Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 203-231. p.


Tér és Társadalom                                                  XV. évf. 2001     s 2: 203-231


    A MAGYAR RÉGIÓK ÉS TELEPÜLÉSEK
 VERSENYKÉPESSÉGE AZ EURÓPAI GAZDASÁGI
                TÉRBEN
    (Competitiveness of the Hungarian Regions and Settlements
                in the European Economic Space)
                                   HORVÁTH GYULA
Kulcsszavak:
versenyképesség régió város városhálózat innovációs potenciál

Az európai gazdaság területi szerkezetének átrendez ődése az utóbbi évtizedekben a regionális politika
felértékelődéséhez vezetett. A globalizáció és az új térformáló er ők hatásai az egyes régiókban és a
településrendszer különböz ő elemeiben eltérően érvényesülnek, a területi struktúrák adottságai a
versenyképességgel kombinált kohéziós politika alkalmazásában nagyfokú különbségeket mutatnak. Az
Európai Unió több tagországában — ahol a regionális tudomány pozíciói er ősek — készültek átfogó
vizsgálatok a régiók és a városok versenyképességi potenciáljának felmérésére, a fejlesztési stratégiák
ezek eredményeire épültek.
A tanulmány a magyar régiók és települések versenyképességének átfogó vizsgálatára vállalkozó, az
MTA Regionális Kutatások Központja által koordinált program céljait és kutatási tematikáját ismerteti.


  A Széchenyi-terv Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Pályázatán az MTA Regionális
Kutatások Központja által vezetett konzorcium a 2001-2004 közötti id őszakra
támogatást nyert a magyar régiók és települések versenyképességének vizsgálatára.
A projekt kidolgozásában a koordinátor szervezeten kívül az alábbi intézmények
vesznek részt: az MTA Világgazdasági Kutatóintézete (témavezet ő: Ehrlich Éva),
az ELTE Regionális Gazdaságföldrajzi Tanszéke (Nemes Nagy József), a Miskolci
Egyetem Európa Gazdaságtana Intézete (Kocziszky György), a Pécsi Tudomány-
egyetem Agrár-, Környezet- és Regionális Gazdaságtani Tanszéke (Buday-Sántha
Attila), a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Regionális Gazdaságtani
Tanszéke (Lengyel Imre) és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége
(Zongor Gábor). A kutatási projektet Horváth Gyula, az MTA RKK főigazgatója
irányítja, kidolgozásában a regionális tudomány közel negyven kutatója vesz részt.
  Az alábbiakban a program céljait és kutatási tematikáját ismertetjük. A Tér és
Társadalom egyben új rovatot nyit, amelyben a kutatási eredményeket folyamatosan
közöljük.

           A téma nemzetközi kutatási eredményei, a kutatás célja

  Az európai gazdaság területi szerkezetének átrendez ődése az utóbbi évtizedekben
a regionális politika felértékel ődéséhez vezetett. Mind a nemzeti kormányok, mind
pedig az Európai Unió jelentősen átalakította a területfejlesztés cél-, eszköz- és
intézményrendszerét. Módosultak a regionális politikában alkalmazott alapelvek, a
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

    204     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001    s2
    területi egyenl őtlenségek mérséklését szolgáló célok mellett egyre nagyobb súllyal
     szerepelnek az európai gazdasági tér versenyképességének er ősítését szolgáló
     intézkedések. A globalizáció és az új térformáló er ők hatásai az egyes régiókban és
     a településrendszer különböz ő elemeiben eltér ően érvényesülnek, a területi
     struktúrák adottságai a versenyképességgel kombinált kohéziós politika alkal-
    mazásában nagyfokú különbségeket mutatnak.
       A versenyképesség a közgazdaság-tudomány több részterületén az elmúlt két-
    három évtizedben az egyik kulcsfogalommá vált. A versenyképesség nehezen
     definiálható gyűjtő fogalom, lényegében a piaci versenyben való pozíciószerzést és
    tartós helytállást jelenti, a piaci részesedés és a jövedelmez őség növelését, az üzleti
     sikerességet. Így a különböz ő piacok (termék-, munkapiac stb.) és a verseny
     (vállalati, nemzetközi, városverseny stb.) egyedi sajátosságai miatt a verseny-
    képességnek más-más jellegzetességei lehetnek a meghatározók.
       Az elmúlt évtizedben az a felismerés is nyilvánvaló lett, hogy a vállalati, valamint
    a nemzetgazdasági versenyképességnél egyaránt dönt ő a gazdasági tevékenységek
    térbeli elhelyezkedése, mivel iparáganként a versenyel őnyök többsége az országon
    belül csak néhány térséghez, sokszor egy-egy régióhoz, városhoz kapcsolódik. A
    globalizáció hatására átalakuló gazdaságokban az egyik legmarkánsabb folyamat a
     lokalizáció felerő södése. A globalizáció-lokalizáció ugyanazon folyamat két vetü-
     lete, a lokalizáció (regionalizáció) nem csupán divatos ideológiai program, hanem a
     lokalitások, a régiók el ő térbe kerülése a globalizálódó világban mindenütt
    megfigyelhető . Az elméleti és az alkalmazott közgazdaságtanban kialakult egy-egy
    domináns irányzat, amelyik a gazdaság térbeli koncentrációinak meghatározó
    jelentőségét hangsúlyozza.
       Az elméleti közgazdaság-tudományi irányzat — Paul Krugman munkásságához
    köthető — a gazdaság térbeliségének els ődlegességéb ől, a gazdasági tevékenységek
    nagy részénél megfigyelhet ő földrajzi koncentrációból indul ki. Az egyik legjobb
    módszer a nemzetközi gazdaság m ű ködésének megértéséhez, ha azt kezdjük el
    vizsgálni, hogy mi történik a nemzetgazdaságokon belül. Ha meg akarjuk érteni a
    nemzeti növekedési ráták közötti különbségeket, jó kiindulópont a regionális
    növekedésben megfigyelhet ő különbségek elemzése; ha meg akarjuk érteni a
    nemzetközi specializációt, jó kiindulópont a lokális specializációk vizsgálata
    (Krugman 1994; 1999; 2000).
       Az alkalmazott gazdaságtanokon belül a vállalatgazdaság-tan, a stratégiai tervezés
    egyik kiemelked ő egyénisége, Michael Porter a globális vállalatok
    versenystratégiáit és versenyel ő nyeit elemezve a lokális, regionális bázis
    kiemelkedő szerepére hívta fel a figyelmet. Paradox módon a globális gazdaságban
    gyakran erő sen lokálisak a tartós vállalati versenyel őnyök, amelyek a magasan
    specializált szakértelem és tudás, az intézmények, a versenytársak és az igényes
    vásárlók földrajzi koncentrációjából származnak az ország egy adott részén vagy
    egy régióban. A földrajzi, kulturális és intézményi feltételek (térbeli) s űrűsödése
    elő segíti az egyedi hozzáférést (elérhet ő séget), a speciális kapcsolatokat, a jobb
    informálódást, az erő teljes motivációkat és egyéb, a termelékenységi szint és
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 205

növelése szempontjából el őnyöket nyújtó lehet őségeket, amelyek a távolság miatt
csak helyben használhatók ki. A lokális ügyek a 21. század fordulóján teljesen más
módon jelennek meg, mint a korábbi évtizedekben (Porter 1990; 1996).
   Az elmúlt évtizedben az internalizáció helyébe a globalizáció, a nemzetközi
(nemzetek közötti) verseny helyébe a globális verseny lépett, amelynek egyik
jellemzője, hogy a verseny a régiókhoz köt ődő vállalatok között zajlik, ezáltal
lényegében a régiók, városok gazdasági bázisai vetélkednek egymással. Azaz, a
régió nemcsak egy országon belüli területi szint, hanem napjainkban a globális
verseny alapegysége is.
   Az 1990-es évek közepén a versenyképesség egységes, kiterjesztett fogalmának
megadására jó néhány kísérlet történt, közülük kiemelkedik az OECD által
 szervezett fórumok sora, amelyeken több dokumentumban és állásfoglalásban
 foglalkoztak a versenyképesség értelmezésével és definiálásával. A globális
versenyb ől kiindulva a vállalati, regionális és makrogazdasági versenyképesség
különböző megközelítései három csoportba sorolhatók:
   — A „gyakorlatias" felfogás szerint a versenyképesség a cégek adaptálási
      képességét jelenti, azt, hogyan tudják a máshol sikeres technikai és szervezeti
      megoldásokat, a „legjobb gyakorlatot" átvenni (benchmarking), ekkor a régió
      és ország versenyképessége az ott m űködő cégek adaptálási képességeinek
      összességétől függ.
   — A „környezeti/rendszer"-felfogás szerint a versenyképesség azt jelenti, hogy a
      vállalat hogyan tudja optimalizálni gazdasági környezetének, azaz gazdasági
      bázisának elemeit (tőke- és munkapiac, inputok min ősége, infrastruktúra),
      ekkor az a régió és ország versenyképes, amelyik az ott m űködő domináns
      iparágak, vállalatok számára szükséges magas színvonalú gazdasági bázist
      képes biztosítani.
   — A „tőkefejlesztés"-felfogás szerint a versenyképesség azt jelenti, hogyan tudja
      egy vállalat, ágazat akkumulálni a humán és fizikai t őkét, fejleszteni a
      technológiát. Egy régió vagy ország akkor versenyképes, ha vonzza a
      befektetéseket, olyan új termel ő telephelyek és szolgáltatási tevékenységek
      létrehozatalát, amelyek nagy, főleg nemzetközi vállalatokhoz kapcsolódnak.
   Az OECD szerint a versenyképesség kiterjesztett fogalma: a vállalatok, iparágak,
 régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas
 tényez őjövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint létrehozására egy
fenntartható bázison, miközben a nemzetközi versenynek tartósan ki vannak téve.
 Az OECD több tanulmányában a fenti fogalmat árnyaltan értelmezi, pl. a régiók
 versenyképessége nem más, mint képesség olyan javak és szolgáltatások
 előállítására, amelyek a hazai és nemzetközi piacokon is értékesíthet ők, miközben
 az állampolgárok növekv ő és hosszú távon fenntartható életszínvonalat érnek el
 (OECD 1997; 1999). Ugyanezen tanulmányban található másik értelmezés szerint,
 amely szintén nem a közgazdaságtan, hanem inkább a regionális politika
 szempontjait emeli ki, a versenyképesség az endogén fejl ődés felgyorsítását jelenti,
 amely főleg a helyi vállalkozások támogatásával és innovációs potenciáljuk
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.
    206     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001    s2
    megerősítésével érhet ő el. Ebben a megközelítésben a versenyképesség intézményi
    kapacitást, a közintézmények és magánszervezetek hálózatát jelenti, valamint a
    közjavak nagy számát, amelyek az innovációk befogadását segítik el ő a tanulási
    (információátadási) folyamat és a szinergia javításával.
      Az EU hatodik regionális jelentése a versenyképesség definiálásakor az OECD
    fogalmat veszi át kissé módosítva, miszerint „...képesség olyan javak és
    szolgáltatások el ő állítására, amelyek a nemzetközi piacon értékesíthet ők, miközben
    a jövedelmek magas és fenntartható szinten maradnak" (Sixth Periodic Report
     1999).
      A regionális versenyképesség definiálásakor tekintettel kell arra is lenni, hogy
    mindegyik régióban vannak a nemzetközileg er ős és versenyképes iparágak mellett
    egyidej ű leg gyengék is, holott mindannyian ugyanarra a háttérre támaszkodnak:
    fizikai és humán infrastruktúrára, a munkaer ő szakképzettségére és a
    közintézményekre. Az is megfigyelhet ő, hogy az üzletileg kiemelkedően sikeres
    cégek és iparágak pozitív externhatást nyújtanak a régió többi vállalkozása számára,
    pl. mintát sugallnak, tapasztalatokat nyújtanak és a befektet ők érdeklődését
    felkelthetik a térség iránt.
      A régiók versenye, a területi verseny eltér pl. a termékpiacon megjelen ő vállalati
    versenytő l, a régiók közötti együttm űködés szükségszer ű, a régiók, térségek,
    városok és helyi hatóságok közötti kooperáció régen elkezd ődött. A régiók, városok
    versenyét többféle megközelítésben lehet elemezni, alapvet ően két eltérő alapállás
    van. Az egyik néző pont szerint a régiók, városok versengése a nemzetgazdaságok
    versengéséhez hasonló, a régiót, várost egységes egésznek tekintve gazdasági
    teljesítményüket, outputjukat kell vizsgálni. A másik néz őpont szerint a vállalatok
    versenyelőnyébő l kell kiindulni, tehát a versenyel őnyöket előidéző tényezőket és
    feltételeket, főleg az inputtényez ő ket kell elemezni a régiókban, városokban.
    Egységes elméleti háttér nincs, viszont a területi verseny a gyakorlatban több
    részcélért folyik: a mobil, fő leg munkahelyteremtő beruházásokért (feldolgozóipar,
    informatika, kereskedelem stb.), a városban képz ődő jövedelem növeléséért, a
    lakosság odaköltözéséért, az országos közintézmények odatelepítéséért, a
    közszolgáltatások forrásaiért, az infrastruktúra fejlesztéséért stb.
      Az európai városok összehasonlító vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy
    a korábbi évszázadokhoz viszonyítva a városverseny általánossá vált, amelyben
    szinte valamennyi város részt vesz. Alapvet ő szempont, hogy a városversenyben a
    sikeresség középpontjában a hosszú távú és stabil jövedelemnövelés áll. A
    városversenyt kiváltotta és élénkíti a gazdaság szerkezeti átalakulása, az
    iparvállalatok szervezeti módosulása és a globálissá vált t őkemozgás, de a döntési
    decentralizációs folyamat is, mivel a kormányzati kompetenciák egy része átkerül a
    régiókhoz, városokhoz. Fontos szempont, hogy a régiók, a városok nem egységes
    egészként vesznek részt a versengésben, hanem különböz ő érdekcsoportokra
    bomlanak, amelyek érdekei ellentétesek is lehetnek. A jövedelemnövel ő folyamatok
    stabilitását jelent ő s mértékben a döntéshozó és a többi helyi szerepl ő viselkedését
    megszabni képes hatalom befolyásolja (Conti Spriano 1990; Brotchie Batty-
                                                         —                           —
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 207

