Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 131-146. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 2: 131-146
A DECENTRALIZÁLT TERÜLETFEJLESZTÉSI
TÁMOGATÁSOK FELHASZNÁLÁSÁNAK
TAPASZTALATAI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI
RÉGIÓBAN
(Experiences of the Expenditures of the Decentralised Regional
Development Supports in West Transdanubia)
GROSZ ANDRÁS
Kulcsszavak:
területfejlesztés finanszírozás Nyugat-Dunántúl
A területfejlesztési és területrendezési törvény elfogadásával 1996-ban megkezd ődött a
területfejlesztési támogatások megyei szintre történ ő decentralizációja. A megyék társadalmi-
gazdasági fejlettségi szintjében megmutatkozó különbségek viszonylag jól visszatükröz ődnek a
támogatások megyék közötti elosztásában, azonban rendkívül alacsony összegüknél fogva
alkalmatlanok hosszú távú stratégiai célok megvalósítására. Mindazonáltal q támogatások
elősegítették a megyék dinamikus fejl ődéséhez szükséges feltételek megteremtését, és jelent ős
mértékben hozzájárultak a magyar területfejlesztés EU kompatibilis intézmény- és eszközrendszerének
kialakításához.
Immár öt esztend ő telt el a hazai területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerét
részletesen szabályozó 1996. évi XXI. a területfejlesztésr ől és területrendezésr ől
szóló törvény (továbbiakban Tf. tv.) elfogadása óta. A területfejlesztés
eszközrendszerének szabályozását illet ően a Tf. tv. egyik legjelent ősebb előrelépése
egyértelműen — a decentralizációval, az EU regionális politikájának elvével
összhangban — az az el őírás, hogy a közvetlen területfejlesztési célokat szolgáló
források legalább 50%-át decentralizálni kell. E decentralizált pénzeszközök
kedvezményezettjei kezdetben az ugyancsak a törvény által újonnan létrehozott
megyei területfejlesztési tanácsok voltak, melyek feladata, hogy a megyék hosszú
távú stratégiai céljaival, és az azok elérése érdekében megfogalmazott fejlesztési
prioritásokkal összhangban használják fel a rendelkezésre álló forrásokat.
Természetesen a megye fejlesztési elképzeléseinek érvényesítése mellett igazodni
kell a források felhasználására vonatkozó központi szabályozáshoz is. 2001-t ől
kezdődően a decentralizált területfejlesztési források egy részének a regionális
fejlesztési tanácsokhoz való csoportosításával felhasználásában szerepet kapott a
központi kormányzat alatti els ő közvetlen szubszidiárus szint is, a régió.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a megyei decentralizált területfejlesztési
források — a területfejlesztési célel őirányzat (TFC), a területi kiegyenlítést szolgáló
fejlesztési célú támogatás (TERKI) és a céljelleg ű decentralizált alap (CÉDE) —
felhasználásának legfontosabb tapasztalatait. A vizsgálat célja feltárni a
leggyakoribb felhasználási célokat, a támogatásban részesül ő pályázók Összetételét,
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
132 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
a támogatások által generált fejlesztések volumenét. Ugyancsak célja a
tanulmánynak, hogy megvizsgálja a törvény megszületését követ ően megélénkült
területi tervezési folyamat során elkészült dokumentumokban (megyei
területfejlesztési koncepciók, stratégiák) megfogalmazott célkit űzések és fejlesztési
prioritások megvalósítása, valamint a decentralizált pénzeszközök felhasználása
közötti összhangot, kapcsolatot. Ezzel hozzájárulhat annak megismeréséhez, hogy a
decentralizált fejlesztési pénzeszközök milyen mértékben képesek hozzájárulni a
fejlesztési dokumentumokban meghatározásra került elképzelések megvaló-
sításához.
A tanulmány els ő részében mindenekel őtt szeretnénk bemutatni a megyei
decentralizált pénzeszközök, illetve felhasználásuk jogszabályi hátterét, a
decentralizációt meghatározó elveket és az azok felhasználására vonatkozó
központi szabályozást, valamint a megyei szinten rendelkezésre álló forrásokat. Ezt
követően egy mintatérséget kiválasztva szeretnénk a területfejlesztési források
felhasználásának vizsgálatát elvégezni. A vizsgálat célterületét a Nyugat-dunántúli
régió három megyéje (Gy őr-Moson-Sopron, Vas és Zala) adja. A megyei szint
adott, hiszen e források felhasználása a megyei területfejlesztési tanácsok döntési
jogköréhez tartozik, míg a Nyugat-dunántúli régió kiválasztását az intézetben' az
elmúlt években folytatott, a területi tervezés szabályozásához, valamint a
területfejlesztés finanszírozási rendszeréhez kapcsolódó különböz ő kutatások
indokolják.
A vizsgálat alapját az egyes megyékben a megyei területfejlesztési tanácsok által
pályázati úton megítélt területfejlesztési támogatások alkotják (1996-1999 között),
az adatokat a tanácsok munkaszervezetei bocsátották rendelkezésünkre. Az adatok
elemzéséhez ugyanakkor jelent ős mértékben hozzájárultak a megyei terület-
fejlesztési tanácsok munkaszervezeteinek vezet őivel készített személyes interjúk is.
Végül szeretnénk megjegyezni, hogy jelen tanulmány kizárólag a decentralizált
megyei pénzeszközökre koncentrál, és nem kíván foglalkozni a régió számára
rendelkezésre álló PHARE CBC források felhasználásával.
A területfejlesztés megyei eszközei
A területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerében 1996 óta 2 fontos szerepet
tölt be az újonnan felállított megyei területfejlesztési tanács, illetve a tanács
hatáskörébe utalt, ún. területfejlesztést szolgáló decentralizált pénzeszközök. A
megyei területfejlesztési tanácsok 1996-tól két decentralizált eszköz felett
rendelkeznek, amelyek 1998-ban egy további forrás elosztásával egészültek ki.
