Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 1: 185-212
VERSENYKÉPESSÉG
AGRÁRTÉRSÉGEK KOMPLEX FEJLESZTÉSE
(Complex Development of Agricultural Areas)
BUDAY-SÁNTHA ATTILA
Kulcsszavak:
agrártérség termőterület korszerű agrártermelés
A szerz ő tanulmányában az agrártérségek hagyományos funkciója, az élelmiszer és mez őgazdasági
(erdészeti) nyersanyagtermelése mellett bemutatja azokat a környezeti ártalmakkal túlterhelt világunk-
ban nélkülözhetetlen, tulajdonképpen „szolgáltatásnak' tekinthető szolgálatokat, amelyeket a természet,
az agrártérségek nyújtanak a társadalom számára. A „térgazdálkodás", „térfejlesztés" feladata, hogy
az önmagukban is értéket képvisel ő természeti funkciók valamint a társadalmi, gazdasági igényeket
kiszolgáló funkciók között egyensúlyt teremtve a fejlesztés során a megfogalmazott prioritások mellett
más potenciálok is érvényesülhessenek. Az agrártérségek fejl ődését is politikai, gazdasági, társadalmi,
természet- és környezetvédelmi szempontok, illetve érdekek befolyásolják, a fejlesztésnek, a térhasználat-
nak azonban mindenképpen a térség fentztartható fejl ődését kell szem el őtt tartania.
A komplex térségfejlesztés f őbb szempontjai és követelményei
Agrártérségnek tekintjük mindazokat a területeket, amelyeket természetes vizek
és összefüggő zöld felületek borítanak, így a fotoszintézis színterei, függetlenül
attól, hogy az adott térség gazdaságában a mez őgazdaság milyen súllyal szerepel.
Ezeket a területeket a statisztika term őterületként tartja nyilván. Kiterjedésének
meghatározása úgy történik, hogy az ország területéb ől levonásra kerülnek a telepü-
lések belterületei, valamint a beépített ipari és üdül őterületek és az infrastruktúra
(út, vasút) által elfoglalt térségek. 2001-ben az agrártérségek az ország területének
83,1%-át foglalták el. Az agrártérség hagyományos funkciója a társadalom élelmi-
szer és mez őgazdasági (erdészeti) nyersanyag-ellátása, de az urbánus és ipari terü-
letek súlyos szennyezettsége miatt ezek a területek biztosítják a természeti elemek
(leveg ő, talaj, víz, élővilág) fennmaradásának, megújulásának, valamint az urbánus
hatások által túlterhelt emberek rekreációjának feltételeit is. Az ún. agrártérségek
tehát több, egymáshoz szervesen kapcsolódó, összetartozó és a társadalom számára
nélkülözhetetlen, ennek ellenére kell ő szinten nem értékelt funkciót töltenek be.
Veszélyeztetésük els ősorban abból adódik, hogy a társadalomnak nyújtott szolgálta-
tásaik többnyire nem piaci jelleg űek, a társadalom azt ingyenes javakként élvezi, az
agrártérségeknek ezeket a szolgáltatásokat magában foglaló számlája a nemzetgaz-
dasági mérlegben nem jelenik meg. Ez azért is ellentmondásos, mert a térség által
nyújtott rejtett funkciók mellett — ide sorolhatjuk az ember által okozott szennyezé-
seknek a leveg őben, vízben, talajban, növényekben történ ő asszimilálását (nitrogén,
Buday-Sántha Attila : Agrártérségek komplex fejlesztése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
186 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
CO2, szerves anyagok), megkötését (por), pufferolását (talaj), életfontosságú ele-
mek kibocsátását (0 2) stb. — méreténél fogva ez a térség határozza meg az ország
egészéről kialakított képet, amely alapján egy társadalmat meg lehet és meg kell
ítélni, mint egy háztartást a lakásáról.
