Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
Tér és Társadalom XVI. évf. 2002 s 2: 1-20
A KÜLSŐ GAZDASÁGI HATÁSOK
(EXTERNÁLIÁK) TÉRBELISÉGE
(The Spatiality of External Economies [Externalities])
LENGYEL IMRE — MOZSÁR FERENC
Kulcsszavak:
külső gazdasági hatások internalizálás városi extern hatások
Napjainkban mind a regionális és városgazdaságtannal foglalkozó munkákban, mind a terület- és város-
fejlesztési dokumentumokban s űrűn elő forduló kifejezéssé váltak az externáliák, másképpen küls ő gazda-
sági hatások. Mind Paul Krugman „új gazdasági földrajzában", mind Michael Porter klaszter-alapú
regionális gazdaságfejlesztési stratégiai gondolatrendszerében a külső gazdasági hatások központi
szerepet töltenek be. A területi programok jelent ős része is lényegében vagy pozitív externáliák létreho-
zását próbálja ösztönözni, vagy a negatív externáliák hatásának mérséklésére törekszik. Az externáliák,
mint piaci tranzakciókon kívüli gazdasági hatások már régóta a közgazdaságtan egyik kiemelt kutatási
területét jelentik, főleg a forrásallokáció hatékonyságához köt ődő kérdéskörökben.
Tanulmányunkban a küls ő gazdasági hatások térbeliségének néhány alapkérdésével foglalkozunk. El ő-
ször magának a fogalomnak a kialakulását, értelmezését és alkalmazásait ismertetjük a szakirodalom
alapján, kitérve a lokális sajátosságokra. Ezt követően áttekintjük a különböz ő piaci szereplők között a
városokban megfigyelhet ő externáliák főbb jellemz őit, vizsgálatuk és modellezésük alapkérdéseit és a
városi területhasználatra gyakorolt hatásukat.
Bevezetés
Napjainkban mind a regionális és városgazdaságtannal foglalkozó munkákban,
mind a terület- és városfejlesztési dokumentumokban s űrűn előforduló kifejezéssé
váltak az externáliák, másképpen extern hatások (küls ő gazdasági hatások). Paul
Krugman térgazdaságtanában a pozitív küls ő gazdasági hatások (centripetális er ők)
egy adott városba vonzzák, míg a negatív küls ő gazdasági hatások (centrifugális
erők) eltaszítják onnan a gazdasági tevékenységeket (és a lakosságot) (Krugman
1995; 2000a; 2000b; .Ács—Varga 2000). Michael Porter pedig egy-egy régió gazda-
sági növekedésében, versenyképességében kulcsszerepet betölt ő domináns üzlet-
ágak, kulcságazatok (klaszterek) versenyel őnyeit vezeti vissza mindenekel őtt a
helyi üzleti környezet minőségére, azaz részben pozitív externáliákra (Porter 1998;
2000; Lengyel 2000b). S őt, Storper megfogalmazásában „a regionális gazdaságokat
gyakran úgy jellemzik elméletileg, mint az externális gazdaságok rendszereit"
(Storper 1997, 43).
A különböző terület- és városfejlesztési koncepciókban is gyakran szerepelnek
olyan elképzelések, amelyek pozitív küls ő gazdasági hatások el őidézői lehetnek
(pl. képzési, kutatási intézmények létrehozása), vagy a negatív küls ő gazdasági
hatásokat mérsékelhetik (pl. a környezetterhelés csökkentése, a közlekedés javítá-
sa), sőt a városok sikerességének egyik összetev ője a negatív externáliák kezelése
(Enyedi 1996). Napjainkban megfigyelhet ő, hogy pozitív külső gazdasági hatásokra
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
2 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
vezetik vissza az iparági körzetek („Harmadik Olaszország"), a technológiai agg-
lomerációk (Szilícium-völgy), a tanuló régiók stb. kialakulását, illetve azokra ala-
pozva dolgozzák ki a regionális politika fejlesztési elképzeléseit (Armstrong—Taylor
2000). Nyilvánvaló, hogy egy telephely-választási döntés el őtt álló cég nemcsak a
megbízhatóan kalkulálható költségeket veszi figyelembe, hanem a makrogazdasági
feltételek mellett a helyi társadalmi-gazdasági környezet elemeit is, s rendszerint
mérlegeli többek között a helyi küls ő gazdasági hatásokból ered ő előnyöket és
hátrányokat.
Külső gazdasági hatás tipikusan akkor lép fel egy adott tevékenység következmé-
nyeként, amikor az, aki a tevékenység el őnyeit élvezi, nem fizet érte a forrástevé-
kenység alanyának, aki pedig a hátrányokat elszenvedi, nem kap érte kártérítést a
hátrányok okozójától. A hangsúly itt nem azon van, hogy valaki kompenzáció nél-
kül kénytelen áldozatokat hozni, vagy ellentételezés nélkül jut el őnyökhöz (ezek
allokációs, azaz jóléti kérdések). A lényeg az, hogy a forrástevékenység aktora nem
veszi számításba az általa el őidézett extern el őnyöket, illetve hátrányokat, s ezért
tevékenységének intenzitása eltér a társadalmi optimumtól.
Az externáliák jelent ős része lokális, mivel csak egy adott térségben figyelhet ők
meg, ezért terjedtek el a szomszédsági (neighbourhood effect), kisugárzó avagy
túlcsorduló hatás (spillovers) kifejezések is. Az emlékezetes ciánszennyezés példá-
ul csak a Tisza mellett él ő halászokat, vendéglátókat, ingatlantulajdonosokat stb.
érintette, egy atomhulladék-tároló, vagy akkumulátor-feldolgozó üzem tervezett
építése is csak a helyben él ők, egy kisebb térség lakosságának tiltakozását váltja ki.
Mivel a külső gazdasági hatások többsége egy-egy régióban, térségben, városban
figyelhető meg, ezért vizsgálatuk is főleg a regionális gazdaságtan eszközeivel
végezhető el.
Külső gazdasági hatások nem csupán a vállalatokat érhetik, hanem a háztartáso-
kat is, javíthatják vagy ronthatják jövedelmi pozícióikat, vagyoni és munkaer ő-piaci
helyzetüket. Az externáliák a közgazdaságtudományban alapvet ően elméleti kate-
góriák, a gyakorlatban egzakt módon nehezen mutathatók ki és még nehezebben
mérhetők. Mivel a fogalom lényegéb ől ered, hogy az externáliáknak nincsen pia-
cuk, nincsenek megfigyelhet ő árak, ezért értékelésükre csak indirekt módon van
lehető ség. A városgazdaságtanban legáltalánosabban elterjedt megközelítés azon a
feltételezésen alapul, hogy az extern hasznok és költségek megjelennek a földbérleti
díjakban (bid rent), s így azok emelkedésében vagy csökkenésében ragadhatók meg
(ezáltal becsülhet ők). Egy másik megközelítés szerint az externalitások a reálbérek
területi szerkezetében érhet ők tetten.
Tanulmányunkban a küls ő gazdasági hatások térbeliségének legfontosabb kérdé-
seivel foglalkozunk. Habár a bevezet ő jellegű közgazdaságtani (mikroökonómiai)
tankönyvek szinte kivétel nélkül tárgyalják a küls ő gazdasági hatásokat, általában
nem térnek ki térbeliségük jellemz őire. Részben emiatt Magyarországon alig ismer-
tek a lokális extern hatások és jellemz őik, s különösen az azokra visszavezethet ő
regionális és városgazdaságtani modellek, holott ezek képezik a regionális tudo-
mány több új irányzatának elméleti hátterét (Benko 1999). A vonatkozó szakiroda-
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 3
lom áttekintése alapján el ő ször magának a fogalomnak a kialakulását, értelmezését,
alkalmazásának főbb kérdéseit ismertetjük. Ezt követ ően bemutatjuk a különböző
piaci szerepl ők közötti külső gazdasági hatások legfontosabb jellemz őit, valamint
azt, hogyan módosulhat a városi területhasználat.
A küls ő gazdasági hatások és jellemzőik
A piaci tranzakciók során önkéntes cserékre kerül sor, a piaci résztvev ők terméke-
iket és szolgáltatásaikat pénzre cserélik. Küls ő gazdasági hatások jellemzően akkor
keletkeznek, amikor a vállalatok vagy egyének el őnyöket nyújtanak vagy hátrányo-
kat okoznak olyan más individuumoknak, akikkel nem állnak üzleti kapcsolatban,
így a döntéshozó nem veszi figyelembe a döntéshozatal során, hogy döntéseinek
milyen hatásai vannak másokra. Másképpen, egy tevékenység el őnyös vagy hátrá-
nyos következménnyel jár mások (a tranzakción kívüli felek) számára anélkül, hogy
az előnyt élvező k fizetnének, illetve a hátrányt elszenved ők kártérítést kapnának
ezért a forrástevékenység alanyától (Johnston et al 2000; Samuelson—Nordhaus
2000). A külső gazdasági hatásokkal foglalkozó szakirodalom esetenként árnyal-
tabban közelíti meg ezt a jelenséget, a fenti felfogás mindazonáltal a leginkább
elfogadott — és kell ően egyszerű — interpretációnak tekinthet ő (Mozsár 2000).
