Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
Tér és Társadalom XVIII. évf. 2004 s 1: 1-41
FEL IS ÚT, LE IS ÚT...
(VÁROSAINK TELEPÜLÉSHIERARCHIÁBAN
ELFOGLALT POZÍCIÓINAK VÁLTOZÁSAI
A 20. SZÁZADBAN)
(Rise and fali...
Changes in Hierarchical Position of the Hungarian Cities
in the XX. Century)
BELUSZKY PÁL — GYŐRI RÓBERT
Kulcsszavak:
történeti földrajz városfogalom településhierarchia városhálózat
A tanulmány több id őkeresztmetszetre — 1910, 1965, 1995, 2000 — készített empirikus hierarchia-
vizsgálat, illetve a városi funkciók mennyiségi oldalának meghatározására végzett számítások eredmé-
nyeit veti össze a városhálózatban bekövetkezett változások felmérése céljából. A szerz ők megállapítása,
hogy a 20. század urbanizációja nem járt a városi funkciójú települések számának látványos emelkedé-
sével; hogy a városhierarchia struktúrája szilárdnak bizonyult a magunk mögött hagyott évszázadban,
miközben az egyes hierarchia-szintek állománya természetesen cserél ődött. A szerz ők a településfejlesztés
figyelmébe ajánlják a hierarchikus pozíciójukban erősen visszaes ő városokat (Sátoraljaújhely, Balassa-
gyarmat, Jászberény, Makó, Mohács stb.). A városhierarchiában való emelkedésnek három mozgatóru-
gója volt a 20. században: az iparosítás, az agglomerálódás és az idegenforgalom.
Városfogalom, városkutatás
A napjainkban leginkább elfogadott — földrajzi, településtudományi — álláspont
szerint a város a településállományon belül kialakult földrajzi munkamegosztás
terméke; e munkamegosztásban a központi szerepkört betölt ő település, amelyben a
városi alapfunkciók megfelel ő mennyisége és sokfélesége tömörült; olyan település
tehát, ahol a lakosság nem mindennapi igényeit kielégít ő tevékenységek, intézmé-
nyek koncentrálódnak. Településhálózati szerepénél, „hivatásánál" fogva tehát a
város a csere, az érintkezés, a „találkozás" kitüntetett színtere a területi munkameg-
osztás által strukturált világban; természetesen nemcsak az áruk cseréjének, hanem
a tudás, az információ, a „kultúrák", az eszmék cseréjének is. A központi szerepkör-
re támaszkodva a város jelent ős térszervez ő erővel rendelkezik, s gyakorta döntési,
hatalmi központ.'
A fentiekb ől következik, hogy nem minden, a környez ő „vidékhez" fűződő tele-
pülésközi kapcsolatokkal rendelkez ő település számít városnak: elaprózott telepü-
lésszerkezet ű, aprófalvas területeken az alapfokú intézmények több környez ő tele-
pülést láthatnak el szolgáltatásaikkal (körjegyz ő, „körzeti" általános iskola, több
faluban működő orvos, állatorvos stb.), de ezzel nem emelik székhelyüket várossá.
Magyarország aprófalvas vidékein, pl. Zala, Vas, Baranya megyében néhányszáz
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
2 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
lelkes kisfalvak intézményei is „vonzásterületre" tesznek szert, „központok" lehet-
nek, de nem városok.
Az egyes tevékenységek, intézmények „városképz ő" szerepe koronként változhat-
változik, elterjedtségének, gyakoriságának függvényében. A középkorban minden-
fajta iskola városi funkciónak számított; a dualizmus korától a 20. század elejéig
mindössze két egyetem működött — Budapesten és Kolozsvárott —, vagyis országos
szerepkörű intézmények voltak, mára viszont a regionális szint „alá" süllyedtek. Az
elmúlt másfél évtized látványos példája az autókereskedelem hierarchikus rangjá-
nak inflálódása: az 1980-as években még országos funkciót jelentett, mára viszont
kisvárosi funkcióvá szerényült.
A város, mint a földrajzi munkamegosztás terméke, városi javakkal látja el von-
záskörzete lakóit is. A vonzásterület, a „piackörzet" tehát a városi szerepkör „vele-
járója", ám speciális településhálózat esetén, mint p1. a Nagyalföldön markáns von-
záskörzetek, legalábbis a közigazgatási határokon túlterjed ő vonzáskörzetek nem
alakultak ki. A települések város volta nem párosul szükségszer űen markáns von-
záskörzetek kialakulásával, jelenlétével, a város fogalma nem köthet ő a vonzáskör-
zetek jelenlétéhez, hierarchikus pozíciója, városi szerepkörének súlya vonzáskörze-
tének nagyságához. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert egyes vizsgálatok épp a
piackörzetek kiterjedésével, nagyságával, ill. a városoknak a „vidék" ellátásában
játszott szerepével „mérik" a városok hierarchikus pozícióját. (Így járt el „klasszi-
kus" tanulmányában a geográfus W. Christaller, magyarországi vizsgálatai során
Major Jen ő vagy Gál Zoltán, a történészek közül pedig Bácskai Vera—Nagy Lajos.)
A városok településhálózati szerepköréb ől, a városok-falvak közötti munkameg-
osztásból következik a városoknak a cserében játszott kiemelked ő szerepe; a váro-
sok s a „vidék" javainak cseréje jórészt a városokban zajlik, de az eltér ő termelést
folytató „vidékek" cseréje is a városokba koncentrálódik, legalábbis a gazdaság
magasabb fejlettségi fokán. Már a geográfia megteremt őjeként számon tartott
Strabon szerint is a város „... az a hely, ahonnan kiindulva és ahová érkezve az
emberek nem csupán egymással érintkeznek, hanem a külvilággal is" (idézi Pounds
1997). Hasonló véleményeket hosszan sorolhatnánk; közülük csupán L. Mumfordra
hivatkozunk: „A város voltaképpen már eredetét ől fogva olyan struktúraként jelle-
mezhető , amely kiválóan alkalmas a civilizáció javainak tárolására és közvetítésére,
átadására...." (Mumford 1985) — s a „városvéd ő" B. Oudint idézzük, aki szerint a
„...keveredés, csere — ezen a ponton érintjük a város zsenijét" (Oudin én.). 2
Természetesen a városnak a csere kitüntetett színtereként, a településhálózat köz-
ponti szerepkörű tagjaként való meghatározása csupán a városok „géniuszának"
lecsupaszított vázát tükrözi. Erre a „vázra" egy sor járulékos jegy rakódik, figye-
lembevételük hozzájárul a városokról formálható kép gazdagításához. A városok
sokrétű funkcióinak m űködtetése jelentős munkaerőigénnyel jár: a város vonzást
gyakorol környezetének lakosságára (migrációs központ), lakossága növekszik,
lélekszámára nézve kiemelkedik környezetéb ől. A városi intézmények m űködtetése
magasabb szintű szaktudást igényel; a városi társadalmak nemcsak népesebbek a
falusiaknál, hanem eltér ő a foglalkozási szerkezetük, képzettségük, iskolázottságuk.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 3
Ennek, valamint számos más tényez őnek a hatására — pl. eltér ő művi környezet, a
kiváltságos helyzet, a „tömeg-létb ől" fakadó szociálpszichológiai hatások stb. — jelleg-
zetes városi életmód, értékrend, életstílus, szociálpszichikai viselkedésmód alakul ki a
városok falai között. A m űvi környezet, az infrastruktúra — már csak a nagy népesség-
tömörülésb ől fakadó igények miatt is — ugyancsak eltér ő a falusi településekét ől.