Nem javítja a helyzetet az, hogy jelenleg egyetlen természeti elem, a föld van ma-
gántulajdonban, mely így piaci áruként „működik", azonban csak egyetlen funkció-
ja, a mezőgazdasági és erdőgazdasági hozamai alapján, mintha a többi nem is
létezne (vízmeg őrző, szolgáltató, él ővilágot fenntartó, szennyezést megköt ő funk-
ciók). A mezőgazdaság, a mezőgazdasági termelés gazdasági-társadalmi leértékel ő-
dése ezért maga után vonja a föld, a talaj piaci értékvesztését, leértékel ődését is.
Ebből adódik, hogy az agrártérség a más irányú társadalmi igények kielégítésére
szabad térként jelenik meg, ahol sok esetben még a társadalom számára veszélyes
anyagok, tevékenységek elhelyezése sem ütközik korlátokba, a társadalom etikai
érzékét az nem sérti. Emiatt a települések, az ipar és infrastruktúra fejlesztésének, a
hulladékok elhelyezésének, új nyersanyagkészletek feltárásának, üdül őtelepek ki-
alakításának a lehet őségét látja abban, hiszen úgymond a terület társadalmi értéke a
jelenlegi használati mód mellett nem jelent ős. A környezeti ártalmakkal túlterhelt
világunkban, a 21. században, egy társadalom számára az egyik legnagyobb értéket
valójában a rendelkezésére álló természetes, vagy természet közeli tér nagysága és
állapota jelenti. Ebb ől adódik, hogy annak meg őrzése, erőforrásainak pontos isme-
rete és az azzal való tudatos gazdálkodás alapvet ő társadalmi érdek.
Egy tér mindig többfunkciós, így a gazdálkodás során egyszerre kell az önmaguk-
ban értéket képvisel ő természeti funkciók, valamint a társadalmi, gazdasági igénye-
ket kiszolgáló funkciók között egyensúlyt teremteni. A feladat valójában nem köny-
nyű, sőt rendkívül nehéz, mert minden igény kielégítése, az azt szolgáló funkciók
el őtérbe helyezése más funkciók érvényesülését korlátozza, gátolja. Másképpen
fogalmazva minden térség egy meghatározott természeti, társadalmi, gazdasági
potenciál-együttessel rendelkezik, és minden potenciál kihasználása bizonyos mér-
tékben a többi potenciál csökkenésével jár. A lakótelepek kiterjesztése például
nemcsak a természeti potenciál csökkenését okozza, de egyidej űleg kizár bizonyos
ipari és infrastrukturális fejlesztéséket is, miközben másokat kifejezetten vonz. A
„térgazdálkodás", „térfejlesztés" feladata, hogy a különböző funkciók között
egyensúlyt teremtve bizonyos fejlesztési prioritásokat úgy fogalmazzon meg, hogy
az ne zárja ki más potenciálok érvényesülését. És főleg ne járjon egy cél megvalósí-
tása érdekében a térségi potenciál általános csökkenésével, mint azt számtalan ipari,
bányászati, nehézipari célra igénybevett területen tapasztalni lehet. A természeti
potenciál az, amelyre minden más potenciál, társadalmi igény épül. Így szinte min-
den más irányú fejlesztés annak a korlátozásával jár. Ezért e téren van szükség a
legnagyobb körültekintésre és legtöbb kompromisszumra, mert ezen a téren a legki-
sebb az ellenállás, a társadalom jelenlegi fejlettségi szintjén a természeti elemeknek
nincs, vagy csak nagyon korlátozott, áttételes az „értékvédelme".