A külső gazdasági hatások rendkívül sokfélék, ezért vizsgálatukat valamifajta ti-
pizálással célszerű kezdeni. Megkülönböztethetünk pozitív és negatív küls ő hatáso-
kat aszerint, hogy az érintett félnek el őnyöket vagy hátrányokat okoznak. Pozitív
küls ő gazdasági hatást jelenthet például egy vállalat számára, ha telephelye közelé-
ben üzleti/műszaki fels ő fokú képzés indul, és módjában áll alkalmazni a legtehetsé-
gesebb hallgatókat. Hasonlóan el ő nyös lehet egy földtulajdonosnak, ha a földjéhez
közel egy mező gazdasági termékeket feldolgozó üzem létesül, mivel ezek után
előnyösebben adhatja bérbe földjét. Negatív küls ő gazdasági hatást okozhat viszont
egy erőmű kéndioxid-kibocsátása, amellyel károsítja a környéken lakó emberek
egészségét, illetve vagyontárgyaikat, de az okozott kár és társadalmi többletteher
miatt a vállalat nem fizet kártérítést.
A külső gazdasági hatások mindig összetettek, ezért az érintett felek szempontjait
árnyaltan és külön-külön kell mérlegelni. Egy piaccsarnok megnyitása a környéken
élők számára általában el őnyökkel jár (pozitív extern hatás), miközben a közvetle-
nül mellette lakók számos kellemetlenséget (negatív extern hatást) is kénytelenek
elviselni (zaj, szemét, zsúfoltság stb.). Ugyanígy, egy duzzasztóm ű a környéken él ő
földtulajdonosok számára öntözési lehet őséget teremthet, a kialakított tó pedig
felértékelheti a pihenésre alkalmas ingatlanokat, miközben a gát megnehezíti (költ-
ségesebbé teszi) a hajóforgalmat, a folyó alsóbb szakaszán pedig a halak mozgásá-
nak korlátozása miatt lecsökkent halmennyiség okozhat gondot a halászoknak.
Fogyasztási külső gazdasági hatásnak nevezzük, ha egy fogyasztó jólétét közvet-
lenül érinti egy másik személy (vagy vállalat) termelése vagy fogyasztása. Termelé-
si küls ő gazdasági hatásról pedig akkor beszélünk, ha egy vállalat termelési lehet ő-
ségeire gyakorol befolyást egy másik termel ő vagy fogyasztó döntése (Varian 2001).
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
4 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
Megkülönböztetünk ún. pénzbeli extern hatásokat (pecuniary external economies/
diseconomies), amikor is egy vállalat profitja nemcsak saját inputjától és outputjától
függ, hanem más vállalatok inputjától és outputjától is, de ez a hatás megjelenik az
árrendszerben (például egy intermedier termékeket el őállító vállalat növeli a kibo-
csátását, ezáltal csökken az átlagköltsége, így az árait is csökkentheti, s ez pozitívan
hat vev ői profitjára). Belátható, hogy az ilyen extern hatások nem torzítják az er ő-
forrás-allokáció hatékonyságát (Mas-Colell—Whinston—Green 1995). Míg a techno-
lógiai, másképpen nem anyagi küls ő gazdasági hatások (technological external
economies/diseconomies) esetén piaci mechanizmus nélküli, azaz az árrendszerben
nem tükröződő — „közvetlen" — hatások érvényesülnek (Eatwell et al 1987; Pearce
1993). Ilyen egy modern üzem letelepedése után az ott alkalmazott technológia és
tudás elterjedése a környéken, hatása a vállalkozók egy részére (pozitív externália),
de ugyanide tartozik pl. a növekv ő levegőszennyezés is (negatív externália).
A közelmúltban megjelent a hálózati externáliák (network externalities) kifejezés
is, amikor egy piaci szerepl ő valamely jószághoz fűződő hasznossága az ugyanezen
jószágot fogyasztók számától, az egymással kapcsolatban álló fogyasztók kritikus
tömegétől függ. Ilyen lehet pl. a faxgépek használata. Avagy minél többen használ-
ják például ugyanazt a szövegszerkeszt ő-típust, annál könnyebbé válik a szövegfáj-
lok cserélgetése (Kocsis—Szabó 2000; Varian 2001).
Lokális extern hatások
A külső gazdasági hatások egy része bárhol m űködő vállalatot, bárhol él ő egyént
érinthet. Az ózonrétegnek a klórozott szénhidrogének kibocsátása miatti elvéko-
nyodása például mindenütt érezteti káros hatását. A küls ő gazdasági hatások igen
jelentős része azonban lokális, egy adott, lehatárolható térben, a kibocsátó „szom-
szédságában" figyelhető meg. Egy piac, egy zajos diszkó, egy kéntartalmú gázokat
kibocsátó üzem, egy forgalmas buszpályaudvar stb. hatása mindig lokális, ahogyan
egy világítótorony is csak az arra járó hajósok számára teremt tájékozódási lehet ő-
séget. Az is jellemző , hogy a lokális externáliák hatása általában a kibocsátótól mért
távolsággal arányosan csökken (a zaj vagy az égéstermékek káros hatása a távol-
ságtól függ ően egyre kisebb).
A külső gazdasági hatásokra korán felfigyeltek a közgazdászok és hamar észre-
vették a lokalitás fontosságát is. Alfred Marshallnak, a határelemzés egyik úttör őjé-
nek 1890-ben megjelent, többször kiadott (és 1920-ban átdolgozott), az akkori köz-
gazdaságtudomány egészét áttekint ő alapvető művében az iparágak földrajzi elosz-
lásának kérdése kapcsán az externáliákkal is foglalkozott, s a 19. században megfi-
gyelhető angol iparági körzetek kialakulását és prosperálását is küls ő gazdasági
hatásokra vezette vissza (Marshall 1920). Marshall ezzel foglalkozó gondolatainak
újrafelfedezése a nyolcvanas évekt ől figyelhető meg, többek között az olasz iparági
körzetekkel kapcsolatban (amelyeket marshallinak, vagy neo-marshallinak is ne-
veznek), Krugman térgazdaságtanában, a tranzakciós költségekre alapozott új in-
tézményi közgazdaságtanban, a regionális klaszterek fejlesztésénél stb. Lényeges,
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 5
hogy Marshall az externáliákat főleg szomszédsági hatásként, azaz lokális kiterjedé-
sűnek feltételezte, ezért hivatkoznak munkásságára a regionalisták közül is egyre
többen (Zeitlin 1994; Benko 1999).
Marshall egy adott iparág termelési költségeinek (a munkaer őnek és a technoló-
giának) az output függvényében történ ő elemzésekor két tényez őt emelt ki
(Marshall 1920, 266):
— a belső gazdaságosságot (internal economies of scale), amely az üzemen be-
lüli tényezőktől, az adott üzem méretgazdaságosságától, költségeit ől, az
üzem szervezetét ől és a vezetés hatékonyságától függ, valamint
— a küls ő gazdaságosságot (external economies of scale), amely nem a vállala-
ton belüli, hanem a küls ő tényezők, az adott iparág technológiai fejlettsége, a
munkaerő felkészültsége, valamint a helyi üzleti környezet stb. függvénye.
Marshall, mint a neoklasszikus közgazdaságtan egyik megalapítója, formalizálója
alapvetőnek tartotta a pénzben kifejezhet ő mérlegelési szempontokat, költségeket
(pl. szállítási költségeket), árakat és profitot, de azt a megállapítást is megfogalmaz-
ta, hogy az üzleti kalkulációknál figyelembe vett mennyiségi tényez őkön kívül
vannak olyan lényeges szempontok is, amelyek nem jelennek meg az árakban. E
megállapítás igazsága nyilvánvaló, mivel a piaci és technológiai információk nagy
része informálisan terjed, ellesik és „hallják" egymástól a vállalkozók és szakért ők,
pl. a Szilícium-völgyben az externáliáknak is köszönhet ően nagyobb esélye van egy
biotechnológiai vagy informatikai cégnek fennmaradni és prosperálni, mint mond-
juk Kelet-Európában.
A külső gazdaságosság konkrét megnyilvánulási formái az externáliák, amelyeket
Marshall egy adott térségben koncentrálódó, ugyanazon iparágban tevékenyked ő
sok kisüzem példáján keresztül elemzett, definiálva az iparági körzetek el őnyeit. Az
iparági körzetekről (industrial districts) szóló elemzésében a telephelyválasztás f ő
motívumának ugyan az olyan fizikai feltételeket tekintette, mint az éghajlat, a ter-
mőföld, vagy az ásványi anyagok és szállítási lehet őségek megléte, de kitért a
szakmai tapasztalatok generációkon átível ő felhalmozódására (hereditary skills), a
kapcsolódó tevékenységek (subsidiary trades) kifejl ődésére, a specializált eszközök
nagyobb termelési volumennek köszönhet ő bevethet őségére (méretgazdaságosság),
illetve a speciális szakmák piacainak kialakulására is (Marshall 1920, 267-277).
Azaz kitért az olyan jelenségekre, amelyek a körzetbe települt gazdasági tevékeny-
ségek extern hatásainak tekinthet ők, miközben a körzetbe beáramló vállalatok is
élvezik a már ott m űködő cégek kiváltotta pozitív hatásokat.
