Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 3: 129-143
TÉRTÖRTÉNET
A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM ELS Ő FELBOMLÁSÁ-
NAK (1938-39) REGIONÁLIS VONATKOZÁSAI
(Regional Aspects of the Disintegration
of the First Czechoslovak State)
GULYÁS LÁSZLÓ
Kulcsszavak:
Csehszlovák állam csehszlovákizmus többnemzetiség ű állam regionális különbségek
A szerz ő tanulmányában a csehszlovákizmus eszmei talaján 1918-ban megszületett Csehszlovákia gazda-
sági, etnikai jellemz őit, a többnemzetiség ű létből fakadó problémákat mutatja be. A cseh és szlovák
nemzet közös államaként létrejött Csehszlovákia deklaráltan nemzetállamként született meg — a csehszlo-
vák nemzet államaként —, miközben valójában többnemzetiség ű állam volt, ezt az ellentmondást a cseh-
szlovákizmus ‚fikciójával próbálták meg feloldani. Az egységes csehszlovák nemzetr ől kialakított, célsze-
rűségi szempontok alapján létrehozott fikció azonban számos problémát okozott a csehek és szlovákok
viszonyában, mely problémák végigkísérték az elsó' Csehszlovák Köztársaság történetét, majd 1938-39-ben
a csehszlovák állam felbomlásához vezettek.
Bevezetés
1918-ban a Masaryk által kidolgozott csehszlovákizmus eszmei talaján megszüle-
tett a cseh és a szlovák nemzet közös állama, Csehszlovákia, amely alig húsz éves
fennállás után 1938-39 folyamán elemeire hullott. Így jöhetett létre 1939-ben a
„független" szlovák állam. Bár 1945 után a nemzetközi helyzet alakulása lehet ővé
tette a csehszlovák állam újjászületését, a szocialista érában a szlovákok részér ől
továbbra is a csehszlovákizmus elutasítása volt a jellemz ő . Miután 1989-ben
Charles Gati szavaival élve „füstbe ment" a kelet-közép-európai szocialista tábor,
számos Közép-Európával foglalkozó történész és szakért ő úgy gondolta, hogy
Csehszlovákia a térség egyik stabil pontja marad. S őt abban bíztak, hogy Csehszlo-
vákia a demokratikus átmenet modelljéül szolgálhat a többi soknemzetiség ű poszt-
kommunista ország (els ősorban a Szovjetunió és Jugoszlávia) számára. A szakért ők
számításai azonban nem váltak be, a csehszlovák állam gyorsan — 1993-ban — szét-
esett két önálló államra.
Azaz a csehszlovák állam alig több mint hetvenéves fennállása alatt két ízben is
elemeire hullott. Úgy véljük, hogy a csehszlovák állam kétszeri szétesésével a regi-
onális tudománynak kiemelten kell foglalkoznia, hiszen a csehszlovák állam törté-
netének ilyen irányú vizsgálata közelebb vezethet bennünket a közép-európai
regionalizmusok megértéséhez.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
130 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
Egyrészt oly módon, hogy segít feltárni a regionális etnikai nacionalizmusok
mozgatórugóit, motivációit. Hiszen Közép-Európában a kulturális, nyelvi és etnikai
különbségek mindig keveredtek más tényez ő kkel (gazdasági fejlettségi különbsé-
gek, földrajzi sajátosságok).
Másrészt segít elkülöníteni a regionalizmus integratív, autonomista és dezinteg-
ratív változatát.
A csehszlovák állam fennállásának els ő húsz évében az alábbi volt az alapkérdés:
Hogyan lehet Szent István és Szent Vencel országrészeit összeilleszteni?
Erre a kérdésre a csehszlovák politikai elit nem tudott helyes választ adni, és így
az állam 1938-39 folyamán szétesett.
Tanulmányunkban ezen ún. els ő széteséséhez vezet ő út néhány jellemzőjét kíván-
juk feltárni.
Csehszlovákia regionális problémái
Az újonnan létrejöv ő Csehszlovákia határai közé került különféle területek azel őtt
sohasem alkottak egységes államot. Jelen esetben az Osztrák—Magyar Monarchiát
nem tekintjük egységes államnak, hiszen a cseh tartományok államjogilag Ausztri-
ához, míg az egykori Felvidék a Magyar Királysághoz tartozott, ezért az új állam
vezető inek legfontosabb feladata az volt, hogy megteremtsék az új állam politikai
egységét, majd erre alapozva közigazgatásilag és gazdaságilag is hosszú távon
működő képessé tegyék államukat.
Véleményünk szerint ez a kihívás egyértelm űen arról szólt, hogyan képes a két
világháború közötti csehszlovák politikai elit az új állam regionális különbségeit
kezelni. Képes-e a különféle régiókból egységes államot teremteni, avagy a centri-
fugális erő k szétszakítják államukat. Ennek megfelel ően jelen alfejezet els ő részé-
ben megvizsgáljuk a csehszlovák állam kiinduló alapadottságait (el őnyök és hátrá-
nyok számbavétele), majd a második részben feltárjuk, hogy Szlovenszkó (vagyis
az egykori Felvidék) regionális fejl ő dését hogyan befolyásolták az egységes cseh-
szlovák állam megteremtésére irányuló törekvések.
A csehszlovák állam adottságai, avagy el őnyök és hátrányok
Az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamai közül a legkedvez őbb gazdasági
helyzetbő l Csehszlovákia indult. Területét nem rohanták le és nem pusztították el a
háború alatt. A volt Monarchia gazdasági potenciáljának aránytalanul nagy hányada
esett az újonnan létrejött Csehszlovákiára. A különféle szerz ők adatai néhány pon-
ton eltérnek egymástól, de többségükben egybehangzóan állítják, hogy a Monarchia
osztrák tartományai ipari kapacitásának mintegy 70%-a Csehszlovákiához került.
Ezen belül a feketeszén-bányászat 75%-a, a barnaszéntermelés 63%-a, a vasipar
60%-a, a vegyészet 75%-a, a textil- és épít ő ipar 75-80%-a, az üveg-, illetve cukor-
ipar több mint 90%-a maradt Csehszlovákiában (Rechcigl 1968; Pryor 1973;
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 131
Lengyel 1980; Berend—Ránki 1987). Ráadásul a Felvidékkel Csehszlovákiához
került a történelmi Magyarország iparának 20% is (Vadkerty 1993).
