Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.


TÉT XVII. évf. 2003         s4                                           Gyors ténykép              101



        TELEPÜLÉSI STRATÉGIÁK A BUDAPESTI
               AGGLOMERÁCIÓBAN
        (Settlement Strategies in the Budapest Agglomeration)
                                    SZABÓ JULIANNA
Kulcsszavak:

Budapesti agglomeráció települési stratégia szuburbanizáció településfejlesztés

A budapesti agglomeráció szuburbanizációs folyamatai közepette nagy jelent őségre tesznek szert a
térség településeinek elkülönül ő fejlesztési stratégiái. Az elkövetkezőkben ezeknek a stratégiáknak három
elkülöníthető típusát járom körbe céljaik, ideológiai hátterük, eszközrendszerük és településfejlesztési
hatásaik alapján. A típusok leírása után megkísérlem elhelyezni őket a régió terében és az 1990 utáni
igazgatási, gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok összefüggéseiben, értékelni őket egy koherens
területfejlesztéspolitika kialakításának szempontjából.


  A középkori városok szabaddá tev ő leveg őjére, de talán még a görög városállam-
ok öntudatos polgári cserép-demokráciájára támaszkodó képzeteinkben a települé-
sek ma is valamiféle zárt emberi érték-, érdekközösségként jelennek meg. Bár-
mennyire is meghaladta a településhálózat alakulása és az urbanisztikai tudás fejl ő-
dése ezt a modellt, egy erősen meghatározó terület, a közigazgatás és az önkor-
mányzatiság struktúrája máig a fallal, de legalábbis erd ővel-mezővel körülzárt
település archetípusán mint alapegységen épül fel. Ennek megfelel ően a települések
közigazgatási egységei a térségük gazdasági, fejlesztési, politikai, társadalmi fo-
lyamataiban mint elkülönült aktorok vesznek részt, a közigazgatási rendszert ől és
geográfiai helyzetüktől függően több-kevesebb mozgástérrel.
  A települések közötti kapcsolatok azonban ma jóval meghatározóbbak, mint a kö-
zépkor városfallal kerített településeinek esetében, s a XIX. század, a modern köz-
igazgatás-önkormányzatiság kialakulásának korszakában voltak. Különösen er ős és
sokrétű ezeknek a gazdasági, logisztikai, kommunikációs, infrastrukturális stb.
kapcsolatoknak a hálózata a világvárosok agglomerációján belül (Valér 1994).
Gyakran éppen ezeknek a hálózatoknak az intenzitása, komplexitása és jó m űködé-
se adja az adott agglomeráció különleges helyzetét, a településrendszer átlagos
településeitől való minőségi elszakadást.
  Budapest térsége ma az agglomerálódás er ős jeleit mutatja, a településközi háló-
zatoknak sok szála kialakult, és a kilencvenes évek elején robbanásszer űen felgyor-
sult szuburbanizáció folyamatai tovább er ősítik azokat. Az, hogy ezek a kapcsola-
tok hogyan alakulnak, az agglomeráció mennyire tud egységesen m űködő, a
szinergikus el őnyöket kihasználó, ugyanakkor a hátrányokat csökkent ő pályára
lépni, erősen meghatározza a központi régió — az egyedüli, nemzetközileg is ver-
senyképes magyar régió — élhet őségét, nemzetközi esélyeit.
                                   Szabó Julianna :
                 Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                   Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
102    Gyors ténykép                                         TÉT XVII. évf. 2003    s4

  Az agglomeráció működésérő l, a szuburbanizációról szóló elemzésekben és ter-
vekben természetesen els ődleges szerepet kap a f őváros, jobb esetben a térséggel
együtt értelmezett f őváros, a régió érdeke. Ahhoz azonban, hogy a gyakorlatban
alkalmazható együttm űködési formák alakulhassanak ki, a megoldás módozatainak
feltétlenül figyelembe kell venniük az agglomerációs települések elkülönült érdeke-
it, mozgásterét és stratégiáit. Ezek az érdekek, stratégiák ma a f őváros sokszor
elemzett érdekeinél és lehet őségeinél jóval kevésbé ismertek, értékelésük legfeljebb
a főváros érdekeivel szembeállítva, er ősen emocionális hozzáállással, inkább politi-
kai, mint szakmai megnyilvánulásokban történt meg.
  A budapesti agglomeráció településeinek a rendszerváltás óta eltelt években a
környezet Okod és sokszor alapvet ő változásaival kellett együtt élniük, valamint
a felgyorsuló szuburbanizációval járó, a település normál nagyságrendjét rendre
meghaladó lehetőségek és veszélyek között kellett és kell választaniuk, egyensúlyoz-
niuk. Stratégiaválasztásuk sikerét mindennapjaikban nem a fővárosi, regionális érde-
keknek való megfelelés min ősíti, hanem a település életképességének fennmaradása, a
helyi lakosság megelégedettsége az elszabadult vagy megfékezett folyamatok felett, s
mindennek politikai lecsapódása az önkormányzati választások eredményeiben.

                                        ***

  Az agglomerációs településeket nem egyszerre, egyenl ő intenzitással és formában
érték el a szuburbanizáció hatásai. A kilencvenes évek elején még csak a lakossági
kitelepedés hatásaival kellett számolni, amelyekhez gyakorlatilag csak a kilencve-
nes évek második felében csatlakoztak a gazdasági szuburbanizáció jelenségei. A
szuburbanizáció hatásainak id őbeli változásához hozzájárult a szabályozási környe-
zet, főképpen az önkormányzati hatáskörök, az önkormányzati gazdálkodás és a
településrendezés rendjének gyakori és jelent ős változása a kilencvenes évek fo-
lyamán. Területileg a lakossági szuburbanizáció hatókörének folyamatos növekedé-
se figyelhető meg, amely a települések egyre nagyobb körében tette érezhet ővé az
immigrációs nyomást. Ugyanakkor az évtized második felében érzékelhet ő már a
fővárostól azonos távolságra elhelyezked ő települések között kialakuló helyzeti
különbség, amelyet a megközelíthet őségen és a környezeti adottságokon kívül
egyre inkább a települések saját fejlesztési politikái is befolyásolnak.
  Mindezektől a különbségekt ől eltekintve a települések általános helyzete, adott-
ságai, illetve korlátai a rendszerváltás után az els ő önkormányzati testület megalakulá-
sa óta jellemezhet ők a következő néhány legfontosabb és legáltalánosabb tényez ővel:
az igazgatásban
 — a település teljes körű igazgatási, ezen belül településfejlesztési és pénzügyi
     önállósága;
 — a települési szolgáltatások kiépítéséért és m űködtetéséért való felel ősség;
                                       Szabó Julianna :
                     Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                       Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003    s4                                     Gyors ténykép         103

a finanszírozásban
  — a település pénzügyi önállósága;
  — a központi források elégtelensége a fejlesztési, id őnként a működtetési felada-
      tok ellátására;
  — a települési adók bevételeinek elégtelensége az adóalap alacsony volta miatt;
  — a saját mobilizálható vagyon (ingatlan) csekély értéke;
a településfejlesztésben
  — elmaradott infrastrukturális és intézményi szolgáltatások;
  — a beépíthető ingatlanok keresletének és ennek megfelel ően árának jelent ős
      növekedése a térségben;
  — a mezőgazdaság és különösen a kertgazdaság háttérbe szorulása az ingatlan-
      piaci helyzetnek és a megváltozó életformának köszönhet ően;
  — a motorizáció robbanásszer ű növekedése;
a politikában
  — a település választópolgárainak és politikusainak ingatlantulajdonosi érdekei a
     föld reprivatizációja után;
  — lakossági nyomás bizonyos települési szolgáltatások színvonalának kiegyenlí-
     tésére a nagyvárossal;
  — a zártkerti tulajdonosok nyomása a terület beépítésre szánt övezetbe vonására,
     az infrastruktúra kiépítésére;
  — Budapest felerősödő represszív nyomása, illetve ennek fenyegetése a
      szuburbanizáció megállítására, bizonyos települési szolgáltatások megvonásá-
     ra vagy megfizettetésére az agglomeráció településeivel szemben.