Marshall az externáliákat főleg lokális pozitív technológiai extern hatásokként ér-
telmezte, amelyek javítják a kisebb cégek jövedelmez őségét. Iparági körzetenként
esetenként kiemelhet ő egy-egy domináns iparág (pl. Sheffield-ben ev őeszközgyár-
tás, Lancashire-ben pamutipar, Bedfordshire-ben kosárfonás), de Marshall szerint
egy adott térségben más iparágak is fontosak lehetnek (pl. a férfiaknak munkát adó
bányászat mellett a n őket foglalkoztató textilipar). A lokális pozitív externáliák, az
ingyen hozzáférhet ő helyi hatások magyarázzák napjainkban is a kis- és középvál-
lalkozásokból álló helyi hálózatok, lokális klaszterek sikerességét, mivel egyrészt a
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
6 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
szállítási és tranzakciós költségek csökkentésére nyílik lehet őség, másrészt javul a
méretgazdaságosság, azaz a termék átlagköltsége csökken a kibocsátott mennyiség
növelésével (Lengyel 2001).
Marshall és — részben az ő nyomdokain — Krugman több tényez ővel, köztük a vé-
letlennel is magyarázták azt, hogy egy-egy iparág hol alakult ki, de a jelenlev ő
iparágak megerősödése az adott térségben már a lokális pozitív externáliákra vezet-
hető vissza, amelyek költségcsökkentésre adnak módot, és öngerjeszt ő folyamatokat
indukálnak. Marshall az átörökített szaktudást és az „iparági atmoszférát", mai kifeje-
zéssel élve a rejtett tudást (tacit knowledge) tartotta a legfontosabbnak, mivel az ipar-
ági körzetben „a mesterség rejtélyei nem válnak titokká; hanem ott vannak a leveg ő-
ben, és többségüket a gyerekek öntudatlanul is megtanulják" (Marshall 1920, 271).
Az extern hatások megítélése
Egyértelmű , hogy bizonyos vállalatoknak és egyéneknek a pozitív externáliák
előnyöket nyújtanak, a negatív externáliák pedig többletköltségeket, ezáltal károkat
okoznak. Kérdés, hogy a társadalom szempontjából hogyan ítélhetjük meg a küls ő
gazdasági hatásokat? Módosítják-e és hogyan az externáliák az er őforrások elosztá-
sának (allokációjának) hatékonyságát? Hogyan avatkozhat be a társadalom, többek
között milyen regionális politikai eszközökkel a hatékonyság javítása érdekében?
Az externáliák, akár pozitív, akár negatív módon befolyásolják az érintettek gaz-
dasági helyzetét, jólétét, a társadalom szempontjából mindenképpen káros jelensé-
gek, mivel társadalmi veszteséget okoznak (Mozsár 2000). Ez a veszteség abból
ered, hogy ha az okozott jóléti hatások extern hatásként érvényesülnek, akkor azok
nem befolyásolják a forrástevékenységre vonatkozó döntéseket. Ha például a kör- .
nyezetszennyezés miatt felmerül ő egészségügyi problémák kezelése többe kerül,
mint az iparvállalatoknak a szennyezés visszafogásával járó potenciális többletkölt-
ségei, akkor a társadalmat veszteség éri az extern jelenség miatt. S ugyanígy, ha a
pozitív extern hatás okozója nem érzékeli azt a többletel őnyt, amit „ingyen", extern
hatás formájában nyújt a társadalomnak, akkor tevékenysége kevésbé intenzív lesz,
mint az kívánatos volna.
A pozitív és a negatív extemáliák káros voltát nagyon egyszer űen szemléltethet-
jük (1. ábra). Az 1(a) ábra vízszintes tengelyére az „A" gazdasági szerepl ő tevé-
kenységének intenzitását (termelés vagy fogyasztási volumenét: x) mértük fel. Az
A '(x) egyenes „A"-nak a tevékenység egységnyi kiterjesztéséb ől származó többlet-
elő nyét adja meg (határhaszon vagy határprofit). Tegyük fel, hogy ez a tevékenység
negatívan hat „B" jólétére (hasznára, profitjára). A tevékenység egységnyi kiter-
jesztése által okozott hátrányt a —B ' (x) egyenes mutatja, ami a mennyiséggel ará-
nyosan növekszik.
Az „A" szereplő nek mindkét esetben addig érdemes kiterjesztenie tevékenységét,
amíg az abból származó marginális el őnye zérusra nem csökken, azaz amíg az A '(x)
egyenes nem metszi az x-tengelyt. Az els ő esetben (negatív extern hatás) ez na-
gyobb tevékenységi szintet eredményez (xA ), mint ami „társadalmilag" optimális
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 7
volna (xs). A második esetben (pozitív extemália) pedig, ahol a B'(x) egyenes „A"
tevékenységének B-re gyakorolt marginális pozitív hatását reprezentálja, kisebbet
(1(b) ábra). Az első esetben a „társadalom" túl sok er őforrást allokál a kérdéses
tevékenységbe, a második esetben túl keveset.
1. ÁBRA
A negatív (a) és pozitív (b) extern hatások
(The Negative (a) and the Positive (b) Externalities)
A'(x)
(a) (b)
Forrás: Saját szerkesztés.
A fentiekbő l is adódik, hogy az extern hatásokat hasznos volna felszámolni, mert
a társadalom vagy ráfizet, vagy nem használja ki az el őnyös lehetőségeket. A prob-
léma az, hogy a tevékenység magánköltsége (magánhaszna) eltér társadalmi költsé-
gétő l (társadalmi hasznától). A „felszámolást" a szakirodalom Marshall, Coase és
Pigou nyomán internalizálásnak, belsővé tételnek nevezi. Ez legegyszer űbb esetben
azt jelenti, hogy a negatív hatás alanyára ráterhelik az általa okozott társadalmi
többletköltséget (pl. környezeti adók formájában), illetve — pozitív hatás esetén — a
forrástevékenység alanya támogatásban részesül az általa létrehozott társadalmi
többlethaszon forrásának tartós fenntartásáért (Pigou-i adók és támogatások). Más-
képpen, internalizálás alatt azt értjük, hogy az extern hatás okozójának jólétét a hatás
előjelének és mértékének megfelel ően megváltoztatjuk. A szakirodalomban többé-
kevésbé egyetértés van abban a tekintetben — Mill, Pigou, Hayek stb. munkássága
nyomán —, hogy az internalizálásban kiemelked ő szerepe lehet a közösségi döntés-
hozóknak, azaz az államnak, miközben számításba kell vennünk más lehet őségeket
is (Mozsár 2000). Nemcsak a központi kormányzatnak és a regionális politikának,
hanem a helyi önkormányzatoknak is alapvető érdekük az internalizálás, ami megfi-
gyelhető támogatások nyújtásában (pl. letelepedési támogatás, adókedvezmények)
és bizonyos közjavak, közszolgáltatások létrehozásában és fenntartásában.
Bizonyos esetekben a felek saját érdeküket szem el őtt tartó önkéntes megállapo-
dásai is eredményre vezethetnek. Az extern hatások klasszikus példája egy almás-
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
8 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
kertről és a mellette lév ő méhészetről szól, ahol is mindkét tevékenység pozitív
külső hatást gyakorol a másik eredményére. Attól fiigg ően, hogyan viszonyul egy-
máshoz egy újabb almafa telepítésének költsége és az ennek révén az alma- és méz-
termelésben együttesen realizált többletbevétel, illetve egy újabb méhcsalád telepí-
tésének költsége és ennek együttes többlethozama, a méz- és az almatermel ő közö-
sen finanszírozhatják egy újabb fa vagy egy újabb méhcsalád telepítését. Nyilván-
való, hogy már kell ően nagy számú érintett is elegend ő bonyodalmat jelent ahhoz,
hogy az ilyen önkéntes megállapodások létrejöttét veszélyeztesse. Persze a legegy-
szerűbb internalizálás, amikor a méhész megveszi az almáskertet (vagy a kertész a
méhészetet), mert ekkor a kibocsátó és az érintett is ugyanaz, így automatikusan
belsővé válik (megszűnik) a külső gazdasági hatás.
Ha a tulajdonjogok látszólag nem egyértelm űek, de jogilag szabályozottak, akkor
a feleknek módjukban áll választott vagy rendes bíróságot igénybe venni. El őbbi
esetben — az irodalom ezt elismertetésnek nevezi — az érintetteknek el őzőleg egy-
hangúlag nyilatkozniuk kell a megszület ő döntés majdani elfogadásáról, rendes
bíróság esetén a határozat ki is kényszeríthet ő (pl. kényszerű kártalanítás).
Mind a magas tranzakciós költségek, mind a tulajdonjogok tisztázatlansága
és/vagy tisztázhatatlansága miatt meghiúsuló megállapodások pótolhatók admi-
nisztratív — állami — intézkedésekkel. Ekkor hatósági el őírásokkal próbálnak korlá-
tozni negatív (szennyez őanyag-kibocsátási normák, egyes tevékenységek tilalma
stb.), avagy kikényszeríteni pozitív hatással járó magatartást (pl. kötelez ő alapokta-
tás). Tulajdonképpen szintén adminisztratív eszköz, de jellegében (ösztönzés) eltér
a hatósági el őírásoktól az adók és szubvenciók alkalmazása. Adót vetnek ki — elvileg
az okozott negatív küls ő hatásnak megfelel ő mértékben — a visszaszorítani kívánt
tevékenységre, miközben támogatják a pozitív externáliák forrástevékenységeit. Ad-
minisztratív intézkedéseket nyilván hozhatnak a központi kormányzat szervezetei,
és lehetnek a helyi önkormányzatok el őírásai is.