Minden társadalomnak alapvető, hosszú távú érdeke, hogy a rendelkezésére álló
tér természeti funkciói mind tökéletesebben érvényesüljenek, tehát minél jobb le-
Buday-Sántha Attila : Agrártérségek komplex fejlesztése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 187
gyen a területek vízmeg őrző és víztisztító, vízszolgáltató, légtisztító, mikroklíma
szabályozó képessége, talajainak term őképessége és él ővilágának gazdagsága,
biodiverzitása. A „természetkövet ő" irányzat képvisel ői szerint ez a célkitűzés
akkor teljesül a legnagyobb mértékben, ha minél több területet vonunk ki az emberi
beavatkozás alól. Ez a feltétel a Föld azon térségeiben, ahol még magas a természe-
tes vagy természet-közeli ökoszisztémák aránya és kicsi a néps űrűség, igaz lehet, de
már nem igaz ott, ahol magas a néps űrű ség, és a tájat több évszázadon vagy évezre-
den keresztül már emberi munka formálta. Nem lehet igaz egyrészt azért, mert a
Föld legnagyobb részén a környezet fejlesztése már nem lehet független az ott él ő
emberektő l, azok gazdasági, társadalmi tevékenységét ől, másrészt pedig azért, mert
az adott térségnek a természetvédelmi követelményeket egyoldalúan el őtérbe he-
lyező fejlesztése esetén sem egy valamikori, ősi állapot visszaállítása a cél, hanem
az emberi beavatkozás hatására kialakult — a korábbitól lényegesen eltér ő — termé-
szet-közeli, illetve félkultúr ökoszisztémák védelme, azok sajátos faji, tájképi érté-
keinek megő rzése. Ezek viszont nem stabil ökoszisztémák, emberi beavatkozás
nélkül folyamatosan átalakulnak, és ezáltal a jelenlegi értéküket elveszítik. Ezekben
a térségekben nincs olyan terület, amely a jelenlegi formáját nem emberi beavatko-
zás hatására nyerte el, vagy azért, mert a használók bizonyos célból azt fontosnak
tartották, illetve azért, mert azt elhanyagolták. Egy terület tehát azért gyep, erd ő
vagy mocsár, mert a terület használói úgy akarták, és ha így egy sajátos természeti
érték jött létre, annak fenntartása is csak úgy képzelhet ő el, ha a gyepet kaszálják,
illetve legeltetik, a mocsarakat id ő nként kikotorják, vízellátását biztosítják, mert
csak így biztosítható, hogy a természetes szukcessziós folyamatok ne érvényesülje-
nek, és a természeti adottságok alapján az erd ő-övezetekben lév ő gyepek be ne
erdősüljének, és a mocsarak helyét se égeres erd ők foglalják el.
Az agrártérségek fejl ő dését is politikai, gazdasági, társadalmi, környezet- és ter-
mészetvédelmi szempontok befolyásolják. A több tényez ő, érdek ütközése követ-
keztében egy térség fenntartható fejl ő dése csak akkor biztosítható, ha a döntéseket
— a terület adottságainak pontos ismeretében hozzák meg;
— a fejlesztési célokat és azok megvalósulásához szükséges eszközöket a több
tényez ő együttes figyelembevételével, komplexen határozzák meg;
— a fejlesztési feladatok megfogalmazása során a hosszú távú társadalmi érdekek
érvényesülnek a rövid távú egyéni, illetve csoportérdekekkel szemben;
— a fejlesztési koncepciókat jöv őorientáltan, a jöv őbeni társadalmi igények, ter-
melési feltételek figyelembevételével készítik el.
