA-ban: Tapasztalatok és magyarországi tanulságok.
Kézirat.
Varga, A.—Schalk, H (2004) Knowledge spillovers, agglomeration and macroeconomic growth. An
empirical approach. — Regional Studies. 8.977-989. o.
THE PROSPECTS OF AN INNOVATION-BASED REGIONAL
DEVELOPMENT IN HUNGARY
KORNÉLIA HORVÁTH
The European Union aims to become the leading knowledge-based region of the world by
2010. Innovation as a major source of competitiveness and economic growth has been
brought to the center of regional development policies. After joining the European Union this
constitutes a serious challenge for Hungary since the country's competitiveness depends not
only on the effectiveness and development level of its innovation system but also on the
extent to which the country is capable of a successful integration to the European Research
Area. After surveying the international (i.e., the US and . the EU) experience and the relevant
literature this paper provides an analysis on the prospect of an innovation-based regional
development strategy for Hungary particularly on the role universities might play in that. The
main focus is on the institutional and regulatory frameworks of innovation with a special
attention to the characteristics of university R&D financing.