Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 20011 3-4: 1-9
A STRATÉGIAI FÖLDRAJZI HELY FOGALMA
A TRANSZNACIONÁLIS VÁLLALATOK NEMZET-
KÖZI ÜZLETPOLITIKÁJÁBAN
(The Concept of Strategic Geographic Place in the International
Business Policy of Transnational Companies)
BERNEK ÁGNES
Kulcsszavak:
stratégiai földrajzi hely nemzetközi üzletpolitika lokalizációs döntések feltörekv ő piacok üzleti
központok „e-business"
Az utóbbi években a stratégiai földrajzi hely a globális szinten szervez ődő transznacionális vállalatok
egyik fontos fogalmává vált. E tanulmány kiemelten a stratégiai jelent őség ű nemzetgazdaságokkal és az
üzleti központokkal foglalkozik. Ez utóbbi külön figyelmet érdemel, hiszen Budapest 2000-ben Európa
harmadik legjobb üzleti központjának min ősült. A stratégiai földrajzi hely fogalma a virtuális térben is
értelmezhet ő, s az „e-business" terén egyre jelentősebbé válik. Az „e-business" jöv őjét valószín űleg a
virtuális tér lehetőségei és valós tér adottságai közötti kölcsönös összefüggés illetve ellentmondás szabja
meg.
Üzleti stratégia — stratégiai földrajzi hely
„Minden szervezet üzleti filozófia alapján m űködik, azaz van elképzelése arról,
hogy mi a feladata, milyen célokat akar elérni, hogyan határozza meg az eredmé-
nyességét, valamint arról, hogy kikb ől tevődik össze az ügyfélköre, és ezek az ügy-
felek mit értékelnek annyira, hogy fizetni is hajlandók érte. Az üzleti filozófia gya-
korlati megvalósítása a stratégia. Ez teszi lehet ővé, hogy egy szervezet, a meglehe-
tősen kiszámíthatatlan küls ő körülmények ellenére, elérje kit űzött céljait." (Drucker
2001, 53)
Az üzleti stratégia optimális megvalósításához azonban a vállalatnak meg kell ta-
lálnia a legkedvez őbb földrajzi helyet, illetve helyeket. Vitathatatlan tény, hogy a
világgazdaság ún. „forró pontjain" vagy más szóval stratégiai földrajzi helyein való
jelenlét az üzleti siker elengedhetetlen feltétele. E stratégiai földrajzi helyek ponto-
san kirajzolhatóak mind a transznacionális vállalatok irányító-központjainak loka-
lizációja, mind leányvállalataik térbeli szervez ődése alapján. A nemzetközi üzlet-
politika lokalizációs döntéseinek egyik legfontosabb célja, hogy kiválassza az adott
vállalat működéséhez legkedvez őbb stratégiai földrajzi helyet.
Megítélésünk szerint a „stratégiai földrajzi hely" fogalma különböz ő térségi szin-
teken értelmezhet ő. Nevezetesen a nemzetközi üzletpolitikában egyaránt stratégiai
földrajzi helynek nevezhető egy, a világgazdaságban kiemelked ően fontos nemzet-
gazdaság, vagy akár e nemzetgazdaság adott városa is. Ennek hátterében áll az a
tény, hogy a globális világgazdaságban előtérbe került a lokalizáció, hiszen a világ
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
2 Bernek Ágnes TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
egészét átfogó nemzetközi termelés csak az adott földrajzi helyek pontos ismerete
alapján lehetséges.
Az 1970-es években a világgazdaság fogalmát rendszerint úgy értelmezték, mint
az egyes nemzetállamok összességét és a köztük lév ő külkereskedelmi kapcsolato-
kat. A fokozódó nemzetköziesedés alapmutatójának rendszerint azt tekintették,
hogy a II. világháború utáni évtizedekben a nemzetközi kereskedelem növekedési
rátája meghaladta a nemzetgazdaságok összteljesítményének alakulását. E nemzet-
gazdaságok szintjén felépül ő világgazdaságnak megfelel ően, a nemzetközi me-
nedzsment szakirodalma a „lokális" kifejezés alatt általában a nemzetgazdaságot
(országokat), vagy az ún. nagytérségi régiókat (pl. Európa, Kelet-Ázsia vagy Észak-
Amerika) értette (s őt gyakran érti ma is).