                                        ***

  A hasonló szituációval szembenéz ő települési stratégiák jól körülhatárolható típu-
sokhoz közelítenek: a teljes elzárkózás, a teljes profilváltás, illetve a „ laissez faire"
stratégiához. Tipológiájuk els ősorban a gyakorlat fel ől, a település által használt
településfejlesztési eszközök, a meghozott településfejlesztési döntések, az egyéb
települési politikák — adópolitika, oktatáspolitika, intézményfejlesztés stb. — fel ől
írhatók le, annak ellenére, hogy természetesen sehol sem jelenítenek meg ezek a
települési döntések teljesen koherens rendszert. A mindennapi döntések által kiraj-
zolt stratégia mögött megjelenik egy többé-kevésbé tudatosult ideológia és érték-
rendszer is. A település ilyetén ideológiája, értékrendszere lehet a települési identi-
tás valódi megnyilvánulása, de pusztán politikai indulatok, lakossági, fejleszt ői,
tervez ői, ingatlantulajdonosi csoportérdekek álcája is. Er ős települési identitás
általában az elkötelezettebb ideológiákkal jár együtt, és ez a településfejlesztésben
lehetővé teheti bizonyos parciális érdekek háttérbe szorítását, de az érdekek közelí-
tésén alapuló elvszerű megoldásokat is, míg az értékmegfontolások hiánya, a tele-
pülési identitás gyengesége az ad hoc, nem rendszerbe illeszked ő településfejlesztési
döntéseknek kedvez. A települési stratégiák típusainak megfeleltethet ő a település-
                                      Szabó Julianna :
                    Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                      Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
104      Gyors ténykép                                             TÉT XVII. évf. 2003      s4

fejlesztési-rendezési lépések egy-egy rendszere, és az azokhoz kapcsolódó települé-
si előnyök és hátrányok, amelyeknek elemzése természetesen minden felel ős tele-
pülésfejlesztési, településrendezési folyamat elején kell, hogy álljon.

                               Teljes elzárkózás stratégia

  Ez a stratégia a szuburbanizációs folyamatokból adódó hatások kiküszöbölésére,
a település szuburbanizáció el őtti méretének, népességi összetételének, funkciójá-
nak, társadalmának meg őrzésére irányul.
  Ideológiájában elsősorban konzervatív értékek vannak jelen: a hagyományos vi-
déki életmód, mez őgazdasági tevékenység felértékelése; az új betelepül őkkel szem-
beni bizalmatlanság, sokszor ellenségesség; a jobbára alacsony színvonalon él ő
lakosság megóvása a pénz megjelenését ől, és a szegény életmódhoz szükséges
lehetőségek — saját kert és állattartás, olcsó bevásárlási lehet őség, tömegközlekedés
— fenntartása; a helyi kultúra és hagyomány formáinak ápolása, illetve újra-
felélesztése stb. (Faragó 1994). Ezek mellett azonban megjelenhetnek „modern", a
környezetvédelemb ől ismert értékek is, els ősorban a természetvédelem és az épített
környezet védelmének köréb ől, mert a környezetvédelemnek ezek a területei füg-
genek össze leginkább a település múltjának és hagyományainak védelmével, va-
lamint mert ezek a mindenki által jól érzékelhet ő elemek képesek leginkább cso-
portidentitás képzésére és politikai mozgósításra.
  A stratégia természetszer űen leginkább azokon a településeken jelentkezik, ame-
lyek a nyolcvanas években az er ős szuburbanizációs hatások el ől településföldrajzi
vagy településpolitikai okokból elzárva — megóvva — éltek, s amelyeket a kilencve-
nes évek nagy szuburbanizációs robbanása sokkolóan ért.
      P. kis település a Pilis hegység lábánál. A török utáni id őkben szlovák népességgel
      telepítették újra, s azóta szinte településszerkezeti hagyománynak tekinthet ő, hogy a
      közösség a szomszédos sváb település gazdasági és kulturális árnyékában létezik. A
      település hagyományos gazdasági tevékenysége, a Pilis mészkövének épít őkővé és
      mésszé való feldolgozása hosszú ideig szerény, de stabil megélhetést nyújtott, amely
      a lakosságot a pesti felvev őpiachoz kötötte, napi kapcsolatot azonban nem jelentett.
      Ennek a tevékenységnek ellehetetlenülésekor a jobbára képzetlen és t őkével sem ren-
      delkező lakosságot fokozatosan a környékbeli és a pesti ipari munkahelyek vették át,
      a helyi gazdaság és kereslet is szinte teljesen megsz űnt. A rendszerváltás utáni lehe-
      tőségek a szomszéd sváb település látványos fellendülését hozták, ami a megközelí-
      tés nehézségeivel párosulva egyrészt azt okozta, hogy P. a gazdasági fellendülésb ől
      megint kimaradt, másrészt viszont a lakosságot a rendszerváltás súlyos társadalmi
      konfliktusai — munkanélküliség, elnyomorodás — sem érintették jelent ősen. A
      szuburbanizációs sokk akkor érte a falut, amikor a kilencvenes évek elején hangsú-
      lyosan saját gyermekeiknek készült parcellázás területén majdnem száz százalékban
      Budapestről kitelepül ők kértek építési engedélyt. A bezárkózás stratégiáját azóta
      olyan következetességgel folytatja a település vezetése, hogy az agglomerációs terv
      készítésekor azon kevés település közé kerültek, amellyel az er ősen „zöld" tenden-
      ciájú tervnek nem akadt konfliktusa.
                                        Szabó Julianna :
                      Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                        Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.

