Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 53-80. p.
Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 2: 53-80
SZERVEZET-KÖZPONTÚ HÁLÓZATOK: AZ IPARI
PARKOK TÉRSÉGI-INTÉZMÉNYI KAPCSOLAT-
RENDSZERÉNEK ÉS EGYÜTTM ŰKÖDÉSI
AKTIVITÁSÁNAK SZERKEZETI JELLEMZ ŐI
(Organization-centered Networks: the Structural Properties of
Industrial Parks' Spatial-institutional Connections and their
Co-operational Activities)
CSIZMADIA ZOLTÁN — GROSZ ANDRÁS
Kulcsszavak:
ipari park kapcsolathálózat együttm űködési készség
Az ipari parkok napjainkra a hazai gazdasági élet megkülönböztetett szerepl őivé váltak. Az ipari park
hálózat fejlesztését szem előtt tartva már nem lehet elsiklani azon lokális gazdasági mili ő, illetve intéz-
ményesült kapcsolatrendszer aktuális adottságai és potenciális fejlesztési irányai mellett, amelyekbe a
parkokban m űködő gazdasági vállalkozások „beágyazódnak". A hálózatelméleti kutatások tapasztalatai
alapján feltételezhető, hogy a parkok kapcsolatrendszerének kiterjedése és összetétele, illetve az egyes
kapcsolati pontok szerkezeti súlya olyan elérhet ő, és bizonyos esetekben mozgósítható er őforrásokat
jelent, amelyek növelik a gazdasági versenyképességet és a hatékonyságot. Jelen tanulmánnyal a szerz ők
célja az ipari parkok intézményi kapcsolatrendszerének feltárása, különös hangsúlyt helyezve annak
heterogenitására, kiterjedésére és összetételére.
Bevezetés
Az elmúlt néhány évtizedben komqky paradigmaháttérrel rendelkez ő szociológiai
irányzattá vált a hálózatelemzési perspektíva, amely matematikai alapokra helye-
zett, formalizált elemzési módszereket vonultat fel az elméleti modellek és hipoté-
zisek tesztelésére (Knoke—Kuklinski 1988; Scott 1992; Szántó—Tóth 1993;
Wassermann—Faust 1994; Tardos 1995). A hálózatelméleti paradigma alkalmazása
meglepően széles kutatási palettán mozog (Wasserman—Galaskiewicz 1994), de az
egyik — szakmai értelemben — legnépszerűbb és leginkább megalapozott terrénuma
a vizsgálatoknak a szervezeteken belüli és a szervezetek közti interaktív viszony-
rendszerek formai, szerkezeti aspektusainak a leírása, modellezése és magyarázata,
illetve az empirikus kutatási módszerek folyamatos fejlesztése (Krackhard—Brass
1994; Mizruchi—Galaskiewich 1994; Knoke—Marsden—Kalleberg 2000; Kenis—Knoke
2001). A hazai hálózatelméleti kutatások spektrumában is egyre komolyabb szere-
pet kap — a kilencvenes évek második felét ől — a szervezetek közötti viszonyrend-
szerek vizsgálata. A legfontosabb kutatási irányok áttekintik (1) a privatizációs
folyamatokat (Gyukits—Szántó 1998; Szántó 1999); (2) az érdekérvényesítési mecha-
nizmusokat (Gyukits 2000); (3) a munkaer ő-piaci szerveződések és a civil szektor
területét (Gyekiczky 1994); (4) a vállalkozások piaci helyzetének a sajátosságait
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
54 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
(Kuczi 1996; Lengyel Gy. 1998); (5) az üzleti bizalmi kapcsolatok és tranzakciók
folyamatait (Csabina—Kopasz—Leveleki 2001); (6) az „átfed ő igazgatóságokat" a
banki szférában (Vedres 1997); (7) és az innovációs láncok, hálózatok szerkezeti
jellemzőit (Letenyei 2000). Ennek ellenére a magyarországi kutatási palettán még
mindig fontosabb szerepet játszanak az individuális alapokra helyezett kapcsolat-
rendszerek formai és tartalmi vizsgálatai, különös hangsúlyt helyezve a személyes
kontaktusokon alapuló „er ő s" kötésekre. Az utóbbi néhány évben viszont egyre
több tanulmány foglakozik a hídszer ű gyenge kötések instrumentális alapú társa-
dalmi hozadékainak kérdéseivel, illetve a szervezeti cselekv ők interakciós mintáza-
tainak a jellemzőivel.
A hálózatelemzési perspektívához hasonlóan szintén csak az utóbbi évtizedben
került a figyelem középpontjába az innovációt befolyásoló helyi és regionális ténye-
zők fontossága (Lundvall 1992; Cooke 1998), noha a technológiai fejl ődésnek, az
innovációs mechanizmusoknak és „láncoknak" a gazdasági, társadalmi és a területi
fejlő dési folyamatokra gyakorolt kedvez ő hatása már a korai növekedéselméletek
megfogalmazása óta ismert (pl. Solow, Richardson, Perroux, Boudeville). A
globalizáció kiteljesedésével párhuzamosan a regionális kutatások egyre nagyobb
figyelmet fordítanak az olyan lokális jellemz ő kre, mint a helyi termelési rendszerek
(„ipari körzetek", „klaszterek"), a térszerkezetet alakító innovációk, a regionális
innovációs miliő , az innovációs szerepl ők összetétele és együttm űködése
(Rechnitzer 1993; 1998; Zeitlin 1994; Dusek 1999; Porter 1999; Dőry—Rechnitzer
2000; Grosz 2000; Lengyel I. 2000; 2001). Az innovációs kutatások megjelenésé-
nek tendenciáit a regionális elemzésekben D ő ry tekintette át, és három fontosabb
kutatási területet jelölt meg: innováció-orientált regionális politika, az innovációs
környezet és térszerkezet összefüggése, illetve a kilencvenes években végzett válla-
lati innovációs kutatások (Dőry 2001, 87-106). „
A rendszerváltás óta eltelt években jelent ő s állami ráfordítással kialakult hazai
ipari park hálózat napjainkban szinte már teljesen lefedi az országot. Az ipari par-
kok kialakításának magyarországi körülményei, m űködési rendszerük, valamint
jogszabályi hátterük már alapos feldolgozásra került (Rakusz 2000), és ugyancsak
mélyreható elemzések készültek a parkok fejl ő dési folyamatainak feltárása, a kü-
lönböző fejlettségi szintet elér ő ipari parkok csoportosítása, valamint a legfontosabb
jellemző k bemutatása céljából (Az ipari parkok adatainak... 2000; Kulmann 2000).
Kiemelt szerepet kapnak az elemzésekben az infrastrukturális feltételek, amelyek
nem csak az olcsó tömegtermelésnek nyújtanak kiváló háttérfeltételeket, de a térsé-
gi innovációs folyamatok motorjainak tekinthet ő kutatás-fejlesztésre, innovációra
hajlandó vállalkozások megtelepedését is el ősegítik. A meglév ő parkok további
fejlesztési lehet ő ségeinek feltárására szintén többen vállalkoztak, melynek eredmé-
nyeként az ipari parkok infrastruktúra fejlesztése mellett olyan távolabbra mutató
javaslatokat is felvázoltak, mint az információs szolgáltató rendszer kiépítése és
mű ködtetése, az ipari parkok regionális fórumának er ősítése, közös honlap készíté-
se és működtetése, vagy egy egységes monitoring rendszer kifejlesztése (Markó
1999; Javaslatok... 2000; Az ipari parkok innovációs... 2001; Rakusz 2001). Töb-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 55
bek között az ezekben az írásokban megfogalmazott gondolatokkal összhangban
készült el a Gazdasági Minisztérium programja is, melynek célja, hogy Magyaror-
szágon az ipari parkok az évtized végére — a szolgáltatások min őségi fejlesztésével
— az innováció, a kutatás-fejlesztés és a modern iparágak megtelepedésének kiemelt
helyszíneivé váljanak (Az ipari parkok tíz éves... 2001). Az ipari parkokkal kapcso-
latos kutatások mellett viszonylag kevés olyan elemzés született, amely kifejezetten
a parkokban működő vállalkozásokat, azok kapcsolatait, vagy innovációs tevékeny-
ségét vette volna górcs ő alá (Grosz 2001).
Nem szorul magyarázatra, hogy a hazai ipari park hálózat fejlesztésének sikeres-
sége nagymértékben függ a belső paraméterektől, az üzemeltető szervezetek és a
parkokban működő cégek stratégiai törekvéseit ől. Viszont nem szabad figyelmen
kívül hagyni, hogy az ipari park sikere alapvet ően függ a település és a térség
adottságaitól is, melybe beletartozik az is, hogy milyen sikeresen tud „beágyazód-
ni" a terület gazdasági, politikai-igazgatási és társadalmi intézményrendszereinek
szövevényes hálózatába. Ezért az innovációs vizsgálatok keretei között célszer ű
felrajzolni az egymás közötti kapcsolatok és a térségi intézményi kapcsolati formá-
ciók (önkormányzatok, kamarák, fels őoktatási intézmények stb.) mintázatait.
A tanulmány célja
Az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete 2001-ben felmérést
készített az ipari parkok jelenlegi és tervezett innovációs szolgáltatásairól, melynek
során feltérképezésre került az innovációs intézményrendszer jelenlegi állapota, a
betelepítési törekvések jellemz ői, az innovációs intézményi formák értékelésének
néhány aspektusa a versenyképesség tükrében, a kialakítandó szolgáltatási formák,
illetve az ipari parkok informatikai arculatának és elérhet őségének a sajátossága (Az
ipari parkok jelenlegi és tervezett... 2001; Csizmadia Dőry Rechnitzer 2002).' A
— —
felmérés abból a feltételezésb ől indult ki, hogy az innovációs szolgáltató intézmé-
nyi rendszer vizsgálata során nem lehet figyelmen kívül hagyni az ipari parkok
kapcsolatrendszerének összetételét és kiterjedését, valamint a kapcsolattartás gya-
koriságát, mivel az együttm űködési hálózatok pontos ismerete megkönnyíti az in-
tézményi hálózat ésszer ű és gyakorlatias kidolgozását. Ebb ől következően több
olyan kérdéssor is szerepelt a felmérésben, amely a parkok szervezeti alapú kapcso-
latrendszerének vizsgálatához kellő információkat nyújt 2. Jelen tanulmány keretei
között csak a kapcsolathálózati témára összpontosítunk, és válaszokat keresünk
arra, hogy milyen a parkok térségi intézményi kapcsolatrendszereinek a formája,
kik a legfontosabb partnerek, milyen a kapcsolattartás gyakorisága, milyen a parkok
közti együttm űködési hajlandóság.
A felhasznált fogalmi és módszertani elemek bemutatása el őtt felsoroljuk azokat a
kérdésfeltevéseket, amelyekre válaszokat keresünk az empirikus felmérés adatai
alapján. Három kérdésterület köré lehet csoportosítani a vizsgálatot.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
56 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
1) A térségi intézményi formák összetettsége és struktúrája
Milyen gyakorisággal fordulnak elő a különböz ő intézményi szint ű, szervezeti
alapokra helyezkedő kapcsolatok az ipari parkok szervezet-központú hálóza-
tainak a struktúrájában?
—Milyen a parkok kapcsolatrendszerének összetettsége (hány intézménytí-
pussal állnak kapcsolatban)?