A világgazdaság szerkezeti átalakulása az 1980-1982. évi stagnálás után új irányt
vett, s egy t őke- és technológia-intenzív növekedési szakasz vette kezdetét. A vi-
lággazdaság legfontosabb folyamatai már nem kizárólag az egyes nemzetállamok
szintjén valósulnak meg, s az egyes államok közötti gazdasági tranzakciók egyre
inkább háttérbe szorulnak a globális szint ű gazdasági folyamatokhoz képest. Ko-
runk világgazdaságát a szakért ők olyan átmeneti korszaknak tekintik, amelyben az
egyes államok közötti politikai-gazdasági kapcsolatok összességén alapuló világ-
gazdasági rendszer egy világméretű piacgazdaság kialakulása felé halad.
De e globális gazdasági folyamatok már nem els ődlegesen a nemzetgazdasági tér-
szinten szervez ődnek, s őt a nemzetállamok korábbi domináns politikai-gazdasági
szerepe jelent ősen átalakult. A világgazdasági globalizáció területi szervez ődésének
lényegi eleme, hogy a nemzetgazdasági szint feletti — nemzetközi integrációk — és
különösen a nemzetgazdasági szint alatti térségi szintek — regionális gazdaság, loká-
lis gazdaság — szerepe egyre fontosabbá válik. Így a nemzetközi üzletpolitikában is
a lokalizáció kifejezése jelent ősen átalakul. Vagyis a „stratégiai földrajzi hely" fo-
galma immár a nagytérségi er őterek és az országok mellett egyre inkább jelentheti a
régiókat, a térségeket, a településeket (Bernek 2000; 2001).
Jelen tanulmány kísérlet a stratégiai földrajzi hely fogalmának meghatározására
egyrészt a nemzetgazdaságok, másrészt az üzleti központok fel ől. A gazdasági te-
vékenységek növekv ő virtualitása azonban a stratégiai földrajzi hely fogalmát is
átértékeli, így tanulmányunk az e-business térbeli szervez ődésének vizsgálatával
zárul.
Stratégiai jelentőségű nemzetgazdaságok
a nemzetközi üzletpolitikában
A nemzetközi szakirodalom a transznacionális társaságok világgazdasági jelent ő-
ségének becslésére rendszeresen felhasználja a vezet ő amerikai üzleti folyóirat, a
Fortune, a világ 500 legnagyobb vállalatára, az ún. „Global 500"-ra vonatkozó je-
lentését. Ugyanis feltételezhet ő, hogy a világ 500 legnagyobb cége világszinten
szervezi működését, vagyis megfelel a transznacionális vállalat kritériumának.
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A stratégiai földrajzi hely ... 3
A nemzetgazdaságok szintjén felépül ő világgazdaság és a legnagyobb vállalatok
által irányított világpiac egymáshoz viszonyított arányaít szemlélteti az 1. és 2.
táblázat.
1. TÁBLÁZAT
A három vezet ő centrumtérség világgazdasági helyzete — 1999
(The World Economic Situation of the Three Leader Core Region — 1999)
GNP (milliárd USD) Részesedés a világ GNP-ből (%)
USA 8351 28,5
EU 8212 28,1
Japán 4079 14,0
Többi ország 8590 29,4
Világ összesen 29 232 100,0
Forrás: Fortune 2000 (July 31); World Development Indicators 2001.
2. TÁBLÁZAT
A legnagyobb vállalatok (Global 500) jövedelem és profit értékei 1999-ben
(Incomes and Profits of the Largest Companies in 1999— Global 500)
Jövedelem Profit
A vállalatok székhelye
milliárd USD milliárd USD
USA 4681 36,9 308 55,6
EU 3875 30,5 178 32,1
Japán 2930 23,1 22 4,0
Többi ország 1210 9,5 46 8,3
Global 500 összesen 12 696 100,0 554 100,0
Forrás: Fortune 2000 (July 31); World Development Indicators 2001.
1999-ben a „Global 500" összes jövedelme 12,7 billió USD-nek felelt meg, s ez
több mint 40%-a a nemzetgazdaságok összesített GNP-jének. Ami a profit nagysá-
gát illeti, látható, hogy ekkor a világ legnagyobb vállalatai átlagosan összes jöve-
delmük több mint 4%-át könyvelték el nyereségként.
A fenti táblázat a világgazdaság térbeli koncentrációjára is utal. 1999-ben a világ
összes GNP-jének 70%-át állította el ő a három centrumtérség. Ugyanakkor a három
centrumtérségben bejegyzett vállalatok a „Global 500" összes jövedelmének és
profitjának 90%-ával rendelkeztek.
