Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.

Tér és Társadalom                                                    XVI. évf. 2002      s 2: 81-96


 RÉGIÓK ÉS GAZDASÁGI SZEREPL ŐK VERSENY-
                       KÉPESSÉGE:
       A PÁRHUZAMOSOK TALÁLKOZNAK?
  (The Competitiveness of Regions and Economic Players: Do
                        Parallels Meet?)
                                 PALKOVITS ISTVÁN
Kulcsszavak:

regionális fejődés versenyképesség képességközpontú régiófejlesztés

A gazdálkodási szempontok kiemelt kezelése mind fontosabbá válhat a regionális modellekben. Ezek közt
kulcsszerephez juthatnak azok a területi társadalmi-gazdasági-kulturális viszonyrendszerben, mili őben
gyökerező   készségek és képességek, amelyek felszínre hozása és folyamatos megújítása az innovációs
aktivitás és a gazdasági fejl ődés alapja, a regionális és vállalati versenypozíció maghatározója lehet.



                                             Bevezetés

  Az utóbbi két évtized markáns világgazdasági és politikai változásai számos új
szempontot vetettek fel, melyek konzekvenciái határozottan tekintetbe veend ők a
helyi és regionális gazdaságok megítélése és alakítása során, egyúttal az azokkal
kapcsolatos modellek megfogalmazásánál. Az átalakult világgazdaság — régiók
viszonyára is vonatkoztatható — újszerű versenyszituációi, az ehhez igazodó új, a
konkrét földrajzi környezetet illet ően is más szemlélet ű vállalati magatartásmódok
és stratégiák, illetve a régiók számos ok miatt felértékel ődött jelentősége és kibővült
mozgástere nemcsak kihívást jelentenek, de érdekes új távlatokat is nyitnak az ösz-
szefüggések kutatói számára.
  Különböző tudományterületek szakirodalmának áttekintése és adott témára vonat-
koztatása alapján lényeges megállapítások rögzíthet ők, és megfontolandó — ezeken
túlmutató — következtetések vonhatók le a régiók fejl ődési dinamikáját illetően az
új koordináták viszonyrendszerében. Ezek kiindulópontjaként — nemcsak elvi meg-
fontolásokra, de a fejl ő dés hátterét kutató empirikus vizsgálatokra is hivatkozva —
kiemelhető a gazdasági szerepl ők és a magánérdekek központi, dinamikus szerepe,
ezzel összefüggésben az aktorok magatartásának releváns stratégiai szempontjai és
motivációs tényez ői figyelembevételének megkerülhetetlensége.

         Területi fejl ődés egy új világgazdasági feltételrendszerben

  Viszonylag mell őzött nézőpont, noha nem el őzmények nélküli a regionális iroda-
lomban (vö. telephelyelméletek) az autonóm szereplők szempontjainak és az üzleti
szféra bels ő logikájának/törvényszer űségeinek vizsgálata, és folyamatalakító szere-
pének középpontba állítása. Ennek — ha relevanciáját nem is — valódi aktualitását a
       Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                           A párhuzamosok találkoznak?
                    Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
82     Palkovits István                                       TÉT XVI. évf. 2002   s2
világgazdaság kilencvenes évtizedre kialakult sajátosan új viszonyai alapozták meg:
a „nemzetközi" gazdaságból a „globális" gazdaságba történt átlépés (eltolódás)
minőségileg új szakaszt jelent a kapitalista világgazdaság fejl ődésében. Itt a regio-
nális gazdaságok rendszerére és trendjeire vonatkozó magyarázatoknak különösen
komoly figyelmet kell fordítaniuk a regionális termelési rendszerekre és a vállalko-
zások stratégiáira, s a gazdasági teljesítmények különbségeinek értékelésénél a
kutatásoknak a korábbiaknál jobban kell koncentrálniuk az innováció, a tanulás és a
technológia-diffúzió — szervezeteken belül érvényesül ő — regionális különbségeire
(Asheim—Dunford 1997). A kilencvenes évek világgazdasági változásai kett ős kihí-
vással szembesítették a regionális elemz őket: egy sok tekintetben nem kell ően ki-
kristályosodott ismerethalmaz és elméletrendszer bázisán kell(ettl merőben új gaz-
dálkodási körülmények között érvényes válaszokat megfogalmazni.
  A kilencvenes évek új gazdasági szituációjának tartalma és szerepe a fenti össze-
függésben több síkon, több szempontból is tekintetbe veend ő. Az információs for-
radalom szerteágazó kihatásai és lehet őségei, a tudás értékalkotó szerepének rend-
kívüli megnövekedése, az üzleti hálózatok terjedése, illetve mindezeken alapulóan a
piaci struktúrák és a piaci magatartások, tehát a piacm űködés egészének, ezzel
egyetemben a versenyképesség mércéjének radikális átalakulása, mint új jelenségek
(Kocsis—Szabó 2000) döntően átalakít(hat)ják a világ regionális fejl ődési pályáit,
szabályszerűségeit, egyúttal a befolyásolási akciók, fejlesztési politikák mozgásterét
és eszköztárát.' Különösen figyelmet érdemel a gazdaság- és területfejlesztési tö-
rekvések megalapozása során, hogy a világgazdasági verseny jellegének átalakulá-
sával összefüggésben egyszersmind a nemzetközi t őkeáramlás is új szakaszába
jutott a nyolcvanas évek közepét ől, olyan jegyekkel, mint az áramlás növekedési
ütemének gyorsulása, a piacvezet ő szerep, mint motivációs tényez ő felértékel ődése,
transznacionális vállalatok fószerepl ővé válása, középvállalatok nemzetközi ter-
jeszkedése, a forrásokért való harc feler ősödése stb. (Antalóczy—Sass 2000).
  Mindezen jelenségek (szinte minden tevékenységnél) egy rendkívüli mértékben
kiéleződött (globális) verseny küzd őterein kerülnek felszínre, melyben a talpon
maradás a stratégiai viselkedés megújításától, a vázolt új kihívásoknak való újra és
újra megfeleléstől függ, ami ugyancsak szemléletváltásra kényszerít ő momentum.
E körülmények között mindinkább kulcskérdéssé válik (pl. a „hatékonysággal",
vagy „nyereségességgel" szemben) a versenyben való tartós helytállásra való ké-
pesség általános igénye. Ennek nem lényegtelen, s a területi pozíciókra is kiható
következménye az értékelés közkelet ű statikus és ex post módjának megkérd ő      jele-
ződése. Az ezzel szembe állítható — vállalati és területi összefüggésben is értelmez-
hető — dinamikus felfogás azt vizsgálja, hogy vannak-e olyan képességek, amelyek
egy entitást alkalmassá tesznek a hatékonyság kiterjesztett id őhorizontra vonatkoz-
tatott dinamikus fenntartására (Vissi 1995).
  A világgazdaság alapvet ő en átalakuló voltára számosan felhívták a figyelmet, a
változások iránya, jellege jól dokumentált és gyakorta elemzett a regionális iroda-
lomban is (pl. Enyedi 1996), mindazonáltal a — posztindusztrializmus, posztfordista,
posztmodern jelzőkkel minősített2 — új korszak gazdálkodási jellemz ői és ezek terü-
                Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                    A párhuzamosok találkoznak?
                             Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
TÉT XVI. évf. 2002    s2                       Régiók és gazdasági szerepl ők ...    83

