Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
Tér és Társadalom XVII. évf. 2003 s 1: 59-129
GYORS TÉNYKÉP
TERÜLETI EGYENSÚLYI VISZONYOK VIZSGÁ-
LATA HÁROM KISTÉRSÉG PÉLDÁJÁN'
(Research of Spatial Balances in Case of Three Small Regions)
BARTKE ISTVÁN — CZIRA TAMÁS — VIDÉKI IMRE —
VOLTER EDINA
Kulcsszavak:
kistérség munkaer ő-vonzáskörzet horizontális egyensúly vertikális egyensúly
A szerz ők három kistérség helyzetének elemzésével kísérletet tesznek a területi egyensúlyi viszonyoknak —
a korábbiaktól részben eltérő szemlélet ű — vizsgálatára, a hangsúlyt a vertikális elemzési irány kiemelé-
sére fektetve. Bizonyítani kívánják, hogy a vertikális egyensúlyi viszonyok feltárása és elemzése gazda-
gíthatja a fejlesztési célok meghatározásának kutatási hátterét. Törekszenek mind a horizontális, mínd a
vertikális irány vizsgálatára, súlyt az utóbbira, valamint a kettő kombinálására helyezve.
Bevezetés, el őzmények
A kistérség fogalmának definiálása, vizsgálati céljának meghatározása el őtt indo-
kolt, hosszabb idő távlatra visszatekintve, egy pillantást vetni a jelenlegi tartalomnak
többé-kevésbé megfelel ő előzményekre, a mai kistérségekkel nagyságrendileg azo-
nos térbeni képződményekre. Ennek révén világossá válik, hogy a jelenlegi — mind
tartalomban, mind pedig kiterjedésben — fejl ődő kistérség, mint kategória, várható-
an olyan végállapotba „fut be", amelyben alkalmas lesz a történelmileg tartósnak
bizonyuló funkció, nevezetesen a területi társadalmi-gazdasági irányítás egyfajta
(alsó) középszintű feladatköre korszerű társadalmi követelményeknek megfelel ő
betöltésére.
A visszapillantást a járásokkal kell kezdenünk, amelyek a 15. század és 1984 kö-
zött változó tartalmú (területi) irányítási szerepkörrel rendelkeztek, mint alsó kö-
zépszintű egységek, a települések és a megye között. Az irányításban játszott szere-
pük 1971 után fokozatosan csökkent, majd annak megsz űnése után a keletkezett űrt
az államigazgatás kevéssé tartós, átmeneti megoldásokkal töltötte ki. A megoldási
kísérletek abból a — minden szakember számára triviálisnak tetsz ő — tényből indul-
tak ki, hogy a városok a bennük megtelepedett bizonyos (középfokú) intézmények,
szervezetek m ű ködése miatt funkciótöbblettel rendelkeznek, ami a városok körül
vonzáskörzetet generál. Erre a már jóval korábbi felismerésre alapozták a „város-
környéki" igazgatási szervezetet, amely jelent ősen enyhítette, s őt lényegileg meg-
szüntette a települések adminisztratív függését ezen a szinten. Az 1984. évi köz-
igazgatási reform fokozta a területi irányítás bizonytalanságát, ugyanakkor utat
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
60 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
nyitott a települések öntevékeny szervez ődése el őtt; megn őtt a „távolság" a megye
és a települések között. A kistérségi szervez ődések lényegében az 1980-as évek
második felétől jelentek meg (Szörényiné Kukorelli 1997); a középszint ű irányítás-
nak a települések által érzékelt hiányosságait pótolandó, változatos tartalommal,
területi kiterjedésben, id őtávra és hatáskörrel.
A területi irányítás újabb, gyökeres reformja a helyi önkormányzatokról szóló,
1990. évi LXV. törvényben öltött testet. A törvény a települési önállóság abszoluti-
zálásával, az irányítási középszint lényegi kiiktatásával, különösen a megyei sze-
repkörök degradálásával ellentmond az objektív térségi folyamatoknak, az irányítá-
si rendszert szembeállítja azokkal. A törvény készít őinek politikai célzatossága
aligha tagadható, a rendszerváltó elit — a települések és a megyék kompetenciájának
egy szintre hozásával — saját társadalmi bázisát kívánta er ősíteni. E politikai törek-
vést tehát szakmai dilettantizmus kísérte, jelent ős gazdasági veszteségeket vonva
maga után. A kialakult helyzet újabb lökést adott a települések társulási hajlamá-
nak, sőt ezt különböz ő eszközökkel a végrehajtó hatalom is támogatta. Ezzel együtt
azonban a folyamat kedvez őtlen vonásai is felerő södtek, mint az esetlegesség, a
tartalmi és nagyságrendi eltérések stb. A helyzet ellentmondásosságának megszün-
tetésére, egyúttal az (alsó) középszint ű irányítás átfogó kereteinek a körvonalazásá-
ra a Központi Statisztikai Hivatal létrehozta a statisztikai kistérségek rendszerét.
Egy meghatározás szerint: „A statisztikai kistérségi rendszer a lakosság alap- és
középfokú ellátásának kapcsolatrendszerét kifejez ő vonzáskörzet, az együtt él ő, az
egymásra utalt települések területi egysége." (Faluvégi 2001, 302) Elengedhetetle-
nül szükséges volt a rendszerbe szervezett, jelenleg kistérségnek nevezett „objek-
tív" területi formáció (középfokú vonzáskörzet, városkörzet stb.) „újrafelfedezése",
mivel a politika, amely pedig korábban évszázadokon, újabban évtizedeken keresz-
tül alkalmazta a kategóriát, jó 10 évvel ezel őtt elfelejtette azt.
A „kistérségi" gondolat az 1990-es évekt ől erősödő mértékben jelen van a regio-
nális szakirodalomban. A témakörrel foglalkozó neves szakemberek egy-egy rész-
kérdéssel kapcsolatban eltér ő álláspontot képviselhetnek. Erre alapot ad a kistérségi
kezdeményezés gyakorlatban tapasztalható sokszín űsége. A kevésbé tartós, rövid
távú, céljukban, eszközeikben eltér ő szervező dések, korlátozottan bár, bizonyos
szerepet kaphatnak a területfejlesztés egy-egy részfeladatának a megoldásában,
illetve az id ő leges, egy-egy célra irányuló társulások is hasznosak lehetnek az azok-
ban részt vev ő települések számára. Ugyanakkor az együttm űködésben rejl ő tarta-
lékok tartós társulás és több közös cél egyidej ű kitűzése esetén jobban kihasználha-
tók. Az örvendetesen gyarapodó kistérségi kutatások egy része irányítási szemléle-
tű , vagyis ebben látja a társulások értelmét. Lényeges eltérések lehetnek abban,
hogy milyen módon illeszkedhetnek azok az irányítási rendszerbe; ez a tevékenysé-
gük milyen térségi körre terjedjen ki stb.
Az erre vonatkozó elgondolások egyik oldalról a közigazgatási szervezetrendszer-
tő l való távolmaradást, más oldalról az abba való szerves beépülést tartják követen-
dő megoldásnak. Ami az els őt illeti: a kistérség szervezete a civil szervez ődés min-
tájára, cégbejegyzés alapján, nonprofit szervezetként m űködnék. Tevékenységének
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 61
célja: fejlesztési stratégia megalkotása, az er őforrások aktivizálása és koordinálása,
illetve az érdekvédelem lenne. A finanszírozást tekintve elkülönülnének a koordi-
nációból, az érdekvédelemb ől, az információrendszer m űködtetéséb ől adódó felada-
tok a térségfejlesztési projektek megvalósításától (G. Fekete 1994). A másik meg-
oldás: bizonyos előkészítő munkálatok után lehetséges „kibontakoztatni a városkör-
nyéki, kistérségi önkormányzati-államigazgatási rendszert" (Kara 2001, 298). A
hivatkozott álláspont szerint a városkörnyéki rendszer megszilárdulása után az
képes lesz alapvet ő en befolyásolni a megyei területi beosztást, illetve eldönteni a
megye-régió kérdést. Mindenesetre jogos megállapítás: „el kellene végre dönteni,
hogy milyen szerepet akarunk betöltetni a kistérségekkel..." (Szörényiné Kukorelli
2001, 82).
Ma még eléggé nyitott kérdés, hogy a kistérség illeszkedni fog-e a területi irányí-
tás (ezen belül a területi közigazgatás) rendszerébe, és ha igen, hogyan. A kutatási
eredmények jelent ő s része azonban kisebb-nagyobb határozottsággal a szerves
beépülés (illetve mint a rendszerbe illeszked ő alsó-középszint létesítése) mellett
képvisel fontos érvet. A kistérségi rendszer tényleges fejl ődése is ebbe az irányba
mutat. A Központi Statisztikai Hivatal 1993-ban 138 statisztikai kistérséget alakított
ki. A területfejlesztésről és -rendezésrő l szóló 1996. évi XXI. törvény legalizált
jogi, szervezeti formát adott a korábbi kistérségi szervez ődéseknek („területfejlesz-
tési önkormányzati társulás"). A kistérségi beosztást a KSH — egyeztetve az érintett
helyi önkormányzatokkal és más szervezetekkel — 1997-ben módosította; a rendszer
jelenleg 150 kistérséget foglal magába (Faluvégi 2001). A felülvizsgálat során
nemcsak a területfejlesztési társulások közeledtek a statisztikai kistérségekhez,
hanem mód volt ez utóbbíakat is — indokolt esetben — a meglév ő társulásokhoz igazí-
tani (Faluvégi 2001). Az intézményesülés folyamatának megnyilvánulása, hogy jelen-
leg a kistérség részben kihelyezett államhatalmi, -igazgatási, szolgáltatási funkciók
színtere; megfigyelhet ő a „menedzser" típusú tevékenységek (okmányirodák, biztosí-
tók fiókirodái stb.) statisztikai kistérségeket követ ő szervezése (Faluvégi 2001).
A kistérségi nagyságrend ű területi integrációk regionális irányításban való alkal-
mazásának el ő zményeit, továbbá a kistérségkutatás néhány jelent ős eredményét
azért tekintettük át, hogy — a várható igények oldaláról — megalapozzuk törekvé-
sünket a kistérségi szintű (területi) irányítás egyes módszereinek kutatására. A ta-
pasztalatok igazolják, hogy a kistérség (és a történelem folyamán alkalmazott többi
azonos nagyságrend ű térségi kategória) olyan rendszer, amelynek léte jól körvona-
lazható reálfolyamatokban (kapcsolatrendszerben) ölt testet, emellett azonban sza-
bályozási folyamatokkal (funkcióval) is felruházható. A tárgyalt térségi kategória
történelmi létének zömében rendelkezett ez utóbbiakkal (is); a területi egységet
(integrációt) az utóbbi 15-20 évben azonban megfosztották szabályozási folyamata-
itól. Az alulról megindult újraszervez ő dés is bizonyítja, hogy a területi irányítás
ezen a szinten is nehezen nélkülözhet ő . A szabályozási folyamatok lehetnek alkal-
miak (rövid távon érvényesül ők, kevés tényez őre kiterjedők) vagy átfogóak (hosszú
távon érvényesek, minden jelent ős kistérségi szintű reálfolyamatra hatóak). A tar-
tós, átfogó szabályozás feltétele a kistérség intézményesülése (Szörényiné Kukorelli
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
62 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
2000); a jelenlegi fejl ődés ebbe az irányba mutat, ami fogadókészséget jelenthet az
irányítás módszertanát megalapozó kutatások számára is.
A vizsgálat célja és modellje
Mindenekelőtt a területi (regionális) egyensúly fogalmát kell definiálnunk. A terü-
leti egyensúlyi növekedés — klasszikus értelmezés szerint — közgazdasági kategória.
Akkor valósul meg, ha a gazdaságilag kevésbé fejlett területek (kistérségek, régiók
stb.) gyorsabb ütemben növekszenek, mint a fejlettebbek (illetve az átlag); ennek
következtében területi (gazdasági) közelítési (kiegyenlít ődési) folyamat tapasztalha-
tó, természetszerűleg a gazdasági fejlettségi színvonal tekintetében. A területi
egyensúlyi növekedés tehát a gazdasági szerkezet meghatározott tényez őcsoportjai-
ra alapozódik, és azok horizontális különbségeit befolyásolja. E kategóriából leve-
zethető a horizontális egyensúly fogalma, amely a gazdaságiakon kívül más ténye-
zőkre is kiterjeszthet ő, és leegyszerűsítve a vizsgált tényez ők (tényez őcsoportok)
területi egységek közötti relatív különbségeire koncentrál. A vázolt egyensúlyi
növekedés el őmozdítása nemzetközileg a legáltalánosabb területfejlesztési prefe-
renciák közé tartozik.
