Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 1-2. p.

Tér és Társadalom                                             XV. évf. 2001   s 2: 1-2

                                       Beköszöntő

   Intézeti tematikus számot tart kezében a Tisztelt Olvasó. Az MTA RKK Nyugat-
 magyarországi Tudományos Intézet munkatársai által írt tanulmányokat adjuk most
 közre, köszöntve ezzel az 1986-ban, 15 esztend ővel ezelőtt alapított intézetet.
   Változatos és izgalmas 15 év áll mögöttünk. Nevezhetnénk úgy is, hogy a magyar
 regionális tudomány és politika aranykora. A felkészít ő nyolcvanas években
 kezdő dött el az MTA Regionális Kutatások Központja hálózatának kiépítése, s
 annak alapító egységei után els őként Győrben jött létre új kutatóhely. Abban a
 városban, amely kés ő bb a magyar modernizáció egyik sikeres centruma lett, ahol
 viszont korábban nem volt számottev ő társadalomtudományi kutatás, de hiányoztak
 a gazdaság, a politikai folyamatok, a társadalmi változások elemzései, elemz ői is.
   A befogadó város és megye az els ő időszakban lendületet adott a kutatóhelynek,
olyan miliő t biztosított, amely a nyugtalan kutatói szellem ciklikus lüktetéseit
elviselte. A hely és a térség a változásokban élt, s erre reagálni kellett, így kezdtük
el az innovációk térbeli terjedésének elemzését. Arra a kérdésre kerestünk választ,
hogy a politikai és gazdasági rendszerváltás milyen területi összefüggésekkel járt
együtt. Ebben a sokszín ű folyamatban meghatározó volt Ausztria közelsége, a
határmentiségb ől következ ő izgalmas összefüggések, így aztán már korán, a
rendszerváltozás hajnalán elkezdtük vizsgálni a két rendszer, a két társadalom, a két
gazdaság, s a két kultúra találkozását, egymásra hatásait.
   Talán éppen ennek az egymásra hatásnak az eredménye, hogy felmerült az igény a
tudatos, átgondolt területfejlesztésre, a területi szint ű tervezés és el őrelátás
rendszereinek kidolgozására. Az elmúlt egy hatod évszázad harmadik kutatási
iránya a kilencvenes évek közepét ől kezdődött és tart napjainkban is. Az Európai
Uniós felkészülés területi intézményrendszereinek kialakításához kínálunk
tudományos érveket, egyben keresve, ösztönözve a decentralizáció lehetséges
megoldásait. A területi tervezési kutatások természetes hozadéka volt a
vidékfejlesztés sajátos, izgalmas kérdéseinek átgondolása, s a vidéki terek összetett,
ám egyéni arculatainak feltárása, a bels ő fejlesztési források rendszerezése és a
települések, település csoportok közösségei építkezésének támogatása, vagy inkább
azokhoz ideák nyújtása.
   Maguk a regionális folyamatok indukálják a kutatási irányokat, egy-egy téma
bizonyos idő után kimerül, majd más dimenziókban újra éled, tovább gondolva a
kutatóhely korábbi eredményeit, építve annak szellemiségére. Nos, új kutatási
irányként megjelent éppen az innovációs vizsgálatokra alapozva a kutatás-fejlesztés
regionális elemzése és annak már tervezésre is épít ő stratégiáinak kidolgozása, vagy
az új területi-termelési együttm űködések, a klaszterek hazai adaptációinak vizsgálata.
  A kor nagy kihívásaira a regionális tudomány mindig is választ keresett. Így a je-
lenben és a közeli jöv ő ben elemeznünk kell az információs technológiák és azok
hatására átalakuló társadalom területi összefüggéseit, a felkészülés módját a terület-
fejlesztés szerepl ő inek körében, illetve e szép új világ áldásait és hátrányait a regio-
                                Beköszöntő
                  Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 1-2. p.

2      Beköszönt ő                                             TÉT XV. évf. 2001 s 2

nális fejl ődésre. Elhanyagoltuk kutatásainkban a városokat, a városi funkciók átala-
kulását, a városgazdaság sajátos összefüggéseit, vagy éppen az urbanizáció új sza-
kaszait. S végül az intézet az elkövetkez ő esztendőkben nagyobb figyelmet szentel
a közép-európai térség területi folyamataira, a hálózati struktúrák kialakulására és
ezzel a természetes együttélés lehetséges változataira.
  A kutatás legfontosabb eleme a humánkapacitás. Egy tudományos m űhely akkor
életképes, ha folyamatosan újabb és újabb aktív alkotókat fogadhat be, emellett
nyitott, kapcsolatai révén a szakma széles köreivel és alkotóival képes
kommunikálni, együttműködni. Az elmúlt 15 évben sikerült megteremteni a
nemzetközi és hazai kapcsolatok szerteágazó és termékeny rendszerét, s talán az
utóbbi két-három esztend őben az intézet eredményei révén elértük, hogy már
válogathatunk a tehetséges fiatalokból, megalapozhatjuk a szakmai utánpótlást.
  Ennek a folyamatnak egyik alakítója a fels őoktatásban való részvétel. Lassan tíz
esztendeje, hogy az intézet bázisán a közeljöv őben egyetemmé alakuló Széchenyi
István Főiskolával létrehozott közös tanszék m űködik. Minden kutatónk
rendszeresen oktat, folyamatosan részt vállal a képzésben, s az egyetemi ambíciók
lehetőséget adnak a jöv őben egy, a regionális tudományokat is magában foglaló
doktori iskola alapításához.
  Mivel lehet mérni, számba venni egy tudományos intézet m űködésének
eredményességét? A publikációkkal, a kibocsátott közleményekkel. Ezek száma
esetünkben meghaladja a 300 egységet, amib ől 35 könyv formában, önálló, egyedi
kiadványként jelent meg, s nem beszélünk a több ezer oldalt kitev ő kutatási
jelentésekről. Az eredmények másik dimenziója a kutatásokra történ ő hivatkozás,
ami jelzi a jelenlétet, az elfogadottságot, vagy éppen a vitát, polémiát az
alkotásokkal szemben. Nos, ezzel a mér őszámmal sem állunk rosszul. S végül az
elfogadottság harmadik, egyre fontosabb metszete a nemzetközi együttm űködési
akaratok és sikerek, azaz részvétel a regionális tudomány világáramlatában. Ezen
utóbbi értékmér őhöz már kellő energiát halmoztunk fel, s évente egyre több
megkeresést, együttdolgozási kezdeményezést fogadunk és teszünk, amelyek között
a sikeresek száma, azaz támogatást nyertek aránya emelkedik.
  Az évfordulók arra jók, hogy emlékezzünk a múltra, örüljünk a jelennek, egymás
 megbecsülésével és tervezzük a jöv őt. Nem tűzijátékkal, harsány konferenciákkal,
magunk mutogató díszkötettel állunk meg egy kis id őre emlékezni, hanem a
kutatási irányaink bemutatásával, amelyet egy-egy munkatársunk közleménye
reprezentál.
  Nos, itt vagyunk, ennyire tellett, tisztelettel ajánljuk magunkat, s fogadja az
Olvasó a 15 éves MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet
kutatóinak tanulmányait alapos szakmai kritikával.


                                                                       Rechnitzer János
                                                         intézetigazgató, egyetemi tanár