Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 183-197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 183
AZ INFORMÁCIÓS ÉS KOMMUNIKÁCIÓS
TECHNOLÓGIÁK (IKT) HATÁSA
A VERSENYKÉPESSÉGRE
(Impacts of Information and Communication Technologies
[ICT] on Competitiveness)
BARSI BOGLÁRKA
Kulcsszavak:
versenyképesség indikátor információs- és kommunikációs technológiák Solow-paradoxon
Az új technológiák megjelenése és elterjedése felvetette egy új gazdaság megjelenésének gondolatát,
mely a termelékenységben, foglalkoztatásban és gazdasági növekedésben az elmúlt években végbement
rohamos változásoknak a gy űjtő szava. Az új gazdaság központi jellemz ője, hogy az információs és
kommunikációs technológiák ugrásszer ű fejl ődése és alkalmazása innovációk egész sorát eredményezi.
Mindez természetesen új kérdéseket vetett fel a nemzetgazdaságok, régiók, települések versenyképessé-
gének meghatározásakor, mérésekor. A szerz ő az új gazdaság és a versenyképesség fogalmának magya-
rázata mellett a mérés körül kibontakozott vitát leginkább befolyásoló indikátorokat kívánja bemutatni.
A tanulmány záró részében pedig az elmúlt években született néhány, az információs és kommunikációs
technológiába való befektetés és a gazdasági vagy termelékenység-növekedés közötti kapcsolatot vizsgá-
ló elméleti tanulmány kapcsán felmerül ő Solow-paradoxont vizsgálja.
Bevezetés
A számítástechnika, távközlés és a média konvergenciájának eredményeként ma a
következő évtizedekre jellemz ő új társadalmi rend kibontakozásának vagyunk a
tanúi: az információs társadalomnak. E folyamat ma minden országban, régióban és
településen kiemelked ő kérdéssé vált, cselekvési stratégiákra ösztönözve a társada-
lom szerepl őit. A gyors fejlődés, az állandóan változó körülmények azonban állan-
dó monitorozásra késztetnek.
Az információs társadalom közelebb hozza egymáshoz a régiókat, országokat és
városokat. A konvergens információs és kommunikációs technológiák fejlesztése és
bevezetése óriási hatással van a világ minden részén található különböz ő típusú és
méretű szervezeti egységekre.
Mindezek következtében ma már nem kerülhet ő meg annak a vizsgálata, hogy
mennyire felkészült egy ország és annak gazdasága az új technológiai változások
nyomán kialakult új követelmények teljesítésére, mennyire képes alkalmazni a
gazdaság és a társadalom (kultúra, oktatás, képzés) szegmenseiben az IKT-t, meny-
nyire versenyképes ezen a területen is.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
184 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Az új gazdaság fogalma és legfőbb jellemz ői
Az új gazdaság fogalmát sokan sokféleképpen értelmezik. Abban azonban egyet-
értés van, hogy az „új gazdaság" a termelékenységben, foglalkoztatásban és a gaz-
dasági növekedésben az elmúlt években végbement rohamos változásoknak a gy űj-
tő szava. Az új gazdaság központi jellemz ője, hogy az információs és kommuniká-
ciós technológiák ugrásszer ű fejlődése és alkalmazása innovációk egész sorát
eredményezi. Ezek az innovációk alapvet ő hatással vannak a kölcsönhatások, tranz-
akciók és az információfeldolgozás költségeire. Új lehet őségek és optimális megol-
dások jönnek létre a vállalati szervezet, piacok és innovációs folyamat hatékonysá-
gának növelésére, melyeknek összetett és radikális hatása van a gazdaság szerkeze-
tére és dinamikájára (Entrepreneurship in... 2001).
Az új gazdaság megjelenése számtalan tényez ő kölcsönhatásának, összejátszásá-
nak következménye. A globalizáció fokozza a vállalatok közötti versenyt, egyrészt
termel ői oldalon (minél alacsonyabb költséggel való termelés), másrészt fokozódik
a nyomás a befektet ők és a tőkepiacok oldaláról is. A gyáripartól a szolgáltatások
felé való hosszú távú elmozdulást felgyorsította és még komplikáltabbá tette a
kommunikációs és információs technológiák mindent átitató megjelenése. Az el őál-
lított termékeknek ugyanis egyre nagyobb a tudástartalma és a technikai komplexi-
tása. Az internet és a mobil kommunikáció korábban elképzelhetetlen mérték ű
információtárolást, visszakeresést, elemzést és megosztást tett lehet ővé. A fejlett
társadalmak egyre nagyobb összegeket fordítanak kutatásra és fejlesztésre, nagyobb
hatékonysággal és gyorsabban válik a kutatási eredményb ől valódi alkalmazás,
termék; valamint új iparágak születnek, mint a biotechnológia és géntechnika.
Mindez azt eredményezte, hogy a nem megfogható eszközök — kutatás és fejlesztés,
márkanév, know-how és emberi tőke — váltak a legfontosabb értékekké, a jólét
forrásaivá. Az innováció és a vállalkozói képesség alakítja át ezeket a nem megfog-
ható eszközöket termékekké és szolgáltatásokká, miközben gazdasági növekedést
gerjesztenek, új munkahelyeket hoznak létre, kielégítik a társadalmi igényeket és
növelik a hatékonyságot (Leadbeater—Ussher 1999).
Carayannis és Sagi szerint az új gazdaságnak 10 alapvet ő jellemzője van
(Carayannis—Sagi 2001):
— Anyag — a biteket könnyebb alakítani, formálni, mint az atomot.
— Tér — a távolság elt űnik, korlátot csak a fénysebesség jelent.
— Idő — leszűkül, összeesik.
— Ember — ötletek és kreativitás lép a tömegtermelés helyébe.
— Növekedés — a közös emberi együttm űködés mozdítja el ő .
Érték — fellép a „hálózati hatás", vagyis, minél gazdagabb, b őségesebb a plat-
form, annál értékesebb az egyed.
— Hatékonyság — az információ-közvetít ők veszik át az egyéb közvetít ők szerepét.
— Piac — a fogyasztók ösztönzik a keresletet és határozzák meg az árazást.
