Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 191
HATÁRON ÁTNYÚLÓ VÁROSHÁLÓZATOK:
ÚJABB INTÉZMÉNYI DIVAT AZ EURÓPAI
HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTM ŰKÖDÉSEKBEN?
(Cross Border City Networks: a Further Institutional Fashion
in the European Cross Border Co-operation?)
NOVOTNY GÁBOR
Kulcsszavak:
hálózat városhálózat határon átnyúló együttműködés
A kilencvenes években, a hálózatokban gondolkodó területfejlesztésnek Európa-szerte egyre fontosabb
részterületét képviselik a városhálózatok, a határtérségeknek pedig már régóta kulcsszerepet tulajdoní-
tanak az európai integráció folyamatában. Ezek szerint a két térkategória (város, régió), valamint a
térszervezési eszköz (hálózati stratégia) határon átnyúló találkozását, és ennek min őségét az integrációs
folyamat egyfajta közelít ő indikátorának is tekinthetjük. A régió és városfejlesztés, de általában a terület-
fejlesztés és a városfejlesztés kapcsolata ráadásul a hazai szakmai körökben élénk vitákat váltott és vált
ki. A felsorolt folyamatok és motivációs tényez ők érthető módon reflektorfénybe helyezik az európai
integráció „zászlóshajóinak" területfejlesztési gyakorlatát. A tanulmányban ezért rövid példákon keresz-
tül felvillantjuk a holland és német területfejlesztési és tervezési tapasztalatokat az említett kérdéskör
tekintetében, a hangsúlyt a helyi határon átnyúló és transznacionális dimenzióra helyezve. Vizsgálataink
középpontjában az állt, hogy melyek a hálózati együttm űködés lehet őségei és korlátai, és hogy ezek hogyan
jelennek meg a határon átnyúló Együttm űködés domináns formáiban (eurorégiók, városhálózatok).
A határon átnyúló régiók és hálózati együttm űködések témaköre jelent ős felérté-
kel ődésen ment keresztül a kilencvenes években, olyannyira, hogy Houtum már a
határtudományok (border studies) f őáramaként (mainstream) azonosítja a kutatási
területet (Houtum 2000). Nem véletlen, hisz egyre fontosabbá válnak a transznacio-
nális rezsimek és hálózatok — gyakran els ősorban inkább funkcionális, mint területi
keretek között — akkor, amikor a politikai és gazdasági hatalmak megpróbálják
legyűrni, vagy legalábbis menedzselni az exkluzív, kirekeszt ő területiség növekv ő
ellentmondásait (Anderson 1996, 145).
Annak ellenére azonban, hogy a hálózati szerepl ők közötti tudás és információ-
áramlás nagyrészt felszabadult a technikai és területi kötöttségekt ől, maguk az
aktorok területhez kötöttek maradnak, és így specifikus politikai, gazdasági és in-
tézményi kontextusokat tükröznek. A regionális együttm űködési projektek így egyre
fontosabb szerepet játszanak többek között a városok határon átnyúló hálózatépítésé-
nek ösztönzésében, irányításában és pénzügyi támogatásában is (Scott 1999b), s őt
egyes szakértők szerint már ott tartunk, hogy a határrégiókban a területi tervezésr ől a
hálózatépítésre (networking) helyez ődött a hangsúly (Blatter—Clement 2000).
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
192 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
A hálózatokban rejl ő lehetőségek és alkalmazásuk korlátjai
A hetvenes évekt ől megnövekedett technológiai és piaci komplexitás, a fokozódó
bizonytalanság egyre szélesebb körben tette elfogadottá a piacok és hierarchiák
közötti átmeneti gazdaságszervezési stratégiát, a hálózatokat („make or buy" —
„termeljük vagy vegyük" — helyett „make together" — „termeljünk együtt"; a terme-
lési rendszerek vertikális integrációja vagy vertikális dezintegrációja helyett kvázi-
vertikális integráció [Capello 1996]). A hálózatok a tranzakciós költség elmélet
(Coase, Williamson) egyik központi kategóriáját jelentik, hisz a hálózatok — állan-
dóan változtatva határaikat — képesek minimalizálni a tranzakciós költségeket a piac
és a hierarchia arányának szisztematikus optimalizálásával (Ratti 1993; Kovács
1999). A hálózatokat többnyire a gazdasági rugalmasság és dinamizmus indikátorai-
nak tekintik. A hálózati struktúrák arra a feltételezésre alapulnak, hogy a források és
energia megosztása, „közösbe olvasztása" minden résztvev ő számára el őnyös lesz.
Alapvető a partnerek közötti bizalom és kommunikációs készség.
A hálózati szervezeti forma egy id ő után a közigazgatásban is egyre nagyobb sze-
rephez jutott, jut. Az elmúlt évtizedekben n őtt a közszféra küls ő (magánforrás-)
függősége. Egyrészt tehát az irányítási struktúra az er őforrások mozgósítását céloz-
za olyan helyzetekben, amikor a feladatellátáshoz és fejlesztésekhez szükséges forrá-
sok a köz- és magánszerepl ők között széles körben oszlanak meg (Börzel 1997, 3).
Másrészt a fokozódó környezeti bizonytalanság és a társadalmi alrendszerek nö-
vekvő nemzetközi, ágazati és funkcionális átfedései mellett a politikai hálózatoknak
fontos el őnyei vannak a hagyományos igazgatási formákkal szemben, hisz a dere-
guláció és a privatizáció sok esetben piaci kudarchoz vezetett, a hierarchikus koor-
dináció pedig ugyancsak egyre többször bizonyult alkalmatlannak.
A politikai hálózatok egymástól függ ő (interdependent) szerepl ők társadalmi kap-
csolatainak többé-kevésbé stabil formációi, melyek (szakma-)politikai problémák
vagy programok körül szervez ődnek (Kickert et al 1997, 6). 1 A hálózatok mint
szervezett tanulási folyamatok, a meglév ő, már megszilárdult szervezeti struktúrák-
ra is hatnak. A közigazgatás szakemberei sokszor a hálózatokon keresztül tudják
hatékonyan artikulálni érdekeiket, hisz anyaintézményeik ágazati irányultságú napi
munkájában erre alig van esélyük. A hálózatok így els ősorban a szakemberek
(szakma-) politikai befolyását er ősítik (Fürst 1994), de ez nem jelenti azt, hogy a
politikai hálózatokat csupán a „harmadik" fél befolyásolásának eszközeként, egy-
fajta „lobbyinfrastruktúraként" definiáljuk. A politikai hálózatokban a témák hete-
rogenitása lehet ővé teszi, hogy a különféle érdekeket több résztvev ő számára is
elő nyösen lehessen összekapcsolni, növelve ezáltal a sikeres együttm űködés lehető-
ségét. Egyetlen dimenzió mentén és rövid távú szemlélettel ugyanis a konszenzus
kényszer sokszor „paralízishez" vezet (Denters et al 1998).
A gazdasági és politikai hálózatok nem els ősorban szerepl őikben (bár abban is),
hanem céljukban, témastruktúrájukban és beágyazottságukban különböznek. A
különbséget a fejl ő dési fázisok egyik lehetséges értelmezése is érzékelteti
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 193
(Rodemann 1997), amely ráadásul átvezet bennünket a hálózati stratégia problémái-
nak tárgyalásához.
— A motivációs hálózat jellemzői: laza, horizontális és informális kapcsolat a
résztvev ők között. Alapvet ő a kölcsönös bizalom és az önérdekek visszaszorí-
tása, a kommunikáció és állandó konszenzuskeresés. Hátránya a küls ő környe-
zet, valamint a bels ő érdekek változásai miatti labilitás.
— Politikai hálózat: itt már megfigyelhet ő az intézményi környezetbe való bizo-
nyos mértékű beépülés (szabályrendszerek, politikai ösztönzés). Jellemz ő az új
együttműködési formák, probléma-megoldási metódusok kezdeményezése, egy-
fajta tanulási képesség. A küls ő, intézményi keretfeltételek, pénzügyi, politikai
ösztönzők megjelenése miatt a személyes érintettség, motiváltság csökken.
— Az intézményi hálózat esetében már formális szabályrendszer és hierarchia
alakul ki, megtörténik a hatáskörök, eszközök felosztása, n ő a döntések legi-
timációja és az ellen őrizhetőség, csökkennek a „tranzakciós költségek".
Ugyanakkor a motiváció tovább mérsékl ődik, a személyes kezdeményezések
visszaszorulnak, általában kiváró álláspont érvényesül. Csökken a hálózat
mindenkori elhagyásának lehet ősége, így a kényszerb ől és nem érzelmileg kö-
tődő számára a konszenzuskeresés már kevésbé fontos (Rodemann 1997).
