Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001e 3-4: 181-230
KITEKINT Ő
PITTSBURGH (USA) VÁROSFEJLESZTÉSI
STRATÉGIÁJA, 1945-1990
(Urban Redevelopment Strategies in Pittsburgh, 1945-1990)
BÖDY PÁL
Kulcsszavak:
Pittsburgh városfejlesztés gazdaságfejlesztés technológia- és innováció-fejlesztés public-private
partnership
Pittsburgh város és térsége mint az amerikai nehézipar központja ismeretes. A második világháború után
— a hagyományos nehézipar válsághelyzetének következtében — az USA-ban els őként ebben a városban
jött létre gazdaság és városfejlesztési program. A fejlesztést els ősorban a helyi ipari-pénzügyi vállalatok
vezet ői kezdeményezték, azonban a várós vezet ősége is jó partnernek bizonyult. A tanulmány az
1945-1990 között elindított fejlesztési szakaszokat mutatja be, kiegészítve a fejlesztés eredményeinek, a
város fejlődésének értékelésével.
Pittsburgh és térsége mint az amerikai nehézipar és technológia központja ismere-
tes. A tizenkilencedik század közepe óta alakult ki a városhoz kapcsolódó ipari
termelés, melynek alapja a bányászatban, nyersanyag-fejlesztésben és feldolgozás-
ban, azonban els ősorban az els ő amerikai nagyvállalati acélgyártásban jelölhet ő
meg. Itt összpontosult tehát az a nagyvállalati monopólium-jelleg ű rendszer, amely
az ipari korszak kontinentális méretű vállalati szerkezetét létrehozta, m űködtette és
az 1970-es évekig fenntartotta. Azonban ennek az ipari rendszernek nemcsak a
fejlődést biztosító eredményei, hanem nagyon súlyos árnyoldalai is jelen voltak
ebben a térségben: a városrobbanás társadalmi, környezeti károsodása, a lakóne-
gyedek alacsony színvonala, az ipari munkásság szegénysége, a városi környezet
leromlása, az európai tömegbevándorlás által el őidézett társadalmi-gazdasági ellen-
tétek a régebbi és az új bevándorlók között. Az amerikai urbanizáció és gazdasági
fejlődés kontinentális elterjedése egy további alapvet ő kérdést vetett fel: a város és
térségének gazdasági bázisa új fejl ődő térségek és ágazatok hatására már a két há-
ború között visszaesett, és a térség gazdasági fejlesztését, urbanizációs átalakítását
szükségszerűvé tette. A második világháború után, az aranykorszak kedvez ő fellen-
dülése hatására, ideiglenesen folytatódott a város és térsége gazdasági m űködése,
azonban az 1960-as évtizedben nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai csúcstechno-
lógia, a hadiipar kiemelt fejlesztései az úgynevezett „Sunbelt" nyugati és délnyugati
térségeiben összpontosulnak, tehát a fejl ődés súlypontja, a demográfiai és gazdasági
fejlődés elsősorban ezekben a térségekben érvényesült. Ugyanakkor a hagyomá-
nyos északkeleti ipari övezet, melynek egyik központja Pittsburgh volt, nagy mér-
tékben elveszítette gazdasági-politikai szerepét. Az ipari övezet elnevezést felvál-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
182 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
totta a „rustbelt" szimbolikája, amely egy nagyon reális valóságot jelentett 1970
után. Mindehhez kapcsolódott a gazdasági szerkezetváltás problematikája, a globá-
lis verseny érvényesülése, az acéltermékek értékesítésének válsága, mely az
1980-as évtizedben a Pittsburgh környéki kohászati telepek majdnem teljes meg-
szüntetését, végleges bezárását eredményezte. Nyilvánvaló tehát, hogy több jelent ős
országos és nemzetközi gazdasági folyamat közrejátszott Pittsburgh gazdasági és
urbanizációs stratégiájának kialakításában, melynek id ő zítése, szerkezete, folyama-
ta egy különlegesen amerikai regionális stratégiát képvisel. Ezért is érdemes ennek
a stratégiának és jelent őségének az értékelése.
Pittsburgh Pennsylvania állam nyugati térségének központját képezi. Földrajzi
fekvését és gazdasági fejl ő dését az Allegheny és Monongahela nev ű folyók határoz-
ták meg, melyek a város központjában egyesülnek és itt alkotják az Ohio folyó
eredetét. A két folyó és egyesülésük egyúttal Pittsburgh város látványos központját
alakították, amely mint a Golden Triangle (Arany Háromszög) ismeretes. A város
közvetlen urbanizált térsége az Allegheny County néven ismert közigazgatási me-
gyei egység területében jelölhet ő meg, azonban a városhoz kapcsolódó agglomerá-
ciót négy megyei térség alkotja: Allegheny, Washington, Westmoreland és Fayette.
A négy megye alkotja a pittsburghi agglomerációt, hivatalos néven, „standard
metropolitan statistical area" (SMSA). Pittsburgh az egyetlen jelent ős város a tér-
ségben, népessége 1990-ben 369 879 f ő volt. A térség városhálózata suburb jelleg ű
kistelepülésekb ő l, illetve az ipari övezetben létrejött hagyományos ipari központok-
ból tevődik össze. A legnagyobb népességgel rendelkez ő ilyen település Pittsburgh
város külterületét képez ő külváros, Penn Hills, melynek népessége 1990-ben 51 479
fő volt. A többi település lakosságszáma zömmel 30 000 illetve 10 000 f ő alatt van.
Allegheny County népessége 1990-ben 1 336 449, tehát ez tekinthet ő Pittsburgh
urbanizált lakosságának. A tágabb agglomeráció lakossága pedig 2,1 millió volt.
Pittsburgh város területe 143 km, az agglomeráció területe 8838 km. A város néps ű-
rű sége 2818, míg az egész térségé 242. Tehát Allegheny County területén található
az egész régió lakosságának mintegy 64%-a, a többi három megye lényegében
külvárosi jellegű , ahol általában a közép és fels ő középosztályú lakosság lakóhelyei
helyezkednek el. Jelent ős tényező , hogy Allegheny megye lakosságának csak
28%-a lakik Pittsburgh városban, a többség els ő sorban külvárosi lakos. Ez a lakos-
ság 130 különböző , önálló kormányzattal rendelkez ő kisvárosban lakik, mely na-
gyon csekély mértékben tud regionális jelleg ű kérdésekben szervezetten cselekedni.
Mindebbő l következik, hogy Pittsburgh mint városi önkormányzat és mint a térség
gazdasági központja jelent ő s hatást tudott érvényesíteni a gazdaságfejlesztés terüle-
tén, a város urbanizált térsége mindinkább egy megosztott, cselekvésre képtelen
130 főbő l álló községet képezett, mely általában ellentétben állt a város fejlesztési,
urbanizációs, regionális jelleg ű tevékenységével (US Census... 1990).
A város eredete az amerikai forradalom korszakához kapcsolódik, amikor az At-
lanti tengerparttól nyugatra fekv ő , akkor még ismeretlen és nagyjából lakatlan terü-
letek betelepítése, mez ő gazdasági hasznosítása kezd ődött. Pittsburgh eredetileg egy
kereskedelmi központ volt, amely a vasútépítés el ő tt a vízútak hasznosítását alkal-
mazva, a nyugatra törekv ő k kereskedelmi és piaci központjává vált. Ezt a szerepet
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 183
csak addig tudta betölteni, amíg nem épült meg a kelet—nyugati vasúti hálózat, mely
New York kikötő várost a Nagy Tavak mentén olyan városokkal mint Buffalo,
Cleveland, Chicago kötötte össze, tehát jóval északra elkerülte Pittsburgh térségét.
Ennek következtében megsz ű nt Pittsburgh kereskedelmi szerepe, pontosabban
leszűkült a hajózásra, és az északi, nyugati városok lettek a vasúti hálózat, a keres-
kedelem, a közlekedés központjai. 1860 után Pittsburgh már jelent ős manufaktúrá-
val, ipari tevékenységgel rendelkezik, azonban a hagyományos kisipari szinten. A
városban és környékén már m űködtek kisebb méretű vaskohók, öntödék, melyek a
térség, illetve távolabbi kistelepülések szükségleteit fedezték. A kisméret ű vaskohá-
szaton kívül jelen voltak az üvegipar, faipar és különböz ő kézműves tevékenységek.
A város iparfejl ődésének első korszakában jelent ős bevándorlás növelte a lakosság
számát és ipari tevékenységét. Els ő sorban angol, ír, skót és német bevándorlók
telepítették az els ő korszak iparosságát, vezet ő rétegeit. A bevándorlók a történelmi
város különböző térségeiben telepedtek meg, ahol lakónegyedeiket, egyházközsége-
iket, szervezeteiket saját hagyományaik alapján hozták létre. A többség az angol-
szász protestáns csoportokból állt, így az angol és skót kálvinizmus alkotta a város
domináns szellemi-kulturális irányzatát.
A város gazdasági fejl ő désének nagy korszaka 1860 és 1920 között volt. Az acél-
ipar nagyméretű fejlő dése, új vállalatok alapítása, szakmunkások bevándorlása
megalapozza a térség acéliparának kialakulását, érvényesülését. A nagy újítás
Carnegie technológiai és vállalatszervezési rendszerének bevezetése volt, melynek
következtében az integrált acéltermelés és vállalatvezetés honosodott meg.
Carnegie megvásárolta, átszervezte, integrálta a m űködő vállalatokat és megalapoz-
ta a vertikális centralizált modellt az amerikai acéliparban. Ennek következtében
Pittsburghban összpontosult az amerikai acéltermelés jelent ős aránya, azonban
egyúttal a nagyvállalati rendszer lett a domináns gazdasági vállalati forma a térség
ipari rendszerében. A korszak másik jelent ős gazdasági jelensége abban jelölhet ő
meg, hogy több ipari ágazatban számottev ő fejlesztés következett be. Ezek közé
tartozott az olaj termelése, finomítása, az üvegipar térhódítása, a gépipar jelent ős
ágazatainak működése, az alumíniumipar, elektrotechnikai vállalatok telepítése,
vasúti technológiai termékek fejlesztése és az élelmiszeripar. Ezenkívül a város
gazdasági er ő forrásainak hatására kialakult egy er ős pénzügyi és bankrendszer,
melynek vezető képviselője a jelenleg is létez ő Mellon bankház volt.