— Melyek azok az intézményi kötéstípusok, amelyek a legtöbb ipari park ese-
tén realizálódnak, mivel elengedhetetlenek a parkok gazdasági és szerveze-
ti működőképességéhez?
2) A kapcsolattartás gyakorisága és a tervezett kapcsolatkötések iránya
Milyen típusú szervezetek, intézmények a leggyakrabban megcélzott potenciá-
lis partnerek?
—Melyek azok a szerepl ők az intézményi kapcsolathálózati mez őben, ame-
lyekkel hetente vagy havonta (ez már rendszeres kapcsolatnak min ősíthető)
tartják a kapcsolatot az ipari parkok, és mely intézmények az eseti szerepl ői
a szervezet-központú kapcsolathálózatoknak?
—Ha jelenleg még nem alakítottak ki az ipari parkok bizonyos intézményi
szereplőkkel kapcsolatokat a szervezeti mez őben, akkor melyek azok, ame-
lyek a jövőbeli tervek között szerepelnek?
3) Együttműködési hajlandóság
Milyen az ipari parkok egymás közti együttm űködésének a szerkezete?
—Hogyan oszlik meg a parkok homogén tömbje az együttm űködési aktivitás
tekintetében (közeli, lokális, országos és nemzetközi szint ű kooperációs
hajlam)?
A kérdésfeltevések alapján egyértelm űen látszik, hogy a tanulmány alapvetően
leíró jellegű. Olyan tendenciákat keres, amelyek mögött jelenleg még ismeretlen,
vagy fel nem tárt gazdasági, intézményszervezeti és igazgatási mechanizmusok
húzódnak meg. A kapcsolathálózati és az együttm űködési mélystruktúrák felszíné-
nek az elemzése olyan kérdéseket vethet fel, amelyek konkrét hipotézisek megfo-
galmazásával a kés őbbiek során elméletileg kiforrottabb és módszertanilag kifino-
multabb technikákra alapozott elemzésekre ösztönözhetnek.
Elméleti és módszertani háttér
A különböző típusú kapcsolatok erőforrásértékének nemzetközi szakirodalmában
nagyon jelentős elméleti határvonalak húzódnak a fogalmak értelmezésében és
használatában. A szociológusok, a politikai tudományok képvisel ői, a közgazdászok
egyre szélesebb köre alkalmazza a társadalmi tőke fogalmát a saját területén felme-
rülő kérdések és problémák megválaszolása során (a társadalmi t őke fogalmával
kapcsolatban kiinduló pontul szolgálhatnak a következ ő tanulmányok: Coleman
1996; 1998; Bourdieu 1997; Borgatti 1998; Portes 1998; Woolcock 1998; Adler-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 57
Kwon 1999; Baker 2000; Putnam 2000; Lin 2001). A sokoldalú felhasználási lehe-
tő ségek magukban hordozzák a fogalmi kikristályosodás folyamatának a lelassulá-
sát, sőt veszélybe kerülhet a kifejezés még ki sem alakult konceptuális egysége is
(Lappe Du Bois 1997; Narayan Pritchett 1997; Hirsch Levin 1999). A tanulmány
— — —
tárgyát képez ő szervezeti kapcsolatokat társadalmi t őkének tekintjük, mivel az
intézményhálózati struktúra olyan jellegzetességei, amelyek lehet ővé teszik a szer-
vezeti szintű — főként instrumentálisan értelmezhet ő — cselekvéseket. A társadalmi
tőke a személyes és a szervezeti szint ű hálózatokban megtestesül ő, illetve a hálóza-
tokon keresztül elérhet ő erő források összességére vonatkozik. Az ipari parkok in-
tézményi alapú kapcsolati körének kiterjedése, illetve az egyes kapcsolati pontok
(pl. inkubátorházak, minisztériumok, önkormányzatok) szerkezeti súlya (befolyása,
hatalmi, döntéshozatali jogosítványai, lobbi-ereje) olyan elérhet ő, és bizonyos ese-
tekben mozgósítható erő forrásokat jelent, amelyek növelik az ipari parkok rendszer-
szinten megnyilvánuló (kollektív alapú) cselekvési mozgásterét és hatékonyságát.
Az elméleti szinten jelentkez ő ellentmondások „átcsorognak" a mérési szintekre
is. Az eltérő fogalmi rendszerek egymástól gyökeresen eltér ő módszereket használ-
nak fogalmaik operacionalizálása során: Akik érintik a problémát, általában egyet-
len irányt, vagy szintet emelnek ki és használnak fel a kutatásaikban (a társadalmi
tő ke mérésével kapcsolatban eligazítást jelenthet: Borgatti Jones Everett 1998;
— —
Grootaert 1998; Lin 2001; Stone 2001). Az ipari parkok kapcsolatainak vizsgálata-
kor a szervezet-központú kapcsolati struktúrákat ego-centrikus hálózatoknak (Burt
1982, 31-37; Knoke Kuklinski 1988; Wasserman Faust 1994, 41-43) tekintjük.
— —
Tehát egy szervezeti szintre emelt egocentrikus hálózati struktúrában kell gondol-
kodni, amelyre érvényesek az individuális szinten megfogalmazott kapcsolathálóza-
ti sajátosságok. Be kell azonban vallanunk, hogy a rendelkezésre álló adatok alap-
ján olyan hálózatok kiterjedését és összetételét vesszük górcs ő alá, amelyeknek a
vizsgálata — klasszikus értelemben — nem is hálózatelemzés. Ugyanis, az egocentri-
kus hálózatokban nemcsak a központi aktorokat és a velük kapcsolatban álló összes
többi hálózati pontot kell ismernünk, valamint a köztük lév ő viszonyok tartalmát és
formáját, hanem az ego által elért „alterek" közti viszonyrendszer mintázata is lé-
nyeges. A rendelkezésünkre álló adatok ezeket a relációkat nem tartalmazzák. Most
csak arra nyílik lehet ő ségünk, hogy a kapcsolatrendszer csomópontjában elhelyez-
kedő ipari parkok szervezeti szintű kapcsolatainak a szerkezetét vizsgáljuk, arra
nincsen mód, hogy a parkokkal kapcsolatban álló többi intézményi szerepl ő vi-
szonyrendszerét is áttekintsük.
A térségi-intézményi kapcsolatrendszer szerkezeti sajátosságainak vizsgálatakor
figyelembe vesszük az ipari parkok fejl ődési fázisait is. Választ keresünk arra, hogy
milyen összefüggés van a parkok kiépítettsége és kapcsolatrendszere között, befo-
lyásolja-e az intézményesült együttm űködések szerkezetét és gyakoriságát az, hogy
milyen fejlő dési fázisban van az ipari park? Tanulmányunkban az ipari parkokat
saját önbesorolásuk alapján fejlettségi szakaszuknak megfelel ően három csoportba
soroltuk. E három csoportot az induló ipari parkok (a koncepcióalkotás, az alap-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
58 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
infrastruktúra kiépítés és a betelepítési marketing-tevékenység fázisában lév ő parkok,
általában működő vállalkozások nélkül, vagy számuk csekély), a m űködő ipari par-
kok (a területértékesítést megkezd ő, az infrastruktúrát b ővítő, és bizonyos szolgálta-
tásokat nyújtó parkok, melyekben már több m űködő vállalkozás is található) és a
növekv ő ipari parkok (legfontosabb feladatuk már a meglév ő szolgáltatások b ővíté-
se, minőségi javítása, további parkfejlesztési ütemek megvalósítása) jelentik.
E csoportosításon kívül ismert még egy másik, a parkok fejlettségi szintjéhez kap-
csoló tipizálás, mely ugyancsak három csoportba rendezi az ipari parkokat. Az
elsőbe azok tartoznak, amelyek a park létesítésének fázisában vannak (fejlesztési
koncepció elkészítése, menedzsment szervezet felállítása, területszerzés, infrastruk-
turális beruházások, ipari park cím pályázat). A másodikban a már aktív területérté-
kesítést folytató parkok találhatók, melyek els ődleges feladata a már kiépített infra-
struktúrával rendelkez ő, működő parknak vállalkozásokkal történ ő betelepítése
(ennek érdekében els ősorban a marketing munka a legjelent ősebb). Majd végül a
legfejlettebb szintet a szolgáltató parkok jelentik, amelyek már a parkban letelepe-
dett és működő vállalkozások számára nyújtanak különböz ő szolgáltatásokat (ezek
a szolgáltatások els ő sorban a vállalkozások versenyképességét javító, azok innová-
ciós teljesítményét fokozó speciális szolgáltatások). A tanulmányunkban követett
csoportosítás bár részben hasonló ez utóbbihoz, azonban nem teljesen egyezik meg
vele. Legfontosabb jellemz ője, hogy a fejlettebb parkokhoz tartozó csoportok eny-
hén felülreprezentáltak, aminek az önbesorolásos módszer alkalmazása lehet az
oka. Ha más, objektív kritériumrendszert alkalmaznánk, akkor minden bizonnyal
alacsonyabb lenne a növekv ő, szolgáltató jelleg ű parkok aránya.
Ha ilyen kritériumok mentén csoportosítjuk az 52 válaszoló ipari parkot, akkor
három egyenlő elemszámú alcsoportot kapunk 3 . A véletlen folytán szinte pontosan
hasonló, egyharmados arányban bontott ipari park-típusokat különíthetünk el
(17-17 a működő, illetve a növekv ő ipari parkok száma, 18 park pedig a felmérés
időpontjában az induló szakaszban volt). Az ipari parkok fejl ődési mutatója (a kor-
relációs együtthatók tanulsága alapján) magába s űríti a legfontosabb
kiépítettségi/gazdasági mér őszámok jellemz őit. Pozitív korreláció figyelhető meg a
fejlő dési fok és a hasznosított terület nagysága (0,539), a betelepült cégek száma
(0,593) és a foglalkoztatottak száma (0,442) között.
Az intézményesült kapcsolati formák típusai és jellemz ői
A szervezet-központú intézményi kapcsolatrendszerek vizsgálata el őtt célszerű
bemutatni, hogy melyek azok a potenciális partnerként jellemezhet ő intézmények,
szervezetek, amelyek jelent ős szerepet játszanak az ipari parkok kialakításában,
mű ködtetésében és fejlesztésében. Az ipari parkok fejlettségi szakaszait tekintve, a
szolgáltatói fázisba eljutott parkok célja az infrastruktúra kiépítésén és a beruházók
letelepítésén már jóval túlmutat. Általában egy olyan innovációs mili őt kívánnak
biztosítani, amely a különböz ő együttműködések, szolgáltatások révén hozzájárul a
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 59
letelepedett vállalkozások versenyképességének növeléséhez. A parkok feladataik
ellátásához, szolgáltatásaik biztosításához maguk is számos együttm űködési kap-
csolatot hoznak létre. Ezen kapcsolatok s űrűsége és intenzitása, valamint a partne-
rek személye az ipari parkok különböz ő fejlődési szakaszaiban fokozatosan válto-
zik. Az első szakaszban az infrastruktúra kiépítése során a szükséges engedélyek
megszerzéséhez, a források és támogatások biztosításához és az építési munkák
kivitelezéséhez általában más kapcsolatrendszer szükségeltetik, mint a kés őbbi
fázisokban. Hiszen a következ ő szakaszban már a vállalkozások letelepítése, poten-
ciális beruházók felkutatása és megnyerése, a park élettel történ ő megtöltése a cél.