Nem kevésbé fontos azonban a vertikális egyensúly kategóriája sem, amely a terü-
leti szerkezet tényez őinek viszonyát az el őbbitől eltérő szemléletben értelmezi. Ez a
közelítés abból indul ki, hogy valamely területi egységen (kistérségen, régión stb.)
belül, illetve annak különböz ő pontjain az eltérő eredetű és tartalmú szerkezeti
tényezők mennyiségileg meghatározzák egymást; ennek megfelel ően jöhetnek létre
lokálisan működő, harmonikus társadalmi-gazdasági rendszerek. Az említett meny-
nyiségi viszonyok, mint vertikális egyensúlyi követelmények természetesen id őről-
időre átalakulnak a társadalmi-technikai modernizáció folyamatában. A vertikális
területi egyensúly vizsgálata kiterjed — az anyagi szférában — a természeti, a m űvi
környezet, továbbá a társadalom és a gazdaság tényez ői közötti lokális és térségi
kölcsönhatásokra, az életmódra, és a nem anyagi tényez őcsoportok közül az érték-
rendre és az eszmerendszerre. A társadalmi-gazdasági élet helyi és térségi viszonya-
it ugyanis a jelzett anyagi tényez ők mellett a nem anyagiak is meghatározzák; így a
vertikális egyensúlyi viszonyokat hét tényez őcsoport lokális kölcsönhatásaként
definiáljuk (természeti környezet — m űvi környezet — társadalom — gazdaság —
életmód — értékrend — ideológia) (Bartke 2001). A területfejlesztési politikák a
vertikális egyensúlyi viszonyokat, illetve az ilyen egyensúlyhiányokat nem veszik
kellő határozottsággal figyelembe, ami a területi szerkezet gyakori torzulásához
vezetett és vezet.
Három kistérség példáján kísérletet teszünk a területi egyensúlyi viszonyoknak a
korábbiaktól részben eltér ő szemléletű vizsgálatára, a hangsúlyt a vertikális elemzé-
si irány kiemelésére fektetve. Ez nem azt jelenti, hogy több tényez őt vonunk be a
vizsgálatba, hanem azt, hogy az eddigiekhez képest új szempontból is megközelít-
jük az összefüggéseket. Bizonyítani kívánjuk, hogy a vertikális egyensúlyi viszo-
nyok feltárása és elemzése gazdagíthatja a fejlesztési célok meghatározásának kuta-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 63
tási hátterét. Munkánkban tehát törekedtünk mind a horizontális, mind a vertikális
irány vizsgálatára; a súlyt az utóbbira, valamint a kett ő kombinálására helyezve.
Néhány tartalmi, módszertani kérdés
Kistérségekre kiterjed ő vizsgálat esetében a társadalmi-gazdasági helyzetet (álla-
potot) jellemző mutatószámok az adott kistérséghez tartozó településekre külön-
külön, valamint a kistérség egészére, összefoglalóan állhatnak rendelkezésre. A
települési és a kistérségi szint ű , azonos tartalmú mutatószámok között az
aggregáltság eltérő foka csak formai különbség. Ennél fontosabb, illetve érdemle-
ges differencia a mutatószámok által jelzett társadalmi-gazdasági folyamatok tar-
talmában lehet, nevezetesen abban, hogy az adott mutatószám, lényegét tekintve,
milyen területi egységre értelmezhet ő .
Ha abból indulunk ki, hogy a különböző társadalmi-gazdasági folyamatokra jel-
lemző térbeli kiterjedés, azok bels ő sajátosságai miatt eltér ő lehet, akkor különbsé-
get kell tennünk a csak vagy els ődlegesen települési, másrészt az els ődlegesen kis-
térségi szinten értelmezhet ő mutatószámok között.
A kijelölt vizsgálati szférában közvetlenül (els ődlegesen) kistérségi szinten értelmez-
hető (vizsgálandó) folyamatok (mutatószámok) — egyebek mellett — a következ ők:
— Településsűrűség
— A városodás foka
— A munkanélküliséggel kapcsolatos mutatók (foglalkozási egyensúly)
- 1 km2-re jutó vállalkozások száma
— Az iparosodottság mutatói
— A jövedelemszint mutatói (adóköteles jövedelem stb.)
— Középiskolai tanuló 1000 lakosra
— Felső oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói 1000 lakosra
— Működő kórházi ágy 10 000 lakosra
Az el őző , társadalmi-gazdasági állapotokat, folyamatokat jelz ő mutatószámok egy
része formálisan is csak kistérségre értelmezhet ő (mint pl. a településs űrűség), más
részük olyan intézmények (ellátó stb.) tevékenységére vonatkozik, amelyek az
igénybevétel gyakorisága és egyéb tényez ők miatt településenként általában nem,
csak több település együttes ellátására létesíthet ők. A vázolt modell továbbá feltéte-
lezi a népesség megfelel ő en nagy településközi mobilitását (amely a közlekedési
szolgáltatás adekvát színvonala mellett érhet ő el); ennek következtében egyes tár-
sadalmi-gazdasági folyamatok nem a településszint ű egyensúly tényez ői. Tárgyi
értelemben az ipar és egyes anyagi szolgáltatások többnyire magántulajdonú léte-
sítményei generálják ezeket a folyamatokat. Következésképpen hasonló megítélés
alá esnek ama mutatószámok is, amelyek az el ő bbiekkel szoros kapcsolatban van-
nak (munkanélküliség, jövedelemmutatók stb.).
A kistérségi szintű reálfolyamatok léte elméletileg indokolttá teszi, hogy azokkal
területi kiterjedésben összhangban lev ő, irányítási intézményi keret m űködjék,
hozza meg a megfelel ő fejlesztési stb. döntéseket. Ebb ől adódó követelmény, hogy
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
64 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
a kistérség választott testülettel stb. rendelkez ő közigazgatási egység legyen. Így
elláthatná a kistérség folyamatos érdekképviseletét, általa az szervesen illeszkednék
a területi tervezés rendszerébe. Az irányító testület a települési szintet meghaladó
közös ügyekben saját fejlesztési stb. preferenciákat, prioritásokat alakíthatna ki és
érvényesíthetne, beépíthetné azokat rendszeresen készítend ő fejlesztési koncepció-
jába, programjába. Az országnak a KSH által kidolgozott kistérségi beosztása alap-
ként elfogadható, ismételt felülvizsgálatára azonban szükség lehet, pl. olyan szem-
pontból, hogy a kistérségek (legalábbis közelít ően) egész munkaerő-vonzás-
körzeteket foglalnak-e magukba. A kistérségi egyensúlyvizsgálathoz els ődlegesen a
Központi Statisztikai Hivatal publikált adatait használtuk fel. Tekintettel azonban
arra, hogy vizsgálatunk túlmegy a területi szerkezet általában számításba vett anya-
gi tényezőin, pótlólagos információkat kellett szereznünk az emberek magatartását
befolyásoló szellemi motívumokról (értékrend stb.) is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy
el őre megszerkesztett kérd őív alapján interjút készítettünk (egyetemi hallgatók
bevonásával) az adott kistérséghez tartozó települések önkormányzatának egyes
vezetőivel. További módszertani sajátosság, hogy az egyensúlyt, mint szerkezeti
tényezők, folyamatok közötti kapcsolatot, annak mennyiségi megjelenését (mutató-
számát) általában viszonylagosnak tekintjük; az adott megyei és az országos átlag-
hoz viszonyítjuk. Megfelel ő adatok birtokában pontosabb mérés és abszolút értel-
mezés is lehetséges (pl. ha a lakásellátottságot a lakások és a háztartások számának
viszonyán mérjük stb.).
Az elsó' közelítés eredményei kistérségenként
A balassagyarmati kistérség egyensúlyi viszonyai
Kistérségi szinten
A balassagyarmati kistérség Nógrád megye területének valamivel több, mint egy-
ötödét foglalja el, az ország területéb ől 0,6%-kal részesedik. Ez utóbbi azt jelenti,
hogy (150 statisztikai kistérséggel számolva) kb. átlagos kiterjedés ű egység. Lakó-
népessége a megyei lakónépesség közel egyötödét teszi ki, az országosnak 0,4%-a.
Népsűrűsége a megyei átlagtól kisebb, az országostól nagyobb mértékben marad el
(az utóbbinak mintegy háromnegyede). A kistérséget 28 közigazgatási település
alkotja, ezek átlagos népességszáma másfélezer f ő, ami a megyei átlag kb. 90, az
országos átlag nem egészen 50%-ának felel meg. Jellegzetesen kisfalvas terület, egy
városi rangú településsel (Balassagyarmat), amely történelmi múltú kisváros és a
kistérség központja. A vizsgált területen belüli elhelyezkedése periférikus, a kistér-
ség északi peremén, az országhatár mellett található. Ez azonban nem veszélyezteti
elérhetőségét (feltételezve a közlekedési infrastruktúra megfelel ő kiépítettségét),
mivel egyetlen település sincs a központtól 30 km-nél távolabb.
A kistérség népessége és területe közötti egyensúly romló tendenciát mutat; a ren-
delkezésre álló, változatlan nagyságú területet csökken ő lélekszámú népesség veszi
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 65
igénybe. Ugyanakkor a keletkez ő egyensúlyhiány viszonylagos mértéke nem éri el
a megyei és az országos szintet sem (azoknak 60, illetve 75%-a). Ebben az esetben
tehát a változás átlagosnál alacsonyabb mértéke relatíve pozitív irányzatot jelez. A
romló egyensúly domináns tényez ője (főként a születésekhez viszonyítva) a halálo-
zások magas aránya. A népesség és a terület közötti viszony (egyensúly) fontos
mutatója a népsűrűség, amely a népesedés jelzett folyamatai miatt ugyancsak rom-
lik (csökken); sajátos kapcsolatot fejez ki a településs űrűség és a városodás mutató-
ja, mint amelyek a népesség területen belüli megoszlását jelzik. Ez utóbbiak viszo-
nya a vizsgált egyensúlyi mutatókhoz ugyan nem elhanyagolható, mégis másodla-
gos, mivel alakulásukban sajátos tényez ők játsszák a fő szerepet (természeti adott-
ságok, gazdasági szerkezet stb.) Ugyanakkor a kisfalvas településszerkezetben a
természet és a társadalom egyfajta egyensúlya is kifejez ődik.
Foglalkoztatási egyensúlyon — az egyik megközelítés szerint — a munkaer ő iránti
kereslet és a munkaer ő-kínálat viszonyát értjük. Az egyensúly-hiány mérésére köze-
lítő mutatószámként a gyakorlatban jól alkalmazhatjuk a munkanélküliek számát,
arányát, valamint az ezekhez kapcsolódó más jelz őszámokat (1. táblázat). A foglal-
koztatási egyensúly tipikusan kistérségi kategória, települési szinten (f őként a kis-
és az aprófalvak esetén) nehezen értelmezhet ő. A balassagyarmati kistérség foglal-
koztatási helyzetét 7,5%-os egyensúlyhiány jellemzi (vagyis 100 munkaképes korú
állandó lakosból 7-8 fő a regisztrált munkanélküli). Ez az arány jobb a megyei és
rosszabb az országos átlagnál. Olyan következtetés is adódik, hogy a kistérség ked-
vezőtlen foglalkoztatási lehet őségekkel rendelkez ő régióban helyezkedik el (Észak-
Magyarországon a foglalkoztatási egyensúlyhiány 10,3%-os), és a tágabb (regioná-
lis, megyei) környezethez képest kedvez őbb helyzetben van. Hasonló arányok mu-
tatkoznak a tartós munkanélküliek, valamint a munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában részesül ők fajlagos számának megyei, illetve országos összehasonlí-
tásában. Ez utóbbiak tehát meger ősítik az els ődleges mutatók által rajzolt képet.
