Tér és Társadalom 1. évf. 1987/1
KITEKINTÉS
WALTER B. STÖHR:
A TERÜLETFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁK
VÁLTOZÓ KÜLS Ő FELTÉTELEI ÉS ÚJ KONCEPCIÓI*
Bevezetés
A II. világháborút követ ő 25 éves növekedési periódus folyamán (amit gyak-
ran úgy emlegetnek , mint a Kondratieff ciklus „fellendül ő " szakaszát) a területfejlesz-
tés politikák lényegében azon az elképzelésen alapultak, hogy a regionális különbsége-
ket csökkenteni lehet oly módon, hogy fejl ődési impulzusokat visznek át a fejlett te-
rületekr ő l a fejletlenekre.
Ezek a politikák, amelyek a termelés tényez ő inek mobilitását kívánták fel-
gyorsítani (különösen a t ő ke, munka és technológia került szóba ► , kiegészültek a közle-
kedési és szállítási hálózat korszer ű sítésével a központok és környékük között, vala-
mint a közcélú pénzátutalásokkal, infrastrukturális beruházásokkal és t ő ke ösztönz ő k-
kel a kevésbé fejlett területeken (STÖHR — TÖDTLING 1977, ALLEN — YUILL,
1982).
Sok országban ezeket az eszközöket speciális térségekben, településekben al-
kalmazták, ilyenek voltak az ún. növekedési központok vagy az ipari parkok — mind
az állami, mind a magánszektor számára egyaránt nyújtva el őnyöket.
Ezek a stratégiák különösen az iparosodott országokban járultak hozzá a ré-
giók közötti különbségek csökkenéséhez (MOLLE et al., 1980), bár sok esetben a fej-
l ődés térbeli terjedése az agglomeráción belül els ősorban a városi környéknek kedve-
zett (az ún. spill-over jelenség ► . Kivételt jelentett, amikor a fejl ődés inmobile (fő leg ter-
mészeti) forrásokra alapozódott, mint pl. az ásványi kincsekre vagy a periféria idegen-
forgalmára. Az 1973-ig terjed ő id őszakban Európában a fejl ődés területi típusát az a
kapcsolat jellemezte, amely a mennyiségi és min őségi fejl ődési szintek és a gazdasági te-
vékenység piacaihoz és központjaihoz való közelség szintjei között alakult ki
(KEEBLE et al., 1981). Összességében ezt az id őszakot relatíve magas növekedési ráta
jellemezte; az energia, közlekedés és mobilitás alacsony költségei; a viszonylag nagy
ökológiai, gazdasági és politikai „szabad" térségek elérhet ősége. Hozzátéve még ehhez,
hogy nagyfokú bizalom nyilvánult meg ekkor a kormányok iránt, amelyeket képesek-
nek tartottak a térbeli fejl ődés irányítására.
*Changing External Conditions and a Paradigm Shift in Regional Development Strategies. Szerk.
Brugger, E., Bryden, J., Friedmann, J., Stuckey, B., Self-Reliant Development in Europe: Theory,
Problems, Action Aldershot, Hampshire: Gower (megjelenés el őtt).
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1 97
A térelmélet visszatükrözte ezt a helyzetet. A fejl ődést úgy fogták fel, mint
egy centrifugális diffúziós folyamatot, amelyet csak elindítani kell néhány kiválasztott
ágazatban (PER ROUX „ipari motorjai") és területi centrumokban (BOUDEVILLE eze-
ket nevezte közlekedési pólusoknak ► . A modern technológiának kritikátlanul nagy sze-
repet tulajdonítottak a széles kör ű hatékonyság megvalósításában, a vállalatokat egy-
telephelyes egységeknek tekintették (figyelmen kívül hagyva a több-régiós vállalatok
telephelyei között létrejött funkcionális specializációt) és a fejl ődés trendjeit el ő re
megjósolhatóknak tartották. A 70-es évek elejére, a fejl ődési trendek drámaian megvál-
toztak, közel sem felelve meg a területi fejl ődésrő l alkotott tradicionális elméleti felté-
telezéseknek. Sőt, amint a kutatók vizsgálni kezdték közelebbr ő l a centrum-periféria
kérdéseit, a gazdasági növekedés elmúlt évtizedei már korántsem mutatkoztak olyan
kívánatosnak:
„Ebben a centrum-periféria megközelítésben a periférikus területeket (ahol
az „elérhetőség" kedvez őtlenebb helyzete alakult ki) úgy jellemezték, mint ahol a fia-
talok és a teljes népesség foglalkoztatási rátája magasabb, a fiatal munkanélküli mun-
kások koncentrációja növekszik, az egy f őre és egy keresőre jutó termelés és területi
jövedelem alacsonyabb szint ű , az iparban és a termel ő i szolgáltatásokban a munkalehe-
tőségek aránytalanul kisebbek, a mező gazdaság és a fogyasztói szolgáltatások szerepe
fontosabb, az ipari struktúra kedvez őtlen és romló, a gazdasági tevékenységek csökken-
nek vagy lassan növekednek a községekben, és relatíve egyre elérhetetlenebbek a köz-
ponti régiók — gyorsabb növekedése következtében; mindezek a nemkívánatos jellem-
vonások együttesen vannak jelen a periféria gazdaságában. A periféríán a munkalehe-
tőségek növekedése és a n ő i foglalkoztatás javulása talán a marginális fogyasztói szol-
gáltatások növekedésével függ össze, amely a növekv ő munkanélküliség alternatívája-
ként alakult ki az öreg, tradicionális iparral rendelkez ő periférikus régiókban, ahol a
hosszútávú kilátások is reménytelenek." (KEEB LE et al., 1981, p. 185)
A tanulmány két következ ő fejezetében a tradicionális területfejlesztési poli-
tikákat és az átfogó változások természetét fogom részletesebben vizsgálni.
I. A tradicionális regionális fejlesztési politikák és folyamatok
A következ ő részekben az eufórikus növekedés háború utáni korszakára jel-
lemző területi politika irányelveinek elemeivel és kidolgozásának módjával foglalko-
zom.
1. A mennyiségi növekedés relatíve egységes (uniformizált)
modelljének alkalmazása
Ez a modell a korai iparosítás sikeres modelljéb ő l származik, amely a koncent-
rált tő keberuházásokon, az urbanizáción (bels ő és külső megtakarítások érdekében ► ,
külső fejlesztési impulzusokon, és a világpiacon értékelt speciális területi források sze-
lektív felhasználásán alapult.
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
98 változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
A gyakorlatban ez egyrészt (1) a regionális fejlesztési stratégiák megfogalma-
zásában (a növekedési pólus elmélet és a regionális források lefölözésének széles kör ű
alkalmazása), (HANSEN, 1981) — és (2) másrészt a területi politikák fejl ődésében
(— a regionális termék, a foglalkoztatás szintje, a munkanélküliség átlagos rátája, az
iparosítás foka, az összes beruházások, az egy f ő re jutó regionális jövedelem, a régiók
közötti migráció stb. — mennyiségi változók használatával, amelyek a regionális politi-
kák hatékonyságát mérték) nyilvánult meg. (STÖHR és TÖDTLING, 1982.)
2. A fejlődés társadalmi, politikai, ökológiai, min őségi
és strukturális szempontjainak figyelmen kívül hagyása
Különösen a térbeli fejl ő dés bemutatásában azoknak a szempontoknak van
igen nagy jelentő ségük, amelyek területi jellemvonásokat is tartalmaznak (GUINDA-
NI and BASSAND, 1982): a regionális döntéshozási struktúrát (NASCHOLD, 1986),
a regionális ökológiai körforgást (AMERY, 1976 ► , és olyan minő ségi és szerkezeti jel-
lemző ket, mint a regionális munkaer ő piacok képzettségi szintjét, vagy a regionális te-
lephelyek külső ellen ő rzésének fokát (TÖDTLING, 1981).
