Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 39-53. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001E 3-4: 39-53
INNOVÁCIÓK A KISTÉRSÉGI FEJLESZTÉSBEN
(Innovation in the Development of Small Regions)
G. FEKETE ÉVA
Kulcsszavak:
kistérség boltom-up fejl ődés kistérségi innovációs potenciál innovációs stratégia
A kistérségi fejlesztésben a folyamatos megújulóképesség er ősítését célzó innovációs stratégiák jelent ő-
sége a tudás társadalma felé haladva különösen felértékelődik. Az innovációk és terjedésük a bottom-up
fejlesztésben másként értelmezhet ő mint a hagyományos top-down fejl ődési modellben. Épp ezért a
kistérségek innovációs potenciáljának és innovációs stratégiáinak meghatározásában új szempontok és
módszerek jelennek meg, melyekre úgy a helyi fejleszt őknek, mint a nemzeti és regionális területpolitikák
kidolgozóinak figyelniük kell.
Az innováció értelmezése a kistérségi fejlesztésben
Ha az innováció fogalmát annak klasszikus értelmezésében használjuk, minden új
jelenség bevezetését vagy magát az új jelenséget innovációnak tekintünk (Johnston
1986). Ezek a jelenségek lehetnek tevékenységek, termékek, szervezetek, új emberi
és közösségi viselkedési módok (Rechnitzer 1994, 119). Mint minden tudatos em-
beri tevékenység során, a területfejlesztésben is id őről időre megjelennek a már
meglév őtől különböző, új vagy újszerű jelenségek. A kistérségek fejlesztésében így
az innovációk két néző pontból is vizsgálhatók: 1) a helyi fejl ődést el őrevivő m űsza-
ki-technikai, technológiai innovációk térbeni megjelenése és terjedése folyamata-
ként; 2) a fejlesztési tevékenység innovációjaként, beleértve a technikai innovációt
segítő újszerű , helyi szinten megvalósított beavatkozásokat is.
Az innováció tartalmának és hatóterületének értelmezése szorosan összefügg a
fejlő dés értelmezésével. A kistérségi, illetve az annak tartalmát lefed ő helyi fejlesz-
tés legtöbb értelmezésében az emberközpontú, humanisztikus fejl ődéselméletek a
meghatározóak. A helyiek részvételére, a helyi er őforrások hasznosítására és a fej-
lesztés helyi kontrolljára épül ő modellből merőben más fejlesztési stratégiák gyöke-
reznek, mint a korábbi id ő szakok gazdasági növekedésre koncentráló, felülr ől lefelé
irányuló fejlődési modelljeiből. A fejlődésfogalom kiterjesztésével az innováció
értelmezésében is új elemek jelennek meg. Amennyiben a területi fejl ődést felülről
lefelé terjedő, a gazdasági növekedésben testet ölt ő jelenségként értelmezzük, az
innováció is els ősorban a termelés korszer űsítéséhez, az ehhez szükséges új termé-
kek, technológiák, munkaszervezési, irányítási és marketing eljárások megjelenésé-
hez és azok terjedéséhez kapcsolódik. Ha azonban területi fejl ődésen komplexebb, a
mind szélesebb embercsoport szükségléteinek mind szélesebb spektrumban való
kielégítését értjük, és a szubszidiaritásból következ ően a „bottom-up" folyamatok-
nak is nagyobb teret engedünk, az innováció fogalma is kitágul. Ebben az esetben a
fejlő dési folyamatban az adott közösségben megjelen ő újabb szükségletek, azok
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
40 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
felismerésének és kielégítésének új módjai, a bevont új népességcsoportok, a társa-
dalmi kiterjedést növel ő és a fenntarthatóságot biztosító új technikák is innováció-
ként értelmezend ők.
A helyi / kistérségi fejlesztéshez kapcsolódó innovációk keletkezése
A területi fejl ődés hagyományos értelmezésében a fejl ődés magterületei ott ala-
kulhattak ki, ahol a leghamarabb vagy legnagyobb mértékben jelentek meg a korra
jellemző húzóerők. És fordítva: addig, míg ezek a húzóer ők „uralkodtak", a magte-
rület volt az ágazat „tökéletesítését" eredményez ő innovációk melegágya is, mivel a
kutatás és fejlesztés magas eszköz, szellemi és pénzt őke igénye csak kevés helyen
engedi meg megtelepülésüket. Ugyanakkor a centrumban er őteljesebb az invenció,
inspiratívabb a gazdasági környezet, kedvez őbbek a települési feltételek, sokolda-
lúbbak az információk, azaz gazdagabb az innovációs mili ő (Camagni 1992). A
növekedési pólus elmélet szerint a fejl ődés ezekből a centrumokból terjed tova a
távolabbi területek felé (Perroux 1964).
Az innovációk keletkezésének és terjedésének fenti modell szerinti m űködése né-
hány, a fejlődés lényegét érintő alapfeltételezésen nyugszik. Ezeket Walter Stöhr az
alábbiak szerint foglalta össze:
— a fejlesztés csak néhány kiválasztott (fehér, városlakó, intellektuel) szerepl ő
által generálható,
— a maradék népességet képtelennek tartják a fejlesztés kezdeményezésére, a
kevesek felel őssége, hogy mindent megtegyenek értük,
— a kiválasztott néhány szerepl ő akarja és adott id őkeretek és jogosítványok
mellett lehetővé is teszi mások részvételét a fejlesztésben,
— ez a másik csoport akarja és képes befogadni a számára kezdeményezett fejl ő-
dést,
— a kevesek által kezdeményezett fejl ődés mindenki más számára is a legmegfe-
lelőbb,
— a társadalmilag és kulturálisan új dolgok egyben jobbak is, és a társadalom
kimaradt rétegeinek szükségük van azokra (Stöhr 1981).
Bizonyítás nélkül is érzékelhet ő, hogy a fenti alapfeltételezések egyre kevésbé
tarthatók. Az emberközpontú fejlesztés és különösen annak helyi fejlesztési változa-
ta térben is közelebb kerül az emberekhez. Innovációk nem csupán a centrumokban,
hanem a cselekvés helyéhez közel is születnek.