A területfejlesztési célel őirányzat (továbbiakban TFC) 3 felhasználását szabályozó
rendelet értelmében els ődlegesen — a társadalmi és gazdasági fejlettségben
megmutatkozó különbségek csökkentése, az átfogó szerkezetátalakítás és térségi
együttműködés elősegítése, valamint a nemzetközi, vállalkozói és befektet ői tőke
területfejlesztési programokba való integrálása érdekében — gazdaságfejlesztési,
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 133
termelőinfrastruktúra-fejlesztési, munkahely-teremtési és humánerőforrás-
fejlesztési célokat szolgál a. A TFC-ből támogatásban részesíthet ők az
Önkormányzatok, illetve a vállalkozói szféra által megvalósított — a központi
szabályozás céljaival összhangban lév ő — fejlesztések és beruházások. Támogatásra
csak a kedvezményezett térségekben vagy településeken s megvalósuló projekt
jogosult, kivéve, ha az valamely regionális, térségi, megyei vagy kistérségi
fejlesztési program keretében, illetve vállalkozási övezetben vagy ipari parkban
valósul meg. A területi kiegyenlítést szolgáló el őirányzat (TERKI) a termel ő
infrastrukturális feltételekben meglév ő különbségek mérséklésére az önkor-
mányzatok kommunális jellegű infrastrukturális fejlesztéseinek finanszírozására
irányuló . Támogatásából kizárólag a kedvezményezett térségek, illetve a kedvez-
ményezett települések önkormányzatai részesedhetnek. Kivételt képeznek azok az
önkormányzatok, amelyek kedvezményezettnek min ősülő önkormányzattal együtt
közös projekt megvalósításában vesznek részt, vagy ha a támogatandó projekt
egyértelműen pozitív hatással van a kedvezményezett térségekre is. 1998-tól kezdve
a helyi önkormányzatok felhalmozási, valamint vis major kiadásainak támogatására
létrehozták a céljelleg ű decentralizált el őirányzatot (CÉDE), amely az el őbbi két
decentralizált forrást egészíti ki 7 . A céljellegű decentralizált el őirányzatból, a
területi kiegyenlítést szolgáló el őirányzathoz hasonlóan szintén csak önkormány-
zatok részesülhetnek. Mivel célja nem kifejezetten területfejlesztési vagy
felzárkóztatási, és felhasználása nem kapcsolódik a kedvezményezett térségek
köréhez, ezért e forrásból a főváros is részesedhet.
1996 és 2001 között a TFC keretösszege folyóáron számolva meghaladta a
30 Mrd Ft-ot, míg a TERKI támogatásoké megközelít őleg 53,5 Mrd Ft volt.
1998-tól mintegy 23 Mrd Ft-ot tettek ki a CÉDE számára rendelkezésre álló
pénzeszközök (1. táblázat). A kilencvenes évek végén mind a TFC, mind a TERKI
összege évről évre kis mértékű emelkedést mutatott. Ez az emelkedés azonban nem
volt képes lépést tartani az infláció mértékével, így reálértékét tekintve enyhe
csökkenés tapasztalható, amit 1999-ig ellensúlyozni tudott a CÉDE támogatások
1998-as bevezetése és dinamikus emelkedése. 2001-ben azonban már
nominálértékben is a decentralizált területfejlesztési források nagyságának csökke-
nése tapasztalható. A TFC támogatások összege 2001-ben reálértéken (1996-os
árakon 2981 millió Ft) alig haladja meg az 1996-os érték 60%-át (1. ábra). Ezt a
csökkenést nem lehet csak azzal a változással magyarázni, hogy 2001-t ől kezdve a
területfejlesztési célel őirányzat 35%-a a PHARE 2000 programból kimaradt
régiókban megvalósuló hasonló programok finanszírozása céljából regionális
szintre került átadásra, hiszen a megyei területfejlesztési tanácsok számára
rendelkezésre álló TFC keret reálértéke 1996-tól folyamatosan csökken. A TERKI
és a CÉDE viszonylag kiegyensúlyozottabbnak tekinthet ő, azonban az elmúlt évben
már nominálértéken számolva is mérsékl ődött ezen előirányzatok kerete.
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
134 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
1. TÁBLÁZAT
A területfejlesztést szolgáló decentralizált pénzeszközök, 1996-2001
(folyóáron, millió Ft)
(Decentralised Sources of Regional Development, at Current Prices)
1996 1997 1998 1999 2000 2001 1996-2001
TFC 4700 5200 5500 5800 5516 5100 31 816
TERKI 5000 8000 9000 10 000 10 900 10 573 53 473
CEDE 4000 6000 6540 6300 22 840
Összesen 9700 13 200 18 500 21 800 22 956 21 973 108 129
Forrás: Complex CD jogtár alapján saját számítás.
1. ÁBRA
A területfejlesztést szolgáló decentralizált pénzeszközök alakulása, 1996-2001
(1996-os árakon, millió Ft)
(Decentralised Sources of Regional Development, at 1996 Prices)
15000 -
12500
10000
7500
s ...-
—. .... ...-
5000
------------------
2500
0 I
1996 1997 1998 1999 2000 2001
TFC — — — TERKI . CEDE Összesen
* A folyó áras számításhoz 2001. évre 8%-os inflációt feltételeztünk.
Forrás: Complex CD jogtár alapján saját szerkesztés.
A decentralizált területfejlesztési támogatások megyék közötti elosztásának elveit
országgyű lési (OGY) határozat szabályozza'. A jogszabály alapján a
területfejlesztési célel őirányzatok decentralizált kereteit a megyék lakónépessége,
fejlettségi szintje (egy fő re jutó GDP) és a kedvezményezett térségek lakónépessége
alapján kell meghatározni. Míg a TERKI teljes kerete felosztásra kerül a megyék
között, addig a TFC-nek csak egy részét kell decentralizálni. 1996-tól 2000-ig ez a
TFC 50%-át jelentette (a fennmaradó 50% a központi keretet adta), 2001-t ől
azonban a régiók helyzetbehozásával 30%-ra csökkent a megyék részesedése a
TFC-bő l (a regionális fejlesztési tanácsok és a központi kormányzat egyaránt
35-35%-kal rendelkeznek). 1996 és 2001 között egyértelm űen megfigyelhet ő, hogy
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 135
a támogatási keretösszegekb ől azok a megyék részesültek a legnagyobb
támogatásban, amelyekben a legmagasabb volt a kedvezményezett térségekben él ő
lakosság száma, illetve aránya.