Ezekre a területileg szervezett fejl ő dési dimenziókra az egyoldalú gazdasági
növekedési modellek igen gyakran negatív hatást gyakoroltak.
3. A mobilitásra és t őkére helyezett hangsúly
A regionális politika legfontosabb eszközei — amelyek között egyre nagyobb
figyelmet kapott a termék mobilitás és a termelés tényez ő inek növekedése — térbelileg
differenciált beruházási ösztönz ő kbő l, infrastrukturális beruházásokból és a kevésbé
fejlett területekre irányított közcélú átutalásokból tev ődtek össze. A tradicionális te-
rületfejlesztési politikák kevés figyelmet fordítottak a regionális innovációs képességek-
re vagy a regionális munkaer őpiacok minő ségi és strukturális jellemz ő ire (STÖHR és
TÖDTLING, 1982). Ezek a szempontok akkor kezdtek el ő térbe kerülni, amikor a
több-régiós és multinacionális vállalatok elterjedése a munkaer ő új térbeli megoszlásá-
hoz vezetett (vö. kés őbbiekkel ► . Ezek a vállalatok — bels ő szervez ődésük következté-
ben — viszonylag könnyen képesek voltak kiterjedt térségekben m ű ködni. A saját
funkcionális feltételeik határozták meg a t ő ke és technológia továbbítását (mozgását),
amely nem volt szükségszer ű en összhangban a helyi (a települési) érdekekkel.
4. A regionális források lefölözése (HANSEN, 1981)
A regionális politikák kitüntetett figyelme a mobilitás és a t ő ke iránt veze-
tett a regionális források küls ő értékelésén alapuló szelekciójához — gyakran egyes for-
rásokat túlzott mértékben hasznosítottak a világpiacon, míg másokat teljesen figyel-
men kívül hagytak v. elhanyagoltak, ezzel is veszélyeztetve a területi közösségek folya-
matos és kiegyenlített fejl ődését. Példák erre: a természeti er őforrások túlzott haszno-
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1 99
sítása (a nem megújuló források kimerítése és/vagy a megújuló források tönkretétele);
bizonyos munkaer ő csoportok túlzott igénybevétele (pl. az olcsó fiatal n ő i munkaer ő
alkalmazása a rutin jelleg ű termelésben, míg a munkaer ő forrás többi részét egyre na-
gyobb mérték ű munkanélküliség sújtotta); a föld, a regionális energiaforrások veszítet-
tek jelent őségükbő l (pl. a kisméret ű erő m űvek), bizonyos regionális munkaer őtartalé-
kokra (rendszerint a kevésbé mobil és kevésbé produktív); a regionális vállalkozói kész-
ségekre, a regionális községi és közintézményekre (pl. önsegélyezés) egyre kevesebb
figyelmet fordítottak.
Mindez a regionális vállalatok és intézmények gyengüléséhez vezetett, gyakran
a regionális munkahelyek képzettségi szintjének csökkenéséhez, a népesség kevésbé
mobil és gazdaságilag gyengébb rétegeinek hátrányos megkülönböztetéséhez, a regioná-
lis erőforrások és az alapvet ő szükségletek kielégítésének növekv ő egyenl őtlenségéhez.
5. Egyoldalú figyelem a munkaer ő nemzetközi megoszlása iránt
Különösen a periférikus területeken (mind a falusi, mind a régi ipari régiók-
ban) ez gyakran a gazdasági tevékenységek sz ű k specializációjához vezetett, ennek ha-
tására ezek a területek a küls ő változásokra vagy válságokra érzékenyebbekké váltak és
itt a foglalkoztatás sz ű k specializációja alakult ki. A periférikus területeket — mind
nemzeti, mind nemzetközi méretekben — igyen gyakran jellemezte az éllemiszeriparra,
a nyersanyagok kitermelésére való specializálódás, az olcsó munkaer ő túlsúlya, az ala-
csony feldolgozottsági fokon álló termékekkel való ellátás, a turizmus és a hétvégi há-
zak felszereltségének alacsony szintje. (SEERS et al., 1979, 1980, 1983) A periférikus
területek egyre egyoldalúbban köt ő dtek a fejlett centrumterületekhez, instabil csere-
kapcsolatokkal és romló cserearányokkal.
6. A vállalaton belüli funkciók térbeli átrendez ődése
A tradicionális területfejlesztési politikák kitüntetett figyelme a mobilitás és
tő ke iránt, valamint a több-régiós, multi-nacionális vállalatok elterjedése vezetett a vál-
lalaton belüli funkciók új térbeli megoszlásához. Bizonyos funkciók, mint a rutin jelle-
gű termelési folyamatok, a tervezés és prototípus gyártás, az értékesítés, a kutatás és
fejlesztés, a vállalkozói tevékenységek, a döntéshozás, térbelileg is egyre inkább elkülö-
nültek. (STÖHR és TÖDTLING, 1982)
A rutin-funkciók kerültek egyre inkább a kevésbé fejlett periférikus területek-
re, míg a vállalat tevékenységét dönt ő en meghatározó funkciók a fejlett térségekben,
cetrumokban koncentrálódtak. Ausztriában például a részlegekben dolgozók aránya
(ahol a rutintevékenység dominál) nyolcszor nagyobb volt, mint a centrumokban.
(TÖDTLING 1981, STÖHR, 1981 c) De egyre inkább kirajzolódik az a tendencia,
hogy a rutin tevékenység az iparosodott országok kevésbé fejlett területeir ő l a harma-
dik világ még olcsóbb és kevésbé szervezett munkaer ő piacaira kerül, tovább növelve az
európai periférikus területek gazdasági instabilitását.
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
100 változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
7. Egyoldalú törekvések a nem regionális tényezők megszerzésére
Párhuzamosan azzal a folyamattal, amelyben a nem-regionális jelleg ű kereslet
kezd dominálni (ez tipikusan az exportra alapozott fejlesztési politikában nyilvánul
meg ► , egyre nagyobb igény nyilvánul meg a nem-regionális (tehát régión kívüli) jelleg ű
termelési tényez ő k (inputok) — a t ő ke, munkaer ő , technológia, vállalkozói funkciók,
és állami támogatások — iránt. Ez egyrészt e küls ő tényez ő ktő l való fokozott regionális
függéshez vezet, és azoknak a törekvéseknek elgyengüléséhez, amelyek a regionális bel-
ső erőforrásokat igyekeztek kiaknázni. Másrészt ez a folyamat új „rést" nyitott a kevés-
bé fejlett területeken, amelyen keresztül gazdaságát „megsarcolhatják" (kamatok,
profitok, földjáradék stb. formájában). E veszteségek a periférikus területeken gyakran
meghaladják azt a hasznot, amelyek a centrumokból származó inputok (t ő keberuhá-
zás, a vendégmunkások átutalásai stb.) nyújtanak.
Az el őbb említett rés csak tágult a több-régiós, multi-nacionális vállalatok te-
vékenységével.
8. A térbeli problémák „áttolása:' (a sz űk keresztmetszet és az irányítás)
a periférikus területekre és országokra
Különösen a fejlett centrumokban, régiókban volt olyan törekvés, hogy a re-
gionális „sz ű k keresztmetszet" problémáját áttolják a periférikus térségekbe (rend-
szerint e térségek kevésbé szervezettek), így elnapolhatták a bels ő struktúraváltoztatás
szükségletét (MARCHETTI, 1981): példaként megemlíthetjük a város fizikai terjeszke-
dését a belső városi megújulás helyett; a környezetszennyez ő hétvégi házak, ill. gazda-
sági tevékenységek problémájának áttolását a perifériára, a környezetszennyezés elleni
és a lakásmin őség javulását célzó intézkedések id őben történ ő bevezetése helyett a
centrumokban; az ingázókkal és vendégmunkásokkal térben is b ővített munkaer ő pia-
cokat, amelyek tovább növelték az ingázási távolságokat, a munkaer őhiánnyal küszkö-
dő magterületek* bels ő strukturális átalakítása helyett (különösen a gyors növekedés
időszakában); azt az illúziót keltve, hogy a fejlett területek korlátlan mértékben juthat-
nak hozzá a periférikus területekr ő l, országokból származó természeti kincsekhez,
energiához, a környezeti forrásokhoz, munkaer ő höz stb. az er őforrás takarékos terme-
lési technológiák és fogyasztói szokások bevezetése helyett; és az a feltételezés terjedt
el az iparosodott országokban, hogy a nemzetközi kölcsönökkel támogatott küls ő pia-
cok korlátlanul b ővíthető k (MARCHETTI, 1981) a fejlett térségek bels ő átstrukturálá-
sa helyett.
