Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 1-16. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 4: 1-16
GLOBALIZÁCIÓ ÉS A VILÁGVÁROSOK ÁLTAL
URALT TÉR II.'
(The Space Ruled by Globalisation and Metropolises II)
ERDŐS' FERENC
Kulcsszavak:
Világvárosok globális városok közlekedés infokommunikáció
A világvárosi szerepkörök közül a tanulmány második részében a szerz ő három különleges „puha"
tényez őcsoportot vizsgál. A tudásgazdasággal kapcsolatosak közül (a K+F ráfordítások, intézmények,
innovációk terjedése, innovatív termékek felvétele stb. alapján) az innovációs színvonal és a kuta-
tás/felsőoktatás számbavétele történt meg. A második tényez őcsoportot a fejlett (városi) infrastruktúrát
feltételez ő, nagy embertömegeket mozgató világraszóló vallási, kulturális és sportrendezvények alkotják.
Közülük a legnagyobb közlekedési forgalmat a hív ők milliói által rendszeresen látogatott vallási közpon-
tok, zarándokhelyek, „szent városok" keltik. A vallási szerepkörökkel szemben, melyek csak kivételesen
köt ődnek a világvárosokhoz, a kulturális rendezvények már gyakrabban metropoliszok, míg az olimpiák
és világbajnokságok színterei főként milliós városok. Küls ődleges jellemz őként a világvárosi karaktert
egyre jobban kifejezik a multinacionális cégek jelenlétének méreteire utaló, tervezetten létesített irodavá-
rosok nagyvonalú épületegyüttesei.
A világvárosok mibenlétét meghatározó és hierarchiáját alakítani
képes főbb tényez ők
A tudásgazdasággal kapcsolatos nagyjelentőségű tényez ők
A tágabb értelemben vett tudásgazdaság ugyan számos elemb ől (informatikát ma-
gas szinten alkalmazókból, kutatás/fejlesztésb ől, felsőoktatásból, tudástranszfer/-
információmenedzsmentb ől, technológiaparkokból stb.) tev ődik össze, azonban e
helyen mindössze két elemmel (és csak egészen röviden) foglalkozunk.
a) Innovációs színvonal
„Európa szigetcsoport (archipelago) — az innováció szigetjei" a címe a Hilpert
(1992) által, az EU DGXII. számú, a tudományra, kutatásra és fejlesztésre szerve-
zett bizottsága számára írt tanulmánynak. E dokumentumban az Európában végbe-
menő innováció 10 nagy „szigetét" mutatták ki az alábbi feltételek alapján:
— amelyek a három tanulmányozott technikai—tudományos területb ől több mint
egyre specializálódtak,
— amelyekre az ország (köz) K+F ráfordításának több mint 20%-a jut,
— amelyekre a tudományos intézetek és az eredményeiket közvetlenül hasznosí-
tó „kutatásra orientált" vállalkozások er ős jelenléte jellemz ő,
— amelyek a telematikai kooperációs kapcsolatok európai csomósodásai.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
2 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
Az innovációs szigetek tulajdonképpen a „Kék Banánon" belül helyezkednek el:
Nagy London, Rotterdam/Amszterdam, Párizs/I1-de-France, Ruhr-vidék, Frankfurt,
Stuttgart, München, Lyon/Grenoble, Torino és Milano. Közülük az els ő három
központi elhelyezkedése gateway szerepkör ű metropolisznak tekinthet ő . Innovációs
és clustereket feltáró tanulmányok ritkán vizsgálják a városoknak e kulcsfontosságú
típusait. A többi hét város/városrégió ténylegesen, vagy funkcionális értelemben
regionális székhelyváros. Sok tapasztalati bizonyíték igazolja a clusterek és a háló-
zatos gazdaság összpontosulását a gazdaságukban.
Simmie (2002) a 10 „sziget" közül csupán ötöt (három gateway és két regionális
várost) elemzett különféle jellemz ők szerint.
Az első rangsor alapját az új innovációk elterjedése (az ezt tükröz ő vállalatok
számaránya) képezte. Az újdonságokat két fő kategóriába osztották. Az els őbe
olyan termékek vagy folyamatok tartoznak, amelyek az egész világon újnak számí-
tanak. Ebben az esetben az összpontosuló cégek az innováció vezérl őinek tekinthe-
tő k. A második kategória azokat a cégeket, szektorokat foglalja magában, amelyek
a nemzet (az ország) számára jelentenek újat. Ezek általában olyan innovációk,
amelyeket a cégen kívülr ő l importáltak. Az ilyeneket és a hasonló cégeket „követ ő
cégeknek" definiálták. E csoportosítás gyakorlati haszna, hogy ennek alapján meg-
állapítható, hogy egy város milyen potenciállal rendelkezik az egész világ számára
újdonságként szolgáló olyan értékes innovációkból, amelyek a szolgáltatási és
termék exportjukhoz kapcsolódva a legjobb eséllyel rendelkeznek a nemzetközi
piacra való fellépésnél. Az innovációs újdonságok szerinti rang vizsgálatából kide-
rült, hogy a világ vezet ő innovációiból való részesedés tekintetében nem nagy a
különbség. A széls ő értékek: Milánó 15% és London 24%. Az export teljesítmény
mutató az el őbbihez hasonló rangsornak megfelel ően alakul. Ellenben az egyes
városokban erősen különböző arányt (Amszterdam 68%, Stuttgart 6%) képviselnek
azok a cégek, amelyek exportjában a legmagasabb (41-60%) arányban vannak
jelen az innovatív termékek. Amszterdamon kívül a 41-60% közötti innovatív
termékexport még két város, Párizs és London cégeire jellemz ő (36%, illetve 21%
aránnyal), míg Milánóban csak 9%. Egyértelm ű tehát a központi elhelyezkedés ű
metropoliszok termelési teljesítmény el őnye a regionális városokkal szemben, mi-
vel az export teljesítményük lényegesen magasabb.