Több mint 2000 helyi fejlesztési projekt, illetve azok összegz ő értékeléseinek át-
tanulmányozása' során rajzolódott ki a helyi és kistérségi fejlesztésekhez kapcsoló-
dó innovációk keletkezésének néhány jellemz ője. Ezek:
Az egyik legfőbb motiváló tényez ő a területi elmaradottság vagy válsághelyzet
tudatosulása, a globalizációs kihívásokból adódó cselekvési kényszer felfogása. A
relatíve jó helyzetben lév ő és helyzetükkel elégedett, többre nem vágyó közösségek
változtatási szándéka alacsony, vagy annak realizálásához nincs szükség a beavat-
kozás közösségi formáira, a vállalkozások a már ismert eljárásokkal képesek auto-
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 41
matikusan válaszolni az új szükségletekre. Az egyensúlytalanság érzékelése, illetve
annak megel őzési szándéka indítja el a térségi megújítási törekvéseket. Az esetta-
nulmányok zöme krízishelyzetben lév ő térségekből származik. Ennek látszólag
ellentmond, hogy az Amerikai Egyesült Államok-beli példák alapján a gazdagabb
térségek inkább kedveznek az öner ős fejlesztési kezdeményezéseknek és az ehhez
kapcsolódó innovációknak, mivel ott a helyi vásárlóer ő biztosabb hátteret nyújt a
belső piacra irányuló újító tevékenységekhez. Az esettanulmányok alapján azonban
a helyi fejlesztési kezdeményezéseknek csak egy része tekinthet ő a belső piacra
koncentráló önerő s fejlesztésnek, valamint a tapasztalatok szerint a gazdagabb tér-
ségekben a globalizációs hatások er őteljesebb érvényesülése következtében relatíve
kisebb a helyi termékek iránti kereslet.
A térség méretének is szerepe van a helyi fejlesztéshez kapcsolódó innovációk ki-
alakulásában. A térség nem lehet túl kicsi, mert egyrészt ekkor hiányozhatnak azok
a képességek, szakértelmek, amelyek szükségesek az újításhoz, másrészt a túl szo-
ros kötő dések, családi összefonódások meggátolhatják a kezdeményezések kibonta-
kozását. Ugyanakkor a terület túl nagy sem lehet, mert a nagy közösségekben hiá-
nyoznak azok az emberi köt ődések, melyekre szükség van a helyi fejlesztéshez.
Az innováció keletkezéséhez elengedhetetlen kreatív ember érkezhet a térségen
belülről vagy kívülr ől. Velük szemben feltétel, hogy értsék az akadémiai nyelvet,
ugyanakkor er ős helyismerettel és elkötelezettséggel rendelkezzenek. Nem véletlen,
hogy a helyi fejlesztés újítói a lokálpatrióta értelmiségiek köréb ől kerülnek ki első
sorban. Ugyanakkor a helyi fejlesztés során az újítás mindig közösségi folyamat. A
kreatív egyének mellett a célcsoport is részt vesz az ötlet formálásában, ami speciá-
lis képességeket igényel a fejleszt őtől. A csapatmunka teszi lehet ővé a tradicionális
kultúra beépülését, a kor igényei szerinti megjelenítését, szükség esetén átdolgozását.
Az ötlet megvalósulásához a tervez őn felül a megfelel ő hatáskörökkel rendelkez ő
személyek és a végrehajtók bevonása is szükséges. A sikeres helyi fejlesztés az
innovátor — politikus — végrehajtó hármasának harmonikus együttm űködésében
valósulhat meg. A harmónia biztosításának legkézenfekv őbb útja a három szerep
egy egyénben való koncentrálása a szerepkörök eltér ő személyiségigénye miatt nem
járható.
Az újítás kidolgozásában segít az e téren már elért tapasztalat, a korábbi újítások
dokumentációjának rendelkezésre állása. Az új termék, eljárás kitalálása és beveze-
tése könnyebben halad ott, ahol már ráéreztek ennek az ízére, rendelkeznek a háttér-
ismeretekkel. Az innovatív projektek lel őhelyén további újszer ű projektek is talál-
hatók és azokban a korábbi innovációk elemei megjelennek.
A helyi problémára megoldást nyújtó ötlet formálódásában mások kezdeményezé-
seinek, a kapcsolódó technikai innovációk ismerete és az általános információs háttér
biztosítottsága kulcsszerepet játszik. A K+F infrastruktúra helyi fejlesztések esetében
is elengedhetetlen része a könyvtár, a dokumentumtár és a világhálóra való kapcsoló-
dást és a korszer ű adatfeldolgozást lehet ővé tev ő informatikai eszközállomány.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
42 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
A fejlesztési források a helyi fejlesztés mintatérségeiben jellemz ően szűkösek,
ami részint a tőketakarékos megoldások irányába tolja a gondolkodást, részint az
innovátortól nagyfokú elkötelezettséget kíván, hiszen újításáért anyagi javadalma-
zásra kevésbé számíthat. A küls ő forrásokért vívott verseny az új és új eredeti ötle-
tek iránti igényt növeli, a versenyben lév őket egymás túllicitálására ösztönzi.
Az elismerésnek, a hírnévnek, a korábbi újítások sikerének az újabb innovációk
kifejlesztésében er ős motiváló ereje van.
A K+F tevékenység nem hagyományos kutatóintézeti keretek között, hanem a he-
lyi fejlesztési szervezetekhez kapcsolódóan folyik. Ez a szervezet biztosítja az in-
formációs hátteret, keretet ad az ötletek közösségi formálásához, hatáskörrel ren-
delkezik a megvalósításhoz, képzésekkel, elismeréssel inspirálja az egyéneket az
újító munkára.
Elválik egymástól, ugyanakkor egymást er ősíti az innovatív helyi fejlesztési meg-
oldások és az ezek során alkalmazott technológiai innovációk kérdése. Önmagában
az is lehet újszerű, ha a máshol már létez ő technológiát az adott térségi feltételek
között, a helyi viszonyokra adaptáltan alkalmazzák.
A hagyományos K+F intézmény közvetlen jelenléte helyett a velük való intenzív
kapcsolat jelenik meg követelményként.
A helyi / kistérségi fejlesztéshez kapcsolódó innovációk terjedése
Az innovációk terjedését az információátvitelre lehet visszavezetni (Hdgerstrand
1952). Az innovációk terjedésének útja követi az információs hálózatokat. Az in-
formációs társadalomban ezek a hálózatok egyre s űrűbb hálót képeznek, melyben a
korábbi hierarchikus és egyirányú áramlással szemben az interaktív jelleg er ősödik.