*core (magterület): az a térség, amely nemcsak dinamikusan fejl ődik, de az egész gazdaság fejl ő dé-
sére dönt ő hatása van. (B. Gy.)
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
101
9. Egyoldalú bizalom a nagyméretű, nagy energiaigényű, kölcsönhatáson ala-
puló rendszerekben
A külpiacokra és külső er őforrásokra való egyoldalú támaszkodás, ill. a sz ű k
keresztmetszet térbeli áthelyez ődése és a térbeli specializáció magas foka vezetett a
nagyméret ű , relative energiaigényes, kölcsönhatáson alapuló rendszerek kialakulásá-
hoz.
Sok esetben ezek az el őbb említett rendszerek a kisméret ű , viszonylagosan
ernegiatakarékos rendszerek helyére kerültek (nemcsak a regionális gazdaságokban, ha-
nem a társadalmi, kulturális, politikai és ökológiai háttér mechanizmusokban is), ame-
lyeknek pedig fontos társadalmi stabilizáló és önszabályozó szerepük volt a korábbiak-
ban. Így ezeket a mechanizmusokat más, bürokratikus és centralizált szabályozó me-
chanizmusok váltották fel.
10. A gazdasági és politikai döntéshozás méretének növekedése
A döntéshozás áthelyez ődött a helyi és regionális szintekr ő l a nemzeti és
multinacionális szintekre, azaz a multinacionális vállalathoz, a nemzeti-nemzetközi
pénzügyi és fejlesztési intézményekhez és a multinacionális politikai szervezetekhez,
mint amilyen pl. az Európai Gazdasági Közösség.
-Az ilyen nagyméret ű funkcionális intézmények egyre fontosabb szerepet töl-
töttek be a regionális fejlesztési politikák formálásában. Az egyes régiók népessége és
vállalatai reménytelen helyzetbe kerültek mind térbelileg, mind hierarchikusan függve
a döntéshozás távoli centrumaitól. Kétségtelen, hogy bizonyos, a legutóbbi id ő kben
fellendül ő konzervatív mozgalmak éppen e kedvez őtlen helyzetekre kívántak reagálni.
11. A regionális önsegélyező és szabályozó képesség szétforgácsolása
és legyengítése
A helyi és regionális kölcsönhatásokon alapuló hálózatok felcserélése nagymé-
ret ű rendszerekre nemcsak a regionális er őforrások túlzott mérték ű hasznosításához,
ill. már erőforrások elhanyagolásához vezetett, hanem a helyi és regionális közösségek
hatékonyságának és innovatív képességeinek csökkenéséhez is.
Különösen a lassú gazdasági növekedés és a gyorsan változó küls ő feltételek
időszakában e közösségek biztosították a regionális fejl ődés dinamikus és egyenl ősítő
feltételeit.
A centralizált intézmények rugalmasságának hiányát tekinthetjük most a fej-
l ődés egyik legnagyobb akadályának (OLSEN, 1971). BASSAND és GUINDANI
(1981) a következ ő képpen jellemezte a kevésbé fejlett területek helyzetét: „Ezek a ré-
giók veszítettek termel ő képességükbő l; nem alkalmazkodnak a modern technológiai
követelményekhez. Belső gazdasági kezdeményezésekre nem képesek; a munkaerejük
kevésbé képzett és rosszabbul fizetett, mint más régiókban. A törvénytelenség érzése
kezdi áthatni az ilyen régiókat."
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
102 változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
Még azokban az országokban is, ahol a mennyiségekkel mért regionális kü-
lönbségek csökkentek, jelent ős minőségi és strukturális átalakulások mentek végbe a
felszín alatt. (STÖHR és TÖLDTLING, 1982)
II. A külső feltételek változása az 1970 es évek elejét ő l kezdve
-
Az 1970-es évek elejét ő l már nyilvánvalóvá vált, hogy a háború utáni id őszak-
ban uralkodó feltételek megváltoztak. Ennek következményeként a tadicionális terü-
letfejlesztési politikák alapvet ő feltételezései érvényüket vesztették. E változásokat a
Római Klub első jelentése már tartalmazta (MEADOWS et al., 1972 ► ; és eredményeit a
Római Klub második jelentése régiókra bontva elemezte. (MESAROVIC és PESTEL,
1974)
A lecsökkent növekedési rátákat az energia és mobilitás növekv ő költségei kí-
sérték, a közcélú pénzek megszerzésére egyre kevesebb lehet őség nyílt, amelyek a vál-
tozások olyan következményére mutattak rá, hogy az ökológiai, gazdasági és politikai
„szabad terek" már eltüntek.
Az egyes kontingensek, országok, s őt régiók fejlesztésére már nem lehet fel-
használni azt az utat, amely a sz ű k keresztmetszeteket és a fejlesztés költségeit más
térségekre helyezi át. A fejlesztés költségeinek és mellékhatásainak területi szinten kell
megjelenniük.
Több periférikus térségben — mind az els ő , mind a harmadik világban — az
erőforrások hosszú távú kiaknázhatósága már elérte végs ő határát. Több periférikus
térség és ország már javított bels ő szervezetén, olyannyira, hogy egyre inkább hatéko-
nyan képesek ellenállni er ő forrásaik külső „lefölözésének", és annak, hogy a fejlett or-
szágok hozzájuk tolják át fejlesztési problémáikat, a sz ű k keresztmetszeteket.
Egyre dinamikusabbá válik a periférikus térségek védekezése (f ő leg az iparo-
sodott országokban) a környezetet szennyez ő létesítmények ellen, beleértve a szennye-
ző hulladékok elhelyezését is. A fejlett dinamikus térségeknek és országoknak egyre
nagyobb figyelmet kell szentelniük fejlesztési problémáik bels ő megoldására. Ez meg
fogja követelni a belső strukturális átalakítást ösztönz ő politikák kialakítását, ellentét-
ben a korábbi tendenciákkal (amikor ezek költségei más területeken jelentkeztek).
A világméret ű gazdasági strukturális változás növekv ő „z ű rzavara" helyi és re-
gionális válsághelyzeteket okoz, ami az üzemek bezárásaiban és a helyi munkanélküli-
ségben nyilvánul meg. Ez részben összefügg a multinacionális vállalatok cégen belüli
funkcióinak térbeli átrendez ődésével (GLICKMANN és McLEAN PETRAS, 1981).
Az exportra épül ő regionális gazdaság gyakran válságba kerül, vagy méreteiben össze-
zsugorodik.