Az innovatív termékeket felvev ő piacok helyek szerinti megoszlásában olyan jel-
legzetesség mutatkozik, hogy a gateway metropoliszok exportjának átlagosan jóval
nagyobb aránya jut távoli piacokra (más világrészekbe, Európába), mint a regioná-
lis városoké. Feltűn ő , hogy Amszterdam mennyire kiterjedtebb földrajzi piacokkal
rendelkezik mint a jóval nagyobb London és Párizs. Ugyanez az eredmény a ver-
senyző cégek földrajzi elhelyezkedése alapján.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 3
b) Kutatás — fels őoktatás
E jellemzők mennyiségére és min őségére utaló adatok hiányával, vagy sziszifuszi
munkával való részleges el őállításának lehet őségével kell szembenézni a kutatónak.
Az még csak nagyjából összeállítható a különféle szakregiszterekb ől, hogy egy
nagyvárosban hány kutatóintézet, illetve egyetem (ezen belül fakultás) m űködik,
esetleg még az azokban foglalkoztatott, illetve tanuló személyek száma is összead-
ható, azonban a tevékenységek tényleges „hozamáról" képtelenség világméretek-
ben adatokat gy űjteni. E tekintetben igazi fogódzót még a Nobel-díjasok, vagy más,
igen magas tudományos díjjal díjazottak, kitüntetettek esetleg összegy űjthető száma
sem nyújt. Min ősítő adatként nem kezelhetjük ezeket, ha nem ismerjük az „átlagos"
tudományos teljesítményt.
A világvárosi térségek túlsúlyát a termel ői szolgáltatásokon kívül természetesen
más tényez ők is el ősegítik, mint pl. az agglomerációs gazdaság előnyei (máskülön-
ben míért fogadnák el a világvárosokban, illetve agglomerációjukban a multinacio-
nális vállalatok és egyéb fejlett szolgáltatók a m űködésükkel járó magas bérleti,
személyi és egyéb kapcsolódó költségeket). Az agglomerációs el őny végs ő soron a
méretgazdaság (economies of scale) sajátos megnyilvánulási formája. Kétszerte
nagyobb városban a termelékenység (az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték)
a szolgáltatásokban 10%-kal n ő. Tehát a mérethatár arányaiban ugyan messze el-
marad a lineáristól, azonban az egyes összetev ők elemzése alapján mégsem elha-
nyagolható:
— A termel ői szolgáltatások szempontjából különleges jelent őségű, rendkívül
drága szaklaboratóriumok létrehozására ma már csak a legnagyobb vállalko-
zói komplexumok térségében van lehet őség.
— A metropoliszok nagyságával (valamilyen szinten) fordítottan arányos a beru-
házások, így az irodaház építések kockázata is, ami kedvez ően hat az egyéb
tőkebefektetésekre. Végs ő soron a nagy világvárosok aránytalanul nagyobb
előnyhöz jutnak és egyre inkább a városrendszerek legstabilabb részét alkotják.
Fejlett infrastruktúrát feltételez ő, nagy embertömegeket mozgató, világra
szóló (vallási, kulturális és sport) rendezvények
a) Tömegesen és rendszeresen látogatott vallási központok, kegyhelyek, zarándok-
helyek, „szent városok"
A világvallások egyházi központjai, hatalmas látogató/részt vev ő tömegeket foga-
dó szent helyei, zarándokhelyei korunkban már meglehet ősen nagy intenzitású
távolsági, sőt földrészek közötti személy- és információforgalmat keltenek, viszont
e helyek Róma kivételével nem hagyományos értelemben vett világvárosok.
Benaresznek (Varanaszi), a hindu vallás szent helyének ugyan közel egymillió állan-
dó lakosa van, Mekka lakosságszáma is meghaladja Frankfurtét vagy Amszterdamét,
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
4 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
azonban gazdasági kisugárzásuk gyenge (környékükre/régiójukra szorítkozó). A
vallási központok kizárólag egy meghatározott vallás követ ői körében érvényesül ő
monogravitációja ugyan er ő s, évente több (Mekkának 3) millió zarándok látogató-
juk van. Ezek vagy túlnyomóan belföldr ől (a hindik a szubkontinensnyi vallásareal,
India különböz ő régióiból) érkeznek (Varanaszi), vagy nagyobbrészt nemzetközi
(pl. Mekkába a Nyugat-Afrikától Délkelet-Ázsiáig terjed ő mohamedán világból
érkező ) sokaságok keresik fel ezeket a helyeket. Mekka légi úton történ ő megköze-
lítésére a mindössze 80 km-re lev ő Dzsidda nemzetközi repül őtere ad lehet őséget,
ahová más földrészekr ől is közlekednek menetrendszerű , méginkább charter légi
járatok. A három vallás számára is szent helyet, az ugyancsak háromnegyed milliós
Jeruzsálemet Mekkához képest már csak negyed annyi (f őként keresztény) külföldi
zarándok keresi fel, mégpedig az ugyancsak közeli Tel Aviv repül őterét használva.
A franciaországi Lourdes és Lisseaux, a spanyolországi Santiago de Compostella
ugyan csak egy-két százezres városok, de vallási vonzásterületük nemcsak Európa
felére, hanem Dél-Amerikára is kiterjed, amit a közvetlen interkontinentális légi
közlekedés is segít.
Róma a katolikus vallás központja, a Vatikán nélkül csupán nemzeti fővárosi, az-
az belföldi funkció ellátására korlátozódó nagyváros lenne, amelyet gazdasági
erőben és hatalom érvényesítésben Milánó megel őz. A Vatikán és az azon kívüli
városi katolikus intézmények, világszervezetek nemcsak az id őnkénti („kampány-
szerű ) rendezvénysorozatok idején (pl. a 2000. évi „Szentév") teszik nyilvánvalóvá
Róma világvárosi mivoltát, a többi kontinensr ől érkező, milliós nagyságrendű za-
rándoktömeggel, hanem a rendkívüli egyházi események nélküli id őszakban is.
Róma nemzetközi közlekedési és távközlési kapcsolatainak intenzitását tehát nem
kis részben mundiális egyházi szerepköre határozza meg, infrastrukturális fejleszté-
si programjai pedig er ő sen a vendégek, látogatók mobilitási/kommunikációs igé-
nyére reagálnak (Erdősi 2002).