Ennek megfelelően az elmúlt hat évben az összes decentralizált pénzeszközb ől a
Közép-magyarországi, a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régió megyéinek
részesedése nem haladta meg a 9-9%-ot, míg a Dunától keletre fekv ő három régió
megyéi együttesen a források 62%-ával rendelkeztek. A legmagasabb az Észak-
alföldi régió megyéinek a részesedése 24%-kal, de az Észak-magyarországiak is
megközelítik a 20%-ot. Különösen magas volt Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-
Szatmár-Bereg megye részesedése, melyek külön-külön meghaladták a 10%-ot. Ez
közel ötszöröse a legkisebb támogatások felett diszponáló Vas megyei értéknek, de
négyszeresen haladja meg a Gy őr-Moson-Sopron, a Komárom-Esztergom, vagy a
Zala és Fejér megyei kereteket is. A TFC és a TERKI esetében az arányok még
polarizáltabbak, hiszen ezek elosztása során figyelembe veszik a kedvezményezett
térségben, településeken él ők számát. Ezzel szemben a céljelleg ű decentralizált
támogatások — melyekb ől a kommunális fejlesztések mellett a humán infra-
strukturális jellegű célokra, másrészt az el őre nem látható természeti vagy más
károk által okozott vis maior többletkiadások fedezetére igyekeztek a terület-
fejlesztési tanácsok támogatást biztosítani — összegének régiónkénti megoszlása
valamivel kiegyenlítettebb képet mutat.
A decentralizált területfejlesztési támogatások nagysága eltörpül a nemzet-
gazdaság összes beruházása mellett, mindazonáltal pozitívnak mondható, hogy bár
nagyon kis mértékben, de folyamatosan n ő a beruházásokhoz viszonyított
nagysága. 1996-ban a nemzetgazdaság által megvalósított 1338 Mrd Ft-os beruhá-
zásoknak mindössze 0,73%-át adta, mely érték 1999-ben már megközelítette az
1%-ot. Azonban, ha figyelembe vesszük a beruházások növekedését az elmúlt két
évben és azt a tényt, hogy a támogatások összértéke 2001-ben közel azonos volt az
1999-es összeggel, akkor már ismét kedvez őtlenebb a kép. Az országos szint ű
támogatásoknak a GDP-hez mért aránya is éppen, hogy csak eléri a 0,2%-ot.
Természetesen jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes megyei értékek
összehasonlításakor. 1999-ben, amikor a decentralizált területfejlesztési
támogatások reálértéke a legmagasabb volt, a legfejlettebb Közép-magyarországi
régióban — a beruházások budapesti koncentrációjának (részesedése a nemzet-
gazdaságból megközelítette a 46%-ot), illetve az alacsony támogatásoknak
köszönhetően — a támogatások aránya a beruházásokhoz viszonyítva mindössze
0,16% volt, de a Nyugat-dunántúli régióban sem érte el a 0,6%-ot. Ezzel szemben
Az Észak-alföldi régióban meghaladta a 3%-ot, de a Dél-alföldi és az Észak-
magyarországi régióban is 2% feletti volt ez az érték. A legalacsonyabb és a
legmagasabb érték között majdnem hússzoros a különbség, de ha a Közép-
magyarországi régiót speciális helyzete miatt nem is vesszük figyelembe, akkor is
ötszörös. A támogatások GDP-hez mért aránya is tízszer annyi az Észak-alföldi
régióban, mint Közép-Magyarországon, de a Nyugat-dunántúli és a Közép-
dunántúli értékeket is két és félszeresen meghaladja.
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
136 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
A Nyugat-dunántúli régióban rendelkezésre álló
megyei decentralizált források
A Nyugat-dunántúli régió — mint az ország egyik legdinamikusabban fejl ődő
térsége — az egy főre jutó GDP-t tekintve a Közép-magyarországi régiót követ ően a
második helyet foglalja el. Mindazonáltal a régió három megyéjét tekintve jelent ős
különbségek figyelhető k meg. Míg az egy fő re jutó GDP értéke a régióban, illetve
Győr-Moson-Sopron és Vas megyében meghaladja, addig Zala megyében elmarad
az országos átlagtól. Fejlettségének eredményeként a régió területén jóval kevesebb
kedvezményezett térség és település található, mint az ország többi részén 9. Ennek
köszönhető en a kedvezményezett térségben, illetve településen él ők számát tekintve
a régió részesedése jóval alacsonyabb (4,9%), mint a teljes lakónépesség esetében
(9,8%). Különösen igaz ez Vas megyére, ahol mindössze a népesség 12,8%-a él
kedvezményezett térségben vagy településen. A területfejlesztési támogatások
megyék közötti allokációját befolyásoló mutatók értékeit a mintatérség három
megyéjére a 2. táblázat foglalja össze.
2. TÁBLÁZAT
A területfejlesztési támogatások feltételrendszerének f őbb mutatói
a Nyugat-dunántúli régióban, 1997
(Main Indicators of the Conditions of Regional Development Supports
in West Transdanubia)
Lakónépesség Egy főre jutó Kedvezményezett térség és település
1997. jan. 1. GDP lakónépessége
Megye, régió az aránya, %
aránya az települé-
fő országos- ezer Ft országos sek száma fő a az
bál, % %-ában lakosság- országos-
ból ból
Győr-Moson-
425 470 4,2 920 109 67 70 256 16,5 1,9
Sopron
Vas 270 386 2,7 960 114 77 34 673 12,8 0,9
Zala 299 252 2,9 767 91 142 77 846 26,0 2,1
Nyugat-
995 108 9,8 885 105 286 182 775 18,4 4,9
Dunántúl
Ország összesen 10 174 342 100,0 842 100 2071 3 726 978 36,7 100,0
Forrás: A területfejlesztési források felhasználása. KSH 1999.
A három megyének a decentralizált területfejlesztési célel őirányzatokból (TFC,
TERKI) való részesedése az országban a legalacsonyabb, és jelent ős mértékben
elmarad a többi régió megyéjébe érkez ő források nagyságától (1996-2001 között
mindössze 6,8%). Mivel a CÉDE megyék közötti felosztása nem kapcsolódik a
kedvezményezett térségekben él ő lakosság arányához, allokációja jóval
kiegyenlítettebb a másik két célel ő irányzatnál (a régió részesedése 1998-2001
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 137
között 10,8%). Mindazonáltal a CÉDE bevezetése sem változtatott számottev ően a
kialakult megyei arányokon, így az elmúlt hat esztend őben folyóáron számolva a
Nyugat-dunántúli régió számára a három decentralizált forrás 7,6%-a állt
rendelkezésre. Az egyes célel őirányzatok megyei keretösszegét a 3. táblázat
mutatja. Megfigyelhető, hogy a vizsgált időszakban összesen 4,77 Mrd Ft állt a
három célel őirányzatból rendelkezésre. Ezen források összege évr ől-évre az
inflációt meghaladó ütemben növekedett, ami azonban kizárólag a CÉDE-nek
köszönhető, hiszen a TFC és a TERKI esetében a forrásnövekedés nem volt jelent ős
mértékű.