A városok e sokoldalúsága, sokrét ű „mássága", ill. a puszta településhálózati sze-
repkörön felülemelked ő jellegzetességek késztették a városokról gondolkodókat
újabb és újabb, a városok „lelkéhez-géniuszához" közelebb férk őző megállapítások-
ra, meghatározásokra 3 *
Ám pusztán a városok „materiális" összetev ő i is bonyolult rendszert alkotnak; ez
lehető vé-szükségessé teszi a sokirányú megközelítést, vizsgálatot, ugyanakkor a
világosan és egyértelm űen meg nem fogalmazott kutatási célkit űzések esetén a
vizsgálati szempontok összemosódásához, értelmezhetetlen eredményhez vezethet-
nek. Hibás az a vélekedés, hogy a korszer ű matematikai-statisztikai módszerek —
mint pl. a faktor- és klaszteranalízis — birtokában megengedhet ő a rendelkezésünkre
álló adatok szelektálatlan tömegének bevonása a vizsgálatokba, rábízván az alkal-
mazott eljárásra ezt a kutatói feladatot.
A településeknek az I. ábrán feltüntetett alkotóelemeib ől kiindulva felvázolhatjuk
a városföldrajz főbb vizsgálati terrénumait:
— Mint város-definíciónkban megfogalmaztuk, a központi szerepkör megléte,
bizonyos mennyiségének és választékának el őfordulása emel egy települést
várossá, hívja létre azokat a településközi kapcsolatokat, viszonyokat, amelyek
az adott város településhálózati szerepét meghatározzák. A településhálózati
szerepkört els ő renden a városhierarchiában elfoglalt helyzet határozza meg.
Ennek kimutatása a központi funkciójú intézmények, tevékenységek számbavé-
telén alapul, mindenekel őtt a kínált választék figyelembevételével.
A településhálózatban elfoglalt helyzet más aspektusaira mutat rá a városi
funkciók súlyának, volumenének számbavétele, e funkciók városon belüli je-
lentő ségének, szerepének vizsgálata — amit pl. az 1000 lakosra jutó kórházi
ágyszámmal, középiskolai tanulóval, a kiskereskedelmi boltok alapterületével
stb. fejezhetünk ki —, ami már átvezet a városok funkcionális típusainak vizs-
gálatához. Kimutatható a városi szolgáltatások vidékre jutó hányada (W.
Christaller szóhasználatával élve jelent őségtöbblete), ill. a vonzáskörzet nagy-
sága (ám ez utóbbi nem áll egyenes arányban a hierarchikus szinttel, a város-
nak a településhálózatban betöltött szerepével.)
A funkciók településen belüli ágazati arányai (a funkciók közé sorolva a lakó-
funkcióit is!) jelölik ki a városok funkcionális típusait (pl. gyáripari város, ki-
kötőváros, üdül ő település, adminisztratív-kulturális központ stb.). Az egyes
funkció-csoportok, ágazatok településen belüli súlyának összehasonlítására
többnyire a lakosság foglalkozási szerkezetét használják.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
4 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 • 1
N
r s
i
,,
,
,
1'
i >-, 1 i 1 ,
..g ! . 6, 1 •
1E : ..w)
, fi.
..w 0 i 1 , 7.1 >
.,.N
.0 '.,'M 1
:t ' ". 9 • E.
'É S '
a.) ! '' i 7,
= ,0
) 2 ,:
; o. : 1
,,,.2
"..
; '0
, .
I 1 .30 ., : , :0
, N
..!G •
,:
:
•... --' 1
L....„„- L.-.„- .„.. •
%.) C1)
E , •
.
\ / \ /
Forrás: Saj át szerkesztés.
a
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 5
— Az elmúlt évtizedekben a településekkel foglalkozó tudományok — település-
statisztika, településtudomány, városföldrajz, városszociológia stb. — körében
nagyszámú vizsgálat célozta a fejlettségi szint meghatározását. A település-
fejlettségi vizsgálatokban az az igény jut kifejezésre, hogy a települések vala-
mennyi összetev ője, tevékenysége összemérhet ő legyen. A legkülönböz őbb
léptékű és jellegű tényez ők — pl. intézményellátottság, közm űvesítettség, a la-
kásállomány mutatói, a lakosság m űveltségi szintje, egészségi állapota, a tele-
püléssel való elégedettség foka, a jövedelmi viszonyok és így tovább — össze-
mérésének talán egyetlen lehet ősége kínálkozik abban, ha feltételezzük: e té-
nyez őknek létezik egy optimuma (vagy maximum-értéke), s változásuk, „fej-
l ődésük" ezen érték felé halad. E „fejlettségi skálákon" a városok legkülönbö-
zőbb összetev őinek helyzete kijelölhető — pl. az adott állományon belüli rang-
számmal —, s ezen értékek valamilyen módszerrel összegezhet őek, kialakítható
akár egyetlen fejlettségi mutatószám (pl. a rangsorszámok átlagértéke).
— A város változó rendszer; az elmozdulás üteme és iránya alapján kijelölhetők
dinamikai típusai, a modernizációhoz való viszonyuk, várostörténeti jellemz őik.
A város méretére, funkciói súlyára, jelent őségére vonatkozó „mutatók" alapján
— pl. lakosságszám, munkahelyek száma, az intézmények volumen-adatai (pl.
kórházi ágyszámok, középiskolás tanulók száma stb.), a lakásállomány nagy-
sága, a beruházások értékei stb. — meghatározható a településállományon belül
elfoglalt „súly", ami természetszer űleg nem azonos a településhálózatban el-
foglalt helyzettel, amely a központi funkciók fejlettségének, jellegzetességei-
nek alapján jelölhető ki.
— Végül a fenti szempontok alapján (esetleg kiegészülve pl. a regionális helyzet-
tel, városesztétikai szempontokkal stb.) kijelölhet ők a városok általános (komp-
lex) típusai (a meglehetősen eltérő jellegű, jelentőségű szempontok összevetésé-
nek problémáitól most eltekintünk). Ehhez az „alapkoordinátákat", vélemé-
nyünk szerint, a településhálózatban elfoglalt helyzet (hierarchikus szint, a köz-
ponti funkciók további jellemz ői) és az ellátott funkciók „szerkezete" adja.
— Nem részletezve napjaink divatos témáit, mint pl. a városok versenyképessé-
gének, innovációs képességének, modernizációs hajlandóságainak, „sikeres-
ségének" vizsgálata, nyilvánvaló a városvizsgálatok lehetséges sokfélesége. A
városvizsgálatok célkit űzésének pontos körülhatárolása a vizsgálatok sikeré-
nek elengedhetetlen feltétele'.
Magunk a következőkben az egyes magyarországi városok településhálózatban
elfoglalt pozíciójának 20. századi változásait tekintjük át több id őszakra — hosszú,
közép- és rövid távú változások — vonatkozóan. A településhálózatban elfoglalt
pozíció legegyértelm űbb meghatározója a városhierarchiában elfoglalt hely(ezés),
illetve a városi funkciók mennyisége, a vidék ellátásában részt vev ő hányada és a
város nagyságához mért súlya („fajlagos" értékei).
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
6 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
Módszerek
A városhierarchiában elfoglalt pozíciót a sz űkebb értelemben vett városi funkciók
összetétele, egyes szerepkörök, ill. e szerepköröket ellátó intézmények jelenléte vagy
hiánya, a városi funkciók — mégpedig a hierarchikusan differenciált funkciók-
intézmények — választéka határozza meg.