A hálózatok természetéb ől fakad egyfajta tehetetlenségi er ő (inercia): ha egyszer
létrehozták, létezik bizonyos ellenállás az új (ismeretlen) szerepl ők bevonásával
szemben. A belépési korlátok intézményesültebb struktúrákat, nagyobb hierarchiát
eredményezhetnek a hálózaton belül, statikussá teheti a hálózatokat, egyfajta
„szklerózis multiplexet" okozva (Geenhuizen et al 1996; Rodemann 1997; Houtum
1998). A nyitottság és a redundáns kapcsolatok biztosítják az alkalmazkodóképes-
séget a váratlan szituációkban, lehet ővé teszik az innovatív megoldásokat vagy
azok átvételét, közvetítését. Grabher épp ezek hiányában látta a Ruhr vidék válsá-
gának legfőbb okát: „Az erősen beágyazott regionális hálózatok alattomosan alakul-
tak át összefűző kapcsokból elvakító kötelékekké" (Grabher 1993, 24). Rodemann
szerint a megoldás a kvázi intézményesülés lehetne, miszerint az intézményi kere-
teket a minimumon — végrehajtási és menedzsment szabályok — kellene tartani.
A hálózatok az együttm űködés és rivalizálás hibridjei (Soeters 1993). A hálózati
struktúra tehát meglehet ősen bizonytalan. A bizonytalanság származhat belülr ől — a
bizalom könnyen meginoghat — és kívülről is — a környezet változása miatt (Fürst
1994; Rodemann 1997). A hálózaton belüli és azon kívüli hatalomért folytatott harc
klikkekhez, árulásokhoz, összeesküvésekhez vezethet. Kamann a mai világ üzleti
életével kapcsolatban már egyenesen királyok, nemesek, jobbágyok középkori vilá-
gára asszociál (Kamann 1993, 92).
A legtöbb kritikus a hálózatok kapcsán ugyanis azok ellen őrzésének hiányosságait,
legitimitási problémáit, demokráciadeficitjét emlegeti. Bizonyos esetekben a más
szinteken választott politikusok részvétele egyfajta demokratizáló tényez őként hat.
Ezen túl természetesen folyamatosan napirenden van a hálózatok transz-
parenciájának, ellen őrizhetőségének kérdése a polgárok aktívabb bevonásával, er őtel-
jesebb marketingpolitikával, alaposabb tájékoztatással (Weimar, 2001. október), de
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
194 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
bizonyos fórumokon a sokévi tapasztalat és szakértelem is szóba került legitimációs
tényez őként (Hannover. 2001, április). 2
A politikusok részvétele ugyanakkor a politikai hálózatok egyik potenciális gyen-
geségét is jelentheti. A szakmapolitikai hálózatok tevékenységét, eredményességét
a gazdasági hálózatokénál nagyobb mértékben befolyásolhatja a (párt)politikai élet
ciklikussága (és ez a bizonytalansági tényez ő nem csupán a frissen megszilárdult
kelet-európai demokráciákra jellemz ő). Ha tehát a gazdasági hálózatoknál a gyakori
egydimenziós jelleg és a rövid távú gondolkodás vet ődhet fel tehetetlenséget növel ő
problémaként, akkor a politikai hálózatoknál (politikusi részvétel esetén) a többdi-
menziós pártpolitika és választások által is befolyásolt paktumok kialakulása, a
túlzott beágyazottság jelentheti a dinamikus, nyitott jelleg torzulását. A politikai,
intézményi hálózatok esetében mindenképpen számolni kell valamilyen magasabb
rendűnek ítélt érték, norma befolyásoló szerepével (p1. a választók érdekei). Sz ű-
kebb vizsgálati tudományterületünk, a területfejlesztés, területi tervezés szempont-
jából egy német szerz ő fogalmazza meg legjobban ezt a „korlátozottságot" (ugyan
csak a bajor területfejlesztési, rendezési politika vonatkozásában):
„A hálózatosodás és az együttm űködés egyértelműen általános érvény ű elvek,
melyek egyre jelentősebb szerepet játszanak a hatékonyság növelésében, de alap-
elvként a gazdasági, társadalmi élet és az államirányítás területén is. A területi ter-
vezésben is egyre inkább központi szerepet fognak játszani, kell játszaniuk."
Ennek ellenére „az azonos életfeltételek biztosításának vezérelve a hálózatosodás
és együttm űködés elve fölé rendelendők..." (Goppel 1994, 102).
Léteznek persze a felülr ől megszabott értékrendeknél kevésbé elvont kényszerek.
A hálózatok és a létez ő (anya-)intézményi struktúrák viszonya általában feszültsé-
gekkel terhelt.
A hálózatépítés ugyanis különösen az intézményi felel ősség és figyelem határai
mentén zajlik. Ebben a kétél ű diplomáciában a szerepl ők egyszerre próbálják meg
figyelembe venni, és ha lehet, befolyásolni a többi szerepl ő várt reakcióit mind
otthon, mind a hálózatban. Ez az intézményi határok paradoxona (border institution
paradox) (Eser 1997).
A legitimációs paradoxon szerint a hálózatok csak a részt vev ő felek, érdekcso-
portok érdekeit tükrözik. Így a meglév ő intézményeknek képviselniük kell azokat
az érdekeket, amelyeket nem vettek figyelembe a hálózati megoldásban. Ráadásul a
demokratikus döntéshozás intézményi keretei sem hagyhatók figyelmen kívül,
annak ellenére, hogy a konszenzus elérése könnyebb lehet a hálózatokon belül
(Eser 1997).
Láthatjuk tehát, hogy a hálózatok (főként a közintézmények részvételével m űködő
szakmapolitikai hálózatok) egyik legfőbb problémája a legitimáció és a demokrati-
kus kontroll hiánya. Léteznek ugyanakkor egyéb problémák is.
A hálózatok állandó határvonal nélküli nyílt struktúrák, önfenntartó mechanizmu-
sok, melyek sokkal inkább funkcióik révén vagy a kommunikáció révén definiálha-
tók, mintsem területükkel vagy határaikkal (Strassoldo — idézi Éger 2000). Mind-
ezek következtében a hálózati szervezeti formát nem könny ű és nem is költségmen-
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 195
tes, ám annál időigényesebb menedzselni (Cooke—Morgan 1993; Grabher 1993), és
ez a probléma hatványozottan jelentkezhet a több dimenzió mentén szervez ődő
politikai hálózatok esetében, vagy olyan szerepl őknél, amelyek több hálózatban
kívánnak egyszerre részt venni. A bizonytalan jöv ő miatt fontos a redundáns kap-
csolatok fenntartása, és az egyedi függ őségi viszonyok elkerülése, ugyanakkor a
koordinációs költségek határt szabnak a kapcsolatok és a részt vev ő szerepl ők szá-
mának (Kickert—Klijn—Koppenjan 1997). A túl nagy kapcsolati redundancia magas
költségek mellett hálózati dezintegrációhoz is vezethet, hisz óhatatlanul csorbul a
célorientáció (Keller—Stamm 1997). Egyáltalán nem könny ű tehát megtalálni a
kapcsolathálózati optimumot, amikor a redundáns, laza kapcsolatok még a gyorsan
változó környezethez való rugalmas igazodást biztosítják, és nem mennek át hosz-
szabb távon nehezen menedzselhet ő és kezelhető, pénzügyileg pazarló kapcsolati
opportunizmusba, mennyiségi, vagy éppen merev hierarchiákba min őségi szem-
pontból (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Hálózatokon belüli és hálózatok közötti interakciós költségeket generáló tényez ők,
változási potenciáljuk szerint csoportosítva
(Factors Generating Interaction Costs within and between Networks
Grouped by Their Changing Potential)
Gyors Nagyon lassú
Technikai- Politikai- Gazdasági- Kulturális- Földrajzi és
logisztikai adminisztratív strukturális történelmi biológiai
Áruk és szolgálta- Gazdasági fejlett-
Termelési és
tások nemzeti / ség színvonala /
szállítási
regionális a kereslet
Nyelv Fizikai távolság
költségek
szabályai összetétele
Földrajzi távol-
Gazdasági
Személyszállítá- Vámok, adók stb. Vallás ságok (pl. fo-
si költségek struktúra
lyók)
Tőke és tőke-
transzfer Tarifazónák Képzettségi szint Mentalitás Időzónák
költségek
Információ és
Az infrastruktúra
információ-
fejlettsége és Etnicitás Emberi biológia
transzfer
kompatibilitása
költsége
Népsűrűség
Hatalmi struk-
túra és tulaj-
donjogok
Forrás: Westlund 1999, 4.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
196 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Alfejezetünk alapján tehát a hálózatokat egyfajta intézményi stratégiának tekint-
jük, amelynek alkalmazási lehet ősége, sikere — hasonlóan más intézményi megoldá-
sokhoz — bizonyos feltételekhez kötött. Az er őforrás-allokáció, ellen őrzés és koor-
dináció struktúráinak egyike — piac, hierarchia, hálózat — sem tekinthet ő eleve jónak
vagy rossznak (Rhodes 1997).3
A hálózatok kapcsán felsorolt problémák természetesen esetr ől esetre, szerepl őről
szerepl őre más-más súllyal jelentkezhetnek, de semmiképpen sem elhanyagolható-
ak. Ezt sokan látják, ezért felvet ődik a külső ösztönzés, valamint a független háló-
zati management szerepe mind a gazdasági, mind a politikai hálózatok kapcsán.