Így ekkor elsősorban a marketing munkát végz ő partnerekre, az információk közve-
títésére és terítésére alkalmas szerepl őkre kell fókuszálni. Végül az ipari parkok
legfejlettebb, érett szakaszát a legkülönfélébb szolgáltatások nyújtása jellemzi,
annak érdekében, hogy a már m űködő vállalkozások versenyképessége tovább
javuljon. A szolgáltatásnyújtáshoz azok típusától függ ően előtérbe kerülnek a par-
kok kapcsolatrendszerében a technológiai központok, innovációs központok, az
egyetemek és kutatóintézetek, valamint a mérnöki, m űszaki tanácsadócégek, a gaz-
dasági és üzleti tanácsadó vállalkozások 4.
A területfejlesztési intézmények elsősorban a megyei és regionális területfej lesz-
—
tanácsok, a helyi önkormányzatok területfejlesztési szervei — az ipari parkok
létesítésének kezdeti szakaszában játszanak kiemelked ő szerepet azzal, hogy meg-
fogalmazzák a park létesítését szorgalmazó fejlesztési elképzeléseket, és támogatás
formájában biztosítják a megvalósításhoz szükséges forrásokat, vagy azok egy
részét. A parkok kialakításában és az infrastruktúra kiépítésében hazánkban általá-
ban nagy szerepet vállalnak a helyi önkormányzatok, melyeket a helyi gazdaságfej-
lesztés egyik legfontosabb eszközének tekintenek. Nem ritka, hogy a parkok m űkö-
désében, irányításában közvetlenül, vagy általuk alapított gazdasági társaságon,
közhasznú társaságon keresztül közvetve is részt vesznek. A helyi önkormányzatok
saját adópolitikájukon keresztül, a biztosítható kedvezmények és mentességek ré-
vén is jelentősen képesek befolyásolni a parkokba irányuló befektetéseket. Az ipari
parkok területének ipari tevékenység végzésére való el őkészítése, a szükséges infra-
struktúra (közlekedési, energetikai, kommunális stb.) kiépítése természetesen nem
lehetséges a megfelel ő szakhatóságok bevonása nélkül. A jó kapcsolatok rugalmas-
sá és gyorssá tehetik a munka ezen fázisát. E szervezetekkel feltevésünk szerint
tehát elsősorban a parkok els ő fejlettségi szakaszában, az infrastruktúra kiépítésé-
nek időszakában a legintenzívebb a kapcsolat, mely természetesen a kés őbbikekben
is megmarad. A betelepülni szándékozó vállalkozások speciális igényeinek kielégí-
tése, valamint a mindennapi m űködéshez szükséges infrastruktúrák m űködtetése
azonban már els ősorban a közm űszolgáltatók feladata.
A befektetési (telephely-választási) döntések meghozatala során ma már rendkívül
fontos tényezőnek számítanak az adott térség munkaer őpiacát jellemző sajátossá-
gok, fejlődési tendenciák. Ezekről a folyamatokról információval els ősorban a
munkaügyi központok és a képz ő és átképz ő központok, valamint a térségben m űkö-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
60 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
dő felsőoktatási intézmények rendelkeznek, illetve ezek azok a szerepl ők, amelyek
leginkább képesek befolyásolni annak fejl ődését. A vállalkozások számára rendel-
kezésre álló munkaer ő hagyományosan kiemelkedő telepítési tényező, azonban az
elmúlt évtizedben lezajlott, az információs társadalom felé mutató események és
folyamatok hatására a munkaer ő számánál sokkal fontosabbá vált annak min őségi
tényezőként való számbavétele, a megszerzett és hasznosítható képzettség, tudás és
ismeret. Így az ipari parkok általában szoros kapcsolatban állnak a sz űkebb térség-
ben található oktatási-képzési intézményekkel (a szakképzést folytató középfokú
intézményektől kezdve a fels őoktatási intézményeken keresztül egészen az élet-
hosszig tartó tanulást lehet ővé tevő képző és átképző intézményekig). A megyei
munkaügyi központok, illetve azok kirendeltségei emellett az ipari parkba történ ő
vállalati letelepedésben általában nagyon fontos közvetlen szerepet is kapnak. Leg-
többször őket bízzák meg azzal, hogy az induláshoz szükséges munkaer őt biztosít-
sák, illetve kés őbb a további fejlesztések során is jelentős szerepet kapnak a mun-
kaerő közvetítésben. A vállalkozások számára nem csak a meglév ő képzési kínálat
bemutatására törekszik a menedzsment, de közvetít ő szerepet is vállalhat a gazdasági
szféra és az oktatás között a m űködő cégek speciális igényeinek tolmácsolásával.
A felsőfokú intézmények megléte és az ipari parkokhoz való közelsége egyfel ől
mindenképpen hozzájárul a térségben kínálati oldalról jelentkez ő munkaerő kép-
zettségi, ismereti szintjének növeléséhez. A megfelel ő képzettségű munkaerő bizto-
sítása mellett azonban egy másik aspektusból is képesek hozzájárulni a vállalkozá-
sok versenyképességéhez. A vállalkozások saját K+F tevékenysége mellett jelent ős
szerepet játszik az állami-, illetve egyre inkább a magán szektorban m űködő kutató-
intézeteken és egyetemeken — különösen a Nyugat-Európa-szerte klasszikusnak
számító műszaki kutató egyetemeken — folyó kutatások és fejlesztések eredményei-
nek a gazdasági szférában történ ő megjelenítése, adaptálása, piaci termékké való
továbbfejlesztése, tökéletesítése, vagy termelési eljárásként történő bevezetése, új
technológiaként való alkalmazása. Az ipari park, mint szolgáltató jelent ős szerepet
játszhat a gazdasági szféra (a parkban m űködő vállalkozások) és a tudomány (egye-
temek és kutatóintézetek) közötti együttm űködési lehetőségek megtalálásában és
kialakításában.
A nonprofit és a kormányzati szférán belül számos olyan szervezet m űködik egy-
egy adott régióban, amelyek m űködésének közvetlen célja a térség gazdasági felté-
teleinek, a vállalkozói környezetnek a javítása, a gazdaságfejlesztés és a vállalko-
zásfejlesztés. Az állami szervek közül a legfontosabb — vagy legalábbis tevékeny-
sége által a legnagyobb hatással bíró — a Gazdasági Minisztérium, mint kormányzati
szerv. Az ipari parkok számára is az egyik legfontosabb kapcsolat, egyfel ől lobbiz-
hatnak a minisztériumnál a különböz ő tevékenységüket érint ő kérdések pozitív
elbírálásáért, másrészt pedig a minisztérium által adott „Ipari Park" cím számos
kormányzati forrás elérhet őségét biztosítja. Közvetlenül az ipari parkokba történ ő
befektetési lehetőségek külföldön való megjelentetése érdekében jelent ős szerepet
játszhatnak olyan befektetés ösztönzési szervezetek, mint p1. az ITDH (Magyar
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok... 61
Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.), melynek regionális intézményrend-
szere lehetővé teszi a parkok számára a szorosabb kapcsolattartást, vagy a külföldi
követségek, melyek közvetlenül vehetik fel a kapcsolatot a potenciális külföldi
befektet őkkel. Els ő sorban a közös lobbitevékenység, valamint az összehangolt
fejlesztések, illetve marketing kommunikáció egyik eszközét jelenthetik az ipari
parkok által létrehozott szövetségek, egyesületek.
Az inkubátorházak célja els ősorban a mikro-, illetve a kis- és középvállalkozások
segítése, a mű ködésükhöz szükséges feltételek megteremtése. Az inkubátorház a
kezdő vállalkozások számára kedvezményesen — jelent ősen a piaci ár alatti bérleti
díjért — kínál az els ő néhány évben még nehezen megfinanszírozható infrastruktúrát
(iroda, műhely, üzlethelység, raktár stb.) és komplex szolgáltatást (telekommuniká-
ciós szolgáltatások, irodai szolgáltatások, üzleti, gazdasági, jogi és m űszaki tanács-
adás, biztonsági szolgáltatás, étterem). Az elmúlt néhány évben országszerte egyre
több inkubátorház alapítására került sor, amit jelent ősen támogatott a Gazdasági
Minisztérium 1999-ben meghirdetett inkubátorház-fejlesztési programja is. Az
inkubátorházak létesítésére több városban is jellemz ő, hogy az ipari park területén,
az ipari park aktív részvételével és segítségével történik, mely eleve determinálja e
két egymáshoz szorosan kapcsolódó intézmény szoros együttm űködését. A koope-
ráció legfontosabb célja, hogy kiegészítsék az inkubátorházban induló mikro- és
kisvállalkozások számára nyújtandó szolgáltatásaikat, valamint el ősegítsék, hogy az
inkubátorházból kikerül ő vállalkozás az ipari parkban folytathassa tovább tevé-
kenységét.
Az innovációs központok vagy innovációs és technológia központok, technológiai
transzfer központok olyan, a műszaki fejlesztést szolgáló információs centrumok,
ahol első sorban innovatív, új technológiákat alkalmazó kis- és közepes méret ű
vállalkozások működnek egymás mellett. Az innovációs központok célja a magas
technológiai szinten gyártó, kutatás-fej lesztésben, high-tech, információ- és kom-
munikációs technológiában érdekelt cégek számára els ő osztályú szakmai környezet
és infrastruktúra biztosítása. Ezen szolgáltatásokat kiegészíthetik a profit szférában
működő különböző szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások, mint pl. m űszaki, techno-
lógiai tanácsadó cégek. A sikeres piaci jelenlét érdekében a vállalkozásoknak azon-
ban szüksége van gazdasági, üzleti vagy marketing tanácsadásra is, mely szolgálta-
tásokat szintén piaci alapon m űködő cégek biztosítják számukra.
A vállalkozásfejlesztési szervezetek közül kiemelend ők a Magyar Vállalkozásfej-
lesztési Alapítvány (MVA) hálózatának helyi szervezetei. Ezek azok a szerepl ők,
amelyek az elmúlt évtizedben végzett munkájuk során felhalmozódott tapasztalatok
alapján a legjobban ismerik a térségben m űködő vállalkozásokat és a fejl ődésükhöz
szükséges keretfeltételeket, igényeket. Ebb ő l kifolyólag a már szolgáltató fázisba
lépett parkoknak nagy segítséget jelenthetnek a területükön m űködő vállalkozások
számára nyújtandó szolgáltatások kialakításában, megszervezésében. Hasonló sze-
repet játszhatnak a kereskedelmi és iparkamarák is.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
-
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
62 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
Az előző megfontolások alapján a vizsgálat során a következ ő intézményekkel és
szervezetekkel meglév ő kapcsolatok minőségére és gyakoriságára voltunk kíván-
csiak:
— felsőfokú intézmények képző és átképző központok
— kutatóintézetek különböző szakhatóságok
— vállalkozásfejlesztési szervezetek közműszolgáltatók
— inkubátorházak települési és megyei önkormányzatok
— innovációs központok kamarák, szakmai érdekképviseletek
— területfejlesztési szervezetek ipari parkok szövetsége
— munkaügyi központok — ITDH és GM
— kockázati tőketársaságok marketing tanácsadócégek
— üzleti tanácsadó vállalkozások követségek
A vizsgálatba bevont ipari parkok általános jellemz ői
Az ország összes ipari parkjára kiterjed ő felmérést postai úton kiküldött önkitölt ős
kérdő ívekkel végeztük (2001 tavaszán), amit az MTA RKK Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézet honlapjáról is le lehetett tölteni. A 133 — a Gazdasági Minisz-
térium pályázatán elnyert, „ipari park" címmel rendelkez ő — park közül 53 töltötte
ki és juttatta vissza a kérd őívet, ami meglep ően jó, mintegy 40%-os visszaküldési
ráta. Az elemzési minta reprezentativitásával kapcsolatban nem volt lehet őségünk
korrekcióra, hiszen a teljes sokaságra terjedt ki a lekérdezés (1. táblázat). Ezért az
adatok elemzése el őtt mindenképpen be kell mutatni a kutatás alapjául szolgáló 53
ipari park általános jellemz őit.