— Tranzakciók — egységenkénti, igény szerinti eladás.
— Impulzus — minden mindenütt elérhet ő.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 185
Az új gazdaság alapvet ő infrastruktúráját az információs és kommunikációs tech-
nikák jelentik. Az IKT rohamosan terjedt el mind a gazdaságban, mind a társada-
lomban, részben azért, mert korábban elképzelhetetlen módon változtatta meg az
információhoz való hozzájutás, feldolgozás és tárolás módjait. Ezek a változások
hozták létre aztán az úgynevezett információs technológia paradigmát (Castells
1996; 1997), mely olyan fejl ődést ír le, amely egy összekapcsolt, egymástól függ ő,
hálózati struktúrát alakít ki. Ennek a fejl ődésnek a legfontosabb mozgatórugója az
Internet. A világháló ugyanis lehet ővé teszi, hogy szétszórtan elhelyezked ő számí-
tógépek összekapcsolódjanak, hálózatot hozzanak létre, vagyis az egyes számítógé-
pek egyszerre több funkciót is elláthatnak. A hálózat nyitott, tehát bárki, azonos
protokollok és szabványok felhasználásával hozzáférhet.
Az új gazdaság új piaci formát is létrehoz, az elektronikus piacteret. Megjelenik
az elektronikus üzletvitel (e-business) és az elektronikus kereskedelem.
Az IKT átalakítja a termékeket is. Új, teljesen digitális alapú termékek jelennek
meg, melyeknek nincsen fizikai formájuk. Tudás- és információtartalmuk pedig
olyan nagy, hogy legtöbbször maguk is a tudáshoz hasonló jellemz őkkel rendelkez-
nek: korlátlanul elérhet ők és nem versenyz ő termékek. Vagyis sosem fogynak el,
egyszerre több fogyasztó is használhatja a termékeket. Ha egy fogyasztó letölt egy
szoftvert Budapesten, és azt használja, attól az ugyanabban az id őben, Londonban a
szoftvert installáló vásárló fogyasztási élvezete nem csökken. Ha a piac jól m űkö-
dik, akkor komoly kihívások elé állítja ez a jelenség a társadalmat, hiszen a termé-
kek könnyen és gyorsan áramolhatnak, cserél ődhetnek, ezért megfelel ő lépéseket
kell tenni a tulajdonjogok biztosítása érdekében, különben a piaci szerepl ők elvesz-
tik az új termékek kialakításához szükséges motivációt. Ezért szükséges szabályoz-
ni a szellemi tulajdonjogokat és a számítógépes b űnözést is (Nanclares 2001).
Mivel az új termékek fejlesztése és gyártásba állítása, valamint az értékesítés
szervezése kerül el őtérbe, ezért a hagyományos értelm ű termelés (termék el őállítá-
sa, összeszerelése) relatív súlya fokozatosan tovább csökken (Veress 2001).
A digitális termékek könnyen alakíthatók, módosíthatók, ezért a korábban meg-
szokottnál sokkal jobban képesek a termékek el őállítói a fogyasztói igényeknek
megfelelni. Az alkalmazkodás szinte teljesen rugalmassá válhat.
A kutatás és fejlesztés szerepe megnövekedett, a vállalatok egyre többet fordíta-
nak K+F-re.
A szerepl ők is átalakulnak, valamint új szerepl ők is megjelennek. A fogyasztó
szélesebb, bővebb információval rendelkezik, mint korábban, most jutottunk talán
legközelebb a tökéletes informáltsághoz. A piacok 24 órán át, folyamatosan hozzá-
férhetők, jelentősen csökken tehát a piacok távolságának, vagy akár a különböz ő
időzónáknak a szerepe. A vállalkozásoknál jelent ősen csökkennek a tranzakciós
költségek, a termelési tényez ők árai, kisebb a raktározási szükséglet, gyorsabb a
piacra jutás.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
186 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Versenyképesség és új gazdaság
A versenyképesség fogalmát sokféleképpen értelmezhetjük, többféle szempontból
vizsgálhatjuk. Beszélhetünk termékek, gazdasági ágazatok, nemzetgazdaságok
versenyképességér ől hosszú és rövid távon.
Ezek közül a legkomplexebb fogalom természetesen a nemzetek versenyképessé-
ge. Néhány szerz ő azonban tagadja a versenyképesség makroökonómiai értelmez-
hető ségét. Krugman szerint például a versenyképesség egy veszélyes rögeszme
(Krugman 1994). Egy ország fő célját, a reáljövedelem és az életszínvonal növeke-
dését a termelékenység határozza meg.
Porter hasonlóképpen vélekedik (Porter 1990), amikor úgy fogalmaz, hogy nem-
zeti szinten egyedül a termelékenységgel, illetve a termelékenység növekedésével
lehet leírni a versenyképességet. A nemzetközi kereskedelem nem zéró összeg ű
játék és az államok nem lehetnek versenyképesek a gazdaságok valamennyi ágaza-
tában. Egy gazdaság központi kihívása tehát, hogy hogyan lehet a gyors és fenntart-
ható növekedéshez szükséges feltételeket megteremteni. Porter szerint habár a stabil
politikai és jogi környezet és a megbízható makroökonómiai politika teremtik meg a
nemzeti jólét növelésének lehet ő ségét, de a jólétet valójában mikroökonómiai szinten
a vállalatok termék és szolgáltatás el őállítási képessége hozza létre (Porter 2002).
A másik széles körben elterjedt felfogás szerint a makrogazdaságok nemzetközi
versenyképessége igenis mérhet ő (Lengyel 2000). Az ex post versenyképesség a
gazdaság realizált, múltbeli teljesítményére utal. Input oldalon az ex post verseny-
képesség mutatói az innovációs képesség, a költségek színvonala, a makrogazdasá-
gi stabilitás, míg output oldalon a termelékenység, a GDP növekedési üteme, a
kereskedelmi mérleg, a piaci részesedés, cserearányok, valutaárfolyam stabilitása
(Palánkai 2002).