Csehszlovákia a Monarchia népességének mintegy 28%-át örökölte (13,6 millió
főt), de a Monarchia ipari népességének közel 45%-a került csehszlovák területre
(Lengyel 1980).
Az első világháború el őtt az egy főre jutó cseh nemzeti jövedelem megközelítette
a németet, hozzávetőleg megegyezett az osztrákkal (Pryor 1973).
Megállapíthatjuk, hogy az újonnan létrejött köztársaság anyagi-gazdasági feltétel-
rendszere igen kedvez ő induló adottságokkal rendelkezett. Területén összpontosult
az egykori Monarchia iparának kétharmada, lakosságának azonban csak negyede.
Ráadásul elegendő jó minőségű termőfölddel is rendelkezett.
„Nincsen rózsa tövis nélkül" — tartja a mondás, ami az újszülött Csehszlovákiára,
annak anyagi-gazdasági feltételrendszerére is igaz. A fentebb felsorolt el őnyök
mellett a csehszlovák állam már létrejöttének els ő percétől két súlyos bels ő ellent-
mondással küszködött:
— Az új államot alkotó területek között kirívó gazdasági különbségek voltak.
— Ráadásul ezek a különbségek jelent ős mértékben nemzetiségí különbségként
is megjelentek.
Véleményünk szerint ez a két ellentmondás a csehszlovák állam alapproblémája,
ezért indokolt részletes vizsgálatuk.
A gazdasági élet kiinduló feltételei
Csehszlovákia gazdaságának színvonala és profilja a köztes-európai térségben a
két világháború között a legmodernebbnek számított. Csehszlovákiában a mez ő-
gazdaságban foglalkoztatottak aránya a legalacsonyabb, az iparban dolgozók aránya
pedig a legmagasabb volt a két világháború közötti köztes-európai államok közül.'
1. TÁBLÁZAT
Csehszlovákia lakosságának gazdasági szektorok szerinti megoszlása
(Distribution of the Czechoslovak Population by Economic Branch)
1921 1930
Gazdasági szektor
Mező- és erd ő-
5 385 790 39,57 5 101 614 34,64
gazdálkodás, halászat
Ipar, kézműipar 4 601 098 33,80 5 146 937 34,94
Kereskedelem, bankok 787 243 5,78 1 094 468 7,43
Közlekedés, hírközlés 590 670 4,33 715 841 4,86
Katonaság 159 853 4,33 193 463 1,31
Háztartási alkalmazott 173 428 1,27 183 814 1,25
Egyéb 1 250 792 9,19 1 479 336 10,04
Összesen 13 613 172 100,00 14 729 536 100,00
Forrás: Rothschild (1974) alapján.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
132 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
Az 1. táblázatban bemutatott, Csehszlovákia egészére vonatkozó megállapítások
azonban elfedik azt a tényt, hogy az ország egyes területei között óriási fejlettségbe-
li különbségek voltak. Ezeket a regionális fejlettségbeli különbségeket mutatják
meg az alábbi táblázatok:
2. TÁBLÁZAT
A különböz ő gazdasági szektorokban foglalkoztatottak tartományok szerinti
megoszlása 1921-ben
(Distribution of Emloyees by Economic Branch in the Different Regions [19211 ))
Morva-
Csehország ország és Szlovákia Kárpátalja
Gazdasági szektor
Szilézia
Mező- és erd ő-
29,69 35,27 60,63 67,63
gazdálkodás, halászat
Ipar, kézműipar 40,55 37,79 17,43 10,41
Kereskedelem, bankok 6,87 5,30 4,14 4,66
Közlekedés, hírközlés 5,58 4,97 3,53 2,47
Szabadfoglalkozásúak,
6,08 5,44 5,01 4,37
tisztvisel ők
Egyéb 11,23 11,23 9,26 10,48
Összesen 100,00 100,00 100,00 100,00
Forrás: Rothschild (1974) alapján.
3. TÁBLÁZAT
A városi és a falusi lakosság megoszlása, és az írástudatlanság tartományok
szerinti megoszlása 1921-ben
(Distribution of Urban, Rural and Analphabet Population by Regions in 1921)
Városi lakosság Irástudatlanság
Tartomány Falusi lakosság
(6 éves kor felett)
Csehország 22,3 77,7 2,10
Morvaország 21,9 78,1 1,49
Szilézia 15,9 84,1 Nincs adat
Szlovákia 11,1 88,9 8,16
Kárpátalja 11,1 88,9 30,88
Csehszlovákia 18,9 81,1 4,06
Forrás: Saját szerkesztés Rothschild (1974) alapján.
Összehasonlításképpen bemutatjuk Köztes-Európa néhány egyéb országának
analfabétizmussal kapcsolatos mutatóit.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 133
4. TÁBLÁZAT
Az analfabéta lakosság aránya Köztes-Európában
(Rate of the Analphabet Population in Central-Europe)
Írástudatlanság Ország Írástudatlanság
Ország
Németország 4,0 Albánia 85
Ausztria 6,0 Románia 50
Szlovénia 7,0 Szerbia 40
Magyarország 10,0 Bulgária 32
Csehszlovákia 4,06 Lengyelország 32
Forrás: Saját szerkesztés Rónai (1993) alapján.
A táblázatokból erő s regionális különbségek, pontosabban egy háromosztatú
Csehszlovákia képe bontakozik ki el őttünk:
— A nyugati régió (Csehország, Morvaország és Szilézia) minden fontosabb di-
menzióban (ipari foglalkoztatottak aránya, városi lakosok aránya, írástudatlan-
ság mértéke) az ország legfejlettebb része. A fejlett európai országnak számító
Németország, illetve Ausztria adatainak megfelel ő szintet mutat.
— Ezzel szemben Kárpátalja a legelmaradottabb. Különösen megdöbbent ő adat a
30%-os írástudatlanság. Ez sokkal közelebb esik az elmaradott balkáni orszá-
gok szintjéhez, mint a német vagy osztrák szinthez.