1. TÁBLÁZAT
A teljes sokaságnak és az elemzésbe bevont ipari parkoknak a megoszlási adatai
(The Distribution Patterns of the Whole Population and the Sample)
Az összes ipari park A minta aránya
A minta megoszlása
Régiók megoszlása az összesből
db % db % %
Közép-Magyarország 5 9,4 18 13,6 27,8
Közép-Dunántúl 11 20,7 23 17,4 47,8
Nyugat-Dunántúl 8 15,1 15 11,4 53,3
Észak-Magyarország 8 15,1 18 13,6 44,4
Dél-Alföld 13 24,5 24 18,2 54,2
Észak-Alföld 4 7,5 19 14,4 21,1
Dél-Dunántúl 4 7,5 15 11,4 21,1
Magyarország 53 100 133 100 40
Forrás: Kérdőívek.
Négy régióban (Közép- és Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Alföld)
45-55% körüli volt a visszaérkezési arány, amely azt jelenti, hogy minden második
ipari parkról rendelkezünk adatokkal. Ez nagymértékben növeli a minta megbízha-
tóságát. Sajnos a másik három régió esetén nagyon alacsony (4-5) az elemezhet ő
parkok száma, a kérd ő ívet mindössze a parkok egyötöde küldte vissza. A szerkezeti
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 63
egyensúlytalanság ezért nem teszi lehet ővé a regionális szempontokat is figyelembe
vevő következtetések levonását. Így nem próbáljuk meg bizonyítani, vagy akár
cáfolni azokat a megfogalmazható hipotéziseket, melyek szerint az ipari parkok
intézményi-szervezeti kapcsolati rendszerének min őségét, sajátosságát nagymérték-
ben meghatározza az adott térség gazdasági-társadalmi fejlettsége, azaz a gazdasági
kultúráját tekintve fejlettebb térségekben (a budapesti agglomeráció, valamint az
észak-dunántúli térség) az együttm űködési kapcsolatok száma, gyakorisága és ösz-
szetettsége magasabb, mint a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókban (pl. Északke-
let-Magyarország, Dél-Dunántúl) található parkok esetében. Hiszen éppen ez utób-
biakból alig rendelkezünk információval. Mindazonáltal az egyes esetekben a pozi-
tív és negatív széls őségekkel igyekszünk némi sajátosságra rávilágítani.
Az általános jellemzőket az ipari parkok (1) teljes területe (hektárban), (2) a beépít-
hető terület százalékában megadott hasznosított területe, (3) a 2000. dec. 31-ig a park-
ba települt cégek száma, valamint (4) a foglalkoztatottak száma alapján mutatjuk be.
Az alapmutatók tekintetében nagyon heterogén a minta összetétele (2. táblázat).
Az adatok széles skálán szóródnak, az átlagértékek torzítanak, ezért nagyobb fi-
gyelmet érdemelnek a középértékek. Összesen majdnem 3000 hektárnyi területet
ölelnek fel az elemzésbe bevont parkok. A legkisebb park területe 10 hektár, ezzel
szemben van olyan is, ahol több mint 300 hektár a teljes terület (Tatabánya Nyugati
Ipari Park). Sokat elárul a területi adatok szóródásáról az, ha 25%-os bontásban
vizsgáljuk a kapott értékeket. Az összes ipari park háromnegyede nem nagyobb 58
hektárnál, ami jól érzékelteti a kiugróan nagy terület ű parkok torzító erejét. A par-
kok beépíthető területük közel 42%-át hasznosították eddig (átlagosan). Van olyan
park is, ahol a beépíthet ő terület 91%-a már felhasználásra került (BorsodChem
Ipari Park), bár az e kérdésre visszaérkezett 47 válasz fele esetén a hasznosított
terület nem lépi túl a 38%-ot. Úgy t űnik, hogy a parkok jelent ős részének még ko-
moly, felhasználásra váró területi tartalékai vannak.
2. TÁBLÁZAT
Az ipari parkok általános jellemz ői
(The General Properties of the Industrial Parks)
Hasznosított Betelepült cégek Foglalkoztatottak
Terület (ha)
terület (%) száma száma
Átlag 55 42 15 1036
Minimum
10 0 0 0
érték
Maximum
320 91 100 11 892
érték
Alsó 25% 23 25 2 100
Középérték 36 38 8 307
Felső 25% 58 60 17 1125
Összeg 2902 746 48 710
Forrás: Kérdőívek.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
64 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
Összesen 746 vállalkozás m űködik az elemzésbe bevont 53 parkban. Átlagosan
egy ipari parkra 15 cég jut, de néhány kiugróan magas érték — egyes ipari parkok
esetén 70, akár 100 külön álló vállalkozás is jelen van (Ózdi Ipari Park) — miatt a
középértékek jobban mutatják a centrális tendenciákat. A középérték tekintetében
minden második park számolt be 8-nál több m űködő vállalkozásról a területén. A
megkérdezett parkok egytizede nem rendelkezik jelenleg m űködő vállalkozással, és
az alsó 25%-nál sem beszélhetünk egy-két vállalkozásnál többr ől. Még radikálisabb
a differenciálódás a foglalkoztatottak számában. Összesen 48 710 f ő dolgozik az
elemzett ipari parkokban m űködő vállalkozások keretei között. A két széls ő érték
közti távolság majdnem 12 ezer foglalkoztatottat jelent. Öt olyan egység került bele
az elemzési keretbe, amely a betelepül ő vállalkozások hiánya miatt értelemszer űen
foglalkoztatottakkal sem rendelkezik. A másik oldalon majdnem 12 ezer foglalkoz-
tatott sorolható fel egyetlen ipari park keretei között (Videoton Ipari Park). Ilyen
szóródás mellett az átlagértékek nem relevánsak és ismét a mediánra hagyatkozha-
tunk, mely szerint a 47 válaszoló ipari park felében az ott m űködő vállalkozások
(összesen) nem alkalmaznak 300 főnél nagyobb munkaer őt. Még jobban árnyalja a
képet, ha figyelembe vesszük, hogy a parkok alsó 25%-a nem foglalkoztat
100 fónél többet. Ezzel szemben a teljes elemzési körben 14 olyan ipari park is
szerepel (30%), ahol az összes foglalkoztatott létszáma minden esetben meghaladja
az 1000 főt.
A térségi - intézményi kapcsolatok összetettsége
Az intézményhálózat összetettsége (heterogenitása, kiterjedése) azon alapul, hogy
az összes lehetséges kapcsolattípus közül (a mi esetünkben ez 18 eltér ő kötésformát
jelent) hány intézménnyel áll munkakapcsolatban az ipari park. A legösszetettebb
kapcsolatkör 18 kötésformát tömöríthet, ebben az esetben minden általunk megha-
tározott intézményi típussal fenn tart valamilyen formájú és intenzitású kapcsolatot
a vizsgált ipari park. Átlagosan 12 kötéstípust neveztek meg a kérdésekre válaszoló
parkok, a középérték szintén 12, ami azt jelenti, hogy minden második ipari park
legalább ennyi intézménytípussal alakított ki kapcsolatokat (1. ábra). Az összetett-
ségi mutató nem normál eloszlású, a jobbra tolódásnak az lehet az oka, hogy a 18
kötésforma közül legalább négy vagy öt olyan alapvet ő intézményi kapcsolat,
amely a parkok kialakításához és beindulásához elengedhetetlen (pl. területfejlesz-
tési szervezetek, szakhatóságok, közm űszolgáltatók, önkormányzatok). A két szél-
sőséget képviseli a parkok alsó és fels ő 10%-a. A leghomogénebb kapcsolatkörrel
rendelkező alsó 10% nem tudott 7 kötéstípusnál többet megnevezni, ezzel szemben
a legösszetettebb kiterjedés ű intézményi kapcsolatrendszerrel rendelkez ő felső 10%
legalább 17 intézményt megjelölt.
Az ipari parkok fejl ő dési fázisai alapján nem bukkanhatunk szignifikáns különb-
ségekre az összetettségi mutató esetén (1. ábra). A középértékek minimális mérték-
ben térnek el egymástól. Egyetlen lényeges különbség van az induló és a már m ű-
ködő vagy növekvő parkok között. Nagyon sz űk kiterjedésű kapcsolathálózatokkal
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 65
(kevesebb, mint 8 intézménytípus) csak az induló fázisban lév ő parkok rendelkez-
nek (a dobozdiagram tartalmazza mindhárom csoport mutatóinak megoszlását,
középértékét és a teljes minta átlagát). A lényeg az, hogy nagyobb a szóródása a
heterogenitási mutatónak az induló parkok esetén, és a kés őbbi fázisokban összetor-
lódik a kapcsolati formák száma.
1. ÁBRA
Az ipari parkok intézményesült kapcsolatkörének összetettségi mutatója a teljes
minta és a fejlődési fázisok alapján
(Compositional Patterns of Institutional Relations of Industrial Parks by the Whole
Sample and the Different Development Stages)
A kapcsolathálózat heterogenitás
18
Érvényes válaszok 53
Hiányzó válaszok 0 16
Átlag 12 14
Std. Hiba ,45
12
Medián 12 Átlagénék
Std. Deviancia 3,29 io
Az eloszlás ferdesége -,440
s
Std. Hiba ,327
Az eloszlás lapossága -,112 6
Std. Hiba ,644 4
10 százalék 7 2.
25 százalék 10 N= 18 17 17
50 s7A7alék 12 Induló ipari park Működő ipari park Növekv ő ipari park
75 százalék' 15 Az IP fejlődési foka
90 százalék 17
Forrás: Saját szerkesztés.
A kapcsolathálózat összetettségére vonatkozó értékek csoportosításával kialakítot-
tunk három alcsoportot (átlag alatti: 0-10; átlagos: 11-13; átlag fölötti: 14-18 kö-
téstípus). Mindegyik csoporthoz megközelít őleg a minta egyharmada tartozik, ami
jól mutatja, hogy milyen „csúcsos" az adatok megoszlása az átlagérték környékén.
Egy kereszttáblában összehasonlítottuk egymással az összetettségi mutató alapján,
illetve a fejl ődési fázisok alapján kialakított ipari park csoportokat (2. ábra), és egy
háromdimenziós oszlopdiagramon ábrázoltuk az összefüggéseket.