Az információk a gazdasági fejl ődést abszolutizáló, „top-down" modellben in-
kább csak a hierarchikus, míg az emberközpontú modellben jelent ősebb részben a
szomszédsági kapcsolatokon keresztül terjednek (Rechnitzer 1994).
A hierarchikus terjedés magasan fejlett információs és kommunikációs rendszere-
ket feltételez, és a centrumokban keletkez ő innovációk egy hierarChikus rend men-
tén futnak végig a perifériák felé. Az innováció irányítottan ér célba, az alkalmazók
száma, annak dinamikája a technikai rendszerek végpontjaitól és átereszt ő képessé-
gétől függ.
A szomszédsági hatásokon alapuló terjedés esetében a személyes kontaktusnak jut
nagyobb szerep. A terjedés egyes fert őző betegségek járványainak analógiájára
történik, az egymás mellett él ő emberek az egyének közti érintkezések gyakoriságá-
tól függően veszik át egymástól az ismereteket, tárgyakat, eszközöket. Az innová-
ciót megismerők, alkalmazók száma és a befogadásban részt vev ő térségek nagysá-
ga dinamikusan növekszik. Az is el őfordulhat, hogy az újdonságok a keletkezés
helyétől elszakadnak, véletlenszer űen, valamely attól távoli ponton bukkannak fel
ismét.
A két hatás egymással szoros kapcsolatban áll, a valóságban leginkább valamilyen
kombinációban jelennek meg.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 43
A helyi fejlesztés innovációinak terjedésében kiemelked ő szerepe van a különbö-
ző támogatási rendszereknek. A helyi fejlesztés küls ő forrásokra való ráutaltsága a
támogatók által preferált innovációk átvételét gyorsítja. Világméretekben ilyen, a
helyi fejlesztésre alapvet ő hatással bíró programok az OECD, az USAID és az Eu-
rópai Unió programjai. Gyakran az általuk kínált támogatásokhoz való hozzáférés
feltétele valamely bevált fejlesztési technika átvétele, illetve a támogatási rendszer
eljárási szabályai a menedzsment számára közvetítenek új eljárásokat. Ezek a nagy
rendszerek a monitoringon és a projekteredmények publikálásán keresztül a prog-
ram során keletkezett innovációk hierarchikus terjesztésében is meghatározó szere-
pet játszanak.
Az új ötletek, a tapasztalatok széles körben való terjesztésének másik módja a he-
lyi fejlesztők közötti közvetlen kommunikáció. Az ezt erősítő találkozók, képzések
és információs rendszerek létrehozásában is gyakorta küls ő szervezetek vállalnak
szerepet. Ugyanakkor a helyi fejleszt ők önszerveződése is elindult. Úgy az USA-
ban, mint Nyugat-Európában megalakultak és m űködnek a helyi fejleszt ők szövet-
ségei, melyek módszertani bázist és kommunikációs lehet őségeket biztosítanak
tagjaik számára. A több országra kiterjed ő európai szervezetek (ECOVAST, VIR-
GIL [francia, spanyol, német, belga, holland], EDEN [spanyol, francia, olasz, por-
tugál, görög], „Hela Sverige Ska Leva" [svéd, dán, norvég]) mellett elindult a glo-
bális szervez ődés is. Ezek a szervezetek hírleveleiken, honlapjukon, találkozóikon
keresztül segítik az innovációk országhatárokon túli terjedését. Módszereikben
közös a személyes kapcsolatok, a szomszédsági típusú terjedés preferálása. Csator-
náikat ezek el ősegítésére megfelel ően építik ki.
A helyi fejlesztés innovációnak hierarchikus terjedését segíthetik az erre speciali-
zált kutató, illetve technológiai központok. Bár szinte mindenhol léteznek vidékfej-
lesztési, kisvállalkozás-fejlesztési, vagy önkormányzatokkal foglalkozó kutatóinté-
zetek, ezek és a hagyományos K+F intézmények is a helyi fejlesztéshez csak közve-
títőkön keresztül tudnak eljutni. Ilyen közvetít ők lehetnek az ún. forrásközpontok.
A forrásközpontok olyan innovációs térségi intézmények, ahol úgy a fejlesztéshez
kapcsolódó külső piaci, technológiai, módszertani, finanszírozási információk, mint
a térség bels ő helyzetét jellemz ő, a változások nyomon követésére alkalmas térségi
adatbázis elérhető a fejlesztés szerepl ői számára. Szolgáltatásaikat információs
anyagok terjesztésén, az adatbázishoz való hozzáférés, szaktanácsadás, képzés,
tapasztalatcsere biztosításán keresztül biztosítják.
Az innovációk térségen belüli terjedésének kulcsa szintén az er ős hálózatokban és
a fogadóállomások kiépültében rejlik. Az innováció „hétköznapiasodásának", a
K+F műhelyekből való kikerülésének és a társadalom mind nagyobb szegmensében
való kiterjedésének alapfeltétele a térségi innovációs potenciál fejlettsége, ezen
belül az innovációs és a hálózati képességek széles kör ű elterjedése és az informá-
cióáramlás technikai eszközeinek széles körben való elérhet ősége.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
44 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
A kistérségi innovációs potenciál összetev ői
A Högerstrand-féle innováció-terjedési modell a potenciális alkalmazók eltér ő
innovációs képességével számol (Högerstrand 1952). A kibocsátótól távolodva
csökken az információ megszerzésének valószín űsége. Az információ-átvétel való-
színűségét azonban számos további tényez ő befolyásolja. Ezek együttesen alakítják
a térség innovációs potenciálját.
Az innovációs potenciált az innovációs és a hálózati képességek határozzák meg,
melyek összetev őit az 1. táblázat mutatja.
1. TÁBLÁZAT
Az innovációs potenciált meghatározó innovációs és a hálózati képességek
(Innovation and Network Competencies Defining Innovation Potential)
Innovációs képességek Hálózati képességek
—nyitottság az új iránt — reciprocitás (viszonosság)
—kreativitás — bizalom mások iránt
—lelkesedés — partneri együttm űködési készség
—tanulási készség — megerősítés képessége (erősítvén
—szervez őkészség mások önbecsülését is)
—meggy őzőképesség
—kezdeményezőkészség
—nemzeti és nemzetközi kapcsolatok
Forrás: Cooke 1995.