TÉT XVII. évf. 2003      s4                                          Gyors ténykép            105

  A bezárkózó stratégia felmerülhet azonban gyakran ott is, ahol a település jelen-
tős, a rendszerváltás el őtt betelepült réteggel bír, akik ezzel a stratégiával az annak
idején választott települési környezet értékeit kívánják megvédeni.
    T. a lakossági szuburbanizáció kedvelt szektorában elhelyezked ő kistelepülés. A
   rossz megközelíthet őség ellenére az elmúlt harminc évben folyamatosan történt bete-
   lepülés, egy középosztálybeli értelmiségi rétegb ől, amely a helyi életmód közlekedé-
   si és infrastrukturális hátrányait a település környezeti értékeiért cserébe elviselte. A
   helybéli lakossággal konfliktus nem alakult ki, s őt a betelepül ők nagy szerepet vál-
   laltak a település életében, els ősorban a települési értékek védelmében. A kilencve-
   nes évek második felében a szuburbanizáció hatóköre elérte a települést. Amikor a
   településrendezési tervek megújítása napirendre került, a települési önkormányzat
   két külterületen is lakóterületi fejlesztést irányzott el ő, amely a lakosságszámot majd
   háromszorosára emelte volna, a ma is kritikus közúti helyzetet pedig ellehetetleníte-
   né. A két kijelölt külterület egyike a település beépített területével nem is érintkezett
   volna. A héttagú képvisel őtestület hat tagja a kijelölt területek reprivatizált tulajdonosa,
   értelemszerűen „őslakos" volt. A településszerkezeti terv az önkormányzati választási
   kampány fő kérdésévé vált, ahol a m űködő testülettel szemben a betelepedettek a mér-
   sékelt és feltételekhez kötött növekedés mellett álltak ki, megszervez ődtek, és a válasz-
   tásokon elsöprő győzelmet arattak. A testület lecserél ődése várhatóan nem csak a ké-
   szülő tervek megváltoztatását, de a települési stratégia váltását is eredményezi majd.
   Mint láttuk, a stratégia legjellegzetesebb példái a kistelepülések között találhatók,
részben, mert főleg ezek a települések tartoznak az el őbb említett szuburbanizáció-
tól a kilencvenes évekig megmenekült települések közé, részben mert egy
kislétszámú település lakossága homogénebb és szintén kis létszámú képvisel őtes-
tülete jobban megengedi a stratégia által megkívánt szigorú korlátozások keresztül-
vitelét. Mindezekkel együtt a stratégia tiszta és következetes alkalmazása egy tele-
pülés politikájában ritka. Ez egyrészt a budapesti agglomeráció településeinek múlt-
jával magyarázható, amely során a településnagyság, funkció, a település társadalma
a II. világháború óta is több hullámban nagymértékben változott (Barta—Beluszky-
Bihari—Daróczi—Gimesi—Keresztély—Kovács—Nagy—Perger—Váradi             1999). A másik
ok a föld reprivatizációja, amely különösen a kis és szegény településeken a földterü-
 leti tulajdont a gazdasági kitörés egyetlen útjává tette, és ezzel minden településen
egy, a fejlesztésben erősen és közvetlenül érdekelt réteget hozott létre. Ennek a réteg-
 nek a léte okozza, hogy f őként a kistelepülések fejlesztési stratégiája a kis létszámú
 önkormányzati testületek változásával — önkormányzati választásokon vagy önkor-
 mányzati választások között puccsszer ű akciókban — sokszor saját ellentétébe csap át.
   A stratégia eszközei jellemz ően a tiltások és korlátozások köréb ől kerülnek ki.
   A településrendezés területén a település szigorúan leállít mindenfajta új parcellá-
 zást, belterületbe vonást, s űrűbb beépítést stb. A volt zártkertek mez őgazdasági
 terület-felhasználásba kerülnek. Az új építkezéseknél szigorú formai-eljárási szabá-
 lyokkal óvják a települési hagyományokat. Az ingatlanpolítikában a közösségi
 földterületek közösségi létesítmények céljára vannak fenntartva, lakótelkek eladá-
 sánál külön eljárással kívánják a helybélieket el őnyben részesíteni, gazdasági célú,
 spekulációs ingatlanpolitikát nem folytatnak. Új gazdasági tevékenység megtelepü-
                                     Szabó Julianna :
                   Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                     Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
106    Gyors ténykép                                          TÉT XVII. évf. 2003   s4

lésénél a döntést politikai mérlegelés el őzi meg, amelyet a m űszaki-környezeti
szempontokon túl erősen befolyásol a település hangulata az adott beruházással
kapcsolatban. Ezen a szinten el őnyben részesülnek a helybéliek. A helyi adórend-
szer a kivethető maximális kulcsokkal dolgozik, jelent ős kedvezményeket kapnak a
helyi lakosok, régi helyi gazdasági tevékenységet folytatók. Az idegenforgalmat,
üdülőket, ideiglenes gazdasági tevékenységet, a zártkertek településidegen lakossá-
gát sokszor büntet őadók sújtják, a települési szolgáltatásokat velük külön megfizet-
tetik. A település gyermekintézményeibe „küls ős" gyereket nem vagy csak korláto-
zottan vesznek fel. A település gyermekintézményeinek megtartására törekszik
akkor is, ha ez gazdaságosan és színvonalasan a létszám és a pénzügyi lehet őségek
hiányában nem tartható fenn. A település életében nagy hangsúllyal szerepelnek a
helyi kisközösségek, hagyomány őrző kezdeményezések, amelyeket helyi részvétel-
lel és erőforrásokkal megvalósíthatnak. Ezzel szemben a település nem törekszik
külső fejlesztések és pénzeszközök bevonására: nem pályázik infrastrukturális
fejlesztésekre, nem lobbizik, nem folytat küls ő marketing tevékenységet. A népes-
ség ingázása az egész agglomerációban elfogadott dolog, ennek ellenére a bezárkó-
zó településen gyakran megjelennek a kertm űvelés felélesztésének, a zártkertek
ilyen funkcióban tartásának, a biogazdálkodás elterjesztésének ötletei a helyben
foglalkoztatás emelésére. Szintén népszer űek a településtervez ők ökoturizmussal,
oktatással, kutatással kapcsolatos ötletei. A bezárkózó települések kapcsolatai a
hasonló nagyságrend ű és helyzetű településekre korlátozódnak, tartalmukban jel-
lemzően kulturálisak, esetleg Budapesttel, illetve a térség nagyobb városával szem-
beni politikai védekezésre szolgálnak.
   A bezárkózó stratégiának megfelel ő településfejlesztési-településrendezési dönté-
 seket meghozó önkormányzatoknak a következ ő közvetlen hatásrendszerrel kell
szembenézniük (1. táblázat):
                                   1. TÁBLÁZAT
        A bezárkózó stratégia el őnyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
       (Advantages, Benefits and Disadvantages, Risks of Closeting Strategy)
                 Előnyök, hasznok                       Hátrányok, veszélyek
          -    nem szükséges közösségi          — nem bővülnek a közösségi célok-
               beruházás                          ra fordítható források
          -    a település szociológiai-        — a település közösségi és egyéni
               politikai egyensúlya várha-        értelemben is elszegényedik
               tóan fennmarad                   — nem javul a lakosok által elérhet ő
               a környezeti állapotot nem         infrastruktúra és szolgáltatás szín-
               terhelik új veszélyek              vonala sem
                                                — kiköltözés indul meg, a falu el-
                                                  öre szik
      Forrás: Saját szerkesztés.
                                        Szabó Julianna :
                      Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                        Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003      s4                                        Gyors ténykép            107