A világgazdasági globalizáció egyben növeli is a különbségeket a fejlett ipari ál-
lamok között. 1999-ban a világ 500 legnagyobb cége közül 179-nek volt az anya-
vállalata az USA-ban, s 1995 és 1999 között az itt bejegyzett legnagyobb cégek
száma még növekedett is. Az USA vezető globális világpiaci szerepkörét talán még
jobban jellemzi a táblázat azon adata, miszerint a világ legnagyobb vállalatai által
elkönyvelt összes profit több mint a fele az USA-ba kerül. Japán gazdasági recesz-
sziójára az is utal, hogy 1999-ben a japán vállalatok a „Global 500" összes profitjá-
ból csak 4%-kal részesedtek. S őt 1995-től 1999-ig fokozatosan csökkent (közel
140-ről 107-re) a japán vállalatok száma a világ legnagyobb cégeinek rangsorában.
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
4 Bernek Ágnes TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
1999-ben az európai transznacionális cégek a legnagyobb vállalatok összes jöve-
delméből és profitjából közel 1/3-os aránnyal részesedtek.
1999-ben az ENSZ mintegy 63 ezer transznacionális céget tartott nyílván, s e cé-
geknek közel 690 ezer külföldi leányvállalata volt. Az anyavállalatok és a leányvál-
lalatok földrajzi megoszlása azonban rendkívül egyenl őtlen. A nemzetközi üzletpo-
litika lokalizációs döntéseinek alapvet ő tényez ője, hogy a transznacionális vállala-
tok anyavállalatainak közel 80%-a a fejlett országokban, a külföldi leány-
vállalatoknak viszont majdnem 90%-a az alacsony és a közepes jövedelm ű álla-
mokban található. Ez a nemzetközi üzletpolitika telepítési tényez őinél felértékel
bizonyos fejl ődő országokat, mint stratégiai jelent őségű földrajzi helyeket. Az ún.
„emerging markets" vagyis a feltörekv ő piacok közé soroljuk Kínát, ahol mintegy
240 ezer leányvállalat található, s ez a világon lév ő összes leányvállalatoknak az
1/3-a. A kelet-és délkelet-ázsiai térségben több mint 80 ezer leányvállalat van, s így
a nemzetközi menedzsmentben az exportösztönz ő iparpolitikát folytató országok
igen fontosak. Az 1990-es évek végére a transznacionális vállalatok nemzetközi
üzletpolitikájában felértékel ődött a közép- és kelet-európai régió is, ugyanis a vilá-
gon lévő összes leányvállalatoknak immár több mint 1/3-a itt lokalizálódik (Bernek
2001).
Általános értelemben véve azt mondhatjuk, hogy a transznacionális vállalatok lo-
kalizációs döntései szabják meg alapvet ően azt, hogy mely nemzetgazdaságok,
térségek, városok lesznek a stratégiai földrajzi helyek. 1999-ben a transznacionális
vállalatok nemzetközi befektetési döntéseinek fontossági sorrendje adott térség
megválasztásánál a következ őképpen alakult (Simai—Gál 2000):
1) A piac bővülése;
2) A piac nagysága;
3) Profitkilátások;
4) Politikai és társadalmi biztonság;
5) Jogi és szabályozási környezet;
6) A munkaerő minősége;
7) Az üzleti infrastruktúra min ősége és az üzleti környezet;
8) Az emberi és pénzügyi er őforrásokhoz való hozzájutás;
9) Bérköltségek;
10)K+F források és képességek;
11)Az állami kereskedelempolitika jellege;
12) A nyersanyagforrások közelsége és hozzáférhet ősége.
Egyértelmű, hogy a fentiekben rangsorolt nemzetközi telepít ő-tényez ők fontossá-
ga változhat attól függ ően, hogy milyen nemzetiség ű az anyavállalat, illetve, hogy
az anyavállalat milyen gazdasági ágazatban tevékenykedik.