Az exportokon alapuló elképzeléseknek és talán más, új kiinduló feltételek al-
kalmazásának jobb megválasztására van szükség (azaz az ár elaszticitás minimalizálá-
sára a kereslet elaszticitásának maximálása helyett) a következ ő évek területfejlesztési
politikáiban. Hozzátéve, hogy a növekv ő társadalmi-gazdasági feszültségek csökkentet-
ték a területfejlesztés távlati tervezésének és a centralizált irányítás lehet őségét, ame-
lyek pedig a politikaorientált területfejlesztés hagyományos módszereinek lényegét je-
lentették. De csak stabil és ellen őrizhető külső feltételek között hozhat optimális ered-
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1 103
ményeket a centralizált és hierarchikus ellen ő rzés mechanizmusa (tipikusan a nyílt
visszacsatolás útján m ű ködve) — (RAPPAPORT, 1982). Az inkább zárt, mint nyitott
visszacsatolási rendszerben a területi rendszerek rugalmassága és innovatív képessége
növekedhet. Ez megkövetelné a helyi gazdasági, társadalmi, politikai és ökológiai háló-
zatok és visszacsatolási mechanizmusok meg ő rzését vagy helyreállítását. Mindez össze-
függ a vállalkozói szervezet rendszerével is, ahol a decentralizált termékorientált vissza-
csatolási mechanizmus sokkal rugalmasabbnak és innovatívabbnak bizonyult, mint a
centralizált, funkcionális mechanizmusok (K0 LODNY és DR ESNE R , 1981).
Tény, hogy a lassúbb növekedés periódusában, amikor a gazdasági strukturális
változások dominálnak, a kis- és középmérték ű vállalatok gyakran nagyobb rugalmassá-
got és stabilitást mutatnak, mint a nagyvállalatok (pl. az USA-ban lásd BIRCH, 1979;
BLUESTONE és HARRISON, 1980; a különböz ő európai országokban HJERN és
HULL, 1980; az új technológiák szerepét SABE L, 1982 mutatta be ► .
Az elmúlt 15 év változásait azonban nem lehet csak negatívan értékelni. Az el-
múlt időszakban, a sz ű k keresztmetszet helyzetei gyakran az innovatív megoldásokat
segítették el ő (NORTH és DOUGLASS, 1973; WILKINSON, 1973) és növelték a társa-
dalmi problémák iránti érzékenységet. Valójában ekkor a fejl ődés társadalmi átértéke-
lése következett be.
A fejl ő dést már nem azonosították a központi mechanizmusok (ilyen a piaci
mechanizmus vagy a központi intézmények) által kezdeményezett mennyiségi növe-
kedéssel, hanem sokkal inkább a sajátos történelmi, társadalmi és természeti körülmé-
nyek között kialakult emberi képességek átfogó fejl ődéseként fogták fel. A fejl ődés új
felfogása megkívánja a társadalom átalakulásának folyamatát, amelyben gazdasági, kul-
turális, poltikai, ökológiai és más tényez ő k megváltozott módon hatnak egymásra.
DUDLEY SEERS (1977) a fejl ődés új jelentésér ő l beszél. A hagyományos,
központilag irányított területfejlesztési politikák, amelyek a hangsúlyt a t ő kére és a
technológia továbbadására tették, egyoldalúak, er ősen körülhatároltak voltak, s őt
gyakran céljaikkal ellentétes irányban m ű ködtek. A fejl ődésnek ebben az „új" koncep-
ciójában az olyan tényez ő k, mint a területi identifikáció és a részvétel a területi poli-
tikában igen fontos szerepet játszanak, amelyek a hagyományos mobilitás és t ő ke-
orientált területi politikákban gyakran éppen ellentétes hatást gyakoroltak. Hozzátéve,
hogy az elmúlt id őszakra jellemz ő centralizáció olyan nyomást gyakorolt a helyi és re-
gionális közösségekre, hogy minél inkább kényszerüljenek részt venni azokban a dön-
tésekben, amelyek konkrétan befolyásolják a helyi és regionális életkörülményeiket.
A helyi lakosok fokozottabban igyekeznek hatni a közösséget érint ő dönté-
sekre (rendszerint keresztezve a hagyományos pártok törekvéseit), keresik a szomszéd-
sági kölcsönös kapcsolatokat, valamint a helyi és regionális célokkal való azonosulás
lehetőségeit (pl. ezt fejezi ki a helyi és regionális múzeumok újjászületése; a regionális
építészeti emlékek meg őrzése ► . Ez, nem kétséges, a helyi és regionális közösségek szét-
esésére, a külső hatások kiváltotta reménytelenség érzésére adott választ.
III. A regionális politika válaszai a változó feltételekre
A regionális politikával foglalkozó szakemberek általában lassan reagáltak a
változásokra. Igen lassan vált elismertté, hogy az 1970-es évek közepén kezd őd ő gazda-
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
104 változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
sági recessziónak mély gyökerei voltak. (BRUDER és ELLWEIN, 1980). Kezdetben
ezekre a kedvez őtlen folyamatokra úgy reagáltak, hogy „ugyanazt folytatták, csak in-
tenzívebben", vagyis a hagyományos területfejlesztési politika eszközeit fokozott mér-
tékben alkalmazták, a speciális válságterületekre irányították a figyelmet, és közvetle-
nül hatékony eszközöket kezdtek használni (STÖHR, 1982a). Ezzel párhuzamosan a
központi kormányzat „t űzoltó" akciói indultak el az egyoldalú szerkezet ű , hagyomá-
nyos iparú területeken az üzem-bezárások és a munkanélküliség miatt kialakult fe-
szültségek csökkentésére. Ezek a „villám" programok els ősorban a válság sújtotta ipari
üzemek állami támogatását célozták, valamint gazdasági el ő nyöket, ösztönz ő ket kínál-
tak az újonnan támogatott üzemek (telephelyek), els ősorban az országos méret ű vagy
multinacionális vállalatok részlegei számára. (MOSER, 1982)
Ezek a „villám" programok azonban ritkán segítették a válság sújtotta terüle-
tek alapvet ő strukturális hátrányainak felszámolását, azaz a néhány ágazattól, néhány
nagyvállalattól való függés csökkentését, és az innovatív és alkalmazkodó képesség nö-
velését. A politikai reakció másik megnyilvánulását jelentette az „innováció orientált te-
rületi politika" bevezetése (EWERS és WETTMANN, 1980; ELLWEIN és BRUDER,
1982; BRUGGER, 1981 és 1982; THWAITES és al., 1981). E politikák azt t űzték ki
célul, hogy segítsék el ő az ipari folyamatok és termékek innovációját és az innováció
térbeli terjedését. A figyelem els ősorban a technológiai és vállalkozói innováció felé
fordult.
Mivel a területi innovatív és adaptív képességek is a területi társadalmi-politi••
kai struktúrák függvényei, így a politikai, közigazgatási és tervezési decentralizációt
célzó, újonnan kidolgozott politikák els ősorban az olyan országokban hoztak ered
ményt mint Franciaország vagy Spanyolország. A legtöbb esetben e politikákkal vá-
laszoltak arra a politikai (és id ő nként nemzetiségi) nyomásra, amely a döntéshozási
folyamatokban való nagyobb területi részvételi lehet őséget követelt.
Ezen kívül az ún. alternatív térpolitikát (alternativa spatial policy) ajánlották
a területi szakemberek, amely a politikai—intézményi struktúrák komplex átrendez ő-
dését tartalmazta. (Az NSzK-ban NASCHOLD, 1978; az USA és Ázsia példájából
FRIEDMANN és WEAVER, 1979; a fejl őd ő kontinensekre STÖHR és TAYLOR,
1981). Ezt az utóbbi megközelítést az iparosodott európai országok periférikus terüle-
tein alkalmazták szintén (STÖHR, 1981b és 1981c). Mivel ez a megközelítés jelent ős
változásokat követel mind az intézményi és hatalmi struktúrában, mind az új kapcsola-
tok kialakításában, ezért ezek a javaslatok a jelenlegi politikák közép- és hosszú távú
alternatíváinak is tekinthet ő k.
„A munka-orientált regionális politika" (GANSER et al., 1981) szintén a kö-
zéptávú alternatívák közé tartozik. Ilyen változatot készítettek az Alpok régiójára, és a
vertikális ill. horizontális szempontból periférikus térségekre (az el őbbi a különböz ő
magasságban elhelyezked ő területekre, az utóbbi a Közös Piacon kívüli térségekre vo-
natkozik). Ezek a javaslatok a korábbinál fontosabb szerepet szánnak a határozott te-
rületi szempontoknak a nemzeti strukturális politikákban. A f ő hangsúlyt a munkaerő
minőségi összetételének javítására, a képzettség szintjének emelésére, új foglalkoztatási
lehetőségek teremtésére helyezik, a kooperatív és önigazgató strukturák el ő nyeit bi-
zonygatják a vállalatokon belül, a cégek közötti együttm űködésben, és a területfejlesz-
tési szervezetekben.