Az ex ante versenyképesség nem a gazdasági teljesítmény valamely mutatóját
vagy mutatórendszerét, hanem a vállalati versenyel őnyöket nyújtó tényez őket, a
globális versenyben való sikeres helytállás háttérfeltételeit, az üzleti környezet
elemeinek fontosságát hangsúlyozza (Lengyel 2000, 972).
A nemzetközi versenyképesség ebben a tág értelemben tehát egy ország képessé-
gét jelenti a hosszú távú gazdasági növekedés, valamint egy olyan gazdasági szer-
kezet elérésére, amely könnyen alkalmazkodik a világpiaci igények változásához
(Clark—Guy 1997). A gyors alkalmazkodás elengedhetetlen feltétele az innovációk
generálása, alkalmazása és terjesztése. Ebben els ődleges az információs és kommuni-
kációs technológiák szerepe, ugyanis képessé teszik az egyes vállalatokat, hogy a ver-
senyképességhez nélkülözhetetlen szervezeti, folyamat és termék innovációkat hajt-
sanak végre. Az új gazdaságban tehát a versenyképességet úgy lehet megfogalmazni,
mint egy nemzet képességét az IKT adta lehet őségek legteljesebb kihasználására.
A technológiának igen nagy szerepe van a versenyképességben. Az International
Institute for Management Development (IMD) és a World Economic Forum (WEF)
által közzétett versenyképességi indexben a technológia 50 százalékos súlyt képvi-
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 187
sel az indexen belül. Az IKT nyilvánvalóan csak része, habár igen fontos része a
technológiának.
A technológia, így az IKT is kapcsolódik mind a költség, mind az innovatív ver-
senyképességhez, mert a technológia az emberek jólétének növekedéséhez is hozzá-
járulhat.
Az IKT országok, nemzetgazdaságok versenyképességére gyakorolt hatásának
vizsgálata mellett, hamarosan el őtérbe került mind a nemzetközi, mind a hazai
szakirodalomban (Barsi—Csizmadia 2001; Barsi 2002; Nagy 2002; Rechnitzer-
Grosz—Csizmadia 2003; Rechnitzer 2003) az új technológiák térszerkezetre, a tér
egyes elemeinek versenyképességére gyakorolt hatása is. A kutatók els ősorban arra
kívántak választ kapni, hogy az új technológiák vajon reprodukálják-e a korábbi
gazdasági térszerkezetet, ráer ősítenek-e az egyes régiók, térségek, települések kö-
zötti versenyképességi különbségekre, vagy új, a korábbitól eltér ő térszerkezetet
hoznak létre.
Alfred Marshall (Marshall 1890) már több mint egy évszázada azt írta, hogy a
kommunikációs eszközök olcsóbbá válása megváltoztatja azokat a kényszerít ő
erőket, amelyek az egyes iparágak letelepítését befolyásolják. Azóta az információs
és kommunikációs technológiák ugrásszer ű és folyamatos fejl ődésének a gazdasági
tevékenység térbeli szervez ődésére való hatása tudományos és politikai viták egész
sorát váltotta ki.
Az 1960-as évektől kibontakozó vita során úgy vélték, hogy az új technológiák
következtében a gazdasági tevékenység a centrumok irányából a perifériák irányába
mozdul el, melynek következtében egy „globális falu" alakul ki (McLuhan 1964).
Bairoch (1988) szerint a televízió fejl ődése az egyik oka a városok „szétbomlásának".
Évtizedeken át ugyanis a rekreációs lehet őségek voltak azok, amelyek a városokba
csábították a lakosságot, véleménye szerint azonban manapság a városi népesség és a
vidéki társadalom legfontosabb kikapcsolódási eszköze egyaránt a televízió.
A kilencvenes évek elején az Internet kereskedelmi célú megnyitásával új lendü-
letet kapott a vita. Úgy t űnt, hogy az Internet és az azzal járó kommunikációs forra-
dalom felszabadítja a gazdaságot a földrajz béklyói alól. Mivel az IKT termékek
könnyen áthidalják a fizikai távolságot és legy őzik a földrajzi akadályokat (Quah
1999), a digitális forradalom a „távolság halálát" jelenti majd (Cairncross 1997),
hiszen az olyan „súlytalan" javak, mint a szoftver, adatbázisok, elektronikus könyv-
tár, új média költségmentesen továbbíthatók. Az új technológiák lehet ővé teszik azt
is, hogy a munkaerő bárhol dolgozzon, így a digitális gazdaság el ősegíti majd az
elmaradott térségek gazdasági növekedését. Az új technológia hatása nemcsak az új
gazdasági ágazatokban lesz érezhet ő, hanem a hagyományos iparágak is profitál-
hatnak majd, hiszen minden eddiginél könnyebb lesz a világpiac elérése.
A Szilícium-völgy és más világszínvonalú IKT és high-tech iparágak koncent-
rációja, technológiai klaszterek kialakulása azonban éppen az ellenkez őjét mutatja.
Ilyen esetekben ugyanis az IKT a korábban is el őnyös helyzetben lév ő régiók és
nagyvárosok versenyképességének növekedéséhez járult hozzá. Úgy t űnik tehát,
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
188 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
hogy az információs technológia és a város szoros, egymást kölcsönösen támogató
kapcsolatban van. Ennek Graham szerint három f ő oka van:
1) Az IKT szektor a már meglev ő, magas hozzáadott érték ű ipar és szolgáltatá-
sok mellé települ, meggyorsítva a város fejl ődésének dinamikáját.
2) A törékeny globális világgazdaság, a valamennyi ágazatban növekv ő komp-
lexitás és innovációs kockázat azt eredményezte, hogy az IKT oda települt,
ahol megfelel ő az „innovációs mili ő", hogy biztosíthassa a folyamatos ver-
senyképességet.
3) Végül az IKT keresleti oldalát is a városok jelentik: mobil és vezetékes tele-
fonhálózatot, számítógépes hálózatokat, internetszolgáltatásokat. Ennek f őbb
okai: a nagyvárosok modernizációs kultúrája, a t őke koncentrációja, a relatí-
ve magasabb elkölthet ő jövedelem, a nemzetközi orientációjú és transzna-
cionális társaságok magas koncentrációja (Graham 2000).