A kistérség területi gazdasági (vállalkozási) egyensúlyának mutatói viszonylag
kedvezőtlenek. Ez els ősorban a területi egységre (1 km 2-re) vonatkoztatott vállalko-
zások esetében tűnik ki, ahol az egyensúlyi mutató értéke nem éri el az országos
átlag 50%-át sem. Lényegesen kedvez őbb a népességszámra vetített arány, ahol az
egyensúlyhiány megyei összehasonlításban kb. 4%-os, az országhoz viszonyítva
azonban itt is meglehet ősen magas, több mint 30%-os. A terület, illetve a népesség-
szám szerint értelmezett mutatók eltéréseit az egyik alapvet ő egyensúlyi jelz őszám,
a népsűrűség relatív különbségei magyarázzák. Ez a kép, kiegészítve az egyéni
vállalkozások népességszámra vetített viszonylagos mutatóival, arra utal, hogy a
kistérségnek a vállalkozások által képviselt gazdasága nagyobb arányban szervez ő-
dött a helyi szükségletek kielégítésére, mint az összehasonlítást szolgáló területeké.
A vizsgált térség kisebb gazdasági nyitottsága a területi munkamegosztásba való
gyengébb bekapcsolódással jár együtt, és kedvez őtlen következményei a jövedelmi
viszonyokban is kifejezésre jutnak. E következtetést meger ősítik az iparosodottság
vizsgált mutatói; ezek szerint az ipari foglalkoztatottak számának, illetve az ipari
termel őeszközök bruttó értékének (térségenkénti) viszonya relatív t őkehiányra utal.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
66 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
A gazdaságszervezeti egyensúly els ődlegesen ugyancsak kistérségi szinten értel-
mezhető, jóllehet bizonyos sajátosságai az egyes települések vagy azok kisebb
csoportjai szintjén is megjelenhetnek és tanulmányozhatók.
A jövedelemszint, mint a gazdaságot szintetikusan jellemz ő egyensúlyi mutató itt
szoros kapcsolatban áll a foglalkoztatási egyensúllyal; ezért is kistérségi szint ű
jelzőszám. Mérésére vizsgálatunkban a lakosszámra jutó adózók számát, valamint
az egy főre jutó személyi jövedelemadó-alapot és személyi jövedelemadót használ-
tuk fel. Az adatok megerősítik a foglalkoztatási és a vállalkozási egyensúly elemzé-
sekor tett megállapításainkat, tekintve, hogy — egyik oldalról — mindhárom alkalma-
zott jövedelemmutató eléri, illetve meghaladja a megyei átlagot, — másik oldalról —
az egy főre jutó személyi jövedelemadó-alap és személyi jövedelemadó lényegesen
az országos átlag alatt marad. Az adatok összehasonlításából az is kitetszik, hogy az
egy főre jutó kistérségi nettó jövedelem jelent ő sen meghaladja a megyei szintet, de
elmarad az országostól.
A természeti, a m űvi és a társadalmi környezet viszonyát (egyensúlyát) a lakás- és
a közművi ellátottság egyes adatainak a felhasználásával vizsgáltuk. Ez az egyensú-
lyi viszony települési és kistérségi szinten is értelmezhet ő, mivel alapellátási muta-
tókra épül. A lakásellátottság relatív mennyiségi viszonyait tekintve kismérték ű
egyensúlyhiány mutatkozik (a 100 lakásra jutó lakosok száma néhány %-ponttal
haladja meg a megyei és az országos átlagot). Mind a vízhálózati, mind a csatorna-
hálózati bekapcsoltságot tekintve — megyei szinten — kedvez ő a kistérség helyzete,
elmaradás országos összefüggésben tapasztalható (különösen, ha a közüzemi
szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások arányát tekintjük). A felhasznált víz és az
elvezetett szennyvíz között igen nagy egyensúlyhiányt sejtet az 55,4%-os közm űol-
ló. Kistérségi szinten nem tudjuk értelmezni a szennyezés mértékét, mivel nem
ismerjük a tisztított szennyvíz mennyiségét. Településszinten más a helyzet, ott a
szennyvíz elvezetése korrekt egyensúlyi viszonyt fejezhet ki a természeti környezet
és a társadalom vízszennyez ő tevékenysége között. A csatornahálózat ugyanis áthe-
lyezi a szennyvizet, a kistérség egyes részein javítja, másutt viszont rontja az
egyensúlyi állapotot.
A természeti, a m űvi környezet és a társadalom egyensúlyi viszonyát természete-
sen számos más tényez ő is befolyásolja; itt csak néhány jellemz ő folyamatot, illetve
mutatót emeltünk ki. Ezek szerint a m űvi környezet egyes elemeinek alacsony fokú
kiépítettsége er őteljesen rontja a társadalom és a természeti környezet közötti
egyensúlyt.
Az anyagi-kulturális ellátottság kutatásunkban vizsgált jelz őszámai lényegében a
társadalom és a művi környezet („lakossági infrastruktúra") egyfajta mennyiségi
kapcsolatrendszerét fejezik ki. Az egyensúlyi mutatók viszonyítási alapja tehát a
népesség száma. Ezek a kapcsolatok dönt ően alapellátottságot fejeznek ki, és mint
ilyenek, települési és kistérségi szinten is értelmezhet ők. Néhány eset képez kivételt
(középiskolai, kórházi ellátottság), amelyek kistérségi szint ű folyamatok.
A társadalom és a m űvi környezet („lakossági infrastruktúra") közötti egyensúlyi
viszonyok általánosságban kiegyenlítetteknek tekinthet ők azzal, hogy egyes intéz-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 67
ményeknél viszonylagos kapacitáshiány, másoknál relatív felesleg tapasztalható.
Így pl. kiugróan nagy a kapacitáshiány a kereskedelmi fér őhelyek 1000 lakosra jutó
számát tekintve. Érzékelhet ő kapacitásfelesleg mutatkozik az óvodai és az általános
iskolai férőhelyekben. A működő kórházi ágyak 10 000 lakosra jutó száma mind a
megyei, mind pedig az országos átlagnak kb. két és félszerese, ami elméletileg igen
nagy kapacitásfelesleget valószín űsít a vizsgált kistérségre vonatkoztatva. Nem
zárható ki azonban, hogy a kórházi vonzáskörzet túlterjed a kistérség határain. Eb-
ben az esetben a kórházi szolgáltatások egyensúlyi vizsgálatát a tényleges vonzáste-
rületre indokolt elvégezni. A középfokú oktatást tekintve is kedvez ő egyensúlyi
helyzetet jelez, hogy a középiskolai tanulók 1000 lakosra jutó száma közel 50%-kal
meghaladja a megyei átlagot, és számottev ően több az országos átlagnál is. Meg
kell azonban jegyezni, hogy a vizsgált ellátottsági mutatók mennyiségi összefüggé-
seket fejeznek ki, a min őségi viszonyok feltárása további, mélyebb kutatásokat
igényel.
Az eszmék, az értékek, az életmód (egyensúlyi) viszonyát meghatározó néhány
motívum a következ ő: A kistérség népességének kb. 88%-a magyar nemzetiség ű. A
cigány etnikum aránya általában 10% alatt marad, csak néhány településen maga-
sabb ennél.
A lakosság többsége (mintegy 90%-a) — a helyi interjúk alapján becsülve — római
katolikus vallású. A kisebb felekezetekhez tartozók közül az evangelikus hívek
főként a szlovák nemzetiség ű népességből kerülnek ki.
A lakosság 90-95%-a kistérségi lakóhelyét állandónak tekinti, lelassult a népes-
ség városok közötti áramlása. Balassagyarmat körül szuburbán övezet van kialaku-
lóban, erősödőben.
Az értékrendet illet ően elsőbbséget élvez a jövedelem növelése a környezeti érté-
kek megóvásával, a szabadid ő kiterjesztésével stb. szemben. Ez annak ellenére sem
meglepő , hogy a kistérség lakosságának átlagos jövedelmi viszonyai érzékelhet ően
kedvezőbbek, mint a megyei viszonyok. Ugyanakkor követend ő mintának vélhető-
en nem a depresszióból kilábaló Észak-Magyarországot, hanem a viszonylag közeli
Budapestet (illetve az országos szintet) tekintik, történelmi hagyományaik és társa-
dalomszerkezeti okok miatt is. Erre utal az is, hogy szeretnék a kistérség, illetve
egész Nógrád megye Közép-magyarországi régióhoz csatolását.
A megszerzett jövedelmek felhasználásának preferenciája a jövedelem nagyságá-
tól függően változik. A kevéssé tehet ős népességi csoportok plusz jövedelmüket a
fogyasztás b ővítésére fordítják. A magasabb jövedelm űek el őtérbe helyezik a meg-
takarítást, illetve a pénz vállalkozásba fektetését vagy banki elhelyezését.
Összegezve: A különböző egyensúlyi szférák közötti kapcsolatrendszerb ől a kö-
vetkező ket emeljük ki: A településszerkezetben kifejez ődő (természet és társadalom
közötti) egyensúlyi viszony szembet űnő összefüggésben van a gazdaság viszonyla-
gos elaprózottságával, kapcsolatainak az átlagosnál nagyobb arányú helyi jellegé-
vel, a piacterület felosztásának sajátosságaival. Ez kölcsönhatást mutat az ipar rela-
tív tő kehiányával, az országos átlaghoz képest alacsony jövedelemszinttel; más
oldalról viszont a kistérség viszonylag kedvez ő helyzetben van (a jövedelemmuta-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
68 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
tókat tekintve) a területi depresszió által nagyobb mértékben érintett (megyei és
regionális) környezetéhez képest. A természeti, m űvi és a társadalmi környezet
egyensúlyát nagymértékben rontja az igen tágra nyílt közm űolló és a tisztított
szennyvizek feltehet ően alacsony aránya. Ez azonban nem helyi, hanem országos
jelenség; részben a vízellátás prioritására, részben a lakosság (országosan) alacsony
teherbíró képességére vezethet ő vissza (amennyiben a közm űvesítés forrását a sze-
mélyi jövedelmek képezik). Az okok között természetesen el őkelő helyet foglal el a
nemzetgazdaság korábban alacsony termelékenysége és a folytatott gazdaságpoliti-
ka is. A társadalom és a lakossági infrastruktúra („m űvi környezet") kapcsolatát
viszonylagos kiegyenlítettség jellemzi; az egyensúlyi állapottól való (pozitív, illetve
negatív) eltérések részben a helyi sajátosságokra, a fejlesztésekben megnyilvánuló
preferenciákra, esetleg egyes funkcióknak a lehatárolt kistérségen átível ő jellegére
vezethetők vissza. Kedvez őtlen egyensúlyi viszonyt fejez ki egyik oldalról a termé-
szeti adottságokban rejl ő idegenforgalmi potenciál, másik oldalról az ezt hasznosí-
tani képes infrastruktúra alacsony kiépítettségi foka.
1. TÁBLÁZAT
A balassagyarmati kistérség főbb egyensúlyi mutatói
(The Main Balance Indicators of Balassagyarmat Small Region)
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
I. KISTÉRSÉGI SZINT Ű MUTATÓK
1.Népsűrűség (fő/km2) 81 95,3 75,0
2. Településsűrűség (település/100 km2) 5,3 106,0 155,9
3. Városok népessége a lakónépességb ől 42,3 95,1 66,8
(%)
4. Munkanélk. %-a 7,5 78,9 121,0
5. 180 napon túli munkanélk. %-a 3,3 73,3 117,9
6. Munkanélk. jöv.pótló támog. 17 73,9 113,3
(fő/1000 fő)
7. 1 km2-re jutó vállalkozás 4 80,0 44,4
8. 1000 lakosra jutó vállalkozás 53 98,1 66,3
9. Ipari alkalm. 1000 lakosra 66 90,4 97,1
10. Ip. term. eszk. bruttó értéke 151,8 88,4 48,1
1000 lakosra
11. 1000 lakosra jutó adózók száma 412 103,5 99,0
12.SZJA alap/fő (1000 Ft) 266,2 108,1 86,3
13. SZJA/fő (1000 Ft) 49,5 110 71,3
14. Középisk. tanuló 1000 lakosra 45 145,2 118,4
15.Felsőokt. int. halig. 1000 lakosra - - -
16.Működő kórházi ágy/10 000 fő 194 258,7 231,0
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 69 -
II. TELEPÜLÉSI SZINTŰ MUTATÓK
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
1. Népességváltozás 1000 lakosra -3,6 60,0 75,0
2. Egyéni vállalkozások 1000 lakosra 37,3 99,5 80,2
3. 100 lakásra jutó lakos 25,8 105,7 104,5
4. Közüzemi vízhál.-ba bekapcsolt lakás
%-a 87,9 100,8 96,2
5. Közüz. szennyvízbál.-ba bekapcs. lak.
%-a 32,5 107,6 66,2
6. Közműolló (%) 55,4 97,2 105,9
7. 100 óvodai férőhelyre beírt gyermek 86 93,5 86,0
8. I háziorvosra jutó lakos 1714 110,8 115,0
9. 1 osztályba járó ált. isk. tanuló 19 85,0 90,5
10. Kisker. üzlet 1000 lakosra 14 100,0 93,3
11. Keresk. férőhely 1000 lakosra 13 68,4 43,3
12. Személygépkocsi 1000 lakosra 195 103,7 86,7
13.Távbeszél ő fővonal 1000 lakosra 306 98,7 85,2
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1999 (2000) adatai, illetve azok alapján saját számítás.