Blakely 1995; Healey—Cameron—Davondi 1995; Dematteis—Bonavero 1997; Van
den Berg—Braun—Van den Meer 1998; Bagnasco—Le Gabes 2000).
  „Az európai területi fejlődés távlatai" c. EU-dokumentum 2000-ben három fő
célkitűzést fogalmazott meg (ESDP 1999):
  — A kiegyensúlyozottabb és többközpontú városrendszerek kialakítása, új
       kapcsolatok megteremtése a város és a vidék között.
  — Az infrastruktúrához és az ismeretekhez, információkhoz való hozzáférés
       biztosítása a térségek számára.
  — A természeti és kulturális örökség fokozott védelme, kezelése és annak
       fejlesztése.
  Az elsó' célkitűzés szerint az európai területi fejl ődés fókuszába ismét a város
került, mivel ebben a területi egységben koncentráltan zajlanak a térbeli
folyamatok, azok jellege, funkcióik sajátosságai részben meghatározzák a térségeik
fejlődését, részben pedig hordozzák és kifejezik a versenyképességet.
  A városrendszer fejlesztésében a dokumentum els ő fejlesztéspolitikai célként a
városok közötti kooperációk er ősítését jelöli meg. A térségi fejl ődés csak akkor
lehet harmonikus, ha a városok együttm űködése megvalósul, azok bármilyen
területi egységben hálózatot alkotnak, létrejön közöttük a kooperáció. A hálózati
szemlélet a különböző területi szinteken, így az európai, a transznacionális és a
multiregionális viszonylatban is érvényes. S őt a hálózatok között szintén szükséges
a jövőben a kapcsolatokat még teljesebbé tenni, nem szigetel ődhetnek el egymástól
a különböző dimenzióban elhelyezkedő városok. A hálózati kapcsolatok er ősítése
különösen fontos Kelet- és Közép-Európában, azaz minél sokoldalúbbá kell tenni e
makrorégió városainak együttműködését részben intraregionális, részben pedig
interregionális szinten.
  A fejlesztéspolitika második célkitűzése a dinamikus és versenyképes városok
megteremtésére irányul. A régiók versenyképességét a városok, mint a gazdasági
növekedés motorjai testesítik meg. A jöv őben a kapu- (gateway) városok szerepe
megnő. E központok az európai gazdasági tér új kommunikációs pontjait jelentik,
hiszen rajtuk keresztül történik az érintkezés más földrészekkel, de más gazdasági,
politikai és kultúrát megtestesít ő rendszerekkel is (légi és tengeri kiköt ők, nagy
politikai, gazdasági és kulturális központok, az Európai Unió határvárosai).
Emellett a (kis) városok lesznek egy-egy periférikus vagy hanyatló régió
megújításának terei, mozgatórugói. A városok csak akkor képesek ezeket a
funkciókat betölteni, ha a tőke számára vonzóvá válnak, ha gazdasági szerkezetük
nem egy-egy ágazattól függ, s kell ő színvonalú szolgáltatásokat képesek
felsorakoztatni.
  A harmadik fejlesztési célkitűzés az, hogy maga a városi szerkezet s annak elemei
megújuljanak. A városi élettér és életmin őség javítása elengedhetetlen, így új
irányokat kell szabni a területhasználatnak, az infrastruktúra-fejlesztésnek, a
szociális problémák kezelésének, a városi ökorendszerek megújításának, az egyre
erőteljesebben növekvő agglomerációs térségek és azok települései elérhet ősége
javításának.
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

     208    Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001        s2
      A város és vidék közötti új partnerség kialakítása a negyedik fejlesztéspolitikai
    cél. Ebben a kapcsolatrendszerben meghatározóvá válik a környezetorientált
    (ki)telepítési politika, a szolgáltatások színvonalának növelése a kisvárosokban, az
    endogén fejlesztés ösztönzése, az intézményrendszer térségi m űködésének erősítése.
      Végezetül — ötödik célkitűzésként — a városfejlesztés nem feledkezhet meg a
    vidéki térségekrő l sem, hiszen a város csak térségével együtt létezhet, együttes
    megújításuk válik szükségessé. A fejlesztési irányok a vidéki térségek gazdasági
    diverzifikációját szorgalmazzák, különösen az agrártérségekben, ennek iránya
    éppen a fokozott verseny hatására a helyi termék kifejlesztése, azok értékesítési
    rendszerének kialakítása. Emellett a kiegészít ő vagy kapcsolódó tevékenységek
    (erdő gazdálkodás, turizmus stb.) fejlesztése, s maguk a városok kínálhatnak ehhez
    hátteret, így szolgáltatásokat, vagy éppen a színesebb kínálatot (pl. a kulturális
    elemek).
      Az európai területfejlesztés új irányai és alapelveinek érvényesítése a hazai
    területi politikában és egyben gyakorlatban is szükséges. Az új évezred regionális
    és településpolitikájában a városok szerepe felértékel ődik, a különböző szinteken és
    funkciókkal rendelkező központok együttese, azok hálózata, de maguk az egységek
    is összetett feladatrendszert vállalhatnak át a területi rendszer alakításában.
      Az Európai Unió több tagországában — ahol a regionális tudomány pozíciói er ősek
    — készültek átfogó vizsgálatok a régiók és a városok versenyképességi
    potenciáljának felmérésére, a fejlesztési stratégiák ezek eredményeire épültek. Azok
    az országok, amelyek a gazdaságfejlesztés hosszú távú programozásában
    eltekintenek a területi tényez ők kompetitív jellemző itől, nem képesek a
    nemzetgazdaság hatékonyságát az uniós átlagnak megfelel ő ütemben erősíteni.
      Magyarország alapvet ő érdeke, hogy a területi egységek versenyképességének
    mélyreható ismeretében csatlakozzon az Európai Unióhoz, rendelkezésre álljanak
    mindazok az információk, amelyek a kohéziós és struktúrapolitikai támogatások
    felhasználásában a méltányosság kritériumaival azonos mértékben képesek
    bizonyítani a fejlesztések versenyképességet fokozó hatásait is.
    A projekt célkit űzései:
      — összegezni a regionális versenyképesség nemzetközi irodalmának
        eredményeit, regionális politikai stratégiáinak európai tapasztalatait;
      — kidolgozni a magyar régiók és települések versenyképességi potenciálja
        elemzésének módszertanát;
      — meghatározni a versenyképességet befolyásoló tényez ő k területi eltéréseit
        Magyarországon;
      — komparatív elemzést adni a magyar régiók és településrendszer kedvez ő és
        hátrányos helyzetér ől európai összevetésben;
      — összehasonlítani a hazai regionális versenyképességi tényez őket a társult
        országok jellemz ő ivel, feltárni a magyarországi versenyel őnyöket;
   Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                           Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 209

  — javaslatok megfogalmazása a versenyképesség er ősítését szolgáló programok
    tartalmára, a területfejlesztésben közrem űködő szerepl ők feladataira, a
     szervezetépítés irányaira;
  — a magyar tapasztalatok alapján ajánlásokat tenni az Európai Unió strukturális
    politikájának továbbfejlesztésére, az egységes európai gazdasági tér
    kohéziój ának erősítésére.

                           Hazai kutatási előzmények

  A konzorciumot alkotó szervezetek kutatói — a magyar regionális tudomány
vezető egyéniségei — korábbi tudományos programjaikban a területi verseny-
képesség számtalan elemének tanulmányozásában értek el eredményeket.
  A kutatások kiindulópontja az volt, hogy a magyar regionális fejl ődés
folyamataiban az 1990-es években három alapvet ő változás következett be (Enyedi
 1996):
  — a piacgazdaság kialakulása, amely a helyi gazdaságokat versenykényszerbe
      helyezte,
  — a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakulása, melynek során korábban a
      fejlettséget jelz ő ágazatok háttérbe szorultak, a gazdaság fejlettségi térképe is
      módosult,
  — a globalizációs hatások, a nemzetközi gazdasági hatásokhoz való alkal-
      mazkodás kényszere.
  A jövedelmekben és foglalkoztatásban mért területi különbségek a kilencvenes
évtized elején nagymértékben növekedtek (Nemes Nagy 2000). Az évtized második
felében bekövetkezett stabilizálódás id őszakában a dinamikus régiók (Közép-
Magyarország, Észak-Dunántúl) és a gyengébb teljesít őképességű makrotérségek
(Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl) között az egyenl őtlenségek bővültek
(Csatári 1999; Horváth—Rechnitzer 2000). A területi egyenl őtlenségek új területi
formákban jelennek meg: a dinamikus térségek szigetszer ű elhelyezkedése, a
modern gazdaság térhálózatos szervez ődése nyomán létrejött fejl ődési tengelyek
kialakulása a nyugat-európai területi fejl ődési pályákkal mutat hasonlóságot.
  A globalizáció a helyi adottságok szerepét is átértékeli, egyre több a mindenütt
jelenlévő gazdasági tényez ő, ezek a versenyképesség szempontjából közömbössé
válnak. Ugyanakkor felértékel ődnek a speciális tudáson alapuló adottságok. Ezek
nemcsak a csúcstechnológiához kapcsolódnak, hanem a hagyományos ágazatok
magas szintű műveléséből fakadó versenyelőnyökhöz is (Enyedi 2000).
  A magyar térszerkezetben kibontakozó eltér ő fejlődési pályák a termelési
tényezők egyenlőtlen területi eloszlásával magyarázhatók. A regionális differen-
ciálódás az innovációk befogadásának és elterjesztésének képessége szerint megy
végbe (Horváth 1999; Rechnitzer—D őry 2000), az ország területi innovációs
képességei nagyfokú különbségeket mutatnak. Az egyes régiók gazdasági fejl ődése
eltérő strukturális átalakuláshoz kapcsolható: Budapesten a tercier és a kvaterner
ágazatok, vidéken a feldolgozóipar a fejlődés motorja (Barta 2000). Mind a fejlett
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