Ezek a tényez ők a nagyvárosok helyzetét er ősítették (Barsi—Csizmadia 2001). Rá-
adásul a nagyvárosokban koncentrálódnak a fontos döntéshozók, és minden korábbi
várakozás ellenére a személyes kapcsolatok fontossága egyáltalán nem csökkent. A
személyes találkozók során ugyanis a kommunikációs folyamat például a hangszín-
változásokkal, mimikával és taglejtésekkel is gazdagodik. Az is bizonyított, hogy a
problémamegoldás kreativitása és hatékonysága nagymértékben megn ő a személyes
kontaktusok gyakoriságának növekedésével (Sweeney 1987). Ha a személyes kap-
csolat már létrejött, akkor az a továbbiakban már fenntartható a technológia eszkö-
zeivel (telefon, fax, e-mail), de a személyes kontaktus továbbra is a kommunikáció
elsődleges fontosságú területe marad (Grimes 2000). Meier-Dallach ezt úgy fogal-
mazta meg, hogy az IKT-nek a „rutin kontaktusok" terén van nagy szerepe, de nem
helyettesítheti a „döntéshozó kontaktusokat" (Meier-Dallach 1998).
Nem véletlen az internettartalom el őállítók nagy területi koncentrációja sem
(Tuomi 2001). Ugyanis az ilyen cégeknek elengedhetetlen a megfelel ő információ-
hoz és tudáshoz való hozzáférés, méghozzá az olyan tudáshoz, amely nehezen fe-
jezhető ki digitális vagy szöveges formában. Ezt a problémát mutatja be Collins a
tudományos információk átadásáról szóló tanulmányában (Collins 1975; 1987).
Collins bemutatta, hogy gyakran szinte lehetetlen a tudományos tapasztalatot
szimplán az eredmények leírásának elolvasásával megismételni. A leggyakrabban
ehhez fizikai közelség és szituációs tudás szükséges.
Elméletileg tehát az IKT-nek mind centrifugális, mind centripetális hatásai is le-
hetnek. A térszerkezet végs ő formáját ezen er őknek a kölcsönhatása és ered ője
határozza meg.
Az IKT-versenyképesség mérése, indikátorok
Az elmúlt idő szakban számos indikátor született az információs társadalom méré-
sére. Ezek az indikátorok mind statisztikai adatokat, mind felmérések, kérd őívek
eredményeit tartalmazzák. Az információs társadalom statisztikai megfigyelése
komoly kihívást jelent, hiszen az információs és kommunikációs technológiák
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 189
rendkívül gyorsan fejl ődnek, terjed alkalmazásuk, ami jelent ősen behatárolja a
statisztikai megfigyelés aktualitását.
Egy ország versenyképességének egyetlen indexbe való tömörítése nem könny ű
feladat, nem véletlen tehát, hogy számos magán, kormányzati és akadémiai intéz-
mény tett kísérletet a versenyképességi indikátor kidolgozására. Az elvégzett felmé-
rések módszertana és célja igen különböz ő, azonban alapvet ően két fő cél köré
rendeződtek:
— előtanulmány a megfelel ő szakpolitika, értékelés és szabályozás kialakítására,
— az új technológiák elfogadottságának és használatának vizsgálata egy ország-
ban vagy közösségben.
A versenyképesség mérése körül kibontakozó vitát napjainkban két nemzetközi
jelentés befolyásolja a leger őteljesebben. Az egyik az International Instutite for
Management Development (IMD) által készített World Competitiveness Yearbook,
a másik a World Economic Forum (WEF) által közzétett Global Competitiveness
Report.'
Ezek a jelentések számos indikátor segítségével mérik az egyes országok ver-
senyképességét. Az IMD évkönyve 314 kritérium alapján négy területet vizsgál:
gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, vállalati hatékonyság és infra-
struktúra, az egyes indikátorokat azonos súllyal szerepeltetve. Ezt a jelentést els ősor-
ban a nemzetközi vállalkozások és befektet ők használják az egyes országok gazdasági
környezetének értékelésekor, telephely-választási és befektetési döntéseik során.
A WEF célja az egyes országok fenntartható növekedés elérésére való képességé-
nek vizsgálata. Ennek érdekében középtávon vizsgálják a nemzetgazdaságok szer-
kezetét, intézményeit és szakpolitikáit, melyeket az úgynevezett növekedés ver-
senyképességi indexben foglalnak össze (growth competitiveness index). Az index
kidolgozói különösen fontosnak tartották a technológiai fejl ődés pontosabb mérését.
Az úgynevezett „magországokban" 2 a versenyképességi indexen belül 50%-os súlyt
képvisel a technológiai index, míg a többi országban 1/3-ost. A technológiai índexen
belül mindkét országcsoporton belül 50%-os súlyt képvisel az információs és kom-
munikációs alindex. Az IKT indexen belül 2/3-os súllyal szerepelnek az egy f őre
vetített „kemény" adatok (telefonvonalak, személyi számítógépek, internet-használat,
internet-végpontok, mobiltelefon-használók száma), 1/3-os súllyal pedig a felméré-
sekből származó adatok (iskolai internet-hozzáférés, internetszolgáltatók közötti
verseny, min őség, árak, az IKT szerepe a kormányzati politikában, az IKT-hez
kapcsolódó jogi szabályozás) (McArthur—Sachs 2002).
A makroökonómiai versenyképesség mérésén kívül a WEF használ mikro-
ökonómiai értelmű versenyképességi indexet is (current competitiveness index),
mely elsősorban a vállalatok m űködését és stratégiáját, a vállalkozási környezet
milyenségét vizsgálja.
A WEF jelentette meg a Globális információ-technológiai jelentést is, amelyben
egy „hálózati készültség indexet" dolgoztak ki, mely azt vizsgálja, hogy az egyes
országok mennyire képesek kihasználni az információs és kommunikációs techno-
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
190 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
lógiák adta lehetőségeket. Az index három fő alindexből áll, melyek további
alindexekre bomlanak:
—környezet
— piaci
— politikai/szabályozási
— infrastrukturális
—felkészültség
— egyéni felkészültség
—üzleti szféra felkészültsége
— kormányzati szféra felkészültsége
—használat
— egyéni felkészültség
— üzleti szféra felkészültsége
— kormányzati szféra felkészültsége (Dutta—Jain 2002-2003)
A hálózati készültség indexet Finnország vezeti az Egyesült Államok és Szinga-
púr előtt, Magyarország a harmincadik.