A fenti képességekr ől a térség emberi er őforrásaira vonatkozóan általában rendel-
kezésre álló adatok, úgymint a lakosok szaktudása, képzettségi szintje, foglalkozási
tapasztalatai és társadalmi jellemz ői, azaz életkor, etnikum és nemek szerinti össze-
tétele, migrációja nem adnak átfogó képet. Az elérhet ő népességstatisztikai adatok-
ból következtethetünk az innovativitásra, de csak nagyon közvetett és bizonytalan
módon. A térségi innovációs potenciál megítéléséhez ezek az információk nem
elegendők és értelmezésük sem egyértelm ű .
A fenti képességek kistérségi szint ű közvetlen mérése nehéz, csak nagy mintavé-
telű lekérdezéssel lehetséges. Egyszerűbb a dolgunk, ha a kistérségi fejlesztésekben
kulcsszerepet betölt ő szervezetekre, azon belül is a szervezeti magatartást meghatá-
rozó vezet ők lekérdezésére koncentrálunk.
További közvetett információkat szerezhetünk, ha elfogadjuk, hogy a képességek
alakulására a demográfiai összetételen és a fejleszt ő szervezetek magatartásán túl az
egyének innovációs képességeit, attit űdjét formáló kultúraközvetítési intézmény-
rendszer van hatással. Az iskolarendszer ű és az iskolarendszeren kívüli képzés és az
önképzés feltételeinek kiépültsége, színvonala, a közvetített értékek alapvet ően
meghatározzák a lakosok innovativitását. A képzés intézményeinek egyenkénti és
egymással való kapcsolatait feltáró vizsgálat az intézményekben fejleszteni kívánt
és tudott készségek és az elvárt innovációs képességek összhangjáról ad áttekintést.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 45
Az egyének innovativitása önmagában nem képes érvényesülni, ahhoz a társa-
dalmi infrastruktúra további elemének, a társadalmi hálózatoknak a kiépültségére is
szükség van. Az egyének innováció képességét összesít ő társadalmi hálózatok te-
szik képessé a helyi közösséget a közösségen belüli er őforrások mobilizálására és a
külső szakértelemmel és információval való összekapcsolódásra.
Más megközelítésben az adaptációs képesség f ő elemeit B őhm Antal a lakosság
integráltsági fokában, a bels ő identitásban, a regionális helyzetben és a népesség
összetételében ragadta meg. A leginkább hátrányos helyzetben e tekintetben az
aprófalvak vannak, melyek lakossága er ősen elöregedett, helyi társadalmának mi-
nőségi összetétele leromlott, a lakosság utánpótlása elsorvadt. A kedvez őtlen adott-
ságú és regionális helyzet ű települések között is van azonban néhány, amelyik ké-
pes volt kitörni rossz helyzetéb ől. Ezekben a találékonyság, a helyzetfelismerés, az
új körülményekhez való alkalmazkodás játszott sorsfordító szerepet (B őhm 1998).
A fentebb felsorolt innovációs képességekre épülnek az innovációk létrehozását,
terjesztését és befogadását szolgáló struktúrák, úgymint:
— a tudományos és technológiai bázisok,
— a technológiai központok,
— a szakért ői rendszer,
— a hálózatos információs szolgáltatások,
— a fejlett telekommunikációs eszközök,
— a nemzetközi porondra való belépéshez szükséges kapuszolgáltatások
(Rechnitzer 1994).
A helyi / kistérségi fejlesztések innovációs struktúrái megjelenésükben és tartal-
mukban is kissé különböznek a hagyományos technikai-m űszaki innovációs struk-
túráktól. A különbségek az innováció céljában, tárgyában, alanyában, finanszírozá-
sában és földrajzi keretében meglév ő, az előzőekben már ismertetett eltérésekb ől
adódnak.
A kistérségi fejlesztés tudományos és technológiai bázisai részint a térségen kívül,
kisebb részben a térségen belül találhatók. A bázisok kiépülését er őteljesen befolyá-
solja a térség mérete és fejlettsége. Kistérségi keretek között az intézményesített
kutatási szervezetek helyett inkább csak valamely eredend ően más funkciójú intéz-
mény keretében m űködő egyének, kisebb kutató csoportok jelennek meg. A kistér-
ségi fejlesztő szakembereket foglalkoztató ügynökségek maguk is fejleszthetnek ki
új eljárásokat, így ezek is m űködhetnek technológiai bázisként.
A térségben folyó kutatások kezdeményez ői és megvalósítói is jöhetnek a térsé-
gen kívülről és belülről. A helyi fejlesztést el ősegítő kutatások — a fejlesztés céljá-
nak és tárgyának megfelel ően — az élet egészét átfogják. A térség stratégiai fejlesz-
tési irányaitól és a választott módszerekt ől függően az ökológiai kutatásoktól az
antropológiai, a pedagógiai és a helytörténeti kutatásokon keresztül a vegyészeti
kutatásokig bármi el őfordulhat.
A kistérségben a tudományos és technológiai bázisok jelenlétét leginkább a tér-
séggel foglalkozó publikációkon keresztül lehet felderíteni. A könyvtári file-okból
ezeket persze korántsem könny ű kikeresni, mivel gyakran nem önálló műben, ha-
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
46 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
nem eset- vagy háttértanulmány formájában valamely tágabb munka részeként je-
lennek meg.
A másik lehet őség a potenciális szerz ők felderítése, ami kisebb települések esetén
néhány kulcsember „hólabdaszer ű" megkérdezésével könnyen járható, de nagyobb
vagy több település esetén már problémás.
Kistérségi technológiai központként értelmezhet ők a kistérségi forrásközpontok,
ahol a helyi / kistérségi fejlesztés stratégiai irányaiból következ ő információigény-
nek megfelel ő adatbázis áll a fejleszt ők rendelkezésére. A technológiai központ
szerepét a térség valamely iskolája is betöltheti, amennyiben az iskolarendszer ű
oktatáson túl infrastruktúráját az innovációk közvetítésére is használják. A kistérsé-
gi fejlesztő szervezet irodája szintén elláthat ilyen feladatokat. A forrásközpont
minden esetben intenzív kapcsolatot tart fenn a tudományos és technológiai bázi-
sokkal.
A forrásközpontként működő intézmények megismeréséhez a kistérségi fejlesztés
bázis intézményeinek, így a kistérségi társulások és szövetségek, a munkaügyi ki-
rendeltségek, a kamarai kirendeltségek, a vállalkozásfejlesztési irodák, a civil iro-
dák és információs központok, valamint az iskolák tevékenységét kell áttekinte-
nünk.