Ugyanakkor „a gazdasági hálózatépítést (innovatív regionális mili őben)... nem
ösztönözhetik kívülálló felek. Élénkíteni lehet ugyan, de lényegében spontán mó-
don, a már meglév ő társadalmi hálózatokra alapozódik, amelyek létrehozzák és
megerősítik a mili őt ott, ahol magas szint ű a kölcsönös bizalom és reciprocitás"
(Hansen 1992, 101-102).
A politikai hálózatoknál sincs ez másképp. Fürst az észak-rajna—vesztfáliai, háló-
zatként működő regionális konferenciák kapcsán odáig megy, hogy „ha hiányzik a
társadalmi-érzelmi köt ődés, akkor az ilyen hálózati struktúrák nem haladják meg a
projektcsoport vagy vitafórum státust" (Fürst 1994, 186).
Két fontos paradoxonnal találkoztunk tehát. Az egyik a redundáns kapcsolatok és
a kapcsolati opportunizmus paradoxona, a másik a küls ő ösztönzésben rejl ő innova-
tív impulzusok és a csekély érzelmi köt ődés, az érdektelenség paradoxona. Jelen
tanulmányban terjedelmi okokból ez utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Ez természe-
tesen nem jelenti azt, hogy az európai és hazai gyakorlatban az els ő paradoxon ne
jelentkezne, ne jelente problémát.
A külső ösztönzés — érdektelenség problémára potenciális megoldást ad a gazda-
sági hálózatokkal foglalkozó egyik elmélet, mely a helyi kis- és középvállalkozások
alkotta ipari körzetek kritikájára épít. A helyi mili ő akkor maradhat innovatív, ak-
kor érheti el a dinamikus hatékonyságot, ha két irányból, egymást kiegészít ő módon
képes csökkenteni a piacok és a döntési folyamatok bizonytalanságát, megteremteni
az innovációhoz szükséges know-howt (Capello 1996):
— Olyan helyi hálózatok kialakításával, melyekben a közelség — térbeli, kulturá-
lis, pszichológiai — három megkülönböztet ő jellemzőt generál: kapcsolatsűrű-
ség, informalitás és nyitottság.
— Területeken átnyúló (transz-territoriális) hálózatok kialakításával, amelyekben
a partnerek közötti távolság kevés kapcsolatot, azok nagyobb mérték ű forma-
lizáltságát, hálózati szelektivitást, valamint zártságot feltételez és eredményez.
Tehát a helyi „rövidlátás és betokozódás" veszélyét formalizált és innovatív im-
pulzusokat „szállító" küls ő , távoli kapcsolatok garantálhatják, miközben a bizalom-
ra épül ő informális helyi hálózatok biztosítják az érdekeltséget és a köt ődést. Az
Európai Unió regionális és határrégió politikájában ez a helyi határon átnyúló
együttműködések, valamint a transznacionális, interregionális együttm űködések
fokozottabb koordinációját feltételezi, konkrét programnyelvre fordítva az Interreg
IIIA, valamint az Interreg IIIB, IIIC programok egyeztetését, összehangolását.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 197
Eurorégiós hálózatépítés Interreg pénzekből
Feltéve, hogy a határrégiók gazdaságai számára hasznos a határon átnyúló háló-
zatépítés, az Európai Bizottság els ősorban Interreg és Phare CBC programjain ke-
resztül jelentős mértékben támogatja a határon átnyúló intézményi együttm űködé-
sek kialakulását. A cél működő, határokat átszel ő hálózatok kialakítása a közös
társadalmi, gazdasági tér megteremtése érdekében, ami végre dinamikusan fejl ődő
határrégiókhoz vezetne, a korábbi nemzeti perifériákon, melyek most a jöv ő közös
Európájának remélt olvasztótégelyei. Az Interreg kifejezett célja „lendületet biztosí-
tani a belső határokon átnyúló hálózatok kialakulása és fejl ődése érdekében, vala-
mint bekapcsolni ezeket a hálózatokat a nagyobb közösségi hálózatokba"
(European Commission 2000).
Az Interreg I. program mintegy 1,034 milliárd ECU értékben nyújtott pénzügyi
támogatást az arra érdemes programoknak. Az 1994/99-es periódusra ez az összeg
már 3,4476 milliárd ECU, a közösségi kezdeményezésekre szánt 13,9 milliárd ECU
mintegy negyede (ebb ől 2,4 jutott közvetlenül a határon átnyúló együttm űködések-
re, 0,5 milliárd az energia hálózatokra, a fennmaradó összeg nagy részét pedig
nemzetközi vízügyi együttm űködésekre költötték). A koncentráció elvének megfe-
lel ően a 2000-2006-os programperiódusra tizenháromról négyre csökkentették a
közösségi kezdeményezések számát. A változás nyomán azonban az Interreg prog-
ram nem vesztett jelent őségéből: a közösségi kezdeményezésekre szánt 10,4 milli-
árd euróból 4,875 jut az Interregre.
A hálózatépítés eddig mindhárom programozási periódusban kiemelt prioritás
volt. Az első eurégióban, a Gronauban 1958-ban alapított EUREGIO-ban (1. ábra)
pl. az Interreg I. programban az uniós támogatás (10,3 millió ECU) majd negyedét
(2,5 millió ECU) fordították hálózatépítésre. Ezen belül els ősorban társadalmi,
kulturális projekteket támogattak. Hálózatépítési törekvések ugyanakkor természe-
tesen más prioritásokon belül is megjelentek, csak nem ilyen explicit módon. A
második és harmadik programperiódusban ez már nyilvánvalóvá vált, ráadásul a
hangsúlyok a társadalmi-kulturális szféráról a képzési, innovációs és tudástranszfer
hálózatok, valamint a kis- és középvállalkozások együttm űködései irányába moz-
dultak el, de a hálózatépítés valamilyen formában valamennyi prioritáson belül
szerepet kapott. Az Interreg II és III programokban a Gazdaság, technológia, inno-
váció, valamint a Képzés és munkaer ő-piaci prioritásokon belül hangsúlyozták
leginkább a hálózatok fontosságát. Ez a két prioritás az uniós támogatás több mint
kétharmadát (68%) kötötte és köti le mindkét programban (15,6 millió ECU, illetve
31,4 millió euró) (EUREGIO 2000; 2001).
A pénzösszegeket látva, felmerül a kérdés, hogy az eurorégiók milyen eredmé-
nyeket értek el a hálózatépítés terén, maguk az eurorégiók mennyiben tekinthet ők
hálózatoknak. A holland—német határon átnyúló intézményeket többen kritizálták,
mondván, nem érték el a kívánt és elvárható gazdasági kohéziós szintet (Hamm
1996; Schwab 1997), és az intézmények túl bürokratikusak ahhoz, hogy valódi
határon átnyúló hatású projekteket tudjanak menedzselni (Keller—Stamm 1997;
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
198 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Perkmann 1997; Rodeman 1997). További problémát jelent a legitimáció, az egyér-
telmű felel ősségi rend (accountability) és a demokratikus ellen őrzés hiánya
(Denters et al. 1998). Jellemző, hogy a modellérték űnek beállított Euregio Maas-
Rhein szervezeti struktúrája csak korlátozottan volt alkalmas az elfogadott intézke-
dések végrehajtására, egészen addig, míg „az 1976 óta Csipkerózsika álmát alvó
eurégiót 1990-ben Interreg herceg milliós csókkal fel nem ébresztette" (Soeters
Liberda 1996, 62). Ugyanakkor túlzás, és a tények leegyszer űsítése hollandéd zi:
—i
szerzők azon (Hassink et al 1995, 68) kijelentése, miszerint az Interreg kezdemé-
nyezés vezetett az új intézményi jelenség (eurorégiók) kialakulásához, bár tény,
hogy megerősödésükben nagy szerepet játszott.
1. ÁBRA
Eurégók a holland határ mentén
(Euregions along the Dutch Border)
1),..1;ai O. Retjil
t" k=U
Rin
F Maas•Riin
(Mi ‘t(.!
Forrás: Houtum 1998, 7. (Ez az egyetlen olyan forrás, mely Euregio Twenteként jelöli az
EUREGIO-t. Bizonyos források az Euregio Rijn—Ems—Ijssel nevet is használják.)
Rodemann (1997) a hálózatépítési elméletek (Fürst, Soeters) fogalomrendszerébe
ágyazva vizsgálja az eurorégiós intézményrendszer „érettségét". A német—lengyel
eurorégiók kapcsán arra a megállapításra jut, hogy azok kvázi intézményi hálóza-
tok, amelyek anélkül jöttek létre küls ő pénzügyi ösztönzésre, hogy a határon átnyú-
ló kapcsolati hálók a korábbi fejl ődési fázisokon keresztülmentek volna (motivá-
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 199
ciós, politikai hálózatok — lásd a hálózatokról szóló elméleti fejezetet). Egész egysze-
rűen ugyanis ezek a szükséges informális hálózatok korábban nem léteztek, nem úgy,
mint a holland—német mintáknál, ahol megvolt a problémaorientált önszervez ődés
következtében kialakult érzelmi köt ődés. Rodemann tehát a hiányzó informális kap-
csolati hálót, és az ennek következtében hiányzó emocionális azonosulást (mint alap-
feltételt) látja az eurorégiós „csalódások" (gazdasági jelleg ű, ténylegesen határon
átnyúló projektek alacsony száma) legfőbb okának (Rodemann 1997).