 leti fejlődéssel összefügg ő konzekvenciái sokszor sztereotip módon, némiképp le-
 egyszerűsítve tárgyaltak és ritkán állnak kell ő súllyal az elemzés fókuszában. Ha-
 sonlóképpen paradox, hogy az átalakulási folyamatok triplázódásának, az egyidej ű
 vállalati, iparági és területi (városi) átstrukturálódás tényének kiemelése gyakori
 ugyan, közülük az els ő nek a folyamatok és pozíciók alakításában játszott meghatá-
 rozó szerepe i — ha implicit módon elismert is — kevéssé hangsúlyozott: „a különbö-
 ző helyeken megtelepedett cégek és szervezetek versenyképességének kérdése,
 különös tekintettel a termékekre és termelési folyamatokra, általában elhanyagolt"
 (Ettlinger 1994, 7).
   A világpiaci verseny és magatartás e változásai leképez ődnek a földrajzi térben, a
 regionális erőviszonyok átrendez ődésében is. Ennek egyik legmarkánsabb jelensége
 a tő ke és információ (és a tulajdonosi kontroll) központi, szolgáltatás-alapú régiók-
 ba koncentrálódása mellett az, hogy — a párhuzamosan megfigyelhet ő dekoncentrá-
 ció részeként — az új termelési rendszerek lehetővé teszik új növekedési pólusok,
 dinamikus gazdaságok kialakulását akár korábban elmaradott régiókban is. (Az új
 rend a korábbi hierarchiákon gyakran túllépve, de a világgazdasági áramlásokhoz és
gazdasági hálózatokhoz er ősen kapcsolódóan alakul, háttérben a határok erodálódá-
 sával és a nemzeti „gazdasági szuverenitás" csökkenésével, illetve a regionális és
 lokális entitások mozgásterének növekedésével.) E folyamat leírása is gyakori,
rendszeresen hivatkozott az egyéb célú elemzések háttereként, így a f ő vizsgálati
 cél és horizont sajátosságai következtében alárendelten (pl. Horváth 1998;
Rechnitzer 1998), de az okok azonosítása és az ezen okokkal összefüggő lehetősé-
gek és kényszerek tudatosítása kevésbé széles kör ű törekvés.
   A korábbi domináns mozgatóer ők szerepe azért is erodálódott, mivel a gazdaság
(ágazati arányok, szervezeti struktúrák és magatartások, megfogalmazódó célok és
követett stratégiák, illetve ezek nyomán a termelési/szolgáltatási folyamatok stb.
terén) jelentő sen átalakult, s az új helyzetben a gazdálkodási feltételrendszer elemei
átértékel ődtek. A változás ténye és a felértékel ődő tényezők — általánosságban —
tetten érhet ők, gyakran egyértelműen előtérbe kerülnek az empirikus vizsgálatok-
ban. A regionális fejl ő dés hátterét vizsgáló tanulmányok — a korábban meghatározó
kemény tényez ők szükségességének rögzítésén túl — jellemz ően kiemelik a lágy,
kevésbé kézzel fogható elemek (pl. tudás, helyi életmin őség stb.) megnövekedett
jelentőségét. E — regionális kutatások során földrajzi helyekre vonatkoztatottan
megragadott — szempontok jórészt a vállalati gazdálkodás mindinkább központi
elemei is egyben, szorosan kapcsolódnak a vállalati folyamatokhoz: nem a statikus
pozícióhoz, hanem a változó feltételek közepette újra és újra megmérettet ődő, ebből
adódóan gyakran változó gazdálkodási tevékenységhez. (A felértékel ődő elemek
gyakran nem is csak a hagyományos gazdaságra való közvetlen vagy — még inkább
— közvetett hatásuk miatt fontosak, hanem azoknak sok esetben közvetlen verseny-
ben való részvétele miatt is. Olyan, jellemz ően lokalitásban gyökerező területek,
mint az oktatás és különféle humán szolgáltatások, amelyek korábban kívül estek a
gazdaság szokásos értelmezésén egyre inkább beleért ődnek abba.)
      Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                          A párhuzamosok találkoznak?
                   Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
84     Palkovits István                                       TÉT XVI. évf. 2002   s2

  E körülményekkel, illetve ezek hátterében a globalizációnak és az információs
forradalomnak a teret önmagában is átértékel ő folyamataival összefüggésben a
(földrajzi) hely jelent ősége természetes módon átértékel ődik, annak szerepe a gaz-
dálkodási folyamatokban és a regionális gazdasági er őviszonyokban jóval sokré-
tű bb, mint korábban, és semmi esetre sem korlátozódik a telephelyválasztás ha-
gyományos értelemben vett — annak akár aktív tényez őként is értelmezett — egyszeri
döntésére.

A kompetitív képességközpontú régiófejl ődés megközelítés körvonalai

  Amint a hely szerepével kapcsolatos problémafelvetésb ől és az arra adott modern
válaszokból, a kutatások új irányaiból kit űnik a regionális gazdaságelemzés, illetve
az erre épülő fejlesztési gyakorlat új alapokra helyez ődése körvonalazódik. Az új
megközelítések a korábbiaknál jóval mélyebben igyekeznek a modellekbe integrál-
ni a gazdasági szereplők gazdálkodási szempontjait: noha az elméletek többsége a
régóta használt fogalmakat, mint befektetési klíma, innovációs potenciál, tudás,
partnerség, szinergia, hálózatok stb. továbbra is központi elemekként kezeli, de
jóval inkább alárendelve a régióban tevékenyked ő gazdasági szerepl ők hosszú távú,
regionális célokkal is összhangba hozható érdekeinek. Az új irányok alapvet ő jel-
lemzőit megragadva körvonalazható egy kompetitív képességközpontú régiófejl ő-
désnek (ill. régiófejlesztésnek) nevezhet ő megközelítés, amely több elemb ől, mint a
vállalatok működésének — a világgazdaság átalakulását tükröz ő — trendjeib ől, az
ehhez való regionális alkalmazkodást lehet ővé tevő decentralizációs tendenciából, a
fejlesztési gyakorlat egyes markáns és divatos irányainak kérd őjeleiből, a verseny-
fogalom átértékel ődésébő l és a versenyképesség új forrásaiból vezethet ő le.
  A gazdasági tevékenységek térbeliségér ől, a vállalatok versenyképes m űködéséről
és a regionális gazdaságok fejl ődési lehetőségeirő l való gondolkodás trendjei egy
irányba mutatnak a jelen témát illet ő en: csak az egyes részterületek ma releváns elvi
alapvetéseit, a különböz ő típusú gazdasági szerepl ők gondolkodásmódjait össze-
hangolva, a regionális gazdaságot új módon, új modellben tekintve, ennek alapján a
fejlesztési tevékenység súlypontjait megfelel ő módon áthelyezve biztosítható egy-
egy terület „versenyképessége", az ott m űködő vállalatok távlati érdekeinek érvény-
re jutása és hosszú távon a helyi lakosság maximális jóléte. Az e gondolat jegyében
kívánatos szemléletváltás, igazodás — tekintve, hogy az új gazdasági szituációkra
adandó adekvát válaszok a közvetlenebb piaci kitettség miatt a vállalkozói szférá-
ban fogalmazódnak meg és terjednek el el őször — leginkább a regionális
gazdaságfejlesztés terén esedékes.
  A rövid távon maximális (és mérhet ő) hozadékot, elsősorban munkalehet őséget
ígérő egyoldalú — ma hazánkban különösen elterjedt — gyakorlattal szemben két
szempont tudatosítandó a szemléletváltás érdekében: egyfel ől az élen járó vállala-
tok már nem költségel őnyt, hanem hosszú távú, fenntartható versenyel őnyt keres-
nek, másfelől a költségel őnyökre építend ő területfejlesztési stratégia hosszú távon
nem lehet versenyel őny forrása.
                Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                    A párhuzamosok találkoznak?
                             Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
TÉT XVI. évf. 2002    s2                        Régiók és gazdasági szerepl ők ...    85