A vallási központfunkció tehát az általa keltett területi kisugárzás/vonzás hetero-
genitása, nagyságrendi különbségei miatt csak feltételesen, mintegy kiegészít ő
elemként alkalmasak világvárosi szerepkör, illetve a világvárosok hálózatának
meghatározásához.
b) Olimpiák és világbajnokságok színterei
A több/vagy sokéves időközönként tartott világra szóló sportesemények (olimpiák,
világbajnokságok) affinitása a világvárosokhoz már egyenletesen erős, mivel a
központi nagyszabású nyitó és záró ünnepélyek, központi sportrendezvények szín-
helyének — gazdaságossági, kapacitásbiztosítási és média szempontoktól vezérelve
— a rendez ő k kizárólag jó infrastrukturális adottságú nagyvárosokat választanak. (A
vidéki városokban zajló szimultán rendezvények csak kiegészít ő jellegűek, így a
mindenkori olimpiát nem az országról, hanem a bonyolításban oroszlánrészt vállaló
világvárosról nevezik el.)
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 4 Globalizáció és a világvárosok ... 5
Az eddigi nyári olimpiák színhely nagyvárosainak többsége f őváros volt, amelyek
között azonban nem kifejezetten világvárosi rangúak is szerepeltek (pl. Athén, Hel-
sinki), másfel ől a nem fővárosi rangúak között gazdasági kisugárzásban és más
„hardt" jellemzőkben a világvárosokat megjelenít ő szintűek (pl. Los Angeles, Syd-
ney, Barcelona) is voltak.
Egy olimpia megrendezésével szemben közelít ően azonosak az infrastrukturális
feltételek, csupán a történelmi id őben el őrehaladva a min őségükkel szembeni elvá-
rások növekednek — bár a vendégek számában is mutatkozik (ingadozások mellett)
növekedési irányzat. Az olimpiai játékok nagyjából egy hónapig folynak, de város-
fejlesztő hatásuk hosszú évekig szólóan érvényesül a játékokig elkészül ő sportléte-
sítmények, a kés őbb különféle célokra átalakítható olimpiai falu épületei, valamint
az egész várost szolgáló kommunikációs infrastruktúrák révén. Az 1964. évi Tokiói
Olimpiára épültek a világ els ő nagysebességű vasútjai (Shinkanzen), szinte vala-
mennyi olimpia-rendező város repül őterét bővítették (vagy új repül őtérrel gazdago-
dott a város és régiója), új autópályákkal javultak az elérési feltételek, és új föld-
alatti, valamint el ővárosi gyorsvasutak könnyítették meg a nagyvároson, illetve az
agglomeráción belüli helyi közlekedést.
Az olimpiai helyszínek tehát a vallási központoknál alkalmasabbak a világváros
min ősítés komplex rendszerében az egyik elemként való bevitelre. Súlyozni azonban
bajos ezeket, mivel a gyakoriság aligha lehet igazán szorzó, mivel a 2002-ig szá-
molt 21 nagyvárosból mindössze háromban (Párizsban, Londonban és Los Ange-
lesben) rendeztek kétszer is olimpiai játékokat.
A téli olimpiák színterei viszont nem világvárosok, hanem regionális középváros-
ok és környékük, részben a klimatikus és terepfeltételek biztosítása, részben a jóval
kisebb látogatottságuk okán.
Az olimpiákkal szemben a sportágak közül legnagyobb embertömeget mozgató
labdarúgás világbajnokságainak rendez ői nem városok, hanem országok, és a szín-
helyek a szimultán mérk őzések miatt decentralizáltabbak. A f ővárosok vagy más
nagyvárosok azonban a többi várossal szemben meghatározó szerephez jutnak.
c) Világraszóló kulturális tömegrendezvények, film- és más kulturális fesztiválok
színhelyei
A világváros kutatásban már van bizonyos hagyománya más „puha tényez ők"
számbavételének. Így pl. Short—Kim—Kuus—Wells (1996) mintegy „színez ő" infor-
mációként a Rolling Stones 1995. évi koncertjeinek színhelyeit is felsorolja, amely-
ből kiderül, hogy a legtöbb koncerttel (7 különböz ő napon) Tokió büszkélkedhetett,
míg Mexikóváros, Buenos Aires és London csak néggyel, a belgiumi Werchter,
továbbá Párizs közönsége pedig 3-3 koncertet élvezett. Miután már száznál is több
azoknak a különféle, világsztárokat felléptet ő szórakoztató és kulturális együttesek-
nek a száma, amelyek el őadásai még az országhatáron túlról is nagy tömegeket
vonzanak, megoldhatatlannak t űnik valamennyi számbavétele, hogy előfordulási
gyakoriságukkal a „világra szóló kulturális" szerepkör súlyozott formában való
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
6 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
megjelenítésére sor kerülhessen a nagyvárosok hierarchizálásakor, jellegük megha-
tározásakor. A módszertani nehézségeken túlmen ően vita tárgya lehet az az alapve-
tő kérdés is, hogy a világvárosok mibenlétének valóban conditio sine qua non-ja-e
a kulturális rendezvények presztizsértéke, gyakorisága, látogatottsága. Ha jobban
meggondoljuk, a világvárosi mibenlétnek a kulturális rendezvények tekintetében
önkéntelenül is a mennyiségi, illetve populáris kritériumait preferáljuk, ha a láto-
gatók számára fókuszálunk. (Az egész világon a rádiót hallgató, televíziót néz ő,
több százmilliós nagyságrendű „nagyközönség" által ismert, a tömegízlést kielégí-
tő , stadionokban, óriási csarnokokban el ő adott, rendkívül látványos „tömegszóra-
koztatásról" van szó.)
Ezzel szemben a jóval sz űkebb (mű veltebb?) közönségnek, a szakért ő
„vájtfül ű eknek" koncerttermekben, színházakban tartott „komoly zenei" (szimfoni-
kus zenei) rendezvények, operael őadások világhírű központjai (így pl. Salzburg,
Bayreuth) kisvárosok, amelyek a kulturális életben a min őség megtestesít ői.