— A fejlett nyugati régió és az elmaradott Kárpátalja között található Szlovákia
fejlettsége. Az írástudatlanság dimenziójában inkább a nyugati régióhoz áll
közelebb, viszont a gazdaság szerkezetében és a falusi/városi lakosság arányá-
ban inkább Kárpátaljához hasonlít.
Etnikai megosztottság, avagy nemzetállam kontra többnemzetiség ű állam
A Csehszlovák Köztársaság deklaráltan nemzetállamként alakult meg — a cseh-
szlovák nemzet államaként —, de valójában többnemzetiség ű államalakulat volt. Ezt
jól mutatja a következ ő táblázat: 2
5. TÁBLÁZAT
Csehszlovákia etnikai megoszlása (anyanyelv szerint)
(Ethnic Distribution of Czechoslovakia 1 .by Mother Language])
1921-es népszámlálás 1931-es népszámlálás
Anyanyelv
fő % fő %
Csehszlovák 8 760 937 65,51 9 688 770 66,91
Német 3 123 568 23,36 3 231 688 22,32
Magyar 745 431 5,57 691 923 4,78
Rutén (ukrán) 461 849 3,45 549 169 3,79
Héber és jiddis 180 855 1,35 186, 642 1,29
Lengyel 75 853 0,57 81 737 0,57
Egyéb 25 871 0,19 49 636 0,34
Összesen 13 374 364 100,00 14 479 565 100,00
Forrás: Rothschild (1974) alapján.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
134 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
Jól kiolvasható a fenti táblázatból, hogy a „csehszlovák nemzetállam" állampolgá-
rainak egyharmad része (1921-ben 34,3%-a, 1931-ben 32,7%-a) valamely nemzeti-
séghez tartozott. Vagyis a csehszlovák állam esetében a nemzetállam elnevezés
erősen kétségessé válik, helyesebb volna a multietnikus állam elnevezést használni.
Ráadásul Rothschild táblázata összeállításakor elfogadta azt a két világháború kö-
zött követett hivatalos csehszlovák statisztikai gyakorlatot, hogy a csehszlovák
statisztikusok nem voltak hajlandóak a cseh és a szlovák nemzet adatait egymástól
elkülönítve részletezni. Úgy véljük érdemes egy cseh/szlovák bontású táblázatot is
megvizsgálnunk. 3
6. TÁBLÁZAT
Csehszlovákia etnikai megoszlása (anyanyelv szerint)
(Ethnic Distribution of Czechoslovakia [by Mother Language])
1921-es népszámlálás 1931-es népszámlálás
Az össz- Az össz-
Anyanyelv
Fő lakosság Fő lakosság
%-ában %-ában
Cseh 6 831 618 52,52 7 426 284 53,03
Szlovák 1 968 100 15,13 2 295 809 16,39
Csehszlovák összesen 8 799 717 67,65 9 722 093 69,42
Csehszlovákia teljes
13 006 604 100,0 14 004 179 100,0
lakossága
Forrás: Saját szerkesztés Gyurgyík (1993, 21) alapján.
A Masaryk és Benes által vezetett els ő világháború alatti külföldi emigráció
programjában már igen korán megjelenik a csehszlovákizmus fogalma (Gulyás
1996; 2000).
Edvard Benes 1916-ban Párizsban kiadott „Détruisez l'Autriche—Hongrie" — ma-
gyarul4 „Zúzzátok szét Ausztria—Magyarországot"— politikai pamfletjében —, amely
gyakorlatilag az emigráció els ő programja volt — tudatja a világgal, hogy: „A cseh-
szlovákok — vagy egészen egyszer űen a csehek — két elemb ől állnak: a hét milliónyi
csehből, akik Csehországban, Morvaországban és Sziléziában élnek, és a három
milliónyi szlovákból, akik Magyarország északi részén, a Morva és a Duna összefo-
lyásától a Fels ő-Tiszáig laknak...az egyazon nemzet két ágának ugyanaz a kultúrája,
ugyanaz a nyelve és ugyanaz a történelme: a szlovák dialektus alig tér el a cseht ől."5
ő Törvénye, 1918. Acsehzlovákimujgyébnsület azújámn.Els
október 28-án, melynek preambuluma így hangzik: „Létrejött az önálló csehszlovák
állam. Hogy az eddigi jogrend folyamatossága az új helyzetben megmaradjon, hogy
ne keletkezzenek zavarok, és szabályozva legyen az új állami létre való zavartalan
átállás, a Nemzeti Bizottság, mint az állami szuverenitás megvalósítója, a csehszlo-
vák nemzet nevében elrendeli..." (idézi Gyönyör 1992, 129).
Fontosnak tarjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a szövegben mind az állam, mind
a nemzet jelzőjeként a csehszlovák szó szerepel. Ez azt mutatja, hogy a csehszlová-
kizmus fikciója az új állam hivatalos ideológiájává vált. Azt az ellentmondást, hogy
Csehszlovákia deklaráltan nemzetállamként született meg — a csehszlovák nemzet
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 135
államaként miközben valójában többnemzetiség ű állam volt, az ország alapítói —
Masaryk és Benes — a csehszlovákizmus fikciójával próbálták meg feloldani. Az
egységes csehszlovák nemzetr ől kialakított, célszerűségi szempontok alapján létre-
hozott fikció azonban számos problémát okozott a csehek és szlovákok viszonyá-
ban, mely problémák végigkísérték az els ő Csehszlovák Köztársaság történetét.
A problémakört még tovább bonyolította a többi kisebbség (németek, magyarok,
lengyelek) földrajzi elhelyezkedése.
Mindezekből az alábbi fontos következtetések vonhatók le a Csehszlovák Köztár-
saságra vonatkozóan:
- Ha nincsen egységes csehszlovák nemzet, akkor a 6,8 milliónyi cseh mind-
össze az állam összlakosságának a felét (pontosan 52,52%-át) adta volna. A
3,1 milliónyi német az állam második leger ősebb kisebbsége, míg az 1,9 mil-
liónyi szlovák csupán a harmadik nemzet lett volna.