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3 4 - A stratégiai földrajzi hely ... 5
Üzleti központok mint a globális világgazdaság
stratégiai földrajzi helyei
A transznacionális vállalatok központjai ( „headquarter"), mint a globális
világ irányító köZpontjai
A transznacionális vállalat „headquarter"-e, a továbbiakban HQ-ja a vállalatok
működésében meghatározó jelent őséggel bír. A stratégiai döntések teljes körét itt
hozzák, a hosszú távú vállalati politika minden tényez őjét itt elemzik
A központi HQ-k meghatározó telepít ő-tényez ői a következ ők:
— A legfontosabb telepít ő-tényez ő a stratégiai földrajzi helyzet. Az 1970-es évek
világgazdaságán belül ez főként a gazdasági-politikai szempontból meghatá-
rozó szereppel bíró országban, térségben vagy akár településen lév ő elhelyez-
kedést, valamint az igen kedvez ő közlekedés-földrajzi helyzetet jelentette. A
globális világban mindez kiegészül az információs hálózaton belüli elérhet ő-
séggel, vagyis a virtuális térben lév ő stratégiai helyzettel.
— Napjainkban egyre meghatározóbb telepít ő-tényez ő az, hogy a központi illetve
a regionális HQ nak teret adó település milyen min őségű üzleti központ. Ne-
-
vezetesen, hogy milyen jellegűek és főként színvonalúak az itt lév ő szolgálta-
tási tevékenységek. Továbbá, hogy rendelkezésre áll-e speciálisan képzett —
főleg az információs technológiában jártas — munkaer ő. Új fogalomként jelent
meg az utóbbi id őben az ún. glokális munkás kifejezés, amely adott lokális
szinten él ő, de a globális világpiac igényének megfelel ő képzettségi színvonal-
lal rendelkez ő munkavállalót jelenti.
— A vállalati és regionális központok területi agglomerálódási folyamatokat
eredményeznek. Adott területi agglomeráció megléte, illetve az ezt el ősegítő
tényezők önmagukban véve is meghatározó telepítési tényez őket jelentenek.
Különösen a földrajzi közelség, az ún. „face-to-face" kontaktus az, amely a
vállalatok közötti sokrét ű kapcsolatokat segítik el ő .
A globális világgazdaság irányító központjai az ún. „global city"-k, vagyis a glo-
bális városok. New York, Tokió és London a globális világ központjai. E három
város nemcsak a legnagyobb vállalatok HQ-jait tömöríti, de egyben a világ legna-
gyobb pénzügyi központjai is (Bernek 2000).
Regionális jelent őségű üzleti központok
A központi HQ a transznacionális vállalatok többségében a regionális HQ-k
rendszerén át irányítja a vállalatot. Bár a vállalati nemzetközi szakirodalom ezt
„regionálisnak" nevezi, de e regionális vállalati központok különböz ő térségi szin-
tekhez kapcsolódhatnak. Leggyakrabban nagytérségi régióhoz, pl. Európai Unió
vagy Kelet-Közép-Európa vagy akár Délkelet-Ázsia. De kiemelked ően fontos nem-
zetgazdasági piacon — pl. Oroszország vagy Kína — országos jelent őséggel bírnak. E
regionális HQ-k általában döntéshozó és irányító jogkörrel az adott befogadó térség
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
Bernek Ágnes TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
vonatkozásában rendelkeznek. A transznacionális vállalatok és a nemzetközi pénz-
ügyi folyamatok szoros összefonódására utal, hogy a regionális szerepkör ű vállalati
központok és regionális jelent őségű pénzügyi központok is közel megegyeznek
egymással.
A legkedvezőbb regionális üzleti központokról készített felmérést a Fortune ma-
gazin, az Arthur Andersen által gy űjtött adatokra támaszkodva (Figyelő 2000,
20-26). A világ 85 városáról hallgatták meg több száz vállalatvezet ő véleményét. A
rangsor megállapításakor figyelembe vették az adott város gazdasági környezetét,
az üzleti költségeket, a munkaer ő árát és kvalitását, valamint az élet min őségét, s
mindezeket a jellemz őket megpróbálták számszer űsíteni. A vizsgált négy kontinen-
sen olyan metropoliszok versengtek, mint New York, Sydney, Hongkong vagy
London. Igen nagy optimizmusra adhat alapot hazánk gazdasági jöv őjét illetően az,
hogy az üzleti feltételek min ősége annyira kedvez ő Budapesten, hogy a magyar
főváros a 2000. évi listán Európában — Münchent és Stockholmot is megel őzve — a
harmadik helyen végzett. E felmérés eredményeit foglalja össze a 3. táblázat.