Úgy véljük ugyanakkor, hogy az eurorégiók általános struktúrája és feladatai jó-
részt behatárolják saját bels ő hálózati — és küls ő hálózatépítésre ösztönz ő — kapaci-
tásukat is. Maguk is klasszikus hierarchikus felépítést tükröznek, és az egyes szin-
teken — leginkább a munkacsoportokban — van potenciális lehet őség horizontális
hálózati kapcsolatokra. Nyugat-Európában az Interreg kapcsolatok egyértelm űen
egy meglehetősen merev hierarchia részeivé teszik az eurégiókat, hiszen a határré-
giókat és a határon átnyúló együttm űködést befolyásoló uniós és állami központi
határrégió-politikák hierarchikus rendszerben sz űrődnek lefelé, mígnem a kor-
mányzaton kívüli szerepl ők részvétele szóba jöhet (Scott 2000).
A felülről-lefelé („top-down") ösztönzés benyomása az Interreg kapcsolatok explicit
szervezeti megjelenése nélkül is megfigyelhet ő. A bajor—osztrák határon fekv ő Inn-
Salzach Eurégió „lehet őleg nagy összeg ű uniós támogatások megszerzésére létre-
hozott érdekközősség", és „ha els ő látásra úgy tűnt, hogy a régió az er őfeszítések
határon átnyúló összehangolásával a saját kezébe veszi fejl ődését, közelebbről nézve
kiderült, hogy ez kett ős vonatkozásban is régión kívülr ől irányított: egyrészt az EU,
másrészt — osztrák oldalon — a tartomány részér ől" (Liberda 1996, 69-71). A bajor
adminisztráció a fels ő-ausztriai ösztönz ő-felügyelő állásponttal szemben ráadásul
európai kompetenciáit is félti és őrzi: öt járás már olyan súlyt képviselhet, hogy köz-
vetlenül — München megkerülésével — fordulhatnak Brüsszelhez (Liberda 1996, 58).
Az Interreg pénzek másrészr ől azonban sok esetben intenzívebb horizontális
együttműködést indukáltak a közszférában, hiszen a hierarchia majd minden szint-
jén találunk egyfajta hálózati kapcsolatrendszert (területi tervez ők, polgármesterek,
környezetvédelmi ügynökségek képvisel ői, akadémikusok, megyék, régiók, tarto-
mányok, minisztériumok, uniós igazgatóságok képvisel ői). Ezek a kapcsolatrend-
szerek azonban meglehet ősen technokratikusak, támogatási elveknek és prioritá-
soknak megfelel ő projektek köré csoportosulnak, és ritkán egészülnek ki a magán-
szektor kapcsolataíval, kis- és középvállalkozások együttm űködési hálózataival.
Ráadásul az eurorégiók és tagszervezeteik akciói csekély visszhangra találnak a
lakosság köreiben — még ha a saját magukról közvetített kép mást is mutat (Liberda
1996; Perkmann 1999; Scott 1999a; 2000). „Talán a különféle szerepl ők közötti
koordinációs politika komplexitása és nehézségei miatt a regionális együttm űködési
kezdeményezések és hálózatok meglehet ősen zárt rendszerek benyomását keltik,
melyekben els ősorban a közvetlen hálózati szerepl ők döntéseit igyekeznek befolyá-
solni, de korlátozott ezen intézkedések küls ő (multiplikatív) hatása." (Scott 1999a,
613) A személyekhez, de általában jellemz ő rutinokhoz, szervezeti és társadalmi
kultúrához kötődő eltérések továbbra is nehezítik az együttm űködéseket.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
200 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Változtatási javaslatok, továbblépési lehet őségek
Több kutató (Rodemann 1997; Schwab 1997; Perkmann 1997; 1999; Scott 1998)
kevésbé kötött és hierarchikus intézményi formákban gondolkozik az eurorégiók
kritikája nyomán.
Már létező intézmények mellett — egyetemek, helyi önkormányzatok, az üzleti
szféra és küls ő szakértő k bevonásával — az informális hálózatokban innovatív és
rugalmasabb tervezési módszerek, keretek (pl. regionális fejlesztési fórumok, dialó-
gusok) alkalmazhatók, de ebben kulcsfontosságú a régiók kezdeményez ő szerepe
(Scott 1998).
Az egyes munkacsoportok és azok munkaértekezletei (workshopok) mint laza
(szakma)politikai hálózatok egy korábbi fejl ődési fázishoz való visszatérést jelente-
nek ugyan, de a kevésbé formalizált keretek miatt hatékonyabb, cselekvésorientált
dialógust és projektorientált munkát tesznek lehet ővé kistérségi szinten — elvileg.
Ahol azonban a legtöbb projekt kapcsán hiányoznak a hálózatok m űködésének
alapvető feltételei, a bizalom és az információáramlás, valamint az önérdekek korlá-
tozása, ott kevés esélye van a pozitív informális fejleményeknek.
Perkmann (1997; 1999) a titkárságok szerepét is hangsúlyozza az eurorégiók fej-
lődését illető en. A munkacsoportokkal együtt ezek, mint egyfajta „fejlesztési ügy-
nökségek" — ha ugyan saját pénzeszközökkel nem is, de — speciális ismeretekkel,
jobb esetekben hálózatépítési képességekkel rendelkeznek, így gyakran projekt-
kezdeményez ő és helyi hálózati menedzser szerepet töltenek be. Míg az eurorégió
tanácsok „kormányközi" jellegű ek, addig a titkárságok dolgozóinak létérdeke az
eurorégió, ezért személyes elkötelezettjei a határon átnyúló együttm űködés ügyé-
nek, és megpróbálják magukat függetleníteni a különböz ő külső érdekcsoportoktól,
leginkább a kormányzó és ellen őrző bizottságok tagjaitól (Perkmann 1997; 1999).
Az eurorégiókat ugyanakkor gyakran éri kritika a hiányzó szakértelem és stratégiai
gondolkodás miatt. A titkárságok a legtöbb esetben túlterheltek.
A legjobb megoldás talán egy intézményesült és egy hálózat jelleg ű együttműkö-
dési forma együttes kialakítása lenne. Az eurorégiókra mint formalizált intézményi
hálózatokra mindenképpen szükség van a hiányzó határon átnyúló tervezési szint és
a segélyek koordinálása miatt, de a másik oldalon elengedhetetlen egy kommunika-
tívabb és rugalmasabb információközvetít ő és cselekvési szint létrehozása, amely
némileg tehermentesítené az eurorégiókat, valamint biztosítaná az eddig hiányzó
funkciókat. Ezt a szerepet a politikai hálózatként m űködő, horizontális jelleg ű mun-
kaközösség jelenthetné (Rodemann 1997).
Elméleti bevezet ő nkben ugyanakkor felmerült, hogy az informális helyi hálózatok
a távolabbi, némileg formalizáltabb keretek között érkez ő külső impulzusok révén
őrizhetik meg dinamikájukat.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 201
A transznacionális együttm űködések felértékel ődése
A kilencvenes évek közepét ől a határon átnyúló együttm űködések szélesebb tér-
ségi dimenziója is felértékel ődött, különösen területi tervezési szempontból.
Az Unió területfejlesztési minisztereinek (CEMAT) 1997 júniusában, Noord-
wijkben tartott ülésén mutatták be hosszú és úttör ő jellegű előkészítő munka ered-
ményeként az Európai Térségfejlesztési Perspektíva (ESDP — European Spatial
Development Perspective) els ő változatát, majd két évvel kés őbb Potsdamban fo-
gadták el a végleges verziót (1999).
Bár integrált területi tervezési aspektusból közelíti meg a kérdéskört, az ESDP
szintén jelentős hangsúlyt fektet a határon átnyúló együttm űködési hálózatokra (a
határon átnyúló területeken különös jelent őségűek a városcsoportok, klaszterek
együttműködései; a regionális és nagyobb közlekedési hálózatok kapcsolódásainak
fejlesztése; a veszélyeztetett környezetvédelmi területek menedzsmentje [European
Commission 1999]).