3. TÁBLÁZAT
A megyei területfejlesztési tanácsok rendelkezésére álló támogatási keretösszeg a
Nyugat-dunántúli régióban, 1996-1999, folyóáron, millió Ft
(Available Funds for Support of County Regional Development Committees
in West Transdanubia)
Megyék 1996 1997 1998 1999 2000 2001 1996-2001
TFC 107,2 119,4 170,3 179,6 168,6 132,1 877,2
TERKI 96,7 158,3 252,7 280,8 302,7 191,0 1282,2
CÉDE 152,2 221,7 240,9 230,7 845,3
Győr Moson Sopron
- - 203,9 277,7 575,2 682,1 712,2 553,8 3004,7
TFC 76,5 94,4 101,5 107,0 94,5 99,4 573,3
TERKI 75,7 129,1 150,2 166,9 164,3 165,0 851,0
CÉDE 127,0 189,0 203,2 195,1 714,3
Vas 152,2 223,5 378,7 462,9 462,0 459,5 2138,6
TFC 115,3 149,1 150,8 159,0 151,9 129,3 855,4
TERKI 118,3 217,4 238,6 265,1 292,1 228,0 1359,5
CÉDE 160,0 240,1 262,2 250,5 912,8
Zala 233,6 366,5 549,4 664,2 706,2 607,8 3127,7
Nyugat-Dunántúl 589,7 867,7 1503,3 1809,2 1880,4 1621,1 8271,0
Forrás: Complex CD jogtár alapján saját számítás.
A megyék számára rendelkezésre álló decentralizált források nagyságától
valamelyest eltért a szerz ődésekkel ténylegesen biztosított támogatások összege. Ez
annak köszönhet ő, hogy a megyei területfejlesztési tanácsnak a több évig tartó
beruházások esetében lehet ősége van a következ ő évre szóló támogatások -
25-40%-ának - lekötésére is. Így egy-egy évben a támogatás meghaladhatja a
rendelkezésre álló keretösszeget. Tanulmányunkhoz az 1996-1999 közötti megyei
területfejlesztési tanácsi határozatok álltak rendelkezésre, így vizsgálatunk erre a
négy évre korlátozódik. A tényleges támogatások összege ezen id őszak alatt
majdnem elérte az 5 Mrd Ft-ot, ami mintegy 200 millió Ft-tal haladja meg a
felhasználható keretösszeget (4. táblázat).
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
138 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
4. TÁBLÁZAT
A megyei területfejlesztési tanácsok által megítélt támogatások szerz ődés szerinti
összege a Nyugat-dunántúli régióban, 1996-1999, folyóáron, millió Ft
(Supports of County Regional Development Committees Regional Development
Supports in West Transdanubia)
Megyék 1996 1997 1998 1999 1996-1999
TFC 109,5 138,1 209,7 123,7 581,0
TERKI 104,7 177,5 281,7 292,1 856,0
CÉDE 166,7 233,0 399,7
Győr-Moson-Sopron 214,2 315,6 658,1 648,8 1836,7
TFC 99,1 89,0 109,1 110,0 407,2
TERKI 49,3 143,7 154,5 84,7 432,2
CÉDE - - 134,2 145,1 279,4
Vas 148,5 232,7 397,8 339,7 1118,7
TFC 159,1 137,4 163,9 156,0 616,4
TERKI 164,6 256,2 245,6 295,7 962,1
CÉDE - - 187,2 230,4 417,6
Zala 323,7 393,6 596,7 682,1 1996,1
Nyugat-Dunántúl 686,4 941,9 1652,6 t G - I) 6 4951,5
Forrás: Megyei területfejlesztési tanácsok adatai alapján saját számítás.
A megyei területfejlesztési források felhasználása
a Nyugat-dunántúli régióban
A régióban a közel 5 Mrd Ft támogatás összesen több mint 34 Mrd Ft érték ű
beruházás megvalósulásához járult hozzá az elmúlt négy évben. Ez a gazdasági
szervezetek által megvalósított beruházások összegének (678 Mrd Ft) mindössze
5%-át jelentette. Gy őr-Moson-Sopron megyében a gazdasági szervezetek által
megvalósított, összesen 390 Mrd Ft érték ű beruházáshoz képest mindössze 14,2 Mrd
Ft volumenű beruházáshoz járult hozzá a tanács, míg Vas megyében még ennél is
kisebb volt a támogatásban részesült beruházások aránya az összeshez viszonyítva
(2,9%). Ezzel ellentétben viszonylag magas Zala megyében, ahol elérte a 12%-ot
(5. táblázat). A nagy eltérés oka valószín űleg abban keresend ő, hogy Zala
megyében eleve elmaradt a beruházások volumene a másik két megyét ől. A
megvalósult fejlesztések összköltségükhöz viszonyítva átlagosan Gy őr-Moson-
Sopron és Zala megyében 13-14%, Vas megyében 23% támogatásban részesültek.
Az arányokat jelent ő s mértékben torzítja azonban, hogy több, egy milliárd forintot
meghaladó beruházás is részesült néhány millió Ft-os támogatásban (p1. Löv ő
szennyvízcsatorna, Fine-Frost H űtő - és Élelmiszeripari Kit beruházása stb.). A
támogatások aránya a TFC-b ő l támogatott pályázatok esetében volt a legkisebb
(8-11%), ami els ősorban annak köszönhet ő , hogy a TFC támogatások egy része a
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 139
magasabb saját részt vállalni képes vállalkozói körben került felhasználásra, míg a
TERKI és a CÉDE a gazdasági szféránál forráshiányosabb — különösen a
kedvezményezett térségekben és településeken — önkormányzatok által
megvalósított fejlesztések megvalósulását segítette. Az arány Gy őr-Moson-Sopron
megyében a CÉDE támogatásoknál megközelítette a 60%-ot, Vas megyében pedig
a TERKI támogatásoknál elérte az 50%-ot.