Annak nincsen jelent ősége, hogy a pozitív extern hatást a forrástevékenységnél
internalizáló ellentételezés milyen forrásból származik (a hatás élvez őjétől vagy
például költségvetési támogatásból). Ugyanígy érdektelen a hatékony allokáció
szempontjából az, hogy a negatív extern hatás forrástevékenységére kirótt többlet-
tehernek mi lesz a további sorsa: a károsultak kompenzálására fordítják, vagy az
állami bevételeket gyarapítja, esetleg csak — horribile dictu — rendszeresen elásatják
a megfelel ő összeget a károkozóval.
Az extern hatások internalizálásában kézenfekv őnek tűnik a (közösségi) állami
beavatkozás szorgalmazása, így a regionális és helyi kormányzatoké is. Az állam
(közösség) az adókat úgy veti ki, hogy a negatív extern hatások kibocsátóitól és a
pozitív externáliák élvez őitő l átcsoportosítja a forrásokat a károsultaknak, illetve a
pozitív hatások létrehozóinak. Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk az er őfor-
rás-allokáció közösségi befolyásolásában rejl ő számos veszélyről. Már utaltunk
arra, hogy egy-egy gazdasági aktivitás extern hatásai rendkívül sokrét űek lehetnek.
A politikai döntéshozó grémiumokban állandóan fennáll annak a veszélye, hogy
valamely partikuláris érdektől vezérelten, egyik vagy másik hatást negligálják vagy
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 9
eltúlozzák. Ezt megkönnyíti az a körülmény, hogy a rendkívül nehezen számszer ű-
síthető (mérhető) extern hatásokkal kapcsolatban általában eleve le is mondanak a
kvantifikálás igényér ől. Az üzemanyagokra például (és állítólag) környezeti meg-
fontolásokból is célszer ű különadót (fogyasztási adó) kivetni. Nem ismeretes azon-
ban olyan érvelés, amely bizonyítaná, hogy a szokásosan kivetett adó mértéke bár-
milyen szempontból hatékony lenne. Mindezek miatt az externáliák kezelésében
sokkal biztatóbbak azok a kezdeményezések, amelyek a piacot teszik alkalmassá az
extern hatások befogadására, érzékelésére, kezelésére (tulajdonosi jogosítványok
egyértelművé tétele, a jogérvényesítés tranzakciós költségeinek csökkentése stb.),
de legalább a minimálisra igyekeznek csökkenteni az állam diszkrecionális szerep-
vállalását (szennyezési jogok piacának megteremtése stb.).
Van egy látszólagos ellentmondás a pozitív külső hatások mikroökonómiai és gaz-
daságpolitikai, többek között regionális politikai megítélése között. Miközben a
mikroökonómiai megközelítés az extern hatásoknak (mint allokációs veszteségfor-
rásoknak) a kiküszöbölését szorgalmazza, a területfejlesztési koncepciókban éppen
a pozitív extern hatásokkal járó tevékenységeket állítják el őtérbe. Az ellentmondás
azért csak látszólagos, mert a pozitív küls ő hatással járó tevékenységek ösztönzése
nem más, mint az externalitás internalizálása, tehát a területfejlesztési intézkedések
és programok elméletileg az internalizálással is magyarázhatók. Már utaltunk arra,
hogy az allokációs veszteség megszüntetése szempontjából közömbös, hogy az
okozott pozitív jóléti változást ki honorálja (az érintett, a költségvetés vagy más) a
forrástevékenység alanyának. A lényeg, hogy az általa okozott extern haszon érzé-
kelhetővé váljon számára (például, mert támogatásban részesül miatta). Ezáltal
elméletileg a regionális fejlesztések többsége a pozitív externáliák internalizá-
lásához kötődik, amivel támogatják a vállalatok, háztartások részére a pozitív gaz-
dasági hatások létrehozását.
Az externáliák tulajdonképpen abból fakadnak, hogy a piac szerepl ői képtelenek
érvényesíteni tulajdonosi jogosítványaikat bizonyos er őforrások, illetve szolgáltatá-
sok fölött. Ennek néha technikai akadálya van, nehéz lenne például kizárni a nem
fizető járókelőket az utcai világítás hasznosításából. Máskor a tulajdonosi jogosít-
ványok tisztázatlansága okozhat problémát, mint a városi leveg ő esetében, amikor
is gyakorlatilag tisztázatlan (eldöntetlen) az, hogy az autósnak van joga szennyezni
a levegőt, vagy a lakosságnak van joga a tiszta leveg őhöz. A jogok egyértelműsége
esetén is megakadályozhatja azonban az optimális allokációt a jogérvényesítés tranz-
akciós költsége. Az egyes járókel ő nyilván nem „üzletelhet" valamennyi autóssal
akkor sem, ha egyértelm űen hozzárendeljük a leveg őre vonatkozó jogosítványokat.
Externáliák és agglomerációs előnyök
A pozitív externáliák fogalma és gondolatköre szorosan kapcsolódik az agglome-
rációkhoz, a regionális tudományban szinte szinonímaként használják az externális
gazdaság és az agglomerációs gazdaság kifejezéseket (Feser 1998; Rechnitzer
1998; Benko 1999; Buzás 2000; Lengyel 2000a). A szakirodalomban nincs egyér-
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
10 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
telmű elhatárolás a két fogalom között, de néhány specifikum kiemelhet ő. A külső
gazdaságosság a neoklasszikus közgazdaságtan elméleti kategóriája, melynek célja
az elemzésbe bevonni a gazdasági tevékenységek nem szándékolt, nem ellentétele-
zett olyan mellékhatásait, olyan lényeges tényez őit, amelyek az árakkal (költségek-
kel) kifejezhető piaci tranzakciókon kívül esnek, főleg amiatt, hogy az erőforrás-
allokáció hatékonyabbá váljon. Ezek a hatások nem biztos, hogy térbeliek, továbbá
„piacosítva" (internalizálva) őket megszüntethet ő externális, piacon kívüli jellegük.
Az agglomeráció fogalma Alfred Weber nyomán terjedt el, a gazdasági tevékeny-
ségek egymáshoz közeli elhelyezkedéséb ől fakadó költségmegtakarításokat, azaz
főleg előnyöket jelent (Pearce 1993; Johnston et al 2000). Az agglomeráció a regi-
onális gazdaságtan és az üzleti tudományok által használt fogalom és csak a gazda-
sági tevékenységek térbeli koncentrációjához kapcsolódik (Lengyel 1994; Porter
1996; 2000; Bartke—Illés 1997). Inkább gyakorlatias szemlélet ű, az üzleti és regio-
nális fejlesztési elképzeléseket fejezi ki, a vállalatok versenyel őnyei javításának
háttérfeltételeire koncentrál, az ingyenesség és a „piacon kívüliség" nem kritérium.
Napjainkban elfogadottá vált, hogy az agglomerációs gazdaságoknak két alapté-
nyezője: a lokális pozitív externáliák és a növekv ő mérethozadék (Maskell et al
1998, 183).
Egyértelmű, hogy a külső gazdaságosság a vállalaton kívüli iparági és helyi té-
nyezőkből eredő előnyöket/hátrányokat jelent. Megjegyezzük, hogy a Marshall által
említett belső gazdaságosságot Hoover mint indirekt agglomerációs előnyöket jel-
lemezte, amikor áttételesen jelennek meg, „átsz űrődnek" a környezet hatásai
(Hoover 1970). Napjainkban, részben Hoover nyomán, az agglomerációs el őnyök-
nek két típusát különböztetjük meg: a lokalizációs és az urbanizációs el őnyöket
(Rechnitzer 1998; Lengyel 2000a). Gyakorlatias megfontolásokból kiindulva, a
vállalat, az iparág és a térség kapcsolatára alapozva a területi vizsgálatoknál jól
alkalmazható az alábbi kategorizálás:
— lokalizációs előnyök: külsők egy vállalat és bels ők az iparág,
— urbanizációs előnyök külsők az iparág és belsők a térség (város) szempontjából.
Marshall csak egyetlen iparágra, azaz egyetlen termékpiacra vonatkoztatta a küls ő
gazdaságosságot, mivel ő csak a lokalizációs el őnyökkel foglalkozott. Az „agglo-
meráció" kifejezést ő még nem használta, az általunk használt tartalommal ez a
fogalom csak később, a regionális gazdaságtanban jelent meg, Alfred Weber mun-
kásságát követően.