   Ezzel szemben az új megközelítés alapelemeként rögzíteni kell a telephelyválasz-
tás oldaláról azt, hogy a korábban abszolutizált költség-effektusok mellett a vállalati
szempontok közt létezik egy stratégiai effektus is, mégpedig kiemelt súllyal. A
potenciális telephelyekkel szembeni elvárás ezzel összefüggésben egyre inkább az,
hogy olyan tulajdonságokkal kell bírnia, amely hozzájárul a vállalat hosszú távú
versenyel őnyéhez: A régióknak (illetve településeknek vagy akár országoknak) a
komparatív el őnyök — rövid távon kimutatható hozadékaikon túl — önmagukban
nem biztosítják a hosszú távú versenyképességet, helyette olyan kompetitív előnnyel
kell rendelkezniük, amely megfelel e felvet ődő igényeknek (és a vállalati megfele-
lőjéhez hasonlóan tartós és nehezen utánozható) 4 (vö. Porter 1990).
   Különösen hangsúlyosan emeli ki — sok hazai terület szempontjából sem tanulság
nélkül — negatív példaként egy tanulmány (Fairbanks—Lindsay 1997) azt a tipikus
helyzetet, mikor az olyan komparatív el őnyökre, mint az olcsó munkaerő és a bősé-
ges természeti er őforráskészlet próbál egy terület stratégiailag alapozni, nem is véve
tudomást a mindinkább kifinomult világpiac keresleti jellemzőiről, ahelyett, hogy
komplexebb — a világpiaci igényeket és a saját sajátos lehet őségeket egyaránt szem
előtt tartó — stratégiákba invesztálnának, megkülönböztet ő, nehezen másolható,
ezáltal fenntartható kompetitív el őnyöket alakítanának ki.
   A kompetitív el őny kialakulása, a vállalatok számára stratégiájuk versenyképes-
sége szempontjából kedvez ő (földrajzi-fizikai) gazdasági környezet kiformálódása
felé vezető — korántsem automatikus — folyamatban számos olyan elem van, amely
tudatos politikával egy adott stratégiának megfelel ően irányítható, s nem csupán a
területi egység (régió) vezet ői, de maguk a vállalatok által is s. Míg tehát a telephelyi
feltételek alakítása a korábbi szemléletben — az adottságok általi er ős behatároltsá-
got, „kényszerpályákat" elfogadó — helyi autoritás egyszerepl ős tevékenysége volt,
addig az új helyzet fontos jellemz ője a szereplők közti együttműködés szükségessége.
   A közösségi- és privát szféra partnersége pedig nem más, mint kölcsönös elköte-
 lezettségek, közös akciók mindkét fél — egymáséval nem ütköz ő, ideális esetben
 összhangban levő — stratégiájának megvalósulása érdekében. Ezen, e formájában
 „regionális gazdaságtani" közelítés űnek minősíthető állítás mögé érdekes (és üd-
vözlendő) módon a menedzsment irodalomból is hozható — ezzel összecseng ő,
vagyis — ezt alátámasztó gondolat. Egyik ilyen szerint a sikeres közösségi-magán
partnerségnek hat jellemz ője van: (1) világos üzleti program, napirend, (2) er ős, a
változás iránt elkötelezett partnerek, (3) olyan befektetések mindkét partner részé-
 ről, amelyek a felhasználó közösségben gyökereznek, (4) kapcsolódási pontok más
 szervezetek irányába, (5) elkötelezettség az eredmények fenntartása és reprodukálá-
 sa iránt (Kanter 1999).
   A partnerségnek (tehát) természetesen akkor van létjogosultsága, ha mindkét oldal
 érdekei alátámasztják. A régió szempontjából kézenfekv ő a magánforrások bekap-
 csolásától várható haszon: a helyi jövedelmek és foglalkoztatás szempontján túl
 olyan tevékenységek, szolgáltatások is rendelkezésre állnak helyben, ami a terület
 kompetitív előnyéhez is hozzájárulhat. Élesebben vet ődik fel a másik oldal részéről
— partnerségnél éppúgy mint tisztán magánbefektetéseknél —, hogy egy adott hely
       Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                           A párhuzamosok találkoznak?
                    Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
86     Palkovits István                                      TÉT XVI. évf. 2002    s2

(éppen az, a végtelen potenciális telephely közül) hozzájárulhat-e a vállalat céljai-
hoz, versenyképességéhez, van-e szerepe a konkrét helynek a gazdasági szerepl ő
perspektíváiban. Feltehet őleg (e dolgozat igyekszik ezt alátámasztani) igen.
   Habár a globális piacok és globális termelés a telephely földrajzi helyének irrele-
vanciáját sugallja, ezzel ellentétes szempontok is felmerülnek. A menedzsment
tankönyvekben is említést tesznek egy „kivételr ől", a just-in-time rendszerek eseté-
ben a közelség szerepér ől, de ennél többr ől is szó van: egyre több kutatás támasztja
alá, hogy az egymáshoz kapcsolódó, egymást er ősítő tevékenységek egymáshoz
közelisége által létrejöv ő tömörülésekben (pl. klasztereken 6 belül) a földrajzi, kultu-
rális és intézményi közelség a vállalatoknak olyan speciális „ho77Áférési lehet ősé-
geket", szorosabb kapcsolatokat, jobb információkat, er őteljes ösztönzőket és egyéb
előnyöket nyújt, melyek együttese távolról nehezen kifiirkészhet ő (Porter 1998).
   A vállalati képességek is, miként a technológia az egész rendszer perspektívájából
érthető meg leginkább, s igaz a régió vállalatainak, azok összességének a képessé-
geire, készségeire is az a „közismert tény, hogy a csekély innovációs aktivitással
működő cégek kielégítő gazdasági teljesítményt nyújthatnak azokra a képességekre
építve, melyekre a szállítóik (azok beszállított részegységei, szolgáltatásai) révén
szert tesznek" (Archibugi—Simonetti 1998, 295).
   E gondolatot általánosan megfogalmazva, kialakulhat a helyi er őforrások, gazda-
sági szereplők és számos egyéb tényez ő együtteseként egy olyan helyi rendszer,
 gazdasági miliő, mely sajátosságainál fogva hozzájárulhat a vállalati versenyképes-
 séghez. Ebben a megközelítésben „a terület többé nem a telephelyi faktorok és
bizonyos adott intézmények hordozójának tekintend ő, hanem egy specifikus er ő       for-
 rásnak, abban az értelemben, hogy annak konstrukciója kulcselem a változás fo-
 lyamatában" (Maillat 1995, 159). Egy specifikus, mások által nehezen másolható
 erőforráshoz való hozzájutás viszont már vonzó lehet (vagyis lényeges
 telephelyválasztási szempont) a vállalatoknak stratégiai érdekeikre tekintettel, külö-
 nösen, ha elfogadjuk a vállalat erő   forrás-alapú megközelítését: eszerint minden
 vállalat különféle er őforrások (vagyontárgyak és képességek) nagyon különböz ő
 együttese, és az van közülük sikerre ítéltetve, amelyik a legjobb és leginkább meg-
 felelő erőforráskészlettel rendelkezik saját stratégiájához 8 (Collins—Mongomery
  1995).
   Miből áll e speciális erőforrás? Ugyancsak a vállalati szférától 9 kölcsönzött meg-
 közelítéssel: bizonyos készségekb ől és képességekb ől (capabilities), melyek kiala-
 kítása, felhalmozása ezek után megfogalmazható: a régiók versenyképességének a
forrása. Lényegében ezt támasztja alá, ezt fogalmazza meg más oldalról az a nézet
 is, mely szerint „egy er ős regionális gazdaság kulcsjellemz ője az adaptációs képes-
 sége: miként képes adaptálni attit űdjeit, készségeit, termékeit, támogató intézmé-
 nyeit és infrastruktúráját az állandóan (de kiszámíthatatlanul) változó gazdasági
 körülményekhez" (Chisholm 1987, 202). Ez az adaptációs képesség nem egy-egy
 sajátos jellemzőre, adottságra utal, hanem az egész rendszer koherens „kompozíció-
jára". Miután nem vitás, hogy a mindenfajta megújulás és versenyképesség hátteré-
 ben egy döntő láncszem az innováció, a regionális gazdaság e rendszere nevezhet ő
              Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                  A párhuzamosok találkoznak?
                           Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.