E meghatározáshoz néhány kiegészít ő megjegyzést kell fűznünk:
— A tágan értelmezett szolgáltatások egyes szektoraiban — mint pl. oktatás, ke-
reskedelem, közigazgatás, igazságszolgáltatás stb. — m űködő intézmények is
hierarchikusan tagoltak. Ezt a tagoltságot a „fenntartásukhoz" szükséges la-
kosság minimális száma, igénybevételük gyakorisága, egyes esetekben nyil-
vánvaló egymásra-épültségük, esetleg szervezeti alá-fölérendeltségi viszonyaik
határozzák meg y . E hierarchikus láncok „legalján" többnyire olyan intézmé-
nyek állnak, amelyek igénybevétele gyakori, fenntartásukra falusi méret ű la-
kosságszám is elegend ő (szatócsbolt, általános [elemi] iskola, háziorvos; de pl.
a bíróságoknak ilyen „falusi" szint ű intézményük nincs, ha csak a szabálysér-
tési ügyekben eljáró önkormányzatokat vagy rend őri szerveket nem számítjuk
az igazságszolgáltatás alsó szintjéhez). Ezeket az alapellátást nyújtó vagy más
néven falusi intézmények közé sorolhatjuk. A városhierarchia vizsgálatakor a
ritkábban jelentkez ő igényeket kielégít ő , a hierarchikus láncolatok középs ő-
felső szakaszán helyet foglaló intézményeket („városi" intézményeket) kell fi-
gyelembe vennünk.
- Ebbő l következik, hogy a több települést ellátó — tehát „központinak" t űn ő —
intézmények nem szükségszer űen városi intézmények; az aprófalvas térségek-
ben kialakult „centrum-falvak" központjai ugyan kisebb-nagyobb körzetük-
nek, mégsem városok.
- Az egyes intézmények hierarchikus értéke természetszer űleg időről időre vál-
tozhat; az újonnan jelentkez ő városi funkciók-intézmények többnyire fokoza-
tosan szétterjednek az országban. Látványos példát szolgáltatott e folyamatra a
közelmúltban — mint említettük — az autókereskedelem: a „szocialista kor-
szakban" hosszú éveken át csak a f ővárosban „osztogatták" a kiutalt személy-
gépkocsikat, majd egy-két nagyvárosban nyitott kirendeltséget az egyetlen au-
tókeresked ő cég, az állami kézben lév ő MERKUR. Tehát az autókereskedelem
országos, majd regionális funkció volt. A rendszerváltozás után rohamosan
terjedni kezdtek az autókereskedések, s vizsgálatunk idején 118 településen
működtek márkakereskedések, a nagyobb településeken természetesen egy-
szerre több is. Vagyis b ő egy évtized alatt az autókereskedelem országos, ill.
regionális funkcióból kisvárosi szint ű funkcióvá vált. Nagyobb távon hasonló
„pályát futottak be" pl. a gyógyszertárak, orvosok vagy akár az elemi iskolák
is. Mindez természetesen hosszabb távon nehezíti a hierarchia-vizsgálatok
eredményeinek az összehasonlítását.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 7
— A városhierarchia-vizsgálatoknál tehát nem egyszer űen számba vesszük az
egy-egy településen található városi intézményeket, hanem hierarchia-
szintenként tesszük ezt. Ugyanakkor az esetek többségében nem voltunk tekin-
tettel az egyes településeken található azonos intézmények számára, ill. a városi
szerepkörök volumenére, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan van összefüggés a
városi intézmények volumene — az azonos funkciót betölt ő intézmények volu-
mene! — és a település hierarchia-szintje között. Ha egy településen 1-2-3, a
másikban több tucat ügyvéd dolgozik, akkor egyaránt „ellátottnak" tekinthet ők e
téren, ám szinte bizonyos, hogy az egy városban dolgozó több tucat ügyvéd kö-
zött több lesz a specialista, mint a néhány ügyvéddel rendelkez ő településen, s
ez már e „szolgáltatás" terén is jelenthet magasabb hierarchia-szintet.
- A városi funkciók-intézmények volumene azonban külön vizsgálatok tárgyát ké-
pezheti. Azonos hierarchia-szint mellett is eltér ő lehet egyes városi funkciók
mennyisége, s ez szintén befolyásolja egy-egy város településhálózati helyzetét;
a városi intézmények volumene pl. szoros kapcsolatban áll a város vagy vonzás-
körzete lélekszámával. Néhány középvárosunk hierarchikus rangját els ősorban
nem „középvárosi" funkcióinak köszönheti, hanem tulajdonképpen „nagyra
nőtt" kisváros; népes vonzáskörzete nagy volumen ű kisvárosi funkciók jelenlétét
indokolja, s ez a tény emeli — a fent mondottak alapján — középvárosi szintre a
települést. Ilyen tendencia figyelhet ő meg pl. Kisvárda és Mátészalka esetében.
- A településhálózatban elfoglalt helyzetet a városhierarchia-szint, a városi
funkciók volumene mellett természetesen egy sor egyéb tényez ő is befolyásol-
ja, mint p1. a forgalmi helyzet, a „vidék" ellátásában játszott szerep, a bonyo-
lult vonzáskörzeti rendszerben elfoglalt hely és így tovább.
- A városhierarchia-vizsgálat — a mondottak alapján — egy sor, a városokkal
kapcsolatban felvet ődő kérdésre természetszer űleg nem ad választ (a városok
fejlettsége, típusai stb.). Csak közvetve kapcsolódik a hierarchia-vizsgálat az
újabban gyakori „versenyképesség"-vizsgálatokhoz, a „siker" alapján kialakí-
tott sorrendekhez, vagy a városok innovációs képességének meghatározásához,
noha a rangsorok közötti összefüggések fontos részei e vizsgálatoknak. (Pl.
milyen szerepe van a hierarchikus szintnek a versenyképesség alakulásában, a
„sikerben".)
A városhierarchia feltárására alkalmazott módszerek két alaptípusba sorolhatók:
A vizsgálatok egy részében nem kísérlik meg a városi funkciók részletez őbb
számbavételét, hanem vagy a városi szerepkör valamely „következményét" mérik,
mint p1. Christaller, W. német geográfus az 1930-as években Dél-Németországban
végzett vizsgálatai során, aki a telefonel őfizet ők számában találta meg a „központo-
sultság" mérőszámát (Christaller 1933), vagy pedig valamely városi funkció terén
kialakult hierarchikus rangsort „viszik át" a városi funkciók egészére, elkerülend ő
az egyes mutatók összegzésének nehézségeit. Így járt el p1. Major Jen ő, aki a kiske-
reskedelmi szerepkör mér őszámai alapján határozta meg a magyarországi városok
rangsorát a hatvanas évek elején (Major 1964). De ide sorolandó Kubinyi András-
nak a középkori magyarországi városhierarchia feltárására tett kísérlete is, aki az
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
8 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
egyes településekb ől a bécsi, ill. a krakkói egyetemre érkez ő hallgatók száma alap-
ján mutatta ki a hierarchikus tagolódást (Kubinyi 1971). A hierarchia-vizsgálatok
többsége viszont „tételesen" kívánja számba venni a városi intézmények jelenlétét,
esetleg mennyiségi adataikat, mintegy leltározva a városi funkciókat.
Kétféle gyakorlat — ill. a mögötte álló elméleti megfontolás — alakult ki abban a
tekintetben, hogy a hierarchia-szint a városokban található intézmények — meglétük,
volumenük, hierarchikus szintjük stb. — alapján határozható-e meg, vagy a városi
szolgáltatásoknak a „vidékre jutó" hányada alapján. Ez utóbbi felfogás, ill. eljárás
abból indul ki, hogy a város a földrajzi munkamegosztásban a „vidék ellátója" sze-
repét játssza, településhálózati szerepe (hierarchikus rangja) tehát a vidéknek nyúj-
tott szolgáltatások volumenével határozható meg 6.