- A csehek és a szlovákok csupán együtt — azaz csehszlovák nemzetként —, ér-
ték el az új állam népességének kétharmadát (1921-ben 65,51%-ot).
- Csehszlovákia polgárainak egyharmad része (1921-ben 34,3%-a, 1931-ben
32,7%-a) valamely más nemzetiséghez tartozott, tehát az állam egyértelm űen
többnemzetiségű.
- A nagy létszámú német (3,1 millió fő), magyar (745 ezer f ő) és lengyel
(75 ezer fő) kisebbség a stratégiai fontosságú határ menti területeken
(Szudéta-vidék, Csallóköz, illetve a magyar határ mentén) tömörült.
- Négy csehszlovákiai kisebbségnek (lengyel, magyar, német, ukrán) saját anya-
nemzete volt, s őt közülük háromnak (lengyel, magyar, német) saját nemzetál-
lama is volt, és az anyaországok folyamatosan támogatták őket (Ziedler
2001).
- Itt jegyezzük meg, hogy bár a Szudéta-vidék 1918 el őtt a Monarchiához tar-
tozott, az ottani németek 1918 után nem annyira Ausztriát, hanem inkább
Németországot tekintették anyaországuknak.
- Ráadásul a németek az egykori Monarchia nyugati területein, illetve a magya-
rok a keleti területeken 1918 el őtt az uralkodó nemzet szerepét töltötték be,
így lélektanilag is nehezen viselték a kisebbségi létet.
Összefoglalva az eddig elmondottakat, Csehszlovákia megörökölte az Osztrák—
Magyar Monarchia gazdasági kapacitásának jelent ős hányadát. Jól mutatja ezt,
hogy az új állam létének els ő pillanataitól kezdve a gazdaságilag fejlett európai
államok közé tartozott, s az egy f őre es ő ipari termelés alapján a világranglista
15-16. helyén állt (Vadkerty 1993).
Ugyanekkor a csehszlovák állam egyes területei között komoly fejlettségbeli kü-
lönbségek voltak. A területi adottságokból és a korábbi eltér ő gazdaságfejl ődési
tradíciókból adódó különbségek Csehszlovákiát három markánsan elkülönül ő régió-
ra osztották. Ráadásul ezek a regionális különbségek nemzetiségi differenciát is
jelentettek, a fejlettebb és elmaradottabb területeken más nemzetek éltek.
A csehszlovák politikai elitnek azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy a
fentebb részletezett el őnyöket (a Monarchia nyugati részének kedvez ő gazdasági
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
136 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
öröksége) jól ki tudja-e használni az állam veleszületett fogyatékosságainak (etnikai
sokszínűség, regionális fejlettségbeli különbségek) ellensúlyozására.
Véleményünk szerint a csehszlovák politikai elitnek hármas feladatot kellett meg-
oldania:
I. Politikai síkon megoldani a csehszlovákizmus hivatalos ideológiává válá-
sából fakadó szlovák-kérdést (lásd szlovák autonómia törekvések).
II. Szintén politikai síkon kezelni a kisebbségeket, azaz biztosítani a németek,
a magyarok és a lengyelek lojalitását a csehszlovák államhoz.
III. Egy olyan gazdaságpolitika kidolgozása és végrehajtása, amely lehet ővé
teszi a hagyományosan ipari, illetve agrár dominanciájú régiók közötti or-
ganikus gazdasági kapcsolatok kiépítését és a regionális egyenl őtlenségek
kompenzálását.
Terjedelmi kereteink miatt az I. és a II. kérdésre jelen tanulmányban nem térünk
ki. Így következő alfejezetünkben a III. kérdéskört vizsgáljuk meg részletesen.
Szlovenszkó problematikája és a csehszlovák állam
Mint láthattuk az új csehszlovák állam gazdasági téren kedvez ő helyzetből indult,
jól mutatja ezt, hogy 1921-ben, amikor az osztrák és magyar termelés még alig-alig
tudott kiemelkedni válságos helyzetéb ől, a csehszlovák ipar már a háború el őtti
termelés 70-80%-át termelte (Pryor 1973). 1918 el őtt a cseh (és persze az osztrák)
ipar termékeinek jelent ős része — például a textiláruk exportjának háromnegyed
része — a Monarchia agrár területein talált piacra. Ezzel párhuzamosan az agrár
területek termékeit — például a magyar gabonát és lisztet, a magyar export 90%-át —
az osztrák cseh területek vették fel (Berend—Ránki 1976).
Illés Iván értékelése szerint a Monarchia 50 milliós piaca tette lehet ővé a cseh ipar
dinamikus fejl ődését, éppen úgy, ahogy ez biztosított a magyar agrárfejl ődés szá-
mára is piacot (Illés 2002). 1920 után a Monarchia utódállamai a régi egységes
gazdasági keretekb ől kiszakadva egyoldalú termel őkapacitásokkal rendelkeztek.
Nézzünk erre két példát:
1) Csehszlovákia az ipari kapacitások túlzottan nagy hányadát örökölte, de a
mezőgazdasági termékekb ől behozatalra szorult.
2) Magyarország jelent ős plusz mezőgazdasági kapacitásokkal rendelkezett,
miközben az ipar terén számos nyersanyag hiányával küszködött. 6
Megállapíthatjuk, hogy a létrejöv ő új „nemzetállamok" egyik legfontosabb prob-
lémája a birodalmi piacok elvesztése, azaz a piac hiánya volt. Elméletileg ezeknek a
problémáknak a megoldására két gazdaságpolitikai lehet őség adódott:
1) Kereskedelem-politikai együttm űködés, vagyis az 1918 el őtti gazdasági
rendszer újjáépítése.
2) Fokozott gazdasági nacionalizmus, azaz a régi gazdasági szálak kettészakítá-
sa és az önellátásra való berendezkedés, tehát az autarchia.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 137
A térség összes országa protekcionista intézkedésekkel (behozatali tilalmi rend-
szabályok igénybevételével) az elzárkózás útját választotta (Berend—Ránki 1976).
