Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 2: 1-3
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
Szerkesztői előszó — bár e műfaj több nemzetközi folyóiratban meglehet ősen el-
terjedt, s őt közkedvelt, a Tér és Társadalomban talán még szokatlannak találja az
olvasó, ezért némi magyarázatra is szorul.
A TéT interdiszciplináris folyóirat, így a geográfia mint a tér és társadalom sajátos
összefüggéseit vizsgáló tudományág — els ősorban empirikus, ritkábban elméleti —
kutatási eredményei is gyakran helyet kapnak benne. Jóval kevesebb figyelem irá-
nyul a diszciplína tudományelméleti kérdéseire, pedig azok a tudományos életen
kívül álló olvasóközönség számára is tanulságosak lehetnek. A társadalomföldrajz
gondolatrendszereinek, alkalmazott társadalomelméleteinek, módszereinek megúju-
lása, az errő l folytatott vita az alkalmazott kutatásokra, azok gyakorlatban haszno-
sítható eredményeire is kihat. Márpedig a 2002 júniusában a Regionális Kutatások
Központja ill. annak Alföldi Tudományos Intézetének közrem űködésével Békés-
csabán megrendezett 3. Nemzetközi Kritikai Geográfiai Konferencia egy ilyen
megújulási lehet őségre nyitott kaput, s ráadásul — a 40 országból érkezett 180 részt-
vevőjével — a szakma legnagyobb magyarországi összejövetele volt az utóbbi egy-
két évtizedben. Ezért bepillantást kívánunk adni róla azok számára is, akik nem
voltak jelen. Mégsem valamiféle „konferenciakötetet" tart a kezében az olvasó, még
akkor sem, ha a közölt tanulmányok zöme ott elhangzott el őadás vagy a konferen-
cia tanulságainak értékelése. Valójában magáról a kritikai geográfiáról mint a tár-
sadalomföldrajz egy viszonylag új irányzatáról szeretnénk információkat nyújtani,
eredményeibő l néhányat felvillantani. Mivel témagazdagsága, filozófiai sokszín ű-
sége miatt egy átfogó kép felvázolása az adott keretek között teljesen reménytelen
vállalkozás, ezért olyan írásokat válogattunk, amelyekben tetten érhet ők az irányzat
legfontosabb elvei, de amelyek kifejezésre juttatják a legmarkánsabb véleménykü-
lönbségeket is, nem egyszer egymás nézeteinek szigorú bírálatán keresztül, vagyis a
kritikai földrajzra jellemz ő „önkritikát" megvalósítva. Ezért csak így együtt rajzol-
ják ki a kortárs kritikai földrajz lényegi elemeinek még így is rendkívül elnagyolt
vázlatát, vagy még inkább, néhány fontos mozaikját.
A kritikai geográfia a társadalomföldrajzban kifejlesztett és használt eszmék, kon-
cepciók és gyakorlatok kiterjedt halmazát jelenti. Azok az elkötelezettségek kötik
össze az „elemeket", s formálják egy irányzattá, amelyeket részben vagy teljességé-
ben a magukat kritikai geográfusnak tekintett kutatók felvállalnak. Közéjük tartoz-
nak az itt kiemeltek, melyek a hazai olvasók egy része számára nyilván meglehet ő-
sen szokatlannak tűnnek:
— A kritikai geográfusok kiállnak a diszciplínán belüli és kívüli emancipációs
politikák mellett, s kutatásaikkal (is) támogatni kívánják a progresszív társa-
dalmi változásokat, az ilyen változásokért küzd ő mozgalmakat. Tanulmánya-
ik ezért mélyen beágyazottak azokba a politikával átszőtt társadalmi jelensé-
gekbe és folyamatokba, amelyek életünk részét képezik. Ezt példázzák
Minca vagy p1. Mizuoka írásai, melyek — a magyarországi olvasó számára ta-
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p.