TÉT XVI. évf. 2002   s2                       Régiók és gazdasági szerepl ők ...   87

innovatív mili őnek is, melynek — az itt vázoltakkal rokon — koncepciójában maga a
terület, a régió „úgy t űnik nem más, mint specifikus er őforrások felépítési folyama-
tának eredménye, mely a szerepl ők magatartásán és stratégiáján múlik, s nem csu-
pán az eredend ően rendelkezésre álló erőforrások tárháza" (Maillat 1995, 161).
   E képességek és készségek a tanuló régió alapelveit ől sem idegenek. A piaci
szükségletekkel való találkozás logikája lényegében vitathatatlan, miként annak
logikája is, hogy a cégeknek ki kell fejleszteniük és folyamatosan er ősíteniük kell
lényegi kompetenciáikat. Az ilyen intézményesített készségek és képességek, ame-
lyek a céget stratégiailag megkülönböztetik, összefüggnek „a kollektív tanulásba
történő befektetésekkel [...]" (Robertsson 1994, 264).
   Amint az már az eddigiekb ől is kitűnt, a régióban rendelkezésre álló készségek és
képességek nem statikus er őforrások, „vonzerők", vagy komparatív el őnyök halma-
zai, sokkal inkább tekinthetők egy dinamikus jelenségnek, egy folyamat pillanatnyi
állásának. Még tovább menye: a hosszú távú kompetitív el őny kialakításához és
fenntartásához újra és újra túl kell lépni a meglév ő képességeken, és folyamatosan —
e készségekre, képességekre alapozva — a versenyzés új módjait kell elsajátítani.
   Tartalmilag, szűkebb értelemben elfogadható az az álláspont, miszerint a regioná-
lis képességek egy sajátos kombinációnak tekinthet ők, melynek részei a rendelke-
zésre álló humán és fizikai erőforrások, a régióban az id ők során kialakult struktú-
rák és a régió specifikus institucionális adottságai, amelyek a tudás-teremtés koráb-
bi szakaszainak eredményeként létrejöttek (Maskell—Malmberg 1995). Szélesebb
értelemben és általánosabban fogalmazva ide sorolhatók mindazok az „energia-
generáló er ők", amelyek a vállalati versenyelőny forrását megalapozni képesek
(akár valamely teljesítményre, tevékenységre való adottság, alkalmasság). Ennek
részei az eszközök, a tudás, a kiszolgáló intézmények, partnerek, beszállítók stb., a
hagyományos erőforrások, plusz egyéb elemek, amelyek a vállalatokon belül, vagy
a helyi miliőben fokozatosan felépültek. Nem pusztán az er őforrások a lényegesek
tehát e viszonyrendszerben, hanem az, hogy miként alakították ezt m űködő, kiak-
názható, versenyel őny forrását képez ő készséggé. Az a régió versenyképes, amely-
nek rendelkezésre álló képességei, készségei — a helyi (magán és közösségi) gazda-
 sági szerepl ők által különböz ő termékekké alakítva — leginkább alkalmasak a fo-
 lyamatosan változó, magas igényeket támasztó világpiaci kereslet kielégítésére l° .
   E képesség-központú megközelítést a helyi gazdaságfejlesztési politika (és a
 telephelyválasztási gondolatkör) nyelvére és céljaira lefordítva: a versenyképesség
 alapjaként specifikus beruházásokat kell eszközölni az emberi er őforrások és a
 specializált infrastruktúra terén annak érdekében, hogy a befektet ők olyan helynek
 lássák a régiót, amely megfelel ő lesz lényegi (core) folyamataik és termékeik fej-
 lesztéséhez. Ezen túlmen ően olyan magasszintű és specializált el őnyöket kell kiala-
 kítani a magánszektor számára, amelyek a szektor stratégiai vízióján alapulnak
 (Fairbanks—Lindsay 1998).
   Ezek után felvet ődik a kérdés: a régiónak, mint speciális, a vállalatoknak értéket
jelentő erőforrásnak a menedzsmentje a küls ő tőke telephelyválasztási döntéseire
 kíván-e hatást gyakorolni, becsábításuk érdekében a mili ő alakításával, a képessé-
         Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                             A párhuzamosok találkoznak?
                      Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
88       Palkovits István                                      TÉT XVI. évf. 2002   s2

gek építésével? Nem feltétlenül és nem els ősorban. Tekintettel az endogén fejl ődés
 koncepciójára, vagy a bennszülött vállalatok és a helyi gazdasági fejl ődés — külsők-
höz képest különösen — er ő s korrelációjára, folyamatosan zajlik az eltolódás a küls ő
 erőforrások vonzása fel ől a helyi erők stimulálása irányába (új folyamat-
technológia bevezetésének támogatása, új vállalkozások ösztönzése"), melyhez
kapcsolódó célokat jól szolgálja a helyi képességek építésén át az innovatív mili ő
 folyamatos erősítése. E mili ő esetében a küls ő tőke dominanciája a tapasztalatok
 szerint felszínre hozhat bizonyos súrlódásokat: „habár a nagyobb cégek bevonásra
kerülnek a jelenkori gazdaságfejlesztési stratégiákba, a sikeres 'vállalkozói város'
 'növekedési koalícióját' kialakítani szándékozó próbálkozásoknál, sok nagy gyár
 külső tulajdonlása (...) ezeknek a helyi ügyekben való részvételét problematikussá
teszi" (Foley—Watts 1996, 451).
   A probléma lényegét és az arra adandó válaszok különbségeit jól illusztrálja az
 1. ábra, amely a különböző — s ami ennél fontosabb: a regionális gazdaság számára
eltérő hozadékokat ígér ő — vállalattelepítési (külföldre helyezési) motivációkat
rendszerezi. Az adott ország vagy térség minél magasabb szint ű és minél egyedibb
jellemzőjét, képességét célozza meg a letelepítend ő szervezet, annál inkább hozzá-
járul majd ezen használni kívánt erő források újratermeléséhez, annál inkább várható
jelenlététő l a helyi képességek stimulálódása, magasabb szintre emelkedése és b ő-
vülése.
                                    1. ÁBRA
             Milyen el őnyökkel járhat a termelés külföldre telepítése
(What Kind of Advantages Derive fivm the Production's Transplamation to Abroad )

     Leginkább kézzelfogható
                                   A közvetlen és közvetett költségek csökkentése
                                   Tőkeköltségek csökkentése
                                   Adók csökkentése
                                   Logisztikai költségek csökkentése
                                   Vámkorlátozások kiküszöbölése
                                   Jobb fogyasztói szolgáltatások nyújtása
                                   Valutaárfolyam-kockázatok szétterítése
                                   Alternatív beszerzési források kiépítése
                                   Potenciális versenytársak felvásárlása
                                   Tanulás a helyi beszállítóktól
                                   Tanulás a külföldi fogyasztóktól
                                   Tanulás a külföldi kutatóközpontoktól
     Legkaésbékérzelfoghaló        A tehetség globális vonzása



Forrás: Ferdows 1997.
              Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                  A párhuzamosok találkoznak?
                           Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.