3. TÁBLÁZAT
A világ legjobb üzleti központjai
(The Best Head Quarters of the World)
Helyezés Európa Észak-Amerika Latin-Amerika Ázsia és Ausztrália
1. London Dallas Monterrey Szingapúr
2. Amszterdam San Jose* Mexikó City Sydney
3. Budapest Austin Buenos Aires Melbourne
4. München New York Santiago Hongkong
5. Stockholm Atlanta San Jose** Tajpej
* USA, Kalifornia
** Costa Rica
Forrás: Figyelő 2000, 20-26. o.
Az ázsiai kontinens legjobb üzleti központja és egyben a transznacionális vállala-
tok regionális HQ-jainak vezető városa Szingapúr. A szingapúri kormányzat az ún.
„Operatív HQ terv" keretében dolgozta ki azt a gazdaságpolitikai irányvonalat,
amelynek eredményeként napjainkra Szingapúr a transznacionális vállalatok délke-
let-ázsiai tevékenységének központja. Ha a stratégiai földrajzi hely fogalmát kellene
szemléltetnünk, akkor erre Szingapúr lehetne talán a legjobb példa. De milyen té-
nyezők, tendenciák jellemzik e városállamot?
A Maláj-félsziget déli csücskénél lév ő Szingapúri Köztársaság területe mindössze
646 km2. Lakóinak száma közel 3 millió fő. A külföldről érkezett vendégmunkások
aránya igen magas, jelenleg minden ötödik szingapúri munkavállaló nem helyi la-
kos. Jelenleg Szingapúr a világ leggazdagabb országai közé tartozik (a GNP/f ő
értéke 1998-ban 30 060 USD volt), s az utóbbi évtizedben a gazdasági fejl ődés
üteme világszinten is kimagasló.
A rendkívül el őnyös földrajzi helyzetnek, a liberális gazdaságpolitikának, az igen
korszerű infrastruktúrának, a kedvez ő adózási és pénzügyi feltételeknek, valamint a
magas szinten képzett munkaer őnek köszönhetően Szingapúr Földünk egyik legje-
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A stratégiai földrajzi hely ... 7
lentősebb működőtőke-importáló országa. A világ valamennyi fontos transznacio-
nális cégének van képviselete vagy leányvállalata itt. Az 1990-es évek elejét ől a
városállam maga is t ő keexportáló országgá vált. A városállam egyben az ázsiai
térség pénzforgalmának egyik legfontosabb központja. Több mint 140 kereskedelmi
banknak van itt fiókja. Az ún. spekulációs valutaügyletek terén Szingapúr nemzet-
közi szinten is rekordforgalmat bonyolít le.
Szingapúr jelenlegi gazdasági életének két legfontosabb ágazata a t őke- és techno-
lógia-igényes feldolgozóipar és a sokrét ű, különösen pénzügyi téren kiemelked ő
szolgáltatási szektor. Vezet ő ágazata az elektronika. A kormányzat jelenlegi és
jövő beli célja a csúcstechnológiai iparágak (p1. a robotgyártás és a biotechnológia)
fejlesztése.
A szolgáltatási ágazatok közül a pénzügyi és az üzleti szolgáltatások világszinten
a legfejlettebbek közé tartoznak. Napjainkra e két szolgáltatási tevékenységb ől
származik Szingapúr összes GDP-jének közel 1/3-a. Mindez összefüggésben áll
azzal, hogy a városállam a világ egyik vezet ő kereskedelmi központja, Rotterdam
után a világ második legnagyobb áruforgalmat lebonyolító kiköt ője. A városállam
hatalmas méretű közvetítő kereskedelmet bonyolít le, a reexport az összes kivitelb ől
közel 40%-kal részesedik (Bernek 1998).
A virtuális tér a nemzetközi üzletpolitikában
Elektronikus üzlet, vagyis az e-business az üzleti tevékenységek vezetékes és ve-
zeték nélküli, internetes technológián alapuló összekapcsolása a vásárlókkal, a be-
szállítókkal és az üzleti partnerekkel. Három fő csoportját különböztetjük meg:
— business-to-business, B2B (vállalatközi),
— business-to-consumer, B2C (vállalat és végfelhasználó közötti),
— consumer-to-consumer, C2C (végfelhasználók közötti).
Az e-business elterjedését igen jól szemlélteti az a tény, hogy az USA-ban már a
katalógusok alapján történ ő vásárlások 40%-át bonyolítják le a világhálón keresztül.