Amennyiben a kulturális tényez ő számbavételének szükségessége mellett dönt a
kutató, nem elhanyagolható az adott nagyváros hírét növel ő patinás helyi kulturális
intézmények számbavétele sem. Természetesen itt is megfelel ő józanságra van szük-
ség az értékeléskor. Hiszen pl. New York nevének említésekor a legtöbb embernek
(mi több: a nagyvároskutatónak) nem a Metropoliten jut az eszébe, hanem a
Manhatten irdatlan méret ű üzleti élete, de még Milánóval kapcsolatosan sem biztos,
hogy a Scala-val asszociálunk, mint inkább az Olaszország gazdasági/üzleti életé-
ben betöltött els ő számú központi szerepkörre.
Épületegyüttesek, modern épületállomány,
irodavárosok és iroda bérleti díjak
A világvárosok erősen másodlagos és erősen küls ődleges jellemz ői közé tartozik a
modern épületek kubaturája. Önmagában a felh őkarcolók mennyisége és nagysága
bármennyire is nemcsak felt űnő és nagyvonalú jelenség, hanem könnyen regisztrálha-
tó mennyiségi adalék is, de a min ő sítéshez nem igazán lényegbevágó szimptóma.
Számos észak-amerikai középváros skyline-ját tekintve világvárosi arculatú, de
csupán a habitustól mégsem tekinthet ő metropolisznak, ahogyan pl. az er ős közepe-
sen fejlett gazdasággal, és a világ jelenleg legmagasabb iker felh őkarcolójával
rendelkező Kuala Lumpur sem. Még durvább a diszkrepancia a funkcionális súly és
a magas épületek száma között az alacsony fejlettség ű Brazília gigavárosában,
Sao Pauloban.
Valamivel már jobban indikálják a világvárosi jelleget a tervezetten létesített iro-
davárosok. Számos európai metropolisz városképileg rendkívül felt űn ő (modern és
posztmodern), óriási, hol a centrumban, hol más övezetben, esetleg a városperemen
elhelyezkedő irodavárosokkal igyekszik magához csalogatni a multinacionális
cégeket, és egyúttal az új, általános gyors kötöttpályás tömegközlekedéssel kiszol-
gált negyedeket a világvárosi rekonstrukció szolgálatába is állítani (a párizsi
la Defense, a londoni Docklands/Canary Wharf, a frankfurti Niederrad, a madridi
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 7
AZCA, a brüsszeli Quartier Schumann/de l'Europe, a lyoni La Part Dieu, újabban a
berlini Bürocity Potsdamer Platz és az orosz f őváros, Moscow City-je).
Az európai nagyvárosrégiók közül az utóbbi évtizedekben épített irodaterületek
mérete tekintetében a párizsi az els ő (1975-1998 között 20 millió m2, ebből a la
Defense 2,5 millió m 2), amelyhez képest — egyel őre még — alaposan elmarad Berlin
teljesítménye (1990-1998 között 7 millió m 2, a Potsdamer Platzon és környékén
0,5 millió m2). A középvárosok közül e téren Lille kelt figyelmet a TGV csomópont
helyzetet jól értékesít ő Euralille irodaváros/megabevásárló—szolgáltató központ
0,3 millió m2-nyi helységkoncentrációval.
Az irodavárosok a globális, nemzeti és regionális gazdasági folyamatok — részben
kulturális programok — szervezésének színtereként szoros kapcsolatban vannak a
(tágabb értelemben vett) nemzetközi és nemzeti politikai hatalommal (Rudolph-
Manz—Burdack 2002). Franciaország a la Defense-nek az üzleti élet elitjének ki-
szolgálásán kívül főváros- és nemzetimázs-er ősítő szerepet is szánt.
A világvárosok min ősítésének — az el őzőektől nem független — további adaléka
lehet az irodák bérleti díja. Ezt jól érzékeltetik a következ ő, egy négyzetméterre
vonatkozó, euró-ban számolt átlagos évi díjak: London West End 525 (a legdrá-
gább Európában), Párizs 495, Berlin 365, Hága és Amszterdam 250-250.
A globális gazdaság irányító központjai — a metropoliszrégiók
és hierarchiájuk
A globalizáció egyrészt visszatükröz ődik, másrészt megtestesül a globális világ-
városi rendszerben. A globális gazdaságot (a tágabb értelemben vett fizikai anyagi
és szellemi termék, információ világkereskedelmet) ma inkább néhány világváros
irányítja, mint az államok közötti (sokféle szerz ődésbe foglalt) kooperáció, tehát
nem az országok az igazi aktorai a globális gazdaságnak, amelynek a globális rend-
szer csatlakozási pontjait megjelenít ő világvárosok az igazi nyertesei. E felismerés
alapján Hymer (1971) már évtizedekkel ezel őtt feltételezte a nagyvárosok hierar-
chiájának a transznacionális gazdasági szervezetek hierarchiájával való egybevágá-
sát, a két rendszer egymásnak való megfelelését, valamint felhívta a figyelmet a
globális városokbeli irányító/parancsoló posztok és a kihelyezett termel ő tevékeny-
ségek földrajzi elkülönülésére.
A szakirodalom, ahogyan a világváros fogalom meghatározásával, úgy a globális
város mibenlétének pontosabb definiálásával is adós. E hiányosság késztet arra,
hogy e feladatot közelebb vigyem a megoldáshoz.
A világvárosok eddigi kategorizálása
Arra már az el őző fejezet címében utaltunk, hogy a világvárost egzakt alapokat és
módszereket nélkülöz ő hozzávet őleges meghatározása miatt tulajdonképpen intuitív
fogalomnak tekinthetjük. A témával foglalkozó kutató kétségtelenül nehéz helyzet-
ben van a világvárosok korrekt differenciálásához, megbízható hierarchikus csopor-
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
8 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
tosításához szükséges adatok hiányossága miatt, azonban tapasztalható, hogy a
rendelkezésre álló adatokkal sem tudtak megfelel ően sáfárkodni. Főként az egyes
tényező k súlyozásának felvállalásától való tartózkodás, és az összetettebb számítá-
sok helyett az intuícióra hagyatkozás eltérnek egymástól.