A hálózat használat szoros kapcsolatot mutat a jövedelemmel (egy f őre jutó
GDP), tehát minél magasabb egy ország bruttó hazai terméke, annál nagyobb az
információs és kommunikációs technológiát használók száma. Azonban az azonos
GDP mutatóval rendelkez ő országok között is nagy különbségek lehetnek, ami
elsősorban egy másik, az alkalmassá tev ő tényez ők index alacsony értékének kö-
szönhető. Finnország és Franciaország például körülbelül azonos nemzeti jövede-
lemmel rendelkezik, mégis a használati rangsorban Finnország az els ő, míg Fran-
ciaország a huszadik.
A jövedelem ugyanis csak egy bizonyos hálózathasználati szint eléréséig játszik
jelentős szerepet, ezután már az alkalmassá tev ő tényezők a dominánsak. Ha példá-
ul a legalább 15 000 dollár/f ő GDP-vel (vásárlóer ő paritáson számított) rendelkez ő
országokat vizsgáljuk, akkor a hálózathasználat és a jövedelem között már nem
találunk korrelációt. A 15 000 dollár/f ő alatti nemzeti jövedelem alatt mindkét fak-
tor jelentős szerepet játszik (Kirkman—Osorio—Sachs 2002).
A WEF-hez hasonló módon hozott létre Rouvinen egy e-versenyképességi indexet
(Rouvinen 2002). A felhasznált mutatók egy része ugyanis az internet elterjedtségé-
hez és használatához kapcsolódik, míg másik része az emberi és a szervezeti képes-
ségekhez:
— Az IKT elterjedtsége és használata
— mobiltelefon-el őfizetők
— számítógép-használat
— feldolgozási képesség
— internet-hozzáférés
— internethasználat gyakorisága
az
— internethasználat mértéke
az
— elektronikus üzleti tevékenység
— tartalom-szolgáltatás
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 191
— IKT felkészültség
— IKT foglalkoztatottság
— IKT hozzáadott érték
K+F az IKT-ben
— IKT szabadalmak
— Emberi képességek
— befektetés a tudásba
— számítógéppel dolgozók
— IT oktatás és képzés min ősége
— az IT képességek megjelenése a munkaer őpiacon
— Szervezeti képességek
— politikai rendszer alkalmassága
a
—rugalmasság és alkalmazkodás
— felhatalmazás delegálására való készség
a
— ösztönzési rendszerek mértéke
— vállalkozási aktivitás (Rouvinen 2002, 9).
Az Európai Unió statisztikai hivatala (EUROSTAT) szerint a következ ő témakö-
rökben lehet leképezni az információs társadalmat:
— technikailag, ami azt jelenti, hogy a közlések középpontjában az információs
technika alkalmazása áll,
— gazdaságilag, ami azt jelenti, hogy az információ, a kommunikáció, a tudásel-
oszlás tekintetében, az információtermelés minden területén figyelembe kell
venni ezek hatását,
— a munkaerőpiacon megjelen ő formákat: foglalkozási ágak, szakmák, munka-
körök összetételének változásait,
térbeli és id őbeli eloszlást, ami egyfel ől azt jelenti, hogy nyomon kell követni
az információ globális terjedését, másfel ől annak időbeli alakulását,
— szociális-kulturális szférában, ezen belül az információ nyomon követését a
mindennapi életben (Dőry 2002).
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1998-ban kezdte meg az
erősödő hazai információigényhez igazodó mérési feltételek kialakítását, majd
2000-ben „az információs társadalom és a gazdaságstatisztika" fejlesztését.
Más oldalról közelítve a problémát azt mondhatjuk, hogy mindazokat a tevékeny-
ségeket, amelyek az információval, kommunikációval és az elektronikával össze-
függésbe hozhatók, figyelembe kell venni, és az információs ágazatba kell sorolni.
További szempontok szerint vizsgálható az egész folyamat keresleti és kínálati
oldalról is. Kínálati oldalról, hogy mit állít el ő az információs szektor, keresleti oldal-
ról, hogy ezt hogyan használják fel a gazdasági szférában, illetve a háztartásokban.
A statisztika megkezdte hozzáigazítani módszereit az információs társadalomhoz,
igaz többnyire csak a világ fejlettebb országaiban. Itt els őrendű szempont az össze-
hasonlíthatóság. Az ENSZ és az OECD több ülésén is foglalkozott a számbavétel
problémáival. A célok között szerepel az információs társadalom helyzetének, sze-
repének és fejl ődésének mérésére szolgáló mutatórendszer kidolgozása.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
192 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Az elmúlt években számos elméleti tanulmány született, melyek az IKT, az in-
formációs és kommunikációs technológiába való befektetés és a gazdasági vagy
termelékenység növekedés közötti kapcsolatot vizsgálták (Dewan—Kraemer 2000;
David 2001; Collecchia—Screyer 2002; Daveri 2002; Pohjola 2002). Ezek a munkák
alapvetően a termelési függvényb ől, vagy a növekedési elméletekb ől indultak ki.
A termelési függvény használata esetén egy Cobb—Douglas típusú függvényb ől
indulhatunk ki (Pohjola 2002):
y .Ac.exakHanuti (1)
Ahol:
A: technikai haladás
C: IKT-ba befektetett t őke
K: egyéb (nem IKT) t őke
H: humán tőke
L: munkaerő.
Ha az egyenlet természetes alapú logaritmusát vesszük, akkor az egyes megfi-
gyelhető változók birtokában becsülhetjük meg A, a„ ak, a/ paramétereket. A legna-
gyobb probléma ebben az esetben a statisztikai adatok hiánya. A legtöbb esetben
ugyanis kevés információ áll rendelkezésre az IKT t őkéről, vagy a nemzeti jövede-
lemben való részesedésér ő l. A hivatalos adatok hiánya nehézkessé teszi a nemzet-
közi összehasonlítások végzését (Pohjola 2002).