A korábban összetartozó területek között vámfalak emelkedtek, id őszakonként az
egyes országok között kifejezett vámháború dúlt. Meg kell jegyeznünk, hogy cseh-
szlovák részr ől mezőgazdasági protekcionizmus, magyar részr ől az ipari termékek
állami védelme árnyékolta be a két ország gazdasági kapcsolatait, és ebb ől szinte
logikusan következett a vámháború (Romportlová 1988). A hagyományos kereske-
delmi kapcsolatok gyengülését jól mutatja, hogy Csehszlovákia háború utáni
52%-os közép-európai országokba irányuló kivitele 1924-re 37%-ra, 1929-re pedig
31%-ra esett vissza (Arató 1977).
A fentiekben belehelyeztük Csehszlovákia gazdaságát a versailles-i békével létre-
jövő új köztes-európai gazdasági viszonyokba. Ennek összegzéseképpen megálla-
píthatjuk, hogy a csehszlovák gazdaság problémája a viszonylagos túliparosodott-
ság, pontosabban szólva a hagyományos piacoktól való elszakadás, az export lehe-
tőségek beszűkülése volt (Pryor 1973). Ezen problémát tovább bonyolította az
ország egyes régiói közötti óriási fejlettségbeli különbség. Lengyel György szerint a
hagyományosan ipari (durván leegyszer űsítve Csehszlovákia nyugati része), illetve
agrár dominanciájú régiók (értsd Szlovákia és Kárpátalja) között elvileg megvolt az
organikus gazdasági kapcsolatok kiépítésének, s a fokozatos kiegyenlít ődésnek a
lehetősége (Lengyel 1980). Ezen alternatíva megvalósulása Szlovenszkó komoly
fejlődését, illetve a csehszlovákiai regionális különbségek bizonyos fokú kiegyenlí-
tődését eredményezte volna.
Kijelenthetjük azonban, hogy a húszas évek szlovenszkói gazdasági életében nem
ez a tendencia bontakozott ki, a régió a fejl ődés helyett a hanyatlás állapotába ke-
rült. Ennek oka, hogy a gazdaságilag jóval erősebb cseh polgárság Csehszlovákia,
és ezen belül Szlovenszkó gazdasági életét saját érdekeinek megfelel ően szervezte át.
Nézzük meg, hogyan történt ez a gazdasági élet négy legfontosabb szektora, az
ipar, a mez őgazdaság, a pénzügyek és a közlekedés terén.
Ipar
Szlovákia a történelmi Magyarország ipari kapacitásának 20%-át örökölte meg.
Ezen belül a papírgyártás 53,7%-át, a textilipar 33,6%-át, a b őrfeldolgozás 27,4%-át,
a vasgyártás 26,9%-át (Vadkerty 1993). A cseh iparnak azonban nem volt szüksége
erre az örökségre. A cseh polgárság a gyárak és ipari üzemek egész sorát építette le
Szlovákiában. Seluczky adatai szerint a húszas években Szlovenszkóban 250 válla-
latot szüntettek meg, amelyek közel 30 ezer f őt foglalkoztattak (Seluczky 1964).
Ennek magyarázata egyszer ű. A cseh ipar — melynek kapacitásai a Monarchia pia-
caihoz voltak méretezve — exportnehézségekkel küszködött, ezért a csehek a konku-
rens szlovákiai ipar visszaszorításával, leépítésével próbáltak piachoz jutni. Ennek
érzékeltetésére néhány adat: 7
- A barnaszén- és a vasércbányászat 1924-ben az 1913-as termelés alig egyti-
zedét produkálta.
- 1920-ban a szlovákiai kohók adták a csehszlovákíai nyersvastermelés
10-12%-át, de 1930-ban már csak 2,7%-át. Ennek magyarázata, hogy több
kohót (Krompa, Tiszolc, Zólyom) is bezártak.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
138 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
- A losonci üzem 1918 el ő tt a történelmi Magyarország legnagyobb vet őgép-
gyára volt, 1920 után ez a gyár csak évente hat hónapot dolgozott és terméke-
inek egy része így is raktáron maradt.
- A három zománcedénygyár közül kett ő t bezártak, a megmaradt füleki gyár
1300 munkásából ezret elbocsátottak.
- A pozsonyi robbanóanyag-gyártó cég (Dimat-Nobel) részlegeinek többségét
áttelepítették Csehországba (a Pádubice melletti Semtinbe).
- Szinte teljesen megsz űnt a szlovákiai gyufagyártás — csak Besztercebányán
maradt egy üzem —, a termék egyedüli gyártója és forgalmazója a csehországi
Soló vállalat lett.
- A szlovákiai gyapjúfeldolgozás szintén válságba került, a csehszlovák hadse-
reg Csehországban vásárol posztot.
Pénzügyek
Egy-egy ország, illetve régió gazdasági életének m űködését jelent ős mértékben
befolyásolta a pénzügyi politika. Kijelenthetjük, hogy a prágai kormány pénzügyi
politikája hátrányosan érintette Szlovákiát, hely hiányában csupán felsorolásszer űen
mutatjuk be ennek fő bb megnyilvánulási formáit: 8
- Az egyéneket érint ő ún. kereseti adó Szlovákiában (és Kárpátalján) 10%-os,
míg a cseh országrészekben 4%-os volt.
- A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókulcsa Szlovákiában 6 és
20% között változott — ráadásul ezt még egy ún. pótlék is sújtotta —, míg a
cseh országrészekben 10%-os volt, és nem volt pótlék.
- Míg Szlovákia az összadók 15%-át fizette be az államkincstárba, addig költ-
ségvetési részesedése csak 6%-os volt.
- Az állami beruházások esetében a beruházások 10%-a esett Szlovákiára, ho-
lott a lakosság 27%-a élt itt.
- 1918 után a magyar és az osztrák t ő ke kivonult Szlovákiából, és a szlovák t ő-
ke nem volt képes elfoglalni az ily módon keletkez ő űrt, ugyanis a hitel- és
bankélet irányítása is a cseh pénzintézetek privilégiuma lett. Ezt aztán alapo-
san ki is használták a cseh pénzintézetek, a cseh országrészekben szokásos
kamatlábaknál 30-40%-kal drágábban hiteleztek Szlovákiában. A magas ka-
matlábak ellen felszólalt a Szlovák Bankok Szövetsége is, de jelent ős mérsék-
lést nem tudtak kiharcolni.