      210     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001      s2

      szolgáltatásokban, mind pedig a versenyképes ipari ágazatokban meghatározó
      jelentősége van a külföldi m űködőtőkének. Az agrárágazat nagymértékű
      visszahúzódása általában a területi jövedelemtermel ő képesség csökkenéséhez
      vezetett, a magyar agrárgazdaság leginkább versenyképes területei a dinamikus
      várostengelyekhez kapcsolódnak, válságterületei pedig többnyire egybeesnek az
      általános gazdasági depresszió területeivel (Buday-Sántha 2001). A közlekedési-
      kommunikációs hálózat fejlettsége, a régiók megközelíthet ősége, az információs
      rendszerek kiépültsége fontos telephely-választási feltétellé vált Magyarországon is
      (Ehrlich 1998).
        A globalizált gazdaságban a nemzeti területfejlesztési politikának két
      problémakörbe kell els ősorban beavatkoznia:
        — a globális hálózatba bekapcsolt települések és régiók versenyképességének
            javítása,
        — a hálózatból kimaradt régiók és települések bekapcsolása, a sajátos helyi
            gazdaság fejlődésének támogatása.
        Az európai integrációs törekvéseket leginkább az szolgálná, ha a
      gazdaságfejlesztési és a regionális politika a nemzetközi hálózatba éppen csak
      betagozódó városok versenyképességét er ősítené. A konzorcium tagjai e
      tudományos álláspontot érvényesítették az országos területfejlesztési koncepció és
      több magyar régió és megye fejlesztési stratégiája kidolgozásában. E felfogás
      tükröző dik az átfogó nemzeti fejlesztési terv munkaanyagaiban és a Széchenyi-terv
      különböző programjaiban.
        A konzorcium tagjainak a magyar városhálózat kutatásában elért eredményei a
      versenyképességi tényez ők alakulására is általános magyarázatul szolgáltak. A
      hazai városhálózat a kilencvenes években er őteljesen átrendeződött (Nemes Nagy
       1996). A piacgazdasági változásokra a nagy termelési és humán potenciállal
      rendelkező városok (megyeszékhelyek) gyorsabban reagáltak, bár körükben is
      viszonylag jól elkülöníthet ők a neszterek, a leszakadók, a felzárkózók és a
      nyertesek (Lengyel—Rechnitzer 2000). A települések hierarchikus tagolódásában, a
      városi alapfunkciók központosultságában a transzformációs periódus változásokat
      eredményezett. Az új piacgazdasági funkciók, a demokratikus önkormányzati
      rendszer differenciáló módon hatott a városhierarchiában, átrendez ődtek a
      hierarchiaszintek (Beluszky 1999; Beluszky—Gy őri 1999).
        Az MTA stratégiai kutatási programja keretében folyt vizsgálatokban — több
      magyar város elemzése alapján — megfogalmazódtak a sikeres város (település)
      kritériumai, illetve Budapest nemzetközi városversenyben való sikeres
      közreműködésének adottságai és lehet őségei (Enyedi 1997; Barta 1998).
        A területi versenyképesség alakításában a hatalmi viszonyok vertikális
      tagozódásának, a különböző szintek közötti munkamegosztásnak is befolyásoló
      ereje van. A decentralizált és regionalizált államberendezkedés kedvez őbb
      feltételeket teremt a területi kohézió fejlesztéséhez, a versenyképesség fokozásához,
      a nemzetközi hálózatba való bekapcsolódást pótlólagos, bár korlátozott mennyiség ű
      erőforrásokkal támogathatja (Horváth—Pálné Kovács 2000). A globalizációs
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 211

folyamatokhoz való alkalmazkodásnak a klasszikus termelési tényez ők mennyisége
és minősége csak az egyik el őfeltétele. A másik adaptációs kritérium a régió (város)
szervezetei és intézményei közötti kapcsolatok jellege, a közös célkit űzések
intézményesülésének lehet ősége, a helyi ösztönz ők, a kollektív döntések
előkészítése, a társadalmi konszenzus (Pálné Kovács 1999). Ez az új
versenyképességi tényez őcsoport azt jelzi, hogy a helyi és a regionális fejl ődés
sikere már nem csupán sz űk gazdasági szempontokon múlik, hanem a területi
fejlődésben érdekelt szerepl ők szoros koalíciójától, intézményes együttm űködésétől
is fiigg (Horváth 2000).
  A kelet közép európai transzformáció az egyes országokban a magyarországihoz
         -      -



hasonló módon érintette a városi településeket. A történelmi fejl ődésük során
hosszú ideig megosztott államok településhálózatában több nagy népesség
koncentrációt találunk, a vezet ő fővárosokon kívül jelentős lakosságszámú és
gazdasági potenciálú regionális központok fejl ődtek ki. Lengyelországban és
Romániában hét—nyolc 300-700 ezer fős nagy város alkotja a fővárost követ ő
városhálózati elemet, Magyarországon csupán négy regionális centrum népessége
haladja meg a százötvenezer f őt. A tervgazdaságok unitárius államformájának
közigazgatási-politikai berendezkedése homogenizáló hatású volt, a nagyvárosok
nem érvényesíthették természetes és hagyományos térszervez ő erejüket. Nem
véletlen, hogy több országban a decentralizált fej lesztéspolitika és a regionalizáció
irányába tett legels ő lépések nyomán éles verseny bontakozik ki a különböz ő
méretű, de viszonylag hasonló intézményi struktúrájú területi-közigazgatási
központok között az új regionális térszervez ő funkciók megszerzéséért.
  Az európai uniós csatlakozásra való felkészülésben a társult országok között
meghatározó különbségek mutathatók ki, Magyarország versenyel őnyei a regionális
politikában ma még egyértelm űnek tűnnek (Illés 2000).
  A regionális versenyképesség nemzetközi és hazai eredményeit Lengyel I. (2000)
foglalta egységes rendszerbe.

                                Kutatási feladatok
  A konzorcium tagjainak a területi versenyképesség kutatásában elért
eredményeire építve a projekt prioritásainak kidolgozása nyolc feladat köré
szerveződik.

1. feladat: Elméleti és módszertani kutatások

  E feladat összefoglalja a regionális versenyképesség kutatásában elért nemzetközi
eredményeket, és kidolgozza a projekt egyéb feladatainak megoldásához szükséges
módszertani kereteket, meghatározza a vizsgálat információs és adatbázisát,
ajánlásokat fogalmaz meg a versenyképesség mérésének tényez őire.
  A régiók versenyképességének vizsgálatakor mind a régió, mind a
versenyképesség fogalmának pontosítására és egyértelm ű leírására van szükség,
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

     212     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001       s2

     mivel mindkét fogalom széles körben használatos és többféle árnyalt megközelítése
     létezik. Egyrészt mindkét fogalomnak egyaránt van elméleti leírása és a regionális
     politika alkalmazásaihoz köt ődő gyakorlati felfogása. Másrészt a közgazdaságtanon
     belül mindkét fogalomnak léteznek általános jellemz ői, valamint a regionális
     gazdaságtan alapállásából adódó specifikumai. Az eltér ő értelmezések és fogalmak
     megnehezítik az érvek és ellenérvek összevetését, a javaslatok és fejlesztési
     programok értékelését. A feladat célja a különböz ő elképzelések és fogalmak
     pontosítása és egyértelm ű értelmezése.
        A termelési tényezők, a helyben levő, a vállalatok által kevésbé befolyásolható,
     „készen talált" inputok fontos szerepet töltenek be a versenyel őnyök
     kialakulásában. Azonban szerepüket sokszor túlhangsúlyozzák, mivel id őnként a
     hiányuk serkent innovációra és hatékony versenystratégia kialakítására. A
     tényezőellátottsághoz köt ődő gondolatok a fejl ődő és az átmeneti országokban
     fontos szempontokat vetnek fel, Magyarországon is az infrastruktúra térbeli
     kiépítése prioritást élvez. A hagyományos termelési tényez ők (természeti
     erőforrások, munka, t őke, vállalkozói készség) túl általánosak a vállalati stratégiák
     kialakításához, ezért másfajta csoportosítást célszer ű alapul venni az iparágak
     tényezőellátottságának vizsgálatához:
        — humán erő     források: a régió humán erőforrásainak mennyisége, szakkép-
           zettsége (szakértelme), a bérek színvonala (benne a menedzsereké is) stb., a
           humán erőforrás számtalan apró tényez őre bontható, amit a speciális iparágak
           esetében egyedileg kell mérlegelni,
        — természeti er ő   források: a természeti er őforrások b ősége, minősége, elér-
           hetősége, a termőföldek, a víz ára, a vízenergia, a klimatikus viszonyok, a
            földrajzi elhelyezkedés (benne az id őzóna) stb.,
        — tudásbázis: a tudományos, technikai és üzleti (piaci) ismeretek, amelyek a
           termékek el őállításához és a szolgáltatásokhoz kellenek, ez a tudásszint
            felhalmozódott az egyetemeken, állami kutatóintézetekben, magán (üzleti)
           kutatási lehet ő ségekben, adatgyűjtő (statisztikai) ügynökségekben, gazdasági
            (kereskedelmi) kamarákban, az üzleti és tudományos irodalomban, üzleti
           jelentésekben stb.,
        — pénzügyi források: az iparágak finanszírozására rendelkezésre álló t őke
            összege és költsége, ez a t őke nem homogén, hanem kötvényekb ől, kockázati
            tőkéből, részvényekb ől stb. áll, a tőketömeg az ország lakosságának
            megtakarítási hajlandóságától és a nemzeti t őkepiac szerkezetét ől függ; a
            globalizáció egyre inkább lehet ővé teszi a nemzetközi t őkeáramlást,
        — infrastruktúra: a versenyben felhasználható infrastruktúra költsége (ára),
            típusa, mennyisége, mint például a közlekedési hálózat, hírközlési rendszer,
            posta és csomagküld ő szolgálatok, fizetési átutalások, egészségügyi rendszer,
            a lakásállomány és kulturális intézmények stb.
        A termelési tényezőket nem általánosságban kell figyelembe venni, hanem csak
      azt az elemét és olyan mértékben, amennyiben az adott tényez ő szükséges a konkrét
      iparág versenyel őnyének kialakulásához, amelyik tényez őt inputként felhasználja ez
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001     s2                               A magyar régiók és települések ... 213

az iparág (p1. a szoftverfejlesztéshez programozók kellenek és nem régészek). A
vállalati versenyel őny nem a tényezők jelenlététől függ, hanem attól, hogy
mennyire hatékonyan használják fel őket. A termelési tényezők egy része
helyettesíthet ő (pl. a munkaerő gépekkel, azaz tőkebefektetéssel), valamint
mobilizálható, a régiók és országok között áramolhatnak. Alapkérdés, hogy a
vizsgált iparág versenyel őnyéhez szükséges tényez ő a hazai bázisban rendelkezésre
áll-e, milyen költséggel használható fel, ha pedig nincs a hazai bázisban, akkor
megéri-e a létrehozása (odaszállítása), avagy helyettesítése más tényez őkkel.
  A termelési tényez ők versenyel őnyökre gyakorolt hatásának elemzéséhez a
tényezőket kétféle szempont, sz űkösségük és specialitásuk alapján csoportosítjuk,
amely szempontok eltér ő elvekre épülnek:
 a) Sz űkösségük, fejlesztésük lehetségessége és id őigénye szerint alaptényez őket és
     fejlett tényez őket különböztethetünk meg:
    — alaptényez ők: természeti er őforrások, időjárás, földrajzi elhelyezkedés,
          képzetlen és betanított munkaer ő, alapvető infrastruktúra, állóeszközök
          (építmények, berendezések) stb.,
         fejlett tényez ők: modern kommunikációs infrastruktúra, magasan képzett
          munkaerő (mérnökök, informatikusok), egyetemi kutatóintézetek a
          legújabb kutatási területeken stb.
                                   1. ÁBRA
         A versenyképességet meghatározó jellemz ők „piramis-modellje"
             (Pyramid Model of Factors Determine Competitiveness)




                                         Regionális, térségi
                                        és városi jövedelem



                         Munkatermelékenység               Foglalkoztatottság



                Kutatás-       Infrastruktúra      Külföld     Kis- és közép-    Intézményi ás
                fejlesztés    és humán tőke     befektetések   vállalkozások    társadalmi tőke


          Gazdasági            Innovációs                  Regionális               A munkaerő
          szerkezet              kultúra                   elérhetőség             felkészültsége

         Társadalmi             Döntési                    A környezet              A régió társadalmi
         szerkezet             központok                    min ősége                   kohéziója


Forrás: Lengyel—Rechnitzer 2000, 139.
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

     214    Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001        s2

       A versenyképességet meghatározó jellemz ők módszertani összegzése a „piramis-
     modell" (1. ábra), amelynek talapzatát a hosszú távú sikerességhez elengedhetetlen
     társadalmi és gazdasági faktorok alkotják, a piramis középs ő részén az
     alaptényezők találhatók, ezekre épülnek a versenyképesség definíciójában szerepl ő
     kategóriák, míg a piramis csúcsán a végs ő cél, a régió lakosságának életszínvonala,
     életminősége található.