A gazdasági fejl ő dés korszaka egy új társadalmi rendszert, a társadalmi er ők és
csoportok átalakulását, nagyméret ű urbanizációt és ehhez kapcsolódó közéleti és
társadalmi feszültségeket eredményezett, melyek a huszadik század kés őbbi kor-
szakában is maradandónak bizonyultak. Az egyik jelent ős társadalmi átalakulás a
számottev ő európai bevándorlás hatására jelentkezett. 1880 után túlnyomóan az
európai agrártérség szolgáltatta a bevándorlókat, tehát Kelet- és Dél-Európa, neve-
zetesen a Habsburg Monarchia, Oroszország és Olaszország kivándorlói. Az ameri-
kai nagyvállalati rendszer els ő sorban nagyszámú, megbízható, kitartó munkaer őt
igényelt, olyanokat, akik alacsony munkabér fejében fizikailag kitartóan végezték
az ipari munkás feladatait. A századforduló után nagy számmal érkeztek a beván-
dorlók olyan térségekbe, mint Pittsburgh, ahol elkülönült lakónegyedekben teleped-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
184 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
tek le, és a munkásosztály legalsóbb rétegébe tagozódtak be. Az els ő nemzedék
nem nagyon ismerte az amerikai társadalmat, leginkább az érdekelte, mennyire
megbízható munkalehet őséget tud szerezni és megtartani. Az új bevándorlók külön-
álló társadalmi csoportot képeztek, melyet a bennszülött munkásság, középosztály
és vezető rétegek mélységesen megvetettek és kizárólag mint nyers munkaer őt
értékeltek. A tömeges betelepedés ellen általános mozgalom alakult, amely nem-
csak a bevándorlókat, hanem a kialakult nagyipari rendszert, a velejáró gazdasági és
politikai korrupciót, a hagyományos amerikai demokrácia hanyatlását éles társa-
dalmi kritika tárgyává tette. Pittsburgh térségében a bevándorlók azonban fokozato-
san beépültek az amerikai társadalomba, és a század közepére kezdtek felemelkedni
az amerikai középosztály soraiba. A nagyvállalati rendszer nemcsak gazdaságilag
alakította át az amerikai társadalmat, hanem egy új típusú társadalmi rétegez ődést,
politikai rendszert hozott létre. A nagyvállalat vezérkara alkotta a társadalom, poli-
tika, gazdaság teljhatalmú vezet őrétegét. A korábban létez ő középvállalatok nagy-
részt beépültek a nagyvállalati rendszerbe és csak nagyon korlátozott társadalmi
szerepet játszottak. A városi és országos politikát a nagyvállalat megbízottjai irányí-
tották. Elterjedt egy korrupciós rendszer a városi és országos politikát, valamint a
nagyvállalatokat irányító vezet ők között. Mindezen folyamatok következtében a
nagyvállalati vezetőréteg monopóliumokat hozott létre, melyek gyakorlatilag ellen-
tétbe kerültek az amerikai demokrácia decentralizált, pluralista felfogásával. Pitts-
burghban ennek egyik hatása a nagyvállalati management és a szakszervezeti mun-
kásság közötti évtizedes ellentétekben, feszültségekben, bizalmatlanságban jelent-
kezett, mely a huszadik század végén is jellemzi a munkavállalók és munkaadók
közötti kapcsolatrendszert (Muller 1988, 22-41).
A gazdasági fejl ődés korszaka 1920 után megszűnt, a következ ő évtizedekben
gazdasági stagnálás, hanyatlás következett. Pittsburgh domináns szerepét az orszá-
gos szintű fejlődés, valamint a nemzetközi technológiában, munkafolyamatokban,
termelési rendszerekben bekövetkez ő változások szüntették meg. Az 1920 el őtti
szakaszban, elsősorban az északkeleti térségben alakultak ipari központok és ezek
szállították az ipari termékeket a többi régióba. Ez most alapjában megváltozott,
mivel a közlekedési rendszerek fejl ődésével, az áruforgalom szervezettségével
gazdaságossá vált az amerikai nagyipar decentralizációja. Ennek következtében
olyan térségekben, mint a nyugati tengerpart, a déli államok, a közép-nyugat, soro-
zatosan jöttek létre új ipari telepek. Más tényez ők is közrejátszottak Pittsburgh
visszaesésében: a gazdasági ágazatok egyoldalúsága, valamint a nagyvállalatok
dominanciája nem kedvezett a gazdaság szerkezete átalakításának. Az 1920 utáni
korszak tendenciája nem annyira a szerkezet diverzifikációjának kedvezett, hanem
az acélgyártáshoz kapcsolódó ágazatok fejlesztésének. Ugyanezek a tényez ők hatá-
rozták meg a pittsburghi gazdasági rendszer fokozatos hanyatlását a második világ-
háború utáni korszakban, ahogy ezt több tanulmány dokumentálta (Giarratani-
Houston 1988; 1989; Muller 1988; Hamm—Wienert 1990).
A két háború között a gazdaság fejl ődése fokozatosan lelassult, egyes ágazatok,
mint például az elektrotechnika, gépipar, élelmiszeripar gazdaságosan m űködtek,
azonban az acélgyártás országos szerepe és az ipari foglalkoztatottság jelent ősen
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 185
hanyatlott. 1920 és 1930 között az ipari foglalkoztatottak száma 244 991 f őről
227 221 főre csökkent, amely csak a második világháború hatására érte el az
1920-as szintet (Muller 1988, 45). Pittsburgh történetében 1920-tól a vándorlási
különbözet negatív értéket vett fel. 1920 és 1980 között minden évtizedben többen
vándorolnak el, mint érkeznek, az elvándorlók száma pedig minden évtizedben
emelkedik, az 1920-30 közötti 27 200 főről az 1970-80-as évtizedben már 183 000
főre. Ez a mutató a fejl ődés és munkahely növekedés fokozatos hanyatlását jelzi
(Giarratani—Houston 1988, 70). A második világháború utáni korszakban a hábo-
rúval és az azt követ ő évtizeddel kapcsolatos ipari fejlesztés egy id őre szinten tartja
a térség gazdaságát, azonban 1960 után már jelentkeznek a válsághelyzet jelzései.
1950 után Pittsburgh város lakossága fokozatosan csökken: 1990-re 677 000 f őről
369 879 főre. Ez 45% fogyást jelent négy évtized alatt. 1950-ben a térség acélter-
melése az országos termelés 25%-át tette ki, ez viszont minden következ ő évtized-
ben csökkent és 1980-ban már csak 17,5% volt (Giarratani--Houston 1988, 59). Az
acélgyártás ágazatának munkahelyei 1960 után fokozatos csökkenést mutatnak,
1988-ra 132 300-r ől 29 300-ra. Az ipari munkahelyek száma pedig 299 800-ról
134 500-ra fogyott ugyanabban a korszakban. Ennek következtében 1988-ban az
ipar az összes munkahelyek 14%-át adta (Ahlbrandt 1989, 17). Pozitív változás
1969 után következik: a nem-ipari munkahelyek száma, els ősorban a szolgáltatás
területén, jelent ősen növekednek, 585 000-ről 708 000-re, amely 21%-os gyarapo-
dást jelent 1980-ig (egy évtized alatt) (Giarratani—Houston 1988, 57). Ezek a gaz-
dasági adatok azt mutatják, hogy 1960 és 1988 között a térség munkahelyeinek
száma 914 000-ről 964 100-ra növekedett, tehát 5,4%-os munkahely-növekedés jött
létre. A fejl ődés kizárólag a nem-ipari ágazatokban következett be, ezek a munka-
helyek adják a teljes foglalkoztatottság 86%-át. Áttekintve az 1960 utáni gazdasági
átalakulás jelent őségét, egy nagyméret ű gazdasági szerkezetváltást állapíthatunk
meg, amely az ipari ágazat túlsúlyát 32,8%-ról 14%-ra csökkentette, és a nem-ipari
ágazatok munkahelyeit a gazdaság 86%-ára növelte (1. táblázat, 1. ábra). Az átala-
kulás egyrészt piaci folyamatok eredménye, másrészt pedig regionális gazdaságfej-
lesztési és urbanizációs stratégiák alkalmazásának tulajdonítható. Ezeket a regioná-
lis stratégiákat ismertetjük a következ ő összefoglaló értékelésben.
1. TÁBLÁZAT
Foglalkoztatottak száma a Pittsburghi Agglomerációban, 1966-1988 (ezer)
(Number of Employed Persons in the Pittsburgh Agglomeration
between 1966 and 1988, thousand)
1966 1972 1974 1976 1979 1987 1988
Ipari ágazat 293 256 266 219 225 124 125
Nehézipar 248 209 221 176 181 88 89
Könny űipar 45 47 45 43 44 36 36
Nem-ipari ágazatok 529 605 626 643 689 729 747
Összesen 822 861 892 862 914 853 872
Forrás: Giarratani—Houston 1989, 550.
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
186 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
1. ÁBRA
Ipari foglalkoztatottság a Pittsburghi Agglomerációban, 1966-1988 (ezer)
(Industrial Employment in the Pittsburgh Agglomeration
between 1966 and 1988, thousand)
300 -
280
260
240
,eo
g
220
i2 200
"j 180
: 160
0
4
g 140
-a 120
Gó 100
80
60
40
20
1966 1972 1974 1976 1979 1987 1988
—á-- Ipari ágazat --•— Nehézipar --á-- Könny űipar
Forrás: Giarratani-Houston 1989, 550.
1945 után három különböz ő város és gazdaságfejlesztési stratégia foglalkozott
Pittsburgh felújításával, átalakításával. Mindegyik más szempontot, célkit űzést
érvényesített és más korszak problematikáját képviselte. Az els ő és nemzetközileg
leginkább értékelt mint Renaissance I ismeretes: az 1945-1970 közötti korszakban
kísérelte meg Pittsburgh városi és gazdasági válságát átfogó módon megoldani. A
második tudatosan a Renaissance II nevet kapta és az 1978-1986 közötti években
működött. A harmadik egy els ősorban gazdaságfejlesztési program, mely 1982 és
1990 között alakított ki több szervezeti, programozó jelleg ű javaslatot a térséget
súlyosan érintő gazdasági leépítés és szerkezetváltás problematikájával kapcsolatban.
A Renaissance I nevet visel ő program egy olyan korszakban jelent meg, amely
Pittsburgh városnak és térségének nagyon súlyos válságával azonosítható. A város
környezete, életkörülményei elfogadhatatlan állapotban voltak, városfejlesztés nem
létezett, az infrastruktúra romlásnak indult. A térség gazdasági helyzete évtizedek
óta visszaesett, hanyatlott, a második világháború után teljesen bizonytalan kilátá-
sok voltak. S őt az a veszély állt fenn, hogy a városban m űködő nagyvállalati appa-
rátust elköltöztetik más városokba. Ilyen körülmények között került megszervezésre
egy új polgári szervezet, az Allegheny Conference on Community Development
(ACCD), amely 1945 után a város felújításában, a térség gazdaságfejlesztésében
vezérszerepet játszott, valamint együttm űködve a városi, megyei és állami intézmé-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 187
nyekkel megalapozta annak a szervezeti formának a rendszerét, amely a gazdaság-
fejlesztésben mint public-private partnership ismeretes. Az amerikai társadalomban
nem volt ismeretlen a polgári szervezetek szerepe a közéleti reformok kezdeménye-
zésében, azonban az ACCD új szervezeti és programozó rendszerben alkalmazta a
polgári szervezetek és a kormányzati hatóság közötti kapcsolatrendszert. Pitts-
burghban is több polgári szervezet foglalkozott közéleti kérdésekkel a két háború
között: ezek között jelent ős szerepe volt a Pittsburgh Regional Planning Association
nevű várostervezési egyesületnek, valamint a Pennsylvania Economy League néven
ismert, a közszolgálat hatékonyságát szorgalmazó érdekképviseletnek. Mind a két
szervezet kulcsszerepet játszott az ACCD létrehozásában és m űködésének biztosítá-
sában. Azonban egyik szervezet sem volt képes annak a folyamatnak az elindításá-
ra, amelyet az ACCD kezdeményezett. Két tényez ő alapozta meg az ACCD haté-
konyságát: el őször a szervezet alapítóinak hatalmas társadalmi, gazdasági szerepe,
másodszor pedig kapcsolat- és együttm űködés-teremtő képességük a városi, megyei
és állami vezet őkkel. A szervezet létrehozását Richard King Mellon, Pittsburgh
legnagyobb pénzügyi intézetének és bankkonszernjének vezérigazgatója, kezdemé-
nyezte és alakította. Munkatársaival dolgozta ki a szervezet m űködésének céljait,
rendszerét, programját, mely szerint a város nagyvállalatainak vezérigazgatói lehet-
nek a szervezet tagjai és ők határozzák meg a szervezet által képviselt cselekvési
programot. Ez azt is jelentette, hogy a szervezetben képviselt vállalatok közösen
támogatták az ACCD által vállalt célokat, valamint az együttm űködési rendszert a
közélet jelentős képviselőivel. Ennek a tényez őnek jelentősége abban állapítható
meg, hogy a Pittsburgh térségében működő nagyvállalatok, melyek országos-
nemzetközi szinten is nagyon súlyos gazdasági er őt képviseltek, elkötelezték magu-
kat, vállalatukat, er őforrásaikat egy Pittsburghban létrehozandó gazdaságfejlesztési
program érdekében.
