Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 4: 117-155
KITEKINT Ő
REGIONALIZÁLÓDÁS SZERBIÁBAN, KÜLÖNÖS
TEKINTETTEL A VAJDASÁG HELYZETÉRE'
(Regionalisation in Serbia, emphasising the situation
of Voivodina)
MILAN TRIPKOVIÚ
Kulcsszavak:
Regionalizálódás Szerbia Vajdaság multikulturális
Az alábbi tanulmány arra tesz kísérletet, hogy viszonylag általános szociológiai szempontú megközelí-
tésben határozza meg a regionalizmus időszerű és bizonyos értelemben ellentmondásos problematikáját.
Mindezt a Vajdaság jelenlegi helyzetén, Szerbia demokratizálódása, decentralizációja és alkotmányozá-
sa szükségességén keresztül szemléli.
A regionalizálódás kutatásának elméleti háttere
Kutatásunk abból a hipotézisb ől indul ki, hogy a regionalizálódás és a multi-
kulturalizálódás önmagukban semmit sem oldanak meg, amennyiben ezek a folya-
matok nem ágyazódnak be egy széle'sebb modernizációs folyamatba, amely lehet ő-
vé teszi egy demokratikus plurális társadalom kialakulását. Szerbiában a regio-
nalizálódás egyik eleme lehetne az új plurális társadalom kialakulásának, amely
alkalmas lenne arra, hogy megszüntesse a régi ellentéteket, a centralizmus káros
követelményeit, illetve megakadályozza az új ellentétek létrejöttét. Olyan
regionalizálódásra lenne szükség, amely bátorítaná a részek önállósodását, miköz-
ben nem veszélyeztetné a társadalom egészét és a szolidaritást, továbbá maximálisan
tiszteletben tartaná a különbségeket, de nem veszélyeztetné a társadalom egységét.
Véleményünk szerint a regionalizálódást és a multikulturalizálódást szociológiai
szempontból akkor tudjuk megmagyarázni, ha válaszolunk arra a kérdésre, hogy
hogyan lehet összeegyeztetni a modern társadalomnak a homogenitásra való törek-
vését és a heterogenitás iránti egy idej ű igényét.
Abból a feltevésb ől indulunk ki, hogy a régió „természetes" és „nem mestersé-
ges" képződmény. Ez azt jelenti, hogy a régió egy sajátos, szerves fejl ődés útján
létrejött, viszonylag homogén földrajzi, történelmi, gazdasági, szociokulturális
egység, amely az ott él ő lakosság számára lehet ővé teszi, hogy szükségleteiket,
értékeiket és érdekeiket min őségi szempontból jobban megvalósítsák, azaz, hogy
eredményesebben és sokrétűbben kimutassák jellegzetes regionális identitásukat, s
Milan Tripkovic :
Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
118 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
mindez a társadalom, de f őleg a multikulturális társadalom számára nagyon fontos
jelenség.
Az el őzőek alapján kiemelhető, az általunk kívánatosnak tartott régió az alábbi
sajátos kritériumokat tartalmazza:
1) Jellegzetes közös tulajdonsággal bír, amely többé-kevésbé a szerves fejl ődés
útján, az id ők hosszú során jött létre.
2) Hozzájárul ahhoz, hogy a régió és az egész társadalom ne zárt, hanem nyitott
legyen.
3) A társadalom fejl ődését és az emberi élet min őségének javítását szolgálja a
régióban él ők és az egész társadalom javára.
4) A meglév ő társadalmi ellentéteket csökkenti, mérsékli.
5) Decentralizációhoz vezet, ami a regionális területi egységeknek hatalmat köl-
csönöz, de ugyanakkor megnövekszik a felel ősség a saját sorsuk formálása és
a társadalom egésze iránt (Tripkovie 2001).
A régiók kialakulása során a hatalom kiegyensúlyozott megosztására kerül sor.
Mindez a vertikális dimenzió (központi, regionális, helyi hatalom) és a horizontális
dimenzió (törvényhozói, bírói, végrehajtói hatalom) mentén játszódik le. A harmo-
nikus hatalommegosztás természetesen csak abban az esetben valósul meg, ha ez a
folyamat demokratikus társadalomba ágyazódik be. Viszont, ha nem egy demokra-
tikus, vagy nem eléggé demokratikus társadalomról van szó, mint pl. Szerbia eseté-
ben, akkor a folyamatok egészen más irányt vehetnek fel. Ennek során csak látszat-
decentralizációra kerül sor, és a régiók képzése a helyi elit számára csupán a hata-
lom megszerzésének eszköze lesz.