     2. feladat: Az európai régiók és városok versenyképességének elemzése

       Nyugat-Európában a regionális versenyképesség gondolatköre jórészt az
     elmaradott régiók fejl ődésének el ősegítéséhez és a Strukturális Alapok hatékony
     felhasználásához kapcsolódik, ezért áttekintjük a regionális egyenl őtlenségek főbb
     tényezőit is. A fejlett (gazdag) és elmaradott (szegény) régiók között konvergencia
     figyelhető meg, a különbségek az elmúlt években csökkentek. Az a tény, hogy
     valamelyik régió relatíve szegény, nem azt jelenti, hogy a gazdasági élet minden
     területén elmaradott. Az EU-integráció felgyorsulásával és a viszonylag élénk
     gazdasági növekedéssel kapcsolatban általánosan megfigyelhet ő :
       — az alacsony költségű, alacsony bérű munkaerővel és egyéb erőforrásokkal
            rendelkező régiók vonzásának felerősödése a befektetésekre,
       — a fejlett technológia és a legjobb gyakorlat egyre inkább átkerül a vezet ő
            régiókból az elmaradottakba,
       — az alacsonybérű régiókból a jobb lehet őségekkel és magasabb bérekkel
            rendelkező régiókba a munkaer ő áramlása, amely a régiók között a
            munkabérek kiegyenlítődését is elindította.
       E folyamatokat az EU gazdasági integrációjának felgyorsulása tette egyre
     intenzívebbé, miközben az els ő két folyamat (az üzleti lehet őségek szétterjedése)
     részben a gazdasági növekedés térségi hatásainak, részben a Strukturális Alapoknak
     köszönhető . Ezek a folyamatok nem automatikusan mennek végbe a régiókban,
     hanem a régióknak kell kínálatorientált eszközökkel kedvez ő feltételeket
     teremteniük mind a beruházásokhoz, mind az új technológiák elterjedéséhez. Az is
     megfigyelhet ő, hogy a különböző régiók eltér ő módon fejl ődtek, más-más
     iparágakban értek el el őnyöket, illetve a speciális nemzeti tényez ők is befolyásolták
     telj esítőképességüket.
       A gazdasági szerkezet változása befolyásolja leginkább a regionális
     versenyképességnél megfigyelhet ő különbségeket. A magas hozzáadott érték ű
     (dinamikus szolgáltató, avagy csúcstechnológiai iparágak) szektorokban egyaránt
     nő a termelékenység és a foglalkoztatottak száma, p1. az üzleti szolgáltatásokban
     (informatika, hírközlés stb.). Viszont a feldolgozóiparban, amely f őleg a sikeres
     régiókban koncentrálódik, magas és növekv ő termelékenység mellett csökken a
     foglalkoztatottak száma (az EU-ban 1986-96 között 10%-kal), azaz ellentétes
     folyamatok figyelhet ők meg a versenyképesség két komponensének változásában.
     Az innovációs kapacitás kulcstényező a regionális fejl ődésben, de a szabadalmak
     száma csak részlegesen adja vissza az innovációs kapacitás min őségét, szükséges
   Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                           Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 215

egyéb tényezők és folyamatok, pl. a technológiai transzfer, innovációs intézmények
vizsgálata is. A megközelíthet őség az utazási id őigény és a piac méretének
kombinációjából adódik, mutatja, hogy a régióban el őállított termékek és
szolgáltatások milyen gyorsan és könnyen jutnak el a megrendel őhöz, implicit
módon a közlekedési infrastruktúra min őségét is jelzi. A megközelíthet őség a
versenyképességnél alapvető fontosságú, de hatását más tényez őkön, főleg a
gazdasági szerkezeten keresztül fejti ki. A regionális munkaerő képzettsége, az
oktatási rendszer hatékonysága szorosan kapcsolódik a gazdasági szerkezethez
(üzleti szolgáltatások, magas hozzáadott érték ű szektorok) és az innovációs
szinthez. Az oktatásban megfigyelhet ő regionális különbségek kisebbek, mint az
innovációknál vagy a gazdasági szerkezetben.
   Az elmaradott régiókban inkább a kedvezőtlen gazdasági szerkezet t űnik a fő
problémának, semmint az innovációk alacsony szintje, ami egyúttal jelzi, hogy
ezekben a régiókban a gazdasági bázist kell javítani, el ősegíteni a szerkezetváltást,
ami elengedhetetlen bármely területfejlesztési stratégiánál. Az elérhet őség és az
oktatás minősége szintén fontos, habár versenyképességre gyakorolt hatásuk csak
időben később és áttételesen, a gazdasági szerkezet változásán és az innovációkon
keresztül érvényesül.
   Kelet-Közép-Európában, legközvetlenebb környezetünkben olyan országok
vannak, amelyek az utolsó évtizedben Magyarországhoz hasonló kihívásokkal és
feladatokkal kerültek szembe. Annak érdekében, hogy a hazai folyamatokat reálisan
értékelhessük, és azokból megalapozott következtetéseket vonhassunk le, illetve
javaslatokat tehessünk, elengedhetetlen a magyar átalakulás környezetünkkel való
összehasonlító elemzése és értékelése. A közvetlen környezet jobb ismerete
elengedhetetlen a nemzetközi együttm űködésre vonatkozó javaslatok reális
megfogalmazásához, a partnerek hasonló javaslatainak értékeléséhez is.
   Az európai területi fejl ődésben a városhálózatnak meghatározó szerepe volt és
 lesz a következő évezredben, így nem tekinthetünk el azoknak a folyamatoknak a
bemutatásától és értelmezését ől, amelyek jellemzik a kontinens városszerkezetét.
 Tapasztalni lehet, hogy a korábbi hierarchikus kapcsolatok szerkezete megbomlik, s
 egyrészt egy-egy nagy központ körül er őteljes koncentrálódás figyelhet ő meg,
 másrészt a városok közötti munkamegosztás is megváltozik. A századvég gazdasági
 és társadalmi folyamatai a városrendszerben is érvényesülnek. Így a globalizáció
 hatására a nemzeti terek felbomlanak, azokat felváltja a kontinenset átfogó
 szerepkörök kialakulása, s ennek következtében a rendszer minden szintjén,
 különösen az egyre szélesebb funkciókat tömörít őknél a verseny kiélez ődése.
   A hierarchiában tehát az új, sokfunkciós csúcsok mellett megjelennek az új
 hálózatok és csoportok. Ez azt jelenti, hogy a s űrűbben lakott, nagyobb gazdasági
 koncentrációt mutató térségekben egy-egy nagyközpont, mint metropolisz-régió
 körül szerveződő városok kooperációs kapcsolatokat alakítanak ki, melyek a
 funkciók megosztását, azok kölcsönös jelenlétét, s egyben összekapcsolását
 alkotják. A hálózat azt jelenti, hogy a városi szerepkörök ismétl ődnek, de a
 megosztottságnak a gazdasági alapjai az er ősebbek, így specializáltabb és egyben
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

     216     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001       s2
     összekapcsoltabb városrendszerek jönnek létre. A hálózat nem gyengíti a városi
     szerepeket, hanem éppen a kapcsolatok szerteágazó struktúrája miatt er ősíti azokat,
     növeli a versenyképességet, az er ő források teljesebb érvényesítését.
       A hálózati működésben felbomlanak a korábban merev hierarchikus szerkezetek,
     hiszen itt els ő dlegesen nem a szerepkörök tagoltsága, leosztása a meghatározó.
     Helyette a versenyképességet növel ő adottságok kerülnek el őtérbe. Ilyen tényez ők
     lehetnek a humáner ő forrás koncentrációja, a város-vidék együttélés új
     összefüggései, a közlekedési helyzet kínálta kedvez ő adottság, a közigazgatási
     funkciók megléte, vagy éppen a gazdasági bázis sokszín űsége, annak magas
     innovációs potenciálja, de lehet városi életmin ő ség, vagy a kulturális, szellemi
     értékek b ő séges kínálata is. Ezeknek — és persze a további — elemeknek az
     összekapcsolódása, egymást feler ősítő rendszere lehet a hálózat, melynek tagjai
     külön-külön értékesek, de lényegében csak együtt lesznek versenyképesek, egymás
     adottságait éppen a hálózati jelleg miatt együttes el őnnyé képesek formálni.
       A városrendszer átalakulásában tehát a hálózati jelleg egyre dominánsabb lesz a
    jövő ben. Az európai szerkezet egésze még tagoltabbá válik annak következtében,
    hogy a gazdasági kapcsolatok már nem egy-egy országra, országcsoportra vagy
     éppen kontinensre irányulnak, hanem világrendszerek jönnek létre. A nemzetközi
    jelentőségű városok ebben a világrendszerben meghatározó jelent őségűek. A
    világvárosok (London, Párizs, Berlin) már kontinens vagy annál nagyobb
    szerepköröket vonzanak, s a világgazdaság vezet ő ágazatainak székhelyéül
    szolgálnak (pénzintézetek, t ő zsde, multinacionális vállalatok stb.), egyben az újabb
    és újabb gazdasági szektorok alakításának helyszínei.
       A metropoliszközpontok (Randstadt, Flamand-gyémánt, Rajna—Ruhr-, Rajna-
    Majna-vidék, Hamburg stb.) fokozatosan b ő vítik nemzetközi szerepeiket, s az egyre
    szélesedő agglomerációs térségeikben megtörténik korábbi gazdasági szerkezetük
    átalakítása, helyet adva az új gazdasági szektoroknak. Az európai f ővárosok olyan
    adottságokkal rendelkeznek, amelyek részben az egyközpontúságukból (Lisszabon,
    Helsinki, Koppenhága, Madrid) adódnak, részben pedig a hagyományos városi
    értékek koncentrációjának (Róma), vagy éppen a megváltozott európai tér-
    szerkezetben létrejött új szerepek következménye (Helsinki, Bécs).
      A városok másik nagy — ugyan nem egységes — csoportját nemzeti jelent őségű
    városok alkotják. A csoport heterogén, hiszen egy-egy ország viszonylatában
    tartalmazhatja a peremhelyzet ű városokat, gyenge vagy átalakuló funkciókkal
    rendelkező centrumokat, vagy azokat a központokat, amelyek képesek voltak
    gazdasági szerkezetüket, s ezzel együtt városi szerepköreiket megújítani. Ide
    sorolhatók azok a nemzeti városok is, amelyek a hagyományos ipari bázissal
    rendelkeztek és nem, vagy nagyon lassan képesek szerepköreiket átformálni.
      A harmadik csoport a regionális jelent őségű városokból áll. Az egyik típus a
    központi régiókban található centrumok, amelyek a szolgáltatói szektorban fogják
    adottságaikat er ő síteni. A központi régiókon kívüli városok már éppen a földrajzi
    helyzetük (határmentiség, térségek érintkezési pontja, sajátos, egyedi kínálati
    elemek stb.) révén er ő södhetnek meg, nyújthatnak új fejlesztési irányokat,
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 217

teremthetnek fejlesztési folyosókat, vagy önmagukban válhatnak vonzó térségi
központtá. S végül a vidéki környezetben lév ő közepes városok, amelyek a
környezetükb ől, a vidéki terekb ől profitálhatnak, felismerve azt, hogy a természeti
környezet, a városi mili ő egy más életminőséghez, de egyben gazdasági
funkciókhoz is helyszínt kínálhat (fels őoktatás, kutatás-fejlesztés, környezetigényes
ipar stb.).
   A városrendszert tehát a gazdasági funkciók tagolják, miközben egyre nagyobb
területre van szükség, a városok terjeszkednek, növekszik a területfelhasználásuk. A
területnövekedés együtt jár az infrastrukturális költségek emelkedésével, de a
fokozott városi forgalom is rontja a környezet min őségét. Településagglomerációk
alakulnak ki, ami aztán új viszonyokat kíván meg a város és környezete között, de a
városi rendszerek működtetésének is a korábbiaktól eltér ő megoldásait követeli meg.
   Miközben a városok terjeszkednek, a szociális feszültségek új összefüggései
jelennek meg. A belvárosok kiürülnek, leépülnek, egyre veszélyesebbé válnak,
miközben a magasabb jövedelmű népesség a küls ő városrészekbe vagy
agglomerációs településekbe költözik, s követi őket a kereskedelmi és más
szolgáltatások kitelepülése is (push-hatás). Növekszik a bevándorlók száma (pl.
más országokból), akik a belvárosi és lakótelepi városrészekben telepszenek le,
megkezdődik az etnikai és kulturális alapú elkülönülés, fokozódik a b űnözés,
 labilissá válik a városi szerkezet (pull-hatás), ami aztán fékezi a befektetéseket, az
új beruházások megjelenését.