A partneri kapcsolat kialakításának második feltétele természetesen az együttm ű-
ködést elfogadó és érvényesít ő közéleti vezet őség. Ezt a szerepet az 1945-ben meg-
választott pittsburghi polgármester, David L. Lawrence vállalta, aki a Demokrata
Párt kiváló politikusa volt. Annak ellenére, hogy a két vezet ő egyéniség eléggé
ellentétes társadalmi, családi háttért képviselt, együttm űködésük példaszerűen mű-
ködött, és alapját képezte a város és a térség felújítási programjának. Lawrence ír
bevándorló család sarjaként kitűnően ismerte a szegényebb munkásrétegek életét,
törekvéseit. Már megválasztása el őtt kijelentette, hogy támogatni fogja az ACCD
programját. Megválasztása után pedig azonnal személyes kapcsolatot létesített a
Mellon csoport munkatársaival, így például az ACCD ügyvezet ő igazgatóját kine-
vezte a városi tervez őbizottságba, biztosítva az állandó kapcsolattartást a Mellon
csoporttal. Ezt a politikát folytatta a pittsburghi fejlesztési program további szaka-
szában is. Erről következőképpen foglalnak állást a témakör elismert történészei:
„Lawrence megalapozta az egyik legjelent ősebb partneri kapcsolatrendszert az
amerikai várostörténelemben." (Stewman-Tarr 1982, 65)
A Renaissance I program nem egy részletesen meghatározott stratégia alapján va-
lósult meg, hanem egy általánosan elfogadott célkit űzés irányította a program foko-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
188 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
zatos kiépítését és megvalósítását. Ezt a folyamatot a program irányítói egyértelm ű-
en hangsúlyozzák (Coleman 1988, 136-137). Azonban két irányzat különböztethet ő
meg: elsősorban egy regionális térségre vonatkozó stratégiai kezdeményezés, amely
az urbanisztikai és gazdasági felújítást egyaránt lényegesnek tartotta, másodszor
pedig az a kiindulópont, mely szerint a városközpont felújítása, újjáépítése, környe-
zetének javítása képezi az együttm űködő szervezetek célpontját. Amint a program
ismertetése tanúsítja, mindkét irányzat szerepel a konkrét programok megfogalma-
zásában, azonban a gyakorlati körülmények következtében, mindenképpen a máso-
dik szempont érvényesül a program els ő szakaszában. Az említett kett ősség szere-
pét megvilágítja az ACCD els ő programnyilatkozata: „Az ACCD az Allegheny
régió polgári szervezete, melynek célja a kutatás és tervezés támogatása és koordi-
nálása egy egységes közösségi tervezet megvalósítására régiónk teljes területére,
valamint a közösség támogatásának biztosítása a közvélemény megfelel ő felvilágo-
sítása által azokra a programokra, melyeket a Konferencia mint az átfogó tervezet
elemeit elfogadja." (Stewman Tarr 1982, 64) Miután azonban az els ő szakasz bein-
—
dult, az ACCD igazgatója így nyilatkozott: „Az Arany Háromszög (városközpont)
stabilitásának meg őrzése és védelme általánosan felismert és elfogadott szükséglet
volt, ezért programunk kifejezetten nagy súlyt fektetett erre a térségre. A városi
vezetőség teljesen egyetértett ezzel a felfogással." (Coleman 1988, 134) A program
négy különálló, azonban egymáshoz mindenképpen kapcsolódó részben valósult
meg: 1) Környezetvédelmi program; 2) Urbanisztikai felújítás és fejlesztés;
3) Szervezeti rendszerek kialakítása; 4) Gazdaságfejlesztés.
A környezetvédelmi program általános egyetértés alapján els őbbséget élvezett,
mivel a program részletes megvalósítása a környezet súlyos problémáinak megol-
dása alapján volt elképzelhet ő. Két környezetvédelmi kérdés volt el őtérben: a füst
szennyeződés korlátozása és az árvízvédelem. Mindkét kérdéssel el őzőleg már több
évtized óta foglalkoztak és bizonyos el őrelépések történtek. Azonban szükség volt
olyan végleges jogszabály alkotására, végrehajtási rendszerre, amely biztosította a
város és térsége környezetvédelmének megoldását. A füst szennyez ődés megoldását
egy 1941-ben jóváhagyott városi törvény szabályozta, azonban gyakorlatilag nem
hajtották végre. Az ACCD 1944-t ől a kérdésben már szerepet vállaló szervezetek-
kel kialakított egy együttműködési rendszert, átvállalta a megvalósítási program
kidolgozását és költségeit, és a várossal együttm űködve egy új ellen őrzési rendszert
szervezett meg, amely 1947-ben lépett hatályba. A program már az els ő évben javí-
totta a város leveg őminőségét. A földgázfűtés bevezetése jelentette a végleges
megoldást. A következ ő lépés a megyei szint ű szabályozás által történt, melyben
jelentős szerepet játszott az ACCD, egyrészt a törvény szigorú megszövegezésében,
másrészt pedig Richard King Mellon személyes beavatkozására volt szükség, hogy
a Pennsylvania Vasúti Társaság is elfogadja a törvény rendelkezéseit. Az árvízvéde-
lem szintén több évtizedes múltra tekintett vissza, a végs ő megoldás azonban
1945-ben még nem született meg. Olyan árvízvédelmi rendszer bevezetésére volt
szükség, amely a központi kormányzat által m űködtetett és támogatott államközi
vízszabályozás keretében volt megvalósítható. Az ACCD és a pittsburghi Kereske-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 189
delmi Kamara együttműködésének és politikai lobbizásának, valamint a város veze-
tősége támogatásának volt köszönhet ő, hogy 1960-ban beindulhatott az Allegheny
folyó szabályozási rendszerének árvízvédelmi építése (Stewman—Tarr 1982, 67-73).
Az urbanisztikai rendezés els ődleges célja a városközpont felújítása volt, azonban
, megvalósításának egyik feltétele új területrendez ő szervezetek létrehozása és m ű-
ködtetése volt, melyek a kés őbbiekben jelent ős szerepet játszottak a program folyta-
tásában. A városi felújítás pedig kapcsolódott ahhoz a regionális gazdaságfejlesz-
téshez, amely az ACCD eredeti célkit űzéseit határozta meg. Pittsburgh városköz-
pontja, az Arany Háromszög (Golden Triangle), melyet az Allegheny és
Monongahela folyók egyesülése egy háromszög alakú négyzetkilométeres területen
hozott létre, jelenleg az amerikai városok között az egyik leglátványosabb és leg-
vonzóbb városközpontot jeleníti meg. 1945-ben azonban ez a városrész egy elha-
nyagolt, leromlott, működésképtelen városkörnyezet képét mutatta. A feladat tehát
egy összetett városközpont felújítása volt. Amint a belvárosi térkép bemutatja, a
felújítási folyamat három egymáshoz kapcsolódó térséget alakított át: Point State
Park történeti jelleg ű térségét mint városi park fejlesztését, ennek a térségnek a
közvetlen folytatását, mely mint Gateway Center ismeretes, és a Mellon Square
fejlesztését. A három térség együttes fejlesztése, átalakítása tekinthet ő az urbanisz-
tikai rendezés legjelent ősebb és leghatékonyabb megvalósításának. Hatása abban
fejezhető ki, hogy egyedi partneri kapcsolatrendszer keretében elindította Pittsburgh
város fizikai és gazdasági felújítását. Gyakorlati és vizuális szempontból megvaló-
sult három kiemelt városrész átépítése korszer ű urbanisztikai stílusban. Mindhárom
felújított területnek hatása volt az átfogó regionális és városi program továbbvitelé-
re. Point State Park egy nagyméret ű városi parkot létesített a két folyó egyesülése
mentén, egyúttal a Fort Pitt néven ismert m űemléket restaurálta és beépítette Pitts-
burgh történelmi hagyatékába, ezáltal elindítva a város történeti, építészeti értékei-
nek megőrzését. Gateway Center egy teljesen új fejlesztést hozott létre: az ACCD
vezetősége megnyerte az Equitable életbiztosító társaság hozzájárulását a térség
fejlesztésének elvállalására, ennek következtében a térség els ő városi helyszíne lett
újonnan felépített irodaépületeknek, luxus lakóházaknak, állami és magánvállalati
székházaknak. Ezek között szerepelt a Hilton Hotel, az IBM, az Amerikai Telefon-
vállalat, Pennsylvania állam irodaháza. Mellon Square már jelezte a felújítási prog-
ram hatását. Ezen a területen három nagyvállalat, az US Steel Corporation, az
Aluminum Company of America és a Mellon Bank épített székházat. Mellon
Square a három új épülethez kapcsolt városi parkot és a park alatt elhelyezett föld-
alatti parkolót hozott létre, mely az ACCD és Pittsburgh együttmüködése alapján
valósult meg. Mindhárom projekt jelezte, hogy az urbanisztikai program jelent ős
hatást gyakorolt a város felújítására, ugyanakkor a regionális gazdaság fejlesztésé-
hez is szervesen kapcsolódott.
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
190 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
2. ÁBRA
Pittsburgh belvárosi látképe — Point State Park és a Gateway Center, 1965
(The View of City of Pittsburgh — Point State Park and Gateway Centre)
Forrás: Lubove 1995, 124.
Az ACCD és Pittsburgh város partnerkapcsolatában és az urbanisztikai fejlesztés
végrehajtásában egy új fejlesztési szervezet játszotta a kulcsszerepet, melyet
1948-ban a város tanácsa és a polgármester hagyott jóvá. Az Urban Redevelopment
Authority of Pittsburgh (URA — Városi Fejlesztési Hatóság) Pennsylvania állam
felhatalmazása alapján hatáskörrel rendelkezett városi területek megvételére, felújí-
tására, a területek értékesítésére és új fejlesztések végrehajtására. S őt jogosult volt
arra is, hogy kötvényeket forgalmazzon a szükséges pénzforrások beszerzésére,
melyeket a felújítási költségekre fordíthatott. A Hatóság els ő igazgatója William
Lawrence polgármester volt, és ő nevezte ki az igazgatótestület tagjait, akiket els ő-
sorban a Mellon bankház munkatársai közül választott, és akik az ACCD program-
jainak el őkészítésében vezet ő szerepet játszottak. A Városi Fejlesztési Hatóság volt
az a szervezet, amely az ACCD által el ő készített, javasolt programokat gyakorlati-
lag megvalósította, a városi területeket átalakította, az építészeti terveket jóváhagy-
ta, és szorosan együttm űködött a területfejlesztés, finanszírozás és hasznosítás kér-
déseiben az ACCD vezet ő ségével. Így a Renaissance program városfejlesztésében,
a Point Park és Gateway Center átalakításában az URA teljesítette a megvalósítás
fontos feladatát (Coleman 1988).
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 191
3. ÁBRA
Pittsburgh belvárosa (The Golden Triangle)
(The City of Pttsburgh — The Golden Triangle)
Gefeway iowers
Tower,
Apts. 10,
Got,,By
C,Ier
Forrás: Lubove 1995, 125.