A tő keállomány nagyságának problémáját úgy kerülhetjük el, ha a növekedési el-
méleteket használjuk. Ekkor a neoklasszikus alapokon nyugvó kiterjesztett Solow-
modellből indulhatunk ki. Ekkor az egyszer ű Solow modellt (Solow 1956) kiegé-
szítjük a technikai haladással, amely a tudásban bekövetkezett olyan változás,
amely lehet ővé teszi, hogy az adott munkaer ő nagyobb outputot állítson el ő. Ekkor
a termelési függvény a következ ő:
Y=F(K, AL)=Ka(AL) 1 ' (2)
Ha (2)-t elosztjuk (AL)-lel, akkor megkapjuk a termelékenységet:
y=ka (3),
ahol k=K/(AL) (4)
K=sY-SK (5), ahol
s: megtakarítási hányad
S: a tőke értékcsökkenése.
A termelékenység idő beli változásának alakulását ezért a következ őképpen írhatjuk fel:
Akt=sy,-(8+n+a)k, (6), ahol
a: a technológia konstans növekedési üteme,
n: a munkaerő növekedési üteme.
Egyenletes növekedési ütem esetén ált=0.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 193
Állandó növekedés esetén tehát:
k*=[s/(81-n-va)] 1/( ") (7).
Így állandó növekedési ütem esetén a termelékenység a következ őképpen alakul
(3)-ba behelyettesítve:
y*=[s/(5-1-n+a)r" ) (8)
Mindebből az következik, hogy a termelékenység pozitív kapcsolatban van bár-
mely tőkébe való befektetéssel (a t őkéket különbonthatjuk (1)-hez hasonlóan), és
negatív kapcsolatban a munkaer ő növekedési ütemével, valamint a t őke értékcsök-
kenésével.
A kiterjesztett Solow-modellb ől tehát az következik, hogy az IKT-ba történ ő
befektetésnek a termelékenység és az output növekedéséhez kellene vezetnie.
A modell empirikus vizsgálata azonban azt mutatta, hogy az információs és kom-
munikációs technológiába történ ő befektetés nem járul hozzá szignifikánsan a ter-
melékenység növekedéséhez (Oliner—Sichel 1994; Jorgenson—Stiroh 1995; Col-
lechia—Schreyer 2002; Daveri 2002). Vagyis az IKT esetén érvényesül az úgyneve-
zett Solow-paradoxon. Solow mindezt úgy fogalmazta meg, hogy „manapság min-
denütt a számítógépek koráról van szó, kivéve a termelékenységi statisztikákban"
(Solow 1987, 36). Az 1. ábrán az Egyesült Államok teljes tényez ő termelékenysé-
gét (TFP) és a kutatók és mérnökök népességhez viszonyított arányát vizsgálva
például megállapíthatjuk, hogy míg a tudományos területen dolgozók és a mérnö-
kök száma folyamatosan emelkedett, a termelékenység nagymértékben ingadozott.
1. ÁBRA
A kutatók/mérnökök száma és a termelékenység az Egyesült Államokban
(Number of scientist/engineers and productivity in the United States)
.10.45
4— 0.4
3— ♦
r' • 0.35
4. ék • • ..• •
1— • • • • i• 0.25
0 0.2
-1— a .I. • ''' 0.15
0.1
T! 0.05
-4 I 0
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985
Termelékenység növekedés
A Kutatók/mérnökök aránya a lakosságban (%)
Forrás: Quah 1999.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
194 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Még inkább meglel ő , hogy néhány empirikus vizsgálat negatív összefüggést mu-
tatott (Loveman 1988; Berndt—Morrison 1995).
A Solow-paradoxon megjelenését egyrészt a neoklasszikus modell alkalmazása
magyarázza, még akkor is, ha eltekintünk a Cobb—Douglas termelési függvény
alkalmazása, az állandó értékcsökkenés minden t őketípus esetén, valamint az
egyenletes növekedés okozta problémáktól 3 .
A neoklasszikus modell ugyanis nem képes megragadni az információs vagy tu-
dás-társadalom alapvet ő jellemző it. A modell mögött ugyanis az az alapvet ő feltéte-
lezés nyugszik, hogy hosszú távon a tudás (technológia) a növekedés alapvet ő for-
rása. Tehát a növekedés a humán t őke (képességek, a munkaer ő képzése), mint
direkt input befektetése a tudás el ő állításába és a gépek üzemeltetésébe. Ez igaz
volt az ipari forradalom idején, amikor is egy tudás (találmány, szabadalom) feletti
monopólium egyrészt a szabadalomból ered ő jövedelem, másrészt a jobb eszközök
és gépek alkalmazásának következtében pozitív járadékot hozott a tudás tulajdono-
sának, amit újabb tudás finanszírozásába és el őállításába fektethetett be (Quah 1999).
Az információs társadalomban azonban nem egyszer űen arról van szó, hogy jobb
technológia van a birtokunkban, hanem arról, hogy a tudás közvetlenül jut el a fo-
gyasztókhoz a szoftvereken vagy a genetikailag módosított élelmiszereken keresztül.
Szintén problémát jelent, hogy maguk a termékek sokszor olyan mértékben kon-
centrálnak tudást, hogy maguk is tudásként viselkednek, vagyis például végtelenül
hozzáférhet ő k, végtelen a terjedelmük. (Ha egy fogyasztó letölt egy szoftvert Buda-
pesten, és azt használja, attól még az ugyanabban az id ő ben, Londonban a szoftvert
installáló vásárló fogyasztási élvezete nem csökken.) A meglév ő termékek és szol-
gáltatások esetében pedig olyan fokú min ő ségi ugrás következett be, amit szintén
nem tud megragadni a hivatalos statisztikai mérés.
Szintén az új típusú termékek következménye az, hogy a termelékenységi és verseny-
képességi hatások nagymértékben függnek az intézményi szervezeti struktúráktól is.