Az externáliák és az agglomerációs el őnyök rövid összevetéséből is kitűnik, hogy
a közgazdaságtanban mindig felmerültek, de napjaink globális folyamatai következ-
tében egyre fontosabbá válnak a lokális üzleti környezet azon tényez ői, amelyek
vagy ingyenesek, vagy olcsóbbak, mint más térségekben. Mind a küls ő gazdasági
hatások, amelyek a közgazdaságtudomány gondolat- és fogalomrendszerébe illesz-
kednek, mind az agglomerációs el őnyök, amelyekkel a regionális gazdaságtan és
üzleti tudományok operálnak, ugyanazt a gazdasági valóságot próbálják leírni,
mégha kissé eltérő szemlélettel és különböz ő módon is. A fejlett országokban egyre
nagyobb erőfeszítések történnek arra, hogy hatékonyabbá tegyék a gazdaságot,
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 11
többek között internalizálják az externáliákat, egyrészt mérsékeljék a káros jelensé-
geket, másrészt ösztönözzék az olyan gazdasági tevékenységeket, amelyek a válla-
latok és egyének számára pozitív küls ő gazdasági hatásokat, másképpen agglome-
rációs el őnyöket nyújtanak. Utóbbiak lokális támogatása f őleg a kis- és középvál-
lalkozások számára nélkülözhetetlen, amint azt már Marshall is érzékelte.
Externáliák a városokban
A külső gazdasági hatások elemzésével neves közgazdászok sora (többek között
Pigou, Mill, Hayek, Coase stb.) foglalkozott, de a vizsgálatok többsége arra kon-
centrált, hogy az erőforrás-allokáció a társadalom számára mennyire hatékony,
illetve hogyan tehet ő hatékonyabbá. Az externáliák lokális jellemz őire is többen
felfigyeltek, nemcsak a már említett Marshall, hanem pl. Samuelson, Solow stb.
(Solow 1973). A kapcsolódó vizsgálatok többsége a városgazdaságtan körébe tarto-
zik, ami érthető is, mivel mind a kibocsátók, mind az érintettek (vállalatok és ház-
tartások) térbeli tömörülései esetén a küls ő gazdasági hatások nyilvánvalóan jóval
gyakrabban jelentkeznek. Általánosnak tekinthet ő az a vélemény, hogy „a küls ő
gazdaságosság általános felfogása mint a városi koncentrációk értelmezése" fejthet ő
ki (Fujita—Krugman— Venables 1999, 15).
Az externáliák elemzésére legalaposabban kidolgozott modellek a városszerkezet
vizsgálatára készültek, azt vizsgálják, hogy a területhasználatot és ingatlanpiacot
hogyan befolyásolják a vállalatok és háztartások közötti, illetve a közlekedésb ől
adódó extern hatások. A városszerkezet és az externáliák kapcsolatának elemzésére
többféle megközelítést alkalmaznak, legegyszer űbb a közismert monocentrikus
városmodell. Ezt a városmodellt Alonso dolgozta ki 1964-ben, továbbfejlesztve
Thünen mezőgazdasági földhasználatra vonatkozó elméletét a háztartások terület-
használatára (Alonso 1970; Cséfalvay 1994; Lengyel 1994; Bartke—Illés 1997;
Anas—Arnott—Small 1998; Varga 2002).
A monocentrikus modell lényege, hogy egyetlen piacpont, mint városközpont kö-
rül koncentrikus körökben három alapvet ő övezet figyelhető meg: a központi üzleti
negyed (kiskereskedelmi, üzleti szolgáltató, pénzintézeti stb. egységek), ekörül
található a feldolgozóipar zónája, majd a lakóövezet. Ezeket az övezeteket a telep-
helyről a városközpontba történ ő szállítási költségek, valamint a munkaerő munká-
ba járási költségei által meghatározott területhasználati (bérleti) díjak determinálják.
Ez nyilván csak egy elméleti modell, viszont alapvet ő abban az értelemben, hogy a
városi területhasználat egyensúlyi modellje, amely további közgazdasági vizsgála-
tok kiindulópontjául szolgálhat (Samuelson 1983; Fujita 1989; Fujita—Krugman-
Venables 1999). Az externáliák, mint arra kitértünk, a társadalom számára alapve-
tően káros jelenségek, mivel hatásaik következtében az egyensúly Pareto-i értelem-
ben véve nem lesz hatékony (Mozsár 2000).
A szakirodalomban a városi externáliák vizsgálatának többféle felfogása figyelhe-
tő meg, dominánsnak és tudományosan kidolgozottnak a területhasználatban érde-
kelt különböz ő típusú piaci szereplők közötti extern hatások elemzése t űnik (Fujita
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
12 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
1989; Harvey 1996; McDonald 1997). A terület- és városfejlesztés eszközei, mint
az extern hatások internalizálása közismertek, ezért inkább a közgazdaság-
tudományi modellezés legfontosabb szempontjait emeljük ki az alábbi eltér ő típusú
városi extern hatások esetében (Kanemoto 1996):
— extern hatások a vállalatok (mint kibocsátók) és a háztartások (mint érintettek)
között,
— extern hatások a vállalatok között (mint kibocsátók és mint érintettek),
— extern hatások a háztartások között (mint kibocsátók és mint érintettek),
— a közlekedés extern hatásai a vállalatokra és háztartásokra (mint érintettekre).
Extern hatások a vállalatok és a háztartások között
A modellek többsége abból indul ki, hogy az iparvállalatok szennyezést bocsáta-
nak ki, ami negatívan hat a háztartások jólétére, s amit a háztartások figyelembe
vesznek a lakásukra vonatkozó döntéseik kialakítása során. Azaz lényegében az
ipari környezetterhelés városszerkezetre gyakorolt hatásának modellezésével, az
ipari és a lakóövezet kapcsolatával, a területhasználati övezetek határainak módosu-
lásával foglalkoznak.
A monocentrikus városmodellben a háztartások jólétét alapvet ően befolyásolja
lakóhelyüknek a városközponttól való távolsága: a távolság növekedésével az ipari
övezet által okozott szennyezettség csökken (ugyanis a kibocsátás helyét ől távolod-
va arányosan csökken a negatív extern hatás), a munkába járással kapcsolatos köz-
lekedési költség viszont n ő . A háztartások e két hatás figyelembevételével határoz-
nak arról, hogy mekkora árat (telek-bérleti díjat) hajlandók fizetni a városközpont-
tól adott távolságban lév ő ingatlanért (használatáért).
A szennyező anyag általában inputként szerepel a vállalatok-termelési függvényé-
ben, de világos, ha megengedjük az emisszió növekedését, akkor több pénzügyi
forrás áll a vállalat rendelkezésére más inputelemek beszerzéséhez. Nyilvánvaló,
hogy nem maga a szennyez ő anyag kerül felhasználásra a termelésben, hanem az a
tér, ahol a termelés nem kívánt melléktermékét, a „szennyez ő anyagot" elhelyezi a
vállalat. Így az emisszió mértéke az igénybevett tér mennyiségét reprezentálja a
termelési függvényben. Ahhoz, hogy az ipari zóna határa optimális helyen legyen,
az ipari zóna terjeszkedéséb ő l származó haszonnak tökéletesen fedeznie kell a lakó-
zóna összehúzódásából fakadó társadalmi áldozatokat.
Az ingázás költsége általában negatívan hat a bérleti díj-gradiensre, de az ipari
zóna határától való távolság növekedésével csökken a szennyezettség, jobb a kör-
nyezet minő sége. Ha az utóbbi hatás er ő sebb, akkor a gradiens pozitív. Ha a szeny-
nyezés nagyon er ős, elképzelhet ő , hogy lesz olyan terület, ahol a lakossági díjaján-
lat zérus, azaz lesz egy lakatlan zöldövezet az ipari zóna és a lakóövezet között.
A városterület optimális felosztása ipari és lakóövezetre ebben a monocentrikus
modellben Pigou-féle szennyezési adó kivetését feltételezi. Az adótételnek meg kell
egyeznie azzal az extern költséggel, amit egységnyi pótlólagos szennyez őanyag-
kibocsátás okoz a lakosságnak. A szennyezettség egységnyi növekedésének társa-
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 13
dalmi összköltsége x-nél nem más, mint a fogyasztási javak szennyezés-
növekményt kompenzáló mennyiségének és a lakosok számának szorzata
(Kanemoto 1996). A szennyezési adónak ezzel a társadalmi többletköltséggel kell
megegyeznie. A szennyez őanyag-kibocsátás társadalmi költsége függ attól, hogy a
vállalat milyen távolságban helyezkedik el a centrumtól (x'), így az adóráta általá-
ban helyfügg ő, ezáltal részletes informáltságot feltételez a szennyezés térbeli elosz-
lását illetően.
Extern hatások a háztartások között
A háztartások is számos esetben hoznak olyan döntéseket, amelyek során nem ve-
szik figyelembe döntéseik más háztartásokat érint ő pozitív vagy negatív következ-
ményeit. Tipikusan ilyen döntés maga a lakóhely-választás. Bizonyos típusú háztar-
tások (szegények, feketék, romák stb.) közelségét mások negatív hatásként élik
meg. A közvetlen lakókörnyezet ápolt vagy elhanyagolt volta ugyancsak kedvez ő
vagy kedvezőtlen változást idézhet el ő a szomszédságbeli háztartásoknál stb. Mind-
ezek a hatások egyrészt rányomják bélyegüket a lakóterület háztartások közötti
allokációjára, sajátos városszerkezetet (például a háztartás-típusok szegregációját),
illetve városszerkezeti változásokat idézve el ő (egyes városrészek kiemelkedése
vagy lepusztulása stb.). Másfel ől, a hatások extern jellege miatt, a lakóterület (a
városi területhasználat) szuboptimális, nem hatékony allokációját okozzák.