Az URA azonban nemcsak városi felújítással foglalkozott, hanem tudatosan ki-
alakított egy olyan fejlesztési stratégiát, amely a városban m űködő vállalatok, in-
tézmények, gazdasági szervezetek telephelyeinek b ővítését és rendezését támogatta.
Mivel jogköréhez tartozott a területfejlesztés és területrendezés végrehajtása, és els ő
igazgatótestülete következetesen támogatta a gazdaságfejlesztés céljait, m űködése
jelentős mértékben kiterjedt a városban m űködő vállalatok területfejlesztésére. 1948
és 1967 között 19 területfejlesztési projektet kezdeményezett, melyek 38%-a ipari
vagy kereskedelmi hasznosítást eredményezett. A fejlesztések hatására 50 ipari
vállalatnak biztosítottak korszer ű telephelyet és 50 000 munkahely jött létre. A
hatóság 1967-ben kiadott jelentése szerint a felújítás „kulcsszerepet játszott a vá-
rosközpont új fejl ődésében. 1949 óta 60 új épület működik a városban, és a város
jelentősen stabilizálta hírnevét, mint egyike a nagyvállalatok székhelyét továbbra is
fenntartó három amerikai nagyvárosnak." (Lubove 1995, 128)
1955-ben az ACCD javaslata alapján egy másik fejlesztési szervezet jött létre. A
Regional Industrial Development Corporation (RIDC — Regionális Iparfejlesztési
Testület) feladata a regionális gazdasági fejlesztés volt. Az új szervezet magánjelle-
gű nonprofit vállalkozás alapján jött létre, és jól átgondolt, regionális jelleg ű gazda-
sági, beruházási tevékenységek képezték m űködésének célpontját. Az alapítását
támogató jelentés a következ őképpen indokolta javaslatát: „Az iparfejlesztés mind-
inkább a versenyképesség és komplexitás függvénye, alapkövetelménye a régiók és
közösségek szempontjából a jól szervezett és koordinált tevékenység. A régióknak
jól kell összpontosítaniuk az ipari promotion érdekében — er őforrásaikat hasznosíta-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
192 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
ni, és csökkenteni vagy megszűntetni hátrányaikat." (Lubove 1995, 134) Érdekes
módon, Robert H. Ryan, az RIDC igazgatója, már 1963-ban azt hangsúlyozta, hogy
alapvető cél a régió gazdasági szerkezetének megváltoztatása, diverzifikációja. Azt
szorgalmazta, hogy a pittsburghi régió prioritása a hagyományos nehézipari túlsúly
megváltoztatása és olyan gazdasági ágazatok, mint az űrkutatás, elektronika és
technológia-fejlesztés kialakítása (Lubove 1995, 134).
A Renaissance I program értékelésér ől általános egyetértés alakult ki a szakiroda-
lomban. Elismerésre méltó els ősorban a public-private partnership megvalósítása és
gyakorlata, amely lehetővé tette a Renaissance program különböz ő fejlesztéseinek
megfogalmazását és hatékony megvalósítását. A partneri kapcsolat összehangolt
együttműködését mindkét szervezet elkötelezettsége, diplomáciai-politikai érzéke, a
közös célkitűzés érdekében kifejtett tevékenysége tette lehet ővé. Morton Coleman
tanulmánya a következ ő tényezőket hangsúlyozza: a vezet ők tehetségét, egy infor-
mális, hatékony együttm űködési kapcsolatrendszert, polgári és közszolgálati szer-
vezetek szakmai szerepét, hatékony m űszaki és kommunikációs módszerek alkal-
mazását a megvalósítás folyamatában (Coleman 1988, 137). Egy kissé eltér ő érté-
kelés az a megállapítás, hogy a szervezeti rendszert a nagyvállalatok képviselete
hozta létre és végig működtette, ennek következtében teljesen egyoldalú társadalmi-
gazdasági réteg hatása érvényesült. Ezt a felfogást mint egy elitista rendszert fo-
galmazza meg a szakirodalom. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a program egy
nagyhatású, több területet érint ő beavatkozást jelentett Pittsburgh társadalmi, váro-
si, gazdasági életébe. Roy Lubove történész ezt úgy értékeli: „Precedens nélküli
volt az elit polgári er őforrások mobilizációja szempontjából, és egy nagyméret ű
környezeti beavatkozást eredményezett. Azonban az eredmény jellege adminisztra-
tív és politikai volt: a polgári koalíciót nagyvállalati és politikai menedzserek irá-
nyították." (Lubove 1995, 137) Ami pedig a program eredményét illeti, rendkívül
hatékonynak bizonyult a belváros felújításának a programja, azonban a gazdaságfej-
lesztés és a társadalmi kérdések kezelése nem fejez ődőtt be. Ezek a kérdések kerül-
nek előtérbe a program kés őbbi szakaszában, a Renaissance II és az 1980-as évtized
fejlesztéseiben.
A Renaissance II néven ismert urbanisztikai és fejlesztési program 1977-t ől 1988-ig
működött, azonban az el őző évtized társadalmi-politikai mozgalmai jelent ős hatást
gyakoroltak a program irányzatára, szerkezetére és m űködésére. Országos szinten a
legjelentősebb mozgalom azokban a polgárjogi-társadalmi törekvésekben fejez ődött
ki, amelyek a fekete lakosság egyenjogúságát, gazdasági, társadalmi felemelkedését
célozták meg. Azonban ennek a törekvésnek számottev ő urbanisztikai szerepe is
volt, mivel a nagyvárosokban a fekete lakosság szegregált városi negyedekben
lakott, melyek az infrastruktúra, lakások állapota, közbiztonság és környezet szem-
pontjából a leromlott slumnegyedekhez tartoztak. A fekete lakosság életkörülmé-
nyeinek javítása tehát urbanisztikai, társadalmi, városi munkahelyteremt ő program
is volt. Pittsburgh város felújítása szempontjából három jelent ős tényező érvénye-
sült 1970 után: a fekete lakosság és városnegyedek támogatására irányuló törekvé-
sek, a városi lakónegyedek (neighborhood) fejlesztését és polgári szervezeteinek
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 193
kialakulását szolgáló kezdeményezések és a városi kormányzat korszer űsítése.
Mindhárom tényez ő szerepet játszott abban a jelent ős folyamatban, melynek során
újszerű partneri kapcsolatok alakultak ki a városi hatóságok és a lakosságot képvi-
selő szervezetek között. A felsorolt három területen különböz ő szervezetek és part-
neri rendszerek jöttek létre, melyeknek hatása abban fogalmazható meg, hogy a
városban jelentkez ő társadalmi, gazdasági, intézményes ellentéteket szervezeti
folyamatok alkalmazásával kísérelték megoldani.
Leginkább a második tényez ő kapcsolódott az urbanisztikai és gazdaságfejlesztési
feladatokhoz, egyúttal egy új irányzatot jelentett az amerikai városfejlesztésben. A
városi lakónegyedek szervezeti képviseletek létrehozásával erélyesen felléptek
olyan államilag támogatott városfelújítási eljárások ellen, melyek lakónegyedeket
bontottak le és a lakosságot más városrészekbe kényszerítették. Egy olyan mozga-
lomról van szó, amely Pittsburghban is általánossá vált, és az volt a célja, hogy a
hagyományosan kialakult lakónegyedeket az ott lakók elképzelése szerint fejlesz-
szék, azonban mint lakónegyedeket meg őrízzék, a térség jellegzetességeit ápolják
és hasznosítsák. Az úgynevezett neighborhood mozgalom tehát szervezetileg, kö-
zösségi szinten lépett fel a lakónegyedek elsorvasztása ellen. Két szervezet kiemel-
ten támogatta a mozgalmat: az Action-Housing nev ű nonprofit alapítvány, amely
elsősorban lakásfelújítással foglalkozott és a nagyvállalatok támogatása alapján jött
létre, valamint a Neighborhood Housing Services néven közismertté vált szervezet,
melyet Pittsburgh egyik leromlott lakónegyede abból a célból hozott létre, hogy
közös elképzelések alapján végezze el a lakónegyed felújítását, a lakások korszer ű-
sítését. Ez a program lakónegyedi szinten szervezte meg a lakásfelújítás finanszíro-
zását, a felújítás vagy új lakástelepítés el őkészítését, valamint a városi adminisztrá-
cióval kialakított fejlesztési rendszert. A program általános elismerést kapott és
1978-tól országosan alkalmazták. A mozgalom hatása Roy Lubove Pittsburgh vá-
rostörténésze szerint abban jelölhet ő meg, hogy a városfejlesztés jelent ősen átala-
kult: „az 1960-as évek után a lakónegyedek jellegét tiszteletben tartották, s őt súlyt
fektettek a lakónegyedek felújítására. A városfelújítás átalakulása Pittsburghban
részben az 1960-as évek társadalmi kísérleteinek és ellentéteinek eredménye. Ezek
a mozgalmak támogatták a hagyományos városfelújítás elleni álláspontot, amely a
lakónegyedek történeti és társadalmi hagyományait nem vette figyelembe és az
egyéni polgár véleményének kifejezését mell őzte." (Lubove 1996, 69-70)
A Renaissance II nev ű program kapcsolódott az el őző Renaissance I programhoz,
elsősorban abban, hogy hangsúlyozta Pittsburgh város felújításának és fejlesztésé-
nek folytatását, azonban egyúttal az 1970-es évtized mozgalmait, törekvéseit is
beépítette programjába. Négy különböz ő területen működött az új program: Pitts-
burgh város fejlesztése; a városi lakónegyedek felújítása és támogatása; partneri
kapcsolatok építése és fejlesztése különböz ő magán szervezetekkel és érdekeltsé-
gekkel; valamint regionális jelleg ű felújítás támogatása. A program beindítása
Richard Caliguiri polgármester megválasztásához és m űködéséhez kötődik, aki
kampányában és várospolitikájában kiemelten alkalmazta a Renaissance II jelszót,
valamint megfogalmazta a program tartalmát. Tudatosan jelezte, hogy folytatni
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
194 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
kívánja a Renaissance I által képviselt irányzatot és programot, azonban kiegészítet-
te az új társadalmi és gazdasági szükségletek támogatásával. A polgármester egy új
irányzatot képviselt egyéniségével, egy új várospolitika megfogalmazásával. Vá-
rospolitikájának alapelve a város felújításának folytatása társadalmi szervezetek,
nagyvállalatok, érdekeltségek bevonásával, egyúttal támogatva a város és térség
gazdasági, társadalmi, kulturális átalakulásának folyamatát (Stewman Tarr 1982, —
95-96).