Ugyanez az arány a 7 legfejlettebb országban csak 4-5%.
Milyen térbeli következményei vannak mindennek? A virtuális térben szervez ődő
üzleti folyamatokban a földrajzi határok ténylegesen megsz űnnek?
A e-business szervez ődésében a kulcsszó a hálózat. A 21. századot immár egyre
többen a hálózatok évszázadának tekintik, s minden földrajzi kötöttségt ől mentes
kommunikációról beszélnek. Hiszen az e-business révén a mindeddig egymástól
elkülönült lokális hálózatok, illetve adott lokális szinten m űködő vállalatok szinte
teljes körű összefonódása válik lehetségessé. Ennek révén adott vállalat m űködésé-
nek reális céljává válhat a globális terjeszkedés, a globális világpiacon való megfe-
lelés.
Az e-business révén összefonódó vállalati egységeknek, illetve az addig függet-
lenül tevékenyked ő vállalatoknak mind szorosabb tényleges horizontális és vertiká-
lis integrációja válik lehetségessé. Ezért is mondhatjuk azt, hogy az e-business elvi-
leg a nemzetközi üzletpolitikában egészen új távlatokat nyit.
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
8 Bernek Ágnes TÉT XV. évf. 2001 s 3-4
Azonban ahhoz, hogy virtuális úton a teljes üzletmenet megszervezhet ő legyen
több előfeltételnek együttesen kell érvényesülnie. El őször is kiemelked ően fontos a
technológiai háttér. Az üzleti folyamatok teljes kör ű, egységes rendszerben történ ő
automatizálása szükségessé teszi az általános keret-megoldásokra alapozható háló-
zati technológiákat, a vállalaton belüli egyedi fejlesztések helyett. Ehhez kapcsoló-
dik az a tény is, hogy a menedzsment tanácsadás egyik legf őbb kérdése, hogyan
milyen internetes megoldás szolgálja legjobban az üzleti érdekeket. Magyarorszá-
gon ez már egyre inkább a vállalati stratégia részét alkotja. Az e-business jelent ősé-
ge marketingszempontból is kiemelked ő, ugyanis az ügyféllel való kapcsolattartás
sokkal olcsóbb az interneten, mint a hagyományos ügyfélszolgálati irodákban.
Az e-business további nagyon fontos el őfeltétele a megfelel ően kiépült bankrend-
szer, illetve a szintén virtuális úton szervezett pénzügyi szolgáltatások megléte,
illetve min ősége. Itt különösen a biztonság kérdését kell kiemelnünk, bár ez els őd-
legesen technológiai kérdés is.
Egyre fontosabb hazánkban az elektronikus üzletmenetek jogi szabályozása illetve
felügyelete. Erre igen szemléletes példát nyújt a távmunka hazai kérd őjeleiről ké-
szült felmérés (Figyelő 2000). Bár a hazai cégvezet ők pozitívan viszonyulnak a
távmunkához, de mégis félnek beindítani az új modellt, hiszen nem tisztázottak
még az adatvédelmi, munkajogi kérdések.
Az előbbi tényezőket összefoglalóan úgy is nevezhetjük, hogy mennyire biztonsá-
gosak az üzleti folyamatok. Az üzleti biztonságot azonban a gazdaság, a társadalom
és a politikai rendszer egészének biztonsága szabja meg. Vitathatatlan, hogy az
üzleti biztonságot legfőképpen a gazdasági fejlettség határozza meg. Alacsony illet-
ve közepes gazdasági fejlettségi szinten az üzleti folyamatok biztonsági szintje
megkérdőjelezhető.
Hogyan fogalmazható meg az e-business jöv ője a globális világ térszervez ődésé-
nek szempontjából? Az információs technológiai fejl ődés elvileg mindenre lehet ő-
séget ad, s így a virtuális térben a vállalati tevékenység elvileg korlátlanul b ővíthe-
tő. De ez csak elvileg van így. Hiszen a valós tér, az adott földrajzi helyek gazdasá-
gi-társadalmi adottságai még er ősen határokat szabnak az e-businessnek. Vagyis a
virtuális tér lehet őségei és a valós tér adottságai közötti kölcsönös összefüggés il-
letve ellentmondás az, amely az e-business jöv őjét megszabja.