A kistérségi szakértői rendszer belső és külső szakért őket egyaránt magában fog-
lal. Szakmai összetételében szintén a fejlesztés stratégiai irányaihoz és a helyi fej-
lesztés közösségi jellegéhez igazodik. A helyi fejlesztés sajátosságából adódóan a
gazdasági és mű szaki szakemberek mellett a helyi társadalom, a közösségek, a
pszichológia szakért ő i is szerepet kapnak. A kimagasló szakmai ismeretek mellett
alapos helyismeretre és az egymással folytatott rendszeres, az egyes területek kö-
zötti kölcsönhatásokat tudatosító párbeszédre is szüksége van a sikerre tör ő szakér-
tőknek. Szakért ői rendszerről csak az egyedi szakért ők összehangolt tevékenysége
esetén beszélhetünk. További fontos szempont az állandóság, illetve folyamatosság.
A kistérségi munka jellegéb ő l adódóan eredmények csak egymásra épül ő cselekvé-
sek sorozatában érhet ők el, fontos az el ő zmények és a többi beavatkozások ismere-
te. A projektekre koncentráló finanszírozási rendszer azonban a szakért ők folyama-
tos alkalmazását nem teszi lehet ővé, csak a szakért ő elhivatottsága esetén sikerül
hosszú távú, folyamatos szakmai segítséghez jutni.
A kistérségi szakért ői rendszer felállítása és m űködtetése a kistérségi fejleszt ő
szervezetek feladata. A szakért ő i listák és a tevékenység intenzitására, kiterjedtsé-
gére és eredményességére utaló mutatók a forrásközpontok vizsgálatával egyidej ű-
leg gyűjthető k be az ott említett szervezetekt ől.
A kistérségi információs hálózatok léte, mű ködésének színvonala kisebb részben
technikai eszközök, nagyobb részben a társadalmi háttér kérdése. Legkönnyebben a
hálózatos infrastruktúra által kirajzolt rendszerek rajzolhatók meg, ám ezek nem
fedik fel a térségen belüli valós információs kapcsolatokat. Ezeket csak a szocioló-
gia hálózatkutatási eszközeivel tárhatjuk fel. El őbb vagy utóbb minden kistérségi
szervező dés próbálkozik saját információs rendszere kialakításával. Ami miatt ezek
— a magyarországi példák alapján — csak kevés ízben lettek sikeresek, az az, hogy
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 47
kizárólag a technikai feltételek megteremtésére koncentrálnak, és nem tör ődnek a
rendszer társadalmi beágyazásával. Hálózattá szervezni csak közös érdekekkel,
érdeklődéssel rendelkez ő és ugyanazon nyelvet beszél ő egységeket lehet. Az infor-
mációs rendszer tartalmát és formáját ezeknek megfelel ően kell alakítani. A kistér-
ségi munka jellegéb ől adódó követelmény az interaktivitás, az adatbázis közös b ő-
vítésének és a horizontális partnerségi kapcsolatokon alapuló párbeszéd folytatásá-
nak lehető sége. Az információs rendszert puszta létezésén túl, kíterjedtsége és az
egyes felhasználók részér ől a használat gyakorisága min ősíti.
A kistérség telekommunikációs eszközállománya a belső információs rendszer
működésére és a küls ő információs rendszerekhez való kapcsolódásra egyaránt
kihat. Az információs társadalomhoz közeledvén a területi esélyek egyik legfonto-
sabb tényezőjévé lép el ő a vezetékes és a mobil telefon, a m űholdas és a kábel tele-
vízió, az Internet hálózathoz való kapcsolódás lehet ősége, gyorsasága, min ősége és
ára. Az elérhet ő szolgáltatásokon túl a szolgáltatásokat igénybe vev ők körének
nagysága és összetétele is min ősíti a térség innovativitását.
A kistérség kapuszolgáltatásai közé a határátkel őkön túl az idegenek tájékoztatá-
sát, valamint a térségb ől kimenő információk célba juttatását és terítését szolgáló,
célzó szolgáltatások tartoznak. A nemzetközi megjelenéshez természetesen fejlett
idegen nyelvű kommunikációs képességre van szükség.
A kapuszolgáltatások min ősítése a térségí PR kiadványok mennyiségének és mi-
nő ségének, a médiajelenlét, az elektronikus honlapok, a térségbe érkez őket fogadó
tájékoztatási rendszer vizsgálatán keresztül lehetséges.
A leírtak alapján a térségi innovációs potenciál az innovációs képességekre utaló
és az innovációs struktúrákat jellemz ő mutatók alapján értékelhet ő. Kiss István
település-együttesek egybevetésére kidolgozott rendszerét (Kiss 1996) az
innovativitásra lesz űkítve, illetve továbbgondolva, adódik a kistérségek innovációs
potenciál szerinti összehasonlításának lehet ősége.
A kistérségi innovációs potenciál fenti mutatórendszer alapján kidolgozott alap-
jelző számai és az azokból képzett összesített mutatószámok alapján elkészíthet ő a
kistérségek innovációs helyzetképe, ami alkalmas a térségek egymással való és
ugyanazon térség különböz ő időmetszetekben felvett állapotának összevetésére. Ez
utóbbi lehető séget ad a fejlesztés hatására bekövetkezett elmozdulások jelzésére,
ami a térségi innovációs stratégiák monitoringjában kap különös jelent őséget.
Kistérségi innovációs stratégiák kidolgozása
A kistérségi innovációs stratégiák kidolgozásában a fő cél a kistérség innováció-
képességének erő sítése. A fejlett innovációképesség jelentheti az egyetlen garanciát
a globalizációs folyamatokhoz való alkalmazkodásra, a globális folyamatok lokális
szinten megjelen ő kihívásainak való megfelelésre.
Az előző fejezetben kifejtettek alapján a kistérségek innovativitásának er ősítése a
harmonikus demográfiai struktúra kialakulásának ösztönzése és a szervezeti maga-
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
48 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
tartás alakítása mellett a kultúraközvetítés intézményei, a társadalmi hálózatok és az
innovációs struktúrák fejlesztésével érhet ő el.