Ez az eljárás elméletileg is támadható: a város „saját" lakosságszáma egész egy-
szerű en a vonzáskörzet része, éppen úgy, mint a közigazgatási határain kívül es ő
terület. Számos gyakorlati megfontolás is ellene szól: egy olyan országban, ahol a
városhálózat szervez ődési elvei eltér ő ek tájanként — mint pl. hazánkban az Alföld és
a Dunántúl eltér ő településszerkezet ű területein —, ugyanolyan összetétel ű-
volumenű városi funkció „jelent ő ségtöbblete" eltér ő'.
A magyarországi városhierarchiát több id ő pontra is meghatároztuk, mindenkor az
adott országhatárok között. E vizsgálatok közül jelen tanulmányunkban az 1910-es,
1965-ös, 1995-ös és a 2000-es vizsgálatok eredményeit vetettük össze egymással.
Valamennyi esetben a városi funkciók-intézmények megléte-hiánya alapján jelöltük
ki a települések helyét a hierarchiában, vagyis a „leltározó" módszert alkalmaztuk.
A figyelembe vett intézmények száma 90-100 között mozgott. Ezen intézményeket
nem tekintettük úgy, mintha ezek tennék ki egy-egy település (teljes) városi szerep-
körét, hanem a lakmuszpapír szerepét szántuk nekik, feltételezvén, hogy jelenlétük
jelzi a települések város-voltát, illetve hierarchia-szintjét. A kiválasztott mutatókat
előfordulásuk gyakorisága („diszpenzációs értékük") alapján hierarchikus szintekbe
soroltuk. A hierarchikus szintek számát tapasztalati úton határoztuk meg; számuk
valamennyi vizsgálat esetében hat volt:
— országos hatáskörű intézmények,
— regionális hatáskörű intézmények,
— megyei hatáskörű intézmények,
— középvárosi intézmények,
— kisvárosi (járási hatáskör ű) intézmények,
— mikrotérségi szint ű — városi funkciójú! — intézmények.
A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a települések az egyes hierarchia-szintek
mutatóiból milyen mértékben részesednek; az egyes városok abba a legmagasabb
szintbe kerültek besorolásra, amelyben még a mutatók legalább kétötödével rendel-
keztek. A városi szerepkör ű települések csoportján belül — csakúgy, mint az intéz-
mények körében — 6 hierarchia-szintet különböztettünk meg (f őváros, regionális
központok, megyeközpontok, közép- és kisvárosok, „városkezdemények"). A nyert
eredményeket a 2-3. ábrák tartalmazzák.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 9
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
10 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 • 1
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 11
A városhierarchia hosszú, közép- és rövid távú változásai
Módszertani megjegyzések
A több id őpontra végzett vizsgálatok szemlélete és az alkalmazott módszerek a
lehetőségekhez mérten azonosak voltak; ez megkönnyítette a nyert eredmények
összehasonlítását.
Ugyanakkor természetszer űleg teljesen azonos módon nem lehetett lefolytatni a
vizsgálatokat, nem lehet teljesen azonos mutatórendszert kialakítani. A városi funk-
ciójú intézmények az évtizedek során cserél ődtek, a 20. század elejének egyes váro-
si intézményei megszűntek, mások id őközben keletkeztek (pl. a m űvese-állomások,
vagy olyan hivatalok, mint a környezetvédelmi felügyel őségek). A többé-kevésbé
azonosítható intézmények — p1. a gimnáziumok, a bíróságok stb. — településhálózati
szerepe, elterjedtsége alapvetően megváltozhatott. A középiskolák a 20. század
elején még csak elvétve fordultak el ő kisvárosokban, a középvárosi szintet jelezték,
ma viszont már a kisvárosi szint alá „süllyedtek". A társadalomban betöltött szere-
pük is változott, így pl. az igénybevételük gyakorisága, az igénybevev ők köre, tár-
sadalmi állása stb., arról nem is beszélve, hogy az id őközben rendkívül differen-
ciálttá váló középiskola-állomány figyelembevétele a településhierarchia kialakítá-
sánál nem lehet azonos a korábbiakkal. Így tehát a különböz ő időpontokban végzett
vizsgálatainkat azonos elvek-módszerek alapján folytattuk, de a statisztikai bázis
változott, változott egyes intézmények társadalmi-településhálózati szerepe-helye is,
ami a részletekbe men ő, rigorózus összevetést nehezíti.
Természetesen lényegesen változott a városok szerepe a településhálózatban, a
lakosság ellátásában, a társadalom szerveződésében. Az a tény, hogy pl. 1870-ben
az akkori országterület lakosságának nem egészen 15%-a élt városokban (ponto-
sabban városi jogállású településeken), 1910-ben 20,4%-a, ma pedig kereken két-
harmada, egymagában jelzi a városok mer őben eltérő szerepét a településhálózatban.
Megváltozott a városok elérhet ősége, a városi szolgáltatások igénybevételének lehet ő-
sége, gyakorisága, az igénybevev ők köre. Több ízben változott a városok társadalmi
„képlete". E változások természetesen messze túllépték a városhierarchia kereteit,
illetve fogalomkörét, melynek a hierarchikus rangsorokban elfoglalt helyzetre való
egyszerűsítése természetszer űleg csak a változások egyes aspektusait adja vissza.
A két széls ő , vizsgált időpont (1910-2000) között két ízben is gyökeresen válto-
zott az ország társadalmi berendezkedése, a tulajdonviszonyok, a társadalom- és
gazdaságszervezés mikéntje, a politikai berendezkedés, a közigazgatás stb. Mindez
természetesen messzemen ően kihatott a városfejl ődésre, a városi élet szervez ődésé-
re, a városhierarchia alakulására;nehezíti pl. a piaci alapon — vagy legalábbis a
részben piaci alapokon szervez ődő városhálózat és az adminisztratív módszerek-
—
kel szervezett-fejlesztett városhálózat összehasonlítását. Alapvet ően megváltoztak a
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
12 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
városhálózat — s ennek elemeként a városhierarchia — szervez ődési elvei a második
világháború (illetve a „fordulat éve") és a rendszerváltozás (1990) után s.
A nagytávú összehasonlításnál (1910-2000) figyelembe kell vennünk, hogy köz-
ben lezajlott hazánkban a „fordista típusú" iparosítás, a gyáripar, a bányászat, a
tömegtermelés városokat hívott életre, pontosabban városi méret ű népességtömörü-
léseket, — mert nézetünk szerint az ipar nem számítható a szorosabb értelemben vett
városi funkciókhoz —, melyek többsége aztán városi funkciókra is szert tett. A tömeg-
ipar, mivel telephelyei jórészt az energiaforrásokra és nyersanyaglel őhelyekre tele-
pültek, a meglév ő településhálózattól függetlenül hozta létre a népességtömörülése-
ket, városokat, jelent ős mértékben átrendezve a településhierarchiát (nemcsak „új"
városokat teremtve, hanem a környez ő „régieket" is sorvasztva, pl. Ajka Devecsert,
Kazincbarcika Edelényt, Tiszaújváros Mez őcsátot stb.).