5. TÁBLÁZAT
A támogatásban részesült beruházások aránya a gazdasági szervezetek összes
beruházásához képest a Nyugat-dunántúli régióban, %
(The Share of Supported Investments in All Investments of Economic Sector in West
Transdanubia)
Megyék 1996 1997 1998 1999 1996-1999
Győr-Moson-Sopron 3,7 3,7 6,0 2,2 3,7
Vas 2,1 1,8 4,7 2,5 2,9
Zala 11,6 10,9 7,9 19,8 12,0
Nyugat-Dunántúl 4,5 4,5 6,1 4,5 5,0
Forrás: Megyei területfejlesztési tanácsok és KSH alapján saját számítás.
A TFC forrásokból — eltér ően a másik két célelő irányzattól — az önkormányzatok
mellett gazdasági szervezetek által benyújtott pályázatokhoz is támogatás
biztosítható. Az egyes megyékben e tekintetben jelent ős eltérések voltak
tapasztalhatók. Míg Vas megyében az önkormányzatokra koncentrált (több mint
85%-a), Győr-Moson-Sopron megyében közel kiegyenlített volt a két kör
támogatása, Zala megyében pedig kétharmada a vállalkozások által megvalósított
fejlesztések támogatására irányult. A vállalkozások által elnyert támogatások
felhasználását tekintve kiderül, hogy Gy őr-Moson-Sopron és Zala megyében
első sorban munkahelyteremtésre (75, illetve 83%) forditódott, míg Vas megyében a
termelő infrastruktúra fejlesztése kiemeltebb szerepet kapott (közel 60%), és csak
második helyen szerepelt a munkahelyteremtés (32%). Az önkormányzatok által
megvalósított fejlesztések, beruházások esetében már sokkal el őkelőbb helyen
szerepeltek az infrastrukturális beruházások. A támogatásokból való részesedésük a
három megyében elérte a 85-95%-ot is, azonban, ha a támogatásban részesült
pályázatok számát tekintjük, mindenképpen meg kell említeni a különböz ő
fejlesztési koncepciók készítését is (kistérség fejlesztési koncepciók,
vidékfejlesztési programok, integrált gazdaságfejlesztési tervek stb.). Ezek
támogatási igénye — köszönhet ő en az alacsony összköltségnek — nem volt jelent ős,
azonban megyénként 10-20 dokumentum elkészítését tette lehet ővé a vizsgált négy
év során, és a hozzájárulás általában a jogszabályi lehet őségek biztosította 70%
körül alakult. A TFC támogatások kistérségi eloszlásában is jelent ős eltérések
figyelhetők meg. Népességarányosan különösen magas támogatásban részesültek az
egyébként kedvezményezett térségek: a kapuvári, a Tét—pannonhalmi, a csepregi, a
lenti, valamint a zalaszentgróti kistérség.
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
140 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s 2
A TERKI támogatások a kedvezményezett térségek és települések
önkormányzatainak beruházásaira használhatók fel, dönt ően a térségi hátrányok
felszámolása érdekében, a már fentebb leírtakkal kiegészítve. Mivel Gy őr-Moson-
Sopron megyében 1996-ban mindössze egy ilyen kistérség volt (19 településsel),
nem volt elegendő pályázó a keretösszegre. A probléma feloldása érdekében a
tanács döntése során rugalmasan azokat a pályázatokat is elfogadta, amelyek az
1996-ban elkészült megyei területfejlesztési koncepció szerint elmaradottnak
minősített térségekb ől érkeztek 1° . A másik két megyében nem volt hasonló jelleg ű
probléma. A régió egészében általában az új létesítmények élveztek els őbbséget, és
kiemelkedő volt a termel ő infrastruktúra-beruházások aránya. Míg Gy őr-Moson-
Sopron és Vas megyében több mint 95% e cél mentén került felhasználásra,
Zalában is elérte a 75%-ot. A termel ő infrastruktúra fejlesztéseken belül különös
hangsúllyal szerepelt a szennyvízhálózat és a gázhálózat kiépítése, valamint az
útépítés és -korszer ű sítés. Ezen projektek jelent ő ségét tovább növeli, hogy
megvalósításuk sok esetben szoros települések közötti együttm űködést igényelt
(közös szennyvíztisztító, közös gázprogram stb.), így nagymértékben hozzájárult a
települések közötti együttm űködések kialakulásához és a kistérségi kapcsolatok
elmélyüléséhez. A termel őinfrastruktúra els ő dlegességét indokolta a jelent ős
elmaradottság az országos átlagtól — különösen Vas és Zala megye aprófalvas
térségeiben —, aminek részben oka, hogy az 1990-es évtized els ő felében a
Területfejlesztési Alap (TEFA) a termel ő infrastruktúra kiépítésében er őteljesen az
ország keleti részére koncentrált (f ő ként Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-
Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékre). Az infrastrukturális beruházások mellett
— annak támogatásánál jóval kisebb összegben — más célokra is jutott a TERKI-b ől.
Így például — Zala megyében a termál program keretében — támogatásban
részesültek turisztikai célú fejlesztések, felszíni vízelvezetéshez kapcsolódó
beruházások, szociális célú közhasznú munkák, illetve néhány önkormányzati
intézményfejlesztés is. A Zala megyei támogatások felhasználása annak
viszonylagos szétaprózottságával is eltér a másik két megyét ől. Míg Győ r-Moson-
Sopron és Vas megyében a négy év alatt 69, illetve 74 támogatásban részesített
pályázat volt, addig Zala megyében ugyanezen id ő alatt ennek háromszorosa (214).
Ez részben az aprófalvas településszerkezettel magyarázható, míg Vas megyében a
rendelkezésre álló források korlátozottsága (az országban a legalacsonyabbként,
mindössze kétharmada volt a Zala megyeinek) azok nagyobb koncentrációját
igényelte. Ha a támogatások kistérségek közötti eloszlását vizsgáljuk,
megállapítható, hogy az egy f ő re jutó támogatás — a TFC-hez hasonlóan — a csornai,
a Tét—pannnonhalmi, a vasvári, a lenti, a letenyei és a zalaszentgróti kistérségekben
volt a legmagasabb.