Közlekedés
A gazdasági élet mű ködtetésének másik fontos feltétele a korszer ű közlekedés —
első sorban a vasúti közlekedés — megléte, illetve folyamatos fejlesztése. 1918 el őtt
a csehországi, morvaországi és a sziléziai vasúti hálózat kiépítésekor a Béccsel való
kapcsolat megteremtése volt a cél, míg a Felvidék és Kárpátalja esetében a vasúti
sínek — és persze közutak — Budapestre vezettek. Következésképpen a közlekedési
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 139
összeköttetés az új csehszlovák állam korábban Ausztriához, illetve Magyarország-
hoz tartozó részei között igen gyér volt.
A kelet—nyugati irányban hosszan elhúzódó Csehszlovákiában a gazdaság egy jól
működő kelet—nyugati vasútvonalat igényelt volna. Ennek az igénynek csupán a
Budapest—Párkány—Érsekújvár—Pozsony—Bécs, illetve a Kassa—Oderberg vonal
felelt meg. A kelet—nyugati irányú vasúti összeköttetés 1938-ig csak részben való-
sult meg (Vadkerty 1993).
Ráadásul a vasúti tarifák megállapítása is a szlovákiai gazdasági életet sújtotta.
Szlovákia területén a vasúti teherszállítás tarifái 1932-ig 50%-kal magasabbak vol-
tak, mint a cseh országrészekben. Ennek érzékeltetésére egy gyakorlati példa: a
szállítási költség Prágából Kassáig kevesebb volt, mint Zsolnától Kassáig. Arató
Endre számításai szerint ez a tarifa-különbözet 1926 és 1929 között 5 milliárd ko-
ronát tett ki, és ezt a szlovákiai ipar fizette (Arató 1977).' A gazdasági élet fentiek-
ben áttekintett három fontos területe (ipar, pénzügyek, közlekedés) esetében eddig
nem differenciáltunk nemzetiségi szempontból Szlovákián belül. Ennek oka az volt,
hogy úgy véljük a fentebb ismertetett diszkriminatív cseh gazdaságpolitika egyfor-
mán sújtotta az „államalkotó" szlovákokat és a kisebbségi magyarokat. 9
A mezőgazdaság esetében mindenféleképpen meg kell mutatnunk a Szlovákián
belüli nemzetiségi differenciát, mivel a Prágából irányított agrárpolitika — különö-
sen a földreform — egyértelműen a szlovákiai magyarságot sújtotta és bizonyos
szlovák érdekeket szolgált.
Mez őgazdaság
Az 1919. évi 215. számú törvény — az ún. lefoglalási törvény — zárolta az ország
összes nagybirtokát, meghatározta a földbirtok fels ő határát (150, illetve 250 ha) és
több mint 4 millió hektár mez őgazdasági területet az összes területek 29%-át foglal-
ta le a földreform céljaira. 1°
A nagybirtokok felosztásában jól megragadható a nemzeti elem. A történeti fejl ő-
dés következtében a nagybirtokosok dönt ő része cseh országrészekben német, míg a
Felvidéken magyar volt, azaz a csehszlovák politikai elitnek nem a saját földjeit
kellett kiosztania. S őt a csehszlovák politikai elit a csehországi esetben nyíltan
kimondta, hogy a földreform célja „megtorlása és jóvátétele" azoknak a vagyon-
elkobzásoknak, amelyek a fehérhegyi csata után következtek be. Szlovákia esetében
a földreform egy csapással megszüntette a felvidéki magyar nagybirtokot. Gondol-
junk bele, hogy a Pálffy-birtok 105 ezer, az esztergomi érseki és káptalani birtokok
47 ezer, a Coburgi-birtokok 83 ezer, az Andrássy-birtokok pedig 79 ezer hektár
kiterjedésűek voltak 1918 el őtt (Szarka 1993).
A másik nem kevésbé jelent ős nemzeti motívuma a földreformnak a cseh és szlo-
vák kolonizáció volt. Ennek lényege: szlovák, cseh vagy morva családok betelepíté-
se magyar etnikai területre. Végrehajtója az Állami Földhivatal kebelében létesített
Telepítési Ügyosztály volt, de a kormány engedélyezte az ún. magán jelleg ű telepí-
téseket is, mint például a Szlovák Liga akcióját.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
140 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
Ölvedi János szerint Szlovákia magyarlakta területein 325 ezer hektár szántó és
erdőterület került kisajátításra. Ebb ől a helybeli őshonos magyar szegényparasztság
alig kapott többet, mint 20-21%-ot. A kiosztott terület 78-80 %-át a cseh és szlo-
vák telepesek kapták (Ölvedi 1985). Hantos László szerint Szlovákia magyarlakta
területein 130 280 ha terület ű földbirtokot sajátítottak ki (zömében szántót). Ebb ől a
magyar igényl ők 26 873 ha, vagyis alig 20%-ot kaptak (Hantos 1993). Vadkerty
Katalin szerint a magyarok 22 320 ha kaptak (Vadkerty 1993).
A magyarok részesedésére vonatkozó adatok némileg eltérnek egymástól, de ab-
ban valamennyi szerz ő megegyezik, hogy a magyarok jóval kevesebb földhöz jutot-
tak a földreform során, mint amennyi járt volna nekik (Haltenberg 1993).
A kolonizáció eredményében viszont valamennyi szerz ő között összhang van,
eszerint: Szlovákia magyarlakta területein 2054 telepes birtok létesült, összesen
22 473 ha területtel (Arató 1977; Ölvedi 1985; Haltenberg 1993).
A kolonizáció célja az összefügg ő magyarlakta vidék szétszabdalása, nemzetiségi-
leg egységes jellegének megváltoztatása volt. Nem tekintjük véletlennek, hogy a
legnagyobb kolóniák a színtiszta magyar Csallóközben és a Tiszaháton létesültek.
Érsekújvártól Ógyallán át valóságos telepes-láncot hoztak létre egészen a Dunáig.