                              „Teljes profilváltás" stratégia

  Ez a stratégia a település felemelésére, gazdagodására, a szolgáltatási hátrányok
behozására, a település képének, civilizációs színvonalának, funkciójának és népes-
ségi összetételének megváltoztatására irányul.
   Ideológiájában nagy szerepet játszanak a kapitalista fogyasztói társadalom új ér-
tékei, és a településfejlesztés hagyományosan növekedésre, beruházásra ösztönz ő
értékrendszere. A település új funkcióját a megfelel ően magas szintű lakó- és gaz-
dasági környezet biztosításában/szolgáltatásában látja. Ennek rendel ődnek alá a
környezetvédelem — mint pozitív helyi er ő —, a mezőgazdaság — mint kevéssé gaz-
daságos, és a jó min őségű lakókörnyezetet er ősen zavaró tevékenység — és minden
egyéb megítélése is. A szuburbanizációt és a szabad ingatlanpiacot ezek a települé-
sek nem fenyegetésként, hanem az évtizedes elmaradottságból való kitörés lehet ő-
ségeként élik meg. Ennek megfelel ően meghatározó értékei a min őség, fejl ődés,
növekedés, befogadás, urbánus életmód.
   Ennek a stratégiának els ődleges feltétele a megfelel ő tudással, akarattal és politi-
kai elfogadottsággal rendelkez ő önkormányzati vezetés létrejötte. Ennek megfele-
lően azoknak a településeknek a köre, amelyek e stratégiát alkalmazzák, a budapes-
ti agglomerációban elég sz űk, ugyanakkor rendkívül heterogén képet mutat a tele-
pülésnagyság és az elhelyezkedés tekintetében is. Ugyanakkor elmondható, hogy a
stratégia kialakítására nagyobb esélyük van azoknak a településeknek, amelyekbe
már a kilencvenes évek nagy szuburbanizációs robbanása el őtti évtizedben megér-
kezett egy magasan képzett, viszonylag jómódú urbánus réteg, amely az eltelt id ő-
ben nem csak asszimilálódott, de helyi identitással és a településen id őközben veze-
tő/hangadó/mintaadó szereppel is rendelkezik. Ugyancsak megfigyelhet ő, hogy a
stratégiát követ ő települések els ősorban a közepes méret űek közül kerülnek ki.
Ezek a települések a növekedéssel a települési szolgáltatások egy új min őségi szint-
jére léphetnek. Nagyságuk lehet ővé teszi már bizonyos saját er ő felhasználását a
fejlesztések finanszírozásában, és urbánus életmód és szolgáltatások felmutatását a
településmarketing területén. Ugyanakkor kevésbé bénítja őket a politikai-
 ideológiai széthúzás. Ez utóbbi tényez őnek a szerepe oly er ős, hogy magyarázza a
 stratégiát alkalmazó kistelepülések bátorságát és sikereit, amelyek az elmúlt évtized
 agglomerációs településfejlesztéseinek legkülönösebb példái. Ugyanakkor a straté-
 gia veszélyei a kistelepülések számára még nagyobbak, amelyek közül néhány már
 ez alatt a rövid id ő alatt is beigazolódott.
    V. a profilváltó stratégia egyik legjellegzetesebb és legtöbbet emlegetett követ ője. A
    település vezetése részben már a rendszerváltás el őtt is aktív szerepet vállalt a telepü-
    lés fejlesztésében, és azóta is egyfajta politikai-személyi folytonosság jellemzi, a
    stratégia megvalósításában szintén fontos szerepet játszó hivatali szakemberekkel
    együtt. A kilencvenes évek elején a település saját forrás, ingatlaneladás és hitelek
    segítségével felvásárolt az árverésre kerül ő 1250 ha kárpótlási földb ől mintegy 1200
    hektárt. Ily módon szinte a település teljes külterülete (és mintegy 30 hektár a környez ő
    településeken) a település kezébe került, a településfejlesztés minden tekintetben
                                      Szabó Julianna :
                    Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                      Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
 108    Gyors ténykép                                                 TÉT XVII. évf. 2003           s4
    szabaddá vált. A haszonból finanszírozható volt a település infrastrukturális lemara-
    dásának behozása. A település akkor is az els ők között váltott, amikor a jómódú la-
    kosság arányának növeléséb ő l származó buktatók nyilvánvalókká váltak: a település-
    rendezési tervek lakófejlesztésre kijelölt övezeteit gazdasági fejlesztésekre állította át
    — a használati konfliktust is beszámítva —, és rövid id ő alatt megteremtette ezek
    infrastrukturális feltételeit is. A sikerek ellenére a településen folytatott interjúban fel-
    színre került az a kényszerhelyzet is, amelyet az annak idején felvett hitelek okoznak, és
    amely tulajdonképpen folyamatos „el őremenekülésre" kényszeríti a települést.
   A stratégia eszközei els ő sorban offenzív, beavatkozó, a magán piaci er őket integ-
 ráló politikák. A profilváltó település saját ingatlanaival aktívan vesz részt az ingat-
 lanpiacon, saját fejlesztéseivel a legmagasabb költségvetési bevételt, az önkor-
 mányzati ingatlanérték növekedését, nagy arányú privát ingatlanpiaci befektetés
 mozgósítását megcélozva. A rendezési tervek a település zártkertjeit lakóterületté
 nyilvánítják, s ő t volt külterületeket is nagy részben lakóterületként és/vagy ipari
 területként jelölnek ki. Az építési szabályozásban a telekstruktúra, beépítési for-
 mák, közmű vesítés, közterületi kialakítás vonatkozásában mérvadóak az ingatlan-
 piac követelményei: az értékesítés id ő szakában magas áron kínálható fejlesztési
 területet, jó ingatlanpiaci árut" kell kialakítani. A területek kijelölése sokszor tuda-
 tosan veszi figyelembe a lakossági szegregáció ingatlanpiaci követelményét. A már
 beépült területeken külön szabályozási kedvezmények segítik a gazdasági tevé-
 kenységek, különösen a lakossági szolgáltatások megtelepedését. A település ren-
dezési politikája liberális, rendezési terveikkel rugalmasan követik az aktuális fej-
 lesztési igényeket, a rendezési és hatósági eljárások gyors és problémamentes lebo-
nyolítását a magas színvonalú települési szolgáltatás részének tekintik. A lakossági
és gazdasági betelepülést is minden eszközzel, teljes közm űvesítéssel, kedvezmé-
nyes ingatlanárakkal, adókedvezményekkel, a települési szolgáltatások fejlesztésé-
vel mozdítják el ő. Esetleges szűrési feltételt csak a betelepülésre magára negatívan
visszaható tényez ő k jelentenek: pl. egy gazdasági beruházás negatív környezeti
imázsa, egy lakossági csoportnak a szegregáció piaci követelményét veszélyeztet ő-
en eltérő életszínvonala, ill. -módja. A település beruházás-politikáját a szolgáltatá-
sok olyan fejlesztése határozza meg, amely az urbánus életmód és a vállalkozás
feltételeit megteremtik. Alapvet ő jelentőségű a vonalas infrastruktúrák mellett a
kommunikációs rendszerek és a Budapestr ől való autós elérhet őség színvonala. A
gyermekintézmények fejlesztésénél a mennyiségi igény kielégítése helyett min ősé-
gi, illetve speciális szolgáltatások megteremtésére törekszenek, amelyekkel ebben
az értelemben nagyobb körzet kiszolgálóivá válhatnak: speciális képzéseket, egy-
házi, alapítványi és magán óvodákat-iskolákat fogadnak be. A település kulturális
életében szintén a piaci szórakoztatási és képzési formákat részesítik el őnyben. Az
önkormányzati finanszírozás a rendszeres állami forrásokon túl pályázati lehet ősé-
geket, pénzpiaci forrásokat — hiteleket —, saját ingatlanvagyonát is nagymértékben
felhasználja a fejlesztések megvalósításához. A fejlesztési területek értékesítéséhez
aktív marketingtevékenységet folytat. A településközi kapcsolatok a közösen meg-
oldható/fejleszthet ő szolgáltatások irányában alakulnak ki, a kétoldalú el őnyökön
                                        Szabó Julianna :
                      Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                        Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.