A kiterjedt nemzetközi vonzásterülettel rendelkez ő városok állományát az
1950-60-as évektől felerősödő globális folyamatok differenciálták. A világméretű
tőkekoncentráció során néhányuk a többi fölé kerekedett. A világgazdaságban be-
töltött szerep (mint hagyományos rendez őelv) alapján Scott (2001) kategorizálása
szerint
— New York, Tokió, London és Párizs a vezet ő funkciójú világvárosok, míg
— Athén, Barcelona, Róma, Mexicocity, Moszkva, Berlin és a Ruhr-vidék(!)
„közvetítő funkciójú világvárosok."
Cohen (1981) „igazi" világvárosoknak tulajdonképpen a világgazdaságban elfog-
lalt előnyös pozícióban lev ő , fejlett központi (ún. „mag") országokbeli nagyvárosokat
tekinti, és a „félperiférikus" országok városait ezekt ől elkülönítve jeleníti meg az
alábbi /. táblázatban.
1. TÁBLÁZAT
Világvárosok hierarchiája Cohen ( 1981) szerint
(The Hierarchy of Metropolises by Cohen (1981)
Központi országok városai Félperiférikus országok városai
elsődleges másodlagos elsődleges másodlagos
London I. Brüsszel III.
Párizs II. Milánó III.
Rotterdam III. Bécs III.
Frankfurt III. Madrid III.
Zürich III. Johannesburg III.
New York I. Toronto III. Sao Paulo I. Buenos Aires I.
Chicago II. Miami III. Rio de Janeiro I.
Los Angeles I. Houston III. Caracas III.
San Francisco III. Mexikóváros I.
Tokió I. Sydney III. Szingapur III. Hongkong II.
Taipei III.
Manila II.
Bangkok II.
Szöul II.
Népességszám: I = 10-20 millió, II = 5-10 millió, III = 1-5 millió.
Forrás: Friedmann (1995), idézi Barta (1998, 17).
Barta (1998) úgy véli, hogy a világvárosi rang megítéléséhez az adott városnak
„nem szükséges valamennyi feltételnek megfelelnie", és egyúttal utal arra, hogy
Londonon és Párizson kívül az európai városokat nehéz volt besorolni. Tulajdon-
képpen már egyetlen jelent ő s szerepkör is a világvárosi rang alapja lehet. („Rotterdam
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 9
a kikötője, Frankfurt a gazdasági szerepe, Zürich a pénzügyi szektora miatt került
az első kategóriába [Barta 1998, 17].)
Nem tartom tökéletes, hanem csak kompromisszumos megoldásnak az egyetlen
gazdasági funkcióra alapozott minősítést, mert ilyen alapon számos olyan város
volna e kategóriába sorolható, amelyr ől még az átlagembernek sem jutna eszébe,
hogy az világváros, annak ellenére, hogy az egész világon ismert valamilyen tevé-
kenységéről (pl. Las Vegas, Monte Carlo, Sun City a szórakoztató „iparról", a dá-
niai Billund a LEGO-cégről, Herzogenaurach az Adidas-ról és a Puma-ról stb.),
ahogyan nem tűnik megalapozottnak a funkcionálisan jellegtelen, semmilyen tekin-
tetben nem igazán „világszerepl ő", egyébként bármennyire is népes városhoz vi-
lágvárosi rangot hozzárendelni. Ugyanakkor belátjuk, hogy számos esetben (körül-
tekintő mérlegelés mellett) kénytelen-kelletlen egy-két tényez ő alapján kell a beso-
rolást megtenni.
A görög ABC els ő három betűjelével jelölt kategóriákba sorolta az amerikai
GaWC kutatási program zárójelentése a világvárosokat — feltehet ően több tényező
számbavételével (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
A világvárosok kategória szerinti sorrendje a GaWC kutatások szerint
(The Rank of Metropolises by Categories in GaWC Researches)
Alfa világvárosok Béta világvárosok Gamma világvárosok
London San Francisco Amszterdam
Párizs Sydney Barcelona
New York Toronto Berlin
Tokió Zürich Budapest
Chicago Brüsszel Koppenhága
Frankfurt Madrid Düsseldorf
Hongkong Mexikóváros Genf
Los Angeles Sao Paulo Hamburg
Milánó Moszkva München
Szingapur Prága
Róma
Stockholm
Varsó
Forrás: TeleGeography Inc. 2000.
Nem tudjuk ugyan, hogy milyen szempontok alapján történt a kategorizálás, de a
következő problémák vetődnek fel:
— Aligha tartalmazza a Föld teljes világváros állományát, mivel olyan hatalmas
gazdasági kisugárzó központokat nem szerepeltet mint Sanghaj, Peking.
— Több város kategorizálásának helyessége megkérd őjelezhető a tényező elem-
zéseink alapján. Így pl. indokolatlan a Milánó—Düsseldorf „távolság", de még
a Moszkva—München is.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
10 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s 4
Kísérlet a világvárosok/nemzetközi városok
részletesebb hierarchizálására
Az országhatárok vagy éppen a földrészek határait átlép ő internacionális kereske-
delemnek a nagyteljesítmény ű gépi közlekedési eszközök elterjedése által el ősegí-
tett kibontakozásával, a világpiacon vezet ő szerepet betölt ő néhány (többségében
európai) tengeri hatalom (nem kis részben saját gyarmatbirodalmának adminisztra-
tív irányításából és gazdaságának kézbentartásából profitáló) f ővárosa, valamint
(rendkívül kedvező földrajzi helyzetét is kamatoztató) kiemelked ő több tőkeerős
gazdasági központja már a 19. sz. derekától a távolsági szállítások logisztikai köz-
pontjaiként a nemzetközi interakciók gócpontjaként kiérdemelte, hogy „nemzetközi"
városnak, illetve világvárosnak tekintsék. E titulus azonban elfedte a fogalom diffe-
renciáltságát, azaz, hogy e városok alapvet ő minőségi jellemzőik, térfunkcionális
rangjuk, kisugárzásuk „térereje" szerint hallatlanul széles skálán jelennek meg, a
regionális városoktól a globális városokig. A következ őkben a metropoliszokat ható-
erejük, az általuk „besugárzott", uralt tér kiterjedése szerint differenciáljuk.