Település szinten
Néhány jellemz ő folyamatot kiemelve, a következ ő kép rajzolódik ki.
Foglalkoztatás, ingázás, vállalkozások
A kistérség munkaerejét egyre nagyobb mértékben szívja fel a helyi gazdaság. A
települési interjúk alapján megállapítható, hogy a megyeszékhely Salgótarjánnak
szinte semmilyen gazdasági vonzereje nincs a térségre. A kistérségen belül az ingá-
zás fő bb célpontjai a balassagyarmati telephely ű legnagyobb foglalkoztatók, mint
az Ipoly Cip őgyár Termel ő és Szolgáltató Kft., a klímakompresszorokat gyártó
amerikai tulajdonú Delphi-Calsonic Magyarország Kft. és az erd őgazdálkodási
termelést folytató Ipoly Erd ő Rt. A kistérség déli részén a Bercelen m űködő, és
több mint 600 fő nek munkát adó, villanymotor tekercsel ő üzemet működtető FHP
Motors Kft. a legnagyobb foglalkoztató. A terménybetakarítás id őszakában az Ipoly
menti mez ő gazdasági szövetkezetekben sokan vállalnak idénymunkát.
Az ingázás kistérségen kívüli fő irányai: Budapest, a rétsági és a gödöll ői kistér-
ség. A fővárosban az épít őipar a legnagyobb vonzóer ő, Budapest gyors elérhet ősége
a vásárlási szokásokat is jelent ő sen befolyásolja. A rétsági kistérség munkaer ővon-
zó hatása is jelentő s. A vállalkozások 62%-a balassagyarmati székhely ű. Szám
szerint legkevesebb vállalkozás Debercsényben m űködik (mindössze kett ő).
Településszinten vizsgálva a vállalkozások fajlagos (1000 lakosra jutó) számát,
jelentő s területi aránytalanság (egyensúlyhiány) tapasztalható. Kiemelked ő értéket
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
70 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
mutat Balassagyarmat, ami centrumhelyzetét er ősítő tényező . Ezen túl, három tele-
pülés híján, az egész kistérség mélyen átlag alatti szintet jelez; ez a kategória 24
települést átfogó, csaknem összefügg ő övezetet rajzol ki a kistérség középs ő és
keleti sávjában ( 1. ábra). A kép akkor is jellemz ő, ha tekintetbe vesszük, hogy a
vállalkozások nagyságrendileg különbözhetnek, és ezt az eltérést a (fajlagos) szám
leplezi. Az itt számításba vett egységek nagyobb hányada ugyanis viszonylag kis
létszámú egyéni vállalkozás. Ezzel együtt a foglalkoztatás szintjére korlátozottan
lehet következtetni a vállalkozások száma alapján.
A vizsgált terület kiskereskedelmi üzletei ugyancsak meghatározó arányban
(65%) koncentrálódnak a kistérség központjában. Balassagyarmat szerepe a fo-
gyasztási cikkek és az élelmiszerek nagy tétel ű beszerzésében kiemelked ő. Buda-
pest ebben a tekintetben a második helyet foglalja el.
1. ÁBRA
Az 1000 főre jutó vállalkozások számának alakulása a balassagyarmati kistérségben
(The Number of Enterprises per 1000 Persons in the Balassagyarmat Small Region)
Átlag = 53 vállalkozás/1000 f ő
I I Melyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%-95%)
1111111111111 Atlagos (96%105%)
Magasan átlag feletti (121%<)
Forrás: Nógrád megye Statisztikai Évkönyve (2000).
Személygépkocsi-ellátottság
Számottev ő településközi különbség (területi egyensúlyhiány) mutatkozik a sze-
mélygépkocsi ellátottságot tekintve.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 71
Az 1000 főre jutó személygépkocsik száma Balassagyarmaton (229 db) megha-
ladja a kistérségi 195 db/1000 fős átlagértéket. Átlag feletti, illetve átlagos értékkel
rendelkezik még Drégelypalánk, Ipolyvece, Nógrádkövesd, Bercel, Szanda és
Csitár (2. ábra). Az ilyen települések — Csitár kivételével — a kistérség Budapesthez
legközelebb es ő részén fekszenek, a terület nyugati és déli csücskében. E települé-
sek lakosai járnak a legnagyobb arányban munkavállalási és vásárlási céllal a f ővá-
rosba. A kistérség bels ő, fő közlekedési útvonalaktól távol es ő, 1000 lélekszám
alatti apró- és törpefalvai ilyen szempontból hátul kullognak. Csoportjuk szintén jól
elkülönül. E települések lakossági mobilitása els ősorban a kistérségi központ irá-
nyába jelentős.
2. ÁBRA
Az 1000 főre jutó személygépkocsik számának alakulása
a balassagyarmati kistérségben
(The Number of Cars per 1000 Persons in the Balassagyarmat Small Region)
Átlag = 195 de/1000 M
Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%-95%)
Átlagos (96%105%)
Átlag feletti (106%-120%)
/\/' Vasútvonal
Közút
""/ Főút
Forrás: Nógrád megye Statisztikai Évkönyve (2000).
A m űszaki infrastruktúra helyzete
A balassagyarmati kistérségben — a közcsatorna és kábeltévé hálózaton kívül — a
vonalas mű szaki infrastruktúra minden elemét mind a 28 településen kiépítették. A
vezetékes elektromos-, gáz-, víz- és telefonhálózat minden településen elérhet ő, a
rákötöttségi arányok azonban eltér őek; döntő mértékben a lakosság jövedelmi vi-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
72 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
szonyait tükrözik, és a településnagyság függvényeként elemezhet ők. A víz-, gáz-
és telefonellátottság els ősorban az 1000 fő feletti településeken tekinthet ő jónak.
Érsekvadkerten működik a kistérség egyetlen teleháza, információs-szolgáltató
főtevékenységgel.
A kistérség településeinek csatornázottsági mutatóiban találhatók a legnagyobb
eltérések. Balassagyarmaton 70%-os a csatornázottság; m űködő szennyvíztisztító-
val Balassagyarmaton kívül Szügy és Dejtár községek rendelkeztek 1999-ben.
A kistérség központja körül indult meg el őször a csatornázás (3. ábra), e területek
természetföldrajzi adottságai lehet ővé és egyben szükségessé tették a szennyvizek
gyűjtését és kezelését. A m űködő szennyvíztisztítók körül további csatornázási
munkák indultak meg.
3. ÁBRA
A balassagyarmati kistérség csatornázottsági helyzete
(The Development Level of Sewer System in the Balassagyarmat Small Region)
Átlag = 32,5 %
Nincs bekötött közcsatoma
Átlag feletti (106°4-120%)
Magasan átlag feletti (121%c)
Forrás: Nógrád megye Statisztikai Évkönyve (2000).
Az őriszentpéteri kistérség egyensúlyi viszonyai
Kistérségi szinten
A kistérség területe 305 km 2 (ami nagyjából 10 km-es sugarú kör területének felel
meg), ezzel Vas megye területének 9, az országénak 0,3%-át foglalja el. Az átlagos-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 73
tól (620 km2) messze elmaradó, annak mintegy a felét kitev ő kistérség. Lakónépes-
ségének részesedése az el őbbieknél is jóval kisebb, így népsűrűsége a megyeinek is,
az országosnak is töredéke (30, illetve 22%-a) (2. táblázat). A hozzá tartozó telepü-
lések száma 22; ezek átlagos népességszáma 330 f ő. Jellegzetesen törpefalvas terü-
let, városi rangú központ nélkül. A kistérség statisztikai központja Őriszentpéter. E
település egyben az őrségi táj centruma is. Ugyanakkor a statisztikai kistérség nem
foglalja magában az Őrség egészét.
A kistérség területének és népességének viszonylagos egyensúlya rendkívül ked-
vezőtlen. A népsűrűség a megyei szint alig egyharmada és nem éri el az országos
mérték egynegyedét sem. Az egyensúlyhiány tendencia-jelleg ű erőteljes romlását
jelzi a nagy arányú népességvesztés, amely az összehasonlításba vont egységek
(megye, ország) hasonló értékének három-négyszerese. E tendencia további tartós
folytatódása a kistérség „kiürülésével" fenyeget. Ugyanakkor a népességszám-
csökkenés országos folyamat; jószerével néhány kedvez ő helyzetben lév ő terület,
településcsoport (p1. a szuburbanizáció által érintett települések) mentesek ez alól.
A vizsgált térség népességvesztésének dönt ő tényezője a halálozások igen magas
aránya, amit a megyei átlagot meghaladó elvándorlás is tetéz. Mindez a korstruktúra
torzultságát és annak további torzulását is mutatja (elöregedés). Az okok közül most
csak a törpefalvas településszerkezetb ől adódó környezeti hátrányokat emeljük ki.
A foglalkoztatási egyensúly nagy hiányát mutatja a munkanélküliség, f őként pedig
a tartós munkanélküliség magas aránya, továbbá a munkanélküliek jövedelempótló
támogatásában részesül ők ugyancsak relatíve nagy száma (2. táblázat). E számok
különösen a kedvező gazdasági adottságú vasi térséghez képest kiugróak, ami arra
is utal, hogy regionális (megyei) összefüggésben az őriszentpéteri kistérség gazda-
ságilag hátrányos helyzete jobban kidomborodik, mint országos viszonylatban. A
kedvezőtlen képet tovább rontja a nem helyben foglalkoztatott aktív keres ők relatí-
ve nagy száma. Jelent ős a kistérségen kívülre irányuló ingázás, f őként Körmendre
és Szentgotthárdra, illetve kisebb mértékben más településekre. Ugyanakkor a
beingázás elenyész ő mértékű.
A gazdasági (területi) egyensúly fontos tényez ője a vállalkozások és a kistérség
területének-társadalmának a viszonya. Igen nagy relatív egyensúlyhiány mutatkozik
a területegységre vetített vállalkozások számában (amely a megyeinek és az orszá-
gosnak csupán töredéke); némileg ellentétes kép rajzolódik ki a népességre vonat-
koztatott mutatót tekintve, amely lényegesen kisebb egyensúly-hiányt jelez. A lát-
szólagos ellentmondás oka a kistérség rendkívül alacsony néps űrűsége. A viszony-
lagos egyensúlyi állapothoz még jobban közelít az egyéni vállalkozások és a lakos-
ság kapcsolata. Az erre vonatkozó jelz őszám mindkét (megyei és országos) össze-
hasonlítást tekintve eléggé kiegyenlített állapotot (90%-ot meghaladó arányt) mutat.
Az egyéni vállalkozások relatíve magas aránya az összes vállalkozásban (közel
80%) a gazdaság túlnyomóan helyi jellegét hangsúlyozza. A gazdaság további jel-
zőszámai közül az ipari alkalmazottak 1000 lakosra jutó száma országos összefüg-
gésben egyensúlyt (s őt bizonyos „többletet") fejez ki; megyei viszonylatban Vas
megye átlagot meghaladó iparosodottsága „értékeli le" a kistérségi szintet.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
74 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
A jövedelemszintet, mint szintetikus gazdasági és területi egyensúlyi jelzőszámot a
jövedelmi viszonyokra jellemz ő néhány „részmutató" felhasználásával, mint az
adózók 1000 lakosra jutó száma, a személyi jövedelemadó-alap egy f őre jutó értéke
stb. bizonyos közelítő képet nyerhetünk. Figyelembe véve a kistérség gazdasági
szerkezetét, az agrárágazat — megyei és országos összefüggésben is — kiugróan nagy
súlyát, továbbá a gazdaság már részben jelzett egyéb sajátosságait, a vizsgált
egyensúlyi részmutatók negatív eltérései a viszonyítási alapoktól a gazdaság más
állapotjelző i alapján indokolhatónak tetszenek. Ezek is jelzik azonban, hogy a kis-
térség gazdaságának relatív egyensúly-hiánya regionális (megyei) összefüggésben
nagyobb, mint országos összehasonlításban.
A természeti, a m űvi és a társadalmi környezet egyik jelentős egyensúlyi kapcso-
latrendszerét fejezi ki a lakás-, valamint a víz- és csatornaellátottság mutatója
(2. táblázat).