TÉT XVII. évf. 2003     s4                                     Gyors ténykép      109

alapulnak. Tartalmuk a közös beruházás lebonyolítása, szolgáltatás m űködtetése, a
közös érdek ű beruházásért való pályázás, lobbizás, esetenként a hiányzó szolgálta-
tás megvásárlása.
  A teljes profilváltás a településfejlesztésben nagy lehet őségeket, ugyanakkor nagy
veszélyeket is rejt (2. ábra):
                                  2. TÁBLÁZAT
  A „teljes profilváltás" stratégia el nyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
                                     ő
  (Advantages, Benefits and Disadvantages, "Overall Profile Change" Strategy)
               Előnyök, hasznok                        Hátrányok, veszélyek
     —   a település új profilt kaphat           — komoly önkormányzati szerep-
     —   nagyságrendileg megnöveked-               vállalás szükséges a szervezés-
         hetnek az önkormányzat forrásai           ben, sokszor a finanszírozásban is
     —   az elöregedési, elszegényedési          — rossz gazdasági tervezés, marke-
         folyamatok megállíthatók                  ting esetén a projekt befulladhat,
     —   a megnövekedett forrásokból a             a település eladósodhat
         régi településrész is növekedhet        — a település politikai egyensúlya
                                                   felborulhat a „gyüttmentek" javára
                                                 — új környezeti problémák jelen-
                                                   hetnek meg
                                                 — alvóvárossá válhat a tele ülés
    Forrás: Saját szerkesztés.


                                 ,,Laissez faire" stratégia

   Ennek a stratégiának els ődleges célja a település törvényben meghatározott köte-
lességeinek teljesítése a pénzügyi egyensúly fenntartása, esetleg a pénzügyi pozíció
javítása mellett.
   Bár tudatos ideológia általában sokkal kevésbé határozza meg, mint az el őző két
települési stratégiát, hátterében felfedezhet ő a településtervezés-rendezés-fejlesztés
értelmének és hasznosságának megkérd őjelezése, és a települési önkormányzat
aktív piaci szerepének, eszközeinek elutasítása. A települési önkormányzat ebben
az esetben önmagát a törvényben reá származtatott állami szolgáltatások biztosító-
jának tekinti, a szuburbanizációt pedig hatásaival együtt a környezet olyan változá-
 saként értelmezi, amelyhez alkalmazkodva neki ezeket a szolgáltatásokat fenn kell
 tartani. Ebbő l adódóan a stratégia értékei nem a településfejlesztéshez, hanem az
 adminisztratív m űködéshez kapcsolódnak: be nem avatkozás, gördülékenység,
 problémamentesség, konfliktuskerülés.
   Ez a stratégia a legelterjedtebb települési stratégia a budapesti agglomerációban.
 Elterjedtsége csak részben tekinthet ő az átmenet — a szabályozás változékonysága,
 az önkormányzati testületek és apparátusok felkészületlensége — eredményének.
 Kialakulásában fontos szerepe volt a településfejlesztés és -rendezés hagyományos és
 beidegzett gyakorlatának, tehetetlenségének az újonnan fellép ő — sokszor profiljában,
                                        Szabó Julianna :
                      Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                        Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
110      Gyors ténykép                                              TÉT XVII. évf. 2003      s4

nagyságában, módszereiben is ismeretlen — magán fejlesztési akarattal szemben. En-
nek megfelel ően különösen azok a települések léptek erre a pályára, amelyeknek
településképét, közösségét, identitását már a szuburbanizáció beindulása el őtt a
hatvanas—hetvenes évek szocialista várostervezése nagy arányú ipari és lakástelepí-
tésekkel rombolta.
      Sz. lázasan készíti az 1994-es általános rendezési tervének módosítását. A települé-
      sen a gyermekintézmények helyzete a b ővítések ellenére kritikus, minden évben fel-
      vételi kérelmeket kell elutasítani. Ugyancsak kritikus a település úthálózatának és a
      Budapestre vezet ő tömegközlekedési vonalaknak terhelése is. Az önkormányzat tu-
      datában van a helyzetnek, a lakóterületi fejlesztéseket lassítani szeretnék, ennek elle-
      nére a készül ő településrendezési terv újabb lakóterületeket jelöl ki, amelyek beépü-
      lésével a lakosság további 70%-kal növekedhet, olyan területen, ahol az intézmény-
      ellátás a mai intézmények b ővítésével sem megoldható. Az agglomerációs tervben
      zöldövezetnek szánt terület is lakóterületté válik, egyes helyeken már a beépítés is
      megkezdődött. Szintén növelend ő a gazdasági tevékenységek, ipari parkok területe,
      amely gyakorlatilag a tervezett M0-s autóút települést érint ő szakasza teljes hosszát
      követi. A település ipar űzési adóból származó bevétele 2001-ben 262 millió forint
      volt, 2002-re 450 milliót terveznek. A településrendezési tervek jellemz ően csak az
      érintett, átsorolandó területekre készülnek.
  Ezeken a településeken a csorbított települési értékek mellett a lakossági, tulajdo-
nosi érdekeknek olyan heterogenitása jött létre — a lakásprivatizáció és a föld repri-
vatizációja adott esetben ezt tovább fokozta —, amely mellett konzekvens település-
fejlesztési koncepció végigvitele lehetetlennek t űnik. Legerősebb nyomásként ebbe
az irányba mégis a települési önkormányzatok alulfinanszírozása hat. Az alulfinan-
szírozást pedig azok a települések élték meg a rendszerváltás után a legélesebben,
ahol egy, az agglomerációhoz mérten urbánus intézményhálózatot egy lassan elsze-
gényedő lakosság mellett kellett fenntartani. Ezeken a településeken természetes
módon vált a költségvetés egyensúlyának fenntartása els ődleges szemponttá, bármi-
féle személyi jövedelemadót vagy iparűzési adót emel ő fejlesztés szívesen látottá.
  A „laissez faire" stratégia eszközei a település hagyományos, nem piaci eszközei,
a szabályozási szerep tartalmi részének minimumra csökkentésével.
  A település a nyomás alapján lakó- vagy üdül őterületté nyilvánítja a volt zártker-
teket, külterületeken új lakó- és gazdasági fejlesztési területeket jelöl ki, amennyi-
ben a terület ellátottsága, infrastruktúrája formálisan megfelel az önkormányzat
ellátási kötelezettségeinek. A területek kijelölésénél a településszerkezet összefüg-
gései kevéssé játszanak szerepet a fejleszt ő szempontjaival szemben. Így gyakori,
hogy ez a településrendezési politika az egymással összehangolatlan fejlesztési
projektek eredményeként széttöredezett, mozaikos településszerkezetet hoz létre. A
település rendezési politikája az el őző stratégiához hasonlóan liberális, célja azon-
ban nem a szolgáltatás magas szintje, hanem az önkormányzati bevételek maxima-
lizálása, a kiadások minimalizálása és a konfliktusok elkerülése. A település a terü-
letek parcellázásában, infrastrukturális el őkészítésében nem vállal szerepet, viszont
kifejlett jogi-technikai megoldásokat alkalmaz arra, hogy a fejlesztésekhez kapcso-
lódóan szükségessé váló települési beruházásokat a fejleszt ővel megfinanszíroztassa,
                                       Szabó Julianna :
                     Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                       Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.