Ami a multikulturalitást illeti, kiemelhet ő, hogy e jelenség Szerbiában szorosan
kötődik az állam—nemzet kapcsolatának a válságához, melynek során felmerül a
különböz őségek együttélésének problémája. Szerbia kulturális szempontból igen
heterogén ország. A meglév ő kulturális csoportok különböz ő fejlettségi szinten
vannak. E tekintetben megfigyelhet ő egy nagyszabású észak—déli fejlettségi lejt ő.
Vajdaság p1. sok szempontból európai, de a Délkelet-Szerbiában lév ő, mohamedán
vallásúak által lakott Szandzsákban sok szempontból még napjainkban is a törzsi
viszonyok uralkodnak. Ez a probléma akkor jelenik meg igazából, amikor a külön-
böző kulturális sajátosságok megjelenítése a privát szférából kikerül a nyilvánosság
szférájába, vagyis a politikai életbe és a közintézményekbe. A tapasztalatok azt
bizonyítják, hogy a sokszín űség egysége az, amely kellene, hogy jellemezze a mo-
dern társadalmat. Ennek a gyakorlati megvalósítása a polgári és demokratikus ha-
gyományok hiánya miatt nem jön létre, és egy „politikai ellentmondásos, multi-
kulturalitás" (Wieviorka 1997) megjelenésének lehetünk szemtanúi.
Mindenesetre a kultúrák sokszín űsége napjainkban számtalan érdekes kérdést vet
fel, mint p1. a valamennyi polgárt érint ő alapvető jogok kifejezése és továbbfejlesz-
tése, a különbségek messzemen ő tiszteletben tartása mellett, amelyben egyrészt a
meglév ő és a leend ő különbségek megismerése, másrészt a kulturális értékeket
Milan Tripkovic :
Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 119
képviselő közintézmények bármilyen nyomásának vagy manipulációjának a hiánya,
illetve minden kisebbségi jog megfelel ő védelme, és a kisebbség részvétele a több-
ségi testületekben érvényesül. A multikulturalitás lényegét egy komplex, dinamikus
rendszerként lehet megfogalmazni, melynek egyik oldalát az általános emberi jogok
teszik ki, a másikat pedig a jellegzetes szociokulturális közösségek, amelyek a
legkülönfélébb alapon jöttek létre.
A regionalizálódás története Szerbiában és Jugoszláviában
A regionalizációnak ebben a térségben hagyományai vannak. Szerbia, illetve ko-
rábban Jugoszlávia a múlt század közepét ől, vagyis a második világháború végét ől
a mai napig a regionalizációnak néhány jellegzetes fázisán ment keresztül. Igaz
ugyan, hogy a regionalizáció különböz ő fázisai nem „önmagukban" és nem is ilyen
néven történtek. Ezeket a folyamatokat a társadalmi rendszer változtatása során
közigazgatási reformoknak vagy az ún. önigazgatás átszervezésének és decentrali-
zációnak hívták.
Ebben a térségben az elmúlt fél évszázad során a regionalizálódás alábbi fázisait
különböztethetjük meg:
Az els ő és legrégebbi fázis a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1946-ban
meghozott alkotmányával kezd ődött. Az alkotmány el őírta, hogy Jugoszlávia 6
köztársaságból áll, és Szerbián belül, éppen a kulturális sokszín űségéből, többek
között nemzeti sokszín űségéből kifolyólag, további két autonóm tartomány szerve-
ződik. Ezek: a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány (Vajdaság SzAT) és a
Koszovó Szocialista Autonóm Tartomány (Koszovó SzAT) (1. ábra).
Bár ezt a folyamatot akkor nem regionalizációnak hívták, de mai szemmel nézve
felfogható a régióképz ődés kezdeti szakaszának is, és mint ilyen, abban a korban, a
kelet-közép-európai térségben haladó lépés volt.
A regionalizálódás második fázisa 1955-ben kezd ődött. Ekkor megszületett a já-
rások és megyék igazgatásáról szóló általános törvény, amely a sajátos jugoszláv
helyi önigazgatásnak két területi egységét határozta meg, a járásokat és a megyéket.
A köztársaságok hatáskörébe tartozott a megyék és a járások nevének és területé-
nek meghatározása. A megyék azonban nem voltak hosszú élet űek. A Jugoszláv
Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSzSzK) az 1963-as alkotmányban megszün-
tette a megyéket.