Az utóbbi két évtized viszont már Magyarországon is a „posztfordista" korszak
beköszöntét jelentette, s e folyamat jóval gyorsabb volt, mint a legtöbb fejlett or-
szágban, mert a „természetes" technológiai-gazdasági folyamatok mellett hazánk-
ban a piacgazdaság viszonyai között gazdaságtalannak bizonyult szocialista nagy-
vállalatok, ill. ágazatok — szénbányászat, uránérc-bányászat, kohászat stb. — gyors
felszámolása, a KGST-piac összeomlása is közrejátszott a gyáripar területi és struk-
turális átalakulásához. Ennek következményei mára már a városhierarchia alakulá-
sában is felismerhet ők (pl. Ózd a „kisvárosok" közé „süllyedt").
Végül a (nagytávú) összehasonlításnál nem hagyható figyelmen kívül az
országterület drasztikus mérték ű megváltozása az els ő világháború után (Trianon);
az államterület harmadára zsugorítása a mai határokon „belül maradt" városokon is
sokrétű hatást gyakorolt, önmagában átrendez ődésre kényszerítve az ország város-
hálózatát. (Nemcsak a határközeli városok vonzáskörzete csonkult, s indította el e
városok „süllyedését" — Balassagyarmat, Sátoraljaújhely, Sopron, K őszeg, Szentgott-
hárd, Barcs, Szeged stb. —, hanem a „várostalanná" vált tájakon ösztönözte egyes
települések „emelkedését" — Mátészalka, Berettyóújfalu, Baja stb. —, megváltoztatta
Budapest pozícióját az országban, elszakította a legjelent ősebb regionális központok —
Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad stb. — többségét stb.).
Hosszú távú változások
A nagytávú változásokat (1910-2000) véve szemügyre, a városhálózat struktúrá-
jában és az egyes hierarchikus szintekbe sorolt városállományban egyaránt szembe-
ötl ő a meg őrzés-változás egysége; a feltételek nagyarányú módosulását figyelembe
véve hangsúlyoznunk kell a városhálózat viszonylagos állandóságát.
Ezt az állandóságot tükrözi a városhierarchia alig módosuló struktúrája. Mind a
négy időpontra egy hatfokozatú rendszer adta vissza a hierarchikus rangsor f ő törés-
vonalait (1. fentebb). E hierarchikus tagolásnak lehetnek szubjektív elemei is, ám
Budapest településhálózati helyzete (vitathatatlan els ősége, az országon belüli s a
városállományhoz mért kiemelked ő súlya, a mindenkori városi jellemz ők hiányta-
lan megléte, az ország gazdasági, társadalmi, politikai életében játszott szerepe stb.)
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 13
mindvégig egyértelm ű volt. Minden időpontban egyértelmű volt néhány település
kiemelkedése a megyeszékhelyek sorából; e városok országrésznyi területek városi
javakkal való ellátását végezték (regionális központok) 9 .
Mindmáig „természetes" hierarchia-szint a megyeközpontok szintje is, különösen
a polgári közigazgatás kialakítása óta, noha a polgári korszak kezdetén a megye-
székhelyek és a megyeközpontok hierarchikus szintjébe sorolt városok köre megle-
hető sen eltért egymástól. A polgári igazgatás kiépítésekor ugyanis jó néhány vár-
megyében egész egyszerűen hiányoztak azok a jelent ősebb városi funkciókkal ren-
delkező települések, amelyekbe a megyei intézmények telepíthet ők lettek volna, így
egy sor alacsony hierarchia-szint ű település vált megyeszékhellyé, s a közigazgatási
szerep mellé csak lassabban társultak a hierarchikus szintre jellemz ő egyéb intéz-
mények, ill. a városi lét ‚járulékos" jegyei, mint a magasabb lélekszám, városias
településkép és infrastruktúra, nagyobb számú polgárság és így tovább (Alsókubin,
Liptószentmiklós, Fogaras, Csíkszereda, Aranyosmarót, Ipolyság, Dics őszent-
márton stb.). A „szocialista korszak" végén viszont teljes volt az egybeesés a „me-
gyeközpontok" és a megyeszékhelyek között, s az elmúlt tíz évben is csak Salgótar-
ján hierarchikus helye kérd őjeleződött meg a megyeközpontok között, és Sopron
„emelkedett" ez utóbbiak közé megyeszékhely-funkció nélkül.
Valójában csak a „középvárosi" hierarchia-szint vitatható mind a 20. század ele-
jén, mind napjainkban.
E szintnek a magyar közigazgatási szisztémában nincs megfelel ője (nem volt a
„szocialista korszak" településhálózat-fejlesztési koncepcióiban sem), a különféle
igazgatási, állami intézmények telepítésénél is mell őzték és mell őzik a megyei és a
‚járási" szint közé es ő hierarchikus fokozatot; napjainkban a funkciók e körében
nem is található jellegzetesen e hierarchikus fokozathoz köt ődő intézmény.
A kisvárosok (,járási székhely-szint ű központok") ismét „természetes" elemei a
településhierarchiának, létüket a közigazgatás területi rendszere is igazolta (és for-
málta is ezen szint állományát, intézményrendszerét), legalábbis 1984-ig — ekkor
szüntették meg végérvényesen a járásokat —, illetve 1990-ig, a városkörnyékek
megszűntéig. Ám az igazgatási, államszervezési, igazságszolgáltatási intézmények
területi szervezetének kialakításában továbbra is kitüntetett szint a kisvárosok köre,
a városi bíróságoktól az APEH-kirendeltségeken, földhivatalokon, rend őrkapitány-
ságokon át a t űzrendészeti feladatokat ellátó t űzoltóságokig. Legfeljebb ezen intéz-
mények székhelyeinek száma csökkent, f őleg az 1960-as, 1970-es évek járásössze-
vonásainak eredményeként. Természetesen az említett „igazgatási" funkciók mellett
a piaci szférában vagy a kultúra-egészségügy területén is számos jellegzetes „kisvá-
rosi" intézmény m űködik (napjainkban a középiskoláktól az utazási irodákon át a
kórházak belosztályáig).
A középvárosokhoz hasonlóan némi bizonytalanság a kisvárosi szint alatt mutat-
kozik. Az is nyilvánvaló, hogy a többé-kevésbé teljes kör ű kisvárosi szolgáltatáso-
kat nyújtó, a ‚járulékos" városi jegyekkel — városi tradíció, városkép, népességszám
stb. — rendelkező települések mellett léteznek olyan települések is, amelyek nem
tekinthetők „komplett" városoknak ugyan, de rendelkeznek bizonyos városi intéz-
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
14 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
ményekkel, szerepkörökkel. Így szükségesnek mutatkozik — s mutatkozott korábban
is — egy hatodik, a kisváros „alatt" elhelyezked ő szint kijelölése. E hierarchikus
fokozat esetében gondot inkább a falusi szint felé való elhatárolás jelent, mert két-
ségtelen, hogy a „ városi minimum" meghatározása szubjektív megítélést is tükröz.
A településhierarchia viszonylagos stabilitását jelzi a városi funkciójú települések
számának alakulása (1. táblázat). Különösen felt űnő az egyértelm űen városi funk-
ciót ellátó települések — a fő város és az I—IV. fokozatba sorolt városok — számának
állandósága: 1910-ben a jelenlegi országterületen 125 (Budapesttel együtt), a 2000.
évi vizsgálat szerint 122 magasabb hierarchia-szint ű város létezett, igaz a hatvanas
évekre vonatkozó vizsgálat ennél több, 142 „valódi" várost regisztrált.
1. TÁBLÁZAT
A városállomány hierarchikus tagolódása, 1910-2000
Az egyes hierarchia-szintekbe tartozó városok száma*
(Hierarchical Division of the Cities 1910-2000
Number of Cities in Each Hierarchical Level)
Hierarchia-szint Központok száma
1910 1965 1995 2000
I. Regionális
4 5 5 5
központok
II. Megyeközpontok 20 12 14 13
III. Középvárosok 21 33 25 25
IV. Kisvárosok 79 91 83 78
/-/V. összesen 124 141 127 121
*A mai országterületen.