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1 105
Túl ezeken a koncepcionális javaslatokon, a központi kormányok egy sor
olyan programmal kísérleteztek a periférikus területeken, amelyekkel a bels ő erőforrá-
saik felhasználását szorgalmazták. 1979-ben az Osztrák Szövetségi Kancellária speciá-
lis programot indított a strukturálisan gyenge falusi hegyvidéki térségek támogatására
(Bundeskanzleramt 1981a és 1981b), amelynek az volt a célja, hogy növelje a jöve-
delmeket azokban a térségekben, ahonnan nehezen lehet elérni a közép- és fels őszint ű
centrumokat. E program keretében intézkedéseket hoztak a regionális természeti kin-
csek, energia és emberi képességek mobilizálására és felhasználására; a termelési költsé-
gek csökkentésére az olcsó és egyszer ű technológia alkalmazásának, az ágazatok kö-
zötti együttm ű ködés ösztönzésének és a kooperatív vállalkozói formáknak segítségével.
E programban felhasználták a Hegyvidéki Akció Alap (Bergland-Aktons-
fonds) tanácsadó és értékel ő szolgáltatásait és legutóbb a szociális ügyek minisztériu-
mának munkaer ő piaccal és új munkahelyek létesítésével foglalkozó szakembereinek
munkáját. A központi kormány által kezdeményezett programokat egy kutatóhálózat
is támogatta, amely tanulmányokkal és tanácsadással szolgálta a válság sújtotta körze-
teket és vállalatokat (Studien- und Beratungsgesellschaft: Alternativ- und Sanierungs-
konzepte für Regionen und Betriebe). E csoportot magáner őbő l 1981 -ben alapították.
Megszámlálhatatlan helyileg vagy regionális szinten kezdeményezett területfejlesztési
tervet dolgoztak ki a különböz ő országokban (lásd pl. BAUMHÖFER 1982), amelyek-
bő l néhányat mutatunk be e tanulmányban. A következ ő fejezetben a periférikus terü-
letekre készült tervekb ő l válogatunk példákat.
1. „Belső" fejlesztés kevés külső forrás felhasználásával
A fejlesztési forrásokhoz és piacokhoz való könny ű hozzájutást a területi nö-
vekedés legfontosabb meghatározójának tekinthetjük (PER LOFF és al., 1960; KEEB-
LE és al., 1981). A periférikus területek így általában fejl ődésük során nagyobb akadá-
lyokkal kerülnek szembe, mint a centrumok (magterületek), vagy er ősebben függenek
a külső forrásoktól.
Ha a periférikus régiók fejlesztése ilyen küls ő források felhasználása nélkül
megy végbe, feltételezhetjük, hogy a fejl ődésüket nagymértékben a bels ő tényező k
fogják meghatározni. Ez különös jelent őség ű a legtöbb régióban, beleértve a hagyomá-
nyos központokat és a régi ipari körzeteket is, amelyek jobban ki vannak téve a válság
helyzeteknek. KEEBLE és al. (1981) állítják: „A Közös Piac országaiban 1973 óta a
munkanélküliség a központi — és nem a periférikus-körzetekben növekedett drámai-
an". (p. 111). A bels ő erő forrásokra épül ő fejlesztés jónéhány példájára hivatkozhatunk.
Ezekr ő l azonban csak szétszórt ismeretekkel rendelkezünk, els ősorban azért, mert a
hírek és információk f ő leg a nagyvállalatok, központi kormányok és pénzügyi intézmé-
nyek látványos és presztízs - orientált programjaival foglalkoznak. Mindemellett, az in-
formációk elérhet őek. (Lásd STÖHR, 1981, a, és a Fejlesztési Változatokat kidolgozó
Nemzetközi Alap (I FDA) Genf, Környezet Kutatással és Fejlesztéssel foglalkozó Nem-
zetközi Központ (Cl RED) Párizs, a Dag Hammarskjöld Alapítvány, Uppsala, az Arkle-
ton Tröszt Skócia; és a Nemzetközi Fejlesztéssel foglalkozó Társaság, Róma).
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
106változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
Egészen a legutóbbi id ő kig a legtöbb országban a kormányzati intézmények
szkeptikusak voltak a belső forrásokon alapuló regionális fejlesztést illet ő en. Talán at-
tól féltek, hogy nem tudják ellen ő rzésük alatt tartani az ilyen kezdeményezéseket és/
vagy nem voltak olyan helyzetben, hogy politikai hasznot húzzanak a várható sikerb ő l.
Kés őbb már a kormányok által finanszírozott intézmények fordítottak figyelmet az
ilyen erőfeszítésekre (lásd az OECD által indított „a foglalkoztatás b ővítése érdekében
hozott helyi kezdeményezések együttes akcióprogramját" 1982. júliusában).
A fejlett ipari országok periférikus térségeire is készült néhány viszonylag
sikeres, belső erőforrásokra épül ő regionális fejlesztési program. Ezek közül különösen
jelentős tanulmány készült a községfejlesztési szövetkezetekr ő l Kanada atlanti államai-
ban (CLARKE, 1981); több „belülr ő l" indított gazdaságfejlesztési program Európa
atlanti-óceáni partvidékére; vagy a baszk földön a Mondragon Szövetkezeti Egyesület
(THOMAS és LOGAN, 1982); legutóbb az Ír Községi Szövetkezetek, a Nyugat-Skóciai
Szigeteken és a Fels ő -Skóciai térségekben folytatott kísérletek (BRYDEN, 1979, STO-
REY, 1979 ► .
A történelmi, kulturális, természeti és gazdasági különbségek ellenére a fent
említett példáknak van közös jellemvonásuk. A központilag irányított területfejlesztési
politikáktól eltér ően, amelyek alapvetően a korai iparosodás és urbanizáció viszonylag
uniformizált sikermodelljén alapulnak, ezek a bels ő erőforrások felhasználásán alapuló
programok sokkal differenciáltabbak. Jobbára a helyi specifikus feltételekre épülnek és
a helyi és regionális er őforrások lehet ő legteljesebb felhasználását szorgalmazzák (ter-
mészeti, emberi, t ő ke stb.) a helyi lakosság alapvet ő szükségleteinek kielégítése érdeké-
ben. E kezdeményezések gyakran olyan áruk termelésére és olyan szolgáltatásokra he-
lyezik a hangsúlyt, amelyeket a térségben társadalmilag értékesnek tartanak, illetve
specifikus társadalmi csoportok alapvet ő szükségleteinek kielégítésére szolgálnak
(CLARKE, 1981). A Mondragon Szövetkezeti hálózat a Baszk vidéken biztosítja tag-
jainak a foglalkoztatást a régióra kiterjed ő szövetségében és a tagok lakóhelyének
50 km-es körzetében. A termelési programjából kizárta a fegyvergyártást és a nukleáris
elemeket (bár kés őbb e téren már vesztettek határozottságukból). A részvétel a szövet-
kezeti döntéshozásban els ősorban cégek és ágazatok szerint alakult ki és csak másod-
sorban szervez ődött területi szempontok szerint (lásd Mondragon a Baszk-földön). Ka-
nadában az Atlanti partokon szerveződött községi fejlesztési szövetkezetek és Nyugat-
Skóciában a szervezetek elsősorban területi jelleg űek. A Mondragon Szövetkezetekben
— amelyek termék és ágazati vonalon specializálódtak — az utóbbi id őben fontosnak
tartják, hogy területileg szervezett alcsoportokat építsenek ki („Grupos Sociales"). Sok
esetben a részvétel és együttm ű ködés elszakad a választott képviseleti testületekt ő l,
vagy azokkal párhuzamosan alakul ki e testületekben hagyományosan a sz ű kkör ű elit
vagy központi kormány képvisel ő i vannak túlsúlyban. Több periférikus térségben a
múlt évtizedekben kifejl ődött gazdasági monostruktúrákkal ellentétben (amelyek leg-
gyakrabban a természeti er őforrások kiaknázására és az olcsó munkaer ő re specializá-
lódtak), e kezdeményezések többsége a változatos több-ágazatú fejlesztést szorgalmaz-
za („álljunk több mint egy lábon").