3. feladat: Az ágazati és a regionális fejlesztések hatása a versenyképességre

  Általános tendencia a fejlett országokban, hogy a gazdasági növekedés jelenlegi
folyamatait területi differenciálódás követi. Ahol ez egy viszonylag
kiegyensúlyozott városhierarchiában megy végbe, ott esély van a területi egyensúly
további megtartására. Ahol a történelem során egyközpontú városhierarchia alakult
ki, ott jelenleg növekednek a települések (térségek) közötti különbségek, a
legnagyobb városok — általában a fővárosok — agglomerálódása felgyorsul. A
területi dualizmus veszélyes folyamata indul el ott, ahol az országon belüli városok,
régiók között amúgy is túlzottan nagyok a társadalmi-gazdasági különbségek.
  A területi különbségek csökkentésére tett er őfeszítések akkor sikeresek, amikor a
gazdaság általános fejl ődési folyamataival úgy egyeztethet ők össze a
területfejlesztés céljai, hogy azok nem fékezik a gazdasági növekedést, a gazdaság
hatékony működését. A II. világháború után, amikor az ipar a természeti
erőforrások kiaknázásával és a tradicionális ipari javak el őállításával foglalkozott, a
gazdaságpolitika céljai jobban összeegyeztethet ők voltak a regionális politika
céljaival. A regionális politika eredményei ugyan igen szerények voltak — de voltak:
némileg csökkentek a gazdaság területi különbségei, és az egy f őre jutó jövedelmi
különbségek is. A szocialista Magyarországon is csökkentek a gazdaság területi
különbségei, alapvetően nem a területfejlesztési politikának köszönhet ően, hanem a
gazdaság extenzív fejl ődésének területi kihatásai miatt.
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

    218     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001    s2
       Az elmúlt 20-25 évben a gazdasági fejl ődés új szakasza nyílt meg, a fejlett
     technológia, a diverzifikált tevékenységek az innovációs központokban, gazdasági
     agglomerációkban koncentrálódnak. Újra növekedett a feszültség a
     gazdaságpolitika és a területfejlesztési politika között. A globalizáció folyamatában
     a gazdasági-pénzügyi-ipari politikák érdekérvényesít ő ereje növekedett, míg a
     regionális fejlesztés lobbija meggyengült. Ezek a tendenciák érvényesülnek
     Magyarországon is. A retorika ugyan folyamatosan hangsúlyozza a regionális
     fejlesztés fontosságát és el ő térbe kerülését, a valóság azonban más. A gazdasági
     kényszerek — már a rendszerváltás kezdetét ől fogva — olyan gazdaságpolitikának
     adnak prioritást, amelyben a gazdasági növekedés célkitűzése érvényesül. Ez pedig
     háttérbe szorítja azoknak az igényeknek a kielégítését, amelyek fékeznék a
     gazdasági növekedést, csökkentenék a gazdasági hatékonyságot.
       Az EU politikájában ugyan el ő térbe került a regionális politika, de els ősorban
     nem is a globalizáció hátrányos területi következményeinek kiegyenlítésére, hanem
     az Európai Unión belüli országok jelent ős társadalmi-gazdasági különbségeinek
     csökkentése érdekében — megel ő zve a tömeges és kezelhetetlen munkaer őmozgást
     az európai periférikus országokból a fejlettebb országok irányába. A gyakorlatban
     az EU regionális támogatásai kevésbé hatnak az egyes országokon belüli területi
     kiegyenlítő désre, mivel általában a periférikus országok teljes területe élvezi az EU
     támogatását.
       A területi és a gazdaságpolitika között, többek között, azért van feszültség, mert
     más ritmusúak, más idő távot céloznak meg, és más id őtávon valósulhatnak meg a
     különböző politikák céljai. Leggyorsabban a makrogazdasági politika hozhat
     változást (akár napok, vagy hetek alatt), az iparpolitika egy, vagy néhány év alatt
     (ipari beruházási politika, például), míg a területfejlesztési politika évtizednyi,
     generációs hatású, lassú folyamat.
       Nem vitatható, hogy hosszú távon összeegyeztethet ők a regionális politika és a
     gazdaságpolitika céljai. A területi különbségek csökkentése hosszú távon országos,
     rövid távon azonban els ő sorban az elmaradott térségek érdeke, míg a hatékony
     gazdaság/iparfejlesztés rövid távon egyaránt érdeke a fejlett térségeknek és az
     ország egészének. Ebben az érdekkonfliktusban rövid távon csakis kompro-
     misszumos megoldás képzelhet ő el. Ehhez Magyarországon is át kell értékelni a
     regionális fejlesztési politikát kett ős céllal. Egyrészt fő célként a területfejlesztési
     különbségek csökkentését kell megjelölni (különösen nagy súlyt fektetve a területi
     dualizmus kialakulásának elkerülésére), központi kormányzati „top down"
     eszközökkel, kormányzati és EU-s forrásokból finanszírozva. Ebben az esetben a
    területi szint régió méret ű (nem kisebb). A program végrehajtója a központi
    kormányzat. A fejlesztés célterülete: az elmaradott térségek infrastrukturális
    fejlesztése, az ország infrastrukturális hálózati rendszerének egységesítése,
    modernizálása. Másrészt szorgalmazni kell a területfejlesztés decentralizálását — a
    térségek relatív fejl ő dése érdekében. A területi különbségek csökkentése nem
    jelentheti a fejlett területek további fejl ő désének megakadályozását. A területi szint
    ez esetben a település, kistérség, megye vagy régió, amelyek között megfelel ő
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 219

munkamegosztást kell kialakítani. A területfejlesztési programok végrehajtói a
területi, ill. települési önkormányzatok. E programok finanszírozása els ősorban
helyi forrásból történik (ennek érdekében az adózás helyi rendszerét kell er ősíteni a
redisztribúcióval szemben). Célja a helyi társadalmi-gazdasági fejl ődés elősegítése
főleg olyan területeken, ahol a magánt őke nem érdekelt megjelenni.
   A kettős célrendszer csak kompromisszumok árán közelíthet ő meg: a kormányzati
centralizálás és a területi decentralizálás között kell egyensúlyt teremteni. Ezzel
részben összeegyeztethet ők a gazdaság/iparpolitika és a regionális politika céljai is,
mivel a dinamikusan fejlődő területek sem szorulnak ki a területfejlesztés
látóköréből. Az együtt és nem egymás ellenében m űködő gazdaság- és regionális
politika megvalósításának az a könnyebbik feladata, amikor a retorikát (politikai,
gazdasági, ipari, regionális politikai) kell közelíteni a realitásokhoz; a nehezebbik
feladata a kompromisszumok érzékeny egyensúlyának megteremtése (a top down
és a bottom up politikák és feladatok kijelölése, szétválasztása és összeillesztése).
   Az európai uniós csatlakozásunk talán legkritikusabb és sok bizonytalansággal
terhelt területe az agrárgazdaság és vele együtt az agrárrégiók, az ún. vidék
helyzete. Az elmúlt évtized szervezeti és tulajdoni változásai és ezzel egyidej űleg a
bel- és külpiacok jelentős részének az elvesztése, az állandósuló jövedelem- és
tőkehiány és sok tekintetben a világtendenciákkal ellentétes fejl ődési irányok
kikényszerítése úgy megviselte az ágazatot, hogy az nemzetközi versenyképességét
jórészt elveszítette, és a magyar gazdaság egyetlen ágazata, amely a rendszerváltást
követően nem tudott új fejl ődési pályára állni. Az ágazat válsága minden régióban
egyaránt megfigyelhető, de befolyásolják azt az egyes térségek agrártermelési
 adottságai, földrajzi helyzete, az élelmiszeripar fejlettsége és t őkeellátottsága. Az
 egyes régiók helyzetér ől, versenyképességét meghatározó tényez őkről olyan teljes
körű összehasonlító vizsgálatok eddig még nem készültek, amelyek az EU-
 csatlakozás várható következményeit, el őnyeit és hátrányait segítenék
meghatározni. Ehhez az egyes térségek természeti, szociális és gazdasági
 (gazdaságföldrajzi) helyzetét egyaránt érint ő komplex összehasonlító vizsgálatok
 elvégzésére lenne szükség.
   A vizsgálatok kiemelt területét jelenti a környezeti elemek szerepének vizsgálata.
 Ez több szempontból is fontos. Egyrészt ma már az agrárágazat piacképességének
 feltétele a deklaráltan környezetkímél ő mezőgazdasági termelési irányok kiala-
 kítása. Másrészt pedig a természet, a táj védelme, fejlesztése, annak állapota a
 legkönnyebben érzékelhet ő minősítést jelenti egy ország környezeti kultúrájáról.
 Nem kevésbé fontos, hogy ezen a téren ténylegesen meglév ő értékeink megőrzése
 az ország és az egyes régiók imázsa, az idegenforgalom erre épül ő fejlesztése
 szempontjából is meghatározó. Lényeges szempontja ezért a vizsgálatnak annak
 elemzése, hogy ezek a természeti értékek milyen állapotban vannak, mennyire
 sikerült megteremteni az összhangot a természeti értékek fejlesztése és a
 térségfejlesztés egyéb társadalmi és gazdasági céljai között.
   Az agrárgazdaság fejlesztése, a természeti elemek védelme lényeges alkotórészét,
 sok tekintetben alapját jelenti az egyes térségek fejlesztésének, de ezzel egyidej űleg
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

    220     Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001    s2
    csak a különböző gazdasági faktorok jelenléte biztosíthatja az egyes rurális térségek
    új fejlődési pályára állítását. Alapvet ő kérdés ezért az, hogy milyen gazdasági
    tényező k eredményezték az egyes rurális régiók eltér ő fejlődését, és figyelemmel az
    Európai Unió gazdaságára és gazdaságpolitikájára milyen tevékenységek fejlesztése
    biztosíthatja az elmaradott térségek felzárkóztatását.
      A vidékfejlesztés alapját, természeti hátterét az agrárgazdaság, az agrártájak
    (mezőgazdasági területek, erd ők, természetes vizek) jelentik, és erre a régiónként
    erősen eltér ő adottságra építve kell kiválasztani és fejleszteni azokat a kis- és
    középvállalkozások formájában m űködő ipari és szolgáltató ágazatokat, amelyek a
    térség gazdasági fejl ődését elő segíthetik. Ki lehet alakítani olyan térségfejlesztési
    modelleket, amelyek els ő sorban az agrártermelés feltételeinek, illetve a természeti
    adottságok hasonlóságán alapulnak, de ezek ma még inkább hipotézisek, konkrét
    összehasonlító elemzések azt nem támasztják alá. Ezért volna fontos eltér ő
    adottságú rurális térségek esetében vizsgálni, hogy ténylegesen milyen irányú
    fejlesztések, milyen fejlesztési stratégiák és elemek lehetnek egy-egy térség
    számára meghatározóak.

    4. feladat: A regionális innovációs potenciál mint a térségfejlesztés új eleme

      Az elmúlt évtizedben folytatott területi kutatások egyértelm űvé tették, hogy a
    regionális folyamatoknak alapvető hatása van a nemzeti szint ű politikák alakítására.
    A 21. század államának egyre határozottabban kell regionális dimenzióban
    gondolkodni, és természetesen cselekedni. A regionális összefüggés azt jelenti,
    hogy a szektorális politikákban jelenjenek meg a területi elemek, így egy-egy
    fejlesztésnek nemcsak a nemzetgazdasági, hanem a roppant differenciált térben
    érvényesülő hatásait is mérlegelni szükséges. S őt, érdemes azokat modellezni a
    döntések során, majd annak kinyilvánítását szintén meg kell tenni a szabályozásban
    (a fejlesztések és támogatások elbírálásában). Ugyanakkor a területi szintek, így a
    régiók, megyék, kistérségek, a városhálózat elemei, de a falvak esetében is számba
    kell venni adottságaikat, azokat az er őforrásaikat, amelyek a modernizációs
    igényeket befogadják, vagy éppen azokat alakítják. Ennek a kett ősségnek — tehát a
    modern állam részér ől jelentkező térbeli gondolkodás és egyben gondoskodás,
    valamint a területi szintekt ő l elvárható adottságok felismerése és aktivizálása — az
    egymásra találása új, min őségi fejlesztési forrásokat teremthet meg a
    nemzetgazdaságban, de a társadalomépítés különböz ő rendszeralkotóiban
    úgyszintén.
      A felülről jövő kezdeményezések és az alulról érkez ő igények izgalmasan
    ötvöző dnek a regionális innovációs potenciálban (RIP). Regionális innovációs
    potenciálnak azt a permanens megújítási képességet tekinthetjük a területi
    egységekben, amely a rendelkezésre álló adottságoknak és a nemzeti fejlesztési
    elképzéseknek az állandó interakcióját megteremtve, olyan multifunkcionális mili őt
    teremt meg, amiben aztán a területi szerepl ők folyamatos megújítása biztosított. A
    regionális innovációs potenciál alapvet ő eleme a versenyképességnek, hiszen a
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 221