2 Szerkeszt ői előszó TÉT XVII. évf. 2003 s2
lán meglepően — a mindennapi politikai valóságból vezetik le mondandóju-
kat. Ugyanígy szokatlan lehet az is, hogy a konferencián külön panelvita fog-
lalkozott a 2001. szeptember 11-i események hatásaival, illetve azzal, ho-
gyan építsük fel a terror földrajzát, hogy ezzel is el ősegítsük az igazságért
vívott harcot, amint ez Hansen, valamint Kirsch és Saunders összefoglalójá-
ban olvasható.
Mindebből következően, a kritikai geográfusok azokhoz a társadalomtudó-
sokhoz csatlakoznak, akik nem hisznek a tudomány értéksemlegességében, a
„sehonnan" ártatlan magaslataiból szerzett teljes („objektív") tudásban. Így
nem véletlen, hogy Minca oly nagy jelentőséget tulajdonít a különböz ő tár-
sadalmi közegeknek, amelyekben a kutatók élnek és dolgoznak, s amelyek a
kritikai cselekvés lehet őségeinek is keretet szabnak. Ezért az is legfeljebb
számunkra szokatlan, hogy a szerz ők — mint jelen esetben Minca mellett Best
is — gyakran közreadják: ők pontosan „honnan" nézik a világot, hol (milyen
társadalmi közegben) szerezték tapasztalataikat.
Az emberi jogokat csorbító fennálló rendszerek elleni társadalmi változáso-
kért küzd ő politikai mozgalmakat támogató kutatások — a kritikai elméletek
széles körének kifejlesztésével, s azok földrajzi vizsgálatokban és politikai
gyakorlatban való alkalmazásának igényével — csakis releváns társadalmi
kérdésekre irányulhatnak. Hogy pontosan mik ezek a kérdések, s hogyan kö-
zelíti meg őket a kritikai geográfia, arról legalább jelzés szintjén bepillantást
adnak a konferencia nyolc f ő témájából hétnek a koordinátorai által írt rend-
hagyó beszámolók — s őt Ramírez, valamint Desbiens jóvoltából —, témaja-
vaslatok. (Sajnos, a feminista földrajz „címszava" alatt folyt vitákról nem
kaptunk összegzést, de annak néhány lehetséges problémafelvetésébe bete-
kintést nyújt a két másik kritikai szemlélet ű könyv mellett kifejezetten ebben
a témában írt kötetr ől itt közölt recenzió.) Egészen biztos, hogy a vizsgált
kérdések egy része nemhogy szokatlannak látszik, de némelyek egyenesen
kizárják őket egy szűken értelmezett földrajzi diszciplína lehetséges kutatási
területei közül. Mint az itt közölt írásokból kiderül: a kritikai geográfusok
számára vita tárgyát képezte egy-egy téma társadalmi relevanciája, a kutatá-
sában képviselt szemlélet kritikai jellegének er őssége, de az fel sem merült,
melyik diszciplína „privilégiuma" az adott probléma megismerése, megértése.
A kritikai geográfiának bizonyos értelemben új és hangsúlyos eleme az
internacionalitásra törekvés. Ez részben magában foglalja a kutatók sokféle-
ségével és egyenl őtlen lehetőségeivel való foglalkozást. Az el őbbi elfogadta-
tása s az utóbbi csökkentése érdekében hozták létre a Nemzetközi Kritikai
Földrajzi Csoportot (ICGG), amely a tudományos világon belüli aktivitás
fontos eszköze, ezért kapott helyet ebben az összeállításban a bemutatása
(Painter). Ugyanígy, a csoport „Szándéknyilatkozata" is jól jellemzi a kriti-
kai geográfiát, helyette azonban itt már a róla szóló élénk panelvita tapaszta-
latait, illetve értékelését közöljük (Mizuoka).