2. TÁBLÁZAT
Az őriszentpéteri kistérség főbb egyensúlyi mutatói
(The Main Balance Indicators in the Őriszentpéter Small Region)
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
I. KISTÉRSÉGI SZINT Ű MUTATÓK
1. Népsűrűség (fő/km2) 24 30,0 22,0
2. Településsűrű ség (település/100 km2) 7,2 110,8 211,8
3. Városok népessége a lakónépesség — — —
ből (%)
4. Munkanélk. %-a 8,1 188,4 130,6
5. 180 napon túli munkanélk. %-a 3,2 200,0 114,3
6. Munkanélk. jöv.pótló támog. 19 316,7 126,7
(fő/1000 fő)
7. 1 km2-re jutó vállalkozás 1 20,0 11,1
8. 1000 lakosra jutó vállalkozás 55 82,1 68,8
9. Ipari alkalm. 1000 lakosra 70 55,1 102,9
10. 1p. term. eszk. bruttó értéke 39,1 7,7 12,4
1000 lakosra
11. 1000 lakosra jutó adózók száma 417 85,8 100,2
12. SZJA alap/fő (1000 Ft) 231,4 67,3 75,0
13. SZJA/fő (1000 Ft) 38,3 55,3 55,2
14. Középisk. tanuló 1000 lakosra — — —
15.Felső okt. int. halig. 1000 lakosra — — —
16.Működő kórházi ágy/10 000 fő — — —
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 75
II. TELEPÜLÉSI SZINT Ű MUTATÓK
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
1. Népességváltozás 1000 lakosra -17,2 286,7 358,3
2. Egyéni vállalkozások 1000 lakosra 42,5 93,4 91,4
3. 100 lakásra jutó lakos 226 87,6 91,5
4. Közüzemi vízhál.-ba bekapcsolt 95,5 100,2 104,5
lakás %-a
5. Közüz. szennyvízhál.-ba bekapcs. 8,0 15,4 16,3
lak. %-a
6. Közműolló (%) 87,5 202,0 167,3
7. 100 óvodai férőhelyre beírt gyermek 81 85,3 81,0
8. 1 háziorvosra jutó lakos 1219 83,7 81,8
9. 1 osztályba járó ált. isk. tanuló 14 70,0 66,7
10. Kisker. üzlet 1000 lakosra 13 76,5 86,7
11. Keresk. férőhely 1000 lakosra 95 243,6 316,7
12. Személygépkocsi 1000 lakosra 249 107,8 110,7
13.Távbeszélő fővonal 1000 lakosra 355 103,8 98,9
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1999 (2000) adatai, illetve azok alapján saját számítás.
A lakásellátottság, úgy is, mint a kistérség társadalmi, m űvi és természeti elemei
egy csoportjának egyensúlyi jelz őszáma kedvező mennyiségi viszonyokat tükröz;
100 lakásra 8-13%-kal kevesebb lakos jut, mint országos, illetve megyei szinten.
Ugyancsak kedvez ő, megyei és országos átlagot meghaladó a közüzemi vízellátás
színvonala, mint a természeti, művi és társadalmi környezet viszonyának egy ténye-
zője. Mindezekkel ellentétes azonban, és a vázolt kedvez ő képet lerontja a csator-
naellátottság, úgy is, mint a tárgyalt egyensúlyi viszony egyik min őségi tényez ője.
A lakások több mint 95%-ában van lehet őség vezetékes hálózatról nyert víz felhasz-
nálására; a keletkezett szennyvizet viszont a lakások alig 8%-ából vezethetik el. Ez
közel 90%-os „közműollót" jelent. A keletkezett szennyvizet - akár helyben marad,
akár „elszállítják" - csak kis mértékben tisztítják. Ez f őként a természeti és a m űvi
környezet közötti - egyik tényez ő szerinti - rendkívüli egyensúlytalanságot jelez.
A lakossági ellátottságot, mint a társadalmi és a művi környezet (az itt tárgyalt
tényezők által jellemzett) egyensúlyát tekintve az alapfokú oktatási intézményekben
kapacitásfelesleg mutatkozik (mint mennyiségi sajátosság), ami összefügg a kedve-
zőtlen korstruktúrával. A háziorvosok átlagosan - a megyei és az országos szinthez
viszonyítva - kevesebb lakost látnak el; a virtuális kapacitásfelesleget a törpefalvas
településszerkezetb ől adódó többlet munkaráfordítás azonban felemésztheti. A
kiskereskedelmi üzlethálózat s űrűsége nem éri el a megyei és az országos szintet; a
kereskedelmi férőhelyek 1000 lakosra jutó száma ugyanakkor többszöröse az el ő-
zőeknek. A vendéglátás a kistérség egyik profilmeghatározó tényez ője lehet. Kis-
térségi sajátosság még, az el őzőekhez csak részben kapcsolódóan, az életkörülmé-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
76 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
nyek egyes min őségi elemeivel (személygépkocsi, távbeszél ő fővonal) való, a várt-
nál magasabb szint ű ellátottság. Ugyanakkor hiányoznak oly tipikus kistérségi szin-
tű intézmények, mint középiskola és kórház.
Az eszmék, az értékek, az életmód (egyensúlyi) kapcsolatára a következ ő ténye-
zők hatnak:
A kistérség népességének nemzetiségi megoszlását tekintve túlnyomó, s őt szinte
kizárólagos a magyarok aránya. A magyarság letelepedése óta őrzi itt lakóhelyét.
Az itt él ők erős helyi kötődése ma is jellemz ő. Csupán a cigány etnikum 1%-os
részesedése érdemel említést.
A települési önkormányzatok vezet őivel készült interjúk alapján valószín űsíthető,
hogy a kistérség népességében a legnagyobb a református felekezethez tartozók
aránya (12 településen ez meghaladja az 50%-ot). Emellett azonban hét községben
túlnyomóan római katolikus hit űek laknak. Az evangélikusok dönt ően egy települé-
sen, Ő rimagyarósdon élnek. Az emberek eszmei meggy őződése, hite aligha hat
diverzifikálóan az értékrendre, részben a társadalmi struktúra viszonylagos homo-
genitása, részben a rendszerváltozás el őtti évtizedek gondolkodást sematizáló tö-
rekvései miatt. Mindazonáltal egyes jelekben sajátos értékekre utaló tendenciák
figyelhető k meg, nevezetesen a személygépkocsik 1000 lakosra jutó viszonylag
magas száma — a sz ű kös anyagi körülmények között — egyfajta megtakarítási haj-
lamot jelezhet. Ugyanakkor ebben gazdasági követelmény is megtestesülhet,
amennyiben a lakosságnak érdeke fűző dik a viszonylag nagy területi mobilitáshoz,
pl. a munkahelyek jobb elérése miatt. A jelenség, akármelyik tényez őre vezetjük is
vissza, a közlekedési infrastruktúra (mindenekel őtt az úthálózat) fejlesztése iránti
igényt is kifejez.
Az életmódra és az értékekre az eszméknél feltehet ően nagyobb hatást gyakorol-
nak a szű kös gazdasági körülmények, mint pl. az alacsony személyi jövedelmek,
részint a munkanélküliek magas aránya, a jövedelempótló támogatások igen nagy
szerepe, az agrárgazdálkodás kedvez ő tlen természeti és anyagi feltételei stb. miatt.
A lakosság értékrendjében a legnagyobb súllyal a fogyasztás növelése és az anyagi
tartalékok képzése jelenik meg, és háttérbe szorul a pihenés, az üdülés, az utazás.
Az alacsony jövedelemszint kedvez ő tlenül befolyásolhatja a természeti környezet-
hez való egyéni és kollektív viszonyt, jóllehet — részben a gazdaság fejletlensége
miatt — a környezetszennyezés problémája, a szennyvíztisztítási gondokon túl még
nem mélyült el.
Összegezve: Az ő riszentpéteri kistérség gazdasági helyzete — a vizsgált egyensúlyi
mutatók alapján — lényegesen rosszabb, mint regionális (megyei) környezetéé, és
országos összefüggésben vizsgálva is kedvez őtlen. Kifejezi ezt a foglalkoztatási
szerkezet jellege, a kistérségi ipari bázis fejletlensége. Kiegészít ő gazdasági profil-
nak tekinthető az idegenforgalom által igényelt szolgáltatás. Ennek fajlagos kapaci-
tásai az összehasonlításul vett területének többszörösét jelentik, ugyanakkor a kapa-
citások kihasználása alacsony fokú. A kereskedelmi szálláshelyek 1000 lakosra jutó
vendégéjszakáinak száma alig éri el a kett őezret, ami a megyei értéknek kb. 70%-a,
és csak az országos átlagot haladja meg, mintegy 15%-kal. Ez azt jelenti, hogy az
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 77
idegenforgalmi szolgáltatás — a vizsgált id őszakban — igen nagy kapacitástartalékok
mellett csak korlátozott szerepet játszott a gazdasági (jövedelemszerzési) tevékeny-
ség során. Az őriszentpéteri kistérség struktúrameghatározó sajátossága tehát a
helyi gazdaság viszonylagos gyengesége (ebb ől következően a jövedelmi viszonyok
„nyomottsága"), továbbá a kistérségi funkciót betölt ő szolgáltató intézmények hiá-
nya, végül a gyors népességvesztés. Az egyéb egyensúlyhiányok f őképpen helyi
jellegű ek. A vizsgált kistérségi folyamatok a terület periféria-jellegét hangsúlyoz-
zák, ezt erő síti a városi központ hiánya is, ezért a fejlesztési elgondolások kialakítá-
sa előtt célszerűnek látszik a kistérség lehatárolásának felülvizsgálata. Ebb ől a
szempontból két tényez ő esik súlyosan latba: egyrészt a kistérség közelít ően sem
képez egységes munkaer ő-vonzáskörzetet, másrészt természeti tájegységnek sem
tekinthető.
Település szinten
A településszintű egyensúlyi viszonyok vizsgálatát illusztrálandó, néhány jelleg-
zetes folyamatot emelünk ki:
Népesedési folyamatok
Az Őrséget az ezredfordulón a „törpefalvas térség" jelz ős szerkezettel kell illet-
nünk, 17 településen ugyanis a lakónépesség-szám nem éri el az 500 f őt. A több
évtizede tartó népességcsökkenés az 1990-1999-es id őszakban is folytatódott: 1999
végéig a kistérség népessége az 1990. évi érték 91,9%-ára, 7313 f őre mérsékl ődött.
A 91,9%-os átlagot alapul véve 121%, azaz magasan átlag feletti dinamika kizáró-
lag Szaknyér és Ispánk esetében mutatható ki; egyben ez az a két őrségi falu, ame-
lyek lakónépessége nem csökkent, hanem növekedett 1990-1999 között. A többi
kistérségi településen a változás f őként átlagosnak, illetve átlag alattinak, de egyér-
telműen negatív irányúnak mondható (4. ábra).
A vállalkozások területi arányai és az inga-vándorforgalom
A vállalkozások 1000 lakosra jutó száma öt településen: Magyarszombatfán,
Ő riszentpéteren, Ispánkon, Hegyházszentjakabon és Őrimagyarósdon haladta meg a
kistérségi átlag (55 vállalkozás/1000 lakos) 120%-át. Ugyanakkor 11 községben a
mutató értéke az átlag 80%-a alatt maradt (5. ábra). A települési szintű fajlagos
adatok egyértelm űen horizontális egyensúlyhiányt mutatnak a kistérségen belül.
Ebbő l az is következik, hogy a helyi munkalehet őségeket a települési szint ű sajátos-
ságok (potenciálok) megléte vagy éppen hiánya határozza meg.
Magyarszombatfán a vállalkozások viszonylag magas számának hátterében az őr-
ségi falu híres kézmű ves múltja és jelene áll. „A gerencsérek földjén" az 1900-as
évek elején 38 fazekas dolgozott, és szinte nem is akadt olyan ház, ahol ne élt volna
fazekas. 2000-ben 14 önálló iparengedéllyel rendelkez ő „gerencsér" vállalkozó
(mester) folytatta e kézm ű ves hagyományt a településen. A fazekasok és keramiku-
sok helyben is árusítják népmű vészeti és használati termékeiket, a lakóházak el őtt
kiállított „gerencsér tárgyak" egyben a község idegenforgalmi vonzótényez ői is.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
78 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
4. ÁBRA
Népesedési dinamika (1999/1990) az őriszentpéteri kistérségben (91,9=100%)
(The Demographical Dynamics in the Oriszentpéter Small Region)
1990 = 10055
1999= 91,9%
Átlag alatti (81%-95%)
Átlagos (96%-105%)
Átlag feletti (106%120%)
E3 Magasan átlag feletti (121%c)
Forrás: Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000).