E programok jórésze a régión belüli gazdasági és pénzügyi hálózatok meger ő-
sítését t űzi ki célul, annak érdekében, hogy ellensúlyozza az egyre nemzetközibbé váló
gazdasági és pénzügyi körforgást. Az eredményt ez esetben az jelenti, ha sikerül meg-
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
107
őrizni a hozzáadott érték nagyobb arányát az egyes régiókon belül, biztosítani a re-
gionális beruházás követleményeit, növelni a megújulási képességet, és rugalmasan ki-
védeni a világméret ű gazdasági megrázkódás közvetlen hatásait. A Mondragon Szövet-
kezeti Egyesülés — a több mint 160 vállalatában — éppen az elmúlt válságos években
képes volt növelni a foglalkoztatást és új vállalatokat létrehozni. A baszk gazdaság töb-
bi része viszont válságban van, ahol a munkanélküliek aránya több mint 20%-os. A ré-
gió típusától függ ően elsősorban a területi er őforrások feldolgozása, a területi kutatás
és szakképzés termel ő k és fogyasztók (azaz a termel ő-fogyasztó szövetkezetek ► , ill. a
gazdasági szektorok közötti kölcsönös kapcsolatok kapnak els őbbséget egyre nagyobb
mértékben.
A regionális pénzügyi hálózatok kifejl ődését vagy a regionális pénzügyi—ter-
melési—kutatási szakképzési funkciók közötti közvetlen szervezeti kapcsolatok segíthe-
tik el ő (pl. a Mondragon Szövetségben a Baszk földön) vagy a regionális fejlesztési ban-
kok felállítása (a Mondragon esetében a Caja Laborai Popular — Népbank). Mindkét
megoldás célja az, hogy magasabb szint ű területi hatást gyakoroljon a térség termelésé-
nek és az innovációnak pénzügyi kérdéseire, valamint arra, hogy a területi megtakarítá-
sokat és bevételeket a területfejlesztésben hasznosítsák. Mindkét megoldás jelent ős ha-
tást tud gyakorolni a viszonylagosan periférikus térségek kereskedelmének min őségi
fejlesztésére (a csereértékek javulására). Hasonló törekvések mutatkoztak Franciaor-
szágban is regionális szinten — a tervezési reform törvény bevezetését követ ően (1982
július) „Az ipari rendszer (kutatásfejlesztés) szakképzés komplex programjának er ősíté-
se a régiókon belül" (Council of Europe, 1982). Bár az „innováció orientált területi po-
litika" koncepciója (EWERS és WETTMAN, 1980; THWAITES et al., 1981, E L LWE IN
és BRUDER, 1982) els ősorban a m űszaki innovációra vonatkozott — inkább a folya-
matra mint a termék innovációra — e programok közül több foglalkozott a szervezeti
és intézményi innováció kérdéseivel is: a munkaszervezeten belüli döntéshozás és ko-
operáció kérdéseivel stb. A legtöbb program a vállalkozó jelleg ű területi kooperáció és
a széles kör ű demokratikus döntéshozás új (illetve felújított) formáit dolgozta ki. A
m ű szaki innováció terén felvetették mind a párhuzamos technológiák kifejlesztésének
lehetőségeit, mind a potenciálisan decentralizálható (munka-t ő ke intenzív) technoló-
giák alkalmazását a kis és közép méret ű üzemekben, a nagyméret ű technológiák (tő ke
intenzív) hagyományos támogatása mellett. Ez utóbbi szintén változásokat igényel a
munka szervezetben és az intézményi szférában (SABE L, 1982). A Mondragon Szövet-
kezeti Egyesülés a Baszk földön a bels ő erőforrásokra épített kutatás—szakképzés-
termelés—innováció—finanszírozás komplex közvetlen visszacsatolási rendszerét is tar-
talmazza (THOMAS és LOGAN, 1982), ily módon a vállalatok sokkal nagyobb szám-
ban juthatnak innovációhoz, mint amire egyébként lehet őség nyílna. ( 1., 2. ábra ► .
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
108
A műszaki innováció területi visszacsatolási mechanizmusa
(Mond ragon Szövetkezeti Egyesülés, Baszk föld)
szakképzés
(ALECOP — több irányú képzést nyújtó m űszaki iskola)
termelési és szolgáltató kutatás és m űszaki
szövetkezetek fejlesztés (IKER LAN)
pénzügy tanácsadás és irányítás
(Népbank: Caja Laboral Popular) (a Népbank vállalkozási osztálya.
Depto. Empresarial
of the Caja Laboral Popular)
1. ábra
A társadalmi innováció területi visszacsatolási mechanizmusa
a részvételi lehetőség területi (nyelvi, kulturális,
vállalkozói és területi .4(------ nemzetiségi stb.)
döntéshozási struktúrák összetartozás érzése
gazdaság
termelés — szolgáltatás
2. ábra
A belső erőforrásokra támaszkodó fejlesztési programok többsége inkább az er ős terü-
leti összetartozásra épül (és kevésbé célozza annak el ősegítését) — akár a nemzetiségi
vagy történelmi közösségekr ő l, akár a közös sors jöv ője iránt érzett öntudatról van szó.
A területi összetartozás érzése (identitás) el őfeltétele annak, hogy a térség kü-
lönböző érdekeltség ű csoportjai között együttm ű ködés jöjjön létre, és hogy a kezde-
ményez ő és alkotó személyiségek ne költözzenek el, vagy térjenek vissza a térségbe.
A legtöbb esetben ezt a gazdasági funkciók és a vállalkozói vagy területi önállóság kü-
lönböz ő formái közötti közvetlen kapcsolatok biztosítják. E kapcsolatok kialakulása és
megerősödése segíti a lakosságot abban, hogy magas szinten azonosulni tudjon a helyi
vagy regionális programokkal. A legtöbb program szövetkezeti formában alakul ki.
A kelet-kanadai községfejlesztési programokban valamennyi községi lakos részt vehet
és ugyanakkor lehetővé teszik a demokratikus ellen ő rzést közvetlen kapcsolatuk útján .
kordinácóbztsgfelíáva.(CLARKE,198)
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
109
Sok helyen, ahol kifejl ődött a regionális összetartozás er ős érzése, a gazdasági
válság mintegy mozgósító erő ként hat a lakosságra. (CLARKE 1981, p. 14.) Ez f ő leg
ott alakul ki, ahol magas a fiatalok aránya és nincsenek éles társadalmi különbségek.
(BRYDEN, 1979, p. 31.) A területi identitás er ősebb megnyilvánulása és a döntésho-
zási struktúrák megváltozása jól megfigyelhet ő az új vállalatok és gazdasági ágazatok
(könyvkiadók, kutatás, szakképzést nyújtó intézmények) létrehozásában, amelyet
Nyugat-Skóciában a nyelvi és nemzetiségi alapokon álló mind nagyobb önállóság jelle-
mez. (STOREY, 1979.) A Ny-Skóciában megszerzett egyre nagyobb közigazgatási ön-
állóság (azaz az önálló közigazgatási és tervezési körzet kialakulása a Nyugati Szigete-
ken ► vezetett egyre nagyobb számban a helyi er őforrásokat felhasználó feldolgozó üze-
mek felállításához, különösen ami a mez őgazdasági és halászati termékeket illeti (STO-
REY, 1979.). A Baszk földön a területi kulturális és nemzetiségi összetartozás, nem
kétséges, hogy a bels ő fejlesztési szervezetek fontos motorjává vált (pl. a Mondragon
Szövetkezeti hálózat). Franciaországban a tervezés és a politikai döntéshozás területi
szempontjainak el őtérbe kerülése, úgy t ű nik, hozzájárul a kis- és középméret ű üzemek
fontos szerepének „újra-felfedezéséhez" a területi fejlesztésben. (CONSTANTIN,
1982.)