megújítást serkent ő környezet, az, amely által újabb és újabb elemekkel gazdagodik
a területi egység, s így az egyes szerepl ők fokozzák a versenyel őnyöket, bővítik
annak érvényesülési tereit.
   A regionális innovációs potenciál elemei széles kört fognak be. Tartalmazzák a
területi egység vonatkozásában
   — a technológiai kínálatot (fels őoktatási intézmények, kutatás-fejlesztés intéz-
       mények, technológiai transzfer intézmények),
   — az innovációs szolgáltatásokat (technológiai tanácsadás, adatbázisok, képzés,
       kockázati tőke),
   — a vállalkozások közötti kapcsolatokat (beszállítók, versenytársak, vev ők,
       együttműködések),
   — a vállalkozások kutatás-fejlesztés tevékenységét (kutatás-fejlesztés beruhá-
       zások, munkavállalók képessége, méretgazdaságosság),
   — a regionális környezetet (innovációs kultúra, képzettségi szint, technikai
       infrastruktúra, tudományos és technológiai infrastruktúra, lakókörnyezet),
   — és a fejlesztési politikákat (helyi/nemzeti szint, támogatások, elosztás intéz-
       ményrendszere).
   A soktényezős, egymással számos vonatkozásban összefüggésben álló rendszer
alapján formálódik egy-egy területi egység egészének és alkotó elemeinek
megújítása. A regionális innovációs potenciál tényez ői és egyben hatás-
mechanizmusai magát a versenyképességet, illetve annak legtöbb elemét tartósan
meghatározzák.
   A magyar területi szerkezetben az elmúlt években végzett kutatásainkkal már
vizsgáltuk a regionális innovációs potenciál fontosabb alkotóit. Gy űjtöttünk
tapasztalatot arról, hogy miként lehet számba venni az innováció megtestesít ő
tényezőket, feltártuk ezek térbeli eloszlását, keresve annak egyes sajátosságait a
kilencvenes évek elején, majd az évtized végén f őleg a városhálózatban.
Kidolgoztunk fejlesztési stratégiát a regionális innovációs potenciál egyes
 elemeinek aktivizálására, mindezt két régió vonatkozásában végeztük el. Alapos
ismeretekkel rendelkezünk a téma nemzetközi vonatkozásairól is, hiszen részt
veszünk több európai uniós programban, amelyek kimondottan a regionális
 innovációs potenciál (RIP) alakítására szolgálnak.
   A kutatási témának az aktualitását csak fokozza, hogy a nemzeti fejlesztési terv
 (Széchenyi-terv) regionális gazdaságépítéssel és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó
 fejezeteiben határozottan megfogalmazódik az innovációs feltételek javítása, illetve
 azok alakításához szükséges intézmények, térségi és szerepl ői kommunikációs
 formák egyre bővebb köre kialakításának támogatása.
   E feladat célja, hogy minél alaposabban feltárja a magyar térszerkezetben az
 innovációs potenciál alkotó elemeit, keresve azok kölcsönhatásait és egyben
 specialitásait. A helyzetelemzésen túl kimutatja a nemzeti és a területi szinten az
 innovációs potenciál alakítását szolgáló intézkedéseket, azok ellentmondásait,
 illetve hiányosságait. Mindezek alapján egyrészt a különféle területi típusokra
 meghatározza a szükséges fejlesztési irányokat, azokra forgatókönyveket állít össze,
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.
     222    Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001        s2

     keresve már az európai uniós csatlakozás utáni id őszak regionális fejlesztésének
     lehetséges alternatíváit, egyben a területi egységek versenyképességének új
     feltételeit. A kutatások tehát nemcsak a helyzet-feltárásra kívánják a hangsúlyt
     helyezni, hanem éppen a nemzetközi trendek alapján a regionális innovációs
     potenciál egyes hazai típusainak jöv őbeli irányait is el őrejelzik, hogy aztán a
     nemzeti és regionális politika alakításakor a lehetséges fejl ődési pályákhoz
     kapcsolódó célkitűzések már érvényesülhessenek.
       Az első területi szint a városhálózat. Elemzésre kerülnek a hazai városok, s
     azokon belül a jelent ősebb centrumok (térségszervez ő funkciókkal, illetve 20 ezer
     fő feletti népességgel rendelkez ő városok) innováció környezete, a fentebb felsorolt
     elemrendszerek alapján, megtörténik a hálózat tipizálása, valamint összehasonlítása
     más hasonló nagyságú — nyugat- és kelet-európai — országok városhálózatával.
       A második szint a vidéki kistérségek, ahol is azt vizsgáljuk, hogy a rurális
     terekben milyen feltételei vannak az innovációk megjelenésének, azt milyen
     tényező k ösztönzik és segítik, egyben mely területfejlesztési szerepl ők aktívak, s
     miként érdemes beavatkozni az újdonságok megtelepítésébe és terjesztésébe. A
     vizsgálatot két dunántúli régió (Nyugat- és Közép-Dunántúl) négy-négy
     kistérségében, illetve a két alföldi régió (Észak- és Dél-Alföld) négy-négy
     kistérségében kívánjuk folytatni.
       A harmadik szint a régió, a regionális struktúrák innovációs potenciálja, ám nem
     az intézményi, hanem a cselekvések oldaláról, azaz arról, hogy milyen
     programokkal, elképzelésekkel és konkrét cselekvésekkel rendelkeznek az
     innovációs környezet alakításában. Ebben a területi dimenzióban már az
     eszközrendszeren lesz a hangsúly, illetve az intézmények hálózatba szervez ődésén,
     valamint a regionális szint és nemzeti szint egymáshoz való kapcsolódásán. Annak
     vizsgálatára, hogy milyen mértékben lehet és kell decentralizálni az innovációt
     alakító tényező ket, és ehhez a térségi — nem a települési — szint miként járulhat
     hozzá. Két régiót kívánunk mintaterületnek tekinteni, így a Nyugat-dunántúli régiót
     és a Dél-alföldi régiót.
       A negyedik szint a hazai regionális központok innovációs potenciáljának nemcsak
     összehasonlító, hanem tartalmi elemzése. A regionális funkciókkal rendelkez ő
     nagyvárosok a fókuszpontjai az innovációknak, ezekben találhatók a fels őoktatási,
     illetve a különféle intézmények, itt koncentrálódik az a gazdasági bázis, amely
     képes és alkalmas a megújításra, s olyan szellemi er őforrásokkal rendelkeznek,
     amelyek a folyamatok vezényl ő i és lebonyolító lehetnek. A regionális központok
     közül esettanulmányokkal vizsgáljuk Gy őr, Székesfehérvár, Pécs, Szeged,
     Debrecen, Miskolc innovációs környezetét, illetve az erre ható helyi és országos
     politikákat.

     5. feladat: A városhálózat versenyképessége

      A települések közötti verseny szerepe a városállomány formálásában, a
     városhálózat alakításában az elmúlt évtizedekben felértékel ődött, megnövekedett,
 Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                         Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001     s2                       A magyar régiók és települések ... 223

illetve mivel a „verseny" feltételei változtak, a verseny a világ legtöbb országában
új szakaszba lépett. Hazánk helyzete sajátos: a nemzetközi tendenciák jelentkezése
mellett a speciális magyarországi tényez ők is növelik a városverseny jelent őségét.
   Mivel a gazdaságban — s különösen a városokban — a szolgáltató szektor szerepe
vált a legjelentősebbé, ez ugyancsak a társadalom és a gazdaság
telephelyválasztásának kötöttségeit oldja, hisz a szolgáltató szektor „majdnem
mindenhová" települhet. Ilyen változások közepette oly tényez ők szerepe
értékelődik fel, mint a „magasan kvalifikált munkaer ő" igénye a színvonalas
lakókörnyezethez, a „tudásbázis" igénybevételének lehet őségei, a városok pozíciói
a különböző hálózatokban, a városok vezetésének kvalifitásai vagy akár a szellemi
időtöltés, a szórakozás helyi lehet őségei, a városmarketing eredményessége stb. A
„siker" posztfordista feltételei új szakaszt nyitottak a városversenyben a világ fejlett
országaiban is.
   Hazánkban a világjelenségekhez járult, hogy a településhálózat alakulása 1990
előtt jórészt központi döntésekt ől függött, azt „felülről" irányították (a központi
újraelosztás igen magas aránya, az infrastrukturális javak központi elosztása, állami
ipartelepítés, településhálózat-fejlesztési koncepciók stb.). Ebben a szisztémában a
helyi adottságok, er őforrások, a települések által kínált el őnyök vagy az ott
fellelhető hátrányok, a helyi elképzelések, a helyi társadalom milyensége —
aktivitása, tudásszintje, innovációs készsége, munkakultúrája stb. — nem vagy csak
csekély és áttételes szerepet játszott a városfejl ődésben (az egyes települések —
vezetőinek — kapcsolatai, a regionális lobbik eredményessége stb.). Ehhez járult a
helyi bevételek jelentéktelen aránya, az intézménytelepítés „modellszer ű" és
sablonos gyakorlata (pl. a megyeszékhelyek uniformizált intézményhálózata), a
közigazgatási szerepkör meghatározó szerepe a településfejlesztésben stb. A
„felülről való irányítottság" hozzájárult a városállomány homogenizálódásához.
   Magyarországon 1990 után a városok kiléptek a települések „piacára"; a gazdaság
telephelyválasztása, illetve m űködésének eredményessége jórészt a piacgazdaság
törvényszerűségei szerint zajlik, de ugyanez állapítható meg egyes városi
intézményekről is; mindebbe a „központ" (kormány, gazdaságirányítás,
területfejlesztés stb.) legfeljebb közvetett eszközökkel avatkozhat be.
   Mivel a gazdaság a nyolcvanas évek és a kilencvenes évtized közepe között
súlyos visszaesést élt át, egyes ágazatok, iparágak, egyes régiók és települések
gazdasága majdnem teljesen leépült (míg 1982-ben a városokban ezer lakosra 200
 ipari keres ő jutott, addig 1998-ban mindössze 70), az nem csak a technológiaváltás
miatt formálódik át. A gazdaság megindult rekonstrukciója viszont nem a régi
 struktúrát — beleértve a területi struktúrát is — állítja helyre, az így kialakult „tabula
 rasa -n a városverseny még hatékonyabban differenciálja a településállományt.
    "



   Hazánkban a tercier szektor térnyerése — mivel a „tervgazdaság" évtizedeiben
 háttérbe szorult — sokkal gyorsabb ütem ű, mint a legtöbb nyugat-európai országban,
 s ez a szektor — mint említettük — rugalmasan és gyorsan reagál a változó
 viszonyokra. Telephelyválasztása kevéssé determinált, így gyors térnyerése — mely
 régiókként, településenként differenciált — különösen érzékletessé teszi a
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.
     224    Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001        s2
     városversenyt. Végül, Magyarországon „új" tényez őként jelentkezett a nemzetközi
     tőke, újfajta igényekkel, telepítési szempontokkal, szintén növelve a városok
     versenyének jelentőségét.
       A kutatásban a városversenyt (versenyképesség + a verseny eredménye) szintén a
     felhasznált mutatócsoportokkal,       illetve a mutatócsoportok által mért
     szempontrendszerrel definiáljuk, figyelembe véve, hogy a „helyek" — települések,
     kistérségek, régiók, országok — versenyképessége tágabb fogalom, mint a gazdaság
     versenyképessége.
       A következő szempontcsoportokat kell figyelembe venni:
       — A városok szellemi tőkéje („tudásbázis"),
       — A városok gazdaságának versenyképessége,
       — A városok regionális helyzete,
       — A városok helyzete a „hálózatokban",
       — A városok által nyújtott jövedelmi viszonyok, illetve a lakókörnyezet,
       — A városok infrastruktúrája, „általános fejlettsége",
       — A városfejl ődés dinamikája.
       Elméletileg a „városverseny" két aspektusa, a verseny feltételei (a tulajdonképpeni
     versenyképesség) és a verseny eredményei, különválasztható, s a két megközelítési
     mód összevetése tanulságos — mennyire szoros közöttük a kapcsolat, mennyire
     általános megfelelésük, feltehet ően milyen okokra vezethet ő vissza meg nem
     felelésük stb. , illetve a típusképzés egyik szempontja.
                   —




     6. feladat: Az infrastruktúra és a szolgáltatások szerepe a regionális
     versenyképességben

       A gazdaságilag fejlett piacgazdaságokban, ma már Magyarországon is, az infra-
    strukturális-szolgáltatási szektorok a nemzetgazdaságokban domináns szerephez
    jutottak (Magyarországon a foglalkoztatásban aránya 60%-os). Ez is értelmezi a
     legutóbbi évtizedekben modernizálódott számos ország tapasztalatát: a t őkeintenzív
    infrastrukturális-szolgáltatási szektorok közvetlen és közvetett állami eszközökkel
    (önkormányzati és magánszektori részvétellel) szabályozott és segített koncentrált
    fejlesztése teremtheti meg azt az alapot, amely tartósítja a gazdaság egészének
    versenyképességét és magasabb ütem ű , hosszú távon is fenntartható növekedési
    pályára állását.
       Konkrétabban és a másik oldalról nézve: a magyar gazdaság legújabb növekedési
    periódusa, a rendszerváltással valószín űsíthetően felerősödött regionális egyenl őt-
    lenségek jórészt összefüggésbe hozhatók a t ő keigényes infrastruktúra szerkezeti,
    mennyiségi, de fő képpen súlyos minő ségi problémáival, illetve azok részleges
    feloldásával.
       E kutatási feladat fő célja az átalakulás évtizedében (1989-1999) az új magyar
    régiók infrastrukturális-szolgáltatási színvonala változásainak vizsgálata, elemzése
    és értékelése különböz ő metszetekben abból a célból, hogy:
   Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                           Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001    s2                       A magyar régiók és települések ... 225