A stratégia kidolgozásának lépései:
A) A stratégia el őkészítése
— Térségi konszenzus kiépítése
Konszenzus-teremt ő megbeszéléseken érend ő el, hogy a térség fejlesztésé-
ben kulcsszerepet betölt ő intézmények képvisel ői értsenek egyet abban,
hogy hogyan értelmezik az innovációt, mit tartanak annak központi kérdé-
seinek, legfontosabb jellemz őinek és összetev őinek.
— Szükségletek elemzése
Aktív konzultációs fázisban megtörténik a térségben lév ő vállalkozások in-
novációs tevékenységének b ővítéséhez szükséges feltételek, illetve azok
akadályozó tényez őinek feltárása. Az akadályok feltárásával egyid őben,
pl. ötletbörze alkalmazásával a korlátok mérséklésére is születtek javaslatok.
— Trendvizsgálat
A nemzeti és nemzetközi innovációs környezet elemzését és a legfontosabb
technológiai és ipari trendek vizsgálatát a lehet őleg térségen belüli szakem-
berek szektorális és a témaköröket átfogó horizontális bizottságokban vé-
gezhetik. A csoportmunka egyúttal a térség oktatási- és egyéb közintézmé-
nyei, valamint a magánszféra közötti kapcsolatok kialakításához is keretet
szolgáltat. A kirajzolódó trendek alapján szintén javaslatok születnek.
— Kínálatelemzés
Az innovációs tevékenységet támogató szolgáltatások között részletesen
elemzendő k a finanszírozás, a kutatás, az oktatás és szakképzés, a fizikai
infrastruktúra, az információ szolgáltatás és a szaktanácsadás helyzete, er ős
és gyenge pontjai.
B) Stratégiaformálás
A stratégia és annak végrehajtása a program legnehezebb része. A stratégia
megfogalmazását számos gyakorlat el őzheti meg. A stratégia alkotó „brain-
storming" találkozókon vehet részt, a programban érintett szervezetek bels ő
fórumokat tarthatnak, ahol reagálhatnak az őket érintő illetve általuk végzett,
a programban szerepl ő tevékenységekre, a programban szerepl ő szervezetek
képvisel ői megvitathatják a program legfontosabb beavatkozási területeit.
— Jövőkép alkotása és prioritások meghatározása
A stratégia alkotó csoport rövid, tömör formában megfogalmazza a stratégia
alapjául szolgáló víziót és a stratégia megfelel ő mederbe terelését célzó, az
előkészítés során kikristályosodott útmutató alapelveket.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 49
—Stratégiai területek meghatározása
Az iránymutató alapelvek figyelembevételével választják ki az el őkészítés
során felvet ő dött javaslatokból a legfontosabb beavatkozási pontokat. Ezek a
kínálatelemzésnél felsorolt területek valamely csoportját érintik.
A megcélzott intézkedések között — a helyi adottságoktól függ ően — szere-
pelhet például:
— az elöregedést megállító és az iskolázottsági színvonalat is javító né-
pességbetelepülések támogatása,
— az iskolarendszer átfogó megújítása,
— az élethosszig tartó tanulás intézményi feltételeinek megteremtése, ja-
vítása,
— szemléletformáló képzések indítása,
— a kistérség stratégiai kérdéseivel foglalkozó, a helyi szerepl őkkel fo-
lyamatos kapcsolatban lév ő tudományos és technológiai bázisok térsé-
gen belüli vagy azon kívüli megteremtése,
— kistérségfejlesztési forrásközpontok (technológiai központok) kialakí-
tása,
kistérségi szakértői rendszer kiépítése és m űködtetése,
— információs hálózat kiépítése és m űködtetése,
— fejlett telekommunikációs eszközök kistérségi elterjedésének ösztönzése,
— a nemzetközi porondra való belépéshez szükséges „kapuszolgáltatá-
sok" (tájékoztatás, PR) fejlesztése.
Az alulról építkez ő innovációs stratégiák kidolgozásának
és megvalósításának legfontosabb feltételei
Az alulról vezérelt fejl ődés filozófiájának elfogadása, a meghatározó érték-
renddel való találkozása
Még, ha a területfejlesztés elméleti szakemberei körében egyre szélesebb körben
elfogadott és kívánatosnak tartott az alulról vezérelt fejlesztési stratégiák követése,
a területfejlesztés napi gyakorlatában tevékenyked ők között azonban továbbra is
uralkodó maradhat a gazdasági növekedést el őtérbe állító fejl ődésfelfogás. A fej-
lesztés helyi aktorai közül pedig számosan, bár szavakban a helyi döntéshozásnak
egyre nagyobb teret szeretnének engedni és hangoztatják a helyi sajátosságok figye-
lembe vételének fontosságát, a fejlesztés technikái közül — a korábbi korszakokban
meggyökeresedett értékrendnek megfelel ően — a nagy, az állami redisztribúció se-
gítségével megvalósítandó, a csúcstechnológiát meghonosító, kívülr ől vezényelt
projektekre vágynak. Különösen igaz ez az elmaradott térségekben, ahol nem a
fejlő dés sajátosságait szeretnék megváltoztatni, hanem „csupán" most már ők sze-
retnének annak kedvezményezettjeivé válni.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
50 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Közös motiváció a változtatásra, közös cselekvésre
A kistérségi fejlesztő szervezetek spontánnak nevezhet ő fejlődése mutatja, hogy
általában a legszegényebb térségekben jutottak el leghamarabb a közösségek a vál-
toztatás szükségességének felismeréséhez. Ugyanakkor a fejlettebb térségekben,
ahol az egyéni boldogulásra nagyobb lehet őségek adódtak, kevesebb motivációval
rendelkeztek a közös cselekvésre.
A szegény térségek lakosai gyakorta a passzív ellenállást, a csendes belenyugvást,
vagy éppen a térség elhagyását, a menekülést választják. Az elmaradott térségekben
a nagyobb motiváció ellenére is komoly munka szükséges a „hadrafoghatók", a
helyi fejlesztési tevékenységekben aktív részvételt vállaló személyek felderítéséhez,
hatékony cselekvésük szervezéséhez. Végül is — mint több térség példája is mutatja
— az állampolgárok egy része hajlandó tev őlegesen bekapcsolódni a fejlesztési fo-
lyamatokba, sőt kész annak vezérlésére is. Ez az aktív mag közösségfejlesztési
technikákkal hólabdaszerűen növelhető. A legelmaradottabb, az intenzív elvándor-
lás miatt többszörösen kontraszelektált népesség ű térségben is óriási emberi tartalé-
kok rejlenek.