TÉT XVI. évf. 2002   s2                        Régiók és gazdasági szerepl ők ...   89

  A külső erőforrások (a közvetlen t őkebefektetések mellett a sajátos, külön vizsgá-
lati témát jelent ő nemzeti vagy „makrointegrációs" közpénzek) nyújtotta lehet ősé-
geket figyelmen kívül hagyni, ezek szerepét negligálni, jelent őségét alábecsülni
tehát — a kérdőjelek ellenére — nem lehet, csupán e kérdés más oldalról tekintend ő .
Ezek bizonyos feltételek mellett nemcsak rövid távon dinamizálhatják a helyi gaz-
daságot, de megfelel ő beágyazottságuk esetén a régió stratégiai horizontú verseny-
képességét is jelent ősen előmozdíthatják. Egy vállalat letelepedésének, mint egy-
szeri aktusnak a hatása nemcsak abban a tekintetben mérlegelend ő, hogy többlet-
foglalkoztatás és egyéb nyilvánvaló közvetlen el őnyök jelennek meg általa, hanem
abban is, amit képességként, készségként a terület hosszabb távon és általánosabban
nyer (egy szolgáltató cég a helyi szolgáltató infrastruktúrához is hozzájárul, egy
termelő vállalat a szolgáltató szféra keresletét is stabilabbá teszi, másokkal straté-
giai kapcsolatokat, hálózatokat képezhet stb.). A rövid távú és hosszú távú kihatá-
sok együttes mérlegelése azonban emellett azért is fontos, mivel nem optimális
döntés esetén a jellemz ően szűkös telephely-kínálat és munkaer őbázis mellett ko-
moly 'alternatív költség' merülhet fel.
  A tőkeberuházási vagy éppen tevékenység-felszámolási döntések azonban a terü-
leti összefüggésrendszerben, illetve a képességek, készségek kulcsszerepének fé-
nyében még komplexebbek és még veszélyesebbek. A cégek képességeinek, kész-
ségeinek összessége több, mint a vagyonelemek halmaza, ezek jórészt az emberek
kollektív tudásában és jártasságában, illetve az emberek kapcsolatait szabályozó
szervezeti folyamatokban öltenek testet (Hayes —Pisano 1994). Az egzaktnak tekin-
tett „költség-haszon" módszereket, t őkeköltségvetést abszolutizáló döntések e ke-
véssé pénzre fordítható elemeket megragadni lényegében képtelenek, s a döntés
nyomán az e téren elkönyvelhet ő „nyereségeket" vagy „károkat" számbavenni nem
tudják. Egy gyár bezárásának vesztesége azonban — mind a cég, mind a terület szá-
mára — több, mint a vagyontárgyak könyv szerinti értékének és az álláshelyeknek a
megszűnte adott helyen, ennél nagyobb lehet az a kár, ami a gyárban „benne fog-,
lalt", évek alatt felépült, s a döntés nyomán megsz űnő és egy idő után (illetve má-
sutt) nem rekonstruálható specializált képességek, készségek leépüléséb ől szárma-
zik. Hasonlóképpen értékelhető egy befektetési döntés szituációja: ezzel a cég töb-
bet is kaphat egy településen, mint fizikai telephelyet: az ott — más cégek, intézmé-
nyek, közösségek stb. — révén kiformálódott képességek legalább annyira számba
veendők.
  A kilencvenes évek tehát egy meglehet ősen paradox helyzettel jellemezhet ő a te-
lephelyválasztás és a gazdaságfejl ődés viszonyának kérdésköre szempontjából:
egyfelől soha nem volt ennyire mobil a t őke és szabad a telephelyválasztás (globális
optimalizálás), mégis egyre kevésbé a vonzásra kell koncentrálniuk a régióknak,
egyre inkább más szempontok kerülhetnek a fejl ődési pályák és politikák fókuszá-
ba. Minél komplexebbé, tudás-alapúbbá és dinamikusabbá válik ugyanis a világ-
gazdaság, annál inkább igaz, hogy a régiók esetében is, miként a vállalatok számá-
ra: a kompetitív el őny egyre nagyobb mértékben a lokális tényez őkben — helyi tu-
           Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                               A párhuzamosok találkoznak?
                        Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
90        Palkovits István                                                                TÉT XVI. évf. 2002                 s2
dásban, kapcsolatokban és motivációkban rejlik, amelyeket távoli versenytársak
nem képesek másolni (Porter 1998).
  Mindezek után felvázolható a helyi gazdaság m űködésének egy lehetséges, a fen-
tieket tekintetbe vev ő (azokat összefoglaló) sematikus modellje (2. ábra), mely az
alapvető összefüggések bemutatásával a politikák számára is elvi útmutatást nyújt-
hat. Ennek lényege az, hogy a lokális gazdaság statikus és aktuális adottságainak
(erőforrások, kínálat, helyi szerepl ő k, kereslet, célcsoportok) rövid távon értelmez-
hető viszonyrendszerébe — az élen járó üzleti szervezetek mintáját felhasználva —
beépít egy más természet ű , azokkal szoros kölcsönös meghatározottságban lev ő, de
hosszabb távú id őhorizontja és folyamatos jellege alapján dinamikus elemet, a kész-
ségek és képességek halmazát, ami a modellben a régió versenyképességének kul-
csa, ezáltal a gazdaságfejleszt ő tevékenység javasolt fókusza.
                                            2. ÁBRA
                   A regionális gazdaság működésének egy lehetséges modellje
                      (A Possible Model of Function of Regional Economy)


                   •

                       k.                      Terület-Menedzsment
                                                                                        'lie   (választások)

                                                                            4T"         J4           „Célcsoporto
                                                                                    marketing_>
           2                   1,4 '   '   s
                                                                                                    tomisták, befektetölc,
                                                                                                    ga7d.,4i szereplők,
                                                                                                      érdekcsoportok,
                                                                                                    intézmények, külső
                              (Vállalati, intéz-                                                    politikai szervek, ...
        Külső                  ményi, egyéni,
     erőforrások                                                      „Fogyasztói"
                              kapcsolatokban
                                rejlő, stb.)                            igények

                              Készségek,                               (Magán- és
       Belső                                                          közjavak iránt)                   Jövedelem, életkörül-
                              képességek                                                                 mények, értékek ...
   erőforrások,                                                                                             elégedettség
    adottságok                 (Hosszú táv)



                                                        Termelési"
                                                        potenciál                       , Kibocsátás"
                                                        (Rövid táv)                 (Tagan értelmezve)

                                                    tanulásifobwmat


Forrás: Saját szerkesztés.

   Ha a modell elvi alapján kialakítandó regionális gazdaságfejlesztési politika rész-
 leteinek áttekintése túlmutat is e dolgozat keretein, dióhéjban megfogalmazható,
hogy melyek a kulcselemek. Ezek alapvet ően — e téren lényegét tekintve összhang-
ban a „stratégiai marketing" címkével illetett koncepcióval — a következ ők: az infra-
struktúra újjáépítése, képzett munkaer ő bázis kialakítása, a helyi vállalkozások létre-
jöttének és expanziójának ösztönzése, egy er ő s közösségi-magán partnerség kimun-
             Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                 A párhuzamosok találkoznak?
                          Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.