  — megismerjük a szóban forgó területeken a rendszerváltást követ ő mennyiségi
      és minőségi változásokat;
  — képet kapjunk témaköreinkben arról a konkrét vizsgálatokkal még kevéssé
      bizonyított hipotézisről, hogy az országban az átmenet során tovább élez ődtek
      a területi különbségek (pl. ahogyan ezt emlegetik: az ország ketté szakadt,
      nyugati és keleti részre);
  — értékelni tudjuk, vajon az ország különböző részei mennyire felkészültek,
      illetve milyen lehet őségekkel, adottságokkal rendelkeznek az infrastruktúrák-
      szolgáltatások hozzáférhet ősége, a hozzáférhet őség költsége tekintetében a
      hazai és a külföldi tőke fogadására;
  — értékelni tudjuk az infrastruktúrák-szolgáltatások oldaláról a regionális
      versenyképességi potenciált; s végül
  — meghatározzuk a gazdasági növekedés országon belül mutatkozó
      karakterisztikus regionális eltéréseit, azok meglév ő nagyságrendjeit különböző
      metszetekben, a feszültségek legfőbb okait és feloldásuk (nyilvánvalóan
      korlátos) lehet őségeit.
  A hét magyar régió és a nagyobb városok 1989. és 1999. évi, mintegy 50-60
naturális alapadatának összegy űjtése, feldolgozása és értékelése eddig még nem
vizsgált, új lehetőséget kínál az infrastruktúrák-szolgáltatások széles területeit
átfogó különféle (mint pl. állományi, ellátottsági, forgalmi metszetek) regionális
eltérései kvantitatív meghatározására.
  A regionális (illetve a városok közötti) színvonalkülönbségek megismerése, azok
nagyságrendjének meghatározása főbb infrastrukturális-szolgáltatási szektoronként,
illetve elemenként, az eredmények rendezése, szintetizálása és értékelése a
korábban már kialakított — az adott vizsgálat céljaira módosított módszerünkkel
történhet.

7. feladat: A regionális intézményrendszer és a települések versenyképessége

  A régiók gazdasági növekedésében nemcsak „kézzel fogható" elemek (mint pl.
infrastruktúra), hanem „megfoghatatlan" tényez ők is szerepet játszanak. A gazdaság
eredményes működéséhez nemcsak a tágan vett intézmények (gazdasági
szervezetek, a munkavállalók szervezetei, közigazgatási intézmények) szükségesek,
hanem közöttük hatékonyan m űködő kapcsolatrendszer is. Továbbá a gazdasági
siker nemcsak a magáncégekt ől függ, a vállalati menedzsment színvonalától és a
vállalati hálózatok elterjedtségét ől, hanem olyan társadalmi faktoroktól is, mint a
bizalom és a közigazgatás min ősége. A regionális különbségek jelent ős része nem
magyarázható mérhet ő mutatókkal, pl. hasonló tényez őellátottsággal rendelkez ő
régiók versenyképessége igen eltér ő lehet az intézmények közötti kapcsolatok
hatékonysága miatt.
  A regionális fejlesztés szempontjából különösen fontos a társadalmi tőke, amely
többek között a vállalatok közötti együttm űködés jellemzőire épül, a kulturális
hagyományokra és attitűdökre, aggregált tapasztalatokra, magatartásmintákra,
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

       226    Horváth Gyula                                            TÉT XV. évf. 2001      s2

      kockázatviselésre, kreativitásra stb. Ezek a jellemz ők országonként, nemzetenként
      eltérhetnek (pl. más a vállalkozói, de a munkavállalói magatartás is
      Olaszországban, Németországban és Japánban), nehezen számszer űsíthetők és
      kimutathatók. A társadalmi t őke mérése, a régiók közötti különbségek statisztikai
      kimutatása igen nagy nehézségekkel jár.
         A régiók versenyképessége szempontjából az intézmények közül a közigazgatás
      hatékonysága előtérben áll. Két kulcstényez ő figyelhető meg egyre inkább az EU-
      ban, az egyik a vállalati menedzsment elveinek (hatékonyság, átláthatóság) és
      gyakorlatának átvétele és szisztematikus korrigálása a közigazgatási munkában. A
      másik a széles társadalmi szektor (társadalmi szervezetek, egyesületek stb.) és a
      magánszektor bevonása a közigazgatás döntésel őkészítő és döntéshozó
      folyamatába. A közigazgatás intézményei a területfejlesztés kiemelt koordináló
      szerepl ői, ezért hatékony m űködésük nélkül a régiók versenyképessége nehezen
      javítható, az elmaradott régiókban az EU-támogatások felhasználása vontatottan és
      rossz hatásfokkal valósul meg.
         Magyarországon mind a regionális politika, mind pedig a közigazgatás-szervezés
      szempontjából hivatalos kormányzati programként jelent meg a regionalizálás
      feladata. E feladat tudományos és politikai-szervezési oldalról egyaránt nehéznek
      ígérkezik, tekintettel arra, hogy Magyarországon nincsenek a regionalizálásnak
      hagyományai, illetve az állami berendezkedés alapvet ően centralizált. A
      rendszerváltást követ ő területi közigazgatás-szervezési, gazdasági, térbeli trendek
      sem alapoznak meg egyértelm ű régióhatárokat, hiányoznak a regionalizálás
      alkotmányos és politikai kulturális feltételei. A regionalizálás stratégiája tehát
      átfogó kutatásokat, illetve kormányzati stratégiát igényel annak érdekében, hogy az
      uniós csatlakozás idejére egy határozott regionalizálási programmal rendelkezzünk.
         Az utóbbi évtized társadalomtudományi, különösen regionális tudományos és
       igazgatási szakirodalmának egyik legdivatosabb témája a regionalizmus. A régiók
      gazdasági és politikai szerepének növekedése egyrészt az Unió határozott
      regionalizálási politikájának, másrészt az egyes tagállamok bels ő államfejlődési
      folyamatának eredménye. A régiók meger ősödése újfajta területfejlesztési politikát,
      eszköz- és intézményrendszert feltételez, illetve átrendezi az egyes tagállamok
      területi hatalmi er őviszonyait.
         A területfejlesztési politika irányítási rendszerének gyenge pontja a szakmai
      előkészítő és végrehajtó menedzsment, amelynek kiépítése rövid távon is sürget ő
      feladat.

       8. feladat: Á regionális és a települési versenyképesség stratégiai kérdései

         E feladat a kutatás következtetéseit és ajánlásait foglalja össze. Hipotéziseink a
       következők:
         A korábban említett „piramis-modell" talapzatát alkotó, a regionális
       versenyképességet hosszabb távon befolyásoló sikerességi faktorok általános
       érvényűnek tekinthetők:
  Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                          Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001   s2                       A magyar régiók és települések ... 227

 — Gazdasági szerkezet: a sikeres régiókban a foglalkoztatottak a gazdasági
   szolgáltatásokban és/vagy a feldolgozóiparban koncentrálódnak. Ezekben az
   iparágakban is a magas hozzáadott értéket produkáló, valamint multiplikátor
   hatású tevékenységek vannak túlsúlyban, a sikeres régió gazdasági szerkezete
   képes állandóan alkalmazkodni a globális változásokhoz. A magas hozzáadott
   értéket produkáló (informatikai, pénzügyi, hírközlési stb., vagy csúcs-
   technológiai) szolgáltató szektorokban egyaránt n ő a termelékenység és a
   foglalkoztatottság, míg a feldolgozóipar sikeres ágazataiban magas és növekv ő
   termelékenység mellett is általában csökken a foglalkoztatottak száma. Az
   alapellátást biztosító szolgáltatásokra szükség van, de a versenyel őnyök nem
   tőlük, hanem főleg az üzleti szolgáltatásoktól és a tudásbázistól (K+F,
   egyetemek, innovációs intézmények stb.) függnek. A gazdasági szerkezet, az
   iparágak jórészt meghatározzák a vállalati szerkezetet is.
 — Innovációs kultúra és kapacitás: a sikeres régiókban sok szabadalom születik,
   kiterjedt innovációs tevékenységek folynak és hatékony az innovációk
   diffúziója. Csak kevés régió képes csúcstechnológiai K+F tevékenységekre, a
   többség viszont sikeres lehet a hagyományos feldolgozó-ipari ágazatokban az
   új technológiák alkalmazásával, gyors adaptálásával is. De az új technológiák
   széles körben történ ő gyors és hatékony alkalmazása, a termékéletciklus elején
   történő bevezetése csak magas szint ű innovációs kultúra, kiterjedt innovációs
   tevékenységek esetén valósulhat meg. Az innovációs készség szükséges
   ahhoz, hogy bármilyen műszaki, üzleti, környezeti stb. változásra a régió
   megfelelő adaptációs stratégiával válaszolhasson, az innovációs kihívásokat a
   maga javára tudja fordítani. Az innovációs kapacitás nemcsak kutató- és
   fejlesztő intézeti, egyetemi, hanem főleg vállalati kapacitást jelent, felkészült,
   innovatív KKV-kat az új piaci szektorokban, fellendül ő üzletágakban.
 — Regionális elérhetőség: a sikeres régiók megközelíthet ősége, közlekedési
   kapcsolatai, földrajzi fekvése el őnyösebb, mint a többieké. A földrajzi
   elhelyezkedés leszűkíti a lehetőségeket, befolyásolja az utazási id őigényt és a
   termékek piacra történ ő eljuttatását. Viszont a közlekedési (repül őtér, vasút,
   autópálya, kikötők stb.) és a kommunikációs (hírközlés, Internet, adatátvitel
   stb.) infrastruktúra képes enyhíteni a földrajzi determináción. A kevésbé
   szállítás igényes tevékenységek fejlesztése, f őleg a kommunikációs
   kapcsolatokra épülő üzletágakban már nem jelentenek komoly verseny-
   hátrányt, mivel a nehézkes „fizikai elérhet őség", a földrajzi tér helyett a
   virtuális tér válik fontossá.
 — A munkaer ő felkészültsége: a sikeres régiókban relatíve magas a kvalifikált
   munkaerő aránya a munkaképes korú lakosság körében. Az oktatási rendszer
   hatékony abból a szempontból, hogy egyrészt a munkaer ő-piaci igényeket
   rugalmasan követi, másrészt felkészíti a fiatalokat a kreatív, innovatív
   tevékenységekre (az információs társadalomra), az üzleti szolgáltatásokra. A
   sikeres régiókban nemcsak a tudásbázis magas szint ű (amely általában a
   munkaerő viszonylag szűk rétegétől függ), hanem a munkakultúra, a
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