Más magyarázat szerint (Triplett 1999) a számítógépek gazdasági hatását egyálta-
lán nem a termelékenység területén kell keresni. A befektetett t őke, és maga a szá-
mítógépipar növekedése azzal magyarázható, hogy a számítógépek ára óriási mér-
tékben csökkent és ez nagymérték ű helyettesítéshez vezetett.
Az utóbbi évek nagy IKT befektetései ráadásul általában a számítógépek és szoft-
verek használatának egyszer ű sítésére irányultak. Ezt azonban gazdasági statiszti-
kákban nagyon nehéz mérni. Hasonló problémák adódnak, amikor az IKT vállalati
szerkezetre, szervezetre, hatékonyabb struktúrára gyakorolt hatását próbálnánk
beilleszteni a modellbe.
Mások arra figyelmeztetnek (Oliner—Sichel 2000; Pohjola 2002), hogy kevés idő
telt el az IKT befektetések valódi növekedése óta, és az összes befektetésnek még
mindig csak kis hányadát jelentik. Ezért a valódi termelékenységi hatások model-
lezhető bemutatására még várni kell, és a korábban végzett empirikus vizsgálatok
ezért nem mutathatták ki a pozitív összefüggést. Mivel a termelékenység-növel ő
hatás eléréséhez id őre van szüksége (David 2001), ezért az IKT termelékenységre
gyakorolt hatásának (kezdeti) negatív összefüggései is magyarázhatók, hiszen az
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 195
IKT elterjedésének költsége van (tanulási költségek), ami id őben — a használók
számának növekedésével — csökken. David (1990) analógiát von az elektromosság
és a számítógépek elterjedése között, sajátos, hálózati jellemz őjük miatt. Bemutatja,
hogy az els ő üzleti célokat szolgáló erőmű beindítása után hosszú évtizedeknek
kellett eltelni, amíg az elektromosság elterjedt a feldolgozóiparban.
Ez a megközelítés a pozitív externáliákra is felhívja a figyelmet. Ugyanis, ahogy
az IKT használatának képessége (tudás) egyre inkább elterjed, az felgyorsítja ma-
gának a technológiának a diffúzióját is. Az, hogy egyre több IKT-hez hozzáfér ő
felhasználó pedig az összes alkalmazó használatból származó hasznosságát növeli,
ismételten hozzájárul a diffúzió felgyorsulásához
Konklúzió
A versenyképesség és annak mérése az információs társadalomban sok nehézséget
jelent. Az új technikának a termelékenységre és ezen keresztül a versenyképességre
gyakorolt hatása önmagában nem túl jelent ős. Az új gazdaság nem csodaszer, nem
old meg minden gazdasági fejl ő désbeli problémát. A gazdasági tevékenység
globalizációja és az információs forradalom azonban az elkövetkez ő évtizedek
legfontosabb világgazdasági jelensége marad.
Az információs és kommunikációs technológiából származó el őnyök hosszú távon
jóval túlszárnyalják majd az IKT el őállításából, termeléséb ől származó előnyöket.
Az Egyesült Államok és néhány európai ország sikere azt bizonyítják, hogy az új
gazdaságban a versenyel őnyök nem az alacsony költség ű termelésben rejlenek,
hanem a technológiai, szervezeti és vezetési innovációk adoptálásában, melyek
növelik a versenyképességet.
Jegyzetek
Az említett két jelentés mellett a Világbank World Development Report-ja foglalkozik a hosszú távon
sikeres fejlesztési politika elérésének kérdéseivel, valamint az EBRD készíti el az ún. Transition
Report-ot, amely speciálisan a volt szocialista országokkal foglalkozik.
2
A WEF a vizsgált 75 országot a technológiai fejlettség alapján magállamokra és nem mag államokra
osztotta. Magállamok azok az országok, amelyekben az egy millió f őre jutó bejegyzett szabadalmak
száma meghaladja a 15-öt.
3
Hasonlóan nem képesek megragadni az információs társadalom természetét a neoklasszikus modell
utáni növekedés elméletek sem.
Irodalom
Bairoch, P. (1988) Cities and Economic Development. University Press, Chicago.
Barsi B.—Csizmadia Z. (2001) Egy nagyváros helyzete az információs társadalomban. — Tér és Társada-
lom. 2.147-172. o.
Barsi B. (2002) Egy kisváros helyzete az információs társadalomban. — Tér és Társadalom. 3.85-102. o.
Berndt, E.R.—Morrison, C.J. (1995) High-tech capital formation and economic performance in U.S.
manufacturing industries: An exploratory analysis. Journal of Econometrics. 69.243-268. o.
Cairncross, F. (1997) The Death of Distance. Harvard Business School Press, Cambridge.
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
196 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s3
Carayannis, E.—Sagi, J. (2001) „New" vs. „old" economy: insights on competitiveness in the global IT
industry. — Technovation. 21.501-514. o.
Castells, M. (1996) The Information Age: Economy, society and Culture: Volume I: The Rise of the
Network Society. Blackwell Publishers, Cambridge.
Castells, M. (1997) The Information Age: Economy, society and Culture: Volume II: The Power of
Identity. Blackwell Publishers, Cambridge.
Clark, J.—Guy, K. (1997) Innovation and Competitiveness. Technopolis, Brighton.
Collecchia, A.—Schreyer, P. (2002) ICT Investment and Economic Growth in the 1990s: Is the United
States a Unique Case? A Comperative Study of Nine OECD Countries. — Review of Economic
Dynamics. April. 408-442. o.
Collins, H.M. (1975) The seven sexes: a study in the sociology of a phenomenon, or the replication of
experiments in physics. — Sociology. 9.205-224. o.
Collins, H.M. (1987) Expert systems and the science of knowledge. — Bijker, W. e.—Hughes, T.P.—Pinch,
T. (eds.) The Social Construction of Technologocal Systems: New Dimensions in the Sociology and
History of Technology. MIT Press, Cambridge. 329-438. o.
Daveri, F. (2002) The New Economy in Europe 1992-2001. WIDER Discussion Papers 70.
David, P.A. (1990) The dynamo and the computer: an historical perpective on the modern productivity
paradox. — American Economic Review. May. 355-361. o.