Forrás: Saját szerkesztés.
A regionális központok száma id ő közben Miskolccal gyarapodott; lényegesebben
változott a megyeközpontok száma, 21-rő l 13-ra csökkent. Ebben egyrészt a megye-
székhelyek számának csökkenése játszott szerepet; (1910-ben a mai országterületen
23 megyeszékhely funkcionált, 1922-1950 között pedig 25), másrészt az 1910-ben
a megyeközpontok között szerepl ő , de megyeszékhely ranggal nem rendelkez ő
városok — a közigazgatási „függés" növekedésével párhuzamosan — a középvárosok
közé süllyedtek (Nagykanizsa, Pápa, Baja — ez utóbbi 1920-1950 között Bács—
Bodrog megye székhelyének szerepét töltötte be). A közép- és kisvárosok száma
1910-hez viszonyítva alig változott, igaz, 1965-ben mindkét hierarchia-szinten
némiképp emelkedett a központok száma.
Az egyes hierarchia-szintekbe sorolt városállomány változásait véve szemügyre,
ugyancsak a változások és az állandóság egysége figyelhet ő meg. 1910-ben az
akkori országterületen 10 város töltötte be a regionális központok szerepkörét
(a *-gal jelzett települések regionális funkciói hiányosak):
1. Zágráb 6. Temesvár
2. Pozsony 7. Szeged*
3. Kolozsvár 8. Nagyvárad*
4. Kassa 9. Pécs*
5. Debrecen 10. Győr*
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 15
További két város, Arad és Brassó pedig csak részben látta el a regionális funk-
ciókat. Vagyis a jelenlegi öt regionális központunk közül négy már a 20. század
elején is hasonló szerepet töltött be, csupán Miskolc „felzárkózása" esett a 20. szá-
zadra; e folyamatot részben Kassa versenyének megsz űnése, részben a „szocialista
korszak" Miskolcot támogató településpolitikája — Nagy-Miskolc kialakítása Diós-
győr s a környező községek hozzácsatolásával, egyetem alapítása, nagyarányú ipari
és infrastrukturális beruházások stb. — indította el. (Miskolc egyébként már
1910-ben is a mai országterület 6-7. városa volt.)
A regionális központok kapcsán megjegyzend ő, hogy mit sem változott e hierar-
chia-szint és a Budapest közötti „szakadék". Nem igazolódott az a felfogás, hogy a
főváros „túlsúlya" kizárólag a trianoni határmegvonástól datálódik. Már a 20. szá-
zad elején is a városi szolgáltatások igen magas hányada koncentrálódott Budapest-
re. Az ország lakosságának 4,8%-át (1910) tömörít ő főváros a városi funkciók ará-
nyára utaló „mutatókból" esetenként 20-62%-kal részesedett (2. táblázat). Mind-
ehhez járult, hogy a gazdasági életben, a kultúrában a f őváros „kliensi" viszonyba
kényszerítette a „vidéket", ami a Budapesttel szembeni ellenérzések egyik forrása
(a „másság" mellett) I°. Meglepő, hogy a regionális központok potenciális vonzás-
körzeteinek nagysága (lélekszáma) alig változott egy évszázad alatt, átlagosan nem
haladta-haladja meg az 1-1,2-1,5 millió f őt, ami nem elegend ő „igazi" nagyváros
kialakulásához. (Igaz, egynémely egykori regionális központ potenciális vonzás-
körzetében ma már ennél többen élnek.)
2. TÁBLÁZAT
Budapest részesedése néhány városi funkcióból, illetve arra utaló „mutatóból", 1910
(Share of Budapest in Several Civic Functions, and in the Relating "Index", 1910)
Budapest részesedése az országos
Városi funkció, illetve mutató
értékb ől, %
1. Ingatlanokra felvett jelzálog 61,3
2. Egyetemi és főiskolai hallgatók száma 61,9
3. Banki tőke 60,0
4. Napilap és folyóirat-kiadás 47,3
5. Kezdeményezett távbeszélgetések száma 41,5
6. Gyáripari dolgozók száma 32,7
7. Feladott táviratok száma 26,4
8. Kereskedelemb ől élő kereső 23,3
Forrás: Saját szerkesztés.
A regionális központok különböző időpontokban elfoglalt pozícióinak összeveté-
se a hierarchikus jellemz ők szívós továbbélésére utal. Miskolc a 20. század elején
még csak a regionális központtá-válás küszöbére jutott, s hiába „szabadult meg"
Kassa versenyét ől, hiába ajnározták a szocialistának mondott érában, késését
mindmáig nem tudta behozni. A Kisalföldön Gy őr gazdasági súlya egy sor regioná-
lis központét felülmúlta, adminisztratív-kulturális téren viszont nem vált „régiója"
egyértelmű központjává, s őt a regionális- és megyeközpontok között ingadozott
(1900-ban vizsgálataink szerint nem is volt regionális központ), s a helyzet mind-
máig alig változott.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
16 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
A megyeközpontok körében látszólag a változás dominál: az 1910. évi 21 megye-
központtal szemben ma csak 13 város alkotja ezt a hierarchia-szintet. Ám az állan-
dóságot jelzi, hogy a mai 19 megyeszékhelyünk közül 4 a századel őn regionális,
további 12 megyeközpont volt (közülük Kecskemét és Békéscsaba úgy, hogy akkor
még nem töltött be megyeszékhely-funkciót), csupán Salgótarján és Tatabánya
pályája emelkedett meredeken a szocialista érában, ekkor nevezték ki őket megye-
székhellyé, s igyekeztek városi szerepkörüket is kiépíteni. (Ez Salgótarján esetében
mindmáig fél sikerrel járt: a hatvanas években még nem töltötte be a megyeközpont
funkcióját, majd rövid „látogatás" után ma már ismét nem felel meg a megyeköz-
pontok feladatainak.) Vagyis megyeközpontjaink többsége e szerepkör ellátásában
nagy tradíciókkal rendelkezik, fontos „kristályosodási pontokat" képeznek a ma-
gyarországi településhálózatban.
Ha a hosszú távú tendenciákat az 1910-es megyeközpontokra vonatkoztatva vizsgál-
juk, kétségkívül a változások jelent ősebbek, ugyanis 8 város (az 1910-es megyeközpon-
tok 43%-a), kikerült ebb ő l a hierarchikus csoportból: Miskolc „felemelkedett" a regio-
nális központok közé, a többi alacsonyabb hierarchia-szintre süllyedt (4. ábra). Ezek:
— Nagykanizsa — 1910-ben, csak a mai országterületen található városokra vo-
natkoztatva, a 13. helyen,
- Sátoraljaújhely — a 14. helyen,
— Esztergom — a 17. helyen,
— Balassagyarmat — a 20. helyen,
— Gyula — a 22. helyen,
— Pápa — a 23. helyen,
- Baja — a 24. helyen állt.