TÉT XVI. évf. 2002    s2                      Régiók és gazdasági szerepl ők ...   91

kálása, a „hely-kompatibilis" cégek és iparágak azonosítása és vonzása, megkülön-
böztető helyi attrakciók létrehozása, szolgáltatás-barát kultúra kialakítása és mind-
ezen előnyök hatékony promóciója (Kotler et al. 1993). A marketingtudomány jeles
képvisel őjének e „hazabeszél ő" szemléletével szemben azonban a marketing —
fentiek szellemében — „csupán" kiegészít ő, noha nélkülözhetetlen, minden gazdasá-
gi aktust természetes módon kísér ő elemnek tekinthetjük: eszközeivel tudato-
sítandó, hogy mely el őnyökkel jár a cégeknek a működés, letelepedés, fejlesztés.
Optimális esetben a közvetítend ő üzenet azt tartalmazza, hogy a képességek bázisán
miként tud a hely hozzájárulni az üzemi versenyképességhez, vagy miként segítheti
az üzemet a cég egésze számára hasznos „szakértelem-központtá" (Ferdows 1997)
váláshoz.
  A modellben mélyebbre ásva azonban számos olyan elem bukkan fel, amely alá-
támasztja e dolgozatnak a vállalati- és régió-menedzsment közti párhuzamok rele-
vanciájára vonatkozó hipotézisét. A teljesség igénye nélkül megemlíthet ő maga a
kompetitív el ő ny elve, a „fogyasztókkal" (célcsoportokkal) való kapcsolat fontos-
sága, az innovációra való képesség, a másoktól különbözés, a gazdaság elemei közti
bizonyos összhang 12 vagy a stratégiai flexibilitás igénye. Mindamellett — és ez sem
mond ellent a vállalati tapasztalatoknak — a legfontosabb a humán er őforrások, az
emberi tényező szerepe.
  A munkaerő piac szerepe a telephelyválasztásban hagyományosan fontos: álljon
rendelkezésre a megfelel ő számú és megfelel ően képzett munkaerő (ez utóbbi ha-
gyományosan azt jelenti, hogy megfelel ő számban és megfelel ően alacsony költ-
séggel álljanak rendelkezésre betanítható munkások). Az új megközelítésben a
munkaerőbázis szerepe bizonyos értelemben csökkent, bizonyos értelemben ugyan-
akkor minden korábbinál fontosabbá vált: a helyi munkaer őpiac „biztosítja, hogy a
know-how cirkulál és cserél ődik (a gazdasági szerepl ők közt), hogy a helyi techni-
kai kultúra átadásra kerül és reprodukálódik, következésképpen segít biztosítani,
hogy a miliő reprodukálódjon, transzformálódjon, illetve újjászülessen 13 (Maillat
1995, 163).
  Éppen a munkaerő és tudás témaköre hívja fel a figyelmet a befolyásolás, a ha-
gyományos szemléletű fejlesztési tevékenység korlátaira: „az a tény, hogy a mai
fejlett gazdaság fő telepítő tényezője az adaptivitásban és kifinomultságban megje-
lenő emberi tudás, nagy leckét jelent minden területfejlesztési elképzelés számára.
A tudáskészlet nem gyarapítható és nem alakítható át gyorsan. Ezért a térségi elma-
radottság tartós; tüneti kezelése pedig garantáltan sikertelen" (Enyedi 1996, 123).
  Mindazonáltal a fejl ő dés alapjának hosszú távú természete a tudatosság jelent ősé-
gét és a — domináns szerepében meger ősített — piaci er ők közösségi érdekeknek
megfelelő befolyásolását hangsúlyossá teszi, de új, a fentiekben megfogalmazotta-
kat tükröző szemléletben. A piaci viszonyok er ősítése mellett a releváns piacok
hiányosságainak kiküszöbölése 14 , vagy éppen a nem piaci érdekek érvényre juttatá-
sa esetenként közvetlen kormányzati/önkormányzati beavatkozást is indokol, de a
hagyományos — üzleti szerepl ő kkel rendszerint konfliktusos — politikai szerepek
felülvizsgálandók úgy makroszinten, mint — s őt még inkább — regionális szinten.
         Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                             A párhuzamosok találkoznak?
                      Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
92     Palkovits István                                       TÉT XVI. évf. 2002    s2

   Habár a helyi gazdaságok er ősen kötődnek a „termelés nemzeti rendszeréhez",
melynek részei, és minden globalizálódás és regionalizálódás ellenére a nemzeti
határok realitása megmaradt e tekintetben (Ettlinger 1994), a közepes méret ű nem-
zeteknél kisebb terület — ebben mind nagyobb az egyetértés az irodalomban — a
gazdaságszervezés -fejlesztés és -elemzés leginkább releváns területe. E gyakorlat-
ban is mindinkább megjelenő szempontnak, a politika lejjebb tolódásának jelent ő-
 sége pedig többek közt éppen abban áll, hogy a beavatkozás a piaci realitásokhoz
közelebb kerül, azon belül is főleg abban, hogy a hatékonyság és versenyképesség
szempontjai' 5 régió-specifikusan vehet ők számításba.
   A gazdálkodási szempontokat stratégiai összefüggésrendszerében tekintetbe vev ő
 fejlesztési tevékenység impulzusai viszont befolyásolhatják a vállalkozásokat a
telephelyükkel is összefügg ő stratégiai magatartásuk átgondolására, s e szféra tölt-
heti be a vezet ő szerepet — az egész közösség érdekében, de önérdek által hajtottan
— a folyamatos gazdasági megújulásban, és az ún. versenyképességben.
   Általánosságban kijelenthető , hogy egy eredményes képességalapú regionális
 gazdaságfejl ő dés hátteréhez jóval többre van szükség, mint felvilágosult gazdaság-
 fejlesztő politikára, szükséges ahhoz a helyi gazdaság (és társadalom) minden sze-
replőjének fejlesztés iránti elkötelezettsége és abban való részvétele (illetve „interak-
tív összjátéka"). A domináns versenyszektor és az azt er ősítő önkormányza-
ti/kormányzati erő feszítések mellett a civil szféra is sokat tehet — azon túl, hogy a
regionális piacok szerepl ője — annak érdekében, hogy a cégek „jól érezzék magu-
kat" és megvalósítsák a közösség számára is kívánatos befektetéseket egy területen;
a kultúra, a magatartásminták, a fogyasztói attit űdök, a helyi társadalom — üzleti
hálózatokkal nemegyszer egymást átfed ő — privát hálózatai a mili ő részét képezik, s
végső soron e szférából táplálkoznak olyan regionális képességek, amelyek az üzle-
ti szférában is hasznossá válhatnak.
   A magyarországi gazdaságfejlesztési gyakorlat és intézményrendszer kétségkívül
nem áll minden tekintetben a fent kifejtett szemléletmód elvi alapján. Ennek okai
első sorban a hagyományos viselkedésmódok tehetetlenségi erejében, az új struktúra
viszonyainak kialakulatlanságában keresend ők, de a regionális gazdaság m űködésé-
re vonatkozó kiforrott és közismert nézetek és az elméleti konszenzus hiánya is
szerepet játszhat benne. A rendszer m űködésének súrlódásai mindazonáltal nem
jelenthetnek hivatkozási alapot az elemzések felszínességéhez, a regionális gazda-
ságelemzéseknek túl kell lépniük a hagyományos kereteken, eszközökön, s nagyobb
hangsúly kell fektetni a mélyebb struktúrák empirikus információkra támaszkodó
feltérképezésére és — ahol arra mód van — az eredményeknek az ezredforduló világ-
gazdaságát jellemz ő releváns elvek és törvényszer űségek viszonyrendszerében való
értékelésére.