Magában a Csallóközben huszonkett ő telepes falut hoztak létre.
Külön ki kell emelnünk, hogy a telepes-községeket csakis jó min őségű, bőséges
és egészséges ivóvízkészlettel, megfelel ő úthálózattal rendelkez ő vidékekre telepí-
tették, lehet őleg a vasútvonal és a járásban lév ő piacok közelébe. A csehszlovák
kormány a telepeseket 33 év alatt visszafizetend ő alacsony kamatú hitellel, kedvez ő
részletfizetési feltételekkel, gazdasági felszerelésekkel, házi állatok vásárlásakor
állami dotációval támogatta. Falvaikban állami költségvetésb ől építették fel a köz-
épületeket, templomokat, kultúrházakat, sportlétesítményeket (Vadkerty 1993).
A mező gazdasággal foglalkozó gondolatmenetünk befejezéseképpen azt mond-
hatjuk, hogy az agrárpolitika — különösen a földreform — kiváló eszköz volt Prága
kezében a magyar kisebbség ellen. A földosztás és az ezt kísér ő kolonizáció jelen-
tő sen megváltoztatta a Csehszlovák Köztársaság megalakítása el őtt szinte tiszta
magyar — 1918 után dél-szlovákiai — határvidék nemzetiségi arculatát.
Összefoglalva a gazdasági élet négy legfontosabb szektoráról (az ipar, a mez őgaz-
daság, a pénzügyek és a közlekedés) elmondottakat tanulságként megállapíthatjuk,
hogy a cseh polgárság — a prágai kormány hathatós támogatásával — saját politikai
és gazdasági érdekeinek megfelel ően mintegy bels ő gyarmatként kezelte Szlovákiát,
ennek során nem csupán a magyar kisebbség, de a szlovák nemzet érdekeit is sem-
mibe vette.
Konklúziók
Fejezetünk elején abból indultunk ki, hogy az els ő Csehszlovák Köztársaságot
megalapító és m űködtető csehszlovák politikai elitet — az emblematikus figurák
Masaryk és Benes — egy olyan kihívás érte, mely arról szólt, hogy képesek-e az új
állam regionális különbségeit kezelni. Képesek-e a különféle régiókból egységes
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 3 Tértörténet 141
államot teremteni, avagy a centrifugális er ők szétszakítják államukat. Véleményünk
szerint a csehszlovák politikai elit el őtt — az államalapítás után — három feladat állt:
1) Megoldani a csehszlovákizmus hivatalos ideológiává válásából fakadó szlo-
vák-kérdést, azaz a szlovák autonómia törekvéseket oly módon kezelni, hogy
az ne fenyegesse az új állam egységét.
2) Politikai és gazdasági eszközökkel biztosítani a kisebbségek, azaz a németek,
a magyarok és a lengyelek lojalitását a csehszlovák államhoz.
3) Integrálni az eltér ő gazdasági fejlettség ű tartományokból/régiókból álló ál-
lamot. Ahhoz, hogy ezek a régiók gazdaságilag integrálódjanak egy olyan
gazdaságpolitika kidolgozására és végrehajtására lett volna szükség, amely
lehetővé tette volna a hagyományosan ipari, illetve agrár dominanciájú régiók
közötti organikus gazdasági kapcsolatok kiépítését és a regionális egyenl őt-
lenségek kompenzálását.
Véleményünk szerint a három feladatból egyet sem sikerült a csehszlovák politi-
kai elitnek megoldania.
1) A csehszlovák nemzetegység ideológiájához a prágai politikai elit mereven,
szinte államvallásszerűen ragaszkodott. Ennek jegyében valamennyi szlovák
követelést, amely az autonómiára irányult és valamiféle elmozdulást jelentett
a centralisztikus állam felöl a föderalisztikus állam felé, elutasított. Ennek
következtében a két államalkotó nemzet konfliktusa permanenssé vált. Ez
odavezetett, hogy a harmincas években megjelent az a szlovák politikai
irányzat — násputisták —, amely kétségbe vonta a csehszlovák állami keretek
jogosultságát és önálló államiságot követelt.
2) Az erőszakkal bekebelezett, idegen nemzetrészek (németek, magyarok, len-
gyelek) ellenséges érzülettel viseltettek a Csehszlovák Köztársaság iránt,
nem tekintették azt saját államuknak. A németek egy része csak ideiglenesen
vállalt vele politikai közösséget (lásd az aktivizmus jegyében német minisz-
terek a kormányban), illetve a magyarok körében az aktivizmus csak elenyé-
sző hívet szerzett. Így a kisebbségek legfontosabb politikai célkit űzésévé a
köztársasági államkeretb ől való kiszabadulás vált.
3) Nem történt meg a regionális különbségek kiegyenlítése. A Monarchia kere-
tei között megizmosodott cseh polgárság a csehszlovák államon belül — a
prágai kormány hathatós támogatásával — bels ő gyarmatként kezelte Szlová-
kiát. A gazdasági élet minden területén (gyáripar, pénzügyek stb.) fölényre
törekedett, és saját — azaz cseh — gazdasági érdekeinek megfelel ően cseleke-
dett. Prága gazdaságpolitikája — esetleg írhatnánk regionális politikát is — a
nyers cseh érdekérvényesítés jegyében zajlott.
4) Mivel a cseh országrészek és Szlovákia közötti különbségek nemzetiségi dif-
ferenciálódásként is megjelentek, kijelenthetjük, hogy a csehszlovákizmus
fikciója nem csupán az ideológiai mez őben, hanem a gazdasági élet területén
is megbukott. Az államalkotó szlovákokat a cseh polgárság gazdasági téren
is maga alá gyűrte.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
142 Tértörténet TÉT XVII. évf. 2003 s3
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a prágai kormány mind a politikai, mind a
gazdasági mez ő ben állandó harcban állt az „államalkotó" szlovákság többségével,
illetve az ország nemzeti kisebbségeivel. Ráadásul ezek a centrifugális tendenciák a
kisebbségek megléte miatt összekapcsolódtak a versailles-i békerendszer összeom-
lásával, így a csehszlovák állam bukása törvényszer ű volt.