TÉT XVII. évf. 2003     s4                                    Gyors ténykép        111

felépíttesse. Az önkormányzati beruházás-politikát a törvényben el őírt szolgáltatá-
sok mennyiségi kielégítése és a lakossági-fejleszt ői akarat nyomásának nagysága
határozza meg, összevetve a megoldás finanszírozási lehet őségeivel. A közösségi
beruházások finanszírozásában, így azok helyének, profiljának, mikéntjének befo-
lyásolásában is döntő szereppel bírnak magánfejleszt ők, illetve az éppen aktuális
regionális-kormányzati pályázati lehet őségek. A település adópolitikájában minden
lehetséges helyi adót alkalmaz, az adókulcsot a hasonló helyzet ű települések adó-
versenye határozza meg, a kedvezmények nagyrészt általánosak, és ahhoz kapcso-
lódnak, hogy az adott beruházás milyen kötelez ő települési fejlesztéseket vállal át.
A település aktív ingatlanpolitikát nem folytat, de a fejlesztésekbe es ő saját ingatla-
nait a települési intézmények elhelyezésére, illetve az önkormányzati bevételek
növelésére felhasználja. A település oktatási politikáját a kötelez ő minimum hatá-
rozza meg, az intézmények működtetési költségeinek minimalizálása a helyzett ől
függően időnként olyan politikainak t űnő döntéseket is magával hoz, mint a küls ős
gyerekek kitiltása, vagy a szomszédos kerülettel-településsel való együttm űködés.
A település településközi kapcsolatait f őként a hasonló települések közötti verseny-
helyzet, a nagy versenytárs, Budapest elleni közös politikai fellépés, és az eseten-
kénti közös intézmény- vagy szolgáltatásfinanszírozás határozza meg.
  A „laissez faire" stratégia településfejlesztési-településrendezési hatásainál lénye-
ges az el őnyök és hátrányok hatókörének és id őtávjának különbözősége. A döntően
rövid távú, politikai és finanszírozási el őnyökkel hosszú távú környezeti, település-
szerkezeti és társadalmi hátrányok állnak szemben (3. táblázat):
                                  3. TÁBLÁZAT
   A „ laissez faire" stratégia előnyei, hasznai, illetve hátrányai és veszélyei
      (Advantages, Benefits and Disadvantages, "laissez faire" Strategy)
            Előnyök, hasznok                         Hátrányok, veszélyek
  —csökken a testületre nehezed ő poli- — n őnek a környezeti ártalmak
   tikai nyomás                             — az új területek infrastruktúrája
  —a stratégia minimális közösségi             központi irányítás nélkül nagyon
   beruházást igényel                          nehezen alakítható ki, id őnként
                                               teljes patthelyzet áll el ő, ami visz-
                                               szahathat a régebbi településré-
                                               szekre is
                                           - nem irányítható a betelepül ők
                                               szociológiai összetétele, ami új
                                               terheket róhat az önkormányzatra
 Forrás: Saját szerkesztés.
  Az egyes települések stratégiái természetesen nem felelnek meg teljes mértékben
a fenti három stratégia valamelyikének. Még abban az esetben is, amikor a település
határozottan elkötelezett valamely irányban, konkrét kérdésekben, a politikai-
pénzügyi helyzet függvényében máshogyan dönthet. A települések fejlesztési stra-
tégiái ritkán nyernek explicit formát — az OTÉK által el őírt településfejlesztési
                                    Szabó Julianna :
                  Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                    Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
112     Gyors ténykép                                              TÉT XVII. évf. 2003   s4
koncepciónak pedig ezt legalábbis részben tartalmaznia kellene —, a települések
rendszerezése tehát leginkább m ű ködési rendszerük, döntéseik alapján lehetséges.
 (Ebbő l a szempontból érdekes lenne a településfejlesztési stratégiák explicit formáit,
azaz a településfejlesztési koncepciókat és polgármesteri választási programokat a
települések kés ő bbi fejlesztési- és rendezési döntéseivel összevetni.) Annak ellené-
re, hogy a települések lehatárolása így rendkívül önkényesnek és képlékenynek hat,
mára viszonylag egyszerű statisztikai adatokkal megragadható az egyes stratégiákat
jellegzetesen követők csoportja (4. táblázat):
                                 4. TÁBLÁZAT
  A budapesti lakossági szuburbanizáció által leginkább érintett települések köre
       (Settlements are Principally Affected by Budapest Suburbanisation)

                                  Budapestről                               Budapestről
                                évente állandó                            évente állandó
                               státusszal beköl-                         státusszal beköl-
          Település                                    Település           tözők átlagos
                                 töz ők átlagos
                                     száma                                száma ezer la-
                                 (1997-2000)                               kosra vetítve
                                                                           (1997-2000)
      Érd                           1724           Telki                       83,6
      Budaörs                        734           Leányfalu                   61,5
      Gyál                           705           Budajen ő                   60,0
      Dunakeszi                      675           Veresegyház                 58,0
      Szigetszentmiklós              674           Diósd                       56,3
      Szentendre                     610           Erdőkertes                  56,2
      Szigethalom                    540           Nagykovácsi                 56,0
      Veresegyház                    535           Szigetmonostor              52,0
      Fót                            502           Szigethalom                 44,6
      Budakeszi                      416           Pilisborosjen ő             43,9
   Forrás: Városkutatás Kft.