E hét város közül a legnagyobb vesztes minden bizonnyal Sátoraljaújhely. A süly-
lyedése folyamatos: 1910-ben a mai országterület 14. városa, a hatvanas évek köze-
pén a 36. — és ezzel a helyezéssel a középvárosok között foglalt helyet —, ma az
50-51., s egyértelm űen kisvárosi funkciókat lát el. A nagyfokú hanyatlás okai is-
mertek: mint hegyaljai város, már a sz őlőtermelés, ill. a borkereskedelem 19. szá-
zadi visszaesését, ill. a filoxéra-vész pusztításait megsínylette, ám népes megyéje
igazgatási és kereskedelmi központjaként még látványos karriert futott be a dualiz-
mus korában, lélekszáma 1870 és 1910 között megduplázódott, s elérte a 20 ezer
főt. Az els ő világháború után megvont határok megyéje, igazgatási és gazdasági
hinterlandja kétharmadától megfosztották, vasúti csomópontból helyi érdek ű vasút
végállomásává min ő sült vissza, maga s megmaradt vonzásterülete — a Bodrogköz, a
Hegyköz — perifériává vált. A második világháború tovább rontott helyzetén: a
háború végén közel 4 ezer f ő nyi zsidó lakosságát hurcolták el, ezzel az egyéni s
kollektív tragédián túl a kereskedelemben, a kisiparban, a szolgáltatások terén,
vagyis a városi funkciók terén is alig pótolható űr keletkezett, majd a megyeszék-
hely-szerepkör elvesztése (Zemplén megye beolvasztása Borsod-Abaúj-Zemplénbe)
„végzetesen" hatott településhálózati helyzetére. Sz űkebb vonzásterülete is depresz-
sziós térséggé vált, a megye ipari beruházásai is elkerülték a várost és környékét.
Ma környéke hátrányos helyzet ű terület, a város hanyatlása szemmel látható: a
nyilvánvaló hanyatlás, az általa generált rossz közérzet, letargia a térség konszolidá-
lásának gátja. Sátoraljaújhely esetében a „süllyedés" megállítása céljából indokolt
lenne küls ő területfejlesztési támogatás nyújtása a városnak.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 • 1 Fel is út, le is út ... 17
*m 4- r=,>
‘----- ---. ' _.,:5, , . 1:. . . 1_, c:. .—
,..
.,
, 1,o-5 1;
,,,,„. ) 4,
.7\7, •11—..k -r.......,
',., l• , Ni.i. "e„...."
'
\,__ 2 ,. . ,.
_. 1 .8 /:....... ..»
,:, c.,
.. ,:::› z .) ,. .
,:, ,-,;-, ,
•
.-." 4
I .1 n- -
---;-f------ -
1, ,-3/
-... t lk„. 10 ,,' -g-- a
0
E<
a háztartási bolt ruházati szaküzlet —» hasz-
náltautó-kereskedés autós márkabolt műkereskedés; ez esetben az igénybevétel gyakorisága, a
fenntartásukhoz szükséges vásárlóközönség száma alakítja a hierarchikus rangsort. A közoktatásban az
óvoda az általános iskola alsó tagozata —› fels ő tagozata --> a középiskolák a f ő iskolák, egyete-
mek alkotják a hierarchikus láncolatot; ezen intézmények egymásra épülése nyilvánvaló. A városi
bíróságokat megyei bíróságot --> a táblabíróságokat —› és a Legfels őbb Bíróságot bizonyos szerve-
zeti kapcsolatok is hierarchikus láncba f ű zik.
6
Így járt el W. Christaller, aki a telefonállomások „jelent őségtöbbletét" határozta meg, azt számítva ki,
hogy egyes településeknek a regionális átlaghoz képest több vagy kevesebb telefonel őfizetője van-e,
mint amennyi lakosságszáma alapján megilletné. Ezt a megközelítést alkalmazta Major Jen ő a már
említett vizsgálatában; ő a kereskedelmi forgalom jelent őségtöbbletét számította a
K = F, —L "L m
képlettel, ahol a K a központ jelent őségtöbblete, F, = a város szaküzleteinek éves forgalma, és
L,„ = a megye lakosságszáma. Teljesen hasonló eljárást alkalmazott Gál Zoltán a 20. század eleje
pénzintézeti hierarchiájának meghatározásakor.
Magyarországon pl. Hódmez ővásárhelynek — alig 2-3 község tartozván vonzásterületéhez — „jelent ő-
ségtöbblete" elenyész ő, szemben pl. a valamivel szerényebb városi funkciókkal rendelkez ő Pápával
vagy Gyöngyössel, ahol a városi szolgáltatások jelentékeny hányada „jut vidékre". (Vizsgáltuk — s a
későbbiekben ismertetjük — a városok központi funkciójú intézményeinek szerepét a vidék ellátásában.
Kiszámítottuk a városi intézmények „jelent ő ségtöbbletét"; Hódmez ővásárhely esetében a városi szol-
gáltatásoknak 1,7%-a, Pápa esetében 2I,9%-a, Gyöngyös esetében 37,5%-a „jut vidékre".) Ezért
Hódmezővásárhely nem tekinthet ő városnak?
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s I Fel is út, le is út ... 39
8
Ezek részletes számbavételére itt nincs lehet őségünk, csupán megemlítjük, hogy a negyvenes évek
végétő l
—az állam a társadalom és a gazdaság szinte minden szegmensét teljes ellen ő rzése-irányítása alá von-
ta; államosította a társadalmat és a gazdaságot. Ez egyben a társadalom és gazdaság — s benne a tele-
püléshálózat — „felülről" való irányítottságát, a piaci viszonyok kikapcsolását, az. autonómiák — így
a települési autonómiák — felszámolását, az er ő s urbanizációt jelentette.
—A városi funkciójú intézmények tulajdonosa is — közvetlenül vagy közvetve — az állam lett. Ezen
intézmények létesítése, megszüntetése, fenntartása, fejlesztése, „profiljának", olykor m űködési terü-
letének meghatározása szintén — végs ő soron — állami feladat volt, „felülr ől" történt.
—Mindez az intézményszervezés terén az uniformizáltságot, a koncentrációt, a sz űk „választékot",
egyes intézmények monopolizált helyzetét, a közigazgatási beosztáshoz való er ős köt ődést eredmé-
nyezte. Pl. banki szolgáltatásokat évtizedeken át csak az MNB és az OTP látott el az országban, egy-
séges hierarchikus rendszerbe foglalva, azonos hatáskörökkel, tevékenységi fajtákkal. Ilyen körül-
mények között pl. „regionális pénzügyi központok" kialakulása elképzelhetetlen volt. Hasonló elvek
szerint működött az egészségügyt ő l kezdve a helyi sajtóig az államosított társadalom szinte minden
intézménye. A városi intézmények m űködési területeit is többnyire adminisztratív úton jelölték ki,
azok a közigazgatási határokhoz igazodtak; ebb ől következett, hogy a közigazgatási központok szin-
te azonos intézményhálózattal rendelkeztek, s nemcsak az államigazgatás területén, hanem az „álla-
mosított" társadalmi-gazdasági feladatok ellátása terén is (múzeumi igazgatóságok, megyei könyvtá-
rak, levéltárak, idegenforgalmi hivatalok, távirati iroda, napilapok és így tovább). Ez az intézmény-
telepítési elv pl. a megyeszékhelyek intézményhálózatát, hierarchia-szintjét igen hasonlatossá tette, a
„megyeszékhely-szint" meglehet ősen zárt, masszív településcsoportot jelentett évtizedeken át.
1990 után a piaci szervez ődés, a piaci szempontokat figyelembe vev ő telephelyválasztás ismét teret
nyert, fő leg a gazdaságban, a vállalkozások terén, a szolgáltatásokban, ám a legtöbb „költségvetési"
intézmény ma is a „régi" gyakorlat alapján szervez ődik, akár indokolt ez, akár nem. Ezért bizonyul
még napjainkban is „mozdulatlan" település-csoportnak a megyeszékhelyek köre, és ezért tükröz ődnek
még ma is a hatvanas—nyolcvanas évek egyes közigazgatás-szervezési döntései mindmáig a városháló-
zaton, a településhierarchián. (Pl. a járási székhely-rangjukat „korán" elveszt ő települések városi sze-
repkörét erősen megviselte a döntés, s a városi rangra való emelés kés őbb nem „állította" helyre városi
szerepkörüket.)