Az előző két célel ő irányzattól eltér ő en a CÉDE nem kifejezetten területfejlesztési
célú, területi kiegyenlítést szolgáló eszköz. Ez, valamint a célel őirányzat
felhasználásának központi szabályozása más jelleg ű felhasználásra predesztinálja a
megyei területfejlesztési tanácsokat. Így lehet ő ség nyílik bizonyos mértékben
humán infrastrukturális jelleg ű fejlesztések megvalósítására is (oktatási,
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 141
egészségügyi, kulturális intézmények fejlesztése). A három megyében a vizsgált
négy év során egyaránt körülbelül 110-110 pályázat részesült támogatásban,
azonban míg Gy őr-Moson-Sopron és Zala megyében az átlagos támogatás mértéke
4 millió Ft körül alakult, addig Vas megyében nem érte el a 2,5 millió Ft-ot. Ez
részben ugyancsak a Vas megyei források alacsony összegével magyarázható. Míg
Győr-Moson-Sopron és Vas megyében az önkormányzati intézmények
korszerűsítése, fejlesztése kapott nagyobb hangsúlyt (70, illetve 64%), addig Zala
megyében a CÉDE támogatások 60%-át infrastrukturális beruházások
megvalósítására használták fel. Általánosan megállapítható azonban, hogy —
elsősorban az alacsonyabb beruházási költségeknek köszönhet ően — az
intézményfejlesztéssel kapcsolatos támogatások aránya azok összköltségéhez
viszonyítva 2-3-szor magasabb volt, mint az infrastruktúra-fejlesztés területén.
Győr-Moson-Sopron megyében az elmaradottabbnak számító Tét—pannonhalmi
kistérségben, Vas és Zala megyében ezzel szemben a kevésbé hátrányos helyzet ű
sárvári és Keszthely—hévízi kistérségben volt a legmagasabb az egy f őre jutó CÉDE
támogatások összege.
A támogatások illeszkedése a megyei koncepciók programjaihoz
A területfejlesztési célel őirányzatból rendelkezésre álló források felhasználásának
értékelése során szükség van a felhasználás, illetve a megyei területfejlesztési
koncepciókban megfogalmazott programok közötti kapcsolat vizsgálatára. Erre
lehetőségünk van, hiszen a régió megyéi élen jártak a területfejlesztési stratégiák
készítésében. 1996-ra, amikor bevezetésre kerültek a decentralizált források,
tulajdonképpen mindhárom megyében elkészült a koncepciók els ő változata,
amelyekben már megfogalmazásra kerültek a kés őbb elfogadott prioritások. A
megyei területfejlesztési tanácsok a támogatásokra beérkezett pályázatok
elbírálásakor természetesen a koncepcióban meghatározott programok szerint
próbálnak meg prioritást alkotni, azonban ez nem minden esetben lehetséges.
Elsősorban a CÉDE források felhasználásánál, de a TFC és a TERKI támogatások
esetében is jelentős mértékben korlátozó tényez őként kell számba venni a
célelőirányzatok felhasználására vonatkozó központi szabályozást.
Győr-Moson-Sopron megyében a vizsgált id őszakban összesen 266 pályázat
részesült támogatásban. A 85 TFC támogatás több mint fele (52,4%) a
koncepcióban megfogalmazott településhálózat és vidékfejlesztés, egyharmada
(34,3%) pedig a gazdasági szerkezet és a környezet fejlesztése prioritások
megvalósulásához járult hozzá közvetlenül. Mindössze hét pályázat (a támogatások
13,3%-a) nem kapcsolódott közvetlenül a programokhoz, azonban a tanács
szándéka szerint természetesen közvetve azok is annak megvalósítását szolgálták. A
TERKI támogatások — célrendszerének köszönhet ően — teljes mértékben meg-
feleltek a koncepció prioritásainak. A 69 támogatott pályázat (több mint 900 M Ft)
az 5. prioritással hozható közvetlen kapcsolatba (Településhálózat és
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
142 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
vidékfejlesztés, azon belül is els ő sorban a térségi infrastruktúra fejlesztése
program). A CÉDE források felhasználásánál — a központi szabályozásnak
köszönhető en — már jóval mérsékeltebb a kapcsolat, a 112 pályázatból mindössze
30 (a támogatások 29,4%-a) segíti a koncepció megvalósulását (ugyancsak az 5.
prioritással összefüggésben). Megállapítható, hogy összességében a decentralizált
területfejlesztési támogatások dönt ő többsége (80%-a, az összes pályázatnak pedig
kétharmada) közvetlenül kapcsolódik a megyei területfejlesztési koncepcióban
meghatározott prioritásokhoz. Mindazonáltal mindenképpen meg kell említeni a
források felhasználásának koncentráltságát. A tanács által megítélt támogatások a
koncepcióban megfogalmazott hat prioritás közül mindössze kett őt támogattak, és e
kettő közül is közel 90%-uk a már többször említett településhálózat és
vidékfejlesztés célt szolgálta. Olyan megfogalmazott prioritások ezzel szemben
nem részesültek támogatásban a megyei decentralizált forrásokból, mint a
humánerő forrás-fejlesztés, a multi- és interregionális kapcsolatok szélesítése, a
megyeszervezés, vagy a környezet állapotának javítása.