A háztartások közötti negatív extern hatások legismertebb modelljei a faji elkülö-
nülést magyarázzák. Ezekben általában feltételezik, hogy a fehérekre negatívan hat
a feketék közelsége, miközben a feketék vagy pozitívan értékelik el őbbiek közelsé-
gét, vagy közömbösek azzal szemben. Általános feltételezés a diszkrimináció pasz-
szív volta is, mely szerint a negatív hatás elszenved ői semmilyen aktivitást nem
fejtenek ki a forrás felszámolására. A pozitív vagy negatív hatások a háztartások
által az adott ingatlanért ajánlott bérleti díjakban, mint a területhasználat alapvet ő
eszközében manifesztálódnak.
A háztartások közötti extern hatásokat vizsgáló modellek különböz ő egyszerűsítő
feltevésekkel élnek. A legismertebb, a monocentrikus városmodellb ől kiinduló
(azaz övezeteket feltételez ő) ún. határ-modell (border model) például exogén tény-
ként kezeli a szegregációt a (szegényebb) feketék és fehérek között, ahol is a feke-
ték laknak a városközpontban, míg a fehérek t őlük elkülönülten a külső lakóövezet-
ben. Az egyensúlyi városszerkezet két ellentétes hatás, a feketék közelségének
városközponttól taszító (centrifugális), illetve a távolsággal növekv ő ingázási költ-
ségek vonzó (centripetális) hatásainak ered őjeként alakul ki. A modell feltételezése
szerint a két háztartástípus externáliák nélkül is elkülönül, mivel a fehérek preferál-
ják a nagyobb lakóterületet, utóbbiak így tipikusan a centrumtól távolabb választa-
nak maguknak (relatíve nagyobb) ingatlant. Mindebb ől előítéletek nélkül is szegre-
gáció várható, a faji el őítélet csak felerősíti ezt, hiszen a fehérek „felárat" hajlandók
fizetni a fekete zónán való kívül maradásért.
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
14 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
Az externália jelensége magyarázattal szolgálhat a „szlömösödés" jelenségére, az
integrált, azaz övezetek nélküli városszerkezet instabilitása ugyanis könnyen belát-
ható. A szomszédságban él ő feketék számában egy kicsiny növekedés kumulatív
folyamatot indíthat el, ha ennek hatására néhány fehér háztartás elhagyja a területet,
átadva helyüket fekete háztartásoknak, ami azután további fehéreket késztet távo-
zásra stb. Így a negatív extern hatás következtében homogén övezetek, zónák jön-
nek létre.
Fontos kérdés a szegregációs határ stabilitása, illetve egyértelműsége is. Ha a ha-
tár-modellben bevezetjük például a háztartások közötti vagyoni különbségeket
(gazdag fekete családok), vagy feltételezzük, hogy egyes fekete háztartások vi-
szonylag erő sen preferálják a keveredést, akkor néhány módosabb vagy az integrált
elrendezést preferáló fekete háztartás „átugorhatja" az övezetek határát, s ily módon
a határ elmozdulhat, vagy akár több fekete zóna is kialakulhat. A határ-modell,
amely az extern hatás intenzitását kizárólag a zónahatártól való távolságtól teszi
függővé, ez utóbbi jelenséget már nem képes leírni. Ezeket a lehet őségeket az ún.
globális externáliák modelljében (global externality model) vizsgálhatjuk, ahol az
extern hatást az összes forrásból származtatjuk, a fehér háztartást érint ő negatív
extern hatást például a városban él ő összes fekete háztartás távolságokkal súlyozott
összegeként határozva meg (Kanemoto 1996). Véleményünk szerint is nyilván az
olyan egyensúlyi állapot fogadható el, amely nem faji el őítéleten alapszik, hanem a
háztartások anyagi lehet ő ségein és fogyasztási preferenciáin, köztük a lakással
szemben támasztott igényeiken.
Aligha igényel különösebb megfontolást annak belátása, hogy a háztartások köz-
vetlen lakókörnyezetük kellemesebbé tétele érdekében vállalt er őfeszítései tágabb
környezetük (a környékbeli háztartások) számára jólétnövekedéssel jár. Mivel
azonban ezek a hatások ellentételezetlen extern hatások, a karbantartásra, felújításra
stb. szánt kiadások el fognak maradni a társadalmilag optimális szintt ől. Egy Pigou-
féle (az okozott extern el őnnyel azonos mérték ű) támogatás, vagy a fenntartással
kapcsolatos döntések direkt (például önkormányzati) befolyásolása segíthet az op-
timum közelítésében.
Ismertettük, hogy az externalitások valójában a tulajdonviszonyok tisztázatlansá-
gaira, illetve a jogérvényesítés tranzakciós költségeire vezethet ők vissza. Ebből
kiindulva a lakókörnyezet állapotával kapcsolatos externáliák elvileg oly módon is
internalizálhatók (megszüntethet ő k) lennének, ha a szomszédos házak közös tulaj-
donba kerülnének. Ez ellen szól viszont az ún. erkölcsi kockázat (moral hazard),
amely a bérl őknek a házak körültekintő bb, óvatosabb használatára vonatkozó moti-
váltsága csökkenéséb ől fakad. A kölcsönös el őnyök felismerésén alapuló koopera-
tív magatartás kialakulása ugyancsak csökkentheti az externalitásból származó
hatékonyságveszteséget. A kooperatív magatartás bizonyos szintig ki is kényszerít-
hető különféle társadalmi nyomásgyakorló intézmények révén. Mindenesetre fenn-
áll a veszélye annak, hogy a lakóközösség (szomszédság) „bennragad" egy, a
Pareto-hatékonyság kritériumát nem teljesít ő (Nash-féle) egyensúlyban: ha a szom-
széd nem ápolja a pázsitot, én sem ápolom, ha én nem ápolom, a szomszéd sem
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 15
teszi. Ilyenkor általában szükség van valami küls ő hatásra, ami elmozdítja a feleket
egy hatékonyabb (s lokálisan ugyancsak stabil) egyensúlyi helyzetbe. Ezt a küls ő
hatást főleg a helyi közösség intézményei (fő leg a helyi önkormányzatok) tudják
előidézni.
Extern hatások a termelők között
A termel ők közötti, azok térbeli közelségéb ől fakadó pozitív extern hatásokat
(agglomerációs gazdaságosság) gyakran a városok létezésének fő okának tekintik. A
vállalatok számára több ok miatt is kedvez ő az, ha más vállalatok is megtelepednek
a környezetükben. Ilyen el őnyökre már Marshall is rámutatott, amikor kitért az
olyan jelenségekre, amelyek a körzetbe települt gazdasági tevékenységek extern
hatásainak tekinthet ő k, miközben a körzetbe beáramló vállalatok is élvezik a már
ott működő cégek kiváltotta pozitív hatásokat. A szakirodalomban két témakörrel
bőven foglalkoznak, az egyik a városméretb ől ered ő externáliák (agglomerációs
előnyök), a másik az üzleti szféra cégei közötti küls ő gazdasági hatások.
Az agglomerációs gazdaságosság hagyományos modelljei feltételezik, hogy egy-
egy újonnan betelepül ő vállalat lényegében a város méretének növekedését (új
munkahelyek teremtésével) teszi lehet ővé, a pozitív extern hatások közvetlen forrá-
saként így lényegében a városméret (a lakosság száma) jelölhet ő meg (Kanemoto
1996). A populáció növekedése — adott erő forrás felhasználás mellett — pozitívan
hat a vállalatok kibocsátására.
A termelő k közötti pozitív extern hatásokból — többek között — következnek a vá-
rosok méretbeli eltérései. Ha a városok egy termékeny és homogén területen, el-
szórtan helyezkednek el, s az ország teljes népessége megoszlik a városok és a
városok között fekv ő vidéki területek között, akkor a következ ő két fontos alloká-
ciós kérdésre kereshetjük a választ: a) hogyan oszlanak meg a háztartások (a lakos-
ság) a városi és a vidéki szektor között, és b) hogyan határozódík meg a városok
száma?
Tekintsük elő ször azt a modellt, amely a teljes populációnak a városi és a vidéki
szektor közötti megoszlását vizsgálja, exogén módon adottnak véve a városok szá-
mát. Egy új városlakó tehát pozitívan hat a város cégeire azáltal, hogy növeli a
városi populáció nagyságát. Ezt az — extern — hatást azonban a betelepülési döntés
meghozatalakor nem mérlegeli a kérdéses háztartás, így a város mérete kisebb lesz
a társadalmilag optimálisnál. A városba betelepül ők száma csak akkor érhetné el a
Pareto-i értelemben hatékony szintet, ha a városlakók a város termeléséhez való
határ-hozzájárulásukkal megegyez ő támogatást kapnának. Ha létezik ilyen támoga-
tás, akkor mindaddig érdemes beköltözni a városba, amíg a vidékinél magasabb
ingatlan-bérleti díjat ez a támogatás kompenzálja, azaz mindaddig, amíg az új rezi-
dens extern határterméke pozitív. Ha a városok száma optimális, akkor egy-egy
városban az ilyen támogatások összege megegyezik a városi és a vidéki földbérleti
díjak különbségével. Ha ez az egyenl ő ség minden városra fennáll, akkor a városok
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
16 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
közötti migráció mind az elhagyott, mind a választott új városban csökkentené a
jólétet.