„A határon átnyúló városhálózatok, együttm űködések eszközül szolgálhatnak a
határközeli területek hátrányos helyzetének leküzdésében." (European Commission
1999, 22)
A területi tervezési együttm űködés célzott ösztönzése már az Interreg IIC prog-
ramban is megjelent, és a harmadik Interreg program keretében is jelent ős szerepet
játszik a 7 transznacionális régióban zajló együttm űködés élénkítése (2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Az Interreg IIIB források megoszlása a transznacionális terek között (2000-2006)
(Distribution of Funds for Interreg IIIB Programmes within Transnational Spaces)
millió
Transznacionális programok
euró
DÉLNYUGAT-EURÓPA (E, P, F, UK) 66
NYUGATI MEDITERRÁNUM (E, F, I, P, UK) 97
CANARIAS/MADEIRA/ACORES (E, P) 145
BALTI-TENGER (DK, D, S, FIN) 97
ÉSZAKI PERIFÉRIA (FIN, S, UK) 21
ÉSZAKI-TENGER (UK, B, NL, D, DK, S) 122
ALPOK TÉRSÉGE (F, D, I, AUT) 59
ATLANTI ÍV (UK, F, IRL, E, P) 122
ÉSZAKNYUGAT-EURÓPA (UK, IRL, F, B, NL, LUX, D) 330
CADSES (D, AUT, I, GR) 132
KARIB TÉRSÉG (F) 16
ARCHIMED (GR, I) 82
REUNION (F) 0,5
Forrás: http://europa.eu.int/comm/regional_policy/interreg3/abc/abc_en.htm 2002-04-03
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
202 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Az Interreg és ESDP célok kés ő bb visszhangra találtak a transznacionális és hatá-
ron átnyúló munkaanyagokban, jöv őképekben, fejlesztési tervekben:
„A határok légiesítése nem csupán fizikai és intézményi el őfeltételek megteremté-
sét jelenti, hanem kapcsolatok, interakciók s űrű szövetét is. Eurorégiók, városok és
régiók közötti testvérkapcsolatok, közös infrastruktúra-fejlesztési projektek, a közös
természeti és kulturális értékek meg őrzése, együttm űködés a foglalkoztatás terüle-
tén, kis- és középvállalkozások együttm űködése egyaránt az európai térségi integrá-
ció elemei."... „Az együttműködéseket minden szinten és szférában ösztönözni
kell: a nemzeti adminisztrációk, a regionális és helyi önkormányzatok között, gaz-
dasági, politikai és társadalmi intézmények, valamint vállalkozások között. A vá-
rosok és régiók közötti partnerségi kapcsolatok és hálózatok különösen fontosak.
Figyelembe véve a 16 000 km hosszú szárazföldi határszakaszt, a határon átnyúló
együttmű ködésnek és az eurorégiók alapításának prioritást kell élveznie." (Vision
Planet 2000, 12; 58)
Északnyugat-Európa Térbeli Jöv ő képe (Spatial Vision for North—West Europe
[Spatial Vision Group 2000]) valamivel merészebb vállalkozás. Ugyan az ESDP-
ben lefektetett irányvonalak mentén halad, mégsem marad azok (és más „európai"
prioritások) puszta megismétlésénél, hanem jöv őképet vázol egy homályosan lehatá-
rolt Északnyugat-Európáról. Amit 1993-ban Hingel még nemzeteken átnyúló kohézi-
ós területeknek (cross-national cohesive areas) nevezett, kés őbb transznacionális
makroterekként — ugyan valljuk meg ő szintén, kissé felhígulva — kapott létjogosultsá-
got az Európai Térségfejlesztési Perspektívában, de már annak el őkészítése során is.
„Az ezeken a területeken belül tapasztalható viszonylag er ős kohézió következté-
ben azt várhatjuk, hogy a kommunikáció, az információcsere, az áruk és szolgálta-
tások, tőke és munkaerő körforgása virágozni fog, megnövelve az állampolgárok
kötő dését és a területté alakulás folyamatát." (Hingel 1993, 28)
Ugyanakkor a nemzetállami szintr ő l új szintekre (régió, határon átnyúló régió,
transznacionális makrorégiók, Európai Unió) áthelyezett területiség kérdését érinti
az északnyugat-európai jöv őkép szerző inek dilemmája: azzal, hogy erre a területre
koncentrálnak, nem jönnek-e létre új határok, gátak a terület körül. A kétségkívül
fennálló veszély kivédésének szándéka vezette az alkotókat, amikor a térkép for-
mában bemutatott vízió elmosódott határaival és számos környezetbe mutató nyíllal
a terület nyitottságát, homályos lehatárolását kívánják közvetíteni (2. ábra). Az már
más — bár mindenképpen izgalmas — kérdés, hogy a perifériaként és maradék elven
kezelt, ám rendkívül összetett CADSES térségben, hogyan kezelhet ő a hálózatos,
nyitott területiségbe való átmenet (3. ábra), hiszen a CADSES térségben majd
16 000 km hosszúságú határ húzódik (több, mint az uniós bels ő határok együttes
hossza), köztük nemrég (újjá-)alakult, és most megszilárduló államok határaival.
Tehát, amennyiben Északnyugat-Európa Térbeli Jöv ő képénél üdvözöljük a szélek
elmosódott impresszionizmusát, akkor látnunk kell azt, hogy a CADSES térségben
egy ehhez hasonló elképzelés ma még „hipervíziónak" t űnne.
A transznacionális együttm ű ködések kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy
maguk a részt vev ő területi tervez ő k is elismerik, hogy a transznacionális hálózatok
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 203
hatásai még bizonytalanok. Kérdésként merült fel, hogy hol és hogyan kellene ilyen
hálózatokat szervezni úgy, hogy azok az ESDP szellemében hozzájáruljanak egy
kiegyenlítettebb és fenntarthatóbb fejl ődéshez, a növekedés igazságosabb eloszlásá-
hoz. Az is nyitott kérdés a tervez ők előtt, hogy vajon egy transznacionális területi
jövőkép — ahogy jelenleg is — csupán a globális centrumokra és a nagyvárosi
(metropolitan) hálózatokra koncentráljon, vagy kiterjedjen határon átnyúló középvá-
rosi hálózatokra is (Spatial Vision for North—West Europe [Spatial Vision Group
2000]).
Selke (1997) a transznacionális együttm űködések felértékel ődési folyamatával
kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy ezeknek az együttm űködéseknek nem sza-
bad elhomályosítaniuk a határon átnyúló együttm űködések jelent őségét, ellenkez ő-
leg, segíteniük kell azokat. Ebben éppen a határon átnyúló városhálózatok jelenthe-
tik az összeköt őkapcsot, amikor is a városok dinamikája és széles — nem csupán
helyi — kapcsolatrendszere segíthet elkerülni a „szklerózis multiplexet".
2. ÁBRA
Északnyugat-Európa jöv őképének szerkezeti váza
(The Structure of the Vision for Northwest Europe)
A jöv ő kép négy zónára osztja a transznacionális teret (nyílt zóna, sziget zóna, központi zóna
és bels ő zóna). Kulcselemei a küls ő kapcsolatok, valamint a központi zóna túlterhelt tenge-
lyeit (vastag vonalak, pl. London—Lille—Párizs) és centrumait (sötét gömbök, pl. Randstad)
potenciálisan tehermentesít ő alternatív kapcsolati elemek (szaggatott vonalak, pl. Észak-
Anglia — Randstad) és városi centrumok, városhálózatok (világos gömbök, pl. Brüsszeli agg-
lomeráció és a Saar —Lor—Lux).
Forrás: Spatial Vision Group 2000.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
204 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
3. ÁBRA
Több országgal határos régiók és fontosabb határátkelők a VISION térben
(Regions Bordered by More Countries and the Important Border Crossings
in the VISION Area)
O Három vagy több országgal határos régiók
Nemzetközi vasúti határátkel ő a transzeurópai közlekedéi tengelyeken
Nemzetközi közúti határátkelő a transzeurópai közlekedéi tengelyeken
Nemzetközi tengeri határátkel ő
Forrás: Vision Planet 2000, 54.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 205
Városhálózatok
A nyolcvanas évektől kezdődő en a határ menti városok egyre gyakrabban szerve-
ződnek informális hálózatokba bizonyos konkrét feladatokra, hol az eurorégiók
mellett, annak keretein belül, hol azok ellenében (Keller—Stamm 1997). A megala-
kítás legfő bb indoka sokszor az eurorégiók „tehetetlenségi ereje", híszen a merev
formalizált intézmény nem bizonyult alkalmasnak bizonyos — f őként a városok
érdekeit érintő — feladatok gyors és hatékony megoldására. A cél tehát pragmatiku-
sabb, célzottabb és közvetlenebb együttm űködési formák kialakítása volt a méret-
gazdaságossági el őnyök és pozitív externáliák közös megteremtése, kihasználása és
a negatív externáliák közös kivédése, feloldása, valamint az ezeket el ősegítő közös
lobbymunka érdekében. Ilyen kezdeményezések a MHAL (Maastricht, Hasselt,
Aachen, Liége, Hasselt/Genk), a LINEA (Eindhoven, Venlo, Roermond,
Mönchengladbach, Krefeld), az ANKE (Arnhem, Nijmegen, Kleve, Emmerich)
hálózatok, valamint a Hengelo/Enchede—Münster—Osnabrück városháromszög.