Másfel ől a lokalitás, lokalizáció újrafogalmazásának szükségességét a virtuális
térben ugrásszerűen fejl ődő e-business is felveti. A virtuális térbeli szervez ődés
‚jelszava" immár a hálózat. Ennek csomópontjai, más szóval stratégiai földrajzi
helyei a virtuális tér irányító központjai, s e csomópontokat az információs csator-
nák (információs „szupersztrádák") kötik össze. Többnyire a virtuális tér irányító
központjai megegyeznek a valós tér stratégiai helyeivel, például az ún. globális város-
okkal. Elviekben az üzleti tevékenységek virtuális térben történ ő szerveződése korlát-
lan, vagy más szavakkal mondhatjuk úgy is, hogy led őlnek a „földrajzi korlátok".
De a „földrajzi korlátok" elt űnése még csak a virtuális térben valósul meg. S őt az
olyan virtuális térben, ahol erre a magas gazdasági fejlettség ű valós tér lehetőséget
ad. Mivel a világgazdasági globalizáció az egyes földrajzi helyek közötti differen-
Bernek Ágnes :
A stratégiai földrajzi hely fogalma a transznacionális vállalatok nemzetközi üzletpolitikájában.
Tér és Társadalom 15. évf. 2001/3-4. 1-9. p.
TÉT XV. évf. 2001 s 3-4 A stratégiai földrajzi hely ... 9
ciát rendkívüli mértékben növeli, így az alacsony gazdasági fejlettségi szinten álló
földrajzi helyek e virtuális üzleti folyamatokból még kimaradnak. A nemzetközi
üzletpolitika jöv őbeli kérdése lesz többek között az is, hogy a közepes gazdasági
fejlettségi szinten álló földrajzi helyek közül melyek lesznek képesek a világgazda-
sági globalizációs folyamatokba történ ő minél intenzívebb bekapcsolódásra (Bernek
2001).
Irodalom
Allen, J.— Hamnett, C. (eds.) (1995) A Shrinking World? Global Unevenness and Inequality. Oxford
University Press/The Open University, London.
Bernek Á. (1998) Szingapúr. — Probáld F.— Horváth G. (szerk.) Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza.
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Bernek Á. (1999) A globális világgazdaság térszervez ődése. — Nemes Nagy J. (szerk.) Helyek, terek,
régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest.
Bernek Á. (2000) A globális világ „új gazdaságföldrajza". — Tér és Társadalom. 4.87-107. o.
Bernek Á. (2001) Régiók, térségek a globális világban. — Poór J.—Farkas F. (szerk.) Nemzetközi me-
nedzsment. KJK-Kerszöv Jogi és üzleti kiadó, Budapest.
Dicken, P. (1992) Global Shift. The Internationalization of Economic Activity, Paul Chapman Publishing
Ltd, London.
Dicken, P. (1998) Global Shift. Transforming the World Economy. Paul Chapman Publishing Ltd, London.
Drucker P. (2001) 21. századi kihívások a vállalatirányításban. HVG Kiadói Rt., Budapest.
Figyelő (2000) 10.
Fortune (2000) July 31.
Kocsis É.—Szabó K. (2000) A posztmodern vállalat. Tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban. Okta-
tási Minisztérium, Budapest.
Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher
Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
Porter, M.E. (1990) The Competitive Advantage of Nations. Macmillan, London.
Simai M.—Gál P. (2000) Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Vállalatok, államok, nemzetközi
szervezetek. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szanyi M. (1997) Elmélet és gyakorlat a nemzetközi m űködőtőke-áramlás vizsgálatában. — Közgazdasá-
gi Szemle. Június. 452-477. o.
U.N. UNCTAD (2000) World Investment Report 2000. Cross-border Mergers and Acquisitions and
Development. New York.
THE CONCEPT OF STRATEGIC GEOGRAPHIC PLACE
IN THE INTERNATIONAL BUSINESS POLICY
OF TRANSNATIONAL COMPANIES
ÁGNES BERNEK
The strategic geographical place has become the important keyword of the international
business in these days. The present world economy has been formed on the basis of the
national states and on the hierarchical spatial structure of the metropolitan areas and capital
cities, too. In the localization of the transnational corporations the developed industrial coun-
tries and the "emerging markets" of the developing countries are the strategic national states.
The corporate and regional headquarters of the transnational corporations are sometimes
described as the geographical "control points" of the global economy. Budapest is the third
best business centre of the Europe in 2000. The networks of the e-business become organized
in the virtual space, but there are many geographical places are eliminating from this.