Ismeretek: tudni, mit és hogyan tegyenek
A már elindult közösségek legnagyobb problémája az információ és ismerethiány.
Az alulról vezérelt fejlesztés egyik alapvet ő sajátossága, hogy minden közösség
esetében más és más formát öltenek. A közösségeknek minden esetben maguknak
kell kitalálniuk a saját helyzetükben leginkább megfelel ő megoldásokat. Minden
helyi kezdeményezés így önálló innovációnak tekinthet ő. A közösség innovatív
képessége képzésekkel, tréningekkel, más térségek példáinak és tapasztalatainak
megismertetésével, valamint küls ő szakértők bevonásával fejleszthet ő.
A szolidaritás működése
Azokban a legszegényebb térségekben, ahol már nincs mit veszteni, irigyelni, vi-
szonylag jól működik a szolidaritás. A szomszédok közötti torzsalkodás, féltékeny-
ség azonban ma még sok fejleszt ő szervezet mindennapjait beárnyékolja, és veszé-
lyezteti a fejlesztés sikerét.
A kormányzati irányítási rendszer általános sajátosságai
A hagyományosan centralizált állam irányítási kereteit nehéz áttörni. A civil szer-
vezetek helye, szerepe a magyarországi fejl ődési folyamatok tisztázásában még
abszolút tisztázatlan. Megjelentek azonban a relatíve független települési önkor-
mányzatok a területi irányítási rendszerben. Az önkormányzatiság elvének érvénye-
sítése kétségkívül kedvez az alulról építkezésnek, de a pénzügyi lehet őségek szű-
kössége, a költségvetés er ősen redisztributív, ugyanakkor az alapfunkciók ellátására
koncentráló elosztási rendszere miatt az önkormányzati fejlesztések szabadsága, a
helyi erőforrásokra épül ő stratégiák megvalósításának lehet ősége ugyancsak korlá-
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 51
tozott. Arra maximum a legfejlettebb települések vállalkozhatnának sikerrel. Mások
számára pályázati úton érhet ő el kiegészítő forrás. A pályázati rendszer azonban
eleve feltételez bizonyos „készültségi állapotot", helyi anyagi és szellemi forráso-
kat. Ezek hiányában a kapcsolati t őke szerepe erő södik fel, ami eltereli a figyelmet
a többi helyi erőforrásról is.
Az alulról építkezés esélyeit a minisztériumok pozícióféltése, ebb ől eredő egy-
mással való torzsalkodása is akadályozza.
Inspiratív és következetes kormányzati területpolitika
Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvény elvekben szabad utat enged az
alulról építkezésnek, a helyi kezdeményezéseken nyugvó területpolitika kibontako-
zásának. Az európai szellem ű törvény megvalósítása során azonban több olyan
tendencia is kibontakozott, ami éppen, hogy gátolja ezeknek a kívánatosnak tartott
folyamatoknak a felerősödését. Mindenekelőtt a kistérségi szervez ődések spontán
létrejöttét siettet ő statisztikai vonzáskörzetenkénti társulás-alakításokat kell kiemel-
nünk. A társulások alakulásának felülr ől való vezéreltsége, ha a társulásokat a terü-
letpolitika intézményrendszere egy elemének tekintjük, önmagában még nem jelen-
tene gondot. A gond akkor jelentkezik, mikor ezeket a kreált társulásokat a helyi
kezdeményezések érvényre jutásának egyetlen és kizárólagos formájának kezdik
tekinteni, kirekesztve és ellehetetlenítve ezzel a valóban alulról szervez ődő fejlesztő
közösségeket.
Másik gondot a területi tervezés problémái jelentik. Részben, mert a rendszervál-
tásban teljesen szétesett szakmát kell újraszervezni, részint mert ez az újraszervezés
nem történhet a korábbi sémák szerint. A helyi közösségek tervezési szabadságának
elismerése komoly módszertani kihívás elé állítja a tervez őket, és a különböző szin-
tü tervek egyeztetési mechanizmusa, abban az alulról induló kezdeményezések
megjelenítésének módja sem kidolgozott.
Gazdasági társaságok érdekeltségének megtalálása
Mint a korábbi fejlesztési stratégiák kulcsszerepl őinek nyilvánvalóan érdekes a
nagyvállalkozói szféra viselkedése. Az elmaradott térségek egyik legf őbb sajátos-
sága azonban, hogy nincs jelen nagyvállalkozás, így közvetlen konfliktushelyzet
sem alakul ki. Regionális szinten, ha nem sikerül a helyi vonzer ők feltárásában és
fenntartható hasznosításában való érdekeltséget elfogadtatni, már jelentkeznek az
érdekkülönbségekb ől és az eltérő érdekérvényesítési képességb ől adódó problémák.
Országos hálózatok kialakulásának esélye
A helyi fejlesztés sem lehet elszigetelt. Az említett érdekérvényesít ő képesség
erősítése, a szakszer űség biztosítása, az innovációk terjeszthet ősége és a nagyobb
térségi programok megvalósítása megköveteli a helyi, illetve kistérségi fejleszt ő
szervezetek hálózatainak kialakulását.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
52 G. Fekete Éva TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Az országos hálózat m űködésének is alapvető feltétele a szervezetek, térségek kö-
zötti szolidaritás m ű ködése. A partneri viszony kialakulását gátolja a fejleszt ő szer-
vezetek központi forrásoktól való függ ősége és ebből ered ően a közöttük lév ő, a
fejlesztési forrásokért vívott verseny er ősödése.
Külső segítők attitűdváltása
A külső segítők felkészültsége és elérhet ő sége kulcsfontosságú a tárgyalt folya-
matban. A fejlesztés ezen módja azonban t őlük is másféle tudást, és főként más
feladatértelmezést kíván. Munkájukban megn ő a csoportépítés, a közösségfejlesz-
tés, a kommunikáció és a beleélés, a térséggel való azonosulás képességének jelen-
tősége.