A MHAL együttműködés létrejöttének legfőbb motivációs tényez ői az Euregio
Maas—Rhein keretei között zajló középszint ű (provinciák, régiók) együttm űködés
meglehetősen visszafogott eredményei voltak (Hassink et al 1995). A hálózat célja
a határon átnyúló együttm űködés, főként az infrastruktúra, gazdaság- és városfej-
lesztés területén. Az MHAL városszövetségnek projektorientációja révén fontos
szerepe lehetne abban, hogy „polgárközelivé" tegye a határon átnyúló együttm űkö-
dést. Ebből a szempontból azonban nem feltétlenül modell érték ű a példa, hiszen a
városszövetség kormányzati kezdeményezésre jött létre, és talán éppen ennek kö-
vetkeztében maradt el az alapcélként hangoztatott informális, hatékony szervezeti
struktúra, valamint az átlátható döntéshozatal (ezzel szerették volna kiküszöbölni a
bizottságok és albizottságok, különféle munkacsoportok, teamek közötti megosz-
tottságot, zavart). Így ugyanis minden fels őbb területi szint beleszólást és tagságot
követelt az elnökségben, az összeköt ő- és projektcsoportokban.
A városhálózati kezdeményezések ösztönzése 1988-tól kezd ődően öntött hivatalos
formát, amikor a 4. holland nemzeti területfejlesztési és -rendezési jelentés a közös
európai bels ő piac fejl ő désével kapcsolatban nagyobb szerepet szánt a nemzetközi
kapcsolatoknak. Kiemelt fontosságúnak ítélte a határrégiókat a nemzetállamok
fejlődésében, így kezdeményezte az MHAL hálózatot, amely kés őbb az érintett
országok kétoldalú területfejlesztési és -rendezési bizottságain keresztül jutott el az
alsóbb szintekig (Reis 1994; Hassink et al 1995). Tehát az eurégiókhoz hasonlóan
az eleinte alulról induló kezdeményezéseket felkarolta a felülr ől és kívülről jövő
ösztönzés, ráadásul kés ő bb az 5. holland nemzeti területfejlesztési és -rendezési
jelentés (Vijfde Nota Ruimtelijke Ordening) egyik súlyponti eleme lett a városháló-
zati struktúrák fejlesztése.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
206 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
A városhálózatban gondolkodó holland területfejlesztés elve a fontosabb városi
területek kedvez őbb európai pozicionálása. Egyedi városok már nem tudják a mun-
ka és életkörülmények, szolgáltatások, parkok, közlekedési rendszerek teljes körét
biztosítani, ellentétben a nagyvárosi (metropolitan) területekkel és városhálózatok-
kal, ráadásul mindezek együtt a vidéki területek fejlesztése szempontjából is el ő-
nyösek, vallják a hollandtervez ők. Kulcsmotívumok a változatos városi és vidéki
környezet, az elérhet őség optimális színvonala, valamint a szociális infrastruktúra
(VROM 2001).
Ezzel párhuzamosan Németország területfejlesztésében is hangsúlyos szerepet
kapnak a városhálózatok, így nem csoda, hogy az eurégió boom után a kilencvenes
években gomba módra szaporodtak a határon átnyúló városhálózatok is (4. ábra).
4. ÁBRA
Városhálózatok a német területfejlesztésben
(City Networks in the German Regional Development)
lEnschede/Hengelo
Münster, Osnabrück
Városháromszög
Forrás: http://www.staedtenetzforum.de/ 2002-02-07
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 207
A MHAL határon átnyúló városhálózathoz képest az EUREGIO-hoz tartozó, és a
holland—német Északi Területrendezési Bizottság megállapításaiban is szerepl ő
Enschede/Hengelo—Münster—Osnabrück városháromszög megjelenése és tevékeny-
sége mindeddig kevésbé karakterisztikus, bár Osnabrück és Münster eurégiós tag-
sága növelte a határon átnyúló tervezés és érdekérvényesítés koordinációs lehet ősé-
geit (a két város csak 1999-ben vált az EUREGIO tagjává). Ugyan a határok ha-
gyományos értelemben már nem gátolják a centrumok határon túlnyúló ellátó funk-
cióit, azonban a gyakorlatban az agglomerációs hatások kevés kivétellel még félkö-
rökben érvényesülnek. Pedig a Holland Kormány speciális törvényi szabályozáson
(Kaderwet) 4 túl az 5. holland területfejlesztési és -rendezési jelentésben is megkü-
lönböztetett figyelmet szentel a Twente (Enschede/Hengelo) és Arnhem-Nijmegen
városhálózatoknak, valamint nyomatékosan kéri a provinciáktól, hogy támogassák a
hálózatokon belüli és hálózatok közötti együttm űködést. A hálózatok olyan speciá-
lis regionális politikát igényelnek, ami megfelel a kormányzat által támasztott köve-
telményeknek a telephelyi politikában, a tájgazdálkodásban, lakáspolitikában (reha-
bilitáció), valamint a határon átnyúló együttm űködéssel kapcsolatos jöv őképek és
politikák terén. A jelentésben foglaltak szerint (VROM 2001) a városhálózatokon
belül az együttmű ködés nem önkéntes, hanem kötelez ő (bár a koordináció számára
nem hoztak létre új, formális adminisztratív struktúrát). A városhálózatok egyedi
szintje és a hálózatok természete más, rugalmasabb megoldásokat igényel, ugyan-
akkor elvárás a tartós, részben projekt-alapú partnerség provinciák, városrégiók és
települési önkormányzatok részvételével. Minden kiemelt városhálózat köteles
hosszú távú fejlesztési perspektívát (jöv őkép) és decentralizált területi programot
készíteni, amelyek a regionális és strukturális (rendezési) tervek alapjául szolgál-
nak. A nemzeti kormány véleményezi a jöv őképeket és a programokat a nemzeti
területi politikával való harmonizáció tekintetében. Miután a Kabinet dönt a beru-
házási források allokációjáról, minden régióban regionális (terv-)szerz ődést
(covenant) kötnek a támogatás és a politika összekapcsolása érdekében, jelent ős
forrásdecentralizáció mellett. Kiemelt státusz: több pénz, kevesebb önállóság. A
jelentés szerz ő inek szándéka szerint a városhálózatok határon átnyúló aspektusaival
kapcsolatban az érintett provinciák és települések a kezdeményez ők, a kormány
például az akadályok lebontásával, a kutatási tevékenység támogatásával, és a jöv ő-
képek kialakításával segíti el ő a folyamatokat. Általánosságban a területpolitikai
célok megvalósításánál a más kormányzati szintek szabadságának maximalizálására
törekszenek, ha szükséges centralizáltan, de amikor lehetséges decentralizáltan
(VROM 2001).5
Az ösztönzés, a különböz ő szintű tervek és szándéknyilatkozatok ellenére a gya-
korlatban számos probléma nehezíti az együttm űködést. Problémaként merül fel az
egyes résztvev ők eltérő súlya, érdekellentétek akadályozzák a „nagyok" és „kicsik"
együttműködését, fő ként, ha ez a helyzet határon átnyúló jelleggel alakul ki. Egy
közös repül ő tér telephelyének kérdése sokszor belföldön is komoly probléma, nem-
hogy határon átnyúlóan, mint azt a belga—holland—német határnál fekv ő MHAL
városainak több mint 10 éves vitája is példázza. A gazdasági pozíció mellett az
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
208 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
eltérő hatáskörök, kompetenciák okozta problémák akkor jelentkeznek élesen, ami-
kor az együttműködés keretében konkrét fejlesztési programokat, projekteket kí-
vánnak megvalósítani a felek. Ilyenkor a városhálózati struktúra túlterheltté válik,
az együttm űködés laza grémium jellege tarthatatlan, szükségessé válnak a „kemé-
nyebb", biztosabb intézményes együttm űködési formák (Keller—Stamm 1997). Az
MHAL kezdeményezés mérsékelt eredményeinek hátterében is az áll, hogy a közös
fejlesztési perspektíva elfogadása után a nemzetközi munkacsoport feloszlott, és a
konkrét akciók, projektek megvalósítását a regionális, illetve helyi önkormányzat-
okra hagyták. A „magukra maradt" helyi szerepl ők pedig kapacitások vagy hajlan-
dóság híján nem igazán törekedtek a stratégiainak felvázolt projektek megvalósítá-
sára (Vonk 2000). A többnyire leterhelt önkormányzati apparátusok napi tevékeny-
ségeik mellett nem szívesen vállalják fel a bizonytalan kimenetel ű pluszfeladatot, és
külön közös intézmények érdekében sem ruháznak be szívesen.
A hálózatok id őleges, törékeny felépítése, egy semleges közvetít ő struktúra, és
tanácsadói, moderátori feladatok szükségessége felveti a küls ő tanácsadók esetleges
szerepét (Stamm 1998), annak ellenére, hogy korábban már említettük a küls ő ösz-
tönzéssel kapcsolatos fenntartásainkat. A MHAL esetében azért nem jött létre egy
ilyen külső monitoring szerep ű regionális ügynökség, mert fél ő volt, hogy nyomást
gyakorol a már létez ő hatóságokra, önkormányzatokra (Vonk 2000).