   Látható, hogy a kilencvenes évtized végének legnagyobb abszolút lakossági
immigrációinak listáját az alapvet ő en a „laissez faire", míg a legnagyobb relatív
 immigrációk listáját a „teljes profilváltás" stratégiát követ ő települések vezetik. A
sikeres bezárkózó stratégiát követ ő k természetesen mindkét listának az alján he-
lyezkednek el.
  A stratégiaválasztásnak természetesen a település adottságaihoz és a közösség
akaratához kell igazodnia ahhoz, hogy bármely stratégia is sikeresen, a hátrányok
minimalizálásával megvalósítható legyen. Bár nem tehet ő egyenlőségjel a három
jellegzetes stratégia közé, mindháromról elmondható, hogy saját értékrendszerén
belül is csak a települési döntések koherenciájával érhet el eredményt: a település
saját szerepvállalásának arányában képes kézben tartani fejl ődésének folyamatait.
A településfejlesztés településrendezésen kívül es ő eszközei — a helyi adók rendsze-
re, a saját ingatlanpolitika, a közm ű - és intézményfejlesztés prioritásai, a városmar-
keting stb. — ma azonban még csak a legritkább esetben integrálódnak tudatosan
                                       Szabó Julianna :
                     Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                       Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
TÉT XVII. évf. 2003   s4                                     Gyors ténykép       113

valamiféle településfejlesztési koncepcióba. Az ezeken a területeken meghozott
települési döntéseket igen gyakran sz űk pénzügyi, műszaki, politikai szempontok
uralják, és inkább csak magában a településrendezési döntések rendszerében érhet ő
tetten a választott stratégia.

                                       ***

   Az agglomerációs települések stratégiáit az elmúlt b ő évtized folyamán több té-
nyező változása is befolyásolta, módosította. Egyik oldalról a települési önkor-
mányzatok mozgásterének b ővülése a rendszerváltozás utáni jogalkotási folyamat-
tal fokozatosan, több év leforgása alatt történt, amelynek f őbb állomásai az önkor-
mányzati törvény és a településrendezésr ől szóló törvény, valamint ezek folyamatos
módosításai és a hozzájuk tartozó kiegészít ő kormány- és miniszteri rendeletek vol-
tak. Több évet vett igénybe a települések jelent ős részben megújult politikai vezetése
számára a szükséges igazgatási, jogi, településfejlesztési, piaci ismeretek megszerzése
is. Ezeknek a feltételeknek lassú kialakulása különösen a „teljes profilváltás" straté-
giájának alkalmazását és elterjedését akadályozta a kilencvenes évek els ő felében.
   Jelentős változást okoztak magának a f ővárosi szuburbanizációs folyamatnak id ő-
beli és térbeli változásai is (Gábor 2001). A kilencvenes évek közepén felgyorsuló
lakossági kitelepülés olyan agglomerációs településeket tett a szuburbanizáció célterü-
letévé, amelyeket a korábbi hullámok elkerültek. Els ősorban az agglome-rálódás
sugarának megnövekedésér ől van szó, illetve az időközben megépült autópálya- és
gyorsforgalmi útszakaszok mentén kiterjed ő vonzási területr ől. Ugyanakkor megfi-
gyelhető a célterületek szektoriális változása is, hiszen az évtized közepén egyértel-
műen meghatározó nyugat—északnyugati szektor mellett az évtized végére meger ő-
södni látszik a klasszikus mintájú kivándorlásban a déli és az északi—északkeleti szek-
tor, a szegénységi kivándorlásban pedig a délkeleti szektor szerepe. A lakossági ki-
áramlás célterületeinek megváltozásához adódik a kilencvenes évek közepét ől megje-
lenő nagyobb arányú gazdasági fejlesztés az agglomerációban, ami még inkább köt ő-
dik a nagy kapacitású közúti tengelyekhez (Tosics—Ger őházi—Szabó 2002).
   A legélesebb változást azonban az agglomerációs települési stratégiákban min-
denféleképpen a települési önkormányzatok finanszírozási rendszerének id őbeli
 változása hozta, amely a helyben képz ődő személyi jövedelemadónak a település
 bevételeiben kezdetben nagy, kés őbb egyre csökken ő jelentősége mellett, megadta
 a lehetőséget a saját, a gazdasági forgalom nagyságán alapuló ipar űzési adó kiveté-
 sére. A kilencvenes évek folyamán így a jómódú népesség vonzásának jelent ősége
 egyre csökkent, míg az ipar űzési adó szerepe a gazdasági fellendüléssel és a kiépü-
 lő autópályák mellett megtelepedett nagy forgalmú gazdasági tevékenységekkel
 (főként kereskedelem) egyre n őtt. A települési önkormányzatok kialakulásakor
 főleg azok a települések koncentráltak a jómódúak letelepedésének ösztönzésére,
 amelyek már a nyolcvanas években a kiköltöz ők vagy az elit üdül őfunkciók célte-
 rületei voltak. A költségvetés bevételi arányainak változása aztán lehet őség szerint
                                  Szabó Julianna :
                Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                  Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
 114    Gyors ténykép                                         TÉT XVII. évf. 2003   s4
a településrendezési tervekben rögzített funkciók gyors változását vonta maga után,
nem minden városszerkezeti konfliktus nélkül. Ahol a gyors lakó-gazdasági funk-
cióváltás helyhiány miatt lehetetlen volt, az id őközben felépített intézmények m ű-
ködtetése, az újonnan jöttek infrastrukturális igényei a települési költségvetés ko-
moly krízisét okozták.

                                        ***

   Ha az agglomerációs települések kialakult településfejlesztési stratégiái intenzitá-
 sukban és módszereikben nem is, értékválasztásukban inkább állandónak bizonyul-
 nak. Ez a viszonylagos stabilitás részben a politikai stabilitáshoz köt ődik — az agg-
 lomerációs településeken, különösen a kistelepüléseken gyakori a polgármesterek,
 képvisel őtestületek több cikluson át tartó m ű ködése —, részben pedig a stratégiavál-
 tás nehézségeit takarja. Akár bezárkózó, akár profilváltó, akár „laissez faire" straté-
 giát folytat egy település, a meghozott döntések még sok éven át befolyásolják a
 további lehet ő ségeket: megadott építési jogokat és adókedvezményeket nem lehet
 visszavonni, a nagy léptékű településrendezési tervek megváltoztatása pénz- és
 idő igényes, a hiteleket fizetni, a felépített intézményeket m űködtetni kell, ugyanak-
 kor elszalasztott fejlesztési, pályázati lehet ő ségeket általában nem lehet pótolni.
 Ezek miatt különösen nehéz egy település pályáját valamelyik fejlesztésre orientáló
 stratégiából a bezárkózó, konzervatív irányba terelni. Bár politikai értelemben id ő-
 ről idő re akadnak az agglomerációban éles stratégiaváltási kísérletek, amelyek
 valamely stratégia látványos túlkapásához, kudarcához kapcsolódnak, ezeket az
éles váltásokat a hosszú távú elkötelezettségek általában tompítják.
   A stratégiák ilyen állandósága az agglomeráció térképén a szerepek állandóságát
eredményezi. Ezen a térképen ma határozott többségben a „laissez faire" stratégiát
követő k, kisebb arányban a profilváltó, illetve a bezárkózó települések vannak. A
fő város szuburbanizációt fékezni kívánó településfejlesztési kívánalmaival termé-
szetesen leginkább a két el őbbi stratégiát követ ő települések állnak ma is konflik-
tusban. A konfliktus gyökere azonban részben éppen az, hogy a központi település-
és infrastruktúra-fejlesztési döntések kevéssé veszik figyelembe az agglomerációs
települések fejlesztési stratégiáit.
   A települési akaratok eloszlása ugyanis nem fedi a településrendezés, -fejlesztés
hagyományos vizsgálati módszerei alapján létrejött térképet és ebb ől származtatott
tervet, ahol a fejlesztési lehet ő ségek nem a települések saját akarata, hanem valami-
féle központi akarat, a településhálózat fejlesztési elvei alapján oszlanak meg. (Erre
a módszerre jó példa a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, bár ennek
a tervnek az elkészülte már jónéhány konzultatív elemet tartalmazott, amely az
agglomerációs települések stratégiadöntéseit részben integrálni tudta.) Ezekben a
tervekben fejlesztési lehet ő séget általában a már bizonyos nagyságot és fejlettséget
elért települések kapnak, azok közül is a magtelepülést ől elég távol es ők, hogy a
településhálózat réteges csillagszerkezete fennmaradjon/kialakuljon. A Christaller-
                                       Szabó Julianna :
                     Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                       Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.