A városközpont fejlesztése a Renaissance II program súlypontját képez ő irányzat,
látványossága és konkrét építészeti eredményei alapján leginkább szimbolizálja az
új programot. Több mint tíz különböz ő irodaház vagy más célú 30 vagy több emele-
tes épület b ővítette a belváros építészeti palettáját az 1977 utáni Caliguiri korszak-
ban. Az új épületeknek sajátos neve, jellegzetessége, stílusa különösen szembet űnő
a város jelenlegi látogatója részére. Philip Johnson építész m űve, a Pittsburgh Plate
and Glass (PPG) komplexuma, hat neogótikus jelleg ű üvegből alkotott épületcso-
portot varázsolt a központi piactér közelébe. A 46-emeletes Oxford Center iroda-
ház, kereskedelmi központ és vendéglátó központ. A Mellon Bank 54 emelettel
hirdeti a legnagyobb pittsburghi bankház további vezérszerepét. A Renaissance
program jelentősen növelte a bérelhet ő irodák számát és területét. A belvárosi válla-
latok hivatali munkahelyeinek száma 1957 után megkétszerez ődött (Stewman Tarr —
1982, 95-96). A látványosságon és számszer űségen kívül három fejlesztési tényez ő
indokolja a városközpont építészeti b ővítését: a munkahelyek nagyméret ű növeke-
dése elsősorban az üzleti szolgáltatások területén; a város és a térség gazdasági
szerkezetváltásának folyamata, amely a nagyvállalatok adminisztrációs tevékenysé-
gével és az ezzel kapcsolatos gazdasági hatással jellemezhet ő; valamint a városköz-
pont kulturális fejl ődése két jelentős intézmény létrehozásával: a Heinz Hall és a
Benedum Center zenem űvészeti központtal. Az utóbbi tényez őt hangsúlyozza Roy
Lubove, Pittsburgh történésze, mint a Renaissance II program egyik fontos straté-
giai célját:
„Az életmin őség igénye részét képezte az 1980-as évek gazdaságfejlesztési straté-
giájának és a Renaissance II program keretében több kulturális és m űemlékvédelmi
program formájában jelent meg. Heinz Hall példája nyomán a Benedum Center
fejlesztése helyet adott az opera és balett m űködésének. Mindezeket a Pittsburghi
Kulturális Alap irányította 1984 után. Célja a városközpontban kialakítandó kulturá-
lis központ és ugyanakkora belváros gazdasági továbbfejlesztése." (Lubove 1996, 64)
Caliguiri kormányzata indokoltan helyezett súlyt a lakónegyedek fejlesztésére. Az
1970-es évtizedben a városfejlesztésnek ez volt a lakosság által igényelt jelent ős
célpontja, különösen azért, mivel a lakásállomány rendkívül elavult és az infrastruk-
túra elhanyagolt állapotban volt. Caliguiri politikai pályafutását a lakónegyedekkel
kialakított kapcsolata alapozta meg, eredetileg a város parkfejleszt ő osztályát vezet-
te és ezen keresztül ismerte meg a különböz ő lakónegyedek fejlesztési igényeit.
Olasz bevándorlók leszármazottja volt, akik kertészettel foglalkoztak, így különö-
sen fogékony volt a lakónegyedek fejlesztésének igénye, a kertészeti, környezeti
tényezők iránt. Apai ágon nagyanyja magyar származású volt, akire élénken emlé-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 195
kezett, amikor e sorok szerz ője őt erről egy beszélgetés folyamán kérdezte. Polgár-
mesteri beiktatása után hangsúlyozta, hogy a városközpont fejlesztése mellett a
lakónegyedek támogatása képezi programjának súlypontját. Ennek megfelel ően
több programot kezdeményezett. Létrehozta a lakásfejlesztési osztályt, amely ez-
után legközelebbi munkatársainak, szakembereinek lett szervezeti bázisa. Két új
gyakorlati programot is létesített: egy lakásfelújítást támogató kölcsönrendszert
(HILP) és az északi lakónegyedek felújítását célzó programot. A város az állami
segélyprogramokat els ősorban ezekre a lakónegyedeket segít ő fejlesztésekre prog-
ramozta, ennek következtében nagyméret ű támogatást tudott biztosítani azoknak a
lakónegyedeknek, mint például az északi lakónegyed, ahol számottev ő elvándorlás,
lakásállagpusztulás, társadalmi konfliktusok következtek be. Ennek a programnak a
szervezeti megoldása a város, a kölcsönt folyósító bank, a lakónegyedet képvisel ő
polgári szervezet között volt kialakítva, ennek következtében állandó kapcsolattar-
tás működött az egyéni polgár és a programot m űködtető városi iroda között. Ezál-
tal a városi polgár nemcsak a lakásfelújítási programról kapott közvetlen felvilágo-
sítást és segítséget, hanem betekintést nyert a város általános városfejlesztési és
gazdaság élénkít ő programjába is.
Caliguiri felfogása a városi kormányzat és a társadalmi-gazdasági szervezetek kö-
zötti kapcsolatokról egy szoros együttm űködési rendszer formájában jellemezhet ő.
Városfejlesztési terveit természetesen csak úgy tudta megvalósítani, ha a különböz ő
gazdasági és társadalmi szervezetekkel szoros kapcsolatokat létesített és tartott
fenn. Ez a felfogása már megválasztása idején kifejez ődött és városfejlesztési prog-
ramját folyamatosan alakította. Az is nyilvánvaló, hogy nagyméret ű gazdasági és
infrastrukturális fejlesztéseket tartott szükségszer űnek Pittsburgh jövőjének biztosí-
tása érdekében. A két felfogás szorosan kapcsolódik egymáshoz, amint fejleszté-
sekkel megbízott igazgatója a kezdetben kifejtette:
„Következetesen figyelemmel kísérjük a városban alakuló fejlesztéseket és arra
törekedünk, hogy a fejlesztést el ősegítsük. Egy városi bizottságot hoztunk létre,
amelynek feladata azokkal a vállalatokkal és szervezetekkel a kapcsolattartás, me-
lyek a városban befektetnek. És ez annak a következménye, hogy felismertük, a
város egyedül nem képes a feladat megoldására. Egyszer űen nem voltak elegendő
erőforrásaink. Célunk az, hogy nagyméretű magántőkét mozgósítsunk, korlátolt
mennyiségű közeszközökkel. Úgy gondolom, hogy ezt sikeresen megoldottuk,
azonban ez csak azért lehetett egy reális program, mert eredetileg ezt az irányzatot
követtük." (Stewman—Tarr 1982, 95-96)
A város társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszere a kifejtett Caliguiri koncepció
alapján valósult meg. Ez mindenképpen egy új típusú partneri rendszert képviselt.
A város több érdekeltség, társadalmi, gazdasági csoport irányába alakított ki
együttműködési rendszereket, melyeket városfejlesztési, gazdaságfejlesztési prog-
ramja megvalósítása érdekében hasznosított. Három különböz ő partneri rendszer
alakult ki: el őször szoros kapcsolatok jöttek létre a nagyvállalati érdekeltségekkel,
másodszor a város a lakónegyedek fejlesztése érdekében támogatta és együttm űkö-
dött a lakónegyedek polgári szervezeteivel, harmadszor városfejlesztési kérdések-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
196 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
ben partneri kapcsolatokat tartott fenn különböz ő alapítványokkal, polgári szerveze-
tekkel. Mindezen partneri kapcsolatok szervezése, valamint a különböz ő városfej-
lesztési feladatok teljesítése egyúttal azt is jelentette, hogy a város mindinkább
központi szerepet játszott a városfejlesztés, gazdaságfejlesztés területén. A város
kapcsolatrendszere a nagyvállalatokkal els ődleges szerepet játszott a polgármester
fejlesztési stratégiájában. Ez a kapcsolat személyes szinten is jól m űködött, mivel a
nagyvállatok vezetői támogatták a Caliguiri programot, különösen annak a város-
központ fejlesztésére vonatkozó terveit. Szervezetileg különböz ő gazdaságfejleszté-
si kérdésekben közeli kapcsolat jött létre a legmagasabb szint ű városi és vállalati
csoportok, bizottságok között. Így például a Polgármesteri Fejlesztési Tanács,
melynek tagjai a városi adminisztráció f őosztályvezetői, irányítója pedig a polgár-
mester vezértitkára voltak, koordinálta a város által támogatott fejlesztési progra-
mokat. Egyúttal fő feladata volt a nagyvállalatokkal való kapcsolattartás, amit a
polgármester vezértitkára vezetett. Egy másik területen pedig egy gazdaságfejlesz-
tési program kialakítása vet ődött fel, melyet az egyik nagyvállalati igazgató vállalt,
ennek eredménye lett a város által kezdeményezett gazdaságfejlesztési bizottság
felállítása (Stewman—Tarr 1982, 103; Lubove 1996, 62). Ennek a bizottságnak e
sorok szerzője volt több évig a megbízott titkára.
A lakónegyedeket képvisel ő szervezetekkel kialakított kapcsolat szintén jelent ős
szerepet játszott az új partneri rendszerben. Ez a kapcsolat alapozta meg a polgár-
mester által támogatott lakónegyedeknek folyósított felújítási programot, egyúttal
bekapcsolta a város lakosságát a városfelújítás és gazdaságfejlesztés folyamatába. A
harmadik típusú kapcsolat szorosan kapcsolódott a polgármester azon törekvéséhez,
hogy városi és magánforrásokat hasznosítson a város felújításában. Ezt a partneri
kapcsolatot jól példázza a kulturális intézmények és m űemlékvédelem területén
végzett program. A város kiemelten támogatta a Pittsburghi M űemlékvédelmi Ala-
pítvány (Pittsburgh History and Landmarks Foundation) által létrehozott felújítási
programot, melynek keretében egy elavult vasútállomást átalakítottak egy el őkelő
bevásárlóközpontot, éttermeket, irodaépületeket és szállodát m űködtető komplexum-
má a városközpont közvetlen közelében. A város abban a programban is partneri
szerepet vállalt, mely a Pittsburghi Kulturális Alapítvány irányításával, valamint a
Heinz Alapítvány segítségével elindította egy színházi-zenem űvészeti belvárosi
térség kialakítását. A város jelent ős állami alapok folyósítását tette lehet ővé ezen
térség felújításában. Amint ez a három típusú partneri rendszer jól szemlélteti, a
Renaissance II városfejlesztési és gazdaságfejlesztési program egy többdimenziós
partnerkapcsolatot hozott létre, amely több forrásból, több szervezet és érdekeltség
hasznosításával alakította ki városfejlesztési stratégiáját (Lubove 1996, 185).
A Caliguiri program negyedik jellemvonása egy fokozatosan jelentkez ő törekvés
a regionális gazdaságfejlesztés támogatására. Mint a város polgármestere, Caliguiri
természetesen várospolitikát folytatott, azonban felismerte, hogy mint a térség
nagyvárosának vezetője saját és a térség érdeke, hogy a regionális stratégia kialakí-
tását támogassa. Pittsburgh és a térség kistelepülései között nehezen volt létrehoz-
ható egy közös gazdaságfejlesztési stratégia, ez még jelenleg sem valósult meg.
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 197
Azonban a Caliguiri által irányított városfelújítás jelent ős hatással volt a regionális
gazdaságszerkezet átalakítására. Erre nézve érdekes az a kijelentés, melyet
1987-ben tett egy interjú keretében: „Átalakulóban vagyunk egy szolgáltatási és
kereskedelmi központtá, egy egészségügyi szolgáltató központtá, egy szervátülteté-
si központtá, egy csúcstechnológiai központtá, egy robotikát, számítógépes rendsze-
reket programozó várossá. Egy nemzetközileg elismert nagy kutatóközpont vagyunk.
Évente több mint egy milliárd dollárt költünk kutatás-fejlesztésre. Mindez fel fogja
újítani gazdaságunkat, új életet fog serkenteni a régi iparba."(Lubove 1996, 61)
Várospolitikája több szempontból értékelhet ő úgy, mint egy új, átalakított gazda-
sági rendszer megalapozója. A nagyvállalatok által igényelt irodaházak közvetlen
vagy közvetett serkentése, a belváros korszer űsítése azt a folyamatot er ősítette,
mely Pittsburghban összpontosította az üzleti szolgáltatás munkahelyeit, nemcsak
nagyvállalati szinten, hanem a kialakuló új vállalatok számára is. Az életmin őség
környezetvédelmi, városfejlesztési, kulturális támogatása hasonlóképpen azzal a
törekvéssel hozható kapcsolatba, mely Pittsburgh szolgáltató ipari szerepét, a kép-
zett, diplomás réteg szükségleteinek kielégítését célozta meg. A polgármester által
irányított lakónegyedek felújítását támogató szervezeti és anyagi programok szintén
úgy értelmezhetők, mint az életmin őséget javító, biztosító stratégia jelent ős meg-
alapozói.