Az agrártérségek fejlesztésében napjainkig nem sikerült ezt a komplexitást meg-
valósítani, és ezért a fejlesztések is nem várt káros mellékhatásokkal jártak. Ha-
zánkban az elmúlt évtized alapvet ő, a térség sorsát befolyásoló politikai döntése a
közösségi földtulajdoni formák felszámolása és a földek privatizálása volt. A döntés
következménye: nagy tulajdonosi tömeg megjelenése, kis birtok és parcella méretek
kialakulása, valamint a meglév ő eszközállomány jelentős részének az elvesztése. A
változás nem várt — bár el őre látható — káros következménye az, hogy a kell ő tőké-
vel és piaci kapcsolatokkal, valamint megfelel ő szakértelemmel nem rendelkez ő,
Buday-Sántha Attila : Agrártérségek komplex fejlesztése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
188 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
gazdaságilag versenyképtelen kisgazdaságok termelési színvonala alacsony, termé- •
keik minő sége, élelmezés-egészségügyi megbízhatósága bizonytalan. A kis gazda-
sági méretük, az alacsony jövedelmez őségük nem teszi lehetővé, hogy hatékony
technológiai megoldásokat alkalmazzanak. A termelés alacsony jövedelmez ősége
leértékeli a földet, eltereli a figyelmet a földvédelemr ől, így annak leromlása (táp-
anyaghiány, elsavanyodás, erózió, defláció) folyamatossá vált. A területek mez ő-
gazdasági funkciójának leértékel ő dése megnöveli a földkínálatot, és a földek más
célra történ ő igénybevételének a lehet őségét, és ez a természeti potenciál csökkené-
sével jár. Igaz, hogy a földek értékvesztése megkönnyíti a természetvédelmi terüle-
tek extenzív kiterjesztését is, de ezek a fenntartásukhoz szükséges pénzeszközök
hiányában kedvez őtlenül átalakulnak, leromlanak.
Valójában minden egyoldalú döntés hasonló láncreakciót indít el, melynek a kö-
vetkezményei kezdetben nehezen mérhet ők fel, és csak az utólag jelentkez ő károk
utalnak a hibákra. Azokat csak egy komplex, tervszer ű fejlesztés el őzheti meg. A
területfejlesztés középpontjában az embernek, a társadalom hosszú távú érdekeinek
kell állnia. Ez nincs ellentmondásban a természet védelmével, mert a társadalom
érdeke, hogy a természeti erő forrásokat, a természeti értékeket meg őrizze úgy, hogy
egyidej ű leg kielégíti más irányú igényeit is. Ebben az esetben az egyidej űség, a
komplexitás a fontos.
Az agrártérségek hasznosítása
Ha abból indulunk ki, hogy a természeti elemek önmagukban értéket képviselnek,
akkor a legfontosabb feladat a természeti elemek érvényesülését, megújulását jelen-
tő agrártérségek, ún. term ő területek csökkenésének megakadályozása, mérséklése.
Mivel azonban a társadalom mű ködéséhez (települések, utak, szolgáltatások fejlesz-
tése) ezekre a területekre is szükség van, nagyon lényeges, hogy a kivont terület
minél kisebb legyen és minél kisebb környezeti potenciállal rendelkez ő területre
terjedjen ki, az lehet őleg ne károsítson ökológiai és mez őgazdasági szempontból
fontos él őhelyeket, term őterületeket. Nagyon fontos, hogy a települések fejlesztése
első sorban a beépített területek rehabilitációjával menjen végbe, és ne eredményez-
ze a városok túlzott szétterülését, mert az — a természeti potenciál csökkenésével
egyidej ű leg — a gépkocsiforgalom növelésével tovább fokozza a városlakók káros
környezeti terhelését (zaj, légszennyezés, rezgés) is.
További vitatott kérdés a meg ő rzött agrártérségek további használata. Akörül
nincs vita, hogy a kiemelt természeti értéket képez ő, ún. magterületeknek és azok
puffer területeinek legf őbb funkciója a természeti értékek meg őrzése, védelme. Ez
sem könnyű feladat, mert gyakran a védett ökoszisztémák (pl. gyepek) is bizonyos
használat (legeltetés, kaszálás) mellett tarthatók fenn, miközben a versenyképes
gazdálkodás feltételei — a termelés korlátozása miatt — nem alakíthatók ki. Ezért a
természetvédelem hatékonyságát nagymértékben befolyásolja az, hogy a korlátozá-
sok által okozott gazdasági hátrányokat a különböz ő támogatások ellensúlyozni
Buday-Sántha Attila : Agrártérségek komplex fejlesztése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Versenyképesség 189
tudják-e, illetve az itt mellékfunkció keretében el őállított, sajátos min őségű termé-
kek piacra vitelét hogyan tudják megszervezni.