David, P.A. (2001) Productivity Growth Prospects in the New Economy in Historical Perspective.
6.41-61. o. —EuropeanIvstmenBakPpers.
Dewan, S.—Kraemer, K.L. (2000) Information Technology and Productivity: Evidence from Country-
Level Data. — Management Science. 46.548-562. o.
Dő ry T. (2002) Az információs társadalom fejl ő désének és statisztikai megfigyelésének nemzetközi
trendjei, valamint a hazai tapasztalatok. — D őry T.—Grosz A. (szerk.) Az információhoz való hozzájutás
társadalmi és földrajzi különbségei Magyarország városhálózatában. 137. sz. Közlemény, MTA RKK
Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr. 5-50. o.
Dutta, S.—Jain, A. (2002-2003) The Networked Readiness of Nations. — Dutta, S.—Lanvin, B.—Paua, F.
(eds.) Global Information Technology Report 2002-2003. Oxford University Press, Oxford—New
York. 2-26. o.
Entrepreneurship in the Netherlands. New economy: new entrepreneurs! (2001) EIM Business and
Policy Research, Den Haag.
Graham, S. (2000) Bridging Urban Digital Divides? Urban polarization and Information and
Communications Technologies (ICT): Current Trends and Policy Prospects. Backgorund paper for the
United Nations Centre for Human Settlements (UNCHS), New York.
Grimes, S. (2000) Rural areas in the information society: diminishing distance or increasing learning
capacity? — Journal of Rural Studies. 16.13-21. o.
Jorgenson, D.W.—Stiroh, K. (1995) Computers and growth. — Economics of Innovation and New
Technology. 3-4.295-316. o.
Kirkman, G.S.—Osoria, C.A.—Sachs, J.D. (2002) The Networked Readiness Index: Measuring the
Preparedness of Nations for the Networked World. — Kirkman, G.S.—Comelius, P.K.—Sachs, J.D.-
Schwab, K. (eds.) Global Information Technology Report 2001-2002. World Economic Forum, Genf.
10-29. o.
Krugman, P. (1994) Competitiveness: A Dangerous Obsession. — Foreign Agairs. March/April. 28-44. o.
Leadbeater, C.—Ussher, K. (1999) Europe's new economy. CER Bulletin 9. London.
Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. december. 962-987. o.
Loveman, G.W. (1988) An Assessment of Productivity Impact of Information Technologies — Allen, T.J.
—Morton, M.S.S. (eds.) Information Technology and the Corporation of the 1990s. Research Studies,
MIT Press, Cambridge. 84-110. o.
Marshall A. (1890) Principles of Economics, Macmillan, London.
McArthur, J.W.—Sachs, J.D. (2002) The Growth Competitiveness Index: Measuring Technological
Advancement and the Stages of Development. — Sachs, J.D.—Porter, M.E.—Schwab, K. (eds.) Global
Competitiveness Report 2001-2002. World Economic Forum, Genf. 28-51. o.
McLuhan, M. (1964) Understanding Media: The Extension of Man. McGraw-Hill, New York.
Meier-Dallach. H.P. (1998) The end of regions. — Hetland, P.—Meier-Dallach, H.P. (eds.) Domesticating
the World Wide Webs of Information and Communication Technology. European Commission,
Luxemburg. 283-304. o.
Nagy G. (2002) Területi különbségek az információs korszak küszöbén. (Mit mérünk, és hogyan?)
1.3-25. o. —Terültisatisz ka.
Nanclares, N.H. (2001) The so called new economy and the ICT: concept and measurement. — Brazilian
Electorinic Journal of Economics. 1. http://www.beje.decon.ufpe.br/v4n1/nanclares.htm
Barsi Boglárka:
Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 3. 183–197. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Versenyképesség 197
Oliner, S.D.—Sichel, D.E. (1994) Computers output growth revisted: How big is the puzzle? — Brookings
Papers on Economic Activity. 2.273-317. o.
Oliner, S.D.—Sichel, D.E. (2000) The Resurgence og Growth in the Late 1990s: Is Information
Technology the Story? — Journal of Economic Perspectives. 14.3-22. o.
Palánkai T. (2002) Összefoglaló az integrációérettség mérésének kutatásáról. — Kutatások az integráció-
érettség témaköréb ől. Európai Tükör M űhelytanulmányok. 86.9-117. o.
Pohjola, M. (2002) New Economy in Growth and Development. WIDER Discussion Papers 67.
Porter, M.E. (1990) The Competitive Advantage of Nations. The Free Press, New York.
Porter, M.E. (2002) Enhancing Microeconomic Foundations of Prosperity: The Current Competitiveness
Index. — Sachs, J.D.—Porter, M.E.—Schwab, K. (eds.) Global Competitiveness Report 2001-2002.
World Economic Forum, Genf. 2-26. o.
Quah, D. (1999) Growth and Increasingly Weightless Economies. — The Ecoonomics of the Knowledge
Driven Economy. DTI, London. 22-30. o.
Rechnitzer J. (2003) Az információs társadalom térformáló szerepe. — eVilág, február. 16-21. o.
Rechnitzer J.—Grosz A.—Csizmadia Z. (2003) A magyar városhálózat tagozódása az infokommunikációs
infrastruktúra alapján az ezredfordulón. — Tér és Társadalom. 3.145-163. o.
Rouvinen, P. (2002) Competitiveness in the New Economy. ETLA Discussion Papers No. 786. Helsinki.
Solow, R. (1956) A Contribution to the Theory of Economic Growth. — Quarterly Journal of Economics.
február. 65-94. o.
Solow, R. (1987) We'd better watch out. — New York Times. Július 12.36. o.
Sweeney, G.P. (1987) Intzovation, Entrepreneurs and Regional Development. Frances Pinter, London.
Triplett, J.E. (1999) The Solow productivity paradox: what do computers do to productivity? — Canadian
Journal of Economics. 2.309-334. o.
Tuomi, I. (2001) Front Periphery to Center: Emerging Research Topics on Knowledge Society. TEKES,
Helsink i.
Veress J. (2001) Új gazdaság — Internet gazdaság. — Európa 2002. 1.1-22. o.