                                      Összegzés
  A vállalati versenyképesség és a régiófejl ő dés párhuzamosságainak, közös gyöke-
reinek hangsúlyozása, illetve a piaci er ő k és gazdálkodási szempontok kiemelt
kezelése, noha ma korántsem uralkodó megközelítés, nem el őzmények nélküli a
                 Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                     A párhuzamosok találkoznak?
                              Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
TÉT XVI. évf. 2002        s2                            Régiók és gazdasági szerepl ők ...           93

regionalitás hangsúlyozottan multidiszciplináris szemlélet ű irodalmában sem. A re-
gionális gazdaságtannak is van egy (telephelyelméletekben gyökerez ő) tradíciója,
mely a hely szerepét elemzi a vállalati versenyesélyek és (telephelyválasztási, illet-
ve gazdálkodási) magatartás tekintetében. Ezen irányzat képvisel őinek a „regionális
makroökonómia" szintjér ől közelítő (regionális különbségeket, földrajzi tömörülé-
seket, csomópontokat elemz ő), de nemegyszer mikroökonómiai szintre is elér ő
lényeges és inspiráló megállapításai, valamint a vállalat-gazdaságtani kutatások
eredményei alapjában véve egy irányba mutatnak, egymást erősítik. Az e közös
erőfeszítések eredményeként körvonalazódó — közkelet ű sztereotípiákon túllép ő —
modell érvényessége esetén revideálnunk kell a régiók fejl ődésével kapcsolatos
egyes (uralkodó) nézeteinket, de legalábbis új néz őpontokkal kell kiegészíteni a
területek gazdasági helyzetére vonatkozó értékeléseket.
  A gazdasági teljesítmény ex post kategóriájához képest felértékel ődnek bizonyos
ex ante kategóriák, különös tekintettel a vállalati és regionális „versenyképesség"
hosszú távú — egyszersmind egymást feltételez ő, párhuzamos — követelményére.
Ezek közt kulcsszerephez juthatnak azok a területi társadalmi-gazdasági-kulturális
viszonyrendszerben, miliőben gyökerező készségek és képességek, amelyek felszín-
re hozása és folyamatos megújítása az innovációs aktivitás és a gazdasági fejl ődés
alapja, a regionális és vállalati versenypozíció maghatározója lehet.
  E készségek és képességek azonosítása adhat mélyre hatoló magyarázatot a régiók
„fejlettségi térképének" különbségeire (annak látszólag véletlenszer ű változásaira,
vagy éppen a fejlesztési politikák várakozásokkal ellentétes eredményeire), az
„élenjáró" régiók vállalkozás-tömörüléseinek jellemz ően csupán a földrajzi közel-
séggel magyarázott sajátos és eredményes gazdálkodási módjaira, másfel ől ezek
egyedi, sajátos vagy különösen értékes volta lehet az az er őforrás, amely a régióban
működő vállalkozások stratégiai különbözését és erre épül ő stratégiai flexibilitását
garantálhatja.
  Mindez felhívja a figyelmet a hazai viszonyokra vonatkoztatva is arra, hogy a
hosszú távú fejlő dés hátterében jóval kevésbé a politikai-gazdaságpolitikai beavat-
kozások mintsem a gazdasági szerepl ők tevékenysége és elégedettsége áll, s a vál-
tozó — akár politikai — szempontok, vagy nem releváns prioritások szerint nyújtott
ösztönző k vagy források (támogatások) csupán látszatmegoldásokat, esetleg rövid
távú válságkezelést eredményezhetnek.

                                             Jegyzetek

  Magyarország, mint oly sok tekintetben itt (az itt körvonalazott, gazdasági szerepl őket középpontba
  helyező szemlélet tekintetében) is kett ős alkalmazkodásra kényszerül: a világgazdasági változás álta-
  lánosságai mellett hazai sajátosság (és újdonság), hogy a korábbi rendszerhez képest az utóbbi évti-
  zedben (vagyis éppen a világgazdasági átalakulással egy id őben) megváltoztak a területfejlesztés sze-
  repl ői, ma már a gazdasági szerepl ők a legfontosabbak, egy térség fejl ődése alapjában gazdasági dön-
  tésekt ől függ, s a döntések jelentős része helyben születik (Enyedi 1996).
2
  Megjegyzést érdemel, hogy pusztán a klasszikus fordizmussal (vagy az indusztriális viszonyokkal)
  való szembeállítás ma önmagában keveset mond, a fordista vállalatszervezés divatjának hanyatlása óta
  több korszakot is megkülönböztethetünk jelent ős különbségekkel és konzekvenciákkal.
           Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                               A párhuzamosok találkoznak?
                        Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
94       Palkovits István                                                     TÉT XVI. évf. 2002          s2
3
   A gazdasági szerepl ők tevékenységének, mint dinamikus elemnek a középpontba állítása nem jelenti
    természetesen az egyéb tényez ők negligálását. E ponton ismét hangsúlyozni szükséges: sem annak a
    ténye nem vitatott, hogy az egyéni magatartások sokasága együttesen térbeli szabályosságokat rajzol
    ki (ex post), sem azé, hogy a gazdasági tér, mint er őtér határozott feltételrendszert jelent, amely befo-
    lyásolja a szerepl őket (ex ante).
4
   A nemzet szintjén megfogalmazva, de régiókra is vetíthet ően: „a kompetitív el őny egy igen erősen
    lokalizált folyamat során alakul ki és marad fenn. A [nemzeti] gazdasági struktúrákban, értékekben,
    kultúrákban, intézményekben és történelmekben meglev ő különbségek alapvet ően hozzájárulnak a
    versenyben elérhet ő sikerhez." (Porter 1990)
s
   A helyi készségek, képességek halmaza természetesen rengeteg dologtól függ, ezek közül csak egy a
    piaci szerepl ők viselkedése; „a területileg egyenl őtlen m űszaki és társadalmi infrastruktúra, szakkép-
    zettségi struktúra, irányítási viszonyok, intézményrendszer, osztályviszonyok, mind-mind a gazdaság-
    történeti fejl ődés következménye" (Horváth 1998).
6
   Ezek szerepét Porter három síkon azonosítja: létükb ől fakadóan növekszik a területen lév ő vállalkozá-
    sok termelékenysége, hajtóer őt kap az innováció iránya és üteme, valamint stimuláló er ő generálódik a
    klaszteren belüli új vállalatalapításokat illet ően (Porter 1998).
7        .
   Az idézett m űben kiemelés nélkül.
8
   Az elemzés érdekes és hasznos tárgya lehet az egyes esetekben e „hely-er őforrás" értékelése a gondola-
    tot vállalatokkal kapcsolatban felvet ő szerzőpáros (Collins Montgomery 1995) szempontjai (utánozha-
                                                                 —