Az egyik érdekes V alakzat a 17 darab átlag alatti összetettségi mutatóval rendel-
kező parkok esetén figyelhet ő meg. Több mint 50%-uk induló fázisban van, ami
nem jelent meglepetést, hiszen bízonyos kapcsolati formák kialakítása a tényleges
működési folyamatban realizálható a legnagyobb valószín űséggel. De az viszont
eltér a várakozásainktól, hogy a már növekv ő és szolgáltatói fázisban lév ő parkok
aránya 35%-os a 0-10-es csoportban 5. Nem jelent minden esetben nagyobb kiterje-
désű kapcsolatrendszert az, ha egy park az elsők között jött létre és mára növekv ő,
szolgáltatói fázist ért el. A működő parkok legnagyobb része (53%) 11-13 eltér ő
intézménytípussal áll kapcsolatban.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
66 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
2. ÁBRA
Az ipari parkok megoszlása a fejl ődési fázis és a kapcsolathálózat összetettsége
alapján
(The Distribution of Industrial Parks by the Different Development Stages and the
Complexity of the Network)
Az ipari parkok fejlődési foka
A kapcsolathálózat összetettsége Összesen
Induló Működő Növekvő
0-10 Száma, db 9 2 6 17
%-a az összetettségen
52,9 11,8 35,3 100,0
belül
%-a az egészb ől 17,3 3,8 11,5 32,7
11-13 Száma, db 4 9 4 17
%-a az összetettségen
23,5 52,9 23,5 100,0
belül
%-a az egészb ől 7,7 17,3 7,7 32,7
14 18 Száma, db
- 5 6 7 18
%-a az összetettségen
27,8 33,3 38,9 100,0
belül
%-a az egészb ől 9,6 11,5 13,5 34,6
Forrás: Kérdőívek.
Összesen hét ipari park jelölt meg 16, vagy 17 együttm űködési kapcsolatot, kö-
zöttük azonban nem tapasztalható semmilyen komolyabb összefüggés. A fejlettebb,
dinamikus gazdasági környezetben m űködő Győri Nemzetközi Ipari Park mellett —
ahol a letelepült 25 vállalkozás több mint 5500 f őnek biztosít munkalehet őséget —
éppúgy megtalálható más regionális központi funkcióval rendelkez ő település park-
ja (Debrecen), mint a csak egyetlen vállalkozást magában foglaló ercsi, mez őtúri,
vagy a még teljesen üres paksi ipari park is, vagy éppen egy ipari válságtérség prob-
lémáira megoldást keres ő 100 vállalkozásnak otthont adó ózdi ipari park. Mindazon-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 67
által a fejlettebb térségekben található ipari központokra (Oroszlány, Szentgotthárd,
Szombathely, Tatabánya, Veszprém) inkább jellemz ő a magasabb számú együttm ű-
ködés — esetükben egyaránt 15 kapcsolat volt tapasztalható —, azonban nem zárható
ki a kevésbé frekventált helyen lév ők esetében sem (Barcs, Mez őhegyes, Orosháza,
Sárrét), mert azokban viszonylag nagy szerepet játszik a helyi, térségi szerepl ők
aktivitása is.
Ha a kapcsolati oldalról vizsgáljuk meg az adatok megoszlását, akkor még egy
érdekességre bukkanhatunk. A kiugróan nagy kiterjedés ű kapcsolathálózatok esetén
(14-18 intézményi forma) nagyon minimális az eltérés a három fázis között. Úgy
tűnik a tudatos hálózatépítés komoly szervezetirányítási- és m űködtetési stratégia
lehet már a korai fázisokban is. Hiszen a legkiterjedtebb hálózatépít ői tevékenység-
gel jellemezhető parkok közel 40%-a növekv ő, egyharmada működő és majdnem
28%-a induló fázisban van. Ez azért lehet lényeges jelensége a hazai parkhálózat
kapcsolatépítő tevékenységének, mert ebben a csoportban már mindenképpen meg
kell jelennie a fels ő oktatással, a kutatással, az innovációs intézményekkel, inkubá-
torházakkal kialakított kötéseknek is, amelyek a K+F aktivitás, illetve az innovációs
szolgáltatások kib ővülésének és alkalmazásának az alapjai.
Az ipari parkok intézményi szint ű kapcsolatrendszerének vizsgálatakor persze
nem állhatunk meg a heterogenitási mutató elemzésénél, hiszen még egyáltalán
nem ismerjük a szervezet-központú hálózat struktúráját, azt, hogy milyen jelleg ű
intézményekkel, milyen valószín űséggel alakítanak ki különböz ő formájú és inten-
zitású kapcsolatokat a parkok. Fel kell tennünk a kérdést, hogy melyek azok az
intézményi jelleg ű kötéstípusok, amelyek a legtöbb park esetén ténylegesen realizá-
lódnak (mivel a gazdasági és szervezeti m űködőképesség elengedhetetlen elemei),
és melyek azok, amelyek csak eseti jelleg űek és a legkisebb valószín űséggel kerül-
nek be a kapcsolathálózatokba?
A térségi - intézményi kapcsolatok szerkezeti hierarchiája
Az általunk felsorolt intézmények felé kialakítható kőtések előfordulási valószínű-
sége alapján kialakítottuk a kötéstípusok „fontossági" sorrendjét. A hierarchikus
struktúra alapja az, hogy mennyire közelítik meg a maximális valószín űségi arányt
(ebben az esetben az összes ipari park úgy nyilatkozna, hogy kapcsolatban áll egy
adott szervezeti típussal) az egyes intézményi, szervezeti formák (3. táblázat). Fel
kell hívni a figyelmet arra, hogy nem specifikáltuk a kapcsolattartás típusát, ezért
bármilyen olyan együttműködés, kooperáció szóba jöhetett, amely a park m űködése
szempontjából indokolt. A bemutatásra kerül ő arányszámok ismertetése el őtt szük-
ségszerű hangsúlyozni, hogy a kapcsolatok intenzitása ebben a mutatóban nem kap
szerepet (ezzel az elemzés kés őbbi részében foglakozunk), ezért ugyanakkora súlya
van a napi szintű és az eseti jellegű kapcsolattartásnak. Nem szabad tehát túlzott
optimizmusba esni az eredményekkel kapcsolatban, jelenlegi formájukban csak arra
szolgálnak az adatok, hogy egy bels ő hierarchikus szerkezetet adjanak a nagyon
szerteágazó kötésformáknak.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
68 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
3. TÁBLÁZAT
A térségi-intézményi kapcsolatok gyakorisági valószín űsége
(The Frequency of the Spatial-institutional Connections)
Intézmények, szervezetek Elemszám A kapcsolat valószín űsége*
> 90% Területfejlesztési szervezet 51 ,98
Szakhatóság 51 ,96
Közmű szolgáltató 50 ,96
Munkaügyi központ 49 ,92
ITDH, GM 53 ,91
Települési és megyei önkormányzat 53 ,87
Vállalkozásfejlesztési szervezet 50 ,82
Ipari parkok szövetsége 53 ,75
Üzleti tanácsadó cég 49 ,73
Képző és átképző intézmény
- 49 ,73
Kamarák, szakmai érdekképviseletek 53 ,70
Felsőfokú intézmény 51 ,63
Inkubátorház 47 ,57
Követségek, külképviseletek 53 ,55
< 40% Kutatóintézet 48 ,37
Innovációs központ 46 ,37
Kockázati tőketársaság 47 ,36
Marketing tanácsadó cég 53 ,28
* A valószínű ségi együttható értéke 1, ha valamennyi ipari park kapcsolatban áll a vizsgált
intézménnyel.
Forrás: Kérdőívek.
Szinte majdnem mindegyik ipari park kapcsolatban áll területfejlesztési szervezet-
tel, szakhatósággal, közm űszolgáltatóval, amelyek a parkok kialakításától és az
infrastruktúra kiépítését ől kezdődően fontos pontjait jelentik az ipari parkok szerve-
zet-központú hálózatainak. Hasonlóan fontos hálózati pontok a munkaügyi közpon-
tok, a kormányzati és befektetést ösztönz ő hivatalos szervek, illetve a települési és
megyei önkormányzatok, mint a helyi igazgatás megtestesít ői, melyek gazdaságfej-
lesztési eszközrendszere szintén komoly tényez ő a lokális szintű innovációs folya-
matban. Kedvelt együttm űködési partnerek a vállalkozásfejlesztési szervezetek is.
Ezzel kirajzolódott az ipari parkok intézményesült kapcsolatrendszerének hét leg-
fontosabb ágense, amelyek egyt ől-egyig a legnagyobb gyakorisággal el őforduló
szerepl ő i a parkok hálózati tevékenységének. A válaszadó parkok több mint 70%-a
az ipari parkok szövetségeivel, üzleti tanácsadó cégekkel, kamarákkal és szakmai
érdekképviseletekkel, s őt képző- és átképző központokkal is fenntartja a kapcsola-
tot. Ezek a kötésformák segíthetnek a termelési és szolgáltatási tevékenységek
megújításában, az érdekképviselet hatékonyabbá tételében. A képz ő- és átképz ő
központokkal kialakított kapcsolatok friss és megbízható információkat nyújthatnak
arról a lokális gazdasági és munkaer ő-piaci szféráról, amelybe az ipari park beágya-
zódik. A felső fokú intézményekkel, inkubátorházakkal, külképviseletekkel az ipari
parkok közel fele semmilyen formában sem áll kapcsolatban. Még rosszabb képet
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 69
fest a kutatás-fejlesztéssel és a marketing jelleg ű tevékenységekkel kapcsolatos
hálózati szerepel ők megjelenési aránya. A kutatóintézetek, innovációs központok,
kockázati tő ketársaságok és marketing tanácsadó cégek a parkok körülbelül egy-
harmadában jelentenek realizált kapcsolati irányokat. Az eredményekb ől arra kö-
vetkeztethetünk, hogy a térségi-intézményi kapcsolatok hierarchikus struktúrájára
vonatkozó valószínűségi adatok megerősítik azokat a feltételezéseket, amelyeket a
kapcsolati formák típusaival és jellemz őivel foglalkozó részben fogalmaztunk meg.
A kapcsolati kör szerkezetének hierarchikus struktúráját elemezve felmerül az a
kérdés, hogy milyen korrelációs együtthatók figyelhet ők meg az egyes
intézménypárok között. Jelen esetben a pozitív korrelációs együtthatók (Spearman
együttható) az érdekesek, amelyek arra utalnak, hogy ha egy adott szervezeti típus-
sal kapcsolatban áll a vizsgált ipari park, akkor ez a kapcsolat milyen más kötések-
kel jár együtt, vagy milyen kötéseket hoz magával (3. ábra, csak a 0,3-nál nagyobb,
pozitív irányú szignifikáns értékeket tüntettük fel). A különböz ő intézménytípusok-
kal fenntartott kapcsolatok szerkezeti diagramján számos érdekes jellegzetesség
rajzolódik ki, amelyek közül mi csak néhányra szeretnénk ráirányítani a figyelmet.