A regionalizálódás harmadik fázisa a JSzSzK 1974-es alkotmányának meghozata-
lával kezdődött. Ebben az alkotmányban meghatározták a járások együttm űködését
és a tartományok — Vajdaság SzAT és a Koszovó SzAT — státuszát.
Milan Tripkovic :
Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
120 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
1. ÁBRA
Jugoszlávia köztársaságai és tartományai, 1946
(Republics and provinces of Yugoslavia, 1996)
Jelmagyarázat: 1 — Jugoszlávia szövetségi határa, 2 — köztársasági határ, 3 — tartományi határ,
4 — szövetségi főváros, 5 — köztársasági fő város, 6 — tartományi székhely
Forrás: ATLAS. Ueila—Mladost, Zagreb 1962.
A Vajdaság SzAT alkotmánya pl. többek között el őirányozta azt is, hogy a járá-
sok regionális társulásokat alkothatnak abból a célból, hogy összehangolják, meg-
tervezzék és megvalósítsák a közös érdekeltség alapján megfogalmazódó gazdasági
és társadalmi fejl ő dést. A Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány Alkotmányá-
nak 281. paragrafusában a vajdasági járások nemzetközi kapcsolatai kiépítésének
lehetősége is megfogalmazódott (Popovié 1983).
A tartományok alkotmányában rögzítették a nemzetek és nemzeti kisebbségek
egyenjogúságát. A Vajdaság SzAT területére vonatkozólag mindez a magyar, a
szlovák, a román és a ruszin, Koszovó SzAT esetében pedig az albán nemzeti ki-
sebbségre vonatkozott. Emellett sor került a gazdasági, politikai és kulturális auto-
nómia megfogalmazására is. A tartományok alkotmányos jogainak ez a meghatáro-
zása jó kiindulópontja lehetett volna a további regionalizációnak Szerbia területén. 2
Aregionalzáódsykfirlcaetésnhbzli.Atakor-
szakot helyesebb lenne ellenregionalizációnak nevezni. Ugyanis a Szerb Szocialista
Köztársaság 1990. évi alkotmánya a demokratizálódás folyamatát teljesen meg-
Milan Tripkovic :
Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 121
szüntette. Ez a „Milosevity-korszaknak" nevezett fázis nemcsak hogy a szövetségi
Jugoszlávia széteséséhez és a köztársaságok kiválásához vezetett, hanem Szerbiá-
ban intézményesítette az egyszemélyi és tekintélyelv ű hatalmat, a kvázi többpárt-
rendszert, elsöpörte a jogállamot és a bírói hatalmat, kiépítette a média és a gazda-
ság teljes körű ellenőrzését, elkövette a szabálytalanságok végeláthatatlan sorát, a
parlamentet és a törvényhozók teljes kiiktatását, az emberi jogokat pedig megalázta.
Így Szerbiában a hatalom „az élet és a halál" teljes ura lett. Ennek során megszün-
tették a tartományok autonómiáját, és felszámolták vagy Belgrádba vitték a Vajda-
ság teljes intézményrendszerét. Az 1990-es alkotmány az autonóm tartományokra
csak egy lábjegyzetben emlékeztetett, a regionalizálódás és a decentralizáció fo-
lyamatai megszakadtak, és egy er ősen centralizált állam jött létre.
A regionalizálódás ötödik fázisa Szerbiában 2000. október 5. után, a kedvez őbb
politikai légkörnek köszönve kezd ődött el, de a centralizált és tekintélyelv ű rend-
szerb ől a liberális és demokratikus rendszerbe való áttérés nemcsak hogy bonyolult
folyamat, hanem lassan zajlik. Ezt a nagy rendszerváltást intézményi, jogi és emberi
tényezők egyaránt hátráltatják. Ez utóbbiak közül megemlíthet ő, hogy pl. miközben
folyik a Vajdaság alkotmányának törvény-el őkészítése, 3 egyes nacionalista pártok
erre a munkára úgy tekintenek, mint Vajdaságnak a „Szerb állam testéb ől" való
elszakadási törekvésére. Éppen ezért nem véletlen, hogy a politikai elemz ők szerint
is Szerbia új alkotmánya megszületésének a legellentmondásosabb kérdése Vajda-
ság státuszának a meghatározása lesz (Vujaéie 2003).
Mindemellett már a Milosevié-korban folytak a regionalizációról és a decentrali-
zációról viták, de azok igazából csak az „októberi változások" után er ősödtek fel. A
regionalizálódással kapcsolatos viták felélénkülésének két oka van: bels ő és küls ő.