A népesség városok közötti optimális allokációja a megfelel ő intézményi feltéte-
lek mellett egyben piaci optimum is lehet, bár ez nem az egyedül lehetséges egyen-
súly. Ha adott a városok száma, s az ennek megfelel ő piaci egyensúlyban a hasz-
nossági szint a populáció méretének függvényében adható meg, s ennek a függ-
vénynek egyetlen maximumhelye van, akkor könnyen belátható, hogy az egyensú-
lyi hasznossági szint maximumát biztosítónál kisebb populációjú városok nem
adhatnak stabil egyensúlyt. Ilyen helyzetben ugyanis, ha egy háztartás egy másik
városba költözik, az új városban emelkedni fog a hasznossági szint, az elhagyott
városban viszont csökken. Ez további háztartásokat ösztönöZ arra, hogy a másik
városba költözzenek. Az újonnan választott város folyamatosan növekedni fog,
legalább az optimális méretig, az elhagyott város pedig feltehet őleg kiürül.
Az optimálisnál nagyobb városok azonban lehetnek egyensúlyiak. A háztartások
nem akarnak elköltözni másik városba, ha a városok mérete nagyobb, mint a maxi-
mális hasznosságot biztosító, mert a befogadó város méretének növekedése miatt
ott alacsonyabb hasznossági szinttel kellene beérniük. S ugyanezen okból nem
akarnak vidékre költözni sem. Az optimálisnál nagyobb városok méretének csök-
kentésére az egyetlen lehet őség az, hogy egy új, a maximálisan elérhet őhöz köze-
lebb eső hasznossági szintet ígér ő (az optimumot jobban megközelít ő méretű) új
várost hozzanak létre. Ha kizárjuk azt a lehet őséget, hogy a vállalkozások valami-
fajta koalícióra léphetnek annak érdekében, hogy egy új nagyvárost felépítsenek,
akkor minden új városnak egyetlen céggel kellene indulnia. Ebben az esetben vi-
szont egyetlen új város sem alakul ki, hacsak a létez ő városok mérete oly mértékben
meg nem haladja az ideálist, hogy hasznossági szintjük már megegyezik az egycé-
ges városokéval. Az optimális és már csak a vidéki hasznossági szintet kínáló mére-
tek közötti városok így fennmaradhatnak. Az optimális városméret ezek szerint
egybeesik a lehetséges piaci egyensúlyi városméretek minimumával, de tendencia
van arra, hogy a piaci városméret túl naggyá válik.
Ha az imént kizárt koalíció létrejöhet, vagy elképzelhet ő olyan városépítő
(developer), amely képes egy komplett város „zöldmez ős" felépítésére, akkor ez a
probléma nem merül fel. Ha minden város túl nagy, akkor a városépít ő extraprofitot
érhet el egy optimális méret ű új város kialakításával.
A történelmi fejlődés során valójában egy hierarchizált városrendszer jött létre, s
nem egyetlen városméret vált általánossá. A városok a szolgáltatások és javak
(commodities) különböző kombinációit nyújtják, a nagyobb városok többet, a kiseb-
bek kevesebbet. Így a hierarchia bizonyos szintjén úgy is létrehozható egy „új"
város, hogy a vállalatok által termelt új javak hozzáadódnak a hierarchia egy alacso-
nyabb fokán lévő, létező város javaihoz, s ez nem igényel nagyon nagy népmozgást.
Az eddig érintettek mellett természetesen másfajta extem hatásokkal is számolha-
tunk. Az üzleti szféra vállalatai maguk is válthatnak ki extem hatásokat. Nyilvánva-
ló például, hogy valamennyi vállalat termelékenysége a vele kapcsolatban álló többi
vállalat elérhetési lehet őségétől is függ. A vállalatok közötti interakciók költségei
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 17
részben a távolság függvényében alakulnak, így egy betelepül ő új vállalat partnerei
számára extern el őnyöket nyújt, mivel olcsóbb lesz az elérhet őség. Ha egy vállalat
úgy dönt, hogy közelebb választ telephelyet egy másik vállalathoz, akkor a közel-
ség mindkettejük számára el őnyökkel járhat. A telephely-választási döntés megho-
zatala során azonban a vállalatok nem veszik figyelembe más vállalatok hasznát,
így a piaci koncentráció alacsonyabb lesz az optimálisnál. Ha a vállalatközi interak-
ciók reciprok kapcsolatot takarnak, azaz más vállalatoknak a telephely-választásból
fakadó haszna éppen megegyezik a vizsgált vállalat által elért megtakarítással,
akkor a hatékony allokáció eléréséhez olyan Pigou-féle adót kellene kivetni a telep-
helyet választó vállalatra, ami pontosan megegyezik a cég interakciós költségeivel.
A vállalatok optimális térbeli allokációja az interakciók költségfüggvényeinek
alakja mellett dönt ően függ a vállalatok „bels ő" méretgazdaságossági viszonyaitól
(internal economies), azaz a mérethozadék alakulásától. Könnyen belátható például,
hogy állandó (vagy csökkenő) mérethozadék mellett tendencia van arra, hogy a (kis
méretű) vállalatok egyenletesen szóródjanak szét a város teljes területén, s így —
végletes esetben — sem interakciós költségek, sem erre visszavezethet ő extern hatá-
sok nem lépnek fel.
A városi közlekedéssel kapcsolatos externáliák
Ugyancsak jelentős extern hatások származnak a városi közlekedésb ől. A hatások
érintettjei szerint itt alapvet ően kétféle externáliáról beszélhetünk:
a) A közlekedés résztvev ői közötti externáliák: a forgalom minden egyes
résztvevője extern költségeket okoz a forgalom többi résztvev őjének, a zsú-
foltság révén növelve azok utazással töltött idejét, s az utazással kapcsolatos
egyéb költségeit (üzemanyag-fogyasztás stb.).
b) A közlekedőktől a városlakók felé irányuló küls ő hatások: leveg őszennye-
zés, zaj, a gyalogos forgalom körülményesebbé és veszélyesebbé tétele.
A zsúfoltság természetesen nemcsak a közleked ők számától függ, hanem a ren-
delkezésükre álló útfelület nagyságától, az úthálózat struktúrájától stb. is, ami ismét
egy terület-allokációs problémát vet fel: mekkora az optimális (társadalmilag haté-
kony) útfelület egy adott városban, illetve milyen az optimális hálózati elrendezés?
Ami az útfelület méretét illeti, nyilvánvalóan az lenne Pareto-hatékony megoldás,
ha a közlekedők pontosan megfizetnék (valamilyen „zsúfoltsági adó" formájában)
az általuk okozott társadalmi többletköltségek egészét, azaz a közlekedés többi
résztvevőjének utazási többletráfordításait, a városlakóknak okozott kellemetlensé-
gek ellenértékét és a feláldozott lakó- (vagy ipari) területekkel kapcsolatos alterna-
tív költségeket. Egy ilyen optimális adó hatékony allokációhoz vezetne ugyan, ma-
gas adminisztratív költségei miatt azonban nem jelent reális alternatívát. Egy „má-
sodik legjobb megoldást" eredményezhet valamilyen szuboptimális közlekedési adó
(például üzemanyag-adó) kivetése. Ezzel természetesen — mint azt már kiemeltük —
az a probléma, hogy az ilyen adó mértéke gyakorlatilag csak véletlenszer űen
egyezhet meg a közleked ők okozta társadalmi többletköltségekkel. Például túl ma-
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
18 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
gas egy zsúfoltságtól mentes úton, ugyanakkor túl alacsony egy forgalmasabb út-
szakaszon. Ráadásul a zsúfoltság szintje nem csupán az út földrajzi elhelyezkedésé-
től és kapcsolódásaitól függ, hanem például a napszaktól stb. is.
Külön figyelmet érdemelnek azok a javaslatok, illetve vizsgálatok, amelyek a zsú-
foltság csökkentésének (a közlekedés adóztatásával, illetve az útfelület növelésével
szembeni) alternatív lehetőségeit vetik fel. Ilyen természetesen a tömegközlekedés-
be történő beruházás, vagy például az ingázók utazási (érkezési) id őpontjainak
„lépcsőztetése". Ezen lehetőségek figyelembe vétele tovább növeli az elemzések
komplexitását, bonyolultságát, hiszen az extern hatások újabb forrásaiként megjele-
nik például az időben koncentrált munkakezdés, vagy — a tömegközlekedéssel kap-
csolatban — az indulási id őpontok individuális megválasztásának korlátozottságából
fakadó társadalmi többletköltségek stb. A kialakult „piaci" egyensúlyi helyzetek
nem egyszer csupán helyi (Nash-féle) egyensúlyt jelentenek. A rendszerek elmozdí-
tása ebb ől a helyzetből egy új, s ugyancsak helyi egyensúlyt eredményez ő állapotba
emelheti a társadalom jóléti szintjét, csökkentve például az ingázás társadalmi költ-
ségeit.