A területek többségének használati módját a területek talajainak term őképessége,
mikroklímája és a környezetvédelem szempontjai döntik el. A mez őgazdaság gaz-
dasági tevékenység, amelynél a hozamoknak piaci viszonyok között kell biztosíta-
nia a befektetett jelent ős nagyságú tő ke megtérülését és egyben a továbbfejlesztés
feltételeit. Ez csak akkor teremthet ő meg, ha magas hozamok mellett, jó min őségű
és az élelmezés-egészségügyi feltételeket kielégít ő termékeket sikerül el őállítani.
Viszonyaink között sz őlő - és gyümölcstermesztést, valamint szántóföldi m űvelést
ezért csak a jobb adottságú területeken szabad folytatni. Erre a bizonytalan hoza-
mok miatt nem alkalmasak a mélyen fekv ő, vizeny ős, valamint erősen lejtős és a
száraz, homokos, vagy pedig sekély term őrétegű területek. Ezek gyepként még
kérődző állatokkal, kisebb ráfordítással, esetenként akár minimális ráfordítással,
extenzív módon is hasznosíthatók, de akkor rendkívül kicsi, és a legel őállatok gaz-
dasági pozíciójától függ ő en nagyon bizonytalan a jövedelem, és alacsony a terüle-
tek eltartóképessége. A gyepek gazdasági hasznosítása csak akkor jöhet szóba, ha
olyan területi méretet érnek el, amely már lehet ővé teszi egy nagyobb állatállomány
tartását. Viszonyaink között a területhasználatnak ezt a módját és annak sikerét
alapvetően befolyásolja az, hogy a termel ők a termelési kockázat mérséklésére
milyen támogatásra számíthatnak. Annak hiányában a piacok telítettsége és a rend-
kívül éles verseny azt eredményezi, hogy a gyengébb min őségű, költségesebben
' művelhető területeken fel kell hagyni a mez őgazdasági műveléssel. Kisebb, vízzel
ellátott területeken elképzelhet ő , hogy többcélú víztározókat, halastavakat létesítse-
nek, de a felszabaduló területek célszer ű hasznosítási módja els ősorban azok beer-
dősítése lehet. A mez őgazdasági területek feladása Magyarországon már hosszú
ideje olyan gyors ütem ű, hogy azzal az erdősítés nem tud lépést tartani, ahhoz éven-
te 20-25 000 ha erdő telepítésére lenne szükség. Jelenleg az elmaradt erd ősítések
miatt 0,5 millió ha szántó-, sz őlő -, kert- és kb. 0,5-0,6 millió ha gyepterület áll
használaton kívül. Ez azért kedvez ő tlen, mert a kultúrtáj képét rontja, az elszaporo-
dó gyomok pollenje már népbetegséget okoz, és az elhagyott területeken rendsze-
rint gyenge min őségű akácosok jönnek létre, ami nem kívánatos. Ezért ezeknek a
területeknek a beerd ősítésére van szükség őshonos fafajok felhasználásával, a
gyengébb min őségű homoktalajokat pedig akáccal, feny ővel kell megkötni. Ma már
egyre inkább különválik a 60-120 éves vágásfordulójú erd ők telepítése, amelyek-
ben több szintű erdei ökoszisztémák alakulnak ki, a 15-25 éves vágásfordulójú,
kimondottan fatermelés céljára létrehozott nemesnyár és akác ültetvényekt ől, ame-
lyek azonban jelent ő s környezet- és természetvédelmi feladatot (erózió és defláció
elleni védelem, él őhely stb.) is betöltenek.