      228     Horváth Gyula                                           TÉT XV. évf. 2001       s2

            munkafegyelem is, továbbá a munkaer ő képes tömegesen, rugalmasan
            alkalmazkodni a változásokhoz (tréningeken, tanfolyamokon az aktív
            munkaerő átképezhet ő), igényes a környezetével és „önmagával"
            (megjelenésével, egészségével stb.) szemben.
        —   Társadalmi szerkezet: a sikeres régiókban az új gazdasági szerkezet, a
            tudásigényes gazdasági tevékenységek, a gazdasági szolgáltatások
            fellendülése erősíti a középosztályt. Jellemző, hogy összezsugorodik a
            szakmunkás réteg és csak néhány tevékenységre alkalmazható a tanulatlan
            munkaerő (helyi építőipar, közszolgáltatások egy része). A gyarapodó
            középosztály, a felkészült munkaer ő a régió fejl ődését serkenti igényes
            keresletével, magasabb jövedelmének felhasználásával. Viszont a sikeres
            régiókban erőteljes polarizálódás is megfigyelhet ő, a változásra képtelen
            lakosság kiszorul a munkaer ő-piacról.
        —   Döntési központok: fontos az önálló, döntési kompetenciával rendelkez ő
            vállalatok jelenléte, azaz a régióban legyenek vállalati térségi bázisok, a
            lényegi tevékenységeket folytató egységek (vállalati központok, stratégiai
            részlegek stb.). A vállalati központi részlegek egyrészt a profitból mindig
            előnyösen részesülnek, alkalmazottjaik magas jövedelm űek, másrészt az új,
            innovatív, stratégiai részlegek fejlesztése is általában a központnak helyet adó
            városban, régióban történik. A vállalati központok keresletükkel igényt
            támasztanak és serkentik a színvonalas képzéseket, er ősítik a tudásbázist,
            javítják az üzleti környezet min őségét, tapasztalataik és „mintáik" túl-
            csordulásával, egyes agilis szakembereik helyi önállósodásával (start-up) a
            KKV-k tevékenységét is élénkítik, versenyel őnyeit javítják. Ha nincsenek
            vállalati központok (lényegi tevékenységek), vagy „szigetszer űen" működnek
            és tevékenységük nem ágyazódik a régió gazdaságába, akkor a régió
            kiszolgáltatottá válik, alkalmazkodóképessége gyenge marad, a felkészült
            munkaerő előbb-utóbb elköltözik.
        —   A környezet min ősége: a sikeres régiókban a képzett és kulturális igényekkel is
            fellépő, gyarapodó középosztály mind a települési környezet (közbiztonság,
            minőségi közszolgáltatások, esztétikus városépítészet, színvonalas meg-
            jelenésű lakások, jó helyi közlekedés stb.), mind az egészséges, biztonságos
            természeti környezet iránt fogékony. A lakosság nemcsak fellép igényeivel,
            hanem aktív szerepet is vállal a környezet megóvásában (szemétgy űjtés és
            -kezelés, zöld területek védelme, a szabad id ő eltöltése stb.), részben nonprofit
            szervezetek, részben a közhivatalok akcióin keresztül.
        —   A régió társadalmi kohéziója: minden régióban, térségben és városban
            állandóan fellépnek konfliktusok, a sikeres régiók képesek kezelni a gazdasági
             szerkezetváltás (esetleges elbocsátások), a gyors növekedés (és ezáltal a
            beköltözők tömegei), a régión belüli területi és települési egyenl őtlenségek
             (gyors városi fejl ődés és elmaradott rurális térségek) miatt fellép ő gondokat. A
             sikeres régiókban az egyes települési önkormányzatok konszenzusra,
             együttműködésre törekszenek, kölcsönösen informálják és segítik egymást.
   Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                           Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001 s 2                        A magyar régiók és települések ... 229

     Fontos, hogy a regionális identitás, a lokálpatriotizmus er ősödik, ezáltal a
     lakosság, a nonprofit szervezetek is aktivizálhatók.

    A kutatási eredmények hasznosítása, a projekt várható hatásai
  A kutatás eredményei az európai összehasonlításban is iránymutatónak tekintett
törvényi szabályozásban megfogalmazott versenyképességi-hatékonysági követel-
mények komplex megfogalmazását és stratégiai feladatait adják közre. Sokoldalúan
bizonyítják a versenyképességi elvek érvényesítésének szükségességét a magyar
regionális politikában, hasznos támpontokat nyújtanak a régiók politikájának
kidolgozásához, a területi hatalmi decentralizáció elméleti és gyakorlati
szempontjaihoz, mindezek alapján összetett érvanyagot szolgáltatnak a magyar
kormány európai csatlakozási tárgyalásaihoz, a Strukturális Alapok felhasz-
nálásának szabályozásához, a támogatások optimális fogadási feltételeinek
kidolgozásához.
  A vizsgálatban alkalmazott módszerek és tudományszervezési eljárások (szakmai
viták, műhelykonzultációk, interjúk) és a teljesítések formái (publikációk,
segédanyagok, adattárak, konferenciák) er ősítik a regionális kohézió fokozásának
igényét a magyar területfejlesztési szerepl ők körében.
  A kutatások hozzájárulnak a magyar regionális tudományos stratégiai partneri
hálózat kialakításához, a hazai területfejlesztési kutatások európai verseny-
képességének erősítéséhez, a magyar regionális politika eredményességének
népszerűsítéséhez az Európai Unió tagállamaiban, a területfejlesztési tapasztalatok
elterjesztéséhez Kelet-Közép-Európában.
  A vizsgálatoktól a következ ő új kutatási eredmények várhatók:
  — A regionális versenyképesség tudományos-elméleti rendszerének kidolgozása,
      a társadalomirányítási elméletbe való integrálása;
  — Az európai regionális és városverseny kritériumainak megfogalmazása, a
      hazai adaptáció lehet őségei;
  —   A kelet-közép-európai társult országok regionális versenyképességének
      értékelése, a hazai versenyel őnyök regisztrálása;
  — A termelő ágazatok regionális versenyképességének jellemz ői, a csatlakozás
      utáni következmények vázolása;
  — A magyar városhálózat különböző szintjei versenypotenciálja, az európai
       városversenyben való sikeres részvétel feladatai;
  — A magyar régiók és nagyvárosok infrastrukturális és szolgáltatási színvonala
       európai összehasonlításban, a fejlesztések perspektívái;
  — A területi közigazgatás EU-kompatibilitásának kritériumai, az önkormányza-
      tok működési rendszerének továbbfejlesztése a versenykövetelmények
       figyelembevételével, a területi gazdaságfejlesztés menedzsmentjének moder-
       nizálása;
Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                        Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

     230      Horváth Gyula                                                        TÉT XV. évf. 2001         s2

       — Az egységes európai gazdasági tér kohéziójának speciális kelet-közép-európai
         szempontjai és politikai teend ői, az uniós regionális politika befolyásolásának
         stratégiája.

                                                    Irodalom
     Bagnasco, A.—Le Gabés, P. (szerk.) (2000) Cities in Contemporary Europe.
     Barta Gy. (1997) M ű szaki versenyképesség és gazdasági növekedés: külföldi és hazai vállalatok a
        magyar iparban. — Tér és Társadalom. 1.105-118. o.
     Barta Gy. (szerk.) (1998) Budapest — nemzetközi város. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.
     Barta Gy. (2000) A külföldi m űködő tő ke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális
        differenciálódásának kialakulásában. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi
        szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja. 265-281. o.
     Beluszky P. (1999) Magyarország településfóldrajza. Általános rés:. Budapest—Pécs, Dialóg Campus
        Kiadó.
     Beluszky P.—Gy őri R. (1999) A magyarországi városhálózat és az EU-csatlakozás. — Tér és Társadalom.
        1.1-30. o.
     Brotchie, J.—Batty, M.—Blakely, E. (eds.) (1995) Cities in Competition. Productive and Sustainable
        Cities for the 21th Century. Melbourne, Longman Australia.
     Buday-Sántha A. (2001) Agrárpolitika — vidékpolitika. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
     Conti, S.—Spriano, G. (eds.) (1990) Effetto vittá. Sistemi urbani e innovazione: prospettive per l'Europa
        degli anni Novanta. Torino, Edizione della Fondazione Giovenni Agnelli.
     Csatári B. (1999) A kedvezményezett kistérségek besorolásának felülvizsgálata, I—II. Kecskemét, MTA
        Regionális Kutatások Központja. Kézirat.
     Dematteis, G.—Bonavero, P. (eds.) (1997) 11 sistema urbano italiano nello spazio unificato europeo.
        Bologna, II Mulino.
     Ehrlich E. (szerk.) (1998) Magyarország csatlakozása az EU-hoz: tendenciák, fejlesztési és
       finanszírozási gondok az infrastruktúra néhány ágazatában 1.-11. Budapest, Miniszterelnöki Hivatal
        Integrációs Stratégiai Munkacsoport. Európai Tükör M űhelytanulmányok, 52-53.
     Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Budapest, Hilscher
        Rezső Szociálpolitikai Egyesület.
     Enyedi Gy. (1997) A sikeres város. — Tér és Társadalom. 4.1-7. o.
     Enyedi Gy. (2000) Globalizáció és a magyar területi fejl ődés. — Tér és Társadalom. 1. 1-10. o.
     ESDP (European Spatial Development Perspectives) (1999) Brussels, European Communities.
     Healey, P.—Cameron, S.—Davondi, S. (eds.) (1995) Managing Cities. Chichester, John Willey.
     Horváth Gy. (1999) Kutatás, fels ő oktatás és regionális átalakulás. Az innováció szerepe a regionális
        fejlődésben. — Magyar Tudomány. 4.447-458. o.
     Horváth Gy. (2000) Partnerség az Európai Unió regionális politikájában. — Tér és Társadalom. 1.11-26. o.
     Horváth Gy.—Pálné Kovács I. (szerk.) (2000) Területfejlesztés és közigazgatás-szervezés. Budapest.,
        Magyar Tudományos Akadémia.
     Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.) (2000) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az
        ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja.
     Illés I. (2000) Regionális politika Kelet-Közép-Európában az átmenet id őszakában. — Horváth Gy.
        (szerk.) A régiók szerepe a b ővülő Európai Unióban. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja. 18-
        36. o.
     Kocziszky Gy. (2000) Regionális integrációk gazdaságtana. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó.
     Krugman, P. (1994) A dangerous obsession. — Foreign Affairs. 2.28-44. o.
     Krugman, P. (1999) The role of geography in development. — International Regional Science Review. 2.
        142-161.0.
     Krugman, P. (2000) A földrajz szerepe a fejl ődésben. — Tér és Társadalom. 4.1-21. o.
     Lengyel I. (2000) A regionális versenyképességr ől. — Közgazdasági Szemle. 12.962-987. o.
     Lengyel I.—Rechnitzer J. (2000) A városok versenyképességér ő l. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
        Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA Regionális Kutatások
        Központja. 130-152. o.
     Nemes Nagy J. (1996) Soprontól Nyíradonyig. Városok a piacgazdasági átmenetben. — Comitatus. 8-9.
        15-22. o.
     Nemes Nagy J. (2000) A területi fejl ődés „állami" és piaci útjai a 90-es években. — Területi Statisztika. 3.
        203-220. o.
    Horváth Gyula: A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben.
                            Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 203–231. p.

TÉT XV. évf. 2001       s2                           A magyar régiók és települések ... 231

OECD (1999) Globalisation oflndustrial R&D. Policy Issues. Paris.
OECD .(1997) Regional Competitiveness and SkielsParis.
Pálné Kovács 1. (1999) Regionális politika és közigazgatás. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Porter, M.E. (1990) The Competitive Advantage of the Nations. New York, The Free Press.
Porter, M.E. (1996) Competitive advantage, agglomeration economies and regional policy. —
  International Regional Science Review. 1-2.85-94. o.
Rechnitzer J. (1997) Az Északnyugat-Dunántúl térségének gazdasági adottságai és versenyel őnyei. — Tér
  és Társadalom. 1.1-38. o.
Rechnitzer J. (1998) Területi stratégiák. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Rechnitzer J.—Dőry T. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Budapest., Oktatási Minisztérium.
Sixth periodic Report on the Social and Economic Situation and Development of Region in the Europe
  an Union. (1999) Brussels, European Communities.
Van den Berg, L.—Braun, E.—Van den Meer, J. (eds.) (1998) National Urban Policies in the European
   Union. Aldershot, Ashgate.


 COMPETITIVENESS OF THE HUNGARIAN REGIONS AND
  SETTLEMENTS IN THE EUROPEAN ECONOMIC SPACE
                                    GYULA HORVÁTH

   Restructuring the regional structure of the European economy led to the revaluation of the
regional policy in the last decades. Globalisation and the new factors of spatial formation
have various impacts on regions and on the different elements of the seftlement system. The
conditions of spatial structures in the implementation of cohesion policy combined with
competitiveness are very heterogeneous. Comprehensive researches were completed
surveying the competitiveness potentials of regions and cities in many member countries of
the European Union — where regional policy is in stronger position. Regional development
strategies based on the results of these researches.
   The aim of the research is to develop a model for the examination of competitiveness
potential of Hungarian regions and cities; to determine the regional differences of the
competitiveness factors in Hungary; to give a comparative analysis on the favourable and
disadvantageous situation of the Hungarian regions and seftlement system in comparison
with Europe; to compare the Hungarian regional competitiveness factors with the factors of
other associated members to develop the Hungarian competitive advantages; to make
proposals in connection with the contents of programmes for strengthening competitiveness;
to make proposals for the development of the EU structural policy and strengthening the
cohesion of the single European economic space based on the Hungarian experiences.
   The results of the research help Hungary's EU accession. They can be adapted during the
 negotiation process, to elaborate the national development programme of Hungary and to
 draft the regional development programmes and seftlement development strategies. They
 contribute to the active participation of Hungary in the formation of the structural policy of
 the European Union and to the preparation of the regional policy reforms. All of these
 strengthen the competitiveness of the country, the individual regions and innovative
 settlements and small regions in the first programming period after EU accession.