A belső okok abban találhatók, hogy megérett a felismerés arra, hogy csak a regio-
nalizálódással lehet a centralizáció káros következményét felszámolni. A
regionalizációt serkent ő külső okok abban foglalhatók össze, hogy Szerbia, de
mindenekelőtt a Vajdaság az Európai Unió szomszédja lesz, és ebb ől a helyzetéből
kiindulva szeretne bekapcsolódni az európai regionalizációs folyamatokba is.
A regionalizáció és a multikulturalitás napjainkban
A demokratikus intézmények kialakulásával és egy szabadabb politikai légkör
megteremtésével a legfejlettebb társadalmakban a multikulturális törekvések jó
táptalajra találnak: a kisebbség egyre szabadabban és nyitottabban kifejezi saját
értékeit, egyre meggy őzőbben hívja fel magára a figyelmet, és egyre jobban megta-
nulja azt, hogyan lehet demokratikus módon megvalósítani saját jogait; ez alatt a
többség egyre kisebb ellenállást és meg nem értést vagy félreértést tanúsít, és meg-
érti azt, hogy a kulturális sokszín űség nemcsak egy objektíve adott, tehát „normá-
lis" dolog, hanem a társadalom demokratikus adottságai szempontjából kívánatos,
hiszen az a társadalmi életet gazdagítja, és biztosítja a társadalom kiegyensúlyozott
és gyors fejl ődését.
Milan Tripkovic :
Regionalizálódás Szerbiában, különös tekintettel a Vajdaság helyzetére.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 117-126. p.
122 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
Ebben az értelemben a multikulturalitásról szóló viták egy pluralista társadalom
létéről szólnak, vagyis a multikulturalitás a civilizáció egyik új kihívása (Semprini
1999). Erre a kihívásra csak az tud eredményesen válaszolni, aki kerüli a széls ősé-
geket, továbbá, aki olyan megoldásokat választ, amelyek egyaránt kielégítik az
általános és az individuális elveket, vagyis, aki méltányolja a különböz őségeket, de
nem veszélyezteti a modern társadalom homogenitását.
Vajdaság sajátos kulturális sokszín űségének történelmi gyökerei vannak. A sok-
színűség megmutatkozik gazdasági, politikai, kulturális és nemzetiségi téren is.
A fentiekb ől kifolyólag 2000. október 9-15. között, illetve 2002 októberében egy
longitudinális vizsgálatot folytattunk abból a célból, hogy megtudjuk, mi a lakosság
véleménye a tartomány státuszáról. A kutatás els ő időpontja az újkori Szerbia éle-
tében két fontos dátumhoz köt ődik, amit a közvélemény csak „októberi változások-
nak" nevez: 2000. október 5-én, Milosevió-et, Jugoszlávia akkori elnökét eltávolí-
tották tisztségéb ől, illetve október 8-án, a Szerb Demokratikus Ellenzék elsöpr ő
győzelmet aratott a parlamenti választásokon, pl. Vajdaságban a 120 mandátumból
117-et e pártszövetség szerzett meg.
A szociológiai felmérést az els ő fordulójában hét vajdasági városban, egy repre-
zentatív mintán végeztük. A megkérdezettek száma 516 f ő volt (Lazar—Markovié
2001). A kutatás második fordulójában 14 településen összesen 1253 f őt kérdez-
tünk meg (2. ábra).
2. ÁBRA
A vajdasági felmérésbe bevont települések
(Settlements involved into the survey in Voivodina)
MAGYARORSZÁG
o'bft
••• 2000-ben
0'5 .\
Subotica .
(S.almo'ka) •• \ • 2002-ben
Novi Knet evac •.,,.
7‘..-..:* (Torokkanksa) •.
s.....
r J
Sombor
(Zombor)
•
Kikinda
• 6-
0
Mali Ido§•
<5=, (Kishegyes)
(Nagykikinda)
Nova Crnja
•
i•Apatin Bej ei Q (Magyamsernye). ROMÁNIA
...... ,„ C....
c- V A° J D A 'S Zrenjanin '. ..
) •Á G •
(Nagybecskerek) ........
'1'... Ba • k a \
N.....
H ORVÁTORSZÁG ."•
DUtI3
—/ 8 á n á- t
NOVI SAD Vrac • \
/ (ÚJVIDÉK) (Verseci
„privk, Szerémségo Bela Crkva
Sremska Mitrovica
'1
\ • •,,, Indija (Fehértemplom)
tr -; ..- --I
'..—...i.. , ' /
O PanCevo
,Pancsova) os)