Három kiemelt program sajátosan alátámasztja egy regionális, gazdasági szerke-
zetváltás céljait. Az egyik a belváros közelében lév ő élelmiszerellátó gazdasági
térség felújítása. Itt volt a hagyományos élelmiszeripar telephelye, mely a várost és
térségét ellátta különböz ő termékekkel. Központja egy nagykereskedelmi raktárépü-
let volt, ami regionális méret ű áruforgalmat bonyolított le. A város, együttm űködve
az élelmiszerellátó vállalatokkal, teljesen felújította az épületet és korszer ű nagyke-
reskedelmi épületté alakította. Ennek következtében a térségben kib ővült az
élelmiszeráruforgalom: nemzetközi élelmiszerüzletek, éttermek, hal és húskereske-
dők, pékségek jöttek létre, melyek a belváros forgalmát, valamint az urbanizált
térség igényeit is magas szinten elégítették ki. Egy másik projekt az említett vasút-
állomás felújítása, a Station Square, ami elegáns bevásárlóközponttá, egyúttal törté-
neti emlékeket őrző területté alakult. Jelenleg a város és régió egyik nevezetes ide-
genforgalmi látványossága, melyet a belváros szállodáiból gyalogosan, egy hídon
átsétálva meg lehet közelíteni. A városon kívüli, külvárosi lakosok kedvenc kirán-
dulóhelye, mivel bevásárlóközpontja, étkezési lehet őségei hitelesen idézik a múltat
és a jelent, valamint közvetlen közelében m űködik egy fogaskerek ű vasút, mely a
város legmagasabb pontjára, a Mount Washingtonra percek alatt szállítja fel az
utast. A harmadik hasonló jelleg ű fejlesztés a kulturális negyed, ahol két korszer ű
hangverseny- és színházépületben állandó bemutatókat tartanak. A negyed fejlesz-
tése a Caliguiri kormányzat programjának tudatos részét képezte, melynek nemcsak
városi szerepe volt, hanem arra irányult, hogy a régió fels őbb rétegeinek kulturális
igényeit kielégítse és a térség kulturális tevékenységének megfelel ő helyet biztosítson.
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
198 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Mindhárom fejlesztés nyilvánvalóan regionális jelleg ű volt, melyek összekapcsol-
ták a város és régió közös érdekeit, kulturális, szolgáltatói, kereskedelmi tevékeny-
ségeit.
A Renaissance II nevű fejlesztési program meghatározó módon alakította a város
építészeti, gazdasági, lakónegyedekhez kapcsolódó, valamint kulturális-idegen-
forgalmi fejlődését. A program els ődleges súlypontja a belváros fejlesztésének
folytatása volt, melyet el ődje kezdeményezett. Ezt a feladatot kit űnően oldotta meg,
egyúttal hatékony partneri kapcsolatot alakított ki a nagyvállalati érdekeltségekkel,
szervezetekkel. Ezt a megállapítást a városi és magánbefektetések összesítése is
alátámasztja. Egy elismert értékelés alapján a város 10 millió USD-t költött (nagy
részben adókedvezmény formájában) a program legnagyobb méret ű fejlesztéseire,
aminek következtében a magánvállalatok 950 millió USD-t fektettek be városi
infrastruktúrába (Lubove 1996, 73). A lakónegyedek fejlesztése is jelent ősen javí-
totta a város környezetét, életmin őségét, lakhatóságát és a lakónegyedek lakosságá-
nak megfelelő szerepet biztosított a lakónegyedeket érint ő várospolitikában. A
program lakónegyedek érdekében kifejtett tevékenysége azon társadalmi-gazdasági
átalakulás egy szakaszának értelmezhet ő, amely a hagyományos ipari térséget egy
új társadalmi szerkezet irányába vezeti. A város szervezeti kapcsolatai, valamint a
regionalitást jelz ő városfejlesztési programok szintén hatékonyan szolgálták azt a
célt, hogy a város és térség hagyományos társadalmi szerkezete egy több-dimenziót
képviselő irányba alakuljon át, vagyis gazdasági szempontból a szolgáltatói-
technológiai tevékenység fejlesztését célozták meg. A program egyik jelent ős telje-
sítménye Roy Lubove történész szerint „abban állapítható meg, hogy a gazdasági
diverzifikációt fogalmazta meg, mint a régió fejlesztésének alapvet ő feltételét, ez
pedig oda vezetett, hogy létre jöttek a csúcstechnológiát és más irányzatokat képvi-
selő gazdasági fejlesztés lehet őségei, melyek az acélkorszak után meghatározzák
Pittsburgh gazdasági szerkezetét." (Lubove 1996, 259) Ezeket a lehetőségeket pedig
a gazdaságfejlesztés harmadik korszaka, az 1982-1990 közötti id őszak ismertetése
tartalmazza.
Az 1982-1990 közötti gazdaságfejlesztési program id őben is, programfejlesztés
szempontjából is szorosan kapcsolódik a Renaissance II program folyamatához,
annál is inkább, mivel az 1980-83 közötti években következett be a pittsburghi
térség legnagyobb méretű ipari leépítése. Ennek következtében 1979-1983 között
az ipari ágazatban 70 000 munkahely szűnt meg, amely az összes ipari munkahe-
lyeknek 31,3%-át tette ki. A legnagyobb veszteséget az acélipar szenvedte el 32 500
vagyis 45%-os leépítéssel (Bődy 1990, 35). Az ipari, els ősorban az acélipari ágazat-
ban végrehajtott tömeges munkahelyfelszámolás Pittsburgh ipari munkásságának és
az iparövezetnek a további létezését meghatározóan érintette. Nagy kapacitással
rendelkező ipari telepeket vagy teljesen megszüntettek, vagy a munkahelyek nagy
részét leépítették. Ennek következtében az acéliparban dolgozók jelent ős százaléka
elveszítette megélhetését, valamint az acéliparhoz kapcsolódó vállalatok szintén
munkahelycsökkentésre, sok esetben tevékenységük megszüntetésére kényszerül-
tek. Az acélövezetként ismert térségben, a Monongahela völgyében lév ő kistelepü-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 199
lések gazdasági bázisa megrendült, az ott m űködő kereskedelmi hálózat elveszítette
jövedelmének számottev ő részét. Ezenkívül az iparí válság meghatározó hatást
gyakorolt a regionális gazdaság szerkezetére. Az ipar százalékaránya 1983-ra
18,4%-ra, 1989-re 14,3%-ra süllyedt. A tercier ágazatok pedig számottev ő súlyt
képviseltek az összgazdaságban, 1983-ban a munkahelyek 81,3%-a nem-ipari fog-
lalkoztatási ágazatokhoz tartozott (Bődy 1990, 35).
Az ipari ágazat súlyos válsága meghatározó feladattá tette egy regionális politika
megfogalmazását és megvalósítását, azonban különböz ő politikai és intézményes
tényező k megakadályozták egy átfogó, következetes regionális stratégia megalkotá-
sát. Alapvető tényező volt a térség hatóságai közötti ellentétes felfogás egy egysé-
ges program kidolgozásában. A központi nagyváros, Pittsburgh már elindított egy
hatékony várospolitikát és ennek következtében, valamint a kutatás, technológia és
nagyvállalati szolgáltatások összpontosítása által az új fejlesztések a városnak ked-
veztek. Az acélipar térsége Allegheny megye területének jelent ős területét alkotta,
így a megye szükségszerűen az ipari válság kezelését tartotta els őrendű feladatnak.
Azonban az ipari leépítés nagyságrendje, komplexitása, a megoldások kidolgozásá-
val járó kockázatok késleltették Allegheny megye programját. Hasonlóképpen a
nagyvállalatokat képvisel ő szervezetek is megosztottak voltak a teend ők irányzatá-
ról. Egyes vállalatok az acélágazat leépítését tudatosan hajtották végre, mások pedig
a fejlődő ágazatok érdekeit képviselték. Roger Ahlbrandt, a struktúraváltás ismert
publicistája szerint az a partnerszövetség, amely Pittsburghban sikeresen megoldot-
ta a város felújítását, nem volt képes a regionális válság kezelésére. Ennek követ-
keztében az ACCD (a konferencia) nem váltotta be azt az elvárást, hogy a regioná-
lis szerepl ő k bevonásával egy hatékony stratégiát hozzon létre. Ahlbrandt azzal
magyarázza ezt, hogy „az 1980-as években hiányzott a legmagasabb szint ű vezető-
ség. A hagyományos partnerszerkezet nem tudta kezelni a megváltozott körülmé-
nyeket. A partneri rendszer az általános konszenzus alapján m űködött és mivel nem
tudtak megegyezni az ACCD bizottságában, a modell nem tudta feladatát betölte-
ni." (Ahlbrandt 1989, 5)
A regionális válság megoldására több, egymással nem egyeztetett, egyes program-
területeket fejleszt ő program jött létre, egy olyan szervezeti megoldás tehát, amely
több érdekképviselet érdekeit képviselte, de hiányzott a regionális közérdek átfogó
és hatékony programja. Az els ő közzétett dokumentum, az ACCD által kiadott
stratégiai program 1984-ben jelent meg. Jellemezte a térség problémáit, válsághely-
zetét, és tíz különböz ő területet jelölt meg, melyek a térség fejl ődése szempontjából
megoldásokat követelnek. Ezek a következ ők: technológia-transzfer, a csúcstechno-
lógia fejlesztése, kockázati t őkeprogramok, exportfejlesztés, állami megbízások,
regionális marketing, továbbképzés, regionális infrastruktúra. A program a felsorolt
témakörökre korlátozódott, és javasolta, hogy a regionális szint ű szervezetek fel-
adata az ajánlott fejlesztések megoldása legyen. Az ACCD nem vállalkozott gya-
korlati programkezelésre, hanem esetenként pénzügyi támogatást nyújtott olyan
szervezeteknek, melyek véleménye szerint megfelel ően vállalták egyes feladatok
megoldását. Általános az egyetértés, hogy ez a program nem felelt meg egy átfogó
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
200 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
regionális stratégia követelményeinek. Az indoklás is egyértelm ű: az ACCD javas-
lata nem gondoskodott egy hatékony, egységes végrehajtó szervezetr ől, amely regi-
onális szempontból képes lett volna a programok pontos megfogalmazására, koor-
dinációjára, megvalósítására. Így például Morton Coleman, a várospolitika ismert
specialistája, a Pittsburghi Egyetem tanára, a következ ő véleményt fejti ki: „A do-
kumentum adatai hasznosak, azonban az er őforrások hiányoztak és nem alakított ki
egy szervezeti mechanizmust, mely a javaslatok végrehajtását biztosította volna. A
jelentés hatása egy regionális gazdaságfejlesztési stratégia tervezetére, politikájára
és végrehajtására elenyész ő volt. A regionális gazdaságfejlesztés továbbra is töredé-
kes, ellentétes, alkalmi, projekt-szintű és versenyszerű maradt." (Coleman 1988, 141)
Egy másik gazdaságfejlesztési tervezet, Stratégia 21 elnevezéssel, egy közös ja-
vaslat volt, amit Pittsburgh város, Allegheny megye, a Pittsburghi Egyetem és a
Carnegie—Mellon Egyetem készített 1985-ben. Ez a dokumentum érdemben olyan
különböző projektek felsorolása volt, amelyeket a négy szervezet együttesen támo-
gatott, és Pennsylvania államhoz nyújtott be, mint a pittsburghi térség gazdaságfej-
lesztési programját. Két szempontból jelent ős a dokumentum: el őször, a térség négy
gazdasági szerepl ője egységesen lépett fel egy program támogatásával, másodszor a
javasolt projektek kiválasztása egy regionális gondolkodás és tervezet jegyében
alakult ki. Igaz, amint Morton Coleman részletesen kifejti, hogy a javaslat els ősor-
ban mint a részt vev ő felek által támogatott projektek koordinálása értékelhet ő,
azonban az egyeztetés folyamata elindított egy szervezeti együttm űködést és közös
gondolkodást, amely a projektek támogatása és megvalósítása folyamán is érvénye-
sült (Coleman 1988, 141-142). A tervezet létrejöttét az a lehet őség indokolta, hogy
Pennsylvania állam költségvetési keretéb ől biztosítható volt egy 200 millió USD
értékű támogatás. A támogatás elnyerése érdekében a térség képvisel ői szorgalmaz-
tak egy olyan koordinált programjavaslatot, amely reális projektek összeállítását,
egyeztetését tartalmazná. Ezért a város és a megye támogatásával, a két egyetem
bevonásával egy tárgyalási folyamat alakult ki, melynek eredménye a legnagyobb
prioritást élvez ő projektek kiválasztása és elfogadása volt. Coleman, aki a javaslatot
elkészítő vezetőkkel megbeszélést folytatott, azt hangsúlyozza, hogy nem egy átfo-
gó stratégiai tervezetről volt szó, hanem els ősorban olyan projektek kiválasztásáról,
amelyek a négy fél érdekét képviselték. Ugyanakkor azt is kifejti, hogy a folyamat-
nak jelentős egyeztetési, koordinációt támogató hatása volt: „A javaslatok a régió
gazdasági fejl ődését olyan módon kívánták el ősegíteni, mely a múlt teljesítményeit
a lehetőségek szerint hasznosítaná és új gazdasági lehet őségeket alakítana ki. A
Stratégia 21 els ősorban egy decentralizált folyamat volt, mely alkudozás alapján
hozott döntéseket, ezért mértéktartónak és aránylag hatékonynak bizonyult a részt-
vevők között kialakult egyeztetés szempontjából." (Coleman 1988, 144)
Miután a projektjavaslatok elkészültek, Pittsburgh város tervezési osztályának
igazgatóját azzal bízta meg a tárgyalást irányító bizottság, hogy készítsen egy olyan
szerkezetet, amely a dokumentumnak egy stratégiai tervezés jelleget adna és alkal-
mas lenne arra, hogy meggy őzően hasson az állami képvisel őházra, a médiára és a
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 201
közvéleményre. Ennek eredményeképpen a következ ő célkitűzéseket fogalmazta
meg a dokumentum:
1) A régió hagyományos gazdasági erőforrásainak támogatása, nevezetesen mint
a fémipar központja és nemzetközi vállalatok vezet őségének székhelye.