A belső erőforrásokra alapozott fejlesztési programok kidolgozására többnyi-
re azért volt lehet őség, mert a megfelel ő központi kormányzati intézmények eseten-
ként támogatták, de legalábbis megt ű rték az ilyen törekvéseket. Lényeges, hogy az
ilyen jelleg ű fejlesztést az együttm ű köd ő szervezetek vagy a „kijárók"* támogatták.
(HAQUE et al., 1977 p. 61.). Ezek a „kijárók" gyakran töltöttek be fontos funkció-
kat a területi csoportok alkupozícióinak er ősítésében a központi hatalmakkal vagy a
külső (több-régiós) gazdasági szervezetekkel szemben — a szakképzés és tanácsadás kér-
déseiben, a problémák iránt növekv ő helyi figyelem felkeltésében és az ehhez szükséges
önálló intézmények felállításában. (CLARKE, 1981 p. 57.)
Fordította: Barta Györgyi
IRODALOM
Allen, K. and D. Yuill, eds. (1982), European Region/ lncentives. 1982. Glasgow: Univ. of
Strathclyde.
Amery, C. (1976) Natur als Politik, Reinbeck/Hamburg, Rowohlt
Bassand M. und S. Guindani (1981), „L'identité collective ou les aspects culturels du développe-
ment régionar, in: Strategische Erörterungen zur Regional- und Strukturpolitik, Hrsg.
Schweizerische Studiengesellschaft für Raumordnungs- und Regionalpolitik (ROREP),
Lugano—Porza: Dreisprachen Verlag.
Baumhöfer Alf (1982), Wirtschaftsprojekte durch regionale Intitiativen. Eine regionale Ent-
wick/ungschance. Oldenburg: Bibliotheks- u. Informationssystem d. Univ. Oldenburg
Bluestone, Barry and Bennet Harrison (1980), Capital and Communities: The Consequences of
Private Disinvestment. Washington: The Progressive Alliance
*Területi érdekeket képvisel ő k, kapcsolatteremt ő , többnyire fontos pozíciókat betölt ő személyek
(B. Gy•)
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
110
Birch, D. L. (1979), The Job Generation Process. Cambridge, Mass: MIT-Press
Bruder, W. und Th. Ellwein, (1980), Raumordnung und staatliche Steuerungsffhigkeit. Opladen:
Westdeutscher Verlag
Brugger, Ernst A. (1981) „Regionale Anpassungsffihigkeit und innovationsorientierte Regionalpoli-
tik", in: Schweizerische Studiengesellschaft für Raumordnungs- und Regionalpolitik
led.), Strategische Erörterungen zur Regional- und Strukturpolitik, Lugano—Porza, Drei-
sprachenverlag
Brugger, E. A. (1982) „Firms' Decision-making Structures and Regional Innovation Capacity In
Maillat D. (Ed.) Technology: A Key Factor for Regional Development, Saint-Saphorin,
S. 233-246.
Bryden, J. M. (1979), „A Speculative Look at Prospective Developments in Co-operation in the
Scottish Highlands and Islands". Fourth Co-operative Seminar, Plunkett Foundation,
Oxford
Bundeskanzleramt, Eigenst.gndige Regionalentwicklung, Raumplanung für Österreich, Bundes-
pressedients, Wien 1981/a
Bundeskanzleramt, Sonderaktion des Bundeskanzleramtes zur Störkung entwicklungsschwacher
LIndlicher Rgume in Berggebieten Österreichs, Raumplanung für Österreich, Bundes-
pressedienst, Wien 1981/b
Clarke, Roger (1981 ► , Our own Resources, Cooperatives and Community Economic Development
in Rural Canada. Langholm (Dumfriesshire DG 13 OH L, Scotland) The Arkleton Trust.
Constantin, Georges (1982), „Descentralization et planification en France", Conferencia sobre Re-
gionalizacao e Desenvolvimento,, Institut° de Estudoes para o Desenvolvimento, Lisboa,
October 1982
Council of Europe (1982), „Frankreich: Konsultationen der Regionen zur Raumplanung", Nach-
richten für Gemeinden und Regionen, Nr. 6, 1982, Strassburg, S. 3/4
Ellwein, Thomas und Wolfgang Bruder (1982), Innovationsorientierte Regionalpolitik, Opladen:
Westdeutscher Verlag
Ewers, H. J. und R. Wettmann (1980), Innovationsorientierte Regionalpolitik, Schriftenreihe
„Raumordnung" des Bundesministers für Raumordnung, Bauwesen und Stfidtebau, Nr.
06. 042, Bad Godesberg
Friedmann, J. and M. Douglas (1978), „Agropolitan Development: Towards a New Strategy for Re-
gional Planning in Asia" in: Lo, F. and K. Salih (eds.), Growth Pole Strategy and Re-
gional Development Policy: Asian Experiences and Alternative Approaches, Oxford, Per-
gamon Press
Friedman, J. and C. Weaver, (1979). Territory and Function, London: Arnold
Ganser, K., K. Fink, H. Kolo, J. P. Metral, A. Schneider 11981), Arbeitnehmerorientierte Struktur-
politik im A/penraum, München: Georg-von-Vollmar-Akademie e.V.
Galtung, Johan, Peter O'Brien and Roy Preiswerk (1980 ► , Self-Reliance, A Strategy for Develop-
ment. London: Bogle—L'Ouverture Publications Ltd.
Glickman, Norman J. and Elizabeth McLean Petras, (1981), „International capital and inter-
national labor flows: lmplication for Public Policy". Paper read at a Conference on Struc-
tural Economic Analysis in Time and Space at Umea, Sweden, June 1981
Giundani, Silvio et Michel Bassand (1982), Ma/développmenet Région/ et Identité, Lausanne,
Presses Polytechniques Romandes
Hansen, N. M. 11981), „Development from Above: The Centre-down Development Paradigm" in
Stöhr W. and D. R. F. Taylor (eds.), Development From Above or Belowl The Dialec-
tics of Regional Planning in Developing Countries, Chichester: J. Wiley Sons Ltd.
Haque, W., N. Mehta, A. Rahman and P. Wignaraja (1977) „Towards a theory of rural develop-
ment" Development Dialogue, Nr. 2
Hjern, B. and Chr. Hull (1980), „Helping small firms grow: A study of experience with independent
manufacturing firms in Great Britain, the Federal Republic of Germany and Sweden."
Berlin: Wissenschaftszentrum Berlin I IM/dp 80/53
WALTER B. STÖHR:
A területfejlesztési stratégiák
111
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
Keeble, D., P. L. Owens and Ch.Thompson, 1981, „The Influence of Peripheral and Central Loca-
tions on the Relative Development of Regions". Centrality, Peripherality, and EEC Re-
gional Development Study. Sponsored by the Commission of the E. C. and by the U. K.
Dept. of Industry. Dept. of Geography, University of Cambridge (mimeo).
Koli.dny H. F. and B. Dresner, 1981, „Linking Arrangements and New Work Designs, A Study of
the Coordination between Self-Maintaining Units and their Organizational Context." On-
tario Quality of Working Life Centre, Toronto, Ont., Canada.
Marchetti, C. (1981) „Society as a Learning System: Discovery, Invention, and Innovative Cycles
Revisited", RR-81-29, International Institute for Applied Systems Analysis (HASA),
Laxenburg, Austria
Meadows, D. et al., (1972), The Limits to Growth, Washington: Potomac Assoc.