5. ÁBRA
Az 1000 főre jutó vállalkozások számának alakulása az őriszentpéteri kistérségben
(The Number of Enterprises per 1000 Persons in the Őriszentpéter Small Region)
Átlag 55 vellalkosils/1000
< < Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%-95%)
Átlagos (95%1 05M
Átlag feletti (106%.120%)
Magasan átlag feletti (121%<)
Forrás: Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000).
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 79
A vállalkozások legnagyobb számban (110) a kistérség központjában,
Őriszentpéteren m ű ködnek. Ezek közül több szempontból is kiemelkedik az
őriszentpéteri cip őgyár. A szombathelyi Sabaria Cip őgyár őriszentpéteri gyárrész-
lege 1970-ben jött létre 70 dolgozóval. Munkahelyteremt ő szerepe nélkülözhetetlen
volt ezen időszakban, mert a helyi termel őszövetkezet, az erdészet, a Magyar-
szombatfai Kerámiagyár, az Őrségi ÁFÉSZ már nem tudta tovább b ővíteni a fog-
lalkoztatást. A jelenleg 100%-ban svájci tulajdonú cég munkaer ő-vonzáskörzete
kiterjed a kistérség csaknem valamennyi településére. Az inga-vándorforgalmat
jellemzi, hogy a 22 településb ől 20 nettó egyenleget (elingázást) mutat, túlnyomóan
a kistérség határain túlra irányulóan. A munkaer ő ingázásának intenzitása az Őr-
ségből kifelé erő södött, és még szerteágazóbbá vált a piacgazdasági átmenet id ő-
szakában (Károssy 1988). Szentgotthárd és Körmend mellett Szombathely, Zala-
egerszeg, Zalalöv ő és Csesztreg is egyértelm űen az ingázás küls ő céltelepülésévé
vált az ezredfordulóra, a sokrét ű munkalehetőségek, az őrségi átlagnál magasabb
munkabérek és a közlekedési kapcsolatok fejl ődésének hatására. Az őriszentpéteri
kistérség településeinek inga-vándorforgalma egyrészt tehát diverzifikálódott a
piacgazdasági átmenet id őszakában, rri,Irészt pedig még inkább eltolódott a küls ő,
azaz a kistérségen kívüli térkapcsolatok irányába.
Személygépkocsi-ellátottság
A személygépkocsik 1000 lakosra jutó számát tekintve az őrségi települések vi-
szonylagos horizontális egyensúlyt mutatnak.
6. ÁBRA
Az 1000 főre jutó személygépkocsik számának alakulása ( őriszentpéteri kistérség)
(The Number of Cars per 1000 Persons in the Őriszentpéter Small Region)
Átlag = 209 szekn 000 f ő
Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%-95%)
Átlagos (96%105%)
Átlag feletti (106%120%)
Magasan átlag feletti (121%<)
Forrás: Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000).
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
80 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
A járművek fenntartása és használata a kistérségben szinte létszükséglet minden
család számára. A szeres települések térbeli kiterjedése, a helyközi autóbuszjáratok
működtetésének gazdaságtalansága stb. ösztönzi a viszonylag magas ellátottságot
(6. ábra).
A vasvári kistérség egyensúlyi viszonyai
Kistérségi szinten
A vasvári kistérség területe és népességszáma a kistérségi átlag alatt van
(374 km2, szemben az átlagos 620 km 2-rel, illetve 15 500 fő, kontra 67 ezer fő).
Népsűrűsége meghaladja a megyei szint felét és nem éri el az országos átlag 40%-át
(3. táblázat). A kistérséghez 23 település tartozik, átlagos népességszámuk 680 f ő.
Jellegzetesen törpe-aprófalvas terület, egy városi központtal (Vasvár), melynek
népességszáma 4700 fő. Ez a teljes lakónépesség kb. 30%-át teszi ki. A városo-
dottsági szint a megyei és az országos átlag fele körül mozog; az el őbbit néhány
%-ponttal meghaladja, az utóbbitól pedig valamelyest elmarad. A vizsgált terület
viszonylag kicsi kiterjedése, a városi központ elhelyezkedése a centrum rövid id ő
alatti megközelítését teszi lehet ő vé a kistérség minden településéb ől (feltételezve a
közlekedési infrastruktúra átlagos szint ű kiépítettségét).
A vasvári kistérség területének és népességének relatív egyensúlyi viszonya el-
lentmondásos képet mutat. Egyik oldalról néps űrűsége alig haladja meg a megyei
átlag felét, miközben településs űrűsége megközelíti a megyei szintet, így az átlagos
településnagyság a megyeinek alig több mint a fele, másik oldalról viszont a népes-
ségváltozás tendenciái viszonylag kedvez őek, mivel a népességszám csökkenése
(1000 lakosra vetítve) lényegesen kisebb volt (1999-ben) mind a megyei, mind az
országos átlagnál. Az okok közül ki lehet emelni a megyei átlagot meghaladó
élveszületési arányt, az átlagos halálozási rátát és nem utolsó sorban a vándorlási
különbözet pozitív voltát, vagyis, hogy a kistérségbe szerény mérték ű bevándorlás
valósult meg.
A foglalkoztatási egyensúly itt vizsgált jelz őszámai egyaránt a kistérség relatíve
kedvezőtlen helyzetét mutatják. Az egyensúlyhiány f őként a szűkebb (megyei)
környezethez viszonyítva jelent ős, országos összefüggésben a kép meglehet ősen
kiegyenlített.
A gazdasági (területi) egyensúly tényezőjeként a vállalkozások területre és népes-
ségre vetített értékei egyaránt kedvez őtlenek; a két mutató közötti jelent ős eltérés a
viszonylagosan alacsony néps űrűségre vezethet ő vissza; a különbségek ilyen érte-
lemben látszólagosak. A vasvári kistérségben is relatíve magas (közel 80%) az
egyéni vállalkozások aránya; amelyek els ősorban a helyi (szükségleteket kielégít ő)
gazdaság szerepl ői, bár ezek fajlagos számát tekintve is számottev ő egyensúlyhiány
mutatkozik mind megyei, mind országos összehasonlításban. Az ipari alkalmazot-
tak 1000 lakosra jutó száma — mint a gazdasági egyensúly egyik tényez ője — megyei
összehasonlításban igen alacsony, miközben az országos átlagot kis mértékben bár,
de meghaladja (3. táblázat). E mutató szerint tehát a kistérség iparosodottsági foka
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 81
kissé magasabb az országos átlagnál. Ezzel szemben az ipari termel ő eszközök
fajlagos bruttó értéke nagy egyensúlyhiányt mutat, mind térségi összehasonlításban,
mind az alkalmazottak számához viszonyítva.
A vasvári kistérség jövedelemszintje igazodik a gazdaság strukturális sajátosságai-
hoz, mindenekel őtt a foglalkoztatási szerkezethez (a mez őgazdaság relatíve nagy
súlyához), az ipar helyi jellegéhez stb. Az adózók fajlagos száma (részben a mun-
kanélküliség viszonylag magas aránya miatt) megközelíti az országos szintet, vi-
szont jelentősen elmarad a megyeit ől. Ebben összefoglalóan is kifejez ődik a térség
gazdaságának ama sajátossága, hogy helyzete hátrányosabb regionális (megyei),
mint országos viszonylatban. Lényegileg hasonló következtetés adódik a személyi
jövedelemadó-alap nagyságát tekintve, jóllehet itt jóval nagyobb az elmaradás a
megyei és az országos szinthez képest is, mint az adózók számában. Ez mindenek-
el őtt arra utal, hogy a fajlagos jövedelmek sokkal alacsonyabbak a kistérségben,
mint az összehasonlítást szolgáló területi szinteken.
A természeti, a m űvi és a társadalmi környezet közötti egyensúly egyik lényegi
fokmérője a lakásellátottság. Ennek kistérségi mutatója mennyiségi tekintetben
viszonylag kedvez ő, mivel 100 lakásra kevesebb lakos jut, mint megyei és országos
átlagban. Hasonló megállapítás tehet ő a másik fontos egyensúlyi jelz őszámra, a
vízellátottságra (a k őzüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások %-os arányára).
Ugyanakkor e kistérségben is (az országos és a Vas megyei helyzethez hasonlóan,
de fokozott mértékben) a kedvez ő egyensúlyi tényezők által kirajzolt képet nagy-
mértékben lerontja a csatorna-ellátottság. A közüzemi szennyvízhálózatba bekap-
csolt lakások hányada alig haladja meg a megyei és az országos átlag egynegyedét
(3. táblázat).
A lakosság anyagi és kulturális ellátottsága, mint a társadalom és a művi környe-
zet közötti egyensúly fontos tényez ője nem elégíti ki a relatív egyensúly kritériuma-
it. Egyik oldalról a kiépített kapacitások kihasználása alacsony fokú (mint pl. az
óvoda, az általános iskola és a középiskola esetében), másik oldalról az ellátottság
relatív szintje kedvez őtlen (mint pl. a kiskereskedelmi üzletek számát, a kereske-
delmi fér őhelyeket, a személygépkocsi- és a távbeszél ő ellátottságot tekintve).
Ugyanakkor kirajzolódik a „másodlagos egyensúly" egy sajátos állapota, amennyi-
ben az ellátottság vázolt helyzete bizonyos összhangot mutat a kistérség település-
hálózati, valamint gazdasági (jövedelmi) viszonyaival. Jelent ős hiányosság, hogy a
vizsgált terület nem rendelkezik kórházzal, mint kistérségi (vonzáskörzeti) szint ű
intézménnyel.
Az eszmék, az értékrend és az életmód (egyensúlyi) viszonyára ható egyes ténye-
zők néhány eleme a következ ő:
A kistérség népességének túlnyomó hányada (90%-ot meghaladó része) magyar,
egyes etnikumok és nemzetiségek jelenléte nem befolyásolja az említett egyensúlyi
kapcsolatok jellegét, min őségét. A vallási (eszmei) hovatartozás sem differenciáló
tényez ő ebben a tekintetben, a népesség kb. 90%-a római katolikus, csak egy-egy
településen találhatók más felekezethez tartozók számottev ő csoportjai (evangéliku-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
82 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
sok, Jehova tanúi). A kistérséghez tartozó emberek dönt ő többsége lakóhelyét ál-
landónak tartja, nem érez motivációt annak megváltoztatására.
A gazdasági tényez őket illető preferenciákat tekintve az emberek általában szemé-
lyi jövedelmük növelését helyezik el őtérbe a természeti környezet védelmével
szemben. Ettől eltérő vélemény néhány településen tapasztalható csak. Ezzel el-
lentmondónak tetszik amaz általános (polgármesterek által közvetített) vélekedés
(mint értékrendi elem), miszerint szerencse, hogy a „szocialista iparosítás" hulláma
elkerülte a kistérséget, mert így elmaradt az azzal járó környezetszennyezés is.
Nincs egyensúlyban ezzel a viszonylag alacsony jövedelemszint és a jövedelmek
növelésére irányuló törekvés sem.
A megszerzett jövedelmek felhasználását illet ően a megtakarítást (befektetést) he-
lyezik el őtérbe a napi fogyasztás növelésével szemben. Ez ugyan - alacsony jöve-
delemszint mellett - nem tipikus magatartás, azonban saját gazdasági helyzetüket
(önerőből) javító szándék és cselekvés fejez ődhet ki általa.