Vas megyében összesen 283 pályázat nyert támogatást a három decentralizált
előirányzat valamelyikéb ő l 1996-1999 között a megyei területfejlesztési tanács
döntése alapján. A támogatásban részesített pályázatok majdnem 90%-a
közvetlenül szolgálta a Vas megyei területfejlesztési koncepcióban meghatározott
prioritások megvalósítását. Ugyanakkor a felhasználás célját tekintve — a Gy őr-
Moson-Sopron megyeihez hasonlóan — ugyancsak érvényesült a koncentráció,
hiszen az összes támogatás 80%-a a vidékfejlesztés, térségi felzárkóztatás prioritás
megvalósulásához járul hozzá els ődlegesen (ezen belül is el őtérbe helyezve az
infrastruktúra-fejlesztési programokat). E prioritás mellett Vasban is mindössze a
gazdaságfejlesztés (a gazdaság összehangolt fejlesztése) részesült támogatásban,
melynek részesedése azonban a TFC esetében is csak 17,5% volt. A
gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó támogatások konkrét célja általában a
munkahelyteremtés, és/vagy meg őrzés volt. Ellentétben Gy őr-Moson-Sopron
megyével, Vasban a CÉDE támogatások nagyobb része (kétharmada) is kapcsolatba
hozható a koncepcióban foglalt célokkal. Összességében megállapítható, hogy a
rendelkezésre álló források felhasználása néhány kiemelt program támogatására
koncentrált annak ellenére, hogy a Vas megyei területfejlesztési koncepcióban
meghatározásra került öt prioritáshoz 29 konkrét program kapcsolódik. Hasonlóan
Győ r-Moson-Sopron megyéhez, nem szerepelt célként a megyei decentralizált
pénzeszközök felhasználása során sem a humáner őforrás-fejlesztés, sem a multi- és
interregionális kapcsolatok fejlesztése, sem a természet- és környezetvédelem
célkitűzése.
A decentralizált megyei területfejlesztési célel őirányzatok felhasználását illet ően
Zala megyében is a támogatások 85%-a (a TFC támogatások 100%-a, a TERKI
támogatások közel 90%-a, a CÉDE támogatások 59%-a) közvetlenül kapcsolódik a
megyei koncepcióban megfogalmazott fejlesztési prioritásokhoz. Ez az Összes 457
támogatásban részesített pályázatból 386-ot jelent. A TFC források felhasználása
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 143
során a célel ő irányzat majd kétharmada a gazdaságfejlesztési prioritás
megvalósulásához járult hozzá, míg egyharmada m űszaki infrastrukturális
beruházásokat szolgált. A TERKI természetesen els ősorban a műszaki
infrastruktúra-fejlesztésre koncentrált, és a CÉDE támogatások is egyértelm űen e
prioritást részesítették el őnyben. A gazdaságfejlesztés és a m űszaki infrastruktúra-
fejlesztés mellett még két további prioritás részesült — az el őzőeknél jóval kevesebb
— támogatásban: a vidékfejlesztés és a környezeti értékek megóvása.
A rendelkezésre álló decentralizált források felhasználását vizsgálva egyértelm űen
megállapítható, hogy az a Nyugat-dunántúli régióban összhangban van a megyei
területfejlesztési koncepciókban meghatározott célkit űzésekkel, prioritásokkal. A
megyei területfejlesztési tanácsok forráselosztási gyakorlatában els őbbséget
élveznek a koncepció prioritásainak megvalósulását szolgáló projektek. Egyedüli
kivételt jelent a CÉDE támogatások elosztása, melynek központi szabályozása jóval
korlátozottabb lehet ő ségeket ad a tanácsok számára. E források esetében különösen
nagy súlyt képviseltek az önkormányzat által kezelt ingatlanok (iskolák, óvodák,
művelődési házak, polgármesteri hivatalok) rekonstrukciójára, felújítására,
bővítésére felhasznált támogatások. Megemlítend ő azonban, hogy a koncepciók
prioritásrendszere a fejlesztések rendkívül széles körét ölelik fel, a gazdasági-,
társadalmi-, környezeti fejlesztések szinte minden területére kiterjednek. Ennek
ellenére megfigyelhet ő, hogy a források a vizsgált id őszakban, mindhárom
megyében mindössze néhány prioritásra els ősorban a műszaki, illetve termelő
infrastruktúra-fejlesztésre, valamint a gazdaságfejlesztésre — koncentráltak. Nem,
vagy csupán mérsékelten részesültek ugyanakkor támogatásban olyan fejlesztési
célok, mint a humáner őforrás-fejlesztés, a multi- és interregionális kapcsolatok,
vagy a természet- és környezetvédelem.
Megfogalmazható tapasztalatok
Megállapítható, hogy a területfejlesztési törvénnyel és a törvény által el őírt
források bizonyos részének a megyékhez való rendelésével egyértelm űen elindult a
területfejlesztési források decentralizációja. Bár a decentralizált eszközök megyék
közötti elosztása a területi egységek fejlettségbeli különbségét viszonylag jól
tükrözi, a rendelkezésre álló keretösszegek els ő néhány évben tapasztalható
reálértéken történ ő lassú növekedése megtorpanni látszik. A decentralizált
területfejlesztési források GDP-hez mért összege rendkívül csekélynek mondható.
Országos szinten épp hogy csak eléri a 0,2%-ot, ami a fejlettebb térségekben — ahol
a GDP relatíve magasabb, míg a területfejlesztési tanácsok számára rendelkezésre
álló eszközök jóval szűkösebbek (lásd Vas megye) — még jóval alacsonyabb.
Ennélfogva a megyei decentralizált területfejlesztési források nagyságuknál fogva
nem voltak képesek számottev ően befolyásolni a megvalósuló beruházások
alakulását, és ezzel a térség hosszú távú fejl ődését. Mint azt a megyei
területfejlesztési tanácsok munkaszervezeteinek vezet ői közül többen is
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
144 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
megjegyezték, a források jelenlegi mértéke nem alkalmas a hosszú távú stratégiai
gondolkodás érvényesítésére. Szerény mértékük ellenére is számottev ően
hozzájárultak azonban a megyék gazdaságának növekedési pályára állásához
szükséges feltételek megteremtéséhez, de legnagyobb érdemüknek talán az
tekinthető, hogy hozzájárultak az Európai Unióban is elfogadott területi politika
kialakításához, az új típusú területfejlesztés intézményrendszerének kiépüléséhez,
valamint szerepük meger ősödéséhez. Ezt bizonyítja, hogy a Nyugat-dunántúli
régióban megyénként 10-20 kistérségi fejlesztési stratégia, program,
tervdokumentum elkészítéséhez biztosított — általában a jogszabály által
engedélyezett legmagasabb (70%) — támogatást.