TÉT XVII. évf. 2003   s4                                     Gyors ténykép        115

féle modell viszont korántsem esik egybe a nagyvárosok agglomerációjában a spon-
tán lakossági migráció és a magán gazdasági fejlesztések megtelepedési mintájával,
amely inkább a városfejl ődés gyűrűs, tengelyes, szektoros modelljeihez hasonlóan
írható le. A két minta egymástól eltér ő szerkezete önmagában hordozza a konflik-
tust: a közelségük vagy méretük alapján nem fejlesztend ő települések úgy érzik,
hogy a kitörés, a felzárkózás lehet őségét vonják meg t őlük, az „ellenpólusok" fej-
lesztése pedig egy milliós metropolisz közelében mindig is pénzrabló és eredmé-
nyét tekintve kétséges vállalkozásnak bizonyult a várostervezés története folyamán.
   A saját települési stratégiák konfliktusai azt példázzák, hogy a mai önkormányza-
ti, településrendezési, finanszírozási rendszer lehet ővé teszi — bizonyos értelemben
ki is kényszeríti — a kis települések hatékony ellenállását a f ővárosi, régiós akarat-
nak, a szakma általánosan elfogadott értékeinek. Kérdéses, hogy a konfliktusok
megoldása mi legyen. A szakma által elvárt fels őbb (terület)rendez ő erő — az agg-
lomerációs területrendezési terv törvényi elfogadása, a régió terveinek kötelez ővé
tétele stb. — már ma is csak korlátozott eredményt érhetne el a településrendezési
tervek el őrehaladott állapota miatt. Az agglomerációs települések egyéni stratégiái
a rendszerváltás óta eltelt id őszakban tehát az átmeneti korszak minden nehézsége
ellenére olyan újfajta településalakító tényez ővé váltak, amellyel minden új — és
éppen emiatt remélhet őleg újfajta — területtervezésnek számolnia kell. Megoldás,
konfliktuskezelés els ősorban nem is a területi és településtervezés hierarchiájának
óhajtott visszaállításától, hanem a települések stratégiaalakítását inkább befolyásoló
tényezők: a települési szolgáltatások központi finanszírozásának, a települési adók-
nak és a támogatási rendszereknek egymással és a területrendezés érdekeivel való
finomabb összehangolásától várható.

                                       ***

  A szuburbanizációs folyamatok változása, a térszerkezet átalakulása ma magában
is olyan környezeti feltételeket teremtenek, amelyek a szabályozási környezet vál-
tozása nélkül — vagy ha tetszik, az el őtt — a települési stratégiák hangsúlyainak,
irányainak, jelentőségének módosulását okozzák.
  A lakossági migráció nagyságának alakulása a budapesti agglomerációban arra
enged következtetni, hogy a szuburbanizáció robbanásszer ű növekedése, amely a
kilencvenes évek második felét jellemezte, napjainkban lelassul. Ha ez a tendencia
folytatódik, a mai szinten jelent ős kiáramlás fennmaradása esetén sem várható,
hogy az agglomeráció településrendezési terveiben megjelen ő fejlesztési területek
akár csak nagy részükben is beteljenek. A fejlesztési források sz űkülésével jelentő-
sebbé válik a ma még lényegtelennek t űnő különbség a profilváltó és a „laissez
faire" stratégiát követ ő települések között. Szintén egyre fontosabbá válhat a lakos-
sági és gazdasági migráció céltelepülésének szétválása, egyes települések egyre
határozottabb profilja e tekintetben is. A motorizáció további növekedése miatt a
települések helyzetében és stratégiaválasztásában egyre jelent ősebbé válik a nagy
                                        Szabó Julianna :
                      Települési stratégiák a budapesti agglomerációban.
                        Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 101-116. p.
 116      Gyors ténykép                                                           TÉT XVII. évf. 2003            s4
kapacitású közlekedési folyosók, esetleg tömegközlekedési tengelyek menti elhe-
lyezkedés. Hosszabb távon feltételezhet ő a bezárkózó települések számának továb-
bi csökkenése. Ezek a települések környezeti adottságaiknak megfelel ően általában
mind jó min őségű lakóterületnek, mind rekreációs funkcióknak, esetleg a kutatást-
fejlesztést koncentráló kis szilícium-völgyeknek alkalmasak. Az addig elhalasztott
fejlesztési lépések azonban a szegénységi szegregáció célterületévé is tehetik őket.
Szintén csökkenni fog a fejlesztési verseny er ő södése miatt a „laissez faire" straté-
giát folytatók száma, stratégiaváltásukat, profiltisztításukat azonban nehezíti az
idő közbeni ad hoc településfejlesztési döntések káros öröksége.
  Összességében elmondható: a budapesti agglomerációban nem következik be a
településszerkezet olyan mérték ű amerikai típusú átrendez ődése, mint amelyet a
településrendezési tervek ma el ő revetítenek. A kilencvenes évek minden tekintet-
ben átmeneti korszakának hosszú távon ható, nehezen kezelhet ő urbanisztikai örök-
sége nem az intenzív profilváltást végbeviv ő településeken, hanem a szegénységi
szuburbanizáció célterületein és a „laissez faire" stratégiából szabadulni nem tudó
települések károsodott struktúrájában marad ránk.

                                                   Irodalom
Barta Gy.—Beluszky P.—Bihari Zs.—Daróczi E.—Gimesi J.—Keresztély K.—Kovács K.—Nagy S.Gy.—Perger É.—
  Váradi M.M. (1999) Társadalmi-gazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Ku-
  tatási Alapítvány, Budapest.
Faragó L. (1994) „A kicsi szép, de gyenge is" Neopopulista területfejlesztési stratégiák reneszánsza.
                      24-25. o.                                                                       —FaluVárosRégió.
Gábor P. (2001) Népességváltozás Magyarországon az 1990-es években: a szuburbanizáció kezdete?
                      9-10. o.                                                                        —FaluVárosRégió.
Tosics I.—Gerő házi É.—Szabó J. (2002) A szuburbanizáció jelensége és a budapesti agglomeráció.
  Városkutatás Kft., Budapest.
Valér É. (1994) Az agglomerálódást kifejez ő tényezők időbeli változása. — Falu Város Régió. 6-7.
  34-36. o.