Jegyzetek
Lásd erre vonatkozóan Illés Iván számításait (Illés 2002, 42).
2
Az 1921-es népszámlálás esetében több adatsor ismeretes, melyek kisebb-nagyobb mértékben eltérnek
egymástól. A német és a magyar szerz ők szinte minden esetben megkérd őjelezik a csehszlovák adatok
hitelességét. Jelen táblázatot Rothschild (1974) művéből vettük át.
3
A cseh és szlovák nemzet elkülönítését Gyurgyík László végezte el (Gyurgyik 1993, 21). Fontosnak
tartjuk megjegyezni, hogy Joseph Rothschild és Gyurgyík László adatai között mind az 1921-es, mind
az 1931-es népszámlálást illet ően eltérés fedezhet ő fel. Ez alapvetően abból a tényb ől fakad, hogy
mindkét népszámlálás esetében több végleges, különböz ő kritériumok alapján összeállított adatsor
ismeretes.
4
j egyezzük meg, hogy Benes: Détruisez L'Autriche—Hongrie. La Martyre des Tchegoslovaques a
egyezzük
travers histoire (Paris 1916.) könyve el ő ször magyar nyelven a Pándi Lajos (JATE—BTK) által szer-
kesztett DOCUMENTA HISTORICA sorozat 5. köteteként (Szeged, 1992) jelent meg, és jelen tanul-
mány szerz ője rendezte sajtó alá.
5
Benes: Détruisez L' Autriche—Hongrie. DOCUMENTA HISTORICA 5. 12. old.
6
Ennek érzékeltetésére két adat: 1. A malomipar 1920-ban 65 millió mázsa őrlőkapacitással rendelke-
zett, viszont a trianoni országhatárok közötti szántóterületek a legjobb esetben sem biztosíthattak töb-
bet mint évi 20-28 millió mázsa gabona. 2. Nagybánya, Körmöcbánya és Selmecbánya elcsatolásával
megszű nt a magyar arany, ezüst, réz, horgany és mangánbányászat (Romsics 2000, 152).
Az adatsort Vadkerty (1993, 206-210), Seluczky (1964, 7-31) és Pryor (1973, 211-212) adatait fel-
használva készítettük el.
8
Az adatsor elkészítéséhez a hetes lábjegyzetnél felsorolt irodalmakat használtuk fel.
.
Kimondottan a kisebbségi magyarság gazdasági helyzetér ől lásd Hantos (1993) művét.
10
A törvény szövegét közli Pálesch Ervin (Pálesch 1921).
Irodalom
Arató E. (1977) Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéb ől. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Berend T.—Ránki Gy. (1976) Közép-Kelet Európa gazdasági fejl ődése 19-20. században. KJK Kiadó,
Budapest.
Berend T.—Ránki Gy. (1987) Európa gazdasága a 19. században. Gondolat Kiadó, Budapest.
Gulyás L. (1996) Egy sikeres emigráció anatómiája. Eduárd Benes els ő világháború alatti emigrációjá-
nak néhány momentuma. — Aetas. 2-3. 103-139. o.
Gulyás L. (2000) „Zúzzátok szét Ausztria—Magyarországot" avagy a Masaryk—Benes-féle csehszlovák
emigráció érvrendszerének els ő szintézise. — Limes. 4. 35-51. o.
Gyönyör J. (1992) Határok születtek. Madách Kiadó, Pozsony.
Gyurgyík L. (1993) A csehszlovákiai magyarság a népszámlások tükrében. — Gyurgyik L. (szerk.)
Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéb ől. Kalligram Kiadó, Pozsony. 7-31. o.
Haltenberg I. (1993) A parasztság. — Fazekas J. (szerk.) Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság
társadalmi rajza. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. 151-160. o.
Hantos L. (1993) Gazdasági életünk húsz éve. — Fazekas J. (szerk.) Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói
magyarság társadalmi rajza. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. 127-141. o.
Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Dialóg
Campus, Budapest—Pécs.
Lengyel Gy. (1980) A csehszlovák fejl ődés néhány vonása a két világháború között. MTA Világgazdasági
Kutató Intézet, Budapest.
Gulyás László :
A csehszlovák állam első felbomlásának (1938-39) regionális vonatkozásai.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/3. 129-143. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s3 Tértörténet 143
Olvedi J. (1985) Napfogyatkozás. Magyarok Szlovákiában. Püski, New York.
Pálesch E. (szerk.) (1921) Cseh-szlovák törvények és rendeletek. 1 kötet 1918-1919. Presov (Eperjes).
Pryor, Z.P. (1973) Czechoslovakia economic development in the interwar period. — Mamatey, V.S.—
Luza, R. (eds.) A history of Czechoslovak Rebublic 1918-1948. Princeton University Press, New
Jersey. 188-216. o.
Rechcigl, M. (1968) Czechoslovakia. Past and Present. Vol. I. The Hague, Paris.
Romportlová, M. (1988) A kereskedelmi politika helye a két világháború közötti csehszlovák—magyar
kapcsolatokban. — Szarka L. (szerk.) Békétlen évtizedek. 1918-1938. Tanulmányok és dokumentumok a
magyar—csehszlovák kapcsolatok történetéb ől a két világháború között. MTA, Budapest. 25-43. o.
Romsics I. (2000) Magyarország története a XX. Században. Osiris Kiadó, Budapest.
Rónai A. (1993) Közép-Európa Atlasza. Hasonmás kiadás. Szent István Társulat—Püski Kiadó, Budapest.
Rothschild, J. (1974) East Central Europe between Two World Wars. History of East Central Europe
Volume IX. University of Washington Press, Seattle—London.
Seluczky, R. (1964) The economic equalization of Slovakia with the Czech Lands. — Czechoslovak
Economic Papers 3.
Szarka L. (1993) A szlovákok története. Bereményi Kiadó, Budapest.
Vadkerty K. (1993) A Csehszlovák Köztársaság gazdaságtörténete 1918-1938. — Gyurgyik L. (szerk.)
Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéb ől. Kalligram Kiadó, Pozsony. 175-217. o.
Ziedler M. (2001) A revíziós gondolat. Osiris Zsebkönyvtár, Budapest.