Összegzésként kiemelhetjük, hogy a közelmúltban kidolgozott komplex, vidékfej-
lesztési, vagy éppen gazdaságfejlesztési kistérségi stratégiák után id őszerű nagyobb
figyelmet fordítani a humán tényez őkre minden eddiginél er ősebben koncentráló
kistérségi innovációs stratégiák megalkotására. Ez új szemléletet követel az innová-
ciókkal már korábban foglalkozó, annak f őként technikai aspektusaira figyel ő szak-
emberektő l, a folyamatos megújuló képesség helyett inkább a szektorális problé-
mákra figyel ő tervezőktő l, és a kistérségi fejlesztések tárgyi eszközök fejlesztésére
szű kített kormányzati támogatását irányítóktól egyaránt. Az új szemlélet alapeleme
az innováció fogalom és az innovátorok körének kiszélesítése, a folyamat „hétköz-
napiasodásából" adódóan az innovációk keletkezési és alkalmazási helyének min-
den eddiginél erősebb közelítése.
Jegyzet
A fejlődő országokban a hatvanas, az Amerikai Egyesült Államokban a hetvenes, Nyugat-Európában a
nyolcvanas, Magyarországon a kilencvenes évekt ő l elindult helyi fejlesztési akciók mára esettanulmá-
nyok ezreit hozták magukkal. Sajnos a helyi fejlesztés egyik jellemz ője, hogy a dokumentáció hiányos,
a megvalósult fejlesztéseknek csak töredéke követhet ő esettanulmányok formájában és még kevesebb
az ezek általános vonásainak megállapítására törekv ő szintetizáló mű . Jelen tanulmány megállapításai-
nak háttereként mintegy 2200 helyi fejlesztési projektet tekintettünk át az irodalomjegyzékben szerep-
lő források szerint. Közülük hétszázhoz áll rendelkezésünkre részletes (legalább 1-2 oldalas) leírás, a
többinek néhány, szintetizáló elemzésekben feldolgozott paraméterét ismerjük. Ez utóbbiak közé so-
rolható magyarországi vizsgálatunk is, amikor a 110 kistérségi szervezetnél felszínre került 834 pro-
jektnek csak a „m űfaját", támogatóját és költségét tudjuk.
Az adatbázisban szerepl ő projektek kb. 2/3-a kistérségi, a többi egy településen belül marad. A vizs-
gált projektek sokszín ű ségük ellenére is számos hasonlóságot mutatnak. A legf őbb közös vonás a helyi
részvétel és kezdeményezés. A kistérségi és a települési projektek között éles elhatárolás a fejlesztés,
illetve az innovációk lényegét (célját, tárgyát) tekintve nem tehet ő, ezért együtt használjuk a területfej-
lesztésben lokálisnak tekinthet ő kistérségi és a helyi fejlesztés fogalmakat.
G. Fekete Éva: Innovációk a kistérségi fejlesztésben.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 3–4. 39–53. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 Innovációk a kistérségi 53
Irodalom
Bőhm A. (1998) A helyi társadalomfejl ődés dilemmái. — A Falu. 3. 39-44. o.
Camagni, P.R. (1992) The concept of innovative milieu and its relevance for public policies in European
lagging regions. Paper presented at the 4 1h Word Congress of RSA, Palma de Mallorca.
Campbell, M. at all. (1995) LEDA Circuit on Local Labor Market Management.
Cooke, P. (1995) Planet Europe: Network Approaches to Regional Innovation and Technology Man-
agement. — Technology Management. 2. 18-30. o.
Employment in Europe. Comission of the European Comminities.
Esman, M.I.—Uphoff, N.T. (1984) Local Organisations — Intermediaries in Rural Development. Cornell
University Press, Ithaca—London.
Flora, J.L.—Gale, E.—Schmidt, F.E.—Green, G.p.—Flora, C.B. (1995) From the Grassroots: Case Studies
of Eight ural Self-Development Efforts. Agriculture and Rural Economy Division, Economic Reseaech
Service, U.S. Department of Agriculture. Staff Report No. AGE9313. Washington.
Hügerstrand (1952) The Propagation of Innovation Waves. Lund Studies in Geography, Gleerup.
INFO LEADER (1997/98/99) www.rural-europe.aeidl.be/infolead/intro-en.htm
Innovative Actions/ www.rural-europe.aeidl.be/rural-en/action/
Joeger, H. (1994) Rural Development Initiatives in England and Wales. Q 307.720941 JAE.
Johnston, R.J. (ed.) (1986) The Dictionary of Human Geography 2nd ed. Blackwell, Oxford.
Kiss I. (1996) Település(együttesek) vizsgálata és egybevetési módszertana. Polgári Tanácsadó Szolgá-
lat, Budapest.
Macfarlane, R.—Laville, J.L. (1992) Developing Community Partnerships in Europe, New ways of meet-
ing social needs in Europe. The Directory of Social Change and The Calouste Gulbenkian Foundation,
London.
Matolcsy Gy. (szerk.) (1998) A hagyományos iparágak innovációja vidéken. Növekedéskutató Intézet,
Budapest.
OECD (1990) Local Initiatives for Employment Creation.
OECD (1993) Partnerships: The key to job creation Experiences from OECD Countries.
Perroux, F. (1964, 1972) Nemzeti függetlenség és a kölcsönös gazdasági függés. Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Budapest.
Rechnitzer J. (1994) Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. MTA RKK, Győr—Pécs.
Shragge, E. (1997) Community Economic Development In Search of Empowerment. Black Rose Books
No. AA254
Stöhr, W.—Taylor, D.R. (eds.) (1981) Development from Above or Below? The Dialectics of Regional
Planning in Developing Countries. John Wiley and Sons, Chichester—New York—Brisbane—Toronto.
Stöhr, W.B. (1987) A területfejlesztési stratégiák változó küls ő feltételei és új koncepciói. — Tér és
Társadalom. 1. 96-113. o.
Synthesis of „defining the Challenges". (1998) Index and analysis of 245 community economic devel-
opment and local development initiatives. The 1998 Global Meetings on Community Economic De-
velopment Sherbrooke (Quebec, Canada) October 22-24. 1998.
www.inforegio.org
INNOVATION IN THE DEVELOPMENT
OF SMALL REGIONS
ÉVA G. FEKETE
The importance of innovation strategies aiming at strengthening the ability of continuos
renewing is appreciating in the development of small regions towards the knowledge society.
The interpretation of innovations and their spreading in bottom-up development is different
from their appearance in the traditional top-down development models. Therefore new
considerations and methodologies appear in the determination of innovation potential and
innovation strategies of small regions. Local, as well as national and regional actors in the
process of regional policy elaboration have to pay attention to these factors.