2) Gazdaságilag nem hasznosított területek, berendezések és a munkaer ő haté-
kony hasznosítása, els ősorban a haladó technológia területén.
3) Az életminőség színvonalának emelése bevándorlók ösztönzésére és az ide-
genforgalom fejlesztésére.
4) Munkalehetőségek fejlesztése n ők, kisebbségek és munkanélküliek részére
(Coleman 1988, 144).
Ha megvizsgáljuk a dokumentum projektjavaslatait, nem találjuk megalapozott-
nak a négy célkitűzés kapcsolatát a kiválasztott projektek szerepével a gazdaság
fejlesztésében. Az els ő és legnagyobb prioritást élvez ő projekt arra irányult, hogy
az állam számottev ően támogassa a pittsburghi nemzetközi repül őtér átépítését,
bővítését. Ez a projekt Allegheny megye legnagyobb projektje volt; a megye volt a
repülőtér tulajdonosa. Évek óta az volt a törekvése, hogy nagyméret ű bővítést hajt-
son végre, ezáltal remélve a forgalom élénkítését, a nagyvállalati kapcsolatok fej-
lesztését, valamint a repül őtér kibővítésére hasznosított területek jövedelmeinek
növelését. Az összes javasolt projekt költségeinek felét a repül őtér bővítésére kér-
vényezte a javaslat. Err ől a projektről különben nagyon éles vita alakult ki, miután a
megye megkapta a b ővítés összegét. A város és az egyetemek által végzett felméré-
sek azt mutatták ki, hogy a repül őtér közelében tervezett fejlesztés el őnyben része-
síti a zöldberuházásokat, tehát az új technológiákat m űködtető vállalatokat, és hát-
rányos helyzetet jelent városi és hagyományos ipari területek fejlesztése szempont-
jából. A többi projektjavaslat aránylag mérsékelt költséget igényl ő fejlesztéseket
tartalmazott. Pittsburgh város részér ől több kulturális intézmény került be a javas-
latba 36 millió USD értékben: egy technológiai múzeum és egy színház. Az acél-
völgy részére egy tanulmányt terveztek, valamint infrastruktúra-fejlesztést a kisebb
volt acélmunkások községeiben. Egy külön javaslat pedig közutak fejlesztését he-
lyezte kilátásba, amely a sújtott acélközségek elavult úthálózatát kívánta javítani.
Végül, az egyetemek kaptak 10 millió USD támogatást kutatóközpontok fejleszté-
sére. A javaslat értékelésében azt érdemes hangsúlyozni, hogy els ősorban a nagy-
vállalatok és kisebb mértékben az egyetemek érdekeit érvényesítette. Els ősorban az
új gazdasági rendszer támogatását tartotta feladatának, nagyrészt elhanyagolva a
munkanélküliség által sújtott többezer ipari munkás sorsát. Azt a szemléletet tük-
rözte, mely szerint a térség jöv őbeli fejlődése kizárólag az új technológiák és a
nagyvállalatok támogatásával oldható meg. Azonban a javaslat nem tartalmazott
olyan fejlesztéseket, amelyek nagymértékben és hatékonyan hatást gyakoroltak
volna az irányzat kimunkálására. A megnevezett projektek el őzőleg elkészített és
ismert javaslatok voltak, melyeket új csomagolásban ajánlottak állami támogatásra.
A javaslat hatása tehát els ősorban abban jelentkezett, hogy konszenzust hozott létre
a gazdasági szerepl ők között, el őtérbe helyezte a város és a megye szerepét a tech-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
202 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
nológiai fejlesztések területén, és lehet ővé tette egy kib ővített, túlméretezett repül ő-
tér megépítését 1992-i átadással.
Az acélipari telephelyek megsz űntetése ezeknek a nagyméretű területeknek a
hasznosítását vetette fel. Allegheny megye kezdeményezte egy területhasznosítási
program elkészítését, melyben saját er őforrásait és az 1955-ben létrejött Regionális
Iparfejlesztési Testület közrem űködését alkalmazta. A tulajdonos 1988-ban két
telephelyet átadott a megyének, mely felvállalta a telephelyeken maradt ipari szer-
kezetek értékesítését és a terület környezetvédelmi felújítását. A partnerszervezet
feladata pedig a tisztába tett telephelyek fejlesztése, hasznosítása, megfelel ő vállala-
tok toborzása lett volna. Így szólt az eredeti elképzelés. Azonban a telephelyek
rendbehozása egy rendkívül bonyolult feladatnak bizonyult, valamint el őre nem
látott állami ellen őrzési folyamatok lebonyolítását jelentette, és minden várakozá-
son felüli költségek biztosítását kívánta meg. Végül a megye kiszállt a játékból és
1990-ban átadta a telephelyeket partnerszervezetének további kezelésre. Jelent ős
állami támogatás ellenére sem sikerült a telephelyekre jövedelmez ő vállalatokat
szerezni. Legfrissebb információ alapján 1991-ben egy csomagolóipari vállalat
megkezdte termelését az egyik telephelyen, azonban bizonytalan, hogy mikor és
mennyi munkahelyet tud biztosítani (Allegheny County... 1992).
A kisebb méretű telephelyek és jó állapotban lév ő műhelyeik hasznosítása haté-
konyabbnak bizonyult. Ezt a feladatot egy nonprofit, közpénzek által támogatott
szervezet, a Southwestern Pennsylvania Economic Development District (SPEDD)
vállalta 1983-tól. Jól kiválasztott, megszűntetett telephelyeket vásárolt, felmérte
azok fejlesztési lehet őségeit, és általában kisvállalatok részére alakított ki inkubá-
torházakat, ahol kedvezményes elhelyezést, energiaellátást, irodai és üzleti szolgál-
tatásokat biztosított. A szervezet több állami és központi forrásból kapott támoga-
tást a projektek fejlesztésére. Tevékenységének eredménye 150-200 kis- és közép-
méretű vállalat elhelyezésében, valamint hasznosítható telephelyek felújításában
foglalható össze (Ahlbrandt 1989, 8).
Allegheny megye folyamatosan készített egy, a gazdaságfejlesztési stratégiát ösz-
szefogó dokumentumot, amely a megye által irányított vagy támogatott tevékeny-
ségeket évente regisztrálta. A jelentés kétéves id őszakra jelölte ki a gazdaságfej-
lesztési projekteket, azok jelent őségét, szerepét a megye gazdasági fejl ődésében. Az
1984 utáni időszakban két területre összpontosult a megye gazdaságfejlesztési tevé-
kenysége: az acélipar leépítése által sújtott térség (Monongahela-völgy) gazdasági,
társadalmi, infrastruktúra-fejlesztési feladatainak körvonalazása és az azok megol-
dását keres ő kísérletek elkészítése, valamint kis- és középméret ű vállatok támogatá-
sa technológiafejlesztés, hitelprogramok, tájékoztatás és képzési programok formá-
jában. Az első területen elsősorban a megszüntetett telephelyek hasznosítása szere-
pelt, amely főleg kisebb méretű, jobb állapotú telepek esetében járt sikerrel. A má-
sik terület együttműködést, koordinációt jelentett olyan szervezetekkel, amelyek
szerepet játszottak a kis- és középméret ű vállalatok fejlesztésében. Jelent ős projekt-
nek minősíthető a Pittsburghi Egyetem által kialakított Manufacturing Assistance
Center (Iparfejlesztési Központ), melynek feladata kis- és középméret ű ipari válla-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 203
latok támogatása szaktanácsadás, technológia-fejlesztés, üzletvezetés és továbbkép-
zés közvetítésével. A projekt 1992-t ől működik egy korszerű technológiai központ-
ban, amit a Chevron olajvállalat adományozott a Pittsburghi Egyetemnek. A megye
közvetítette az állami támogatáshoz szükséges tervezeti, pályázati anyagokat, ame-
lyek elkészítése 1 millió USD központi állami támogatást eredményezett (Allegheny
County... 1992). (A megye gazdaságfejlesztését jegyz ő dokumentumot e tanulmány
szerzője szerkesztette 1984-1990 között.)