3. TÁBLÁZAT
A vasvári kistérség főbb egyensúly' mutatói
(The Main Balance Indicators of the Vasvar Small Region)
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
I. KISTÉRSÉGI SZINT Ű MUTATÓK
1. Népsűrűség (fő/km2) 42 52,5 38,9
2. Településsűrűség (település/100 km2) 6,1 93,8 179,4
3. Városok népessége a lakónépességb ől 30,3 53,8 47,9
(%)
4. Munkanélk. %-a 7,2 167,4 116,1
5. 180 napon túli munkanélk. %-a 2,9 181,3 103,6
6. Munkanélk. jöv.pótló támog. 13 216,7 86,7
(fő/1000 fő)
7. 1 km2-re jutó vállalkozás 2 40,0 22,2
8. 1000 lakosra jutó vállalkozás 43 64,2 53,8
9. Ipari alkalm. 1000 lakosra 70 55,1 102,9
10. Ip. term. eszk. bruttó értéke 89,8 17,6 28,4
1000 lakosra
11. 1000 lakosra jutó adózók száma 410 84,4 98,6
12. SZJA alap/fő (1000 Ft) 235,1 68,4 76,2
13. SZJA/fő (1000 Ft) 38,5 55,6 55,5
14. Középisk. tanuló 1000 lakosra 12 31,6 31,6
15. Felsőokt. int. hallg. 1000 lakosra - - -
16. Működő kórházi á /10 000 fő - - -
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 83
II. TELEPÜLÉSI SZINT Ű MUTATÓK
%-os arány
Kistérség
megyéhez országhoz
1. Népességváltozás 1000 lakosra -4,1 66,7 85,4
2. Egyéni vállalkozások 1000 lakosra 33,4 73,4 71,8
3. 100 lakásra jutó lakos 233 90,3 94,3
4. Közüzemi vízhál.-ba bekapcsolt lakás 95,9 100,6 104,9
%-a
5. Közüz. szennyvízhál.-ba bekapcs. lak. 13,2 25,4 26,9
%-a
6. Közműolló (%) 82,7 191,0 158,1
7. 100 óvodai férőhelyre beírt gyermek 87 91,6 87,0
8. 1 háziorvosra jutó lakos 1295 88,9 86,9
9. 1 osztályba járó ált. isk. tanuló 15 75,0 71,4
10. Kisker. üzlet 1000 lakosra 13 76,5 86,7
11. Keresk. férőhely 1000 lakosra 18 46,2 60,0
12. Személygépkocsi 1000 lakosra 186 80,5 82,5
13.Távbeszélő fővonal 1000 lakosra 302 88,3 84,1
Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 1999 (2000) adatai, illetve azok alapján saját számítás.
Összegezve: A kistérség népesedési mutatói ellentmondásosak; figyelemre méltó
a pozitív vándorlási különbözet. A folyamat tartóssága azonban kérdéses annak tük-
rében, hogy 10 évre visszamen őleg az éves átlagot tekintve elvándorlás jellemz ő.
Bizonyos ellentmondás fejez ődik ki abban, hogy a kistérség hosszabb távon ked-
vezőtlen népességet megtartó képessége rossz foglalkozási egyensúly, alacsony
fokú vállalkozási hajlam, kedvez őtlen jövedelmi viszonyok, az anyagi-kulturális
ellátottságban mutatkozó számottev ő egyensúlyhiány stb. mellett valósul meg. A
kistérségi szintű szolgáltatások kapacitásai csak részben épültek ki; hiányzik p1. a
kórház. Végül a vizsgált egyensúlyi tényez ők vizsgálata alapján megállapítható,
hogy - hasonlóan az őriszentpéteri kistérséghez - a vasvári kistérség gazdasági
helyzete regionális (megyei) összefüggésben kedvez őtlenebb, mint országos össze-
hasonlításban. Különösen gyenge a népesség vállalkozási hajlama, az ipar technikai
felszereltsége, ami a helyben m űködő gazdaság gyengeségére utal. A viszonylag
kedvezőtlen jövedelmi kondíciók a gazdaság fejletlenségére vezethet ők vissza. A
kistérségben működő gazdaság gyengeségét részben a nettó elingázás kompenzálja
a jövedelmekre gyakorolt kedvez ő hatáson keresztül. Különösen er ős Szombathely,
Körmend és részben Zalaegerszeg munkaer őt vonzó hatása. A térség aligha tekint-
hető egységes munkaer ő-vonzáskörzetnek, er ősek a perifériára jellemz ő kapcsola-
tok. Ez felveti a kistérség lehatárolásának felülvizsgálatát.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
84 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
Település szinten
E szinten néhány jellemz ő folyamatot emelünk ki és mutatunk be.
Egyes népesedési tendenciák
1990 és 1999 között a lakónépesség száma kistérségi szinten 94,8%-ra esett visz-
sza. Leggyorsabb ütemben Nagytilaj népességszáma csökkent, nyolc település la-
kossága átlag alatti, tízé pedig a kistérségi átlaghoz közeli szinten mérsékl ődött. Két
kisebb népességfogyatkozású terület rajzolódik ki: egyrészt a Vasvár — mint köz-
pont — közvetlen szomszédságában fekv ő falvak övezetei, másrészt — ez ugyan csak
három települést érint — a Csehimindszent—Bérbaltavár közötti terület. Népesség-
gyarapodást — igaz ez szerény mérték ű — mutató falu négy található a kistérségben.
Az 1960 és 1999 közötti népességváltozást vizsgálva más képet kapunk. Kistérsé-
günkben 1999-ben a lakónépesség az 1960. évinek mindössze az 58,9%-át tette ki.
Ehhez a bázishoz viszonyítva (ezt 100-nak véve) 11 település lakossága a 80%-os
érték alatt van. Részint összefügg ő sávban a D-i és ÉK-i területen helyezkednek el.
Csupán három települést találunk (Vasvár, Rábahidvég és Püspökmolnári) a kistér-
ség ÉNy-i részén, amely a 121% feletti kategóriába esik (7. ábra). Megjegyzend ő,
hogy ezekben is mintegy 25-30%-os fogyás figyelhet ő meg a közel 40 év alatt!
7. ÁBRA
Népességi dinamika (1999/1960) a vasvári kistérségben (58,9=100%)
(Demographical Dynamics of the Vasvár Small Region)
himindszent
1960=100%
1999=58,9%
Sárf
13 Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%95%)
Átlagos (96%105%)
Átlag feletti (106%120%)
Magasan átlag feletti (121%,<)
Forrás: Népszámlálási adatok és Vas megye Statisztikai Évkönyve (1999).
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 85
A két idő szak népesedési folyamatait településszinten vizsgálva tehát eltér ő össz-
kép rajzolódik ki. Az 1960-1999-es periódust tekintve a kistérség településrendsze-
rét „koncentrált fejl ődés" (visszafejl ődés) jellemezte. A rendszer csúcsán lev ő há-
rom település népességvesztése a kistérségi átlagnál sokkal kisebb volt, ezzel
egyidő ben 11 település lakosságszáma az átlagosnál jóval nagyobb mértékben
csökkent.
A 40 éves id ő szak utolsó negyedében (1990 és 1999 között) tendenciaváltás kö-
vetkezett be. A fejl ődési különbségek mérsékl ődtek, a leggyorsabb relatív visszafej-
lődés kategóriája lényegében megsz űnt (mindössze 1 település tartozott ebbe), és
megnőtt a közepes ütemben visszafejl ődő települések száma. A folyamat ilyen
alakulása a településrendszer bizonyos stabilizálódására hatott, különösen, ha azt is
figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtized folyamán a lakosságszám kistérségi
szintű visszafejl ődése mérsékl ődött. E változás jelent ős részben az 1990. évi rend-
szerváltásnak, pontosabban az 1990. évi helyi önkormányzati törvény végrehajtásá-
nak tudható be. A decentralizált (vissza-)fejl ődés javította a településközi (népessé-
gi) egyensúlyt is.
A kistérségi településrendszer vázolt (egyensúlyi) fejl ődésének fő tényezői a ter-
mészetes szaporodás, a halálozás, a vándorlási egyenleg stb. mutatóinak vizsgálatá-
val tárhatók fel. Ezek bemutatására jelen keretek között nincs mód.
Foglalkoztatási mutatók
A foglalkoztatási egyensúlyt és annak részmutatóit (munkanélküliség, a vállalko-
zások száma stb.) általában kistérségi szint ű mutatónak tekintjük (amennyiben per-
sze a kistérség közelít ően egész munkaer ő-vonzáskörzet). Ugyanakkor a település-
szintű vizsgálat (ha mód van rá) hasznos rész-össszefüggéseket tárhat fel.
A kistérség DNy-i részén, illetve az Alsóújlak—Bérbaltavár tengely mentén a mun-
kanélküliség több mint 20%-kal haladja meg az átlagost, ugyanakkor az É-i — a 8-as
számú fő út menti — sáv egyes részein viszonylag alacsony (8. ábra). Kám esetében
a kedvező fekvésnek (a 8-as és a 87-es út találkozása) jól érzékelhet ő, pozitív
szerepe van a foglalkoztatás alakulásában, hiszen szívesebben települ meg
bármilyen vállalkozás egy forgalmas közlekedési csomópontban.
A foglalkoztatottság alakulása szoros kapcsolatban van a m űködő vállalkozások-
kal. Az egyes településeken az ezer f őre jutó vállalkozások száma, illet őleg annak a
kistérség átlagától való eltérése jellegzetes képet mutat (9. ábra). A legmagasabb
érték Vasváron és Csehimindszenten mérhet ő . Rajtuk kívül Olaszfa az egyetlen
település, ahol az átlagot meghaladó értéket jegyeznek. 16 viszont azoknak a tele-
püléseknek a száma, ahol az ezer f ő re jutó vállalkozások száma nem éri el az átlag
80%-át, ami látványos „helyi" egyensúlyi problémát jelez. Az összes vállalkozás
közel fele (47,2%) a központi településen, Vasváron található, miközben az a kis-
térség lakosságából 30,1%-kal részesedik. Ez Vasvár központi szerepkörét er ősíti.
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
86 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
8. ÁBRA
A regisztrált munkanélküliek aránya a vasvári kistérségben
(The Share of Registered Unemployment in the Vasvár Small Region)
himindszent
Átlag a 6,3%
Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%95%)
Sárf EZ] Átlagos (96%105%)
M Átlag feletti (106%120%)
[1] Magasan átlag feletti (121%<)
Forrás: Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000); Vas megyei Munkaügyi Központ
tájékoztatása alapján.
9. ÁBRA
Az 1000 főre jutó vállalkozások számának alakulása a vasvári kistérségben
(The Number of Enterprises per 1000 Persons in the Vasvár Small Region)
himindszent
Átlag = S3
Mélyen átlag alatti (<80%)
Átlag alatti (81%95%)
Sárf Átlagos (96%105%)
Átlag feletti (106%120%)
Magasan átlag feletti (121%<)
Forrás: Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000).
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 87
A vállalkozások magas, illetve alacsony száma összefügg a kor szerinti megosz-
lással, mindenekel őtt a 18-59 éves, és a 60 éves, vagy id ősebb népesség arányával,
a vállalkozói kedvvel, és a rendelkezésre álló, a vállalkozásba fektethet ő tőkével.
Az idő s népesség arányát tekintve Vasvár (18,3%) a kistérségi átlagnál kedvez őbb
mutatóval rendelkezik, ami párosulva a vállalkozások viszonylag nagy számával,
legalábbis részben, indokolja a város alacsony munkanélküliségi rátáját. Az ezer
főre jutó vállalkozások alacsony száma és a 60 évesnél id ősebb lakosság magas
aránya közötti összefüggés különösen Nagytilaj, Csipkerek, kisebb mértékben
Egervölgy és Hegyhátszentpéter esetében szembeötl ő . Települési szinten ugyancsak
jól érzékelhet ő az ezer főre jutó vállalkozások alacsony száma és a kistérségi átlagot
meghaladó munkanélküliség közötti kapcsolat Sárfimizdó, Csehi, Alsóújlak,
Telekes és Mikosszéplak esetében.
A vázolt összefüggések meger ősítik azt a feltevésünket, hogy els ősorban a kistér-
ség keleti és déli területei küzdenek foglalkoztatási jelleg ű egyensúlyi problémák-
kal. Az 1960-1999 közötti jelent ős népességveszteséget mutató falvak els ősorban
ezekben a térségekben találhatók.
A kistérség inga-vándorforgalmi helyzete
A 23 kistérségi település ingázóinak többsége Szombathelyen (Philips, Luk, Sie-
mens, Markusovszky-kórház, MÁV, ÉDÁSZ stb.) talál munkát. Ugyancsak fontos
ingázási célpont Sárvár (Flextronics, SágaFood) is. A megyén belül Körmend
ugyancsak jelent ős munkaerőt vonzó város. A kistérség déli településeib ől —
Nagytilaj, Gy őrvár, Andrásfa, Hegyhátszentpéter, Pet őmihályfa — jelentős számban
Zalaegerszegre mennek munkát vállalni (Zalahús, Ganz, Zalakerámia, Tungsram,
Volán és újabban Flextronics). A vállalatok esetenként busszal szállítják dolgozói-
kat az egyes településekr ől (pl. Flextronics).