További problémát jelent a vidéki térségek, perifériák aggodalma, miszerint a vá-
rosok az ő rovásukra fejlesztik infrastruktúrájukat, gazdaságukat. A MHAL eseté-
ben ez a holland nemzeti és német tartományi területfejlesztési alapértékrendben
megmutatkozó különbségeket is visszatükrözte, hisz míg az el őbbi a városhálózati
fejlesztések során — a vidéki fejl ődést el ősegítő, pozitív externáliákkal kapcsolatos,
fent hivatkozott tervez ői vélemény ellenére — els ősorban a régió városi magterületeit
kívánta a középpontba helyezni, addig Észak-Rajna—Vesztfália a régió fejlesztése
alatt a városi és a vidéki területek fejlesztését értette. A szakmai nézeteltéréseken
felül azonban olyan „egyszerű" érvelések is nehezítik az együttm űködést, mint a
fejlesztési tervekben tapasztalható német vagy éppen holland túlsúllyal való fenye-
getés (Reis 1994). Úgy tűnik, hogy néha a hálózatépítés alapkritériuma, a kölcsönös
bizalom is hiányzik. A városhálózatok tevékenysége tehát egyenl őre igazolni látszik
egy másik, jól ismert sikerkritériumot a határon átnyúló együttm űködésben, a hosz-
szú távú szemlélet és a türelem fontosságát.
Összefoglalás
A networking — hálózatépítés, hálózatosodás — fogalma Európa-szerte olyan diva-
tos fogalom már, mint a szubszidiaritás vagy a partnerség. A merev keretekkel
rendelkez ő együttműködéseknél az egymást kiegészít ő forrásokkal jellemezhet ő
laza kapcsolatok rugalmasabbak, és nagyobb alkalmazkodóképességr ől tesznek
tanúbizonyságot. A munkaközösségek és workshopok szerepe jelent ős mind a poli-
tikai, mind a gazdasági hálózatok kezdeményezésében, hiszen céljuk dialógust
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 209
indítani a megszokott kereteken kívül (legyen az egy cég vagy önkormányzat),
melyek sokszor túl formálisnak és merevnek bizonyulnak.
Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hálózati stratégiának megvannak a gyengeségei,
ellentmondásai. Határozott célorientáció és szervezeti keret nélkül a túlságosan laza
hálózatok könnyen széteshetnek, arról nem is beszélve, hogy a közszféra szerepl őit
is érintő politikai hálózatok estében a legitimitás és demokratikus ellen őrzés egy-
előre nem alakult ki. Zárt, középkori jelleg ű, de egyben technokrata elitek formá-
lódhatnak. Így az együttm űködés fokozatos fejl ődésével, a partnerek közötti biza-
lom és érdekazonosság (közös problémák, feladatok) kialakulásával (a mederbe
terelés szándékával esetleg azzal párhuzamosan is) szükséges a formalizáltabb
keretek kialakítása. Nehéz megtalálni azonban azt az egyensúlyi pontot, amikor a
redundáns, laza kapcsolatok még a gyorsan változó környezethez való rugalmas
igazodást biztosítják, és nem mennek át hosszabb távon nehezen menedzselhet ő és
kezelhető , pénzügyileg pazarló kapcsolati opportunizmusba mennyiségi, vagy ép-
pen merev hierarchiákba min őségi szempontból.
A városhálózatok elvileg közvetíthetik a formalizáltabb keretek között érkez ő kül-
ső impulzusokat, ezzel segítve az informális helyi hálózatok dinamizmusának meg-
ő rzését. A két európai integrációs „mintalaborból" (EUREGIO, Euregio Maas-
Rhein) vázlatszerűen bemutatott hálózati kezdeményezések azonban még messze
vannak a beéréstől. Az első ránézésre rugalmas és alulról — a statikus és sokszor
merev eurégiós intézmények konkurenciájaként — építkez ő városhálózatok igazából
felülrő l kezdeményezettek és támogatottak, ráadásul eddig kevés eredményt mutat-
tak fel. A határon átnyúló funkcionális hálózatok azonban kétségtelenül szolgálják
az évtizedekig periférikus és hátrányos helyzet ű régiók fejlődését, ezek kialakulását
támogatni mind hatékonysági, mind igazságossági szempontból helyes és érdemes,
de fokozottabb figyelmet kellene szentelni az Interreg programok koordinációja
révén elérhet ő szinergikus hatásoknak.
Ugyanakkor, ha a határrégiókban a területi tervezésr ől a hálózatépítésre helyez ő-
dött a hangsúly, akkor az nem feltétlenül jelent pozitív fejleményt, ugyanis úgy
véljük, hogy nem egymást helyettesít ő fogalmakról van szó. A hálózatépítés a terü-
leti tervezésnek fontos eszköze. A hálózatépítés területi tervezés és koordináció
nélkül része lehet egy liberális gazdaságpolitikának, de egy felel ős és értékvezérelt
területi politikának nem. A területi tervezés és a fejlesztési koordináció ráadásul
egyre hangsúlyosabbá válik, különösen határon átnyúló és transznacionális jelleg-
gel, többnyire funkcionális problémák megoldása, szinergiák kiaknázása végett.
Ezen a területen a hálózatok funkcionális szempontból (infrastrukturális, városháló-
zatok) jelentő s szerepet játszanak, de nem a területi tervezés leváltásának jegyében,
hanem annak keretei között.
Jegyzetek
Meg kell jegyeznünk, hogy Rhodes a politikai hálózatokon egy általánosabb fogalmat ért, amelynek
többféle megnyilvánulási formája van a szerepl ők jellege, integrációja és a köztük lév ő forrásmegosz-
lás alapján. Ezek a típusok egy intervallumon helyezkednek el, melynek egyik végpontján az er ősen
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
210 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
integrált, közös értékeken alapuló és tartós politikai közösségek, a másikon laza, sokszerepl ős és bi-
zonytalan, csekély konszenzussal jellemezhet ő témahálózatok (issue networks) helyezkednek el. Köz-
benső típusok: szakmai, szakért ői hálózatok, irányítási szintek közötti (intergovernmental) hálózatok
és termel ői hálózatok (Börze( 1997; Thielemann 1998).
2
Német területfejlesztési Workshop Weimarban (2001). (http://www.zukunftsregionen.de/ergeb-
nisse/fachveranstaltung_Lhtm — 2002. február 11); Hannover EuroConference "Regional Governance"
(New modes of self-government in the EC) 2001. április.
3
Meg kell jegyeznünk persze, hogy arról sincs kialakult konszenzus, hogy a hálózatok valóban új irányí-
tási formát jelentenek-e. A tudósok egy része (pl. Williamson) szerint egy hibrid formáról van szó va-
lahol a két ellentétes végpont (piac, hierarchia) közötti szakaszon. Mások (így Powell) ugyanakkor egy
minőségileg teljesen elkülönül ő struktúra típust analizálnak, amelyet ugyan a másik két irányítási for-
ma jellemzőinek kombinációja határoz meg. Egy harmadik nézet (Benz) pedig a politikai hálózatok
hierarchiákat kiegészít ő jellegét hangsúlyozza a helyettesít ővel szemben (Börzel 1997).
4
A nagyvárosi területekr ől szóló törvény (Kaderwet — 1994) kötelez ő vé teszi az együttm ű ködést a hét
nagyváros körzetében (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht, Eindhoven-Helmond, Enschede-
Hengelo és Arnhem-Nijmegen) a szállítás és közlekedés, a területfejlesztés, az állami lakásügy és a
gazdaságfejlesztés területén. A Kaderwet keretszabályokat fogalmaz meg e körzetek m ű ködtetésére,
valamint meghatározza azokat a jogköröket, amelyeket az érintett települések önkormányzatai kötele-
sek a közös szervhez delegálni. A törvényben meghatározott feladatok mellett az önkormányzatok
megállapodhatnak bármilyen más területen történ ő együttm ű ködésről.
5
Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az állandó küzdelem a vízzel, a rendkívül magas néps ű rűséggel,
valamint a fejlettséggel járó beruházási, fejlesztési (lakásépítési, közlekedési-, zöld és barnamez ős
beruházási) nyomás és ennek féken tartása speciális státuszt kölcsönöz a holland területfejlesztésnek és
területrendezésnek, ami a hazai szakemberek számára is tanulságokkal szolgál.
Irodalom
Anderson, J. (1996) The shifting stage of politics: new medieval and post modern territorialities? —
Environment and Planning D, Society and Space. 2. 133-153. o.
Blatter, J.K.—Clement, N. (2000) Transborder Collaboration in Europe and North America. — Velde, M.
van der —Houtum, H. van (eds.) Borders, Regions and People. Pion, London. 85-104. o.
Börzel, T. (1997) What's So Special About Policy Networks? — An Exploration of the Concept and Its
Usefulness in Studying European Governance. — European Integration online Papers (EioP). 16.
http://eiop.or.at/eiop/texte/1997-016.htm 2002-08-27.
Capello, R. (1996) Industrial Enterprises and Economic Space: the Netwórk Paradigm. — European
Planning Studies. 4. 485-498. o.
Cooke, P.—Morgan, K. (1993) The network paradigm: new departures in corporate and regional
development. — Environment and Planning D, Society and Space. 5. 543-564. o.