A vizsgált intézmények között meghatározhatók azok, amelyekkel az ipari parkok
meglévő kapcsolata szignifikánsan viszonylag nagy számú egyéb kötést is magában
hordoz, míg számos elem csak egy-egy, vagy maximum két másik intézménnyel
jelez ilyen erősségű együttállást. A legtöbb, szám szerint hat szignifikáns kapcsolat-
tal a megyei munkaügyi központokkal kiépítettek bírnak — ezekkel az intézmények-
kel egyébként feltűnően sok ipari parknak van kapcsolata (92%) Közülük is a leg-
erősebb a képző- és átképző központokkal fennálló korreláció. A munkaügyi köz-
pontokkal kapcsolatban álló parkok nagy többsége számára ezen intézménytípus is
kiemelkedő helyet foglal el a kapcsolati hálózatban, ami nem véletlen, hiszen a két
intézmény tevékenysége egyébként is rendkívül szorosan összefügg. Öt szignifi-
káns kapcsolattal rendelkeznek a követségek és külképviseletek is, melyek közül a
leginkább kiemelkedő az innovációs központok irányába mutató kapcsolódás. E
csoportnál azonban már mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a magas korreláci-
ós értékek els ősorban annak köszönhet ők, hogy viszonylag keVés a követségek,
külképviseletek el őfordulási gyakorisága a mintában (55%). A szignifikáns kapcso-
latok számát tekintve kiemelhet ők még a települési/megyei önkormányzatok, a
kamarák és a GM/ITDH, melyek egyaránt négy-négy egyéb intézménnyel meglév ő
kapcsolat irányában mutatnak magasabb korrelációt. Ezek az intézmények és szer-
vezetek a leggyakrabban említettek közé tartoznak, általában a parkok 70-90%-a áll
velük kapcsolatban. A még ugyancsak gyakori partnerek közül a közm űszolgáltatók
és a szakhatóságok (96%) egyaránt mindössze a szintén gyakran említett munka-
ügyi központokkal mutatnak magas korrelációt. A legfontosabb csomópontok egy-
egy esettől eltekintve egymással is szoros korreláció mutatnak.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
70 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
Forrás: Saj át szerkesztés.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok... 71
Megfigyelhető, hogy a többé-kevésbé szorosan egymáshoz köt ődő tevékenysége-
ket végző, illetve egymás tevékenységét kiegészít ő intézmények a vizsgálat során
párokban, vagy kisebb csoportokban koncentrálódnak. Erre utal pl. a fels őoktatási
intézmények és a kutatóintézetek, a vállalkozásfejlesztési szervezetek és a kockázati
tőketársaságok közötti, a már említett képz ő- és átképző központok és a munkaügyi
központok, vagy az innovációs központok és az inkubátorházak közötti korreláció.
Ez azt jelenti, hogy ha az ipari park az egyik irányába nyitottságot mutat, akkor
nagy valószínűséggel az adott intézmény tevékenységéhez közvetve vagy közvetle-
nül kapcsolódó hasonló szervezet kapcsolatát is szívesen keresi.
Ha a fejlődési fázisok alapján vizsgáljuk meg a szervezet-központú hálózat szer-
kezeti jellemz őinek valószínűségi értékeit, akkor a legszembet űnőbb tendenciát az
jelenti, hogy a valószínűségi értékek nagyjából párhuzamosan futnak mind a három
fejlődési szakasz esetén (4. ábra)6
4. ÁBRA
A térségi-intézményi kapcsolatok típusainak gyakorisági valószín űsége az ipari
parkok fejlődési stádiumai mentén
(The Frequency of Spatial-institutional Connections by the Different Development
Stages of the Industrial Parks)
Induló IP Műkódó IP - 'Növekvő IP
ITDH, GM
Marketing tanácsadócég Települési és megyei önkormányzat
Kockázati tőketársaskl Vállalkozásfejlesztési szervezet
k rk‘\
4Or"
Innovációs központ
kti
41111, Ipari parkok szövetsége
Kutatóintézet Ok(NOLIA‘
Követségek, külképviseletek
‘f
„, , ,,,„<”,
4414
Üzleti tanácsadó cég
Képző és átképző intézmény
Ir4cubátorház 010szakmai érdekkéPviseletek
Kamarák,
Felsőfokú intézmény
Forrás: Kérdőívek.
Szinte majdnem mindegyik kapcsolati forma az induló parkokban jelenik meg a
legkisebb valószínűséggel, de a különbségek sok esetben elhanyagolhatók. A lé-
nyeges szerkezeti különbségek ott figyelhetők meg, ahol szétnyílik a három párhu-
zamosan futó „fonal". Az induló parkok az ipari parkok szövetségeit és a marketing
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
72 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
tanácsadó cégeket preferálják a másik két típushoz képest. A m űködő parkok háló-
zati szerkezetében a kamarák és a szakmai szervezetek lógnak ki a sorból pozitív
irányban. A vállalkozásfejlesztéssel, K+F tevékenységekkel, humáner őforrás-
fejlesztéssel és az innovációs mili ő megteremtésével foglalkozó szervezeti aktorok
(vállalkozásfejlesztési szervezetek, átképz ő központok, felsőoktatási intézmények,
inkubátorházak és innovációs központok) a legnagyobb arányban a növekv ő, szol-
gáltató jellegű parkok kapcsolatrendszerében jelennek meg. Például a növekv ő ipari
parkok mindegyike kapcsolatban áll vállalkozásfejlesztési szervezettel, míg az
induló parkoknak csak a 70%-a. Talán a legnagyobb eltérés a fels őoktatási intéz-
mények tekintetében figyelhet ő meg. Az induló és már m űködő parkok közel fele
rendelkezik valamilyen formájú fels őoktatási kötelékkel, ezzel szemben a növekv ő,
szolgáltatói fázisba lép ő parkok közül tízb ől kilenc.
A kapcsolattartás gyakorisága és a tervezett kapcsolatkötések
lehetséges irányai
Mint már korábban utaltunk rá, a szervezetközi kapcsolatok hálózatának szerkeze-
ti viszonyait nem elegend ő úgy megvizsgálni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a kap-
csolattartás intenzitását. Sajnos a felmérés módszertana és a kutatás alapvet ő vizs-
gálati területe nem az ipari parkok hálózati jellemz őire fókuszált, ezért nem tudjuk
specifikálni a kapcsolatokat. Nem ismerjük a tényleges tartalmát a kötéseknek. Ez a
későbbiekben egy hálózatorientált felmérésben orvosolható. Ezzel szemben lehet ő-
ségünk van megvizsgálni a kapcsolattartás gyakoriságának és a tervezett kapcso-
latkötések lehetséges irányainak a jellemzőit. Négy kategóriára bonthatjuk a vála-
szokat: (1) heti/havi rendszerességgel jellemezhet ő intenzív kötelékek; (2) esetle-
ges, időszakos kapcsolatok; (3) a kapcsolat hiányzik, de tervezik a közeljöv őben;
(4) nem állnak kapcsolatban az adott szervezeti formával és nem is tervezik az ilyen
típusú kapcsolatok kialakítását. A kapcsolati irányok ebben az esetben sajnos nem
18, hanem csak 12 szervezeti/intézményi formát ölelnek fel. Az összehasonlítás
során a teljes mintában megfigyelt gyakorisági hierarchiát alkalmaztuk rendez őkri-
tériumként (5. ábra).
Az intenzitási faktor szemmel láthatóan kedvez őtlenebb képet fest a kapcsolathá-
lózatban szereplő szervezetekkel/intézetekkel kialakított kötések jellegér ől. A leg-
nagyobb arányban el őforduló szervezetközi munkakapcsolatok (az ábra bal oldalán
szereplő négy szervezet/intézmény tartozik ide) heti vagy havi rendszerességgel
csak a parkok kétharmadánál, a közm űszolgáltatók esetén pedig háromnegyedénél
realizálódnak. A többi terület esetén egy szabályszer ű „mélyrepülés" figyelhet ő
meg egy kisebb plató (képz ő- és átképző intézmények, inkubátorházak és fels őfokú
oktatási intézmények) kivételével. Nagyon minimális az aktív és rendszeres
együttműködés a kutatóintézetekkel, innovációs központokkal, ami persze nem
egyértelműen a parkok „hibája", hiszen az innovációs intézményi hálózat ezen
ágensei is a kiépülés stádiumában vannak, egyel őre elsősorban a fejlettebb regioná-
lis gazdasági központokban találhatók meg. Az innovációs központokkal való gya-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 73
kori kapcsolatról az érdi, debreceni, gy őri, szombathelyi, veszprémi parkok mellett
mindössze a makói és nyírbátori ipari park számolt be, míg az inkubátorházak ese-
tében a regionális központok mellett Mez őtúrt, Paksot és Újhartyánt kell megemlí-
teni. Ugyanakkor kutatóintézettel már csak három esetben található heti/havi
rendszerességű kapcsolat (Debrecen, Gy őr, Szeged).
Nagyobb gondot jelent a negyedik válaszkategória pontosan fordított formája. A
válaszok azt mutatják, hogy a parkok fele alapjában véve nem is tervezi az ilyen
jellegű intézményi kapcsolatok kialakítását. Minden második park ezek szerint nem
tartja szükségesnek az innovációs központok és kutatóintézetek bevonását, illetve
egyharmaduk a mikro-, illetve a kis- és középvállalkozások m űködéséhez szükséges
feltételek megteremtésében alapvet ő szerepet játszó inkubátorházakban sem lát fantá-
ziát, legalább is a hálózatépítés területén. Az eseti jelleg ű munkakapcsolatok a gyako-
risági megoszlás középső szegmensében elhelyezkedő szervezeti/intézményi szerep-
lők körében dominánsak, illetve a területfejlesztési szervezetek vonatkozásában.
5. ÁBRA
Az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatainak intenzitása
(The Intensity of Spatial-institutional Connections)
75 — A kapcsolat gyakorisága
nincsen
nincsen de tervezik
*- - eseti
heti/havi
50
25
9
I
á
Inkubátorház
Kutatóintézet
p
g
KŐZI
Intézményi kapcsolatformák (gyakorisági sorrendben)
Forrás: Kérdőívek.
A jövőbeni kapcsolatépités logikájára és célirányára az alapján következtethe-
tünk, ha megvizsgáljuk azokat az ipari parkokat, amelyek jelenleg még ugyan nem
rendelkeznek egy adott intézményi-szervezeti kapcsolati formával, de arról számol-
tak be, hogy a közeljövőben tervezik a kialakítását. A legnagyobb „népszer űsége" a
felső fokú intézményeknek van. Azoknak a parkoknak, amelyek eddig még nem
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
74 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
léptek kapcsolatba egyetemekkel és fő iskolákkal, több mit a fele tervezi az ilyen
irányú kötelékek kialakítását. Hasonló helyzetben vannak a vállalkozásfejlesztési
szervezetek is (55%), valamint a képz ő- és átképz ő központok (36%). Úgy tűnik,
hogy a humánerő forrás fejlesztésben érintett szerepl ők súlya egyre nagyobb lesz az
ipari parkok jövőbeli hálózatépítési stratégiájában. Preferált célpontot jelentenek a
kutatóintézetek és az innovációs központok is abszolút értékben, de relatíve csak
minden ötödik park tervezi az ilyen jelleg ű együttműködések megszervezését.
A fejlődési fázisok tükrében nem bukkanhatunk meglep ő jellegzetességekre. A
harmadik csoportba tartozó parkok hálózatépítési stratégiájában nem szerepelnek
újonnan kialakítandó kapcsolatok. Azokkal a szervezetekkel, amelyekkel eddig nem
alakítottak ki kapcsolatot a jöv őben sem szándékoznak. Értelemszer űen az induló
parkok stratégiájában szerepel a legtöbb tervezett kapcsolatépítés. A paletta domi-
náns elemeit a fels őfokú intézmények, a kockázati t őketársaságok és a kutatóintéze-
tek jelentik.
Az ipari parkok térségi jelleg ű együttm űködési aktivitásának
összefüggései
Az ipari parkok kapcsolatrendszerének vizsgálatát azzal zárjuk, hogy áttekintjük
az egymás közti, területi elvek alapján bontott együttm űködési kapcsolattípusok
jellemzőit (6. ábra). A kérdő ívben válaszolhattak a megkérdezett ipari parkok arra,
hogy együttműködnek-e más ipari parkokkal. Három együttm űködési formát külö-
nítettünk el egymástól a kérdéssorban, amely a földrajzi távolság alapján differenci-
álta a lehetséges partnereket (kooperáció 50 km sugarú körben; az ország más ipari
parkjaival; külföldi ipari parkokkal). Az együttm űködés formája nem volt meghatá-
rozva.