A csúcstechnológia fejlesztése, valamint technológiai újítások közvetítése képezte
ezen gazdaságfejlesztési program leginkább szervezett és hatékony irányzatát. A
technológia-fejlesztést mint új irányzatot Pennsylvania állam kezdeményezte egy
1982-ben indított programmal. Ez a Ben Franklin Partnership néven ismert program
az új technológiák fejlesztését, valamint létez ő technológiák közvetítését egyetemi
központok közreműködésével kísérelte meg. Négy egyetemi központ létesült. Nyu-
gat-Pennsylvaniában a Western Pennsylvania Advanced Technology Center, melyet
a két pittsburghi kutatóegyetem, a Pittsburghi Egyetem és a Carnegie—Mellon Egye-
tem szervezett. A központ kutatóvizsgálatokat, technológia-közvetítést támogat
állami pénzeszközökkel, melyek összege évente meghaladja a 6 millió USD-t. A
pittsburghi központ kiemelten számítógépes rendszerek alkalmazását, bíotechnoló-
giát, anyagfejlesztést, robotikát és intelligens rendszereket, valamint környezetvé-
delmi technológiát támogatott. A központ önértékelése szerint tíz éves m űködése
alatt 208 új vállalat létrehozását tette lehet ővé, és 3700 új munkahelyet hozott létre,
valamint 89 új terméket vagy eljárást kezdeményezett (Lubove 1996, 43). 1983-ban
jött létre a technológia ágazat érdekvédelmi-tájékoztató szervezete, a Pittsburgh
High Technology Council. Célja a technológiával foglalkozó vállalatok képviselete,
a csúcstechnológia fejlesztésével kapcsolatos tájékoztatás konferenciák szervezése,
publikációk kiadása, kölcsönös tematikák megbeszélése által. Jelenleg 700 tagja
van. Több új szervezet jött létre ezek után, melyek a technológia és az új vállalatok
fejlesztését segítik. Ilyen az Enterprise Corporation of Pittsburgh, melynek célja új
vállalatok támogatása üzletvezetési (management) szaktanácsadással, valamint
kockázati tőkevállalatokkal kialakított kapcsolatok közvetítésével. A szervezet
tevékenységének egyik eredménye, hogy kib ővült a kockázati t őkerendszer új válla-
latok támogatásával. Az egyik ilyen t őkecsoportot ez a szervezet hozta létre Pitts-
burgh Seed Fund néven, amely új vállalatok beinduló finanszírozására folyósít
támogatást. A Pittsburgh High Technology Council pedig létrehozta a CEO Venture
Fund néven ismert kockázati t őkecsoportot. Az új finanszírozási rendszer országo-
san is elterjedt, és jelent ős szerepet játszott az új vállalatok technológia-
fejlesztésében (Ahlbrandt 1989, 10-15).
A technológia fejlesztése több forrásból táplálkozott. Pennsylvania állam, a köz-
ponti kormányzat, valamint helyi kezdeményezések játszottak szerepet kibontako-
zásában. Azonban a pittsburghi két kutatóegyetem, a Pittsburghi Egyetem és a
Carnegie—Mellon Egyetem játszotta a kulcsszerepet a tudományos kutatás, fejlesz-
tés és hasznosítás területein. Az egyetemek országos szinten jelent ős szerepet ját-
szottak az új technológiák feltalálásában és fejlesztésében, s őt ezen kívül a techno-
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
204 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
lógiák alkalmazásában is. Ennek következtében létrejöttek az egyetemek, vállala-
tok, kormányzati megrendel ők közötti kapcsolatok, amelyek meghatározó módon
előmozdították az új technológiák alkalmazását, ezen keresztül pedig új vállalato-
kat, kutatási-fejlesztési intézményeket, valamint újszer ű ipari eljárásokat vezettek
be a gazdasági rendszerbe. Ez a modell több esetben megalapozója volt annak az új
gazdasági rendszernek, amely 1970 után terjedt el és el őtérbe helyezte a technoló-
giák, a tudomány és fejlesztés dönt ő szerepét a gazdasági folyamatokban. Nemzet-
közileg ismert a Szilícium-völgy szerepe, amely a Stanford Egyetem környezetében
alapozta meg a számítógépes rendszerek fejlesztését, vagy a Boston környéki válla-
latok csoportosulása, amit a Harvard és MIT egyetemek kutatásai tápláltak kutatási
programokkal. Hasonlóképpen Pittsburghban a két említett egyetem alapozta meg a
kutatás-fejlesztés elméleti és gyakorlati modelljét. A Carnegie—Mellon Egyetem
magánalapítványból alakult ki, jelenleg is magánjelleg ű. Kutatási-fejlesztési terüle-
tei szorosan kapcsolódnak a csúcstechnológiákhoz: számítógépes rendszerek, robo-
tika, mesterséges intelligencia, magnetika. Az egyetem jelent ős kutatási bázisát
alkotja egy Robotika Intézet, egy Magnetika Technológia Intézet és az állami támo-
gatással alapított Szoftver Fejlesztési Intézet. Az utóbbi alkalmazása a hadiipar
területén volt jelentős. Az egyetem országos kitüntetést kapott 1994-ben a NASA
Robotika Fejlesztési Konszorcium megalakítása miatt, mely a robotikát mez őgaz-
dasági, közlekedési, építkezési és tengeralatti célokra alkalmazná. A Pittsburghi
Egyetem a hagyományos egyetemi karok integrált egyeteme, melyek közül az or-
vostudományi valamint a műszaki karok alakítottak ki országosan is elismert kuta-
tási tevékenységet. Az orvostudományi kutatások, valamint több mint nyolc kit űnő-
en felszerelt egészségügyi intézmény, kórház, klinika alapozta meg az egyetem
nemzetközi hírnevét mint orvostudományi és egészségügyi központ. Ezenkívül
jelentős szerepe van a Biotechnológiai és Kutatási Intézetnek, amely a kutatás,
fejlesztés és gyakorlati gyógyítás folyamatait egyesíti. M űszaki területen kiemelt
helye van az anyagkutatásnak, a környezetvédelmi rendszerek fejlesztésének, bio-
technológiának, optikai rendszereknek, valamint az ipari technológiák elméleti és
gyakorlati folyamatai fejlesztésének, melyeket a már említett Iparfejlesztési Köz-
pontba telepítettek és hasznosítottak ipari vállalatok részére. A két egyetem kutatási
programja, valamint technológiát fejleszt ő és hasznosító intézményei közvetlen
szerepet játszottak a város és térség vállalatainak technológia rendszereket alkalma-
zó fejlesztéseiben, ezáltal megalapozták a térség felkészültségét az alkalmazott
technológiák magas szintű fejlesztésében és alkalmazásában (Lubove 1996, 42-48).
Ha áttekintjük a Pittsburgh térségében 1945 után kialakított és végrehajtott város-
és gazdaságfejlesztési programokat, el kell ismernünk, hogy ezek a programok több
szempontból hatékonyan alakították a térség városi, társadalmi és gazdasági,
infrastrukturális felzárkózását az 1970 után kialakult gazdasági szerkezetváltás
követelményeihez. Pittsburgh város felújítása mindhárom program keretében köz-
ponti szerepet játszott, így nem meglep ő, hogy a város fejlesztése, építészeti és
környezeti átalakítása tekinthet ő a pittsburghi programok leginkább elismert és
maradandó eredményének. Ehhez szervesen kapcsolódik a város lakónegyedeinek
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Kitekint ő 205
felújítása, ami a város lakhatóságát, életmin őségét alapozta meg, és egyúttal jelen-
tős szerepet játszott abban, hogy kialakulhatott a tudományra, technológiákra, szol-
gáltatásokra alapozott gazdasági rendszer, amely jelenleg is meghatározó a város és
térsége gazdasági életében. Egy harmadik jól szervezett programsorozat a technoló-
gia-fejlesztés különböz ő területein jelent meg, mely különböz ő forrásokból, kezde-
ményezésekből táplálkozva megalapozta a térség technológiai felújítását, el őrelépé-
sét. Ennek a fejlesztésnek a sikere a pittsburghi kutatóegyetemek, állami támogatá-
sok, vállalati kezdeményezések szerepének tulajdonítható, azonban érdemes annak
hangsúlyozása is, hogy Pittsburgh hagyományosan a technológia-fejlesztés köz-
pontja volt, és ennek jelentős szerepe volt a közelmúltban érvényesült technológiák
fejlesztésében és hasznosításában. A gazdaságfejlesztés legkevésbé hatékony ele-
me, általánosan elfogadott értékelés alapján, a regionális gazdasági stratégia meg-
alapozása, bevezetése és folyamatos megvalósítása volt. Az erre vonatkozó kezde-
ményezések, mint például az 1984-es ACCD tervezet vagy az 1986-os Stratégia 21,
nem voltak képesek egy ilyen stratégia kialakítására, végrehajtására. Ennek követ-
keztében intézmények, adminisztratív egységek, nonprofit alapítványok kezdemé-
nyezésére jöttek létre különböz ő programok, amelyek a felvállalt feladatot csak
szűk keretekben és egymástól elszigetelten tudták teljesíteni. Nem alakult ki sikeres
együttműködés a városok és megye között, ezáltal az egyedi programok nem voltak
képesek választ adni a regionálisan jelentkez ő gazdasági folyamatokra. Érdekes,
hogy egyedül a technológia-fejlesztés területén beszélhetünk egy regionális hatású
programról, melyet nem egy térségi hatóság, hanem Pennsylvania állam indított el.
Így azt mondhatjuk, hogy az állam felismerte a regionális fejlesztés szükségességét,
azonban ez nem valósult meg a regionális szerepl ők részéről. A regionális stratégia
és folyamatosság hiánya mindenképpen jelent ős mulasztásnak tekinthet ő, amely
részben felel ős a gazdaságfejlesztés fennakadásáért és a gazdasági visszaesés to-
vábbi, maradandó folyamatáért.
Irodalom
Ahlbrandt, R.S. (1989) Regional Economic Restructuring in the Pittsburgh Region: Partnerships
between the Public, Private and Non-Profit Sectors. University of Pittsburgh, Katz Graduate School of
Business, Pittsburgh.
Allegheny County Overall Development Program (1992) Allegheny County Department of
Development, Pittsburgh.
Bődy, P. (1990) The Pittsburgh Experience in Structural Change, 1980-1990. — B ődy, P. (ed.) Industrial
Transformation and Redevolopment in Borsod-Abaúj-Zemplén County, Hungary. University of Pitts-
burgh, The University Center for Social and Urban Research, Pittsburgh. 33-41. o.
Coleman, M. (1988) Public-Private Cooperative Response Pattems to Regional Structural Change in the
Pittsburgh Region. — Hesse, J.J. (ed) Die Erneuerung alter Industrieregionen. Nomos, Baden—Baden.
123-158. o.
Giarratani, F.—Houston, D. (1988) Economic Change in the Pittsburgh Region. — Hesse, J.J. (ed.) Die
Erneuerung alter Industrieregionen. Nomos, Baden—Baden. 49-88. o.
Giarratani, F.—Houston, D. (1989) Structural Change and Economic Policy in a Declining Metropolitan
Region: Implications of the Pittsburgh Experience. — Urban Studies. 26.549-558. o.
Hamm, R.—Wienert, H. (1990) Strukturelle Anpassung altindustrieller Regionen im internationalen
Vergleich. Duncker Humblot, Berlin.
Bödy Pál : Pittsburgh (USA) városfejlesztési stratégiája , 1945-1990.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 181-206. p.
206 Kitekint ő TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Lubove, R. (1995) Twentieth Century Pittsburgh. Government, Business and Environmental Change.
University of Pittsburgh Press, Pittsburgh.
Lubove, R. (1996) Twentieth Century Pittsburgh. The Post-Steel Era. University of Pittsburgh Press,
Pittsburgh.
Muller, E.K. (1988) Historical Aspects of Regional Structural Change in the Pittsburgh Region. — Hesse,
J.J. (ed.) Die Erneuerung alter lndustrieregionen. Nomos, Baden-Baden. 17-47. o.
Stewman, S.—Tan, J. (1982) Four Decades of Public-Private Partnerships in Pittsburgh. — Fosler, R.S.—
Berger, R.A. (eds.) Public-Private Partnership in American Cities. Heath, Lexington. 59-113. o.
US Census of Housing and Population 1990 (1990) US Bureau of the Census, Washington D.C.