Korunk jellemz ője, hogy miközben n ő a természetvédelmi oltalomban részesített
területek aránya, a továbbiakban nem elsősorban a természetvédelmi területek
extenzív kib ővítésére lenne szükség, hanem az agrártérségek egészének, az alkalma-
zott technológiáknak a környezetkímél ő módon történ ő fejlesztésére. Ez a táj eseté-
ben azt jelenti, hogy azt kell ően tagolják a mezőgazdasági területek, erd ősávok,
Buday-Sántha Attila : Agrártérségek komplex fejlesztése.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 185-190. p.
190 Versenyképesség TÉT XVII. évf. 2003 s 1
erdőfoltok és erd ők, változatos él őhelyet biztosítva az él őlényeknek, és egyben
megfelel ő védelmet teremtve a szél és a víz talajpusztító hatása ellen. A csökken ő
arányú, mez őgazdaságilag hasznosított területek viszont úgy vannak kialakítva,
hogy azokon a korszerű agrotechnikai megoldásokat alkalmazni tudják, mert ezáltal
lehet a legkisebb anyag- és energiafelhasználással és környezeti terheléssel piacké-
pes termelést folytatni.
Súlyos tévedés az, amikor a környezetkímél ő gazdálkodást valami primitív gaz-
dálkodási formaként képzelik el. A korszerű agrártermelésnek a nagy szakértelem-
mel, magas m űszaki színvonalon folyó, a helyi adottságokhoz illeszked ő, a gazda-
sági (piaci) humán- és állategészségügyi, higiéniai, környezet- és természetvédelmi,
valamint az állatvédelmi követelményeknek megfelel ő, a szántóföldtől, illetve az
istállótól a fogyasztó asztaláig minden szakaszában ellen őrzött min őségi tömegter-
melést tekintjük. Ami korunkban új, az az, hogy a min őség és tömeg nem ellentéte
egymásnak, hanem feltételezi egymást, mert az élelmiszernek, mint bizalmi cikknek
a termelése során fellép ő sokrétű követelményrendszernek, nem kevésbé a piacra
jutásnak a magas költségeit csak egy megfelel ő árutömeg viseli el. A korszer ű ag-
rártermelésnek két irányzata van: az integrált és a biotermesztés. Az integrált ter-
melés alapvetően profitorientált, piacközpontú termelési irány, amely az iparszer ű,
a hagyományos és a biotermesztés egyes elemeinek célszer ű integrálásával árban
versenyképes, garantált min őségű termékek el őállítására törekszik. Ezzel szemben a
biotermesztés els ősorban természetes anyagokra és természeti folyamatokra tá-
maszkodó, a környezetvédelmi követelményekre kiemelt figyelmet fordító, sajátos
min őségű termékek el őállítására törekv ő termelési irányt jelent, azok számára, akik
a magasabb termelési költséget a magasabb árakban meg tudják, és hajlandók is
megfizetni. Mindkett ő történhet extenzív és intenzív módon és mindkett ő esetében
a nagyobb termelési koncentráció piaci el őnyt jelent, tehát egyik sem csak kisüzemi
vagy nagyüzemi termelési forma. Középtávon a korszer ű integrált és biotermesztés
aránya 90:10% körül alakulhat. Ezek a környezetkímél ő termelési irányok már
komoly figyelmet fordítanak a környezet- és természetvédelmi követelményekre, a
táj ápoltságára, biomassza energia-termelésre és a rekreációt biztosító falusi turiz-
mus feltételeinek a megteremtésére is.
Irodalom
Buday-Sántha A. (2001) Agrárpolitika — vidékpolitika. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Buday-Sántha A. (2002) Környezetgazdálkodás. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Csete L.—Harnos Zs.—Láng J. (1983) A magyar mez őgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón.
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Enyedi Gy. (1983) Földrajz és társadalom. Magvető Könyvkiadó, Budapest.
Gadó Gy.P. (szerk.) (2000) A természet romlása, a romlás természete Magyarországon. Föld Napja
Alapítvány, Budapest.
Magyar Statisztikai Zsebkönyv 2001. (2002) KSH, Budapest.