Nem figyelhető meg szignifikáns különbség az együttm űködési aktivitásban, ha a
térbeli távolságokat vesszük figyelembe az országon belül. A térbeli közelség nem
jelent meghatározó faktort a gazdasági jelleg ű együttműködésekben, ami a
transzportációs és info-kommunikációs lehet őségek fejl ődése miatt nem is meglep ő.
Az ipari parkok 57%-a m űködik együtt más parkokkal az 50 km-es zónán belül. Az
50 km-es határon belül a közvetlen, szomszédos ipari parkok helyezkednek el a mi
értelmezési keretünkben, és azt a vonzáskörzetet reprezentálják, ahol dinamizáló
hatást válthat ki egy működő ipari park (pl. munkalehető ségek). Azért nem jellemz ő
a térbeli távolságok differenciáló ereje (nem csökkenti az együttm űködési hajla-
mot), mert az ipari parkok fele az ország más, az 50 km-es zónán kívül es ő parkjai-
val is együttm űködik. Alapvető jellegzetesség, hogy az együttm űködési körben
semmivel sem szerepelnek nagyobb valószín űséggel közeli, szomszédos parkok,
szinte hasonló az aránya (50%) az ország más, távolabbi területein elhelyezked ő
ipari parkoknak az ilyen típusú kapcsolatrendszerekben.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 75
6. ÁBRA
Az ipari parkok együttm űködési kapcsolatainak gyakorisága a három együttm űkö-
dési szint függvényében
(The Frequency of the Industrial Parks' Co-operation Relations by the
Three Co-operation Level)
Együttműködés (nemzetközileg)
EJ nem
igen
40%
........
......
.......
..............
Forrás: Kérdőívek.
Viszonylag erős a korreláció a két eltér ő együttműködési szint között (0,696), ami
arra enged következtetni, hogy a két területnek nagyjából ugyanazok a szerepl ői.
Azok az ipari parkok, amelyek a környez ő ipari parkokkal nem működnek együtt
90%-ban az ország többi részén sem rendelkeznek együttm űködési kapcsolatokkal.
Ezzel szemben azoknak az ipari parkoknak a 80%-a, amelyek fontosnak tartják az
együttműködést a környező parkokkal, túl is lépnek err ől a szintről és megpróbál-
nak az ország többi része felé nyitni. A két kérdésre pontosan válaszoló ipari parkok
(51db) 45%-a mindkét együttm űködési kapcsolatformával rendelkezik, míg a másik
nagyobb blokkot azok a parkok jelentik (40%), amelyek egyik szinten sem töreked-
nek ilyen együttműködések kialakítására. Az igazi választóvonal (mennyiségi érte-
lemben) az országhatáron túlnyúló együttm űködési hálózatoknál jelentkezik, ebben
az esetben csupán az ipari parkok 18%-a számolt be ilyen irányú kötelékekr ől.
Értelemszerűen a nemzetközi együttműködésekben részt vev ő parkok (9db) a másik
két kapcsolattípusnál is együttm űködési partnerekként szerepelnek, és a legszéle-
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
76 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
sebb együttműködési hálózatokkal rendelkeznek. A közvetlen közelben, valamint
az ország más területein és külföldön található ipari parkokkal egyaránt együttm ű-
ködő parkok egy része a legfejlettebbnek tekinthet ő gazdasági kultúrával rendelke-
ző ipari központokban helyezkedik el (Gy őr, Szentgotthárd, Tatabánya), míg másik
csoportjuk az újonnan létrehozott, induló fázisban lév ő parkok, amelyek valószínű-
síthetően a széles körű kapcsolatrendszer kiépítésével szeretnék fejl ődésüket is
elősegíteni (Debrecen RIP, Eres, Mez őtúr, Paks, Újhartyán).
Összegzés
Az ipari parkok általános jellemz őinek vizsgálatakor megfigyelt jelent ős differen-
ciáltság megmutatkozik a szervezet-központú kapcsolathálózati struktúrák általunk
vizsgált jellemz őiben is. A kapcsolathálózatok kiépítésében és fenntartásában nem
érvényesülnek egyértelműen azok az elkülönülési folyamatok, amelyek az általános
mutatók és az önbesoroláson alapuló rendez őelvek alapján kialakítható fejl ődési
fázisok tekintetében jelentkeznek.
1) Az intézményesült kötelékek összetettsége esetén arra az eredményre jutottunk,
hogy nem „predesztinálja" nagyobb és heterogénebb kapcsolatrendszer kialakítá-
sára a parkokat a relatíve hosszú működési időszak, a növekv ő, szolgáltató jellegű
fázis. A tudatos hálózatépítés az újonnan létrejött parkokban is komoly irányítási- és
működtetési stratégia lehet, amit a kapcsolathálózati er őforrásokba való „befekte-
tés" minél hamarabbi megtérülése motivál (pl. az er őforrások megosztása, informá-
ciószerzés, lobbi-erő, innovatív kooperációk).
2) Az intézmények közötti kapcsolatok szerkezeti hierarchiája alapján arra követ-
keztethetünk, hogy a kapcsolatok kiépítése és m űködtetése összefüggésben áll azok-
kal a funkciókkal, amelyeket a potenciális partnerek ellátnak. Szinte mindegyik
ipari park beágyazódik abba a hat—hét alapvet ő szervezeti formával jellemezhet ő
intézményhálózatba, amely a kialakítási és m űködtetési folyamatok kulcsszerepl őit
sűríti magába.
3) A potenciális kapcsolati partnerek gyakorisága a funkciók specializálódásával
arányosan csökken. A felmérés időpontjában, a kutatás-fejlesztésben és a marke-
tingben érintett szerepl ők csak minden harmadik park hálózatában fordultak el ő. A
vállalkozásfejlesztéssel, a K+F tevékenységekkel, a humáner őforrás-fejlesztéssel és
az innovációs miliő megteremtésével foglakozó szervezeti szerepl ők a legnagyobb
valószínűséggel a növekv ő, szolgáltatói fázisban lév ő parkok kapcsolatrendszeré-
ben jelennek meg.
4) A jövőbeni gazdasági fejl ődés szempontjából nem lehet az aktív (heti/havi
rendszerességgel jellemezhet ő) kapcsolatokat kizárólag a jelenleg legnagyobb
arányban elő forduló 3-4 alapvető intézményre redukálni: az üzleti, a reklám, az
oktatási és a kutatási szféra képvisel ői jelenleg a legjobb esetben is csak eseti jelle-
gű szereplői a hálózatoknak. A kapcsolatépítés logikája és céliránya abba az irányba
mutat, hogy a humánerőforrás-fejlesztésben érintett szerepl ők súlya egyre jelentő-
sebb lesz a parkok kapcsolatépítési stratégiájában.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 III 2 Szervezet-központú hálózatok... 77
5) A parkok közötti együttm űködési aktivitás vizsgálata arra hívta fel a figyelmet,
hogy nem mutathatók ki térbeli elhatárolódások a kooperációs folyamatokban. A
lokális és az országos kooperációs folyamatok szinte majdnem ugyanazokhoz a
szereplőkhöz kötődnek.
6) Annak ellenére, hogy bizonyos parkok esetében megfigyelhet ő a szűkebb tér-
ség gazdasági-társadalmi fejlettsége, valamint az ipari parkok intézményi-
szervezeti kapcsolatrendszerének sajátossága közötti összefüggés, ezt a rendelke-
zésre álló minta hiányossága miatt nem lehet kivetíteni az ipari parkok összességé-
re, A jövőben mindenképpen érdekesek lehetnek azok a kutatások, amelyek ezen
kapcsolatok mélységét próbálják meg feltárni, illetve kísérletet tesznek az ipari
parkok fejl ődése térségenkénti eltéréseinek, az egyes régiókban tapasztalható leg-
fontosabb sajátosságoknak a számbavételére.
Jegyzetek
Az elemzés alapjául szolgáló, az ipari parkok innovációs szolgáltatásait segít ő intézmény- és informa-
tikai hálózat rendszerének koncepciójához elvégzett kutatás a Gazdasági Minisztérium támogatásával
a Magyar Innovációs Szövetség számára készült 2001 tavaszán.
2
A felmérés magvát egy postai úton kiküldött önkitölt ős kérdő ív jelentette. A tanulmányban elemzett
empirikus adatbázis a kérd ő íves válaszokon alapul.
3
A teljes minta 53 parkból áll, de az egyik ipari park nem válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek alap-
ján be lehetne sorolni valamelyik fejl ődési szakaszba.
Az ipari parkok többsége már nevében is megpróbálja jelezni, hogy szolgáltatásait tekintve milyen
jellegű a tevékenysége, mely gazdaságfejlesztéshez vagy területfejlesztéshez kapcsolódó szerepl őkhöz
kapcsolódik a legszorosabban. Kiemelkednek ezek közül is a logisztikai szolgáltató központok (pl.
Barcsi Ipari Logisztikai Üzleti Park, Celldömölki Ipari Logisztikai Park, Dombóvári Ipari Park és Lo-
gisztikai Központ, Kunszentmártoni Ipari Park és Logisztikai Központ, Logisztikai Szolgáltató Köz-
pont és Ipari Park, Ml Ipari Park és Logisztikai Központ, Mosonmagyaróvári Ipari Logisztikai Üzleti
Park, Mohácsi Ipari Logisztikai Üzleti Park, Szolnoki Ipari Park és Logisztikai Szolgáltató Központ,
Nagylaki Ipari Park és Logisztikai Központ, Váci Toperini Ipari Logisztikai Üzleti Park), az innováci-
ós központok (Claudius Ipari és Innovációs Park, Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park,
Infopark, Ceglédi Innovációs Centrum és Ipari Park, Soproni Ipari és Innovációs Park, Budaörsi Ipari
és Technológiai Park, Szigetszentmiklós-Leshegy Innovációs Központ és Ipari Park), de megtalálhatók
egyéb speciális tevékenység ű parkok is, mint Homokhát Térségi Agrár-Ipari Park, Debreceni Agrár
Park, Multimédia Ipari Park, Sajóbábonyi Vegyipari Park, Dorog Város Térség- és Gazdaságfejleszt ő
Környezetvédelmi Ipari Parkja, Szászbereki Integrált Környezetvédelmi Ipari Park.
5
Magyarázatot jelenthet a dologra az önbesorolásos módszer, mivel ebben az esetben feltételezhet ő,
hogy az alacsonyabb fejlettségi szinten lév ő parkok közül néhányan a m űködő vagy a növekvő , szol-
gáltatói jelleg ű parkok közé sorolták be magukat.
6
A szerkezeti differenciáltság mértékét az értéktengely adatai alapján lehet megtudni. A szervezetek a
teljes mintában megfigyelt el ő fordulási valószín űség alapján lettek besorolva a pókháló-diagramba. Ha
a valószín űségi érték 0, akkor egyetlen park sem áll kapcsolatban a vizsgált intézménnyel. Ha az érté-
ke 1, akkor pedig mindegyik.