Denters, B.—Schobben, R.—Veen, A. van der (1998) Governance of European border regions: a legal,
economic and political science approach with an application to the Dutch—German and the Dutch-
Belgian border. — Brunn, G.—Schmitt-Egner, P. (eds.) Grenzüberschreitende Zusammenarbeit in
Europa: Theorie — Empirie — Praxis. Baden-Baden. 135-161. o.
Eser, T. (1997) How do city networks contribute to regional development? — Danson, M. (ed.) Regional
Governance and Economic Development. Pion, London. 85-108. o.
Éger Gy. (2000) Regionalizmus, határok és kisebbségek Kelet-Közép-Európában. Osiris Kiadó, Budapest.
EUREGIO (2000) Operationelles Programm für die EUREGIO im Rahmen von Interreg IIIA. EUREGIO,
Gronau.
EUREGIO (2001) 6. Fortschrittsbericht. (31.12.2000). (EU-Gemeinschaftsinitiative INTERREG-II für
die EUREGIO. Förderung aus dem Europaischen Fonds für Regionalentwicklung EFRE Nr.
94/00/10/020). EUREGIO, Gronau.
European Commission (1999) ESDP — European Spatial Development Perspective: Towards a Bcdanced
and Sustainable Development of the Territory of the European Union. Office for Official Publications
of the European Communities, Luxembourg.
European Commission (2000) Communication front the Commission to the Member States, Interreg Ill.
Brussels, 28.4.00 C(2000) 1101 — EN.
Fürst, D. (1994) Regionalkonferenzen zwischen offenen Netzwerken und fester Institutionalisierung. —
Raumforschung und Raumordung. 3. 184-192. o.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 211
Geenhuizen, M. van —Knaap, B. van der—Nijkamp, P. (1996) Trans-border European Networking: Shifts
in Corporate Strategy? — European Planning Studies. 6.671-682. o.
Goppel, K. (1994) Vernetzung und Kooperation — das neue Leitziel der Landesplanung.
2.101-104. o. —Raumforschung dRaumordng.
Grabher, G. (1993) Rediscovering the social in the economics of interfirm relations. — Grabher, G. (ed.)
The embedded firm; on the socioeconomics of industrial networks. Routledge, London. 1-31. o.
Hamm, R. (1996) European Border Regions — Driving Force of European Integration? — European
Regional Science Association 36` h European Congress. ETH Zürich, Switzerland, 26-30. August.
Hansen, N. (1992) Competition Trust and Reciprocity in the Develpoment of Innovative Regional
Milieux. — Papers in Regional Science: The Journal of the RSAI. 71.95-105. o.
Hassink, R.—Dankbaar, B.—Corvers, F. (1995) Technology networking in border regions: case study of
the Euregion Maas-Rhein. — European Planning Studies. 3.63-83. o.
Hingel, A.J. (1993) The prime role of regional cooperation in European integration. — Cappellin, R.—
Batey, P.W.J. (eds.) Regional Networks, Border Regions and European Integration. Pion, London.
21-30. o.
Houtum, H. van (1998) The Development of Cross-Border Economic Relations. Center for Economic
Research, Tilburg University, Tilburg.
Houtum, H. van (2000) An Overview of European Geographical Research on Borders and Border
Regions. — Journal of Borderland Studies. 1.57-83. o.
Kamann, D.J.F. (1993) Bottlenecks, Barriers and Networks of Actors. — Ratti, R.—Reichman, S. (eds.)
Theory and Practice of Transborder Cooperation. Verlag Helbing & Lichtenbahn, Basel. 65-101. o.
Keller, S.—Stamm, T. (1997) Grenzen und Perspektiven von grenzübetschreitenden Stadtenetzwerken.
I. 14-23. o. —Raumforschung dRaumordn g.
Kickert, W.J.M.—Klijn, E-H.—Koppenjan, J.K.M. (1997) Introduction: A Management Perspective on
Policy Networks. — Kickert, E-H.—Koppenjan, J.K.M. (eds.) Managing Complex
Networks (Strategies for the Public Sector). Sage, London. 1-13. o.
Kovacs, E. (1999) Networks as open economic systems. — Society and Economy in Central and Eastern
Europe. 4.55-77. o.
Liberda, E. (1996) Regionalentwicklung in Grenzregionen: Eine Euregio als
Regionalentwicklungsstrategie? Das Beispiel der Inn—Salzach Euregio an der Bayerisch
oberosterreichischen Grenze. Münchener Geografische Hefte 74. Passavia Universitatsverlag, Passau.
Perkmann, M. (1997) The Politics of Regional Co-operation (New Regional Geo-economic Strategies
and the Building of Transnational Pseudo-territories) — "Regional Frontiers" EURRN Conference
Europa-Universitat Viadrina, Frankfurt/Oder, 20-23. September.
Perkmann, M. (1999) Building Governance Institutions Across European Borders. — Regional Studies. 7.
657-667. o.
Ratti, R. (1993) Spatial and Economic Effects of Frontiers: Overview of Traditional and New
Approaches and Theories of Border Area Development. — Ratti, R.—Reichman, S. (eds.) Theory and
Practice of Transborder Cooperation. Verlag Helbing & Lichtenbahn, Basel. 23-54. o.
Reis, H-E. (1994) Grenzüberschreitende Zusammenarbeit zwischen Deutschland, Belgien und den
Niederlanden. — Raumforschung und Raumordnung. 1.36-43. o.
Rhodes, R.A.W. (1997) Foreword. — Kickert, W.J.M.— Klijn, E-H. —Koppenjan, J.K.M. (eds.) Managing
Complex Networks (Strategies for the Public Sector), Sage, London. XI—XV.
Rodemann, M. (1997) Der Netzwerkansatz — Strategie grenzübergreifender Kooperation im deutsch-
polnischen Grenzraum (Praktikumsbericht). IRS Erkner.
Schwab, O. (1997) Euroregionen an der deutsch—polnischen Grenze — gefangen im Politik und
Verwaltungsnetz? — Raumforschung und Raumordnung. 1.4-13. o.
Scott, J. (1998) Planning cooperation and transboundary regionalism: implementing policies for
European border regions in the German—Polish context. — Environment and Planning C: Government
and Policy. 605-624. o.
Scott, J. (1999a) European and North American Contexts for Cross-border Regionalism. — Regional
Studies. 7.605-617. o.
Scott, J. (1999b) Comprehending Transboundary Regionalism: Developing an Analytical Domain for
Comparative Research. — RSA International Conference 1999: Regional Potentials in an Integrating
Europe". Bilbao, 18-21. September.
Scott, J. (2000) Euroregions, Governance and Transborder Cooperation within the EU. — Velde, M. van
der—Houtum, H. van (eds.) Borders, Regions and People. Pion, London. 104-115. o.
Selke, W. (1997) Grenzüberschreitende Zusammenarbeit aus der Sicht eines Mitgliedstaates:
Deutschland. — Vortrag auf dem Symposium „Umweltgerechte Entwicklung von Grenzregionen durch
kooperatives Handeln. IÖR, Dresden. 16-17. Oktober.
Novotny Gábor : Határon átnyúló városhálózatok:
Újabb intézményi divat az európai határon átnyúló együttműködésekben ?
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 191-212. p.
212 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s I
Soeters, J. (1993) Managing Euroregional Networks. - Organization Studies. 5. 639-656. o.
Spatial Vision Group (2000) A Spatial Vision for North-West Europe: Building Cooperation., National
Spatial Planning Agency, Ministry of Housing, Spatial Planning and the Environment, Hague.
Stamm, T. (1998) Sffidtenetze - Grenzen und Restriktionen eines planerischen Instruments. - Europlan. 4.
4-5. o.
Thielemann, E. (1998) Policy Networks and European Governance: The Europeanisation of Regional
Policy-Making in Germany. - Regional and Industrial Research Paper Series. 27.
http://www.eprc.strath.ac.uk/eprc/pdf_files/R27PolNet&EurGov.pdf 2002-09-04.
Vision Planet (2000) Strategies for Integrated Spatial Development of the Central European Danubian
and Adriatic Area. - Strategies for Integrated Spatial Development of the Central European Adriatic
and South-Eastern Euroepan Space - CADSES (Guidelines and policy proposals).
Vonk, P.M. (2000) Cross-border Co-operation in the MHAL area. - Persson, H-A.-Eriksson, I. (eds.)
Border Regions in Comparison. Hfften för Europastudier. Nr 2. 31-52. o. http://www2.student-
litteratur.se/europastudier/02.pdf 2002-09-03.
VROM (2001) Making space, sharing space. Fifth National Policy Document on Spatial Planning
2000/2020. Ministry of Housing, Spatial Planning and the Environment, Hague.
http://www2.minvrom.nl/docs/internationaal/vijfdenota_engels.pdf 2002-02-11.
Westlund, H. (1999) Density, distances and networks: Strategies for interregional cooperation with focus
on the Nordic counties, paper prepared for the workshop. - "Borders and Border Regions". Imatra,
Finland, 26-29. May.