A kérdéskör tanulmányozását szolgáló elméleti (többnyire modellszint ű) vizsgá-
lódások rámutatnak a pusztán kvalitatív elő feltevések (például a tömegközlekedés
preferálása) elégtelen döntésmegalapozó erejére, illetve esetenként arra, hogy egy
Pareto-hatékony állapot (allokáció) nem definiálható (de legalábbis úgy nincs gya-
korlati relevanciája) az eléréséhez szükséges ráfordítások (például az „els ő legjobb"
útadó-rendszer m űködtetésének költségei) figyelembe vétele nélkül.
Összegzés
Tanulmányunkban áttekintettük az externáliák fogalmát, kiemelve a lokális extern
hatások jelentőségét. Napjainkban az üzleti környezet vált els ődlegessé a vállalati
versenyel őnyök kialakulásában és meger ősödésében, a lokális el őnyöket az extern
hatások fogalmára is visszavezethetjük. A lokális extern hatások már Marshallnál
megjelentek, de a modern térgazdaságtanban, főleg Krugman modelljeiben kulcs-
szerepük van. Míg az externáliák az elméleti közgazdaságtudomány, addig hasonló
tartalommal az agglomerációs el őnyök/hátrányok inkább az alkalmazott tudomá-
nyok kifejezései (regionális politika, menedzsment stb.). Elméleti szempontból a
területfejlesztési programok jelent ős része nem más, mint az externáliák
internalizálása.
Az extern hatások elemzésének szakirodalma igen széles, főleg a városokban
megfigyelhető hatások modellezése áll az érdekl ődés előterében. Az elméleti vizs-
gálatok többsége a közismert monocentrikus városmodellb ől indul ki, és a piaci
szereplők területhasználati övezeteinek, az övezetek határainak módosulását elemzi.
Dolgozatunkban négy tématerületnek tekintettük át az alapvet ő modellezési krité-
riumait, főbb szempontjait és következtetéseit.
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
TÉT XVI. évf. 2002 s2 A küls ő gazdasági hatások ... 19
Irodalom
Ács, Z.—Varga A. (2000) Térbeliség, endogén növekedés és innováció. — Tér és Társadalom. 4.23-39. o.
Alonso, H. (1970) Equilibrium of the Household. — Dean, R.D.—Leahy, W.H.—McKee, D.L. (eds.)
Spatial Economic Theory. The Free Press, New York. 203-218. o.
Anas, A.—Amott, R.—Small, K.A. (1998) Urban Spatial Structure. — Journal of Economic Literature.
1426-1464. o.
Armstrong, H.—Taylor, J. (2000) Regional Economics and Policy. (third ed) Blackwell, Oxford.
• Bartke 1.—Illés I. (1997) Telephelyelméletek. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Benko, G. (1999) Regionális tudomány. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Berényi I. (1997) A szociálgeográfia értelmezése. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Buzás N. (2000) Klaszterek: kialakulásuk, szervez ődésük és lehetséges megjelenésük a Dél-Alföldön.
4.109-123. o. —Tér sTársadlom.
Cséfalvay Z. (1994) A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA, Budapest.
Eatwell, J.—Milgate, M.—Newman, P. (eds.) (1987) The New Palgrave: A Dictionary of Economics.
MacMillan, London.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Hilscher Rezső
Szociálpolitikai Egyesület, Ember—település—régió sorozat, Budapest.
Feser, E.J. (1998) Enterprises, External Economies, and Economic Development. — Journal of Planning
Literature. 3,283-305. o.
Fujita, M. (1989) Urban Economic Theory. Land use and city size. Cambridge University Press, Camb-
ridge.
Fujita, M.—Krugman, P.—Venables, A.J. (1999) The Spatial Economy. Cities, Regions, and International
Trade. MIT Press, Cambridge (MA).
Harvey, J. (1996) Urban Land Economies (fourth ed.) MacMillan, London.
Hoover, E.M. (1970) The Partial Equilibrium Approach. — Dean, R.D.—Leahy, W.H.—McKee, D.L. (eds.)
Spatial Economic Theory. The Free Press, New York. 3-14. o.
Johnston, R.J.—Gregory,D.—Pratt,G.—Watts, M. (2000) The Dictionary of Human Geography (fourth ed).
Blackwell, Oxford.
Kanemoto, Y. (1996) Extemalities in Space. — Amott, R. (ed.) Regional and Urban Economics. Part I.
Harwood, Amsterdam. 189-249. o.
Kocsis É.—Szabó K. (2000) A posztmodern vállalat. Oktatási Minisztérium, Budapest.
Krugman, P. (1995) Development, Geography, and Economic Theory. MIT Press, Cambridge (MA).
Krugman, P. (2000a) A földrajz szerepe a fejl ődésben. — Tér és Társadalom. 4.1-21. o.
Krugman, P. (2000b) Where in the World is the 'New Economic Geography'? — Clark, G.L.—Feldman, M.P.—
Gertler, M.S. (eds.) The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford University Press, New York.
49-60. o.
Lengyel I. (1994) A telephelyválasztás. — Rechnitzer J. (szerk.) Fejezetek a regionális gazdaságtan
tanulmányozásához. MTA RKK, Győr—Pécs. 35-68. o.
Lengyel I. (2000a) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. 12.962-987. o.
Lengyel I. (2000b) Porter-rombusz: a regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje. — Tér és
Társadalom. 4.39-86. o.
Lengyel I. (2001) Iparági és regionális klaszterek: tipizálásuk, térbeliségük és fejlesztésük f őbb kérdései.
— Vezetéstudomány. 10.19-43. o.
Marshall, A. (1920) Principles of Economics. (eight ed) MacMillan, London.
Mas-Colell, A.—Whinston, M. D.—Green, J.R. (1995) Microeconmic Theory. Oxford University Press,
New York.
Maskell, P.—Eskelinen, H.—Hannibalsson, I.—Malmberg, A.—Vatne, E. (1998) Competitiveness,
Locational Learnings and Regional Development: Specialisation and prosperity in small open
economies. Routledge, London.
McDonald, J.F. (1997) Fundamentals of Urban Economics. Prentice Hall, Upper Saddle River.
Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi
Tanszéke, Szeged.
Mozsár F. (2000) Az externáliák szerepe a regionális gazdasági teljesítmény magyarázatában és növelé-
sében. — Farkas B.—Lengyel I. (szerk.) Versenyképesség — regionális versenyképesség. —SZTE Gazda-
ságtudományi Kar Közleményei, JATEPress, Szeged. 100-114. o.
Pearce, D.W. (szerk.) (1993) A modern közgazdaságtan ismerettára. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest.
Lengyel Imre - Mozsár Ferenc : A külső gazdasági hatások ( externáliák) térbelisége
Tér és Társadalom 16. évf. 2002/2. 1-20. p.
20 Lengyel Imre — Mozsár Ferenc TÉT XVI. évf. 2002 s2
Porter, M.E. (1996) Competitive Advantage, Agglomeration Economies, and Regional Policy. —
International Regional Science Review. 1-2.85-94. o.
Porter, M.J. (1998) On Competition. Free Press, New York.
Porter, M.E. (2000) Locations, Clusters, and Company Strategy. — Clark, G.L.—Feldman, M.P.—Gertler,
M.S. (eds.) The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford University Press, New York.
253-274. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Dialóg Campus, Budapest—Pécs.
Samuelson, P.A. (1983) Thünen at Two Hundred. — Journal of Economic Literature. 12.1468-1488. o.
Samuelson, P.A.—Nordhaus,W.D. (2000) Közgazdaságtan. (16. átdolgozott kiadás) KJK—KERSZÖV,
Budapest.
Solow, R.M (1973) On Equilibrium Models of Urban Location. — Parkin, M.—Nobay, A.R. (eds.) Essays
in Modern Economics. Longmans, London. 3-16. o.
Storper, M. (1997) The Regional World. Guilford Press, New York.
Varian, H.R. (2001) Mikroökonómia középfokon. (3. átdolgozott kiadás) KJK—KERSZÖV, Budapest.
Varga A. (2002) Thünen és az „ Új Gazdaságföldrajz" térgazdaságtana. Kézirat, PTE KTK Gazdaság-
elméleti Tanszék, Pécs.
Zeitlin, J. (1994) Ipari körzetek és regionális gazdasági megújulás. — Közgazdasági Szemle. 1.14-25. o.
THE SPATIALITY OF EXTERNAL ECONOMIES
(EXTERNALITIES)
IMRE LENGYEL — FERENC MOZSÁR
In our days externalities or external economies with other words became a frequently used
expression both in the works of regional and urban economy and in the regional and urban
development documents. External economies have central function in both Paul Krugman's
"New Economic Geography" and Michael Porter's cluster based regional development
strategy theory. Significant part of the regional programmes practically tries to encourage the
establishment of positive externalities or strives to moderate the effects of negative
externalities. Extemalities as economic effects beyond the traditional market transactions
mean one of the most important research fields of economics for long time especially in the
questions relate to efficiency of resource allocation.
In our study we deal with some basic questions of the spatiality of the external economies.
At first, based on the literature — with touch upon local characteristics — we make the forma-
tion, the interpretation and the application of the expression known. Next we review the main
features of the urban externalities between different market players, basic questions of their
examination and modelling and their effects on urban land use.