Irodalom
Adler, P.S.—Kwon, S.-W. (1999) Social capital: the good, the bad, and the ugly. http://worldbank.org/
poverty/scap ita1/1 ibrary/adler.htm
Angelusz R.—Tardos R. (1991) Hálózatok, stílusok, struktúrák. ELTE Szociológiai Intézete és MKI,
Budapest.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
78 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
Az ipari parkok adatainak elemzése. Az ipari parkok csoportosítása. (2000) Ipari Park Partnerségi Prog-
ram. Terra Stúdió Kft., Budapest.
Az ipari parkok innovációs szolgáltatásait segítő intézmény- és informatikai hálózat rendszerének kidol-
gozása. (2001) Magyar Innovációs Szövetség, Budapest.
Az ipari parkok jelenlegi és tervezett innovációs szolgáltatásainak áttekintése. (2001) NYUTI Közlemé-
nyek 125. MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr.
Az ipari parkok tíz éves fejlesztési programja. (2001) Széchenyi Terv. Gazdasági Minisztérium, Budapest.
Baker, W.E. (2000) What is Social Capital, and Why Should You Care About It? — Achieving Success
through Social capital. Jossey-Bass, San Francisco. 1-25. o.
Borgatti, S.P.—Jones, C.—Everett, M.G. (1998) Network Measures of Social Capital. — Connections. 21.
(2). 36. o.
Borgatti, S.P. (1998) SOCNET discussion of the origins of social capital. — Connections. 21 (2).
Bourdieu, P. (1997) Gazdasági t őke, kulturális t őke, társadalmi t őke. — Angelusz R. (szerk.) A társadalmi
rétegződés komponensei. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 156-177. o.
Burt, R.S. (1982) Toward a Structural Theory of Action. Network Models of Social Structure, Perception
and Action. Academic Press, New York.
Coleman, J.S. (1996) Társadalmi tőke. — Lengyel Gy.—Szántó Z. (szerk.) A gazdasági élet szociológiája.
BKE Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszék, Budapest. 99-129. o.
Coleman, J.S. (1998) A társadalmi t őke az emberi tőke termelésében. — Lengyel Gy.—Szántó Z. (szerk.)
Tőkefajták: A társadalmi és a kulturális erő források szociológiája. Aula Kiadó, Budapest. 11-43. o.
Cooke, P. (1998) Origins of the concept. — Braczyk, H.J.—Cooke, P.—Heidenreich, M. (eds.) Regional
Innovation Systems — The Role of Governance in a Globalized World. UCL Press, London. 2-25. o.
Csabina Z.—Kopasz M.—Leveleki M. (2001) A szerz ődéses bizalom a hazai feldolgozóipari vállalatok
üzleti kapcsolataiban. — Szociológiai Szemle. 1. 22-41. o.
Csizmadia Z.—Dőry T.—Rechnitzer J. (2002) Az ipari parkok innovációs szolgáltatásait segít ő intézmény-
és informatikai rendszerek jellemz ői. — Területi Statisztika. 4. (megjelenés alatt)
Dőry T. (2000) Regionális innovációs rendszerek — a vállalkozások innovációs aktivitása a Közép-
Dunántúlon. — Felzárkózás és EU-csatlakozás. — A VII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferenciájának
előadásai. MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága, Budapest. 266-273. o.
Dőry T.—Rechnitzer J. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Oktatási Minisztérium, Budapest.
Dő ry T. (2001) Az innovációs kutatások megjelenése a regionális elemzésekben — Az innováció regioná-
lis perspektívában. — Tér és Társadalom. 2.87-106. o.
Dusek T. (1999) A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek. — Tér és Társadalom. 1-2.
89-108. o.
Granovetter, M. (1988) A gyenge kötések ereje. A hálózatelmélet felülvizsgálata. — Szociológiai Figyel ő.
3.39-60. o.
Grootaert, C. (1998) Social Capital: The Missing Link? Social Capital Initiative, Working Paper. 3.
Grosz A. (2000) Ipari klaszterek. — Tér és Társadalom. 2-3. 43-52. o.
Grosz A. (2001) Az ipari parkokban m űködő vállalkozások innovációs tevékenysége. — Mezei C.
(szerk.) Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan
Doktori Iskola Évkönyv 2001. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara, Pécs. 213-232. o.
Gyekiczky T. (1994) Társadalmi hálózatok és a munkaer őpiac civil szerveződései. — Szociológiai Szem-
le. 4.97-117. o.
Gyukits Gy.—Szántó Z. (1998) Privatizáció és társadalmi t őke. —Szociológiai Szemle. 3.83-99. o.
Gyukits Gy. (2000) A társadalmi t őke szerepe az orvosok érdekérvényesítésében. — Szociológiai Szemle.
4.106-116. o.
Hirsh, P.M.—Levin, D.Z. (1999) Umbrella advocates versus validity police: A life-cycle model. — Organiza-
tion Science. 10. 199-212. o.
Javaslatok az ipari parkok csoportjainak fejlesztésére. (2000) Ipari Park Partnerségi Program. Terra
Stúdió Kft., Budapest.
Kenis, P.—Knoke, D. (2001) How Organization Field Networks Shape Interorganizational Tie-formation
Rates. http://www.soc.umn.edu/—knoke/projects.htm
Knoke, D.—Kuklinski, J.H. (1988) Hálózatelemzés. — Szociológiai Figyel ő. 3.93 — 114. o.
Knoke, D.—Marsden, P.V.—Kalleberg, A.L. (2000) Survey Research Methods. http://www.soc.umn.edu/
—knoke/projects.htm
Krackhard, D.—Brass, D.J. (1994) Intraorganizational Networks. — Wasserman, S.—Galaskiewicz, J.
(eds.) Advances in Social Network Analysis: Research in the Social and Behavioral Sciences. Sage
Publications Inc. 207-229. o.
Kuczi T. (1996) A vállalkozások társadalmi t őkéi az átalakulásban. —Századvég. Nyár. 25-41. o.
Kulmann Á. (2000) A magyarországi ipari parkok fejl ődési pályái. — Tér és Társadalom. 2-3.63-72. o.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 Szervezet-központú hálózatok ... 79
Lappe, F.M.—Du Boise, P.M. (1997) Bulding social capital without looking backward. — National Civic
Review. 86.119-128. o.
Lengyel Gy. (1998) Megsz űnés, bővülés, kapcsolat: a kisvállalkozások helyzete 1993-1996. Kézirat.
Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. December. 962-987. o.
Lengyel I. (2001) Iparági és regionális klaszterek: tipizálásuk, térbeliségük és fejlesztésük f őbb kérdései.
— Vezetéstudomány. 10.19-43. o.
Letenyei L. (2000) Innovációs láncok falun. Két falusi esettanulmány a gazdasági újítások terjedésér ől.
4.40-56. o. —SzocilógiaSzeml.
Lin, N. (1988) Társadalmi er őforrások és instrumentális cselekvés. — Szociológiai Figyel ő. 3.79-92. o.
Lin, N. (2001) Building a Network Theory of Social Capital. — Lin, N.—Cook, K.—Burt, R. S. (eds.)
Social Capital: Theory and Research. Aldine De Gruyter, New York. 3-31. o.
Lundvall, B.-Á. (1992) Introduction. — Lundvall, B.-A. (ed.) National Systems of Innovation. Towards a
Theory of Innovation and Interactive Learning. Pinter Publishers, London. 1-19. o.
Markó I. (1999) Az ipari parkok információs rendszere. Promei, Budapest.
Mizruchi, M.S.—Galaskiewicz, J. (1994) Networks of Interorganizational Relations. — Wasserman, S.—
Galaskiewicz, J. (eds.) Advances in Social Network Analysis: Research in the Social and Behavioral
Sciences. Sage Publications Inc. 230-253. o.
Narayan, D.—Pritchett, L. (1997) Cents and sociability : Household income and social capital in rural
Tanzania. World Bank, Social Development and Development Research Group, Poverty and Human
Resources, Washington.
Pálmai Z. (1996) A park a regionális fejlesztés bevált eszköze. —Ipar—Gazdaság. 7-8.31-40. o.
Porter, M.E. (1999) Regionális üzletági központok — a verseny új közgazdaságtana. — Harvard Business
Manager. 4.6-19. o.
Portes, A. (1998) Social capital: Its origins and applications in modern sociology. — Annual Review of
Sociology. 24.1-24.
Putnam, R.D. (2000) Bowling Alone: The Collapse and Revival of american Community.
Simon&Schuster, New York.
Rakusz L. (2000) Ipari Parkok 1994-2000. Ipari Parkok Egyesülete, Budapest.
Rakusz L. (2001) 2001 — az ipari parkok éve (lehet). — Ipari Szemle. 1.5-7 . o.
Rechnitzer J. (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA Regioná-
lis Kutatások Központja, Gy őr.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg-Campus, Budapest—Pécs.
Scott, J. (1992) Social network analysis. CA: Sage, Newbury Park.
Stone, W. (2001) Measuring Social Capital. Australian Institute of family Studies, Research paper 24.
(www.aifs.org.au )
Szántó Z. (1999) A társadalmi cselekvés mechanizmusai. Aula Kiadó, Budapest. 64-78. o.; 102-119. o.
Szántó Z.—Tóth I.Gy. (1993) Társadalmi hálózatok elemzése. — Gazdaság és Társadalom. 1.31-55. o.
Széchenyi Terv — Nemzeti fejlesztési terv. (2000) Gazdasági Minisztérium, Budapest.
Tardos R. (1995) A kapcsolathálózati megközelítés: Új paradigma? — Szociológiai Szemle. 4.73-81. o.
Vedres B. (1997) Bank és hatalom. A bankok helye a magyar nagyvállalatok kapcsolathálójában.
2.101-125. o. —SzocilógiaSzeml.
Wasserman, S.—Faust, K. (1994) Social network analysis: Methods and applications. Cambridge Univer-
sity Press, New York.
Wasserman, S.—Galaskiewicz, J. (eds.) (1994). Advences in Social Network Analysis: Research in the
Social and Behavioral Sciences. Sage Publications Inc.
Woolcock, M. (1998) Social capital and economic development: Toward a theoretical synthesis and
policy framework. — Theory and Society. 27.151-208. o.
Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek, regionális gazdasági megújulás. — Közgazdasági Szemle. I. 14-25. o.
Csizmadia Zoltán – Grosz András: Szervezet-központú hálózatok:
az ipari parkok térségi-intézményi kapcsolatrendszerének és együttműködési aktivitásának szerkezeti jellemzői.
Tér és Társadalom, 16. 2002. 2. 53–80. p.
80 Csizmadia Zoltán — Grosz András TÉT XVI. évf. 2002 s2
ORGANIZATION-CENTERED NETWORKS:
THE STRUCTURAL PROPERTIES OF INDUSTRIAL PARKS'
SPATIAL-INSTITUTIONAL CONNECTIONS AND THEIR
CO-OPERATIONAL ACTIVITIES
ZOLTÁN CSIZMADIA — ANDRÁS GROSZ
Nowadays industrial parks have become the distinguished actors of the Hungarian
economy. Keeping the development of the industrial park's network in view the actual condi-
tions and potential development aims of the local economic milieu and the institutional net-
work structure — the enterprises in parks embedded into — have to take into account. Based on
the results of the social network researches it is assumable that the extent and the composi-
tion of the parks' connections and structural importance of the network nodes mean such
reachable and in certain cases mobilisable resources, which enlarge the economic competi-
tiveness and efficiency of the enterprises in industrial parks. The aim of this study is to
explore the institutional relations of industrial parks with special regard to its heterogeneity,
extensity and composition.