Természetesen a regionális központok „feladatköre" is változott s egyes települések besorolása e
hierarchia-szintbe nem volt egyértelm ű. 1910-ben Arad és Brassó besorolása kérdéses, s néhány, a
megyeközpontok közé került város rendelkezett több regionális intézménnyel: Sopron, Szombathely,
Nagyszeben, Marosvásárhely, Miskolc stb. A trianoni határmegvonás után pedig Gy őr regionális sze-
repköre bizonyult vitathatónak.
10
A budapesti szellemi elit, a modern gazdasági ágakhoz köt ődő polgárság, Ady és eszmetársai „fejl ő-
dés" iránti lelkesedése mellett (Ady írta: „Sohasem kényeztették el ebben az országban a városokat.
De ilyen rosszindulat se tombolt még a városok ellen... A város a láz, a nyugtalanság, a munka és a
fejl ő dés. Egyszóval a Város: a kultúra.") a politikai elit és „holdudvara" — közhivatalnokok, publicis-
ták, szakírók stb. — körében a városellenesség már a dualizmus korában is általánosnak mondható. A
városellenes publicisztika els ő számú célpontja Budapest. Példánkat egy „tudományos" m űbő l —
Mártonffy 1938 — vettük: „Minden, ami szép, ami drága, az egyetlen kedvencre halmoztuk s a küls ősé-
geken túl nem terjedt vágyunk, akár egy hiú parven űnek. Arra senki sem gondolt, hogy mi a város, a
fő város hivatása a nemzet egésze szempontjából s mik a feltételei annak, hogy jól betölthesse ezt a
hivatását. Öncélú városiasodás és városimádat vett er őt a nemzeten s az ország népe mintegy b ű völten
hordta kincseit a városba, hogy áldozhasson a bálványozott kedvenc oltárán... Nem bánta, hogy a vá-
ti ros a magyar nép természetes kivirágzása-e vagy idegenlelk ű Moloch...."
Az 1910-es kisvárosok közül e hierarchiaszintr ől kirostálódott települések:
1. Csurgó 11. Gyönk 21. Edelény
2. Tokaj 12. Vasvár 22. Túrkeve
3. Battonya 13. Devecser 23. Ráckeve
4. Jászapáti 14. Mezőcsát 24. Szentl őrinc
5. Kunszentmiklós 15. Abony 25. Sásd
6. Hajdúnánás 16. Tab 26. Enying
7. Abaújszántó 17. Kunhegye 27. Lengyeltóti
8. Nagykálló 18. Csepreg 28. Pécsvárad
9. Bácsalmás 19. Szikszó 29. Adony
10. Szécsény 20. Tiszalök 30. Vál
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
40 Beluszky Pál — Gy őri Róbert TÉT XVIII. évf. 2004 s 1
Irodalom
Beluszky P. (1967) A magyar városok központi szerepköre. — Statisztikai Szemle. 45.542-563. o.
Beluszky P. (1973) Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz, 1900-1970. — Földrajzi
Értesítő. 22.121-142. o.
Beluszky P. (1990) A polgárosodás törékeny váza — városhálózatunk a századfordulón. — Tér és Társa-
dalom. 4 13-56. o.
Beluszky P. (1999) Magyarország településföldrajza. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Beluszky P. (témavezet ő) (2003) A magyarországi városok általános áttekintése. Kézirat. MTA RKK
Budapesti Osztály, Budapest.
Beluszky P.—Gy őri R. (2003) „A város a láz, a nyugtalanság, a munka és a fejl ődés." Magyarország
városhálózata a 20. század elején. — Korall. 11-12.199-238. o.
Bulla B.—Mendöl T. (1947) A Kárpát-medence földrajza. Budapest.
Christaller, W. (1933) Die zentralen Orte in Süddeutschland. Fischer Verlag, Jena.
Enyedi Gy. (1988) A városnövekedés szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Hirschler Rezs ő
Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Gál Z. (1997) A magyarországi városhálózat összehasonlító vizsgálata a banki betétforgalom alapján
1910-ben. — Sasfi Cs.—Németh Zs. (szerk.) Kőfallal-sárpalánkkal. Rendi-polgári társadalom. 7.
Csokonai Kiadó, Debrecen. 50-68. o.
Gyáni G.—Kövér Gy. (1998) Magyarország társadalom-története a reformkortól a második világháborúig.
Osiris, Budapest.
Gyimesi S. (1975) A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet id őszakában. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
Hajdú Z. (2001) Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Kubinyi A. (1971) A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez.
22.58-78. o. —TelpüéstudományiKözleményk.
Major J. (1964) A magyar városhálózatról. — Településtudományi Közlemények. 16.32-65. o.
Major J. (1974) Adalékok a két világháború közötti magyar településfejl ődés történetéhez. — Település-
tudományi Közlemények. 24.
Mártonffy K. (szerk.) (1938) A mai magyar város. Budapest.
Mendöl T. (1963) Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Mumford, L. (1985) A város a történelemben. Gondolat. Budapest.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Niedermüller P. (1994) A város: kultúra, mítosz, imagináció. — Mozgó Világ. 20.5-17. o.
Oudin, B. (én.) A város védelmében. Corvina. Budapest.
Papp A. (1983) Az Alföld vonzásközpontjai és vonzáskörzetei a XX. században. Az alföldi kutatás
feladatai. Békéscsaba. 147-169. o.
Park, R.E. (1925) The City: Suggestions for the Investigtion of Human Behaviour in The Urban
Environment. Chicago.
Pounds, N.J.G. (1997) Európa történeti földrajza. Osiris. Budapest.
Prinz Gy. (1914) Magyarország földrajza. Magyar Földrajzi Intézet Rt., Budapest.
Rechnitzer J. (2002) A városhálózat az átmenetben, a kilencvenes évek változási irányai. — Tér és Társa-
dalom. 3.165-183. o.
Szigeti E. (1997) Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. — Területi Statisztika. 66-82. o.
Vörös K. (1982) Pécs a 20. század elejének magyarországi városhálózatában. — Sándor L. (szerk.)
Tanulmányok Pécs város történetéb ől. Pécs, 73-82. o.
Beluszky Pál - Győri Róbert : Fel is út, le is út... (Városaink településhierarchiában elfoglalt
pozícióinak változásai a 20. században.) Tér és Társadalom 18. évf. 2004/1. 1-41. p.
TÉT XVIII. évf. 2004 s 1 Fel is út, le is út ... 41
RISE AND FALL...
CHANGES IN HIERARCHICAL POSITION OF THE HUNGARIAN
CITIES IN THE XX. CENTURY
PÁL BELUSZKY - RÓBERT GY ŐRI
In order to survey the changes in the settlement pattern, this essay compares the results of
empirical hierarchy research carried out for the years 1910, 1965, 1995, 2000, with those of
the analysis that was made for specifying the quantitative characteristics of urban functions.
Considering the results, we can state that 20 th century urbanization did not result in a
spectacular increase in the number of settlements with urban functions, and that the structure
of the urban hierarchy appeared to be stable for the last century—even if the composition of
certain hierarchy levels was altered. We called particular attention to the cities falling back in
their hierarchy position (e.g. Sátoraljaújhely, Balassagyarmat, Jászberény, Makó, Mohács
etc.) Industrialization, agglomeration and tourism were the three major incentives that caused
rise within the urban hierarchy in the 20 th century.