a) A hierarchikus kategorizálás lehetséges módjai
Eddigi elemzéseink során a világvárosok különféle (népességszám, gazdasági és
tőkeerő , valamint kommunikációs potenciál szerinti) jellemz ői alapján történt sor-
rendezéséb ől kiderült, hogy a különféle rangok egybevágása, illetve a közeli érté-
kek a legjelent ősebb, a tabella élvonalbeli pozícióját betöltő néhány városban a
leggyakoribbak, és legkisebb a valószín űsége az egyes jelleg-tényez ők egybeesésé-
nek a tabella alsó csoportjában elhelyezked őknél. Ebből az következtethet ő, hogy
az általános jelentőség nagyságával valamilyen mértékben együtt jár a metropoli-
szok sokoldalúsága (mindenben „élenjárók"), míg a kisebb jelent őségűek már jóval
kevésbé sokoldalúak, és akár csak egy-két tényez őre szorítkozó az országhatárai-
kon túl is érvényesül ő hatásuk. Véleményünk szerint a számba vett tényez ők leg-
alább felének az els ő 25 (35) helyezett közötti elhelyezkedés esetén beszélhetünk
világvárosról, illetve nemzetközi városról.
A hierarchikus kategorizáláshoz a legegyszer űbb módszer (amit alkalmaztunk is), ha
— kiszámíthatjuk a hat legfontosabbnak tartott tényez ő egyedi sorrendjének átla-
gát az élvonalbeli városok valamely (15/25/35 tagos) csoportjára. Amennyi-
ben az els ő 15-re végezzük el az értékelést (3. táblázat) gondot okoz, hogy
egy-két tényez ő ben az adott város pozíciója oly gyenge, hogy kívül marad a
csoporton, ezért nem vonható be a számításba. Így viszont kisebb „merítéssel"
nem igazán összehasonlítható (kevesebb tényez őre vonatkozó) átlagértéket
kapunk.
— Úgy látom, hogy a nemzetközi városok kategorizálásakor nem támaszkodha-
tunk kizárólag a 3. táblázat adataira, mert azok, és a szakmai közvéleményben
az egyes városok rangjáról kialakult reális értékítéletek között meglehet ősen
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 11
nagy a különbség, még az élen lev ő 15 város körében is. (Nem beszélve arról,
hogy a pontos, megbízható sorrend megállapítását lehetetlenné teszi egyes té-
nyezők „sokadik" [15-nél hátrább lev ő] sorrendje.) Pl. Atlanta annak ellenére,
hogy a Coca-Cola, a CNN és más óriáscég központja, s őt olimpiai játékok
színtere is volt, sehol sem jelenik meg a tabellán. Úgy gondolom, hogy ennek
ellenére világvárosnak tekinthet ő, még ha nem is globális város.
Ezért a következ ő kben számításaim eredményeit inkább csak a más forrásokból
származó ismeretek kiegészítésére használom.
b) Regionális jelentőség ű nemzetközi nagyvárosok
E nagyvárosokra az jellemz ő, hogy több (els ősorban azonban gazdasági) funkció
gyakorlása közben kisugárzásuk ugyan átlépi a nemzeti határokat, azonban a kör-
nyező országoknál távolabb alig észlelhet ő.
3. TÁBLÁZAT
A vizsgált városok hat fontos tényez ő és tényez őátlag szerinti sorrendje
(az els ő 15 világváros) 2000-ben
(The Rank of Analysed Cities by Six Important Factors and Factoraverage)
A B C D E E Átlag
(népes- (tőke- (eszköz- (vállalati (nemzet- (nemzet- szerinti
ségszám) erő) érték) forga- közi légi közi sorrend
Város lom) forga- internet
lom) hub sáv-
szélesség)
London 0 2 4 4 1 1 2,4*
Párizs 0 3 2 3 2 3 2,6*
Tokió 1 1 1 1 5 15 4,0
New York 5 4 5 2 9 4 4,8
Oszaka 0 6 7 5 0 0 6,0***
Frankfurt 0 7 3 0 3 5 6,0***
Peking 7 5 6 9 0 0 6,8**
Amszterdam 0 9 10 15 4 2 8,0*
Zürich 0 8 8 10 10 0 9,0**
Brüsszel 0 10 11 0 11 7 9,8**
Szingapur 0 15 0 0 7 0 11,0**"
Toronto 0 11 14 0 0 9 11,3***
Chicago 0 12 0 0 0 14 13,0***
Milánó 0 13 13 0 0 0 13,0****
Montreal 0 14 16 0 0 13 14,3***
* csak 5 tényez ő alapján
** csak 4 tényező alapján
*** csak 3 tényez ő alapján
**** csak 2 tényez ő alapján
Forrás: Saját számítás.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
12 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
Eklatáns példája Budapest, vagy a vele verseng ő (az „objektív elemzések alapján a
tabellán ugyancsak meg sem jelen ő) Prága, amelyek a kelet-közép-európai térségbe
érkező külföldi befektetők bázisának, hídfő állásának szerepét is betölthetik a keleti,
délkeleti irányú expanzió során. E kategória „el őkelői" közé sorolható München
(amely alapvet ő en Alpok/Közép-Európa kompetenciájú, bár több tekintetben von-
zásterülete kiterjedtebb), Stockholm (a skandináv térséget besugárzó, de részben
ugyancsak azon túllép ő funkciókkal). E kategóriában jeleníthet ő meg Kalkutta
(amely azon felül, hogy logisztikai értelemben Nepál „Gateway"-je, gazdasági
vonzása a szomszédos Bangladesben is érvényesül), mint ahogyan Lagos kisugár-
zása is több, de a közeli nyugat-afrikai államra kiterjed ő. Bejrut a Közel-Kelet
életében els ő sorban a szórakoztató ipari, kereskedelmi és részben pénzközpont
szerepet tölti be. Koppenhága hatása — különösen az Öresund híd/alagút komplexum
megépülése, 2001 óta — a szomszédos Dél-Svédországban er ősen, de a Belt-kapocs
révén Észak-Németországban is jelent ősen érvényesül.