    tóság, tartósság, helyettesíthet őség, versenyképesség és az általa képzett érték realizálási lehet ősége)
    szerint.
9
   A gondolat kifejtése vállalati környezetben: Stalk et al. (1992).
10
           Ami e több területen való keresletnek történ ő megfelelést illeti, érdemes kiemelni, hogy a képességek
    és készségek nem a méretgazdaságosság (economies of scale), hanem a sajátos módon (amennyiben e
    fogalmat hagyományosan belső, cégen belüli jelenségnek szokás tekinteni) a választék-gazdaságosság
    (economies of scope) oldaláról járulnak hozzá a hatékonysághoz. Erre jó példa a pénzügyi szolgáltatá-
    sok széles skáláját nyújtó központok, ahol minden szolgáltatás speciális tudást és munkaer őpiacot igé-
    nyel. A közelség tehát megteremti a küls ő választék-gazdaságosság alapját (Budd 1998).
      Az összefüggés e tekintetben is kétirányú: egyrészt „a felhalmozott helyi tudás, értékek, tapasztalatok
     és erőforrások szignifikáns faktort képeznek az új vállalkozások kialakulásában" (Malecki 1994), más-
     részt mint a helyi gazdasági fejl ődés fontos eleme, a technológiai változás er ősen függ a „régió képes-
     ségétől, hogy dinamikus helyi innovatív miliőt alkosson, ahol a kis cégek szignifikáns szerepet játsza-
     nak" (Chisholm 1987).
 12
      A vállalaton belüli rendszer teljes összhangján túl többletet jelenthet mind a szervezet, mind az egész
     régió versenyképessége terén, ha a küls ő nagyobb /kapcsolat/rendszer elemei a beszállítókkal, egyéb
     kapcsolatok és hálózatokkal ugyancsak illeszkednek egymáshoz.
 13
      Az eltolódás tehát hasonló a vállalati szférában megfigyelttel: a fordista modellben „beszél ő szer-
     számként" kezelt munkaerő ma a fogyasztók mellett újra kulcsfigura lett, képzettsége, gyakorlata, loja-
     litása és újító energiája, illetve bevonása a folyamatokba a versenyképesség szempontjából dönt ő je-
     lentőségű.
 14
     Pl. az információ, stimuláció és reguláció háromirányú eszközhalmazával (Voogd 1994).
 15
      A hatékonyságelv és piacközpontúság térnyerése a fejlesztésben akár e tevékenység — kisebb vagy
     nagyobb részben — profitorientált szervezetek általi folytatását is jelenheti (csökkentve ezzel a döntés-
     hozatal korlátozott racionalitásának negatív hatásaiból származó torzításokat is).


                                                 Irodalom
Antalóczy K.—Sass M. (2000) M űködőtőke-áramlások, befektet ői motivációk és befektetésösztönzés a
  világgazdaságban és Magyarországon. — Közgazdasági Szemle. Május. 473-496. o.
Archibugi, D.—Simonetti, R. (1998) Objects and subjects in technological interdependence. Towards a
  framework to monitor innovation. International Journal of the Economics of Business. Abingdon.
                                         —


  Nov. 295-305. o.
Asheim, B.—Dunford, M. (1997) Regional Futures. — Regional Studies. Cambridge, Jul. 445-459. o.
Budd, L. (1998) Territorial competition and the globalisation: Scylla and charybdis of European cities.        —

  Urban Studies. Edinburgh. Apr. 663-685. o.
                 Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                                     A párhuzamosok találkoznak?
                              Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
TÉT XVI. évf. 2002        s2                            Régiók és gazdasági szerepl ők        ...   95

Chisholm, M. (1 987) Regional development: the Reagan-Thacher legacy. — Environment and Planning
  C: Government and Policy. 5.197-218. o.
Collins, D.J.—Mongomery, C.A. (1995) Competing on Resources. Strategy in the 1990s. — Harvard
  Business Review. July—August. 118-128. o.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület,
  Budapest.
Ettlinger, N. (1994) The localization of development in comparative perspective. — Economic
  Geography. Worchester. Apr. 144-165. o.
Fairbanks, M.—Lindsay, S. (1997) Plowing the Sea, Nurturing the Hidden Sources of Growth in the
  Developing World. Harvard Business School Press.
Ferdows, K. (1997) Making the most of foreign factories. — Harvard Business Review. Mar—Apr. 73-88. o.
Foley, P.D.—Watts, H.D. (1996) New Process Technology and the Regeneration of the Manufacturing
  Sector of an Urban Economy. — Urban Studies. 3.445-457. o.
Hayes, R.H.—Pisano, G.P. (1994) Beyond World-Class: The New Manufacturing Strategy. — Harvard
  Business Review. Jan—Febr. 77-86. o.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Kocsis É.—Szabó K. (2000) A hozzáértés világversenye. — A 21. század kihívása: a tudásalapú humanis-
  ta társadalom létrehozása (Stratégiai Füzetek 3.) MH Stratégiai Elemző Központ, Budapest. 7-30. o.
Kanter, R.M. (1999) From spare change to real change: The social sector as beta site for business
  innovation. — Harvard Business Review. Boston. May—Jun.
Kotler, P.—Haider, D.—Rein, I. (1993) Marketing Places: Attracting lnvestment, Industry and Tourism to
  Cities, States and Nations. The Free Press, New York.
Maillat, D. (1995) Territorial dynamic, innovative milieus and regional policy. — Entrepreneurship &
  Regional Development. 7.157-165. o.
Malecki, E.J. (1994) Entrepreneurship in Regional and Local Development. — International Regional
  Science Review. 1-2.119-153. o.
Maskell, P.—Malmberg, A. (1995) Localised Learning and Industrial Competitiveness. Paper presented at
  the Regional Studies Association European Conference on „Regional Futures" Gothenburg, 6-9. May.
Porter, M. (1990) The Competitive Advantage of Nations. — Harvard Business Review. March—April.
Porter, M. (1998) Clusters and the New Economics of Competition. — Harvard Business Review. Nov—Dec.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Robertsson, T. (1994) New Developments in Marketing: A European Perspective. — European
  Management Journal. 12. 362-365.o.
Stalk, G.—Evans, Ph.—Shulman, L.E. (1992) Competing on Capabilities: The New Rules of Corporate
  Strategy. — Harvard Business Review. March—April. 57-69. o.
Vissi F. (1995) Stratégiai szövetségek, globális monopóliumok. — Közgazdasági Szemle. Nov. 1052-1065. o.
Voogd, H. (1994) Characteristics of market-oriented regional planning. — Hajdú, Z.— Horváth, Gy. (szerk.)
  European Challenges and Hungarian Responses in Regional Policy. MTA RKK, Pécs. 289-295. o.


  THE COMPETITIVENESS OF REGIONS AND ECONOMIC
          PLAYERS: DO PARALLELS MEET?

                                  ISTVÁN PALKOVITS
  In the midst of the new world economic circumstances the stressing of the paralleliem and
common roots of firm competitiveness and regional development and the accentuated
management of the market powers and economic considerations can become more and more
important in regional models. Compared to the ex post category of economic performance,
certain ex ante categories are upvalued with special regard to the long term — at the same
time parallel — requirement of company and regional competitiveness. From these, those
skills and capabilitíes rooted in the spatial socio-economic-cultural milieu can get key
position, the bringing out and continuous renewing of which can be the background of the
innovation activity and the determinant of the regional and company competitiveness. The
         Palkovits István : Régiók és gazdasági szereplők versenyképessége:
                             A párhuzamosok találkoznak?
                      Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 81-96. p.
96     Palkovits István                                           TÉT XVI. évf. 2002      s2
identification of these skills and capabilities can give thorough interpretation to the
differences of the regions' development map to the special and successful economy of the
"foregoer" regions' enterprise concentration (was explained only with the geographical
closeness yet). From the other hand the special, individual or peculiarly substantial existence
of these can be that resource, which can guarantee the strategic difference and the strategic
flexibility of the enterprises operate in the region.