Mesarovic M. and E. Pestel, (1973) Mandkin at the Turning Point, The Second Report to the Club
of Rome, New York: Dutton
Molle W. et al. (1980) Regional Disparity and Economic Development in the European Commu-
nity. Farnborough:Saxon House
Moser, H. (1982), „Regionalmodell Aichfeld-Murboden", in Abele H., E. Nowotny, St. Schleicher,
G. Winckler (eds.), Handbuch der österreichischen Wirtschaftspolitik, Wien: Manz, pp.
377-398
Naschold, F. (1978), Alternative Raumpolitik, Kronberg/Ts., Athenkm Verlag
North, Douglass C. and R. P. Thomas (1973), The Rise of the Western World, Cambridge Univ.
Press
Olson, M. (19711, The Logic of Collective Action, Cambridge, Mass.: Cambridge Univ. Press
Perloff, H. S., E. S. Dunn, E. E. L ampard, R. R. Muth, (1960), Regions, Resources, and Economic
Growth, Baltimore: Johns Hopkins Press
Rapoport A. (1982), „Gegenüberstellung von zwei Anskzen zur allgemeinen Systemtheorie", Ös-
terr. Kybernetische Gesellschaft, Wien, Mkz 1982
Sable, Ch. F. (1982 ► , Work and Politics, The Division of Labour in lndustry. Cambridge Univ. Press
Schubert U. und W. Stöhr (1981), „Anskze für eine koordinierte Wirtschaftspolitik in der (Ander-
region Ost", Vortrag beim Symposium „Die Underregion Ost — Wirtschaftliche Prob-
leme und Chancen" Nov. 1980, veröffentlicht in: Planungsgemeinschaft Ost, Berichte/
Veröffentlichungen, Nr. 1/1981
Seers, D. (1977) „The new meaning of Development", International Development Review Nr.3,
pp. 2-7
Seers, D., B. Schaffer and M. L. Ki ljunen (eds.) (1979), Underdeveloped Europe: Studies in Core-
Periphery Relations, Sussex: Harvester Press
Seers, D., C. Vaitsos and M. L. Kiljunen (eds.), (1980), Integration and Unequal Development,
London: MacMillan
Seers, D. and K. Östrom (eds.) (1983), Regional Problems on the Periphery of Europe. London:
MacMillan
Senghazs, D. (1978), Weltwirtschaftsordnung und Entwicklungspolitik: P/adoyer für Dissoziation.
Frankfurt am Main: Suhrkamp
Stöhr, W. (1981/a), „Development From Below: the Bottom-Up and Periphery-Inward Develop-
ment Paradigm" in: Stöhr W. and D. R. F. Taylor leds.) (1981) Development From
Above or Below? The Dialectics of Regional Planning in Developing Countries, Chiches-
ter: J. Wiley Sons Ltd.
Stöhr W. (1981/b), „Alternative Strategies for Integrated Regional Development", Paper given at
the Meeting of the European Periphery Group of the European Association of Develop-
ment Research Institutes (EADI), Lulea, Sweden. March 23-25, 1981, to be published
in Seers, D. and K. Östrom (eds.), Regional Problems on the Periphery of Europe, Mac-
Millan (forthcoming)
Stöhr W. (1981/c) „Alternative Strategien für die integrierte Entwicklung peripherer Gebiete bei
abgeschwkhtem Wirtschaftswachstum", Eidgenössische Technische Hochschule Zürich,
ORK—DISP—Nr.61, Jan. 1981
WALTER B. STÖHR:
IIL
A területfejlesztési stratégiák
változó külső feltételei és új koncepciói - Tér és Társadalom 1.évf. 1987/1
Stöhr W. (1981/d) „Another Regional Development? In Search of a Strategy of Truly 'Integrated'
Regional Development" in: R. P. Misra, M. Honjo (eds.) Changing Perception of Develop-
ment Problems, Vol. 1, Regional Development Series, UN Center for Regional Develop-
ment, Nagoya, Japan, Singapore: Maruzen Asia Pte. Ltd.
Stöhr W. (1981/e), „Structural Characteristics of Peripheral Areas and the Relevance of the stock-
in-trade Variables of Regional Science", paper presented at the European Congress of the
Regional Science Association, Barcelona, August 1981, Papers of the Regional Science
Association V ol.49
Stöhr W. (1982/a) „Regionale Wirtschaftspolitik", in Abele H., Novotny, E., Schleicher, St., Winck-
ler, G. (Hrsg.), Handbuch der Österreichischen Wirtschaftspolitik, Wien: Manz, pp. 325-
334.
Stöhr W. (1982/b) „Zur Problem-Orientierung und Durchführbarkeit des Österreichischen Raum-
ordnungskonzepts" in: Bundeskanzleramt, Realisierung des Österreichischen Raumord•
nungskonzeptes — Beitr,gge aus wissenschaftlicher Sicht, Massnahmen des Bundeskanzler-
amtes, Schriftenreihe „Raumplanung für Österreich", Heft 2/83, Wien
Stöhr W. (1982/c) „Regionalpolitik in Österreich unter sich verkidernden Rahmenbedingungen",
Vortrag beim Symposium „Arbeitsmarkt im Wndlichen Raum", Österreichische Gesell-
schaft f. Land- u. Forstwirtschaft, Weiten, Oktober, 1982, veröffentlicht in: Arbeits-
markt im lándlichen Raum, Wien
Stöhr W. and D. R. F. Taylor (eds.) (1981), Development From Above or Belowl The Dia/ectics
of Regional Planning in Developing Countries, Chichester: J. Wiley Sons Ltd.
Stöhr W. and F. Tödtling (1977), „Evaluation of Regional Policies: Experiences in Market Mixed
Economies", in: Hansen, N. M. (ed.) Human Settlement Systems, Ballinger Publishing
Company, Cambridge, Mass.
Stöhr W. and F. Tödtling (1978), „Spatial Equity — Some Antitheses to Current Regional Develop-
ment Doctrine" Paper presented at the Regional Science Association Congress in Copen-
hagen, 1976. Published in the Papers of RSA, Vol. 38, 1978. Revised version published
in: Hendrick Folmer and Jan Oosterhaven (eds.). Spatial Inequalities and Regional
Development, Leiden: Nijhoff, 1978
Stöhr W. und F. Tödtling (1982), „Quantitative, qualitative und strukturelle Aspekte der Regional-
politik aus eurojAischer Sicht" Vortrag beim Symposium „Erfolgskontrolle raumwirk-
samer Politikbereiche" des Schweizerischen Nationalfonds, Forschungsschwerpunkt „Re-
gionalprobleme", veröffentlicht in: Fischer Georges, (Hrsg.) (1982), Erfolgskontrolle
raumwirksamer Politikbereiche, Dissenhofen : R ügger
English version: „Quantitative, qualitative, and structural variables in the evaluation of
Regional Development Policies in Western Europe", published in: Demko, G. (ed.)
(1984), Regional Development and Policies in Eastern Europe, Beckenham: Croom Helm
Storey, R. J. (1979), „Community Cooperatives — A Highlands and Islands experiment", paper pre-
sented at the International Seminar on Marginal Regions, Dublin
Thomas H. and C. Logan (1982), Mondragon: An Economic Analysis, London: G. Allen Unwin
Thwaites A., R. Oakey and P. Nach (1981), „Industrial Innovation and Regional Development",
Centre for Urban and Regional Development Studies, University of Newcastle upon
Tyne
Tödtling, F. (1981), Organisatorischer Status von Betrieben und Arbeitsplatzqualitgt in peripheren
und entwicklungsschwachen Gebieten Österreichs. Dissertation an der Wirtschaftsuniver-
sitk Wien, InterdisziplinMres Institut für Raumordnung, Stadt- u. Regionalentwicklung
Wilkinson, R ichard G. (1973), Poverty and Progress: An Ecological Model of Economic Develop-
ment, London: Methuen