E városok és a több milliós nemzeti metropoliszok (pl. Teherán, Karachi, Lahore,
Wuhan, Novoszibirszk stb.) között természetesen nehéz pontos megkülönböztetést
tenni, mivel az utóbbiaknak is vannak nem elhanyagolható nemzetközi interakciói.
c) Földrész jelentőségű nemzetközi városok
Azok a metropoliszok sorolhatók e kategóriába, amelyek intenzív nemzetközi te-
vékenysége hellyel-közzel az egész földrészre kiterjed (pl. az európai kompetenciá-
jú városok"), ső t némely funkció gyakorlásában — ha nem is er őteljesen, de — tenge-
ren túlra is kisugároznak.
Ezek körén belül a következ ő alcsoportok különböztethet ők meg:
— Mérsékelt gazdasági erej ű, viszont jelentő s nemzetközi szervezetek központjául,
telephelyéül szolgáló, magas kulturális érték ű nemzetközi nagy- és kis/közép-
városok (p1. Bécs, Róma, Brüsszel, Strasbourg, Genf, Hága).
— Földrészük szintjén is komoly gazdasági er őt képvisel ő nagyvárosok, amelyek
a pénzvilágban sem csak országukban vezet ők, hanem európai, illetve észak-
amerikai szinten is a jelent ő sek közé tartoznak (pl. Milánó, Barcelona, Rotter-
dam, illetve Toronto, Montreal, Houston, Dallas, Peking, Sanghaj).
d) Több, vagy a legtöbb földrészre kisugárzó „igazi" világvárosok
Változataik:
— Magasan fejlett nyugat-európai országok, különösen a pénzvilágban, financiá-
lis műveletekben kitűnő , de esetenként a nemzetközi kultúra közvetítésében is ki-
tűnő , mérsékelten nagy városai (p1. Amszterdam, Düsseldorf, Frankfurt, Zürich).
— Magas nemzeti jövedelmű , a világgazdaságban kiváló pozíciójú távol-keleti és
amerikai nagyvárosok, amelyek Ázsián és Ausztrálián/Óceánián kívül már
más kontinenseken is jelen vannak részben a pénzvilágban, részben gyártmá-
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 13
nyaikkal, termel ői szolgáltatásokkal, de többségük egyben közlekedé-
si/szállítási fordítókorong szerepet is betölt (pl. Osaka, Hongkong, Szingapur,
Chicago, Los Angeles, San Francisco).
e) Globális városok
Globális városnak az a néhány, egészen kiemelked ő, földi jelentőségű, vezető po-
zícióban lev ő világváros tekinthet ő, melyek gazdasági gigahatalmi szerepben a
kozmo-társadalom kristályosodási gócaiként a világgazdaság igazi vezérl ő/döntési
központjai, amelyek a legnagyobb mértékben hatnak a (gazdaságtól a médiumokig
sok mindenben tetten érhet ő) globális folyamatokra.
A globális pénzügyi integráció fontos vonása a globalizációnak. A telekommuni-
kációs technológia forradalmán kívül a f ő tőkepiacoknak az 1980-as évekt ől vég-
bement deregulációja és liberalizációja (mint ahogy az internáliák és externáliák
fokozottabb figyelembe vétele is) fokozta a pénz és a pénzt őke transznacionális
mobilizációját (Corbridge 1996).
A globalizáció meghatározó er őinek a világot átfogó multinacionális t őkekong-
lomerátumoknak megfelel ő léptékű és az egész világpiac id őveszteség nélküli elér-
hetőségét, valamint irányítását lehet ővé tevő legkorszerűbb és nagyteljesítmény ű
kommunikációs (közlekedési és telematikai), továbbá pénztechnikai infrastruktú-
rákkal rendelkez ő, korábbi egyedi profiljukat lassan elhomályosító, viszont a sze-
repkörbeli közeledés miatt mindinkább verseng ő, világot behálózó „agyközpontok"
(1. ábra) gazdasági hatalmi túlsúlya behozhatatlannak t űnik.
Hatásuk:
— világméretű polarizáció az általuk el őidézett koncentrációs folyamatok követ-
keztében (tőke, trendalakítás, médiahatalom tekintetében),
— kiegyenlítő irányzatok (árukínálat, ill. áruválaszték, civilizációs és életviteli
minták, divat, fogyasztói szokások stb. tekintetében), amellyel szemben a ver-
sengés eredményeként megindult, még nem igazán er ős fragmentációs folya-
mat az összpontosított gazdasági hatalom megoszlásához, policentrikussá vá-
lásához vezethet.
A globális városok conditio sine qua nonját kétségtelenül az egész Földre kiterje-
dő pénzügyi központ szerepük adja meg, így elsősorban ebbéli mondiális szerepük
alapján nevezték meg a „kiválasztottakat."
A világvárosok globális pénzügyi központokká való nyilvánításának kérdésével
foglalkozó szerzők a városok meglehetősen különböző csoportját nevezték meg.
Short—Kim—Kuus—Wells (1996) munkájából kiderül, hogy a szerz ők szélsőséges
esetekben 2, illetve 11 várost tekintenek e szuperkategóriába tartozónak. Közös
bennük, hogy New Yorkot és Londont valamennyi, Tokiót pedig egy kivételével
valamennyi tartalmazza, de fele Párizst is.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
14 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
aTe leGeography 200
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Globalizáció és a világvárosok ... 15
Egy metropolisz globális várossá válásának alighanem az is feltétele, hogy „biro-
dalmi" méretű ország legyen a háttere, gazdasági nagyhatalom szolgáltasson nagy-
vonalú keretet. Tehát, bár a globális városok mibenlétét az egész világra kiterjed ő
kisugárzásuk, mondiális rendeltetésük határozza meg, éppen a többi metropolisszal
szembeni nyomasztó túlsúlyukat a ‚járulékos" (de nem mellékes) els ő számú bel-
földi gazdasági központ szerepüknek köszönhetik.