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/2. 1-3. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s2 Szerkeszt ői előszó 3
Ezen a ponton — a „közös" elkötelezettségek kiemelése után — pedig már arra kell
a vendégszerkeszt ő nek felhívnia az olvasó figyelmét, hogy a kritikai geográfia
filozófiai pluralizmust képvisel. Épp befogadó jellege miatt az alkalmazott társada-
lomelméletek egyfajta eklekticizmusa jellemzi, s míg egyfel ől nem cél valamely
elmélet privilegizálásában konszenzusra jutni, másfel ől a magukat kritikai geográ-
fusnak nevezett kutatók — a magyarországi viszonyok között szintén szokatlan mó-
don — keményen bírálják egymás munkáját, szemléleti módját is. Ez jellemezte a
békéscsabai konferenciát is, s ezt próbáljuk érzékeltetni Amin és Mitchell írásainak
„egymás melletti" publikálásával. Amin plenáris el őadásában felvázolt Európa-
eszméje megfelelni látszik a kritikai geográfusok szándéknyilatkozatában közölt,
elérni kívánt társadalomkép egy fontos követelményének, nevezetesen a különbö-
zőséget elismer ő (dicsérő ), és a másság alapján társadalmi és gazdasági prosperitást
nem korlátozó társadalomnak. Csakhogy Mitchell szerint ő nem vállalja fel, hogy
„belebonyolódjunk" egy jobb világ megteremtéséért folytatott harcba — kritikaisága
így csupán egy szakért ő i bírálat, „óvatos megfigyelés" marad. A két fajta vélemény
együttélését jól mutatták a konferencia alatt a „kritikaiság" mibenlétér ől folytatott
viták, amelyek néhány pontja fellelhet ő Mizuoka összefoglalásában. A különbségek
leginkább mégis Smith tanulmányában követhet őek, annál is inkább, mert az ugyan
egy korábbi konferenciára készült, máig nem vesztette el aktualitását. Sokakat vonz
azzal a véleményével, hogy a kritikai geográfiának az eddiginél sokkal világosabb
és egyértelműbb fókuszpontra van szüksége.
Hogy a magyar résztvev ők kutatásai mennyiben felelnek meg a kritikai jelzőnek,
az első sorban az Európa geopolitikáival foglalkozó szekciókban és panelvitákban
derült ki (Bialasiewitz), de az itt közölt konferencia-értékelések egy részében is
véleményt formáltak róla (Kirsch és Saunders; Best). Hogy végezetül maguk a
magyarországi résztvev ők hogyan élték meg a vitáktól átfű tött konferencián való
részvételt, arról Nagy írásából, hogy milyen módon m űködhet a kutatói aktivizmust
elváró, a kritikai geográfia sajátos alkalmazott kutatását megvalósító „népföldrajzi
projekt" hazai körülmények között, arról G.Fekete tollából, s hogy a kritikai föld-
rajz vajon miért csak a megszületés fázisában van, arról e sorok írójának tanulmá-
nyából kaphatnak ízelít őt az érdekl ődők.
Olvasóink számára az itt közölt írásokban feltehet őleg a legszokatlanabb — de re-
mélhető leg ezért a legizgalmasabb — épp a megközelítési módokhoz, társadalom-
elméletekhez köthető vita. A hazai geográfiában, de mondhatni valamennyi tértu-
dományban talán épp ezek a fajta viták hiányoznak leginkább. Ezért végül fontos
kiemelni: a konzervatív geográfiával egyet nem ért ők számára a kritikai geográfia
egy megújulási lehető ség. Választani azonban nem e kett ő közül kell, illetve lehet,
hisz számos más lehető ség is nyitva áll. A legfontosabb ma még az, hogy valóban
lehessen választani, az egyes irányzatok melletti elkötelezettséget felvállalni, s a
bennük rejl ő különböző ségek nyílt ütköztetésével a tér és társadalom komplex vi-
szonyának megismerését képesek legyünk elmélyíteni. Reményeink szerint a
TéT jelen száma ezt a célt szolgálja.
Timár Judit
vendégszerkeszt ő