Bár a decentralizált források felhasználásáról a megyei területfejlesztési tanácsok
dönthetnek, azonban az erős központi meghatározottság miatt a követend ő célok
sokkal inkább az általános területpolitikai célkitűzéseket követik, semmint az egyes
területi egységekben megfogalmazásra került fejlesztési elképzeléseket. Az
alapvetően eltérő célokat szolgáló fejlesztési források különböz ősége (területi
kiegyenlítés, infrastruktúra-fej l e sztés, munkahelyteremtés, gazdaságfejlesztés,
önkormányzati intézményfejlesztés) sokszor nehézséget okozhat az átláthatóság
tekintetében, illetve több esetben a területi szerepl ők és források megosztottságához
vezethet. Ugyanakkor, figyelembe véve, hogy a támogatások általában tényleges
értékük többszörösét voltak képesek megmozgatni a különböz ő fejlesztések
érdekében kiderül, hogy bizonyos mértékben alkalmasak a térségi er őforrások
hatékony koordinálására.
A hatékonyság növelése, valamint az alulról jöv ő elképzelések és a helyi speciális
— megyénként, térségenként más és más — igények és megfogalmazásra került célok
megvalósítása érdekében szükség lenne a jelenlegi rendszer újragondolására. Ezek a
reformok azonban természetesen nem választhatók el az Európai Unióhoz való
csatlakozással egyre inkább felértékel ődő regionalizációs törekvések meg-
valósításától, a különböző területi szintek funkcióinak, feladatainak, azok
lehetséges intézmény- és eszközrendszerének pontos definiálásától. Erre nemcsak
az EU regionális politikájának való megfelelés és a strukturális alapok fogadása,
hanem legalább olyan mértékben a haza területi politika hatékonyságának
optimalizálása miatt is szükség van.
Jegyzetek
MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Gy őr.
2
1996. évi XXI. tv. a területfejlesztésr ől és a területrendezésről.
3
A területfejlesztési célel őirányzat neve a területfejlesztésnek a Környezetvédelmi és Területfejlesztési
Minisztériumtól a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz történ ő áthelyezését és a politika
irányvonalában bekövetkezett hangsúlyeltolódást követve 1999-ben vidékfejlesztési célel őirányzatra
(VFC) változott, majd 2000-től ismét területfejlesztési célel őirányzat lett. Jelen tanulmányban az
egyszerűség kedvéért mindvégig területfejlesztési célel őirányzatként (TFC) hivatkozunk rá.
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
TÉT XV. évf. 2001 s2 A decentralizált területfejlesztési ... 145
4
89/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a területfejlesztési célel őirányzat felhasználásának részletes
szabályairól (illetve a már hatályon kívül helyezett, el őző évekre vonatkozó jogszabályok).
5
91/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékér ől (illetve a
már hatályon kívül helyezett, el őző évekre vonatkozó jogszabályok).
6
32/1998. (II. 25.) Korm. rendelet a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások
felhasználásának részletes szabályairól.
9/1998. (I. 23.) Kormányrendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának, a céljelleg ű
decentralizált támogatásának igény-bejelentési, döntés-el őkészítési és elszámolási rendjér ől, valamint
a Magyar Államkincstár finanszírozási, elszámolási és ellen őrzési feladatairól, továbbá a TÁKISZ
feladatairól. 7001/1998. (BK 9.) BM irányelv a céljelleg ű decentralizált támogatás pályázati
rendszerének m űködtetéséről.
s
24/2001. (IV. 20.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveir ől, a
kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerér ől (illetve az általa hatályon kívül helyezett
30/1997. OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveir ől, a
kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszerér ől).
9
Győr-Moson-Sopron megyében 1996-ban egy kedvezményezett kistérség volt (19 település), 1997-ben
mindössze 10 kedvezményezett település, 1998-tól pedig két kedvezményezett kistérség (összesen 61
település) és hat kedvezményezett település. Vas megyében 1996-ban egy kedvezményezett kistérség
volt (23 település), de a kör 1998-tól további eggyel b ővült (22 település), és 1997-től 33 település isD
kedvezményezettnek számít. Zala megyében 1996-tól kezdve három kedvezményezett kistérség
található (összesen 103 település). 1997-ben ezen kívül 45, 1998-tól pedig 43 település tartozik még a
kedvezményezettek körébe.
10
Többek között a Gy őr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési koncepció során készült
vizsgálatoknak is köszönhető, hogy 1998-tól a csornai és a Tét-pannonhalmi kistérség bekerült a
kedvezményezett térségek közé.
Irodalom
A regionális szint ű területfejlesztés finanszírozási rendszerének megalapozása. (2000) Győr, MTA RKK
Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet. Kutatási zárójelentés.
A területfejlesztési források felhasználása. (1999) Budapest, KSH.
A területfejlesztési koncepciók és programok összehasonlító értékelése. (2000) Győr, MTA RKK
Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet. Kutatási zárójelentés.
Javaslatok a megyék és a tervezési-statisztikai régiók támogatási eszközrendszerére és a programok
végrehajtásának intézményrendszerére. (1998) Pécs, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet.
Kutatási zárójelentés.
Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési stratégiája. (1996) Győr, MTA RKK Nyugat-
magyarországi Tudományos Intézet.
Vas megye területfejlesztési koncepciója. (1998) Szombathely, MTA RKK Nyugat-magyarországi
Tudományos Intézet Vas megyei Kutatócsoport.
Zala megye területfejlesztési koncepciója — 1. kötet. (1997) Zalaegerszeg, Pylon Kft.
Grosz András:
A decentralizált területfejlesztési támogatások felhasználásának tapasztalatai a Nyugat-dunántúli régióban.
Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 131–146. p.
146 Grosz András TÉT XV. évf. 2001 s2
EXPERIENCES OF THE EXPENDITURES
OF THE DECENTRALISED REGIONAL DEVELOPMENT
SUPPORTS IN WEST TRANSDANUBIA
ANDRÁS GROSZ
The decentralisation of regional supports started in 1996 with the pass of the act on
regional development and physical planning and the decentralisation to counties of a certain
share of regional development sources. The differences in the leve! of socio-economic
development of the counties is reflected in the distribution of the funds, but the current
amount of these sources is extremely small (about 0,2% in the country) so they are unsuitable
for the implementation of strategic príorities in the long term. However these supports
assisted to the initiation of the required conditions for a dynamic development of the
counties. Nevertheless they considerably contributed to the formation of an EU-compatible
institutional and fmancing system of regional development in Hungary. The paper's aim is to
present the most important experiences of the expenditure of the regional development funds
in county level. Beside some general information on the principle and the regulation of the
decentralisation and the distribution of the funds between the counties, we would like to
examine the projects supported by the county development councils in West Transdanubia
between 1996 and 1999.