A kistérségen belüli ingázást tekintve Vasvár létesítményeiben dolgozók fele a
kistérségből jár be (miközben kb. ezer ember jár el a városból, a munkavállalói
korúak közel harmada). A f őbb foglalkoztató üzemek közé a Styl és a Richter tarto-
zik, bár említést érdemel az EDS, vagy a Csörnöc-menti Mez őgazdasági Szövetke-
zet is. A többi település közül alig néhány rendelkezik számottev ő beingázással.
Ilyen mindenekel ő tt Csehimindszent (Póker Jeans), Oszkó (Holzwerk, Stefy),
Gersekarát (varroda), Kám (Meindl). Figyelemre méltó, hogy valamennyi példaként
felsorolt település alacsony munkanélküliségi rátát mutat.
Az ingázási adatok és irányok vizsgálata meger ősíti azt a feltételezést, hogy a
szóban forgó terület nem egységes munkaer ő-vonzáskörzet, illetve az elingázás
mérsékli a helyi munkanélküliséget.
Következtetések a vizsgálati eredmények alapján
Munkánk elsődlegesen módszertani jelleg ű. Arra törekszünk, hogy bizonyos érte-
lemben újszerű megközelítés és a „hagyományos" módszerek kombinálásával meg-
vizsgáljuk a kistérségek — stratégiai tervezés kiinduló pontjául szolgáló — társadal-
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
88 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
mi-gazdasági állapotának feltárási lehet őségét. Három, viszonylag hátrányos hely-
zetű térséget választottunk ki, feltételezve a szerkezeti, fejl ődési, ellátottsági stb.
problémák nagy intenzitását és hasonlóságát. Vizsgálatunk centrumába a kétféle
módon értelmezett egyensúlyt helyeztük, mint általunk kiindulónak vélt állapotot.
Nem törekedtünk valamiféle tartalmi teljességre; inkább kiemelt példákon, egymás-
sal többé-kevésbé összefügg ő folyamatcsoportokon keresztül kívántuk az egyen-
súlyt, illetve az attól való eltérést megragadni. A vizsgálatból levont következteté-
sek is ilyen jellegűek.
A kistérség kiterjedése (társadalmi-gazdasági tartalma) és egyensúlyviszonyai kö-
zött szoros kapcsolat van. Elvi követelmény, hogy a kistérség egységes munkaer ő-
vonzáskörzet és középfokú ellátási (szolgáltatási) egység legyen. Ennek a kritéri-
umnak (a vizsgált területek közül) leginkább a balassagyarmati kistérség felel meg
(az sem teljesen), ennél kevésbé a vasvári és legkevésbé az őriszentpéteri egység.
Ez — az utóbbi két esetben — a kistérségi szint ű stratégiai tervezés jelent ős akadálya.
Mindhárom vizsgált kistérség visszaigazolt néhány — országos szinten is általá-
nosnak tekinthet ő — súlyos egyensúlyhiányt. Ezek közé tartozik mindenekel őtt a
torzuló korstruktúra, az alacsony születésszám és más tényez ők, mint pl. az elván-
dorlás miatt tapasztalható népességvesztés. Ez utóbbi különösen az őriszentpéteri
kistérségben rontja igen er ő teljesen a népességszám és a terület egyensúlyát. Itt, az
általános okok mellett a helyi tényez ő k is nagy szerepet kapnak, mint a kistérség
kiterjedési problémája, a gazdasági bázis gyengesége stb. Ez a gond, mindazonáltal,
itt, vagy más esetekben is, helyi intézkedésekkel csak mérsékelten orvosolható;
országos beavatkozás (további népesedéspolitikai stb. intézkedés) szükséges a t űr-
hetetlenül romló tendenciák mérsékléséhez. Emellett azonban fontos szerep hárul-
hat (különösen az elvándorlás által sújtott területeken)a gazdaság meger ősítésének,
progresszív szerkezeti átalakulásának az ösztönzésére.
Az országosan is súlyos állapothoz képest — a balassagyarmati kistérség kivételé-
vel — mindkét területen fokozott egyensúlyhiány jellemzi a szennyvízkezelést (csa-
tornázás, tisztítás). A közm űolló nagysága mind az őriszentpéteri, mind a vasvári
kistérségben magasan felülmúlja az ország, illetve megyéjük ilyen jellemz őit. Sú-
lyos a helyzet más környezeti témákat (hulladék-ártalmatlanítás stb.) tekintve is.
Ebben az esetben is „küls ő " beavatkozás szükséges a feladat nagysága és a lakosság
alacsony teherbíró képessége miatt.
A környezeti értékek megóvását illető en a kistérségek lakossága meglehet ősen kö-
zömbös, preferencia-rendszerében a környezetvédelem nem foglal el el őkel ő helyet.
Ezt részben a jövedelmi viszonyok nyomottsága, részben a gazdaság szerkezeti
sajátosságai magyarázhatják.
A társadalmi felemelkedés kulcskérdése a kistérségek gazdasági bázisának meg-
erő södése. E szempontból fontos feltétel a foglalkoztatási egyensúlyi viszonyok
javulása. A vállalkozások ösztönzése a jövedelemszint növelésének is egyik ténye-
zője lehet. Ugyanakkor ehhez a népesség bizonyos stabilizálódására (a fiatal kor-
osztály helyben maradása stb.), továbbá megfelel ő lakossági magatartásra is szük-
ség van. A megtakarítási hajlandóság jelei a kistérségekben — a viszonylag alacsony
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s 1 Gyors ténykép 89
jövedelemszint ellenére is — fellelhet ők. A gazdaság fejl ődése számára szerény
helyi erőforrások rendelkezésre állnak, amelyek „küls ő anyagi támogatás" révén
aktivizálhatók. A kapcsolat kölcsönhatás-jelleg ű. A gazdasági bázis meger ősödése
el ő mozdítja a népesség stabilizálódását, a fejleszt ő magatartások erősödését.
Mindhárom kistérséget nettó elingázás jellemzi. Ez különösen er ős az
őriszentpéteri és a vasvári kistérségben. A helyi gazdaság (jövedelemtermel ő-
képesség) gyengeségét az elingázás mérsékli, potenciális helyi er őforrásnak azon-
ban csak bizonyos megszorítással vehet ő számításba. A jelent ős külső ingázási
célpontok (központok) ugyanis a „forrás" településekkel munkaer ő-vonzás-
körzeteket hoznak létre, így potenciális kistérségi (centrum-periféria) viszony ke-
letkezik közöttük. A vonzáskörzetek kétségtelenül kisebb-nagyobb mértékben át-
fedhetik egymást; ezzel együtt és ezért is szükséges az érintett kistérségek lehatáro-
lásának a felülvizsgálata.
A vizsgálat során bizonyos egyensúly-értelmezési problémák is felvetődtek. Ilyen
például az, amikor két jelenséget egyenként kedvez őtlen irányzat (egyensúlyhiány)
jellemez; összevetve azokat pedig éppen a két rossznak min ősülő tendencia felel
meg egymásnak (negatív egyensúly). Ilyen p1. a törpefalvas településszerkezet és a
közmű ves ellátottság alacsony fokának a párhuzama, vagy a településszerkezet és
az intézményi ellátottság gyakran kedvez őtlen viszonya stb. Az esetek jelent ős
részében viszont van egy „harmadik" változó, amely a többivel hasonló tendenciát
képvisel, amelynek tükrében azonban a szóban forgó folyamatok egyértelm űbben
minősíthető k. A felvetett példákhoz kapcsolódóan ilyen a jövedelemszint (mint
„független" változó). Ez a településszerkezetnél mobilisabb tényez ő, és részben
„legitimálja" a vele kapcsolatban lev ő változók egyensúlyának irányát; ha alacsony
a jövedelem, akkor részben indokoltan alacsony a közm űvesítés szintje stb. (feltéte-
lezve, hogy a közm ű vesítés stb. forrása a személyi jövedelem). E problémakörbe
tartoznak amaz — a hátrányos helyzet ű, így a vizsgált kistérségekre is jellemz ő —
esetek, amelyeknél a népesség gyors fogyása és korstruktúrájának átalakulása miatt
szabaddá válnak egyes ellátási kapacitások. A statisztika így a helyben maradt né-
pességre vetítve magas fokú ellátottságot mutat ki (amely az egyensúlyi szintt ől
pozitív irányú, de nem feltétlenül kedvez ő megítélés alá es ő eltérés). Ilyen esetek-
ben további, mélyebb vizsgálat szükséges annak feltárására, hogy a kimutatott ma-
gas fokú (mennyiségi) ellátottság milyen min őségi színvonal mellett valósul meg,
illetve hogyan hasznosíthatók a kihasználatlan kapacitások (pl. az oktatásban).
A vizsgálat eddigí eredményeinek összefoglalása során néhány „tervezéstechni-
kai" kérdés is felvetődött. Az els ő ezek közül, hogy a kistérség mint alsó középszint
intézményesülése esetén mely folyamatok irányítása kerüljön kistérségi és mely
folyamatoké települési hatáskörbe. Ehhez lényegében az 1., 2. és 3. táblázatban
szerepl ő felosztást ajánljuk, az általunk vizsgált kérdések tekintetében. (A tervezés
megalapozásához egyébként további egyensúlyi vizsgálatok is szükségesek kistér-
ségi és települési szinten.) A stratégiai tervezés központi feladata a fejlesztési prio-
ritások meghatározása, különös tekintettel a hátrányos helyzetb ől adódó számtalan
követelményre és megszüntetend ő egyensúlyhiányra. Kistérségi szinten célszer ű
Bartke István - Czira Tamás - Vidéki Imre - Volter Edina :
Területi egyensúlyi viszonyok vizsgálata három kistérség példáján.
Tér és Társadalom 17. évf. 2003/1. 59-90. p.
90 Gyors ténykép TÉT XVII. évf. 2003 s 1
kiválasztani azt az 1-2 független változót, amelyre a fejl ődési automatizmusok
felépülhetnek (p1. gazdaságfejlesztési célok, törekvések — népességi struktúra).
Településszinten a helyi közösség t űzi ki a célokat; gondosan mérlegelni kell a
feltételeket és a követelményeket.
Jegyzet
A tanulmány OTKA támogatással folytatott kutatás els ő eredményeit foglalja össze. (OTKA nyilván-
tartási szám: T 035 002 FT2, a téma megnevezése: Kistérségi fejlesztéseket megalapozó egyensúlyi
modellvizsgálat hátrányos helyzet ű térségek példáján.) Témavezet ő : Dr. Bartke István.
Irodalom
Bartke I. (2001) Területi egyensúlyok. — Tér és Társadalom. I. 25-38. o.
Czira T. (2002) A balassagyarmati kistérség településeinek egyensúlyi viszonyai. Kézirat.
Faluvégi A. (2001) A statisztikai kistérségek szerepe a közigazgatásban, a területfejlesztésben és a
statisztikai információrendszerben. — Szigeti E. (szerk.) Régió, közigazgatás, önkormányzat. Magyar
Közigazgatási Intézet, Budapest. 301-326. o.
G. Fekete É. (1994) Kistérségi szervez ődések szerepe a területfejlesztésben. Kézirat.
Kara P. (2001) Kisrégiók a közigazgatási térstruktúrában, a nagyrégiók és a kisrégiók összefüggései. — Szigeti
E. (szerk.) Régió, közigazgatás, önkormányzat. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest. 281-300.0.
Károssy Cs. (1988) Az ő rségi falvak térkapcsolatainak néhány jellemz ője a tömegközlekedés és a
munkaerőingázás vizsgálata alapján. — A sajátos helyzet ű térségek területi- és településfejlesztési prob-
lémái. MTA RKK— Ts — 2/2 Program Iroda, Pécs—Budapest. 94-100. o.
Nógrád Megye Statisztikai Évkönyve (2000) KSH Nógrád megyei Igazgatósága, Salgótarján.
Szörényiné Kukorelli I. (1997) Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára. — Tér és Társadalom. 3.
93-100. o.
Szörényiné Kukorelli I. (2000) A kistérségi szervez ődések életképessége, a térségmenedzserek szerepe.
— Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón.
MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 218-236. o.
Szörényiné Kukorelli I. (2001) Vidékkutatás el őzményekkel és tényekkel. — Tér és Társadalom. 2.
71-85. o.
Területi Statisztikai Évkönyv 1999. (2000) Budapest, KSH.
Vas megye Statisztikai Évkönyve (2000) KSH VAS megyei Igazgatósága, Szombathely.
Vidéki I. (2002) A vasvári kistérség egyensúlyi viszonyai településszinten. Kézirat.
Volter E. (2002) Őriszentpéteri kistérség. Kézirat.