London, az egykori — a Föld kétötödét uraló — brit világbirodalom központja mai
funkciótúlsúlyos utódéletét annak köszönheti, hogy a nagy volumen ű birodalmi
gazdaság és „kultúripar" a végbement szerkezetváltozások mellett mintegy konden-
zálódott, időtálló valódi értékeit a metropolisz társadalom sikeresen átmentette
korunkba. Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy London egy ország, egy
állam és egyben egy birodalom polgári/katonai irányító-, adminisztratív központja-
ként olyan történeti tapasztalatok és ismeretek tárháza, amelyek bizonyos áttételek-
kel és interpretációkkal ma is hasznosíthatók az államhatárokat nem „tisztel ő" vi-
lágcégek, és azok által (közösen) fenntartott világintézmények irányításakor.
A „múlt nélküli" New York nem alapozhatott politikai értelemben vett történelmi
államigazgatási/birodalomépítési tapasztalatokra, de néhány évtized alatt a világ
elsőszámú és valamennyinél innovatívabb gazdaságát megteremt ő szuperhatalmá-
nak gazdasági/pénzügyi központjává vált, amely befolyásolni képes a formálisan
Washingtonban történ ő politikai döntéshozást.
New York globális várossá válásának két fő generáló tényez ője
— az izolacionizmussal szakító, az egész világra kiterjed ő (gazdasági/katonai)
szerepeket rövid id őn belül felvállaló USA nemzetközi (meghatározóan
angolszász) kapcsolatai szempontjából a világ els ő gazdasági erőközpontjával,
Európával való kapcsolattartás terén kedvez ő földrajzi helyzete,
— az egykor túlnyomóan Európából bevándorolt (a többi földrészr ől származók-
hoz képest magasabb civilizációs, kulturális szint ű) népesség közös
(multikulturális), a hagyományos európaihoz képest újszerű médiatermékei,
„piacképeseknek" bizonyultak még Európában is. New York az amerikai civi-
lizáció új (és szub-) kultúra metaforájává, illetve szimbólumává vált — akara-
tán kívül. Ugyan a K+F tevékenység az USA-ban (f őként a II. világháború
óta, részben védelmi stratégiai okokból) területileg er ősen széttagozódott
(elsősorban Kalifornia el őnyére), azonban a hagyományosabb médiumok te-
kintetében is képes volt New York meg őrizni vezető szerepét.
London viszont bármennyire is vált világkereskedelmi központtá, metropolisz
nemzeti jellegét jobban megtartotta, inkább a birodalmi tudatot er ősítette a brit
alattvaló polgárok körében, míg New York a világpolgári globális tudatot.
Jegyzet
A tanulmány els ő része a Tér és Társadalom 2003/3. számában jelent meg.
Erdősi Ferenc: Globalizáció és a világvárosok által uralt tér II.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 1–16. p.
16 Erdősi Ferenc TÉT XVII. évf. 2003 s4
Irodalom
Barta Gy. (1998) Nemzetköziesedés, globalizáció, nemzetközi városok. — Barta Gy. (szerk.) Budapest
nemzetközi város. MTA, Budapest. 13-25. o.
Cohen, R.B. (1981) The New International Division of Labor, Multinational Corporations and Urban
Hierarchy. — Dear, M.—Scott, A.J. (eds.) Urbanization and urban planning in capitalist society.
Methnen, London, New York. 287-319. o.
Corbridge, S. (1996) Remarking the Image of the Docklands. — Ogden, P. (ed.) London Docklands: The
Challenge of Development. Cambridge Univ. Press., London.
Erdősi F. (2002) Vertikális és horizontális városnövekedés közlekedési, környezeti és gazdasági dilem-
mái. — Kovarszki A.—László M.—Tóth J. (szerk.) Múlt, jelen, jöv ő. — A településügy térben és id őben.
Tiszteletkötet K őszegfalvi György professzor úr 70. születésnapjára. — Pécsi Tudományegyetem TTK
Földrajzi Intézet, Pécs. 110-116. o.
Friedmann, J. (1995) Where we Stand: a Decade of World City Research. — Knox, P.—Taylor, P.J. (eds.)
World Cities in a Worldsystem. Cambridge University Press, London. 21-47. o.
Hilpert, U. (1992) Archipelago Europe Islands of Innovation, Synthesis Report. — Prospective Dossier. 1.
Science, Technology and Social and Economic Cohesion in the Community, Monitor — Fast
programme, Brussels.
Hymer, S. (1971) The multinational corporation and the law of uneven development. — Bhagwati, J.W. (ed.)
Economics and world order. MacMillan, New York.
Rudolph, R.—Manz, K.—Burdack, J. (2002) Von La Defénse nach Moskowa City. — „Bürocities" als
Wettbewerbsstrategien europáischer Metropolen. — Europa Regional. 1.58-69. o.
Short, I.R.—Kim, Y.—Kuus, M.—Wells, H. (1996) The Dirty Little Secret of World Cities Research. Data
Problems in Comparative Analysis. — International Journal of Urban and Regional Research. 3.
697-717. o.
Simmie, J. (2002) Trading Places: Competitive Cities in the Global Economy. — European Planning
Studies. 2.201-214. o.
TeleGeography, inc. 2000. — New York.
THE SPACE RULED BY GLOBALISATION AND
METROPOLISES II
FERENC ERDŐSI
In the second part of the study the author analyses three specific "soft" factor groups from
the metropolitan fields of activity. Among that connected to the knowledge economy (based
on R+D expenditures, institutions, spread of innovation, adaptation of innovative products
etc.) the evaluation of innovation level and research/higher education was managed. The
second factor group contents the world famous religious, cultural and sport events, which
preassume well-developed (urban) infrastructure and move large masses. Among them reli-
gious centres and "boly towns" visited by millions of the congregation generate the largest
traffic. In contradiction to religious roles, which only rarely link to metropolises, cultural
events often connects to metropolises, and the scene of Olympic Games and world champi-
onships are mostly cities with more million inhabitants. The metropolis character is more
and more expressed by grandiose building of planned office-cities referring to the presence
of large multinational companies.
In the last part of the study on the base of quite a few of his complex analyses the author
tried to categorise the metropolises/international cities in a more detailed way and with the
different aspects to the so far knowledge.